Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
1985. NOVEMBER 14. napló 3 A művészklubban, a magyar játékfilm-szemle számos neves vendégének, valamint a közönségnek részvételével nyíl vános vitát rendeztek tegnap délelőtt a Nehéz emberek című filmről. Hubay Miklós volt a vita- vezető. — Valószínűleg azért kértek meg engem, hogy vezessem ezt a vitát, mert ez az a film, amely bizonyítja, hogy író nélkül is lehet nagyon jó filmet készíteni. Így hát a vitát az „írókat a filmgyárak- bá’-mozgalom jegyében nyitom meg. A derűs hangulatban indult nyilvános vita két főszereplője a rendező, Kovács András és a kritikus, Geszti Pál volt. — Szentté avatási szertartáson — mondotta Hubay Miklós — valakit fel szoktak kérhi az ördög ügyvédjének, az ad vocatus diaboli-nak a szerepére. Ki lehetne más ez, mint a rendező, aki vádolja önön filmjét, s ki lehetne más az ad vocatus angelicus, az angyal ügyvédje, mint a kritikus ... Így aztán megkezdődött a vita. amely hamarosan komolyra fordult. Kovács András: Felvetődik a kérdés, minek kellett lámpalázas embereket a felvevőgép elé rángatni, amikor a filmgyárban teljes apparátussal, jó színészekkel rendelkezünk. A problémák így túl nyersen, túl direkten fogalmazódnak meg, s a film a ri- portázs szintjén mozog. A hivatásos színészek hiánya okozhatta részint, hogy a közönség nem jött be olyan számmal a moziba, mint szerettük volna. Egyszóval az első vádpontom: mi ebben a művészet? Lemondani a világítási effektusokról, képi hatásokról, a mozgásról... • Geszti Pál: Ha egy ember a filmvásznon őszintén elmondja a problémákat, amelyek őt foglalkoztatják, nem ér-e ez fel a világítási effektusokkal? A közönség lebecsülése, ha egyértelműen azt mondjuk: nem érdeklik ezek a fontos, közéleti problémák. Az ilyen filmek látogatottsága abszolút számokban sose éri el a kommersz-fiknek látogatottságát, de ez nem érv. Érv az, hogy azokat, akik megnézték a filmet, a felvetett gondolatok aktivizálják, a nyitvahagyott kérdések indulatokat keltettek bennük, s ezt nyilván művészi hatásokkal lehetett csak elérni. Kovács András: A második vádpont, hogy a film nem eléggé bátor. A bürokráciát támadja, de nem mutatja meg személy szerint azokat, akik a felelősök. Geszti Pál: Anélkül, hogy belemennék abba a gondolatsorba, egyáltalán mi a bátorság, le kell szögeznem, hogy ennek a filmnek nem az volt a feladata, hogy a több ezer megoldatlan probléma közül ötöt megoldjon. Ha mindenütt végig lett volna vezetve a szál, az leszűkítette volna a film általános mondanivalóját. A hatást csökkentette volna, azt, hogy a nézők általában gondolkodjanak el a problémáról, kérdezzenek és próbálják maguk is elemezni az okokat. Kovács András; Á harmadik vádpont, hogy a film negatív. Magyarországon talár. nincsenek sikeres feltalálók? Nincsenek pozitív példák? Nem hat-e úgy a film, hogy kiteregetjük a szennyesünket ország-világ előtt? Geszti Pál: A pozitív és negatív példák, tanulságok kidékázása mindenkinek a könyökén jön ki. Azonfelül semmit sem ad, nem hat az emberre, ha ennyi meg ennyi pozitív, s ugyanannyi negatív példát raknak elé. Mit akarnak azzal mondani? A filmnek nem az volt a célja, hogy megnyugtasson Rosszabb hatást ért volna el, ha az derült volna ki, hogy nem beszélhetjük meg őszintén a problémáinkat. A közönség is elmondja a véleményét: többnyire, mint a védelem tanúja Anton Liehm, csehszlovák kritikus is hozzászól: dicséri a filmnek azt a nagy értékét, hogy a nemhivatásos színészekkel is emlékezetes hősöket teremtett. Kiss Ferenc színművész is ezért kér szót, csodálja a filmben szereplő hősök biztos fellépését, lebilincselő önérzetességét és beszél arról a nagy hatásról, amit rá gyakorolt a film. Görbe János tréfásan megjegyzi, hogy azért nagyon sok ilyen filmet ne készítsenek, mert végül is a hivatásos színészekre nem lesz szükség. TEGNAP délután 3 órakor a Mecseki Szénbányászati Tröszt vezetőivel és dolgozóival találkoztak a „Nehéz emberek?’ című film alkotói. A vendégeket Pozsgai Károly, a tröszt főmérnöke fogadta, majd kellemes beszélgetés alakult ki közöttük. A játékfilm-szemléket érdemes folytatni Beszélgetés Darvas lózsef Kossut ti-díj as íróval Darvas József Kossuth-dí- jas író. a Magyar írók Szövetségének elnöke tegnap délután felesége és dr. Nagy Gyula, a megyei tanács elnökhelyettesének társaságában Szigetvárra kirándult, megtekintette a várat, s a Zrínyi-ünnepségek alkalmával felállításra kerülő színpad és nézőtér elhelyezéséről folytatott tanácskozásokat, majd az esti órákban ellátogatott a csertői gyermeknevelő otthonba is. Mint ismeretes, Darvas József a magyar játékfilm-szemle alkalmából tartózkodik Pécsett, a társadalmi zsűri társelnöki tisztét tölti be. Útban. Szigetvár felé munkatársunk, Bertha Bulcsu, rövid interjút készített Darvas Józseffel. — Szigetvár lakossága * vár védelme négyszáz éves jubileumának megünneplésére készül. TJgy tudjuk, a megye vezetői felkérték Darvas Józsefet egy Zrínyidráma megírására.,, — Igen, Zrínyi-drámámat rendelésre írom. Hasonló módon született „A törökverő” című történelmi regényem is... Az a tapasztalatom, ha az írói szándék és a megbízás találkozik, eredményesen lehet dolgozni, különösen ilyen adott, konkrét témák esetében. Zrínyi Miklós alakja mindig érdekelt, a Szigeti veszedelem gyakran képezte írói elmélkedéseimnek alapját. A történelmi korszakot már gondosan tanulmányoztam, a kor irodalmi ábrázolásait is végigolvastam, most formálódik bennem a mű drámai koncepciója és kompozíciója is. Vázlataim már vannak, az írószövetség közgyűlése után íráshoz ülök. Egyébként jó lenne most már a darab leendő rendezőjét is megismerHat perc — hat interjú A mai program * Ma délelőtt 11 órakor a Pannónia Szállóban berendezett Művészklubban megalakul a filmklubok országos szervező bizottsága. * Ugyanott 11 és 14 óra között a „Tizedes meg a többiek’:, valamint az „így jöttem’! c. film művészei találkoznak a közönséggel, autogramot osztanak. * Délután 3 órakor az „így jöttem’’ és a „Tizedes meg a többiek” című film színészei, alkotói a Fegyveres Erők Klubjában beszélgetnek a néphadsereg és más fegyvere* testületek tagjaival. * Este 7 órakor megrendezik a szemlét záró díszelőadást. Ezen bemutatják a „Gyermekbetegségek” című filmet, mely ősbemutató lesz. Este 11 órakor pedig az Olimpia étteremben zártkörű zárófogadást rendeznek a magyar játékfilm szemle befejezése alkalmából. nem, hogy koncepciónkat megbeszéljük. — A november 24—25-én megrendezésre kerülő írószövetségi közgyűlésnek véleménye szerint milyen lesz a szelleme, mit tisztáz ez a tanácskozás, milyen eredményei lehetnek? — Az utolsó közgyűlés óta eltelt három, három és fél év nagyon termékeny időszak volt. A próza sok szempontból előre ugrott, sokat fejlődött líra- és drámairodalmunk is. Az elmúlt időszakban született művek minőségileg és más szempontból is sok újat hoztak. A termés analízisét érdemes elvégezni... Sokan átmeneti hullámvölgyről beszélnek. Én inkább új szakasz ígéretét, belső feszülését érzem, a magasabb szintű továbblépés igényét látom. A keresés szerintem e körül mozog. A közgyűlés tehát ösz- szegezhet és egyben a keresés, a lehetséges űj szakasz elemzését is elvégezheti. Az írószövetségnek, az irodalmi élet szervezésében betöltött szerepét is meg kell vizsgálnunk. Korábban a konszolidációval birkóztunk, nem is eredménytelenül, de ez a szakasz lezárult. Most azt kell meghatározni, hogy az írószövetség a folyóiratok, könyvkiadók körül kialakult műhelyekben hogyan tud jelen lenni a maga morális, politikai, művészi befolyásával? — Mi a véleménye a Pécsett megrendezett játékfilm-szemléről? — A szemle még nem ért véget. Eddigi tapasztalataim jók. A mostani szemle tulajdonképpen egy rendszeressé válható, évente, két évente megrendezhető játékfilmszemle főpróbája. A főpróba sikerült. A versenyfilmeket a közönség már mind ismerte, a filmek mégis tudtak maguknak közönséget teremteni. A filmeket egymás mellett újra végignézni, számomra is izgalmas volt. Világosan kirajzolódik a magyar játékfilm gyártás arculata, fejlődési folyamata. Filmgyártásunk jelenlegi helyzetét egészében véve jónak érzem. Az általános emberi ábrázolása, a lényegkeresés, a filozofikus megközelítés az irodalomhoz hasonlóan a filmművészetünk ben» is jelentkezik. Véleményem szerint a játékfilmszemléket érdemes folytatni. Pécs erre alkalmas. A város szép, színházi, irodalmi, képzőművészeti élete mozgalmas, egyszóval viliódzik itt valami a levegőben. És itt közönsése is van a művészetnek. Egyébként meglepett, hogy ilyen rövid előkészítési idő alatt ilven jól megszervezték a szemlét, szinte zökkenőmentesen peregnek az események. — Mint írónak, méghozzá olyan írónak, aki egy időben a Hunnia Filmstúdió igazgatója is volt. s maga is készített filmet, mi a véleménye a filmgyár és az írók alkotó kapcsolatáról? — Ha a fesztivál egyik legjobb filmjét, a Húsz órát tekintem kiindulási alapnak, akkor azt kell mondanom, hogy ahol jó írói anyag van, az rendkívül nagy biztosíték arra, hogy kitűnő film szülessen. De a film még nagyon fiatal művészet, így ennyivel oktalanság lenne be- érni. A Nehéz emberek nem írói film, mégcsak nem is játékfilm, ha úgy tetszik szinte publicisztika, mégis hallatlanul izgalmas, művészi szempontból is jó. Az Álmodozások kora, Szabó István filmje még újabb szempontokat vet fel. A rendező ebben az esetben maga írta a filmjét. Erényei azt bizonyítják, ha a rendező jól ír, írói víziókra is képes, kitűnő filmet készíthet. Persze azon a ponton, amikor a rendező már nem tud valamit íróilag megfogni, jön a közhelyszerűség, hosszadalmasság. Véleményem szerint jó, ha a filmgyár írókkal dolgoztat... — Az íróknak is jó. ha filmet imák? — Nem nagyon ..; Engem most is izgat a film, de az író igazi műfaja mégiscsak a regény, dráma stb. Mint filmíró a második vonalba szorul — mondta Darvas József. — A „Cigányok” számos ■iánetet Baranyában forgat- így Sásd mellett Gály- valamint Alsószent- rr ír toriban. A gyermekorvos' rendelő jelenetének szeren', űje egy siklósi gyermek- orvos. És még valamit: isteni fényhatása van most a Széchenyi tér frissen festett házainak. Képzelje, három éve, az Asszony a telepen forgatása közben 3000 méter kábel kellett a világításhoz. — Most kaptam egy levelet. Egy kisfiú kéri, írjam meg, melyik Bálint vagyok a három közül, akinek nevét az úttörővasút évekkel ezelőtti naplóiból kikereste. Kiderült: emlékezett az „Álmodozások kora” egyik jelenetére, melyben Béres Ilonával úttörővasutas-emlé- keinkről beszélünk. Egyébként Béres vasárnap jön Pécsre, én ugyanakkor Pestre utazom. Nem találkozhatunk. — Engem senki sem ismer meg. Gyakran hallottam a hátam mögött: „Ez ki? Persze igaz is, hiszen filmem, a „Karambol” harmadik éve készült, s mindig úgy játszom, úgy maszkíroznak, hogy sohasem hasonlítok önmagámra. Mikor aztán valaki rájön, „ez Balogh Zsuzsa a „Karam- bol”-ból!” engem is meglepnek az autogramgyűjtők. — Nem tudom hogyan, de itt Pécsett eszembe jutott egykori színiiskolás felvételem. Akkor — 1912-ben — Somló Sándor igazgató csak négy sort engedett végigmondani vizsgaversemből, mindjárt kiküldött. A Dunának indultam, de a Szentkirály utcán visszafordultam megnézni, vajon azokat felvették-e, akik nevettek rajtam. Aztán felolvasták az első felvett növendék nevét: Kiss Ferenc. — Úgy érzem, a pécsiek nagyon elkényeztettek bennünket. Virág, taps, rajongó szemek mindenütt, és tündének voltak a kesztyűgyári asszonyok. Képzelje, kaptam tőlük egy kesztyűt, egy olyan icike-picikét. Nagyon kedves pécsi emlékem lesz. Most sajnálom csak igazán, hogy nem jöhettem már el a szemle elő napján és nem maradhatok itt végig. — Az este Sásdon voltunk és nagyon sokáig emlékezem majd erre az útra. Szabályos hófúvásban értő” k a faluba és a díszbemutató előtt az egyik vendéglátó hatalmas tálcán hozta a tömény italokat. Harmincötöm voltunk, mindegyik ü n I: - adott egy pohárral, s utána maga is mindahányszor ki ívott egyet. Ezúton kérdem hogy érzi magát? 4 4 SÁNDOR: BÁLINT ANDRÁS: BALOGH ZSUZSA: KISS FERENC: PSOTA IRÉN: JANCSO MIKLÓS:
