Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

nupio 1965. NOVEMBER 14. 2 Az országgyűlés szombati ülése (Folytatás az 1. oldalról) tervidőszak volt az első, ami­kor a gazdasági építőmunkát a -népgazdaság' minden alap­vető ágában már szocialista alapokon végezhettük. Javult iparunk szerkezete, emelkedett műszaki színvona­la Az ipari termelés volu mene öt év alatt 48 százalék­kal növekedett. Bár a terv rekonstrukciós jellegű volt. azaz elsősorban meglévő üze­meink korszerűsítését szolgál­ta, mégis nagyszerű, új lé tesítményekkel gyarapodtunk — mondotta és megemlített több új létesítményt. Beszélt arról, hogy bővítettük vagon- parkunkat és úthálózatunkat, majd a mezőgazdájáról el­mondotta, hogy az idei rend­kívül kedvezőtlen természeti körülmények ellenére is a fe-melás a tavalyihoz hason­lóan piákul. Ez parasztságunk szorgalmas munkájának és a mezőgazdaság anyagi-tech­nikai bázisa nagyarányú ki­szélesedésének köszönhető, amely az elmúlt öt évben pár­tunk és kormányunk gondos­kodása nyomán következett be. A mezőgazdaság szocialista átszervezése társadalmi ren­dünk erejének újabb fényes bizonyítéka. Bár ez azonnal körülbelül io milliárd forint újabb beruházást jelentett, volt erőnk és tartalékunk, hogy az újonnan született kö­zös gazdaságokat ellássuk gé­pekkel és egyéb nagyüzemi termelési eszközökkel. A me­zőgazdaság tömegével kapott kombájhokat. traktorokat és más gépeket. Többszörösére növeltük a műtrágya felhasz­nálását, több mint félmillió holdat öntöztünk már,- s más­fél millió holdon alkalma­zunk vegyszeres gyomirtást. Az elmúlt öt évben csaknem 80 ezer hold szőlőt és 106 ezer hold gyümölcsöst telepí­tettünk.* Jelentős eredmények a mezőgazdaságban Nagyüzemeinkben a talaj­munkát teljes egészében gép­pel végzik. Bár a dőlt gabo­náknál — mint az Idei aratás mutatta — még nem mellőz­hető a kasza, a legnehezebb mezőgazdasági munkát, a ga­bona betakarítását az állami gazdaságokban teljesen, a ter­melőszövetkezetekben pedig 80 százalékban gépesítettük. Bár az ötéves tervben az eredetileg is irreálisan kitű­zött 12—23 százalékos növe­kedést nem érjük el, öt év alatt a mezőgazdaság terme­lésének 12—14 százalékos emelkedését így is jelentős eredménynek kell tekinteni. A j gyakorlatban bebizonyoso­dott a szocialista nagyüzem fölénye: az átszervezés köz­ben nem esett vissza, sőt nőtt a termelés, búzából már két éve hazai termésből elégítjük ki1 a szükségletet. Az 1956— l«60-as években 8.6 mázsa volt a holdanként! átlag, ez­zel szemben az elmúlt öt év­ben már 10.7 mázsa, sőt az idén 12,5 mázsás átlagtermést értünk el, ami hektáronként csaknem 22 mázsának felel meg. Soha ilyen eredménye nem volt még a magyar me- zög-zdaságnak; ez a hozam több mint másfélszerese a fel- sr»bedulás előtti évek átla­gának! A régebbi 11 má­zsával szemben a kukorica termésátlaga is — immár ne- gvedik éve — 15 mázsa felett van. Hasonló folyamatos nö­vekedést mutatnak más nö­vényeink termésátlagai is. Sok munka vár még mind- pnnyiunkra a mezőgazdasági 1 "melés további fejlesztésé­ben. de elmondhatjuk: a me­zőgazdaság megkezdte vissza- ' téríteni azokat a milliárdoket. amelyeket népünk áldozat­készsége juttatott számára. Ez bizonyítja a legjobban, ho-ry pártunk és kormányunk kevesen cselekedett, amikor felhívta parasztságunkat: lép­jen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ez bizo­nyítja a legjobban: a falu né­pe helyesen cselekedett, ami­kor _ átérezve a történelmi f eMős séget — igennel vála­szolt erre a felhívásra — mondotta Kállai Gyula, majd a> életszínvonal alakulásával foglalkozott. A munkások és alkalma­zottak egy keresőre jutó reál­bére nem éri el ugyan a ter­vezett 13 százalékos növeke­dést, hanem előreláthatóan 8—9 százalékkal nő, viszont a foglalkoztatottság és a társa­dalmi juttatások színvonala az elmúlt öt évben olyan mértékben nőtt, hogy a mun­kások és alkalmazottak (reál­jövedelme a tervben elhatá­rozott 17 százalék helyett vár­hatóan 19—20 százalékkal emelkedik. A lakosság pénz­bevételei az idén eddig már egymilliárd-hétszázézer fo­rinttal haladták meg a tava­lyit. Ebben a növekedésben jelentkezik a pártnak és a kormánynak a családi pótlék és az egyes alacsony nyugdí­jak felemelésére hozott intéz­kedése is. A társadalombiztosítást ki­terjesztettük az egész terme­lőszövetkezeti parasztságra, úgy, hogy most — csaknem mindenki részesül ingyenes egészségügyi ellátásban és a társadalombiztosítás egyéb juttatásaiban. Állami támoga­tással pénzalapot teremtet­tünk ahhoz, hogy nyugdíjat kapjon a közös gazdaság mun­kájából kiöregedett paraszt- ember. A dolgozó tömegek életní­vóját elsősorban olyan ténye­zők szabják meg, amilyenek a foglalkoztatottság, a bérek, a társadalmi juttatások mér­téke és az alapvető élelmi és ruházati cikkek ára. Emellett ideiglenesen hat az idénycik­kek ára is. Sajnos az idén a zöldség­éi a gyümölcsfélék drágábbak voltak, mint tavaly. Ennek alapvető oka: kevesebb ter­mett és emiatt kevesebbet tudtunk felvásárolni. El kell érni, hogy a zöldség és gyü­mölcs felvásárlása és forga­lomba hozatala gyorsabb és egyszerűbb legyen, mert ez is fontos feltétele a lakosság jó és olcsó ellátásának. Az ilyen átmeneti jellegű áremelkedés ellenére is meg­állapíthatjuk, hogy népünk rendesen él, öltözködik és táplálkozik, s nyugodtan, ma­gabiztosan nézhet a jövőbe: munkájának eredményei nyo­mán folyamatosan javulhat tovább az életszínvonala. töltött szerepét, azt, hogy ná­lunk a munkásosztály, a nép a hatalom birtokosa, — az összehasonlítás akkor is sok tekintetben javunkra dől el. Az éppen munkában levő amerikai, nyugatnémet vagy angol szakmunkásoknak való­ban magasabb a bérük, de a közvetlen létfenntartási ki­adásaik is sokkal nagyobbak, s ami a legfontosabb: állan­dóan Damoklész kardjaként függ a fejük felett és meg­mérgezi életüket a létbizony­talanság. Pártunk és kormányunk tér mészetes kötelességének tart­ja, hogy a termelés növeke­désével együtt tovább emel­kedjék az életszínvonal és minden tekintetben utolérjük és majd elhagyjuk a legfej­lettebb tőkés országokat is. Ennek alapvető feltétele azon­ban, hogy gyorsabban növel­jük a munka termelékenysé­gét, s így fokozzuk az ipari és a mezőgazdasági termelést. A bérezési rendszert is haté­konyabban kell e cél szolgá­latába állítanunk. Nálunk minden 1 milliárd forint ki­fizetett bérhez a lakosság ré­szére nyújtott több mint 500 millió forint társadalmi jut­tatás kapcsolódik. Nyugdíj- rendszerünk, iskoláztatási le­hetőségeink, orvosi ellátá­sunk, általános társadalom- biztosításunk — amelyek a társadalmi jellegű juttatások zömét alkotják — a világon az első között van. De, saj­nos, a munka termelékeny­sége, termelőmunkánk szín­vonala, amelyből a társadal­mi juttatásokat is fedezzük, még nem tartozik a világel­sők közé. Fenntartva természetesen a szocialista elosztásnak azt a fontos elvét, hogy személyi és | társadalmi jellegű juttatásra tagolódik — úgy gondolom —, hogy a következő szakaszban Jugoszláv vendég Baranyában Tegnap, szombaton délután Baranya megyébe érkezett Bosko Siljegovics elvtárs. a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja, a K. B. külügyi bi­zottságának elnöke, és Púja Frigyes elvtárs, az MSZMP K. B. külügyi osztályának *• ze- tője. A vendégeket Novics János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára fogadta aki este a belvárdgyulai termelőszövetkezetbe kísérte őket. A képen: középen Bosko Silje­govics elvtárs, mellette jobbról Novics János elvtárs. az életszínvonal emelését fő­ként a kifizetett béreken ke­resztül kell megvalósítani. Mégpedig úgy, hogy dolgoz­zék valaki akár teljesítmény-, akár idő- vagy havibérben, keresete jobban igazodjék a végzett munkájához és haté­konyabban ösztönözzön a jó munkára. Jelenlegi bérezési rendszerünk fogyatékosságait nagyon sokan szóvá teszik és szívesen látnának olyan vál­toztatásokat, amelyek révén a dolgozók egyéni és kollektív anyagi érdekeltsége közvetle­nül és jobban érvényesülne a szocialista építőmunkában. A munka termelékenysége nem nőtt a tervben előírt mér tékben, s mint már említet­tem, a mezőgazdaság terme­lése is elmaradt a tervezett szinttől, E két tényező köve­telményeként a nemzeti jöve­delem emelkedése a tervezett 36 százalék helyett mintegy 26—28 százalék lesz. Emel­lett túlteljesítettük a beruhá­zások előirányzatát: 180 mil­liárd forint helyett mintegy 200—205 milliárd értékű be­ruházást valósítottunk meg. Kállai Gyula a továbbiak­ban a harmadik ötéves terv előkészületeiről szólt és hang­súlyozta, mivel viszonylag szegények vagyunk nyersanya gokban és energiahordozók­ban, ilyen szükségleteinket elsősorban a szocialista or­szágokból származó behoza­talból fedezzük. Éppen ezért különösen örvendetes, hogy a szocialista nemzetközi munka- megosztás kereteiben a KGST országaival és különösen a Szovjetunióval kialakított együttműködés révén ener­gia- és nyersanyagszükségle­tünk javarésze az 1966—70-es évekre egyezményekkel már jórészt biztosítva van. Szocialista ' iparunk terme­lését a következő tervidőszak­ban főként a termelékenység fokozásával kell növelnünk. Figyelmünk középpontjában a műszaki színvonal emelése áll. Tovább folytatjuk az ipar szerkezetének és területi el­helyezésének javítását, hogy mindinkább megfeleljen a ha­zai adottságoknak és a nem­zetközi munkamegosztásnak. Pártunk és kormányunk elvi álláspontja alapján to­vábbra is tevékenyen részt veszünk a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának munkájában. Emellett helye­seljük és támogatunk minden olyan — akár két, akár több­oldalú — egyezményt, közös intézmények és vállalatok lét­rehozására irányuló megálla­podást, amely a résztvevő országok számára kölcsönösen előnyös. Készülő harmadik ötéves tervünk egyik legfontosabb célként tűzi ki annak bizto­sítását, hogy nemzetközi pénz­űd'j helyzetünk szilárd, ki- ■•)e sc’yozett legyen. Ehhez külkereskedelmi munkánk to­vábbi javításán kívül első­sorban az szükséges, hogy a termelés fedezze a fogyasztás és a felhalmozás igényeit és nemzetközi fizetési kötelezett­ségeinket. A harmadik ötéves terv kidolgozása még nem kevés munkát igényel, előrelátha­tóan csak a jövő év elején készül el, akkor terjesztjük az országgyűlés elé. 1966. január 1-vel azonban új terv­év kezdődik, amelynek fel­adatait meg kell határoz­nunk, ezért kérem az ország- gyűlést: adjon felhatalmazást a kormánynak, hogy az 1966. évi tervet még ez évben jóvá­hagyja, s így az üzemek és vállalatok időben megkapják tervfeladataikat. A népgazdaságban már kez­denek érvényesülni és hatni azok az intézkedések, amelye­ket pártunk Központi Bizott­sága tavaly decemberben .ho­zott a gazdasági munka haté­konyságának növelésére. Pél­daként említhetem meg, hogy az ipari termelés várhatóan 5—6 százalékos növekedése ebben az évben 85—90 száza­lékban a termelékenység emel­kedéséből származik. Több más kedvező eredmény mel­lett a decemberi határozatok megvalósításában — és ezzel Magunk mögött hagytuk a kapitalista országok zömét együtt a gazdasági munka megjavításában — még sok a teendőnk. Mindenekelőtt azt a szem­léletet kell végleg leküzdeni, amely az 1965-ös esztendőt valamiféle kényszerszülte „ta­karékossági évnek” tekinti. Ez nem így van! A Központi Bizottság decemberi határoza­tai nem egy évre szólnak. A takarékosság, a korszerűbb és jobb minőség, a megrendelé­sek alapján felmért szükség­letre való termelés, a szilárd munkafegyelem, a műszakilag megalapozott normák rend- bentartása, a termelékenység fokozása, a hatékony gazda­sági munka nem csupán egy évre szóló feladat, hanem egész szocialista építésünk és gazdálkodásunk állandó jelle­gű követelménye. Bár a létszámgazdálkodás javult, hibának tartjuk, hogy nem csökkent megfelelő mér­tékben az adminisztratív al­kalmazottak aránya. Határo­zott álláspontunk: a termelő tevékenység szervezésében, a gazdasági vezetésben nélkü­lözhetetlen ügyviteli, admi­nisztrációs munkát jobban képzett, egyszerűbben és job­ban dolgozó, létszámában ki­sebb apparátussal kell elvé­gezni. Üzemeinkben még mindig nem eléggé egyenletes a ter­melés, olykor akadozik az üzemen belüli szállítás, a kooperáció, az anyagellátás. A munka és az üzemszervezés­ben még nem haladtunk kel­lőképpen előre, pedig a ter­melékenység emelésének itt vannak a további, igazi nagy eredményeket ígérő lehető­ségei. Az idén a belkereskedelem 13 árengedményes ruházati és vegyesiparcikk kiárusítást rendezett. Az eredeti árak­hoz képest egymilliárd fo­rinttal olcsóbban vásárolt a lakosság. Dolgozóink politikai érettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sokan megkérdezték, a népgazdaság­nak nem származik-e kára a ki árusításokból ? A kiárusítások haszna, hogy ; csökkentették a készleteket és raktárterületeket is felszaba­dítottak, de kétségtelen, hogy egyben a termelő és értéke­sítő tevékenység bizonyos gyengeségeire is rámutattak: Nincs még meg a kellő össz­hang a fogyasztói szükségletek és a termelés között. Ezért a jövőben a fogyasztási cikke­ket gyártó vállalatoknál — különösen a ruházati iparban — az igényeket és változáso­kat jobban figyelembe kell venni: korszerű alapanyagból és gyártási eljárással több divatos terméket kell előállí­tani, hogy az üzletekben a fogyasztók azt találják, amit keresnek, amit szívesen, ha­mar megvásárolnak. A Központi Bizottság de­cemberi határozata alapján intézkedések történtek az el­Egy nép életszínvonalát reá­lisan akkor ítélhetjük meg, ha elsősorban saját múltbeli életével vetjük egybe. A ma­gyar nép életét évszázadok óta a tömegek keserves nyo­mora jellemezte. Ezt már ré­gen messze magunk mögött hagytuk. Bár a kapitalizmus­tól sok terhes örökséget vet­tünk át, mégis a magyar nép életszínvonalát már ma is bátran hasonlíthatjuk általá­ban a világ népeinek átlagos életszínvonalához: ruházko­dás, élelmiszerfogyasztás, kul­turális és szórakozási lehető­ségek. lakásviszonyok szem­pontjából is a kapitalista or­szágok zömét magunk mögött hagytuk. Vannak viszont, akik a mai ! Magyarország életnívóját ki- I zárólag a legfejlettebb kapita­lista államok jól kereső dol­gozóinak szintjéhez hasonlít- gatják. Nem veszik figyelem­be, hogy az évszázadok alatt kialakult általános gazdasági fejlettség tekintetében objek­tíve mekkora nagy különbsé­gek voltak — és ezekből ere­dően vannak még ma is — a szóbanforgó országok és Magyarország között. S még ebben az összehasonlításban is van mit mondanunk! Ha most nem is értékeljük mind­azt, amit pénzben nem lehet kifejezni: a dolgozó társadal­mi fs-n^ori mé’i ’ k<" list' "i be­fekvő ipari készletek haszno sítására és az indokolatlan készletnövekedés megállítá­sára. Ezek az intézkedések csak kevés eredménnyel jár­tak. Az ipari készletek érté­kesítése vontatottan halad, mivel jelentős részük nem­csak a készlettel rendelkező vállalatnál, hanem másutt is felesleges. Emellett az idei év ipari termeléséből is bizonyos rész a készleteket gyarapí­totta. A felesleges készletek ke­letkezésének megakadályozá­sára minden üzemnél és vál­lalatnál teljes következetes­séggel kell érvényt szerezni annak a határozatnak, hogy csak olyan termékeket állít­sanak elő, amire a bel- é külföldi fogyasztásban igém és — főként — megrendelés van. Ez°rt tovább kell halad­ni a gyártmányfejlesztésben, a termékek műszaki és minő­ségi mutatóinak javításában is — mondotta a szónok. A párt vezetése és a kor­mány most gazdaságirányí­tási rendszerünk kritikai felül­vizsgálatával és megreformá­lásával foglalkozik. Ennek az az alapvető oka. hogy a szo­cializmus termelőerői túlnőt­ték a régebben kialakult veze­tési, irányítási elveket és módszereket. Nálunk lényegében még 1948—-49-ben alakultak ki a gazdaságirányítási módszerek és a tervezési rend alapjai. A készülő reform egyik fő vonása: a szocialista gazda­ságban is ható érték törvény tudatosabb alkalmazása az irá nyitásban. Ezzel együtt szigo­rúbban a tudomány alapjára kell helyezni a népgazdasági tervezést, növelni kell a válla­latok önállóságát, beleértve ebbe az üzemi demokrácia további fejlesztését; tovább keH fokozni a dolgozók anya­gi érdekeltségét a termelésben. A tervezett reformok nem elsősorban gazdaságpolitikánk céljaiban, hanem annak mód_ szereiben jelentenek válto­zást. E reform segítségével jobb, eredményesebb utakat keresünk gazdaságpolitikai cél jaink eléréséhez, s ezzel a szocialista társadalmi rend további erősítését, teljes fel­építését szolgáljuk. A gazdaságvezetés felülvizsgálata A reformok kidolgozásénak első, jelentős szakasza befe­jeződött. Több mint száz tu­dós, állami- és pártfunkcio­nárius, vállalati és üzemi igaz­gató segítségével elvégezték je lenlegi gazdaságvezetési mód­szereink kritikai felülvizsgá- latát. Most folyik a munka nehezebb része: a megfelelő módosító javaslatok kidolgo­zása. A javaslatokat hamaro­san megtárgyalja pártunk Köz ponti Bizottsága, s az ott folytatott vita alapján kiala­kuló konkrét javaslatoka * dön­tés előtt széles körben vitára bocsátjuk, s az országgyűlés elé terjesztjük. Kállai Gyula a továbbiak­ban arról szólt, hogy a ké­szülő reformot sokan valami­féle csodaszernek tekintik, amíg a változások nem történ­nek meg, addig semmit sem lehet tenni a gazdasági mun­ka megjavítására. Különösen felháborító ami- őr azt látjuk, hogy egyes em- íek hanyagsága, felelőtlen­' Folytatás a 4. oldalon) I I Túlteljesítettük a beruházások előirányzatát A kiárusítások eredménye

Next

/
Thumbnails
Contents