Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

Vila9 proletárjai, egyesüljetek ! Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja _______ X XII. ÉVFOLYAM, 298. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1965. DECEMBER 18. SZOMBAT Egy vagon baromfihús karácsonyra A karácsonyi bevásárlási láz már az ünnep előtti hé­ten tetőzött, amihez az is hoz­zájárult, hogy az idő hűvösre- fordultával megkezdődtek a disznóvágások. A disznótorok­hoz nélkülözhetetlen sava­nyúságért ezen a héten szin­te megrohamozták az embe­rek a MÉK zöldségboltjait. A Fécs ellátására hivatott mo­hácsi tartósító üzem azon­ban állta ezt a rohamot, hisz ebben az évben különösen bő választékkal készült fel a téli forgalomra. A legkeresettebb cikk az üveges savanyított paradi­csom, melynek szállítását t zen a héten kezdték meg. Míg eddig a fóliába csoma­golt savanyúpaprika fogyott a legjobban, addig most az ünnep előtt, a leginkább 5 literes üveges paprikát vásá­rolják. A nagy kereslet miatt folyamatos a szállítás, ecetes uborkából és céklából is. Leg nagyobb mennyiség mégis sa­vanyú káposztából fogy el, melyből 35—40 hordóval vá­sárolnak meg a pécsiek na­ponta. A% ünnep slágerei a rántani való csirke, a pecsenyekacsa és a pulyka A savanyúság mellett a beigli-töltelék a legkelen­dőbb. Naponta 5—7 mázsa dióbél fogy el a boltokban. A mák a rossz termés miatt sajnos hiánycikk, s csak igen kis mennyiséget hoztak for­galomba. A hurkatöltelékhez szükséges rizs sem elégíti ki az igényeket, ennek pótlására a MÉK nagyobb mennyiségű árpagyöngyét forgalmazott. Zöldségféléből ezzel szem­ben zökkenőmentes lesz az ünnepi ellátás és bőséges a választék. Karácsonyra kap­ható az igen közkedvelt friss vörös káposzta is, mely ilyen­kor már csemegeszámba megy. Különösen nagy meny- nyiségű, mintegy 80—100 va­gon alma van a MÉK rak­táraiban, fehér és piros faj­tákból. A fehér alma ára kilónként 3 forint 80 fillér, a legjobb minőségű piros alma ára 7.40. Felkészült az ünnepi forga­lomra a baromfiipar is. Csü­törtökön és pénteken 55 má­zsa vágott baromfit szállított Pécsnek a Kaposvári Barom­fifeldolgozó Vállalat, kará­csony hetében pedig közel egy vagon vegyes baromfit szállítanak a város ellátásá­ra. Az ünnep slágere: a ránj tani való csibe, mely ezen a karácsonyon kapható elő­ször. Megjelent a húsboltok­ban a karácsonyi pulyka, mely kétféle árban kapható. A belezett pulyka ára kilón­ként 27 forint, a bontotté, melyből az értéktelenebb ré­szek, a fej és lábak hiányoz­nak, 30 forint. Kár. hogy a forgalomba hozott pulykák zömmel 5—8 kilósak, holott a kereslet a kisebb, 3—3,5 ki­lós pulykák iránt a legna­gyobb. Ezzel szemben nagyon népszerű a pecsenye kacsa és a hízott kacsa, valamint a kövér liba is, mely szintén kapható a boltokban. Népemhez és pártomhoz hűen. Megn\/íli Pécseif a Hullám-szalon érdemes lenne meghosszabbí­tani a zárórát — talán éppen itt, a Hullám-szalonban, amely most már nagyon is alkalmas erre — mert a vendégek ez­reinek egyenes kívánsága ez. A konzervatív ellenérveket félretéve, tudomásul kell ven. nünk, hogy felnőttekről van szó. Amig az átalakítási munká­latok folytak, már elkészült terv az Éva-eszpresszó bieder, meier-stílusú átalakítására, s a kivitelezésre sor kerül a tavaszi hónapokban. A korhű bútorokat most kutatják fel Budapesten. Átalakításra ke­rül jövő esztendőben a Boros­tyán-étterem is, továbbá a sétatéri borozó teljes bővítése, átépítése. Azonos időben fel­újítják Szigetváron is a szóra­kozóhelyeket, tekintettel a jö. vő évi Zrínyi-ünnepségekre, illetve a várható idegenforga­lomra. Komlón a Fekete Gyé- I mánt nevű étterem átalakítá­sára is sor kerül. Felemelt munkásöklök. Az újoncok főleg fiatalok, de van köztük ötven éves is. Rezdü- letlenül, ökölbe szorított kéz­zel, tántoríthatatlanul állnak. Erő, sok erő van a szemek­ben, az öklökben, nemcsak a tömegükben, hanem egyen­ként bennük. Mindegyikük­ben. Esküt tesznek. Az eskütétel után Papp Fe­renc leszerelő munkásőr a csapatzászló előtt adja át he­lyét és fegyverét a most es­küt tevő Borbás Józsefnek. A szavakat, a mozdulatokat, az alkalom szokatlansága. és a megszokott ünnepélyesség „csinálttá’r, merevvé ' tészi,.- de érződik rajtuk, hogy szívből jönnek. Megcsókolják egy­mást. Mesterkéltén, ügyetle­nül, de nagyon őszintén. Úttörők az ünnepségen Az eskütétel, a fegyver és helyátadás volt a Munkásőr­ség Pécs Városi, Járási Land­ler Jenő Zászlóalj ünnepélyes évzáró gyűlésének utolsó napi­rendi pontja. — A dolgozó népért, a ha­záért, ELŐRE! így kezdődött. Dobpergés, úttörő induló. Piros nyakken- dős gyerekek köszönötték a munkásőröket. Hetest Imre zászlóaljparancsnok-helyettes elnöki megnyitója után Sári Ferenc zászlóaljparancsnok értékelte a zászlóalj évi mun­káját. majd sor került a Ki­váló munkásőr és a Kiváló parancsnok jelvények kiosztá­sára. Dr. Rugási Endre, a pé­csi városi pártbizottság titkára mondott beszédet, köszöntötte a leszerelő és tartalékállo­mányba kerülő munkásőröket, aztán átadta az emlékérmeket és okleveleket. A megyei párt v. b. levele Parancs hangzott: — Kitüntetettek egy utolsó balra áttol lelépni! Egyszerre csinálták, mint a katonák. Csendes Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, az MSZMP Baranya megyei Végrehajtó Bizottságának kö­szöntő levelét olvasta fel. — Nem szereltünk le — állt a mikrofon elé Megyer Béla munkásőr —. Nem bú­csúzunk. Nem felejtjük el, hogy a párt harcosai voltunk, megálljuk a helyünket to­vábbra is. Nem búcsúzunk, mert a párt hívó-szavára újra fegyvert fogunk. Szünet. Az ünnepségen kí­vül, fotoriporter jelenléte nél­kül két ember ölelkezik. Egy idősebb civil ruhában és egy fiatal munkásőr. Megszólítom őket. — Szeretem, mintha a saját fiam lenne — mondja Tör- gyéki József, veterán munkás­őr —. Amíg a bányában dol­gozott, mellettem volt, én ta­nítottam. Örülök, hogy mun­kásőr, jobban, mint ön, ezt el­hiheti. — Törgyéki József há­rom éve van tarlalékállo- mányban, azóta is a pártbi­Talán a nagyon finom szí­nek harmonikus egysége ra­gadja meg először az embert. Pedig nincs sok szín: piros, fekete és a bútorok faszerke­zetének eredeti színe, a vilá­gos pasztell-sárga. Ehhez járul még az egyáltalán nem tola­kodó világítás. Miért fontos mindez egy szórakozóhely bel­ső kiképzésénél? Azért, hogy a környezet nyugalmat, derűt és tiszteletet ébresszen a ven­dégben. öt hétig tartó átalakítás után csütörtökön este nyílt meg a Hullám-szalon. A mun- kó’atokra fordított összeg sze­rény: 250 ezer forint. Való­ban nem sok, s ez főként an­nak köszönhető, hogy a Ven­déglátóipari Vállalat tulaj­donképpen „házilag” oldotta meg az átalakítást, a karban­tartó részleg, továbbá a deko­rációsok rézsvételével. A Pécsi Tatarozó Vállalat végzett még munkát a nagyon hangulatos] és ízlésesen berendezett Hűl-] lám-szalonon. A parkettázott termek funk­cióját megosztották. Nappal —\ I az első helyiségben — tovább- j ra is közétkeztetés folyik, il- j letve este, szintén étterem. A < kör-teremben kisebb — presszó; asztalokat — helyeztek el, kö-j zépen a táncparkett. A har- j madik helyiségben áll a bár-< pult, és szintén néhány asz­tal. A Hullám-szalon ezzel a város egyik legszebb szórako-j zóhelye lett. A szombat éj-! szakai 2 órás zárás, (más na­pokon egy órával korábban i zárnak) azonban elgondolkoz-1 taté. Talán Pécs az egyetlen] nagyobb vidéki város, ahol j most már hosszú évek óta i nincs hajnali — esetleg négy] óráig tartó nyitvatartási idő. ] Nem beszélve az idegenforga. \ lommal kapcsolatos követel- ] menyekről, már csak azért is Világirodalom a Jókai téren Négyen vannak, csinosak és velük a Jókai térre költözött a világirodalom. Múltkor is: szovjet turista zsebében tőlük indult kaukázusi hódítóútra Baudlaire verseinek eredeti francia nyelvű kötete. Most pedig a szigetország nyelvén kínálják egy torokhangú mis­ternek az Iszony német ki­adását. A mister fizet, kocsi­jába viszi Németh László re­mekművét és közben arra gon dől, hogy „tsikóst" még nem látott ebben a „little” ország­ban, de Shakespeare vala­mennyi művét megvásárolhat­ta volna, méghozzá középkori angol nyelvű kiadásban. A négy fiatal könyvkeres­kedő pedig szelíd kék kö­penyben hol misternek, hol herr-nek, hol tovarisnak szó­lítja a turistát, aszerint, ki honnét jött. És az anyanyel­ven kínált világirodalmi re­mekművek a Jókai térről szer­te vándorolnak a világba. — Persze vásárlóink zöme magyar — mondja a bolt ve­zetője. — Elsősorban az ő idegennyelvi művelődésüket hivatott szolgálni ez az üzlet. A bolt pontos neve: Idegen nyelvű és Zenemű Könyves­bolt. Alakult: 1961-ben. Azóta kissé rajta tartja kezét azon az ütőéren is, mely Pécs és Dél-Dunántúl, valamint a kül­föld között a szellemi vérke­ringést jelenti. — Ha valaki külföldön élő rokonának, ismerősének akar Magyarországon megjelent ide­gennyelvű könyvet küldeni, a mi segítségünkkel megteheti — tájékoztatnak. — Tíz szá­zalékos kezelési költség és a portó kifizetése ellenében el­küldjük az adott címre. Nyu­gati államokba ez a kezelési költség 50 százalék. A „sláger”, vagyis amit leg­jobban keresnek: elsősorban az angol nyelvgyakorló köny­vek — az utóbbi három év­ben hihetetlenül megnőtt az angolt tanulók száma — aztán ugyanez németből, az iskolá­sok az orosz nyelvgyakorlás­hoz innét visznek jó segédle­tet. De sokat vásárolnak a ba­ranyai németek és szerbek, horvátok is. Hiszen a boltban, nyolc nyelven kiadott műve- í két lehet kapni. S — A legfrissebb „sláger”? ? — Most érkezett a hetven forintos német nyelvű város- album-sorozat. Gyönyörű! Fi­renze, Róma, Velence. Bécs, Athén és New York műemlé­kei, városképi felvételei van nak benne. zottságnál lát el szolgálatot. — Ha erre szükség 'esz, tud­juk, hol a helyünk. A fiatalt Lendvai Gellért- nek hívják. Harminc elmúlt, de nem látszik rajta. — Miért lett munkásőr? — Engem, úgymond a párt nevelt. Takarítóként kerültem a bányába, tizenhét éves ko­romban kezdtem az öreg ve­teránok között, — mondja magyarázatképpen. Három éve munkásőr. Tévedtem. — Miért lett munkásőr — kérdezem most Bognár László újoncot. — Az egész család a part­hoz húz. Párttagok, KISZ-ta- gok, engem három hónapja vettek fel. Hogy miért? Hogy erősítsük, ha kell megvédjük. Magát a pártot. Szünet után sorakoznak az újoncok. Nehéz, hat hónapos felkészülés áll mögöttük. Es­küt tesznek. Aztán vége az ünnepélynek. Még Dömse Fe­renc szakasza áll a fénvkéoe- zőgép lencséje elé a csapat- zászló alatt. A legjobbak vol­tak ebben az évben is. Akik vállalják... — Mi a véleménye a mun­kásőrségről? — kérdezem Ko­vács István alezredest, aki a Helyőrség Parancsnokság ré-, szérói vendégként vett részt az ünnepélyen. — Meglepő a fegyelem. Az a rend. amit itt megkövetel­nek. A munkásőrök minden feladat végrehajtására kész elvtársak. Megrtélésem szerint nincs előttük kicsi és nagu feladat. Osztagvarancsnok vol­tam az árvíznél. Láttam őket. Ott me amutatkozott. Dr. Bernáth János alezre­des, a Városi, Járási Rendőr, kapitányság vezetője nyilat­kozik. Elismerően és ‘szeretet­lek Mint fegyvertárs. A sok egyenruhás férfi kö­zött egy nő. Munkásőr egyen­ruhában. Varga Józsefeiének hívják, civilben portás. Idén 400 forint jutalmat kapott a Rendőrfőkapitánvságtól. Lefü­lelt egy ..zsebest”. Kilenc éve munkásőr. — Itt nincs vasárnap és hétköznap — mondja —. Hogy szeretem-e? Az nem is kifejezés. Uay gondolom, hogy aki elvállalja, annak na- Oyon becsületes kommunistá­nak kell lennie. ,— Aztán jót Írjon az elv­társnőről — lép hozzánk 0OV most leszerelő. — A térfiakor, túltesz, az egyedüli ”ö. aki kitart. Hát persze, hogy jót írok óla. És nemcsak róla. Aczél Gátas \ Munkásőravatás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents