Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-18 / 298. szám
liU|llO 1965. DECEMBER 18. 2 ÜRRANDEVŰ: Cape Kennedy, Florida, USA: Középen a Gemini—6 és a Gemini—1 űrhajók tervezett űrrandevúj áról készített rajz. Kétoldalt a két űrhajó pilótáinak arcképe. Kozmosz 100 A Szovjetunióban felbocsátották a Kozmosz-sorozat 100. szputnyikját. A mesterséges holdon elhelyezett tudományos műszerek a TASZSZ által 1962. március 16-án bejelentett kutatási program további végrehajtását szolgálják. A szputnyikot körpályára juttatták. A pálya jellemzői: kezdeti keringési idő 97,7 perc, a Földtől mért távolság 650 kilométer, a pálya hajlásszöge 65 fok. A tudományos műszereken kívül a szputnyikon rádió- rendszer működik a pályaelemek pontos mérésére, valamint rádió távmérő-rendszer, amely adatokat szolgáltat a műszerek és a tudományos berendezések működéséről. A szputnyik valamennyi műszere kifogástalanul működik, a földi koordinációsszámítóközpont feldolgozza a beérkező információt. Ma száll le a Gemini—7 Az AP jelentése szerint Frank Borman és James Leveli, a Gemini—7 űrpilótái pénteken utasítást kaptak arra, hogy az energiaszolgáltató rendszerben keletkezett kisebb zavarok ellenére az eredeti tervek szerint folytassák útjukat. Az űrhajó tehát szombaton, magyar idő szerint 15.00 órakor ereszkedik le az Atlanti óceán vizére, miután 14 nap alatt 207-szer kerülte meg a Földet. Vietnami helyzetkép Saigon : December 20., a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítása Front megalakulása 5. évfordulójának közeledtével Dél-Vietnamban fokozódik a szabadságharcosok tevékenysége. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a partizánok immár a negyedik, egymást követő napon hajtottak végre különböző akciókat Saigonban és külvárosaiban az amerikaiak és a dél-vietnami kormány csapatai ellen. Pénteken reggel egy partizán gránátot dobott Saigon központjában egy amerikai csapat- szállító tehergépkocsira, a robbanás következtében hét amerikai megsebesült. Saigon egyik külvárosában, Cholonban csütörtökön este váratlan esemény történt: a kínaiak lakta városrész egyik nagyforgalmú csomópontjában a szabadságharcosok hangszórón szólították fel a lakosságot, egy emberként keljen fel a megszálló amerikaiak ellen. A partizánok megbízottai hosszabb időn keresztül zavartalanul szólhattak a hangszórón keresztül a lakossághoz, követelve az amerikai csapatok haladéktalan távozását Vietnamból. Ezzel egyidejűleg Saigon több külvárosában a DNFF röpcéduláit osztogatták az utcákon. Pénteken reggel Cholon sok házán rr gjelentek a DNFF zászlói. dyugati hírügynökségek k lése szerint a saigoni kormány egyik nagyobb katonai egysége, amely Saigontól északnyugatra egy fontos közlekedési útvonalat biztosított. csütörtökön a fővárostól 32 kilométernyire a partizó nők csapdájába esett. A kifej lődött heves ütközetben a kor mánycsapatok súlyos vesztesé geket szenvedtek. Az amerikai hadügyminisztérium közlése szerint Dél- Vietnamban fokozottabban kívánják felhasználni a 346 kilogrammos reoülőbombákat, s ezért három újabb nagyvállalatnak adtak megrendeléseket ilyen bombák gyártására. Wilsont letorkolták London még nem tért magához Egy szavazat mentette meg az angol kormányt London „Wilsont letorkolták!” — jelentik elsőoldalas főcímeikben a pénteken megjelent angolf lapok. Az ENSZ-tudósítók beszámolói és a lapok vezércikkei sértődöttséggel és tanácstalansággal vegyes megdöbbenéssel tárgyalják a példátlan esetet: az afrikai ENSZ-küldöttek — közöttük nyolc nemzetközösségi ország képviselőinek — tömeges kivonulását Wilson miniszterelnök közgyűlési felszólalásának megkezdése előtt. A munkáspárti kormány ingadozó rhodésiai politikájának tüntető elítélése a világfórum egyszersmind Wilson politikai pályafutásának legsúlyosabb kudarca is. ENSZ- beli beszédét ugyanis olyan eseménynek szánta, amely a világpolitikai porondon fejjel kimagasló államférfi szerepében mutatta volna be a brit közvélemény előtt. Erre minden előkészület meg is történt: csütörtökön délután a BBC televíziója a Telstar útján élő adásban közvetítette Wilson beszédét. A sokmilliós angol nézőközönség alig akart hinni a szemének, amikor látta, hogy a brit miniszterelnök percekig álldogál a szónoki emelvényen, miközben az afrikai delegátusok tömött sorokban vonulnak a kijárat felé és Wilson végül félig üres széksorok előtt kezdhette meg beszédét. A példa nélkül álló angolellenes demonstráció komolyságát aláhúzza az, hogy pénteken reggelig már hét afrikai állam jelentette be: megszakítja diplomáciai kapcsolatát Londonnal. ZAMBIA REZE Zambia rézbányáinak gazdag kinsb'-t eddig Rh:: J sián keresztül, vasúton szállították Tanzánia kikötőjébe. Ámde a rhodésiai fehér telepesek a fajgyűlölő alkotmány alapján kikiáltották egyoldalú függetlenségüket s ez a tény azzal a következménnyel járhat, hogy leállítják a tranzit-forgalmat. A szó szoros értelmében ezzel is zsarolni akar- I ják politikai ellenfeleiket, elsősorban az afrikai népeket. Ezért, próbaképpen légihidaí létesítettek Zambia és Tanzánia között a réztömbök elszállítására. Jelenleg világszerte hiánycikké kezd válni a réz. Különösen azóta, hogy a chilei rézbányászok sztrájkok révén akarnak javítani helyzetükön. Képünk az első próbaszállítmányról készült. Indulás előtt lepecsételik és összepántolják a réz-rudakat. Az a tény, hogy két nemzetközösségi állam (Tanzánia és Ghana) is bejelentette a kapcsolatok megszakítását, véget vetett London színlelt nyugalmának. Bottomley, a nemzetközösségi ügyek minisztere csütörtökön este „mély sajnálkozását” fejezte ki Tanzánia és Ghana döntése miatt. — Miután Tanzániát követően Ghana is szakított Londonnal, a Brit Nemzetközösség veszedelmesen közel került a széthulláshoz — állapítja meg a kormány párti Sun diplomáciai munkatársa. A szemleíró nem tartja kizártnak azt a lehetőséget sem, hogy az afroázsiai tagállamok végül úgy döntenek: kilépés helyett inkább Nagy-Britanniát űzik ki a nemzetközösség- bőL Jellemző egyéként, hogy a konzervatív ellenzék azokat a szankciókat is soknak tartja, amelyeket az afrikai közvélemény szemfényvesztésnek tekint. Csütörtökön — Wilson ENSZ-ben mondott beszédéhez időzítve — száz képviselő aláírásával határozati javaslatot terjesztettek be az alsóházban. Ebben elítélik a kormány rhodésiai politikáját, mert az szerintük „feltétel nélküli kapitulációt követel a Smith-rezsimtől. * Csütörtökön este az angol alsóházban a munkáspárti kormány majdnem vereséget szenvedett — jelentették a hírügynökségek. Az ülésen heves vita folyt a kormány fehér könyvéről, amelynek értelmében újjászervezik az angol territoriális hadsereget, létszámát 120 ezer főről 50 ezerre szál lítják le és az önkéntesség alapjaira helyezik. A Fehér Könyv azt állította, hogy az új forma nem csökkenti a hadsereg harcképességét, viszont évente húsz millió font sterlinggel olcsóbbá teszi a terelt iálls hadsereg fenntartását. A konzervatív párt és a liberális párt egyaránt a kormány javaslata ellen foglalt állást. Végül is 292 képviselő szavazott a kormány javaslata mellett, 291 ellene. Egy munkáspárti képviselő tartózkodott a szavazástól. így történt, hogy az alsó- iiázban két főnyi többséggel rendelkező kormány mindössze egy szavazat-többséget szerzett. t Egy hét a világpolitikában 0 Év végi diplomáciai tárgyalások £ Magasszintű magyar—szovjet eszmecsere Moszkvában £ A NATO-konferencián az Egyesült Államok újabb követelésekkel lépett fel O Johnson a pakisztáni államfőtől a vietnami háború támogatását „kérte” • Wilson az Egyesült Államokban A z elmúlt hét bővelkedett diplomáciai tanácskozásokban. Számunkra kétségkívül a legnagyobb jelentőségű a magyar—szovjet pártvezetők eszmecseréje volt. A résztvevők tájékoztatták egymást az országukban folyó szocialista és kommunista építés eredményeiről, megvitatták a szovjet— magyar kapcsolatok kérdéseit, eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom problémáiról. örömmel állapították meg, hogy minden területen eredményesen fejlődik a Szovjetunió és Magyarország együttműködése. Kedvező légkörben folytak a szovjet—algériai tárgyalások, ahol leszögezték, hogy most, amikor a vietnami nép elkeseredett küzdelmet vív függetlenségéért, amikor 'a reakciós erők fondorlatokat szőnek a világ minden részében, a szabads ászerető né. pék legfőbb feladata: harcolni az új háború veszélye ellen és e veszély kiküszöböléséért. A nyugati hatalmak politikusainak tanácskozásaira két tényező nyomta rá bélyegét. A legszembetűnőbb az agresszív amerikai vonalvezetés erősödése és egy sor újabb követelés, melyeket a szövetségeseknek címeztek. Másrészt — éppen ennek következménye — sűrűsödnek a különböző ellentétek első. sorban az atlanti paktum tagjai között. Jellemző, hogy Rusk amerikai külügyminiszter a NA- TO-partnerektől „minimális erkölcsi támogatást” kért. Az utána felszólaló McNamara hadügyminiszter viszont már kissé más formában vetette fel a kérdést. Ö nagyobb anyagi és katonai áldozatot követel „a közös katonai erőfeszítések oltárán”. Jogos a kérdés, vajon a két amerikai miniszter egyeztette-e mondanivalóját, avagy az Egyesült Államok szótárában az „erkölcsi” támogatás fegyvereket és katonákat jelent? Nem erősítette az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit, hogy éppen a NATO-tanács- kozás napjaiban rosszabbodott helyzetük Vietnamban: a harcok már a dél-vietnami főváros közvetlen közelében is folynak. A párizsi NATO-tanácsko. záson feszültség támadt az anyagi kérdések körül is. 1965-ben az atlanti szövetség tagállamai 74,3 milliárd dollárt költöttek hadi célokra, s az összeg több mint két- narmada az Egyesült Államokra jutott. A NATO fennállásának tizenhat éve alatt a katonai költségek megnégyszereződtek, de a vietnami háború miatt Washington hadi kiadásai méginkább megsokszorozódtak. A fizetési mérleg deficitjét a Fehér Ház — részben — szövetségeseire akarja hárítanit ami más szóval annyit jelent, hogy éppen a vietnami agressziót kívánja megfizettetni szövetségesei adózóival. Ajub Khán pakisztáni államelnök és Johnson tárgyalásait szintén beámyé-- kozta az Egyesült Államok vietnami agressziója. A megbeszélésekről nem adtak ki részletes közleményt, d& megfigyelők szerint bizonyos, hogy Washington támogatást „kért” Pakisztántól a vietnami háborúhoz — az országnak nyújtott gazdasági és katonád segítség fejében! Pakisztán tagja két agresszív paktumnak, a SEATO-nak és a CENTO-nak is, és amerikai részről nehezményezik, hogy nem támogatja egyértelműen a vietnami kálóé- háborút. Nyugati politikusok megbeszélésein ismét napirenden szerepelt Bonn atom- fegyverkezésénék kérdése. A párizsi NATO-konferencián több felszólaló ajz atomfegyverek elterjedését megakadályozó egyezmények mellett foglalt állást. Csupán Schröder bonni külügyminiszter helyezkedett szembe ezzel az irányzattal. A francia külügyminiszter viszont kormánya nevében elutasította az amerikaiak által javasolt „külön-bizottság” felállítását, mivel ez Nyugat- Németországnak beleszólást biztosítana a közös NATO. stratégia kidolgozásában. A nyugatnémet atomigények teljesítését pillanatnyilag elhalasztották, de bizonyos, hogy Erhard kancellár washingtoni látogatásakor újabb kísérletet tesz; rábírja Johnsont a nyugatnémet atomkövetelések teljesítésére. Bármilyen amerikai— NSZK megállapodás viszont újabb ellentétek sorozatát szülné az atlanti tábor egészében. W ilson angol miniszterelnök amerikai tárgyalásain több kérdés szerepelt. így a különleges angol—amerikai társasviszony helyzete, ahol a legfőbb probléma; mennyiben támogatja az Egyesült Álla. mok Nagy-Britannáának a Szueztől keletre eső területeken meglévő katonai érdekeit és Anglia milyen mértékben áll ki az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikája mellett. A munkáspárt egyes köreiben joggal tartanak attól, hogy Wilson az eddiginél is messzebbme. nőén elkötelezi Angliát az agresszív amerikai politika mellett. A gazdasági, politikai és gazdasági függőség tényezője mellett ebben Wilson személyes becsvágya is szerepet játszik, elsősorban NATO-vonalon szeretne újabb szerephez jutni az Egyesült Államok ellenszolgáltatásai révén. Wilson brit miniszterelnök december 16-án felszólalt az ENSZ közgyűlés ülésén. Amint Wilson a szónoki emelvényre lépett, az ENSZ c'rlkai tagállam inak képviselői kivonultak az ülésteremből, tiltakozásul Angii ív rhcdeslni politikája ellem. t
