Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

\ Tisztában van Ön a fogalmakkal? Ha valami hirtelen feltenné ezt a kérdést, legtöbben va- -lószinűleg így válaszolnának: Hogyne! Természetesen! El­végre felnőtt emberek va­gyunk! ... Ám, ha jobban a kérdés mö gé nézünk, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű és egj'értel­ni ű a dolog. Ez derült ki egy vizsgálat alkalmával is. Húsz kérdés Az egyik pécsi egészség- ügyi intézmény és a Pécsi Orvostudományi Egyetem Mar xizmus—Leninismus tanszé­kének oktatói 1964-ben szo­cialista szerződést kötöttek egymással az ifjúság erköl­cs: -pszi chológiai arculatának tanulmányozására. Azóta sok különböző vizsgálatot végeztek a fiatalok között, melyek nagyszámú, csak géppel fel­dolgozható adathalmazt ered­ményezték. Az egyik vizsgálat alkalmával azt kutatták, hogy a fiatalok mennyiben vannak tisztában az erkölcsi fogal­makkal? A kutatórészleg vezetőjétől a napokban tájékozdódtunk a munkáról. Amint elmondotta, a fenti vizsgálatot először ezer 18—22 éves fiatal kö­zött végezték el. A fiatalok között kiosztottak egy pszic­hológiai próbalapot. A próba- lap — dr. Cser János ismert hazai pszichológus mintája sze rint — 20 erkölcsi fogalmat tartalmaz, olyanokat például, mint a bátor, rossz, lusta, ille­delmes stb. Minden fogalom mellé négy rokon, illetve más fogalmat írtaik (a bátor mellé például a következőket: gyen­ge, gyáva, unalmas, gonosz), s felszólították a fiatalokat, hogy a négy fogalom közül válasszák ki azt, amelyik az alapfogalommal (bátor) legin­kább ellentétes, s húzzák alá. A fiatalok között a szak­munkástól a diákig, a diáktól a tsz-tagig minden foglalkozá­sú kategória képviselve volt Valamennyien Pécsett és Pécs környékén élteik. Iskolai vég­zettség szerint a következő kép alakúit ki: 32 százalék érettségizett, vagy a közép­iskola befejezése előtt állt, 38 százaléka szakmunkás, 20 szá­zalékuk 8 általános iskolát végzett. További 10 százalék nem fejezte be az általános iskolát Ösztönös, vagy tudatos? Amint említettük, az első kérdésben a bátor leginkább ellentétes fogalmát kellett megtalálni. Könnyű kérdés volt, ami a válaszokban is tükröződött Nyolcvankét gzÁ- zalék ugyanis a gyáva szót húzta alá, 7 százalék a gyen­ge, 5 százalék az unalmas, 3 százalék pedig a gonosz mel­lett szavazott. További 3 szá­zalék nem válaszolt. Ha nem is mindenütt ennyi­re kedvező, de viszonylag jó válaszokat adtak a fiatalok egy seregnyi más kérdésre is A tolakodó fogalmánál példá­ul 63 százalék találta meg a legellentétesebb „szerény”-t. Tizenhét százalék viszont a nyugodt, 11 százalék a csen­des, 6 százalék pedig a hallgatag mellett döntött. Há­rom százalék itt sem vála­szolt. A kötelességtudó ellen­tétes fogalVnaira a következő­képpen válaszoltak: hanyag: 62, felületes: 14, könnyelmű: 13, pontatlan: 6 százalék, öt százalék nem válaszolt. Más volt a helyzet az óva­tos szó mellé írt négy foga­lomnál. Noha nyilvánvaló hogy a négy fogalom közül (szórakozott, vigyázatlan, ügyetlen, figyelmetlen) a vi­gyázatlan a leginkább ellen­tétes előjelű, mégis a fiata­loknak csupán 41 százaléka ezt húzta alá. Harminckilenc százalék viszont a figyelmet­len fogalmat részesítette előny ben. Nyilván, ez utóbbiban közrejátszik az a tény is, hogy a lapok a közlekedési balese­tek leírásánál rendszerint az utóbbi szót használják: „Fi­gyelmetlenül lépett le az út­testre, és”... A kutatók csak egyetlen kérdésre kaptak szélsőségesen kedvezőtlen választ — egy, má sik, kon troli vizsgálat alkal­mával. Ezen háromezer fiatal vett részt. Egyébként meg­egyezett az előző vizsgálattal, ugyanaz a próbalap szerepelt, csupán annyi volt az eltérés, hogy néhány régi fogalmat új fogalommal helyettesítettek be. A néhány új kérdés egyi­kében a fiataloknak meg kel­lett tatalmok a tudatos ellen­tétpárját. Nyilvánvaló, hogy ennek csak egyetlen ellentét­párja van: az ösztönös. Még­is, a fiataloknak csupán 7 százaléka húzta alá ezt a szót, a többség — 62 százalék — a tudatlan mellett döntött. További 15 százalék a felelőt­len, 4 százalék a tudálékos mellett szavazott, s 12 száza­lék — ez is igen magas! — nem válaszolt. Reméljük, az ifjúsági vezetők és pedagógu­sok elgondolkoznak ezen az arányon, s levonják a szüksé­ges következtetéseket. Az iskola szerepe A vizsgálatok főbb tanul­ságait a következőkben lehet­ne összefoglalni: 1. A kontrollvizsgálat csak egészen jelentéktelen eltérése­ket mutatott ki az első vizsgá­lathoz képest. Mindez azt bi­zonyítja, hogy a fiatalok őszin tén és lelkiismeretesen vála­szoltak a kérdésre. Másrészt igazolja azt is, hogy a vizsgá­lati módszer jó, megbízható, s a nagy számok törvénye alapján, objektív statisztikai módszerekkel még a fogalom világossága, vagy nem értése is kifejezhető. 2. A kutatók azt tapasztal­ták, hogy a fogalmak ponto­sabb ismeretében jelentős sze­repe van az iskolai végzett­ségnek. A maximálisan elér­hető 20 pontból ugyanis (a fiataloknak 20 kérdésre kellett válaszolniuk!) az érettségizet­tek 14, a középiskolások 13, a szakmunkásak 10, az általános iskolát végzettek 9 pontot értek el. Azok, akik nem fe­jezték be az általános isko­lát, csupán 5 kérdésre tudtak helyesen válaszolni. 3. Az előbbiek középarányo­sa, az átlagos pontszám 10,2. A kutatók a szigetvári, sikló­si járásban is hasonló, vagy nem lényegesen eltérő pont­számokat kaptak, noha azok kevésbé iparosodott vidékek, mint Pécs és környéke. Mind­ez azt mutatja, hogy a falusi és városa fiatalok között nincs számottevő eltérés a fogalmak ismeretében. A félreértések eredete Azzal kezdtük cikkünket, hogy ha valaki megkérdezné, tisztában vagyunk-e a fogal­makkal, legtöbben így vála­szolnának: Hogyne! Természe­tesen! Elvégre felnőtt embe­rek vagyunk!... Nos, a 18—22 éves fiatalok is felnőttek, s a fogalmak is­meretében előnyben vannak azokkal szemben, akiik évtize dek óta nem tanulnak, mégis, amint láttuk,.sok fogalommal nincsenek tisztában. Ezért gyakran, előfordul, hogy egyik ember nem azt érti egy foga­lom alatt, mint a másik. Igaz, nincs ennek mindig észreve­hető következménye, időnként azonban elkerülhetetlenek a félreértések. Sok kellemetlen­sége lehet például az olyan embernek, aki nem tud kü­lönbséget tenni a tévedés és hazugság, kölcsön és csere kö­zött (a pszichológusok szerint pedig akadnak ilyenek), mint ahogy sok súrlódást, felesle­ges összetűzést, vitát akozhat otthon, a munkahelyen vagy a baráti körben más fogalmak félreértése, többféle értelme­zése is. A kutatók vizsgálati ered­ményeit a pedagógusok, párt­ós tömegszervezeti vezetők nagyon jól hasznosíthatják. És hasznosíthatjuk magunk is, több tanulással, olvasással, agyunk pallérozásával, rend­szeres tornájával. Magyar László Gyakran van úgy, hogy be­széd közben nem jut eszünk­be valamiféle szó, s ilyen­kor vagy elhallgatunk egy villanásnyi időre, vagy a hát, az izé szóval enyhítjük pil­lanatnyi beszédzavarunkat. Valahogy úgy vagyunk ezzel a két töltelékszóval, aho­gyan Czuczor Gergely és Fo- garasi János A magyar nyelv szótárában a hát szóval kap­csolatosan írja: „Élünk vele, midőn nem tudjuk hamarjá­ban, mit mondjunk, mily vá­laszt adjunk, mire határoz­zuk magunkat.” A hát, az izé éppolyan ma­gyar szó, mint a többi, hasz­nálata egyáltalán nem tiltott. Az a . beszélő azonban, aki túl gyakran hóí-ozik, akinek — némi túlzással — minden második szava hát, izé, szó­val, tulajdonképpen^ nem annyira a nyelvhelyesség, mint inkább a nyelvi szépség ellen vét. Az ilyen beszéd, az ilyen írás fárasztó, pon­gyola stílusú. A magyar nyelv értelmező szótárának III. kötetében több mint 450 sor foglalko­zik a hát szó jelentésváltozá­saival. Az adatokból megtud­juk, hogy hát szavunkat gyak­ran használják párbeszéd©! Töltelékszavak kezdő vagy máshoz szólő kér­dés bevezető szavaként annak érzékeltetésére, hogy a kér­dező némi töprengés után szólalt meg. Így kezdi Petőfi az István öcsémhez című versét: „Hát hogymint vagy­tok otthon, Pistikéin?” Jókai­nál olvashatjuk: „Hát hogy­mint ityeg a fityeg?” Néha a hát szóval csodál­kozást, meglepetést, enyhe rosszallást fejezhetünk ki: „Hát te, hogy kerültél ide?” — „Hát, maga itt?!” — „Hát te nem jössz velünk?!” . A bosszankodás, a harag, a meg­ütközés kifejezésére is hasz­nálhatjuk: „Hát még mit nem?!” — „Hát tehetek én arról?!” Némely esetben a közlés megerősítését váró kér­désként szerepelhet: „Hát nem úgy van?’’ — „Hát nincs igazam?” Leggyakrabban akkor hasz­náljuk a hát-ot, amikor va­lakinek hogylétét, életkörül­ményeit tudakoljuk főleg olyankor, midőn nem jól van, nem jól megy dolga: Hogy érzed magad?” „— Hát nem a legjobban.” Gyakori az az eset is, hogy felszólítás, biztatás, kérlelés nyomósítására alkalmazzuk: „Igyunk hát!” — „Dolgozzunk hát, elvtársak!” — „Ne légy hát olyan mérges!” Amint a felsorolt néhány példából is látható, hát sza­vunkat igen gyakran használ­hatjuk helyesen, a nyelv tör­vényeinek megfelelően. Vi-. győzzünk azonban, mert nem­csak a jóból a hótokból is megárt ások! Bár az izé szónak a hói­nál jóval kevesebb a jelen­téstartalma, mégis Brossai szerint: „Van a magyar élő beszédben egy szó, mely min­den névnek képviselő syno- nymája: izé és ennek egy származéka: izéi, mely ha­sonlóképp minden kitelhető ige helyett szolgál.” Ha valaminek vagy valaki­nek a neve nem jut hirte­len eszünkbe, hogy valamit nem tudunk, nem akarunk lemondani, az izé szót fűz­zük mondatunkba- „Add ide azt az izét!” — „Mi volt ez Az üzemi pártszervezetek §■ és a gazdasági szervező munka Az MSZMP Pécs városi Bizottsága az el­múlt hónapban tanácskozás keretében vitatta meg az üzemi pártszervezetek titkáraival a pártszervezetek gazdasági szervező munkájá­nak eddigi tapasztalatait, az üzemi pártszer­vezetek előtt álló feladatokat. A pártszervezetek gazdasági szervező, irá­nyító és ellenőrző munkája egyre hangsú- lyozottabb szerepet tölt be a pártmunka egé­szében. Gazdasági fejlődésünk természetes velejárója, hogy a gazdasági élet irányítása ezen belül az egyes üzemek vezetése Is — egyre bonyolultabb feladatok elé állítja a kü­lönböző poszton álló vezetőket, és tegyük hozzá: a pártszervezeteket is. A pécsi városi pártbizottságon lezajlott tanácskozásnak is egyik fontos feladata volt, hogy a jó mód­szerek feltárásával segítse az üzemi párt- szervezetek gazdasági szervező munkáját. A tanácskozáson lezajlott eszmecserét szeret­nénk most folytatni lapunk hasábjain Első­ként Bosnyák János elvtársnak a tanácsko­záson elhangzott vitaindító előadását közöl­jük rövidített formában és várjuk a hozzá­szólásokat. Mit értünk a pártszerveze­tek gazdasági, irányító, szer­vező, ellenőrző munkája alatt? Pártszervezetünk a gazda­sági irányító munkát aíkként értelmezi, hogy elsősorban pár tunk Központi Bizottsága elemzi a népgazdaság helyze­tét, majd az elemzés után meghatározza a fejlesztés irányelveit, népgazdasági ágak na, iparágakra vonatkozóan. E tekintetben a párt irányító szerepe véleményünk szerint igen jól elhatárolt és egy­értelmű. Az Országos Terv­hivatal és szakminisztéritmiok a párt irányelvei alapján ki­dolgozzák a gazdasági fejlesz­tést konkrét számadatokban, majd a minisztériumok meg­határozzák a vállalatok terme­lési és fejlesztési feladatait, vagyis a vállalati kollektíva és pártszervezet véleményünk szerint az irányításban ilyen értelemben nem bír döntő je­lentőséggel, hiszen a vállalat­nak azt kell termelnie, és a termelést úgy kell növelnie, ahogy azt a minisztérium meg határozza, vagyis a népgazda­ság által meghatározott szük­ségleteket kell kielégíteni. Mégis — a megadott konkrét számadatokon túlmenően — a gyári pártszervezet irányító szerep« a vállalat életében bi­zonyos fokig érvényesül olyan értelemben, hogy a vállalat pártszervezete és vezetősége ismerve pxártunk irányel­veit — termelőmunkát a leghatékonyabban igyekszik megszervezni, illetve elősegí­teni. Kidomborodik a párt- szervezet feladata oly értelem ben is, hogy a vállalat ter­melési feladatait a tartalékok minél szélesebb körű feltárá­sával segíti elő. Fontos követelmény, hegy a pártszervezet a vállalat éle­tében ne a vállalat vezető­sége helyett, hanem a vállalati vezetőséget segítve, azt ki­egészítve fejtsen ki bizonyos fokig irányitó tevékenységet, oly értelemben, hogy az egy­személyi vezetést ne sértse, a felelősséget a pártszervezet át ne vállalja. A gazdasági szervező mun­ka alatt értjük azt, hogy a pártszervezet a vállalat előtt álló feladatok megoldására szervezd, mozgósítja a párt­tagokat és a pártonkívüli dol­gozókat egyaránt. De nem a gyári műszaki vezetés helyett, hanem a pártmunka és társa­az izé?” — Néha a nehezen induló beszéd bevezető sza­vaiban találunk rá: „Hol is hagytam csak el? Izé, izé... hebegé zavartan” — olvashat­juk Mikszáthn&l. (É. Sz. III. k.) Az izé szó eredetét Simo- nyi és Szinnyei tárta fel. Az előbbi szerint iz szavunk finnugor eredetű és ördög, fene jelentésű. Régebben ilyen szólásként is használták: „Egyen meg az iz!” Miként a zene, kefe főnév­ből -1 képzővel zenél, kefél igét alkothatunk, úgy az izé főnévből is az izéi igét ké­pezhetjük. „Ne izélj már!” — mondjuk tréfásan az okosko- dónak, az önmagát kellető- nek. „Azt izéli mindig: nem leszek és paraszt” — mond­ja Arany egyik versében. Mikszáth Üj Zrínyiászában pedig a katonák pajzánkodá­sa ellen így védekezik az özvegy menyecske: „Ugyan hagyjanak békét! Ne izélje- nek hát...” Csibésznyelven persze más értelme is van ennek a szónak, de ennek ki­találását az érdelteltekre bíz­zuk. Tolkeprfi dalmi munka sajátos módsze­reivel. E tekintetben főfelada­tunknak tekintjük a célkitű­zések ismertetését, valamint a célkitűzéseik minél jobb meg­oldására való mozgósítást. A gazdasági szervező mun­ka módszerei igen sokrétűek és vállalatonként, sőt vállala­ton belül is egyes csoportok és kollektívák esetében is eltérők. Módszereik között első helyen szerepelnek a szocialista bri- gádmozgalom, üzemrészek kö­zötti versenymozgalom, szak- képzettség növelése, politikai oktatás, a hangoshíradó, fali újság, üzemi sajtó segítségével folyó agitációs munka. A pártmunka ellenőrző fel­adatát kettős értelemben lát­juk: 1. Ellenőrizni a vállalat gaz­dasági munkáját és a vállalat­vezetést, hogy az az irányel­veknek megfelel-e, nem ellen­tétesek-e a vezetés módszerei pártunk politikájával: 2. Ellenőrzés abból a célból, hogy azonnal meglássuk, hol kell segíteni, hogy időben tud­juk szervezni, mozgósítani a dolgozókat, adott problémák esetén. Az, hogy az ellenőrzés meny nyiben valóban a vezetés el­lenőrzése és mennyiben a közvetlen és operatív segítés céljait szolgálja, függ a vál­lalati vezetőség politikai és szakmai felkészülésétől, vala­mint a pártvezetőség erejétől és összetételétől. Milyen módszerekkel dol­gozik a vállalatvezetőség és a pártvezetőség? Az alkalmazott módszereket illetően különbséget kell ten­nünk: a pártszervezet mód­szered a nevelő, mozgósító, szervező, felvilágosító munká­ban domborodnak ki. A gazdasági vezetés első­sorban rendeletek és utasítá­sok alapján intézkedik, de ugyanakkor a gazdasági veze­tőkre is kötelező érvényűek a párthatározatok. A gazdasági vezetés a válla­lat életének legapróbb mozza­natát is irányítja és ellenőrzi, ezzel szemben a pártszerve­zet csak a főbb feladatokat tartja szem előtt, mivel nem feladata a vállalat életének minden apróbb kérdését szem előtt tartani. Az előbbieken túlmenően ugyanakkor ki kell domborí­tani azt is, hogy a cél a párt- szervezet és a vállalat veze­tősége szempontjából azonos. Különbség tapasztalható a vállalati vezetés és a pártve­zetőség munkája között oly értelemben is, hogy a párt- szervezet jobban látja egyes igazgatói utasítások hatékony­ságát, kihatásait a dolgozók­ra, jobban látja — és fel­adata is egyben látni — a dol­gozók munkakörülményeit és más vonatkozású problémáit Ezzel viszont — jó együttmű­ködés esetén — a pártszerve­zet nagyon jól ki tudja egé­szíteni a vállalatvezetőség munkáját. Pártszervezetünk munka- módszerei: A munkamódszereink között első helyen szerepel a (olya- ^ matos tájékozódás, s a prob­lémák megismerése, majd ez­után javaslat tétele a vállalati vezetőség felé a problémák fel számolására, valamint intézke­dés a párt-alapszervezetek felé, pártmegbizatások kialakí­tására. pártonkívüli dolgozók mozgósítására. Ez évi mun­katerveink szerint brigádvizs- g'álatok formájában elemez­tük a munkafegyelem kérdé­sét, az égetőberendezések jobb kihasználását, a selejt alaku­lását, az önköltség tartalékait, a dolgozó nők helyzetét, majd a vizsgálat után kibővített ve­zetőségi ülésen tettük meg javaslatainkat, a gyár vezető­sége, valamint az alapszerve­zetek vezetősége felé, konkrét pártmegbizatások kialakításá­ra. Továbbá igen jelentős helyet foglal el a gazdasági mun­kára közvetetten ható tevé­kenységünk is, úgymint: poli­tikai oktatás, a termelési asi- táció, pártépítés, pártnapok, névadók rendezése. Ezekben ;s jelentős eredményeket értünk el. A tájékozódás fő formáját a dolgozókkal, aktívákkal, mű­vezetőkkel és osztályvezetők­kel való beszélgetésekben lát­juk. Az ilyen értelmű tájéko­zódás véleményünk szerint többet ér annál, minthogy írá­sos jelentést kérjünk be r gaz dasági vezetéstől. így sokré­tűbb és mélyrehatóbb a tájé­kozódás. Gyárunk pártszervezete, munkáját féléves munkater­vekben foglaltak alapján vés­zi, ezeket a munkatervber. foglalt feladatokat általában teljesítjük. Véleményünk sze­rint jobb fél éves munka- tervek alapján dolgozni, nini esetleg éves intézkedési tér” alapján. A feladatok ugyanis változóak, és nem sok értel­me volna annak, hogy a? éves intézkedési tervben sok min­dent összefoglalva előirányoz­zuk, amely feladatokból két hónap múlva esetleg eg' sor feladat már nem lenne ak­tuális. A városi pártbizottság — fő­ként a külső problémáink mee oldásában — több - esetben igen hatékony segítséget adott, gondolunk elsősorban a sze­relvényellátás és a gázel­látás problémáira. A gyári belső életünk vonatkozásában segít bennünket a pártmun­ka közvetlen feladatainak ki­tűzésében, és esetenként gya­korlati megoldásában. Bosnyák János a Pécsi Porcelángyár MSZMP csúcsvezetősége titkára. A KGST-tagállamok tudományos-technikai együttműködése A szocialista országok tudo­mányos-technikai együttmű­ködésének az a jellegzetessé­ge, hogy csak a dokumentá­ciók másolatainak elkészítésé­vel összefüggő költségeket fi­zetik meg egymásnak az egyes országok. A licenziók és a szabadalmak értékét nem számítják fel. A Szovjetunió 1948—1964-ig több mint 18 000 komplett mű­szaki és egyéb dokumentációt adott át más KGST-tagálla- rnoknak, maga pedig kb. 10 000 komplett dokumentá­ciót kapott tőlük. A KGST- tagállamok 1A50—1964 között összesen kb. 40 000 komplett tudományos-technikai doku­mentációt adtak át egymás­nak. Az egymás tudományos­technikai tapasztalatainak fel- használásából eredő megtaka­rítást sokmilliárd rubelre le­het becsülni. A Szovjetunió 1962-ben és 1963-ban 3000-nél több szak­embert küldött más KGST- tagállamokba tudományos­technikai segítségnyújtás termelési tapasztalatátadás céljából, s ugyanakkor közel 7000 szakembert fogadott a többi KGST-állambél. w k.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents