Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
1985. NOVEMBER 1*. 2 napló Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Az Elnöki Tanács hat önálló. független állam elismerései határozta el. s nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesített Gambiával. Kenyával. Máltával. Nigériával, Zambiával és Zanzibár- ral. Követségeinket üjabb 20 országgal emeltük nagykövetségi szintre. Az ülnöki Tanács jogszabályalkotó tevékenységéről beszélt ezután Kiss Károly, majd a tanácsokkal kapcsolatos munkáról számolt be. ! Az Elnöki Tanács az el- | múlt időszakban megtárgyalta | az egyéni kegyelmezési ügyek I intézésének tapasztalatait, to- i vábbá a magyar állampolgár - | ság megszerzésével és elvesztésével kapcsolatos időszerű j kérdéseket. Ez utóbbi megvi- j tatása során megállapította, I hogy a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmek száma az utóbbi években i lassú ütemben emelkedik, az állampolgári kötelékből való 1 elbocsátásra vonatkozó kérelmek száma azonos szinten mozog. Kiss Károly végül ; szólt arról, hogy az Elnöki Tanács ebben az évben tíz, egyetemet végzett fiatalt részesített a Népköztársaság címerével díszített aranygyűrűs | kitüntetésben. Az országgyűlés az Elnöki j Tanács munkájáról szóló beszámolót egyhangúlag tudomásul vette. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter emelkedett szólásra. Ilku Pál bevezetőben emlékeztetett arra, hogy az országgyűlés húsz évvel ezelőtt alkotta meg hazánk első szocialista oktatási törvényét. Majd megállapította, hogy köznevelésünk fejlődését vizsgálva határozottan kirajzolódik az előrehaladás néhány jellemző vonása. — Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy már megvalósítottuk a szocialista munkaiskolát, de azt igen, hogy a gyakorlati foglalkozások, a fizikai munka vagy a termelési gyakorlatok minden iskolai fokon polgárjogot nyertek, javult a tanulóifjúságnak a termelői pályák, fizikai munka iránti érdeklődése. Nem számoltuk még fel teljesen a tanulók túlterhelését, de sokat tettünk csökkentése érdekében. 0 aleufe!le!!e'?li országokká' vetekszünk Kt előbbiekben az oktatási reform három alapelvének érvényesülésére próbáltam rámutatni. Hallhatók ma olyan nézetek is, hogy baj van a reformmal, válságba került a reform, vagy éppen, hogy napirenden lenne „a reform reformja”. Mi ebben az igazság? Bár vannak bizonyos végrehajtási problémák (ezekről is esik majd szó), de a reform alapelvei változatlanul helyesek, s ezek valóraváltásában jelentős eredményeket értünk el. Az élet Igazolta minden fontos elvünket és lényeges célkitűzésünket. A fejlődés igen gyors volt Igaz, a feltételeket nem kértük elég szigorúan számon nézeteinkben is voltak merevségek, a minden új dolog ban szükségszerűen előfor dúló hibaszázaléknn felül ezek még külön is igényeltek korrekciókat, azonban a reform sikerét egyes kiragadott, nem is a lényeget jeleiTtő tartalmi kérdéseken, hanem szervezeti formákon, pl. az 5 plusz l-en mérni mégis elfogadhatatlan szűkítés, egy nagv ügy megengedhetetlen leegyszerűsí tése. — A munkára nevelés — a formák és a tartalom szükséges korrekciójáról most egyelőre nem beszélve — mint elv helyes, és tovább ra is megmarad. Köszönjük azt a sok munkát, üzemieknek, pedagógusoknak, amit a munkára nevelés érdekében, a tervek kidolgozásában és a gyakorlatban nyújtotfek. mindazoknak, akik vállalták a harcot, a nehéz ségeket. akik nem kímélték erejüket, idejüket, s ha kell, a szabad idejüket sem — n-n ••.ciot.ta. A-/ oktatás számszerű eredményéről szólva hangsúlyozta. hogy a hatéves, korú gyermekek 98,6 százaléka beiratkozik az általános iskola I osztályába, s tizenhat éves korára, a 10 éves tankötelezettség végére 90 százalékuk el is végzi a nyolc osztályt. E vonatkozásban világviszonylatban is az elsők között állunk. Ezt bizonyítják az UNESCO összehasonlító statisztikái is. A tankötelezettség idejének meghosszabbítása azt eredményezte, hogy 1959-hez képest a tanulóknak 13 százalékkal nagyobb része fejezi be sikerrel általános iskolai tanulmányait. Nemzetközi viszonylatban is jó eredmény — bár vannak problémák —, hogy felsőfokú tanulmányokra is képesítő középiskolákba jut a tanulók 40 százaléka. A második 5 éves terv időszakában a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultúrára fordított összegek évente mintegy 12 százalékkal nőttek, tehát lényegesen gyorsabban, mint a nemzeti jövedelem. Hz általános fcfcota szilárd Ilku Pál a továbbiakban az egyes iskolatípusok néhány legfontosabb kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ez évben emlékeztünk meg a 8 osztályos általános iskola megteremtésének 20. évfordulójáról. Az általános iskola egész iskolarendszerünk szilárd és biztos alapja. Az 5— 8. osztályba járó tanulók 90,7 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy száz tanórából ma még csak mintegy hatvanat tartanak meg szaktanárok Szakrendszerű oktatásunk továbbfejlesztésének egyik legbiztosabb eszköze és módszere a pedagógusok letelepítése a községekbe és kisvárosokba. További feltétele a körzeti iskolai hálózat bővítése. Ezen a területen csak lassan haladhatunk előre. A társadalom ugyan felismerte a körzeti iskolák jelentőségét, és ma már 1046 ilyen iskolánk működik, ezek nincsenek ellátva megfelelően tanteremmel és felszerelésük még gyenge. Változatlanul fontos a körzeti iskolahálózat további fejlesztése és ennek most már elengedhetetlen feltétele, hogy megoldjuk az autóbusszal, a vonattal való bejárást és a helyi erőforrások felhasználásával is biztosítsuk a diákotthoni elhelyezést. A korábbi tantervek és tankönyvek túlságosan és gyakran feleslegesen megterEz igen örvendetes, és kormányunk megkülönböztetett gondoskodását mutatja. A ráfordításoknak több mint kétharmada a közoktatás és a felsőoktatás céljait szolgálja. Ez tette lehetővé mintegy 3580 általános iskolai tanterem és 530 műhelyterem, valamint 760 középiskolai tanterem építését. E fejlesztés értékét növeli, hogy az a társadalom igen jelentős segítségével valósult meg, a tantermek 29 százalékát, a tanműhelyek 92 százalékát építették helyi erőforrásokból. A helyi erőforrások kiaknázása ezután is sok lehetőséget nyújt, de úgy kell gazdálkodnunk, hogy a beruházások megkezdéséhez még több esetben adhassunk központi támogatást. Az yj tantermekből sajnos 2150-nel az elavultakat kellett pótolnunk, s így csak 1415 szolgálta a tényleges fejlesztést. M3 31 570 általános iskolai tantermünkben 44 473 tanulócsoport dolgozik, azaz 100 tanteremre 141 osztály jut. Ez az 1,41-es arány a váltakozó tanítás mértékét mutatja. A hárommillió koldus Magyarországában a 14 éveseknek csupán húsz százaléka járt iskolába. Most viszont oktatás terén, kultúrában, műveltségben a legfejlettebb kapitalista országokkal is vetekszünk, sőt megelőzzük őket. , is^oV rendszerünk alapja helték a tanulókat. Az új tan tér vek ben csökkentettük a heti óraszámokat, de a legjelentősebb eredményt a tantervi és tankönyvi munkálatokkal értük el. Az értelmetlen túlterhelést fel kell számolni, azonban ez semmiképpen sem járhat a gyermekek folyamatos és intenzív tanulmányi munkájának fellazításával, mert egészséges megterhelés nélkül sem értelmi erőik, sem munkaerkölcsük nem alakulhatna ki. A gyakorlati foglalkozást, amit. ma többnyire politechnikának neveznek, a szülők túlnyomó többsége örömmel üdvözli. A politechnikai oktatás gyorsan elterjedt, a csaknem 2700 nagy létszámmal dolgozó általános iskolából mintegy 2600-ban megvalósult. A többiben is hamarosan meg kell teremtenünk a politechnikai oktatás feltételeit — mondotta, majd hozzátette, hogy a jövőben tervszerűen tovább kell építenünk az általános iskolai tantermeket, hogy csökkenthessük a kétműszakos oktatást. Jelentősen fejlődött az elmúlt öt esztendőben napközi- otthon-hálózatunk is. Míg az 1960—61. tanévben kereken 110 000 gyerek volt napközi otthonban, addig ebben a tanévben már több mint 175 000 gyerek számára biztosítottunk ott helyet. Mindemellett különösen a falvakban jelentősebben kell fejlesztenünk az Idényjellegű napközik hálózatát, hogy a mezőgazdasági munkaidőben az anyák jobban bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. S gimnáziumok számát csökkenteni kell A pályaválasztás gondjával a 14 éves korosztály kerül először szembe. A szakmunkástanuló-iskolák I. évfolyamos tanulóinak a száma 1960 óta állandóan emelkedik. 1961- ben 52 ezren, 1965-ben már 64 ezren jelentkeztek szakmunkástanulónak. Ha a pályaválasztás szemszögéből vizsgáljuk a különböző középiskolai típusok iránt megnyilvánuló érdeklődést, meg kell állapítanunk, hogy ifjúságunk törekvése egészségesebb, mint a kialakult középiskolai arányok. A középiskolák elsőosztályos tanulóinak egyre nagyobb száma jár olyan középiskolába, amely szakmai műveltséget is ad. 1960-ban csak 14 000 ilyen középiskolásunk volt az első' osztályban, ebben az évben már 27 000 van. A gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolai típusok között az arány hagyományosan rossz. A félj szabadulás után a középfokú technikumok megszervezésével jelentős erőfeszítéseket tettünk a gimnáziumok egészségtelen túlsúlyának csökkentésére, ezzel azonban távolról sem oldottuk meg a kérdést. öt évvel ezelőtt a középiskolai tanulóknak majdnem 70 százaléka járt, és még ma is 60 százaléka jár gimnáziumba. Ez az arány még mindig egészségtelen, nemcsak a népgazdaság szemszögéből, hanem a társadalmi igényekhez képest is. A gimnáziumok első osztályába felvett 40—45 ezer tanulóval szemben ugyanis évek óta csak mintegy 30 ezren jelentkeznek, s körülbelül ez a szám a reális a közép- és felsőfokú szakmunkaerő utánpótlása szempontjából is. A 10—15 ezer főnyi többlet a technikumokból és a szakközépiskolákból férőhely hiánya miatt elutasítottakból tevődik ki. Egyik legfontosabb teendőnk tehát, hogy egyre emeljük a szakmai oktatást is nyújtó középiskolai osztályok számát, s a gimnáziumokét pedig csökkentsük. Már 5—6 évvel ezelőtt, az iskolareform munkálatainak kezdetén megmutatkozott, hogy egész iskolarendszerünk legproblematikusabb területe a középiskola. Egyrészt ősz-* szekötő kapocsnak kell lennie az általános iskola és az egyetem között, tehát előkészít a továbbtanulásra. Másrészt — mivel az ifjúságnak csak egy része tanulhat tovább —, a középiskolának olyan képzést is kell nyújtania, amely megkönnyíti a tovább nem tanulók elhelyezkedését a különféle, társadalmilag hasznos munkakörökben. Nehezíti a megoldást, hogy a középiskolát szárm» megcsontosodott hagyomány és elavult vélekedés köti a múlthoz. Ugyanakkor már a jelen — s még inkább a jövő — egészen más igényeket támaszt. Ezeket csak úgy lehet kielégíteni, ha kritikai álláspontról bátran hozzálátunk a megoldáshoz. A megoldások természetesen sokfélék lehetnek, és mindegyik kockázattal, bizonyos veszélyekkel járhat. Mégis új megoldásokat kell keresni, mert a régi úton, az elavult módszerekkel már nem jutunk előbbre. A gimnáziumot például az iskolareformban egységes műveltséget nyújtó iskolává alakítottuk át. Ez az egységesség azonban korántsem jelent valamiféle szellemi uniformist. Ellenkezőleg. Oktatási törvényünk megjelenése óta igen megfontoltan, de jelentős számban alakulnak tagozatos osztályok. Az eredmények biztatók. Sok haszonnal járt a gimnázium korszerűsí. tésében az 5 plusz 1-es oktatási forma is, továbbá az újabban egyre inkább terjedő heti 2 órás gyakorlati oktatás. Ezeken a gyakorlatokon a tanulók a műszaki- technikai élet különböző terű leteivel ismerkednek meg. A reform már eddig is sok problémát megoldott a gimnáziumi oktatás területén Néhány elgondolásunkról azon ban kiderült, hogy nem mindenben voltak helyesek, egyikmásik tervünk pedig a gyakorlatbán eltorzult vagv megvalósításához nem lehetett megteremteni a szükséges feltételeket. Itt van pl. a középiskolai tanulók számának gyors növekedése. Azt a fontos és helyes elvet, hogy a középiskola a következő évtizedben váljon általánossá, nem mindenben értelmeztük helyesen. Megvalósítását főként a középiskolák nappali tagozatainak fejlesztésével véltük elérhetőnek. Nem mindig számoltunk a népgazdaság teherbíró képességével és azzal sem, hogy részben a dolgozók iskolái útján is elérhetjük ezeket a célokat. Az elmúlt 4—5 esztendőben a középiskolai bázis nappali tagozatának fejlesztése olykor erőltetett volt. Gyakran meggyőződésünk ellenére is engedtünk az általános iskolából kikerülő gyerekek növekvő száma miatt jelentkező társadalmi nyomásnak és a középiskolába túlzott mértékben vettünk fel tanulókat. A társadalom részéről jelentkező továbbtanulási igény örvendetes és egészséges. A középiskola fejlesztésével azonban tanteremépítésünk nem tudott lépést tartani és nem tudtunk elegendő felszerelést sem adni. Az általános iskolát végzett gyerekek 40 százaléka (évi 67—70 ezer tanuló) bejut a középiskolák nappali tagozatába; ezzel azonban középiskoláink befogadóképességét kimerítettük. A következő években — bár az általános iskolából kikerülő gyermekek száma tetemesen növekedni fog — a középiskolák 1. osztályába több gyereket felvenni már nem tudunk. így az általános iskola 8. osztályát elvégzett tanulók számának növekedése és a középiskolások számának változatlan szintje átmeneti feszültséget okoz. Népgazdasági igény, hogy a szakmunkástanulók számát jelentősen növeljük. A középiskolai létszámokat tehát ennek gondos figyelembevételével kell megállapítani. A középiskolákba azokat a tanulókat kell felvenni, akik a tanuláshoz kedvet éreznek, szorgalmat, erős elhatározást mutatnak, és általános iskolai tanulmányaik során tanú jelét adták, bog' a továbbtanuláshoz megvan a tudásuk és a képességük. A szakmunkásképesítést szerző fiataloknak szintén megvan a lehetőségük a középiskolai továbbtanulásra. Hiszen közülük a rátermettek a sz ik- munkástanuló-iskola elvégzése után — termelő munkájuk megszakítása nélkül — középiskolai tanulmányokat folytathatnak Erre ösztönöznünk is kell őket. A munkára nevelést kezdetben erősen leszűkítettük, csak a fizikai munkára korlátoltuk, és üzemben, termelőszövetkezetben kívántuk meg szervezni. Figyelembe kellett vennünk, hogy a gimnáziumokban nem voltak műhelyek. Azzal azonban nem számoltunk reálisan, hogy az üzemek nem képesek a szakközépiskolák. ipari tanulók, műszaki egyetemi hallgatók mellett még a gimnazistákat is foglalkoztatni, továbbá, hogy a mezőgazdaságiban nem volt elegendő szakember. Ezt a felfogásunkat még 1960-ban helyesbítettük. s kimondtuk, hogy legalább az 1. osztályosokat tanműhelyben kell oktatni, ahol a rendszeres, tanmenetszerű foglalkozást sokkal jobban meg tudjuk valósítani. Az ipari, mezőgazdasági üzemekben, sok volt a kényszerű időtöltés, ténfergő*, bizonytalankodás, és gyakran a tanulókat segédmunkásként rohammunkára alkalmazták. Az 5 plusz 1-gyel kapcsolatban a legtöbb probléma a szakmai előképzés körül csoportosult. Elgondolásunk az volt, hogy négy évi elméleti és gyakorlati szakmai tanulmányok után a tanulók minősítő vizsgát tesznek. így rövidített idő aűatt szakmunkásokká válhatnak. Úgy véltük, hogy ez a munkára nevelés oe dagógiai céljainak elérése mellett hasznos velejáró lesz, de a gyakorlatban fő célkitűzéssé vált. Ezt mérlegelve, a Művelődésügyi Minisztérium már 1963-ban helyesbítő intézkedéseket tett. Kezdte szigorúbban számonkémi a feltételeket. s ahol ezek hiányoztak az 5 plusz 1-es forma helyett 2 órás gyakorlatot írtunk elő, — mondotta és hozzáfűzte: A munkára nevelés elve változatlanul megmarad: a szakmai előképzést azonban töröljük a célkitűzésből. A népgazdaság gyors fejlő- adósét és változásait is szem előtt tartva az lesz a helyes* ha a tanulók a természettudományos tárgyakban minél mélyebben elsajátítják a termelés tudományos alapjait, s emellett megalapozott, műszaki-technikai ismereteket sze- , reznek. Felmerül a kérdés: mi legyen az 5 plusz 1-es formával? Ez a forma változatlanul hasznos, de csak ahol a tárgyi és személyt feltételek — mégpedig *e- hetőleg az iskolában — megvannak. Megváltozik a szakközépiskolák célja és tartalma Ilku Pál ezután a legfiatalabb iskolatípusról, a szak- középiskoláról beszélt. Az érettségizett szakmunkásokat képző szakközépiskola a társadalom azon igényéből is született, hogy a gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolák közti egyészségtelen arány megváltozzék. Az első szakközépiskolai osztályok szervezése óta csak 6 év telt el. 1959—60-ban az első osztályba 200, az idei tan évben 16 ezer tanuló Irait- kozott be. Ez 6500-zal több, mint az összes ipari, mező- gazdasági és közgazdasági technikumok I. osztályosainak száma El kell ismernünk, hogy a tapasztalat a szakközépiskolákra vonatkozó elgondolásainkból három lényeges dolgot nem igazolt kielégítően ELŐSZÖR: bebizonyosodott, hogy sok olyan szakma van, ahol nem szükséges szakmunkások középiskola1 'oz-'. se, és a három éve' rsk- munkásképző-iskolák «—■' kö-- zépiskolává alakításának nincsenek meg a tárgyi, s-pmé- lyi feltételei. Egyébként is a népgazdaság számára nagy gondot jelentene a munikába állás egy évvel való eltolása. MÁSODSZOR: az egyetlen szakmára történő szakközépiskolai képzésnek is megvannak a maga nehézségei. Van ugyan olyan igény, hogy az iskola lehetőleg napra és adott munkahelyre képezz--n embereket. Ez azonban k1- vihetetlen, mert sem az iskolarendszer. sem a tantervek, nem bírják el a gyors változásokat. Az ipar, a mező- gazdaság és más területek gyors fejlődése, szerkezeti belső változásai olyan szakembereket kívánnak, akik kénesek az adott területen többirányú (Folytatás a 4. oldalon) l 1 Ilku Pál A reform elvei változatlanul helyesek
