Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

LAMMERMOOkl LUCIA Donizetti operájának bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban Százharminc esztendeje, hogy 1835 őszén Nápolyban bemutatták Gaetano Doni­zetti operáját, melynek lib­rettóját Walter Scott „A lam mermoori mennyasszony” cí­mű regénye- nyomán Salva­doré Cammarano írta. Dal- liamgazdagsága ' és szépsége azon operák közé sorolta, melyek , Donizetti hetven- égynéháriy műve közül nap-- j átokig színpadon maradtak. Hazánkban az Állami Opera- ház hágyományosan rende­zett, kissé már megkopott előadásán kívül jelenleg nem játs’szák, ezért minden­képpen időszerűnek látszott, hogy felfrissített, új színek­kel gazdagított előadásban kerüljön ismét színpadra. E feladatra a Pécsi Nemzeti Színház operatársulata vál­lalkozott, megérdemelten nagy sikert aratva a péntek esti premieren. Együttesünk, mely fennál­lásának hét esztendeje alatt mintegy 30 remekművet mu­tatott be, tervszerű műsor­kialakítása során jelentős lé­péseket tett az olasz opera, elsősorban a Verdi-repertoár megteremtésére. Most a Ver­dit megelőző, előkészítő kor­szakhoz nyúlt vissza, Doni­zetti életművéből kiválasztva, a romantikus olasz opera egyik gyöngyszemét, a Lam- mermoori Luciát. A bemu­tató érdekessége többek kö­zött abban rejlett, hogy fe­leletet próbált adni e kér­désre. miképp lehet és kell ma, 130 évvel az ősbemutató után szípre vinni egy nagy, romantikus operát úgy, hogy az a mai néző számára is élményt jelentsen. Donizetti, akárcsak kortársa Rossini és kisebb mértékben Bellini, rendkívül termékeny zene­szerző volt. Operáinak egy része a kor stílusának köz­helyei, sémái szerint készült, nemegyszer napok-hetek alatt. E művek a formai rit­mikai és dallam-receptek ki­próbált módszerein kívül az énekesek virtuóz készségeire támaszkodtak. A kor nagy énekessztárjai ugyanis a ze­neszerzőtől minél virtuózabb, énektechnikájukat minél bra­vúrosabban csillogtató áriá­kat követeltek. A korabeli közönséget is elsősorban a szép voce izgatta és legke­vésbé sem a szereplők jelle­mének ábrázolása, sorsuk konfliktusa. A ma közönségét és mű­vészét természetesén nem elégíti már ki a dallamok pncélúsága. Az elmúlt éyti- zedekben az operai színját­szás.. is új utakat keresett. A régi teátrális játékstílus­sal szemben itt is előtérbe került a színészi játék, a jellemábrázolás árnyaltsága. Éppen a pécsi operaegyüttes mutatott e téren kiemelkedő példákat. Ezúttal is arra irá­nyult a pécsi bemutató leg­főbb törekvése, hogy meg­keresse és megfelelő hang­súllyal kibontsa azt a drá­mai mélységű történetet, em­beri sorstragédiát, melyet a régebbi előadásokon Doni-, zetti romantikus áradásé, hanem a színészi játék terén is a maximumot tudják nyúj­tani. Ez elsősorban a cím­szereplő Ágoston Editre vo­natkozik, aki kitűnő drámai érzékkel, biztos muzikalitás­sal formálta meg nehéz és nagyigényű szerepét, kiak­názva mindazokat a lehető­ségeket, amelyeket Donizetti a címszereplő fölényes ének­tudásának, hangja szépségé­melódiagazdag zenéje nem egyszer elborított. A cselek­mény ugyanis több a két szerelmes — Lucia és Edgar — tragédiájánál, akiket az Asthonok és Ravenswoodok gyűlölete sodor a pusztulás-, ba. A Ravenswoodok közül egyedül életbenmarádt Edgár szembenáll a pilla­natnyilag győztesnek látszó Asthon lorddal, Enrico azon­ban nem érzi magát bizton­ságban. És mert hatalmi politikája úgy diktálja, nem kíméli húgát, Luciát sem: hazug levéllel összeroppant- ja Edgar iránti érzelmét és a család érdekelnek megfe­lelően Lord Bucklaw Artúr­hoz kényszeríti, akitől az Asthon-ház sorsának jobbra- fordulását reméli. Az eskü­vői szertartás perceiben azon­ban váratlanul megjelenik Edgar és kérdőre vonja sze­relmesét. Luciát a szörnyű felismerés az őrületbe ker­geti, mégöli Artúrt. Szerel-; mese tragédiájának hírére Edgar is. a halálba mene­kül, . , , Donizetti operájának kor­szerű előadását jelentősen megnehezíti, hogy a ' cselek­mény, a drámai szituáció nemegyszer á daliami meg­formálással ellentétes. A pé­csi operatársulat szerencsére rendelkezik olyan technikai­lag felkészült énekesekkel, akik nemcsak a virtuozitás, nek és hatásos színészi ké­pességeinek csillogtatására nyújt. Koloratúrhangja jól érvényesült, árnyalt színészi játékával pedig sikerült vé­gigvezetnie Lucia lelkiállapo­tának alakulását, megteremt­ve előfeltételeit a híres „őrü- lési jélenet”-nek, mely így nem pusztán ragyogó bravúr­áriaként hatott, hanem hát­borzongatóan döbbenetes és hiteles képe volt Lucia bom­lott lelkiállapotának. Edgar szerepét Wagner József kap­ta. Nemegyszer vitatott mű­vészi pályájának tagadhatat­lanul jelentős és sikeres ál­lomása ez az alakítás. Ha­tározott fejlődés tapasztal­ható nála: kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, tenor­hangja éretté vált, játéka pedig — a szerep korlátái között — átélt. Bolla Tibor Lord Asthonja átgondolt művészi munka eredménye. Birtokában van az olasz dal­lamok megformálásához szük­séges énektechnikának, ének­lése a megfelelő helyeken szenvedélyessé- vált, Játéká­val jól érzékeltetve az el­vakult bosszúvágyat, mely az egész tragédia okozója. Pécs- váry Gabriella Alisa rövid szerepében is kulturált, nagy­fokú muzikalitásra valló teljesítményt nyújt. Tréfás István szép orgánuma és mértéktartó játéka nagysze­rűen érvényesült Lucia ne­velőjének szerepében. Hotter József Artur alakítása a te­hetséges tenorista újabb sike­res erőpróbája. Ezúttal is megbízható pontja az elő­adásnak, akárcsak Csongor József. A bemutató karmestere, Paulusz Elemér Liszt-díjas, legjobb képességét állította a mű szolgálatába. Az elő­adás szuggesztív ereje, ál­landóan kiegyensúlyozott színvonala az ő betanító és vezénylő munkáját dicséri. Lendületes tempói nemcsak a korszerű operajátszás igé­nyeit szolgálták, hanem a dallamok helyenként édes- késségét is tompították. A kitűnően helytálló zenekar­ból külön ki kell emelnünk a hárfaszólót hibátlanul ját­szó Pachmayer Ilonát, vala­mint az őrülési jelenet fuvo­lakíséretét megszólaltató Barth Istvánt. A kibővített, viszonylag nagylétszámú kó­rus ma már kifogástalanul megoldja a rá váró felada­tokat. Ebben az operában különösen nehéz és jelentős drámai szerep jutott neki. A -színlap szűkszavúan el­hallgatta a kórus betanítójá­nak nevét: hadd dicsérjük meg eredményes munkájáért ezúton Károly Róbertét. A zeneileg biztos alapokon nyugvó előadás összhatásá­nak korszerűsége Horváth Zoltán érdeme. Mar meg­szoktuk tőle, hogy rendezői elképzelései - elsősorban az énekesek színészi alakítására összpontosulnak, anélkül, hogy ezáltal csökkentené a zenei élményt. Ezúttal is ke­rült minden külsőséges pá­toszt a szereplők mozgatásá­ban, korszerű rendezői erény­ként a legegyszerűbb eszkö­zökkel érve el a legfontosabb eredményt. Elképzeléseinek valóraváltásában jól segítet­ték Pintye Gusztáv sötét-sej­telmes díszletei, melyek ha­tásosan fokozták a drámát, illuziótkeltő játékteret nyújt­va a cselekménynek. A II. felvonás mindkét képében bi­zonyos fokú monumentali­tást is sikerült elérni, az I. felvonás 2. képének díszlet­megoldása tetszett a legke­vésbé. Gombár Judit jelmez zei szintén alkalmazkodtak a kor stílusához és a cselek­mény sötét tragikumához. A színház Fischer Sándor fordításában mutatta be az operát. A Lammermoori Lucia pécsi bemutatója operatársulatunk fejlődésének, repertoárja gazdagodásának újabb jelen­tős és sikeres állomása, mely­re mindannyian büszkék le­hetünk. DR. NÁDOR TAMÁS HAJDÚ HENRIK 75 ÉVES Harcos hagyomány, viharzó történelem, nagy művészi tel­jesítmény, egymást váltó kor­szakok összegeződnek egyéni­ségében. Mindezt szerényen, természetesen viseli, derűvel és jó közérzettel, mert az az út, amit Hajdú Henrik vé­gigjárt, az az életmű, amit fel épített, erőt adhat, emberi biz tanságot. Számunkra: példát és inspiráló lendületet. Szédítő távlatok nyílnak meg előttünk, ha életére te­kintünk. Szinte gyermek volt még, amikor megnyerte a Petőfi Társaság verspályáza­tát 1906-ban. Ambrus Zoltán bíztatására, — aki csodálta ezt a tökéletesein verselő gye­rekembert — fogott hozzá Ibsen drámai költeményének, a Brand fordításához, és har­cos évek, börtönök, megráz­kódtatások, viharok után fe­jezhette be, tizennyolc év el­múltával. Etört tanult meg norvégül, fiatalon, miután a norvég főkonzul ajánlására felkeresett Angyalföldön egy Norvégiából idekerült, Soren­sen nevű műszerészt, aki csak azért tanította ingyen és lel­kes szívvel a norvég nyelv­re, hogy elindíthasson egy műfordítói pályát, egy fiatal költőt, az északi kultúrák „nagykövetévé” képezhessen ki. Bár nem dédelgette az élet Hajdú Henriket, drámákat garmadával hullaj­tott eléje, attól kezdve, hogy mint fiatal fővárosi tisztvise­lő megismerkedett a marxiz­mussal és egyik alapítója lett BSDÖS ELVIRA VASMŰ c4 téli kútiijooúsár kánt/veiből Tabák András: SARGASSO TENGER A fasiszta megszállás és Buda- pest ostromának kimeri tettnek látszó témakörében meglepő új­szerű mondanivalójával jelentke­zett a tehetséges fiatal író. Egy gyerek szemével érzékeli és méri fel a számára érthetetlen esemé­nyeket, apja vesszőfutását és buj­kálását a sötét erők ellen, az ül­dözöttek rettegését és pusztulását, s végül a felszabadulás boldog pillanatát, mikor a szenespince mélyéről napvilágra kerül az ott rejtőző apa. (Magvető.) Karinthy Ferenc: EZ-AZ AVAGY A BICIKLIZŐ TIGRIS Műfaját tekintve meghatározha­tatlan Írások egyvelege ez a kö- tét, Csúfondáros glosszák, iroda­lomtörténeti. értékű emlékezésio sz­lányok, frappáns humoreszkek -,gyermekszáj”-történetek, útijegy­zetek és kacagtató anekdoták vál takoznak benne lírai vallomások­kal, önéletrajzi villanásokkal. Csu­pa szellemes poén, csupa derűs, de élesszemű meglátás, a nyelv­tudós, a riporter és a léleklátó író megfigyeléseinek gazdag irodalmi tárháza. (Szépirodalmi.) Leonov Leonyid: ÜT AZ ÓCEÁN FELÉ A távolkeleti vasútvonal politi­kai tisztjének lírai bensőséggel át­szőtt kalandos életleírása ma is érvényes és igaz képet fest egy ellentmondásos korszak hatalmas erőfeszítéseiről, melyben megfért a történelemformáló erő a kicsi­nyes személyi erőszakkal, a nagy tettekre vágyódás a mindennapok bosszúságaival. Igazi írói örök­érvényű, becses munka Leonov új kiadásában megjelent hatalmas regénye. (Európai Balstad: EGY ASSZONY A SPITZBERGÄKON A sarki éjszakák komor világá­ba vezet el a norvég író sajátos szépségű műve. A regény egyik szereplőjét a háború után kor­mányzónak nevezik ki a Spitzber- gákon, ahová hőslelkű asszonya elkíséri. Kilenc nehéz esztendőt töltenek a hó és fjég> az örök tél birodalmában s itteni tapaszta­lataikat közvetíti a könyv humor­ral tarkított számos epizódja. Meg ismerhetjük a Spitzbergák egy­szerű szívű népének rideg életét, de még a szigetcsoport növény és állatvilágát is. Átéljük egy ku­tyaszán-utazás vad romantikáját, a bányaszerencsétlenségek izgal­mas eseményeit, az egész titokza­tos északi világ mindennapjait. (Kossuth.) a pártnak, az irodalmi tevé­kenységet, az újságírást, a politikai munkát együtt vé­gezte, harcolt a munkások jo­gaiért minden fórumon tolial, tettel s előadásokkal is. Ami­kor 1925-ben börtönbe került, a legnehezebb körülmények között is megőrizte munka- kedvét, életerejét, a Brand szövegét mormolgatta a bör­tönudvaron, magányos séta közben, merf arra is ügyel-, tek, hogy egyedül és a bör-': tönigazgató külön engedélyé­vel léphessen ki a magánzár­kából. Sem a megaláztatások, sem az ígéretek nem tudták megtörpj. Bethlen István pénz zel, állással édesgette, ő in­kább a függetlenséget és a szegénységet vállalta. Sorra fordította a legnagyobb nor­vég, svéd, dán költők, írók műveit, mintegy száz kötet műfordítás áll mögötte, — könyvtárnyi gyűjtemény a skandináv irodalomból. Van valami különös abban, hogy ez a szerény, tiszta kommu­nista művész kapta meg az északi kultúrák legnagyobb el ismerését kifejező Szent Olaf- rendet, s lakásán csak a hoz­zá írt levelekből össze lehet állítani a? északi irodalmak múzeumát, hisz úgyszólván minden jelentős írónak barátja, levelezőtársa vendége. volt. — Nexő köszöneté, Pontopiddan levelei, s a legnagyobb északi nőíró, Sigrid Undset levelei és műved példázzák, mit kö­szönhetnek neki, aki tolmá­csuk, barátjuk, értőjük, tudott lenni. Rendkívül jellemző, hogy bár minden fordítását roppant elismerés kísérte, (csak példa­ként említem, hogy a Solness építőmester szövegét Odrv Árpád a legzseniálisabb és a legjobban mondható színpadi szövegnek tartotta) mégis majdnem mindent újrafordí­tott. keresvén a jobb, költőibb, művészibb megoldásokat. A jövő évben jelenik meg élt ' - művének koronája huszonhá­rom nagy Ibsen-mű, szinte a teljes életmű. Mintegy 2400 oldalon adja a magyar olva­só kezébe a világirodalom egyik legnagyobb drámaírótó­nak műveit. Nem fáraóin, csak kicsit rezígnáltan mond­ja Hajdú Henrik: „Akkor le­fordítom még Andersent, és aztán nézem a felhőket, mint nagyapám tette válaha”. Ezt a bölcs nyugalmat kívántok ne­ki és irigyeljük tőle. Ml, fia­totok akik úgv érezzük vala­mennyien egy kicsit tanítvá­nyai ‘ is vagyunk. ILLÉS JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents