Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
Brecht—Gorkij: Az anya Bemutató előadás a Pécsi Nemzeti Színházban Mindenképpen dicséretre méltó a Pécsi Nemzeti Színház törekvése: évek során olyan Brecht-repertoárt kialakítani, amely nélkül nem lehet korszerű színház, eszmeileg sem, dramaturgiailag sem. S merész is a vállalkozó, hazai ősbemutatóval „letenni a voksot’’ abban a vitában, amely Brecht művészete körül általában, s egy-egy művének előadása után különösen kavarog. Az anya bemutatása azért is bátor kezdeményezés, niert a dráma születésének és első bemutatóinak társadalmi körülményéi a 30-as évek elején merőben mások voltak, mint a mostani ősbemutató. A tandrámák stílusában készült Az anyának akkor, ha lényegében nem is. de a politikai viszonyokat és a közönséget figyelembe véve, más funkciója volt pl. Németországban, mint amilyen funkciója ma nálunk lehet. A korok szakadékét úgy áthidalni, hogy a dráma tartalma és tendenciája megmaradjon, a brechti dramaturgia maradéktalanul érvényesükön, s ugyanakkor a ma közönségének szóljon a darab — nagyon nehéz, szinte lehetetlen. (S azt is hozzátehetjük, hogy Az anya a brechti életműnek nem a legkiválóbb alkotásai közül való; első olyan műve, amely hitvallás a szocializmus eszméi mellett, s első dramaturgiai kísérlete a szocializmus tanításainak új stílusú színpadi megfogalmazására a munkás- osztály helyes politikai cselekvésének fellendítése érdekében.1 Ezért — ezt őszintén be kell vallanunk — némi aggodalommal vártuk Az anya ősbemutatóját. A bemutató után megnyugodtunk, s ez jórészt az ifjú rendező: Babarczy László érdeme. Az igaz, hogy a drámát a körülményekhez — korhoz, közönséghez, színészekhez — szelídítette, s a brechti tí-amaturgia néhány alapvető elvét részben feladta, de sikerült olyan egységes, hatásos színpadi produkciót létrehoznia. amely sokkal inkább elégedettséget, mint csalódást keltett. Többet nyertünk a réven, mint amennyit vesztettünk a vámon. A rendező sokkal inkább a drámai tartalom kifejtésére, a 14 jelenet egységének megteremtésére. s a közönség átélésének kialakítására törekedett, mint az elidegenítési effektus merev alka'-nazá'ára, a nolitikai n.ondave'ó hangsúlyozottan tételes megfogalmazására, a brechti ”md elemek hagyományos felhasználására. S mert a rendezőnek joga (s kötelessége is!) a művet az adott kor művészi iaérvei- nek és a saját, egyéni kon- cenciójár • k jegyében színre vinni — Babarczy Lászlót dicséret ili rendezéséért, még akkor is ha elképzelése a darab egyt"- jeleneteinek némi elerőtlenedését eredményezte. Az viszont érdeme, hogy több olvan jelenetben, amelyben a közönség jelenlegi világnézeti helyzete ndokoltá pl. a 10.- hen (Pav<u Vlaszovot. mikor át akart? ’éor.i a finn hatért, elfogták, maid agyonlőtték), sokkal ii tenzívebben érvényesítette az epikus színpad értelmi hatásokra törekvését, mint olyan esetekben, melyekben erre kevésbé volt szükség a rendezői koncepci« ■ Tr.i — n ieh2főség. Minden mű színrevitele —. Brecht darabjaié különösen — jól összehangolt, kollektív munkát kíván. A színészgárda sem kis feladattal találta magát szemben Az anya alakjainak megformálásában. Csak látszólag könnyítette a színészi munkát a rendező elgondolásának „visszakanyaro- dása” a hagyományos eszközök alkalmazásához, mert a szöveg aligha kedvez a hagyományos megoldásoknak, s lényegében a brechti dramaturgia formai elemeinek alkalmazásával kellett feladatukat megoldaniok, s ugyanakkor a 14 „tandráma-rész- letből” egységes előadást kellett produkálniok. És ezt a' nehéz, szokatlan feladatot viszonylag jól oldották meg. A rendezői koncepcióból adódó alapvető feladat, a mű drámai tartalmának kibontása Takács Margit érdemes művészre várt. A félénk, megtört, politikailag iskolázatlan proletár özvegy és anya jelenetenként gazdagodó egyéniségének megformálása, a politikai öntudatosodás folyamatának bemutatása, s a brechti nevelési célok következetes szolgálata komoly erőpróba. Takács Margit gondosan kimunkált alakítása — szokszor önmagával küszködve — megoldotta a feladatot. Különösen azokban a jelenetekben nyújtott maradandó élményt, amelyekben engedett alakításának — néha indokolatlan — érzelmi telítettségéből, s egyszerű eszközökkel, az értelemre hatva, a politikai mondanivaló súlyát éreztetve tolmácsolta Brechtet. Mértéktartó mozdulatait, hangvételét néha felesleges gesztusok, s indokolatlan lí- raiság zavarták. Alakítása a kisebb hibáktól eltekintve értékes és érdekes megformálása volt Pelage ja Vlaszovának. Az együttes minden tagja hozzájárult munkájával a darab sikeréhez, de nem mindenki azonos eszközök alkalmazásával, s nem ellentmondások nélkül. Az egyszerű eszközök, a mondanivaló fokozottabb hangsúlyozása a „megjátszás” helyett — hatásosabbnak bizonyult. A legjobban sikerült jeleneteknek azokat éreztük, amelyekben kevesebbet játszottak, részben művészi meggondolásból, részben a lehetőségek hiánya miatt; gyengébbeknek pedig azokat, ahol már-már az operettszerűség határait súrolták. Bálint András (Pave) Vla- szov) mértéktartó alakítása jól illeszkedett az együttes munkájába; s az „ifjú forradalmárok" kollektívájáról (Anton Ribin: Karikás ,Péter; Andrej Nahodka: Sasi János; Iván Veszovcsikov: Győry Emil; Masa Kalatova: Farkas Gabi) ugyanezt mondhatjuk el. Itt-ott egy-egy felesleges vállrándítás, funkció nélküli hányaveti mozdulat inkább ártott, mint használt az alak fásoknak. Az idősebb munkások (Karpov: Papp István; Szmilgin: Szivler József; Zigorszkij: Berczeli Tibor) jól ábrázolt, szerényen, de meggyőzően egyénített. tipikus alakok voltak Várady Szabolcs ’ikolai Veszovcsikov tanító) jól oldotta meg feladatát. alakítása megyőző volt, szerepe egyénítését azonban kicsit túlzottnak éreztük. Vaszilij Jefimovics mészáros (Galambos György) megformálása hálás feladat, jelenete a legjobban kiaknázhatok közé tartozik. Politikai mondanivalója jfelentős, s ezt általában jól tolmácsolja Galambos György, bár kicsit ellentmondásosan. amit leginkább a sztrájktörők kiűzésénél tapasztalhattunk. Feleségével (Pulvert Magda), a sztrájktörővel (Kutas Béla) és személyzetével jó „kis-együttest’’ alkottak. A kiemelkedően jó jelenetek közt kell megemlítenünk Bázsa Éva, Arany Kató és Horváth Sári alakítását, valamint a rézgyűjtés jelenetét Pataky Erzsébettel és B6- dis Irénnel. Hans Eisler zenéje, funkcióját némileg megváltoztatva, jól alkalmazkodott a drámához; a kórus szinté kifogástalanul, az egyéni énekszámok (songok) valamivel erőtlenebbül illeszkedtek a darab egységébe. A zenének sikerült a mondanivalót hangulatilag aláfestenie, s .helyenként drámai erővel hatott. A zene és ének egysége néhol még nem volt tökéletes, de ez gyakorlás kérdése. (Zenei vezető: Károly Róbert). A dráma egységének megteremtésében nem kis részük volt Vata Emil díszleteinek. Az azonos elemekből változatos térformák theátrálisan is meécrvőző, funkcionálisan is megfelelő, modem megoldása ötletességről, korszerű ízlésről. s a darab e^-s^vének hatásos szolgálatáról tanúskodott. Talán a tanító konyhájának a díszletek egységét zavaróan megbontó világos szekrénye, s a cár kénének jelentéktelensége tűnt indokolatlannak; a világosabb konvhai berendezés .mondanivalóját” figyelembe véve is. Gombár Judit az egységet szolgáló és kifejező, egyszerű és mégis jellegzetes jelmezei hozzájárultak az előadás sikeréhez. Néhánv „szükségmegoldásnak” ható jelmez, pl. /iCTrwc-ddjé. „kilógott” az egységből. Vénül nem mehetünk el szó nélkül a technikai személn- zét értékes munkája m°llett sem. mert a 14 jelenet olyan pergő lebonyolításában, amely nélkülözhetetlen fettétele volt a darab drámai egységének, övék az érdem. (Néhány mo- solytkeltő felületesség, s indokolatlan zaj előfordult ugyan, de k?s óvatossággal ez megszüntethető.) Brecht Az anyáról írt iegvzeteiben olvashattuk az ..uralkodó esztétikáról” mon- ) dott bírálatában: .,Minden • esetben a minden nézőben kö- i zös — általános emberi — • alapján, a nézőtéren, a műélvezet időtartamára kollektíva keletkezik. E kollekt'va * létrehozásában a nem arisz- j tqtelészi dramaturgia — I amelyhez az Anya ts tartozik \ — nem érdekelt. Ez a dra- J maturgia megosztja a maga j közönségét”. Vajon hogyan ál- j lünk ezzel ina, nálunk, ahol az osztály-ellentétek már nem j olyan élesek, mint az idézet | megszületésének Időpontjában i voltak? Az ősbemutató ! — ! megítélésünk szerint — vi- j Sßonylag egységes kollektívát t hozott létre, azonban nemcsak az „általános emberi” i alapján, hanem a mind álta- | lánosabbá váló szocialista vi- j lágnézet alapján is. indokol! i volt-e hát a darab ilyen felfogású bemutatása? Azt hiszem Az anya esetében: igen; de például Brecht antifasiszta darabjai esetében nem lenne az. A darab sikere mindenesetre nyomós érv a rendező elgondolása mellett. l em le (Mm Mérlegen a múzeumi hónap A múzeum mindig valami egészen zárt, különös világot jelentett az emberek számára. „Tartósított” furcsa tárgyaik sajátos világát, töröttfülű edények, üvegesszemű, csonka szobrokat, lábszárcsontokat és kitömött madarakat, foszladozott. színehagyott ruhadarabokat, amelybe az embert már nagyon nehéz beleképzelni. Üvegszekrények hosszú sorát a néma, kongó termekben, s az üvegszekrények mé. ! lyén ezt a sok furcsaságot, amelyek így vagy úgy. rendszerint kényelmetlen érzéseket keltve kapcsolódnak ugyan az élő emberhez, érdekesek is a maguk módján, igen, olyankor érdekesek, mikor az embernek nincsen más dolga, mint hogy furcsa tárgyakat bámuljon meg és fölfedezze, | hogy „jé. hát ilyen volt a kő. i balta?” Az embereket meg, akik ezeket a tárgyaljat kiás- j ták, rendbehozták, nagyítóval | nézegették és- az üveg mögé , összeválogatták, különc, bogaras tudósféléknek gondolták. Hogy a múzeum közel kerülhet az élethez, a mindennapokhoz. az nem látszott éppen kézenfekvő gondolatnak. A valóság rácáfolt a követ, keztetésekre. és a múzeum ma í már bekapcsolódott a kultúra ( eleven vérkeringésébe, a népművelési tevékenység legkü- ! lönfélébb ágazataiba, és en- | nek okvetlenül egyik oka magának a tudománynak a fejlődése is. Vagyis az, hogy a I régészet, a néprajz és a többi | múzeumi tudományág köze. j lebb került az emberhez, nem I elvont, idegen és a teljes kép- ! bői kiszakított tételeket vizsgál, hanem bármilyen kérdéssel, korral, témával foglalkozik, mindig elsősorban az embert tartja szem előtt. Ma már csaknem mindenki tudja például azt, hogy a régészet nem aranyak, nem cserepek gyűjtögetésében merül ki, ha. nem annak sokirányú kiderítése a célja, hogy bizonyos idővel ezelőtt bizonyos helyen hogyan éltek az emberek. A legteljesebb értelemben véve a fogalmat: hogyan töltötték napjaikat, hogyan táplálkoztak. meddig éltek, hogyan és mit dolgozlak, egyszóval milyenek voltak ezek az emberek — őseink. S kit ne érdekelne az a sok különleges árgy, amit a múzeumban lát. hat, most már, ebből a szemszögből tekintve? Emellett pedig a múzeum zárt világa, a hűvös és csendes birodalom lépésről lépésre megnyílt az emberek előtt. Ügy is mondhatnánk, megtalálta az utat az élethez. Sók érdekes, hasznos és okos ötlet, próbálkozás után egyre kerekebben kibontakozott az úgy. nevezett múzeumi népművelés gyakorlata. Ami nyilvánvalóan speciális módszerek kialakulását jelentette, hiszen a múzeum, természetéből adódóan. elsősorban azzal operálhat, amit termeiben és raktáraiban őriz, a tárgyi anyaggal Jelentsen ez akár kőbal- *áka' akár régi szerszámokat. °kár népviseleteket akár — most már a helyi Példákhoz kanyarodva — a régi Zsolnay- gyár sok szép készítményét, Az adót! anyag minél széle- sebbkörű. minél változatosabb és eredményesebb bemutatása ismertetése jelenti a népművelési célok megvalósulását, amelyet egyszerűen úgy fejezhetünk ki, hogy az emberek műveltebbé válását szolgálja. Leginkább a múzeumi hónapok évről évre visszatérő s lassan hagyományossá váló rendezvényisorozataiban sikerült megtalálni azt a formát, amely — pillanatnyilag legalábbis — a legeredményeseb. ben valósítja meg a kitűzött célokat. Ez a reprezentatív, rendkívül gazdag és változatos eseménysorozat alkalmas arra is. hogy széles méretekben felhívja a figyelmet a múzeum- ügyre, és arra is, hogy e tá- gabb keretek között megannyi lehetőséget teremtsen újabb ötletek megvalósításához. A múzeumi hónap tavaly októberben már egy sereg kiaknázatlan lehetőségre hívta fel a figyelmet, sőt, meg is kezdte ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázását. A sok friss, új ötlet és a sok érdekes megoldás már tavaly is azt eredményezte, hogy mintegy hetvenezer embert mozgattak meg a múzeumi hónap különféle rendezvényei. Természetesen a népművelés eredményeit. s így a múzeumi hónap hatékonyságát és valódi értékeit nem lehet pusztáin számokon lemérni. Mégis tanulságos egybevetés, és azok számára, akik annyit dolgoztak a múzeumi hónap sikerén, megelégedést hozó egybevetés, hogy az idei múzeumi hónap összes eseményein számszerűit pontosan 74 714 ember vett részt. Égjük nagy erénye volt a most befejeződött múzeumi hónapnak Baranyában, hogy néhány jelentősebb esemény, gondolatkör köré építette fel programját, és így nem valami széteső, áttekinthetetlen eseményhalmazzá növekedett a napok múlásával, hanem szervezett, világos, ámbár igen gazdag kulturális megmozdulássá. Az emberek többsége tudott róla, ha megjelenésével egyelőre nem is gyarapította a Statisztikai eredményeket, hogy például Mohácson megnyílt az új múzeum, hogy Tormáson felavatták a megye első falumúzeumát, hogy három emléktáblát is lelepleztek, egyet Bartók Béla, egyet Vikár Béla és egyet Baksay Sándor emlékére. S zámos kiállítás nyílt meg ezekben a napokban, mind igen tanulságos és érdekes. Hatalmas sikere volt a Nemzeti kincseink című kiállításnak Pécsett, a nálunk sosem látható. pompás kincsekre olyan sokan voltak kiváncsiak, hogy szinte „rekordot” állított fel a múzeum, pár nap alatt csak nem tízezer látogató fordult meg a régészeti osztályon. Valóban szinte egymásnak adták a kilincset. De a többi kiállítás, a megyeszerte megrendezett állandó kiállítások, a sok nehézséget és munkát okozó, de végülis megvalósult időszaki kiállítások, mind-mind nagy sikert arattak, számos látogatót vonzottak és egészen biztosan újabb híveket toboroztak a múzeum számára. Azok az alkalmak, amelyeknek célja a közvetlen ismeret- terjesztés volt, nem egyforma tapasztalatokat hoztak. Az előadások voltak talán a múzeumi hónap legkevésbé sikerük rendezvényei, különösen városban. Az embereket úgy látszik, nem vonzza már ez a forma, s hogy a változtatás milyen irányban történjék, azt a szakembereknek a jövőben kell tisztázniuk. A szervezett csoportos múzeumlátogatások, tárlatvezetések ezzel szemben eredményesebbek voltak. Igaz. falun kevésbé, amely sokféle tényezőből, a szervezés hiánya, bői, az őszi munkák miatti elfoglaltságból stb.-ből adódik. A városokban, különösképp az üzemekben szervezett múzeumlátogatások azonban láthatólag egyre inkább meghozzák a kívánt eredményt, mint azt a mostani tapasztalatok újból igazolták Azt, hogy aránylag könnyű megszervezni az ilyen látogatásokat, szívesen iönnek az emberek és eléggé nagy számban. S azt, hogy ezek a tárlatvezetések, látogatások csaknem minden esetben megbeszéléssé alakultak át, ami nemcsak azért hasznos, mert az emberek sokkal többet megtudnak így a látottakról, egyéni kérdésekre kapnak választ és érdeklődésük is csak fokozódik, hanem azért is nagyon hasznos. mert ez a múzeumnak temérdek tanulságot jelent az igények fölmérése, a didaktikai hiányosságok felfedése terén. S ha már a múzeumnál tartunk. nem szabad megfeledkeznünk azokról a rendezvényekről sem, amelyék ugyan múzeumi körökön belül maradtak. tehát nem tartoznak a népművelési tevékenységhez, viszont a múzeum-figy szempontjából igen fontosak és végülis feltétlenül hozzátartoznak egy ilyen átfogó, gazdag eseménysorozat teljességéhez. Ilyen volt például az országos vidéki restaurátor tapasztalatcsere. amelyet első ízben rendeztek meg Pécsett. A roppant fontos, ám némileg mellőzött restaurátori munka megbecsülését is jelentette ez a tapasztalatcsere, amely kezdeményezésnek. továbbfejleszthető alkalomnak is megfelelt. Amellett rendkívül tanulságos volt a megbeszélés maguknak a résztvevőknek, ami a múzeum ügye szempontjából egj - általában nem közömbös. Vagy ilyenek voltak például a kutatótáborok, amelyeket a megye különböző helységeiben rendeztek meg, s amelyek ki- : tűnő szakmai összejövetellé, eredményes munkaalkalommá váltak. Az újszerű formák között különleges helyet foglalnál' el a múzeumi vetélkedők. A rejtvénypályázat mintegy száz résztvevőjével együtt közel háromezren foglalkoztak ezekben a napokban nagyon intenzíven a múzeummal kapcsolatos, kérdésekkel, tudásanyaggal. Általános és középiskolás diákokról van szó. akik csoportos vagy egyéni múzeum- látogatásokkal, könyvtárakban. levéltárban, hivatalokban végzett kutatással, olvasással készültek fel a vetélkedőre. Hogy ez milyen értékes eredményeket hoz. azt nem kell különösebben bizonygatni. Kisebb méretekben, s némileg más vonatkozásban, de ugyanilyen értékesnek könyvelhető el például a mohácsi Uj Barázda Tsz-ben megszerve zett termelőszövetkezeti múzeumi nap. amely előadást és tárlatvezetést foglalt magában, s amely szerencsésen kapcsolódott az új mohácsi múzeumnak és kiállításnak a felavatásához. M indezek-- az említeti dolgok azt bizonyítják, hogy a múzeum megtalálta az utat az emberekhez, ha úgy tetszik a nagyközönséghez. Ez az út persze nem teljesen kitaposott és rengeteg ú.i megoldásra új ötletre van még lehetőség. Az idei múzeumi hónap közei 75 ezres közönsége Baranyában és Pécsett azt bizonyítja, hogy a múzeum nemcsak meg tudta tartani korábbi eredményeit. hanem tovább lépett előre, új terű1 eteket hódított meg a művelődés és kultúra számára. H. i. i
