Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
A pécsi játékfilm-szemle után Amikor vasárnap este az tstolsó hivatalos mondat is elhangzott' a Petőfi-mozi nézőterén, az alkotók és művészek, szervezők és rendezők melléből mély sóhajtás szakadt . fel. A magyar filmművészet ötnapos seregszemléje, a szakma első nagyszabású eseménydús találkozója végeit ért. A százhúsz óra légköre, hangulata eleven cáfolata volt minden előzetes aggályoskodásnak, hűvös tartózkodásnak, amely a gondolat megszületését követte, és a megvalósítás közepette kísérte, aki csak néhány órára is benne élt, az sietett tafe- jezni őszinte elragadtatását, elismerését mindazoknak, akik valamilyen módon a siker részesei voltak. Filmművészetünk hosszú utat járt be, elismerések és kudarcok állomásain keresztül jutott el a pécsi szemléhez. Még jól emlékszünk rá, hogy a magyar filmeket nem is olyan régen szinte divat volt szidni, elmarasztalni, kitűnő téma volt ez a humoristák számára. Azután egyfajta feszültséggel telt meg a levegő, a lapok ilyeneket kezdtek írni: „Nagyerejű művészi vallomás ...” „Meghat őszinteségével és becsületességével ...” „Napjaink egyik legbátrabb, művészileg is újat hozó alkotása,,.” „Megráz és megtisztít ez a film..." S Keleti Márton már mosolyogva mondta Pécsett: kevesebbet szerep lünk a Ludas hasábjain... A Húsz óra moszkvai sikere bombaként robbant a filmvilágban, elsősorban Fábri Zoltán művészi teljesítményét elismerve, de a nagydíj egy kicsit az egész magyar filmművészeté is, amely törekvésében közelebb került a mához, a mai valóság hű tolmácsolását tartja feladatának. A film megújhodása tette lehetővé, sót indokolttá, hogy egy szemle keretében néhány filmmel reprezentáljuk egy esztendő filmtermését, mintegy összegezve láttassuk nézővel és szakmabelivel. Egyébként is nagyon sok országban hagyományosan megrendezik a nemzeti filmek fesztiválját, miért ne tehetnénk meg mi is. ezt még az sem akadályozza, hogy évente viszonylag kevés filmet készítünk. Fgy fesztivál olyan, mint a képzőművészeknek a tárlat, a zenészeknek a hangverseny; felméri alkotó tevékenységét, módot nyújt másoknak is véleményformálásra. S mindjárt a másik indoknál vagyunk. A magyar film- művészetnek eleddig nem volt megfelelő kapcsolata a kö- zönséggeL Évek óta tűnődtek azon, vajon miért nem fogadják szívesen a legnemesebb szándékokat, gondolatokat kifejező filmeket. A kérdés mindig nyitva maradt, s a pécsi szemle másik célja éppen az volt, hogy az alkotók a legilletékesebb- től, a közönségtől kapjanak választ, tehát figyeljenek rá, számoljanak igényeivel. Ugyan akkor ezek a találkozások • segítsenek meggyorsítani a filmet értő, pallérozott nézők számának gyarapodását Ez a két látszólag elkülöníthető kötelesség valahol találkozik: a közönség és a film elmélyült ka pcsolatában. A pécsi filmszemle e gondolatok sikeres főpróbájaként indult, de már a harmadik nap mindenki számára egyértelmű volt: ez már több egyszerű próbálkozásnál. -kísérletnél, ez már országos esemény, amelyre a szakma és a közvélemény egyaránt nagyon odafigyelt Természetesen túlzás lenne valamilyen új elméletek megfogalmazását, rr*"ivészi felfedezéseket remélni egy-egy hasonló találkozótól. Pécsett sem hallotta**! ilyenről, s őszintén szólva «mb> is vártuk. A magyar filmművészek detnek példamutató — nagyon fe bátor tettre vállalkoztak: saját műveikről mondtak ítéletet Kezdték azzal ezt az egyáltalán nem hálás feladatot, hogy a múlt évben készült 18 filmből titkos szavazással kiválasztották a legértékesebb hat alkotást, és azokat négy napon keresztül vetítették. S befejezésül' a szemle végén a zsűrik a kiemelt hat filmet rangsorolták, különböző díjakkal fejezték ki értékűket. Érdemük abban van, hogy egyrészt a művészeti ágak közül elsőként vállalkoztak a különbségtevésre, pedig köztudott, hogy ez, érzékeny emberekről lévén szó, milyen vitákat kavarhat fel, másrészt megvetették egy rendszeresen megrendezhető fesztivál alapját. A szakma rendkívüli érdeklődéssel méltányolta ezt a kezdeményezést. Eddig még nem volt példa arra, hogy annyi szakmabeli — színművész, rendező, író, operatőr, vágó, hangmérnök, kritikus — gyűljön egybe filmügyben, mint amennyien eljöttek Pécsre. Valóságos sztárparádé volt ez az öt nap, • ebben az értelemben valóban szerény a filmszemle megjelölés, inkább illik rá a fesztivál. Aki délelőttönként megfordult a művészklubban, az számos neves filmművészt láthatott életközelségből, megszerezhette kedvenceinek dedikált fényképét, vagy éppen auto- grammgyűjteményét egészíthette ki. Nem ünneprontás, de itt kell beszélni róla, hogy a vidéknek, tehát a megyének ennél jóval kevesebb látványosságban volt része. Néhány közismert művész nem érkezett meg, pedig nagyon vártáik a velük való találkozást, s emiatt a közönség kissé csalódott. A fővárosi színházak műsorának egyeztetésével bizonyára elkerülhettük 'volna a vidéki rendezvények körüli bizonytalanságot. Egyesek szerint talán zsúfolt volt a program, és nem jutott min denhova az itt tartózkodó művészekből, mások viszont úgy vélik, hogy a viták, találkozók számát nem szabad csökkenteni, hanem biztosítani kell az előre jelzett művészek megérkezését. A szemlefilmek bemutatója mellett nagy várakozás előzte meg a vitákat A rendezők érdeme, hogy megpróbáltak újszerű, oldottabb formákkal kísérletezni. Mit kíván a közönség címmel nyilvános interjút készítettek a filmrendezőkkel, amelyet a közönség is hallgatott, sőt aktívan be is kapcsolódott. A Vád és védelem párbajában felcserélődtek a szerepek, a rendező saját filmjének kritikusa lett, a kritikus pedig védőnek csapott fel. Érdekes formák, sok kiaknázatlan lehetőséggel. Ugyanis a legjobb indulattal sem lehet azt mondani, hogy ezek a viták színvonalasak voltak, a szakma nagyon keveset kapott, inkább attrakciónak bizonyult. A körülmények sem voltak megfelelőek: a viták alatt a közönség kedvenc művészeit kereste autogrammért, s ha közülük valaki megjelent, egyszeriben huszan-harmincan fogták körül. Már ebből is kitűnik, hogy a közönség nagyobb része középiskolai diák volt, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy a nyugodtabb pillanatokban néhány igen hasznos hozzászólást hallhattunk tőlük. A legfontosabb tanulság azonban mégis csak az, hogy bármilyen csodálatos is a forma, a tartalomról sem szabad megfeledkezni. Ezek a viták csak akkor hoztak volna bizonyos eredményeket, ha előtte mondjuk a filmművészek az asztalra tesznek egy tanulmányt a szemlefilmekről, vagy a múlt esztendő összefoglaló értékelését ad- ! a-OL-jöt -«- - - __-A. e i cui» waíTOSSOTfiy'í© tikai elemzést nyújtanak. A vita javára válna, ha meghívnának minél több külföldi kritflcust és művészt, sok érdekes, új gondolattal járulhatnak hozzá az eszmecseréhez. Lehet vitatkozni azon is, hogy a szakmai megbeszélés a közönség részvételével történjen-e vagy csak az alkotok elemezzék a filmművészet aktuális problémáit és más formákat kell keresni a nézők megszólaltatására. Anélkül, hogy ebben végleges álláspontot foglalnánk éL, a közönség véleményének megismerésére az üzemi és in tézményi találkozók kínálkozL nak a legjobb megoldásnak. Pécs és Baranya megkülönböztetett tisztelettel és megbecsüléssel fogadta a magyar filmművészet képviselőit, ennek számos jelét láthattuk, többek között abban is, hogy egy-egy film bemutatóját üzemek és intézmények patronálták, A hat művész—közönség találkozó azonban túlment a szokásos kedves vendéglátás keretein és a mai filmművészet, a vetített filmek vitájának fóruma volt. Az egyetemen, az Ércbánya Vállalatnál a kérdések pergőtüzében kellett állni a sarat a meghívott művészeknek, s bizony nem egyszer nagyon éles megjegyzéseket hallgatniok. Valóban párbeszéd alakult ki a résztvevők között, amely mindkét fél számára hasznos volt. A találkozók a közönségsikeren túl a közönség egyre alakuló, fejlődő ízléséről tanúskodtak. Ezzel kapcsolatban érdemes felfigyelni egy másik kezdeményezés sikerére is. A szemlefilmek bemutatása alkalmával szavazólapokat osztottak ki a nézők között, hogy ilyen módon is megismerhessék véleményüket. Ä szavazatok összeszáml ál ásakor kiderült: azok a filmek kapták a legtöbb voksot, amelyekről itthon és külföldön is a legjobb kritikák jelentek meg, akár írásban, akár díjak formájában. Íme a közönség rangsorolása: Húsz óra, A tizedes meg a többiek, Nehéz emberek, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig, Így jöttem, és az Álmodozások íróra. A Húsz órára leadott szavazatok közül 59 százalék kitűnő és 34 százalék jó, tehát elenyészően kevés a közepes, illetve a rossz osztályzat. Minden meglévő gond ellenére felnövőben van egy olyan közönség, amely elismeri és értékeli a jó alkotásokat, megérti és szívesen fogadja az izgalmas műveket, Ugyanakkor ez a rangsorolás egyúttal biztatást, ösztönzést is ad a művészeknek, hogy tulajdonképpen „mit taván a közönség?” A filmszemle változatos programját kirándulások, városnézés, a megye és a város kulturális intézményeivel való ismerkedés egészítette ki. Sokan gyönyörködtek a siklósi várban, emlékezetes élményt jelentett a Pécsi Balett műsora és a Bóbita együttes pro. dukciója. Szerénytelenség vádja nélkül mondhatjuk: ennél azért valamivel gazdagabbak vagyunk, hogy mást ne említsünk, mint zenei és képző- művészeti életünket. Egy ilyen alkalmat sokkal jobban összhangba kell hozni saját értékeink bemutatásával, az eseményt jobban beleágyazni kulturális és művészeti életünkbe. Ez nem bírálat, inkább csak tanulság, amelyet remélhetőleg jövőre hasznosíthatunk. Ugyanez vonatkozik a propagandára is. Természetesen ezt jelentősen befolyásolta az a körülmény, hogy a szervezés elég későn kezdődött, viszont a propagandát csak ehhez lehet szabni. Mindemellett a város nem volt elég dekoratív, mindössze néhány transzparens és a Széchenyi téri tablósorozat hirdette a filmszemlét. A programok lebonyolításában időnként előadódtak kisebb zökkenők, ezt rutin hiányával is magyarázhatjuk, mégis helyesnek látszik egy külön, nem nagy létszámú, függetlenített apparátus létrehozása, amely már a fesztivál idejének megjelölése után a szervező munka központja lehetne. Itt kell megjegyezni, hogy november közepe nem alkalmas időpont erre, inkább október első fele, miután a Mecsek oldalában általában szép őszi időjárás uralkodik ilyenkor. Ebben az időben a hazai és külföldi turistaforgalom is nagyobb, esetleg még szervezni is lehetne, hogy minél többen látogassanak el hozzánk. Először rendezték meg hazánkban a magyar játékfilmek szemléjét, tették mérlegre egy esztendő filmtermését. Mindenképpen úttörő kezdeményezés volt ez, s eredményeit majd csak később lehet remélni. Jól sikerült, s ebben a megye társadalmi szervei nagy részt vállaltak, hozzásegítették a filmművészeket ahhoz, hogy további lépéseket tehessenek egy fesztivál felé, amelynek megrendezésére örömmel és a tanulságok birtokában eredmé nyesen vállalkozhat a megye és Pécs városa. Bocz József Nádor Judit és Erdős János kiállítása A közönségnek is tetszik ez a fajta művészet, jóllehet csupán derűs érzéséket kelt benne, s meg sem próbálja szavakkal indokolni ezeket az érzéseket. Legfeljebb olyasmit mond vagy gondol, amit valaki a vendégkönyvben ilyesformán vallott be: a Halas kompozíciót csak azért nem vittük magunkkal, hegy mások is gyönyörködhessenek benne. A derűs, jó érzéseket semmi sem zavarja 'Nádor Judit kerámiáinak szemlélése közben. Fantáziáról tanúskodnak a zsiráfnyakú, stilizált macskák, humorról és ötletességről a békafigurák, a Bagoly I. és a másik bagoly, és a rendkívül frappáns, s amellett nagyon szép Halas kompozíció — az. amit a látogatók szívesen magukkal vittek volna. Kitűnő stílusérzékről tesznek tanúságot a térrácsok és a finom fali kerámiák, valamint a szép enteriőr-vázák. Egy fiatal művésznél mégsem elsősorban az igényességet, az ízlést, a szőbaníorgó művészeti ág eredményeinek elegáns és ötletes felhasználását csodáljuk. Ez a biztos ízlés és tudás óvja meg természetesen attól, ho|y elrugaszkodjék a lehetőségektől, hogy tévutakra jusson. De a valóró tehetség abban nyilatkozik meg, hogy az alkotó mintegy együtté! az anyaggal, izig- vérig kerámikus, művedben a teremtő, formáló munka ihlete szánté jelenvalóan érezhető. S talán nem túlzás azt mondani, hogy azt a jóleső derűt, aimit kivált a nézőből, elsősorban ennek köszönheti. Nagyon becsületes munka ez egyúttal, annál is inkább, mert bevallott funkciója van. A kiállított vázák egyik-másikában ágak, virágok emlékeztetnek arra, hogy itt végső soron használati tárgyakról van szó, ezt a művész a művekkel nem tagadja, nem is akarja háttérbe szorítani. Harmonikus, tiszta formák, egy karakteres, anyagszerű, modem művésziét bontakozik ki tanulságként Nádor Judit kerámiáinak kiállításán. n. Erdős Jánossal már több kiállításon találkozhattak a pécsiek, figyelemmel kísérhették a fiatal művész fejlődését. Ez a grafikai anyag, amelyet most láthatunk, arról tanúskodik, hogy Erdős János észrevehetően a technikai változatosság, ban, finomodásban erősödött, s mintha programként is elsősorban ezt tűzte volna maga elé. Rendkívül mutatós* hatásos, dekoratív képeket állított ki, amelyek közül legérdekesebbek a Híd, Gyár, Ablak, Egymásmögöttiség stb.; adott geometriai formákkal való kísérletezések, ■ amelyek Erdős , építészeti élményeiből, látásmódjából fakadnák, hitelesek és feltétlenül figyelemre méltóak. Ezek a variációk tanulságosak is, és azrt bizonyítják, hogy a művészt izgatják e formák feldolgozásának lehetőségei, s igyekszik minél szebb, egyénibb műveket létrehozni általuk. De a másik falon sorakozó monotypiák már korántsem sugároznak vissza művészi Izgalmat, a kifejezés kutatását* a mondanivaló mélyülését, vagy akárcsak valami belső átalakulás kísérletező kivetődését. Csupán technikai játékokról van szó, amelyek egy többé-kevésbé már rögzített tartalmat variálnak. A Sikátor, Házak, Kapu, Kémények, Vár stb. mind ugyanannak az élménynek újabb, s rendszerint mind fáradtabb kifejezése, s ezen mit sem segít a színekkel való operálás, vagy az a tény, hogy ezek a képék is odavonzzák a szemet, s ktilön- külöm érdekesek, dekoratívek iS. Vannak bizonyos kísérletek más irányba is, néhány bizarr, érdekes rajz, amelyek azonban nem eléggé eredetiek, s ugyanarra a következtetésre vezetnek, mint az előbb említett képek. Ez minden valószínűség szerint az, hogy a kellő vaüóságélmény hiányzik Erdős Jánosnak ezekből az újabb műveiből; a kialakított technikai tudás, az élvonatkoztatá- si készség megtöltése újabb tartalmakkal, vagy méginkább: e készségek felhasználása mélyebb, valódi élményekből táplálkozó mondanivaló kifeje zésére, m. Nem lehet szó nélkül hagyni a két fiatal művész alkotásaiból készült kiállítás ízléses, szép megrendezését. Maga a kiállítás ténye is örvendetes, különösképp ilyen formában, ahol — mindazokkal együtt. . amik levonandó tanulságok — a közönség is valódi élményt, esztétikai örömet nyer. Aki e két fiatal művész kiállítását megnézi, nemcsak egyszerűen képet kap az új pécsi képzőművészek egy miniatűr csoportjának munkásságáról, barem okvetlenül gazdagabb is lesz általa. Hallania Erzsébet ÜJ KÖNYVEK Erdős László: EGY ÉJSZAKA TÖRTÉNETE 1 Forró témát, két nemzedék összecsapását — apák és fiúk | örök ellentétét — villantja elénk az író egy izgalmas éj- j szaka mélyre leásó, szenvedélyes vitájának keretében. A disszidálni készülő fiatalembert próbálja visszatartani a regény mintegy narrátorként szereplő hőse — nyilván az író maga — amikor eléje Avetíti a maga megpróbáltatásainak, a válságos idők ellentmondásai közötti vergődésének, az ellenállás veszedelmes óráinak, majd a legnagyobb próbatételnek, a személyi kultusz alatti bebörtönöztetésnek szörnyű dilemmáit. Végül is sikerül a maga élete keserves példájával visszarettenteni a fiatalembert a végzetes lépéstől. Közben felvonulnak a kisregény..lapjaim .az. .elmúlt évtizedek történelmének legjellegzetesebb sorsfordulói és emberei. (Magvető.) Benamy Sándor: HETVEN DOLLÁROS UTAZÁS Hogyan lehet kevés pénzzel minél szélesebben, gazdagab- | ban kiélvezni a külföldi tu- j ristautazásokat, — erről ad nagyon okos és mulatságos tanácsokat a kötet írója, mint egy ellentételeként a külföldre „üzletelni” induló kalandoroknak. Hát ha nem is teli gyomrot, de bőséges, élvezetes látvány és tapasztalatanyagot gyűjthet az a turista, aki megfogadja a szerző derűs útmutatásait. Persze ehhez az is kell. hogy rendelkezzék a megfelelő önmegtartóztatással és filozofikus világnézettel, amely többre becsüli a pillanatnyinál a maradandót. Így azután az író kalauzolásával nagyon kellemes- élményeikben és-derűs kalandokban lehet részünk. (Táncsics — Ütika- landok.) Fi!nt hírek NAPJAINK FIATALJAIRÓL szól R. Viktorov szovjet rendező KEDVESEM című filmje, amely Nyikolaj Pogo- nyin A borostyán nyaklánc című kisregényéből készült. Viktorov rendezte A harmadik rakéta című ismert szovjet filmet. o A KRITIKA ELISMERŐEN ÍR Jean-Luo Godard BANDE A PART (KÜLÖN BANDA) című filmjéről, amely egy bűnügyi történet ürügyén kitűnően alkalmazza a cinéma vérité módszerét. A főszerepeket Anna Karina, Sami Frey és Claude Brasseur alakítja. JÖVŐ ÉVBEN TERVEZIK Diderot AZ APÁCA című regénye filmváltozatának bemutatóját Párizsban. A filmet Jaeqyes Rivet te rendezi; főszereplői Anna Karina, Francesco Rabal és Liselotte Pulver. A BELORUSZ FILMSTÚDIÓBAN készül az ALPESI BALLADA című film. Története a második világháború idején játszódik, főhősei egy szovjet fiú, Ivan és egy olasz lány, Júlia, akik megszöknek a koncentrációs táborból. A film tragikus szerelmük története, rendezője Borisz Sztye- panov. A férfi főszerepet Szta- nyiszlav Ljubsin játssza, a lány alakítóját most keresi a rendező. A film külső jeleneteit Észak-Kaukázus hegyeiben forgatják. NYUGATNÉMET—ANGOL koprodukcióban készült a DER SCHWUR DES SOLDATEN POOLEY (POOLEY KATONA ESKÜJE) című film. írója és rendezője: Kurt Jung Alsen, főbb szereplői Garfield Morgan John Rees. Alfred Müller. A film izgalmas feldolsozH«- ban számol be egy háborús bűnös SS tiszt leleplezéséről és elfogásáról.
