Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

19*SL OKTOBER 13. napló 3 Egységes népművelési tervek alapján Beszélgetés Kovacsovics Márk elvtárssal, a pécsváradi járási pártbizottság titkárával ¥ ti Uj gépműhely épül Uszögpusztán Uj gépműhelyt és szerelőcsarnokot építenek a Pécsi Állami Gazdaság flszőgpusztal üzem­egységében. A kétmillió forintos beruházással épülő műhelyt az építők az év végére adják át. Eltűnnek a belvizek az Ormánságban Egy év alatt 1200 holdon végeznek altalajlazítást a siklósi járásban Kovacsovics Márk elvtárs, a pécsváradi járási pártbizott­ság titkára még aláír néhány sürgős levelet, azután a kis kerékasztalhoz invitál. Kissé fáradtnak látszik, mintha moz­galmas délelőttje lett volna, csak később mondja el, hogy az éjszaka a traktorosok má­sodik műszakját ellenőrizte. Néhány általános megjegyzés után egy nagy kanyarral ere­deti témánkról beszélgetünk: a népművelés gondjairól, ta­pasztalatairól. — A pártbizottság rövidesen napirendre tűz egy jelentést, ebben részletesen szólunk a népművelési munkáról is. Azt nem mondhatom, hogy elége­dettek vagyunk, de általában különösebb zökkenők nélkül dolgozunk. Az egységes nép­művelési tervek rendszere meg felelően koordinálja a külön­böző, népműveléssel foglalko­zó szervek tevékenységét, s ezért ez a munka egy re inkább céltudatos, egyirányban fo­lyik. A tanács művelődésügyi osztálya nemrég összehívta a községi tanácselnököket és iskolai igazgatókat, hogy együttműködésüket tisztázza. Nagyon hasznos megbeszélés volt — Ezzel kapcsolatban arra gondol, hogy a helyi tanácsok­nak egyértelműen kézben kel­lene tartanioli a népművelés Irányítását? — Igen, tulajdonképpen er­ről van szó, s mindjárt hozzá­teszem azt is, hogy hatáskör szerint a helyi tanács a nép­művelés gazdája, a gyakorlat­ban azonban sokhelyütt ellen­kező a helyzet. Nénány tanács elnök csupán pedagógus, tehát szakmai feladatnak tekinti, „ez a maguk reszortja, csak csi­nálják” alapon esetleg évente két alkalommal megtárgyal­ják tevékenységüket. A két ülés közötti hónapokban azon­ban nem kísérik figyelemmel, a tanács is, a segítség is el­marad, a helyzetet felületesen ismerik. Szeretnénk, ha a ta­nácselnökök gyakrabban láto­gatnák a tantestületet, a kul- túrotthont, megbeszéléseiken véleményt mondanának. Azt is javasoltuk, hogy bizonyos időközönként részkérdéseket is vitasson meg a v. b., például a dolgozók iskoláját, a klub munkáját vagy az ismeretter­jesztő előadások programját. Ezekkel kapcsolatban elmon­dok egy kis történetet. Egy ta­nácselnök másfél—két éven át rendszeresen eljárt a tantes­tület értekezleteire, sohasem szólalt meg, csendes résztve­vőként végigülte. Egyszer az­után a pedagógusod legna­gyobb meglepetésére felállt, 's vagy fél órát beszélt a na­pirendről. Ebbed nincs semmi különös, az illető elvtárs csak akkor merte véleményét el­mondani, amikor már megis­merte a testületet, otthonosan érezte magát közöttük, ismer­te gondjaikat, problémáikat. Az a célunk, hogy a hatás­körnek megfelelően a népmű­velés tartalmi kérdéseivel is többet foglalkozzanak a helyi tanácsok, az ő kezükbe össz­pontosuljon a munka. — Az egységes Irányítással kapcsolatban manapság sokan vitatják a könyvtárak mai rendszerének helyességét. Mi a véleménye erről? — Nem dicsekvésképpen említem, a ml járásunkban, Ertíősmecskén született az úgynevezett kosár-akció kez­deményezése. Egy kosárra va­ló könyvet ott hagynak vala­melyik háznál, a lakók néhány napig válogathatnak belőlük, amelyik a legjobban tetszik, azt esetleg meg is vásárolják. A járásban szeretik a köny- vekef, a múlt évben több mint 75 ezer kötetet kölcsö­nöztek a könyvtárakból, a kü­lönféle szervek 505 ezer fo­rintot költöttek könyvekre. Az egyik gondunk, hogy a könyv- állomány 30 százalékának nincs megfelelő helye, miután a letéti könyvtárakat községe- sítették. S mindjárt itt va­gyunk a másik problémánál. A könyvtárak községesítése be fejeződött, ennek ellenére nem egységes a rendszer, a közsé­gekben könyvtára van az is­kolának, a községnek, a mű­velődési háznak, a földműves­szövetkezetnek, állami gazda­ságnak és így tovább. Az a véleményem, hogy ezeket ösz- sze kellene vonni, a könyve­ket együtt kezelni, így keve­sebbet költenénk berendezés­re, a könyvtár mégis szebb lenne, jobban összehangolhat­nánk a könyvszerzésre fordí­tott pénzkiadásokat is, nem is szólva arról, hogy könnyeb­ben találnánk könyvtárost is. — A falun élő értelmiség egyre Jobban képes és hajlan­dó is részt venni a népműve­lés munkájában. E téren mi- lyen tapasztalatokat szerzett? — A járásban mintegy 230 pedagógus dolgozik. Iskolai munkájukon túl eddig is rá­juk támaszkodtunk a népmű­velési feladatok megoldásakor, s a jövőben is számítunk lel­kiismeretes tevékenységükre. Számos olyan községünk van, mint Szederkény, ahol a peda­gógusok a lakosság igényeinek megfelelő előadásokat tarta­nak, a megyeileg elismert klub élén is pedagógus áll, a körzeti orvos szervezi a sport­életet Szilágyon viszont csak egy pedagógus van, s ott 6 valóban a falu lámpása, fele­ségével együtt a kulturális élet irányítója és szervezője. Nem állítom azt, hogy minde­nütt ilyen körülmények van­nak, egyik-másik község elé példaként állíthatnánk az em­lítetteket. Kényelmesség és közömbösség is nehezíti be­vonásukat, de a legfontosabb ok az, hogy nagyon sok peda­gógus csak a járásban dolgo­zik, de másutt lakik, sok időt töltenek utazással, tehát ob­jektíve nincs lehetőség foglal­koztatásukra. Viszont az sem jó, hogy a helyi szervek nem igénylik eléggé az értelmisé­giek munkáját. Mit tud a bolti eladó Solo- hovról? Járatos-e a pincérfele­ség a szülői tekintély peda­gógiai kérdéseiben, vagy ép­pen a korszerű táplálkozás problémáiban? És a banktiszt­viselő hogyan szerzi meg is­mereteit a korszerű közgazda­sági-politikai feladatokról? — A választ Pécsett és Baranyá­ban a KPVDSZ Petőfi Sán­dor Művelődési Otthona ille­tékes megadni. A József utcai székházban erről beszélgettünk Simon Istvánnéval, a művelő­dési otthon vezetőjével. — Nem kis feladat a tíz­ezer szakszervezeti tag kultu­rális gondozása — mondta. Ezekben a napokban pedig különösen nagy a forgalom nálunk. Ugyanis október 10-től 20-ig tartanak a KPVDSZ kulturális napok. Ezt a rendezvénysorozatot öt évvel ezelőtt kezdtük. Célja az volt, hogy már a művelő­dési évad elején gazdag, de ugyanakkor a mi szakszerve­zeti tagságunknak megfeleli, sajátos kulturális ellátottság­hoz szoktassuk a tagságot. A kezdeményezés bevált, a KPVDSZ kulturális napok hagyománnyá lettek. Az idén pedig minden eddiginél vá­lasztékosabb műsorral rendez­zük meg. A műsor valóban gazdag és ugyanakkor sajátos is. Ezt bizonyítja, hogy vasárnap Pécsváradon „Ki mit tud” műsort rendeznek kereskedők számára. Ezen a pécsváradi, szederkényi és véméndd föld­— Említette, hogy gok elfl­adás a helyi Igények, kíván­ságok alapján hangzik el. Ez általában vonatkoziK az isme­retterjesztés programjára? — Ez nem könnyű téma, mégis, ha sommázni akarnám, azt mondhatom: az irányított programok és a helyi igények együttesen jelentkeznek a programban. A téli tanfolya­mok előadásainak esetében pél. dául négy kötelező előadást jelöltünk meg, a többit a he­lyi szervek belátására bíztuk. Kétségkívül helyes, ha min­denkor a falu valóságos igé­nyeiből indulunk ki, mert az ilyen előadás-sorozatokat szíve­sebben hallgatják, de bizonyos fontos témákat nem szabad a véletlenre bízni. A falusi téli tanfolyamokon az elmúlt évben átlagosain hatvanötén jelentek meg egy-egy előadá­son. Ezeken kívül a tömeg- szervezetek többféle előadás- sorozatot rendeznek a kíván­ságok figyelembevételével: ne­velésről, orvosi kérdésekről, televízióról, stb. — Végül még egy kérdés: véleménye szerint a falusi kulturális élei ___irányításában m ilyen szerepe van a pártszer­vezeteknek? — Engedje meg, hogy most ne beszéljek a pártszervezetek sajátos feladatairól, ez külön téma lehetne. Azt azonban el­mondhatom, hogy ma még sokkal kevesebbet foglalkoz­nak kultúrával, mint ameny- nyit fontossága miatt kellene. A termelőszövetkezetek össze­vonásával azonban nagylét­számú, erős pártszervezetek alakultak, élükön több helyen függetlenített titkárral. Ezzel megteremtődött annak a fel­tétele, hogy rendszeresen és helyesen törődhessenek a mű­velődésügy fejlesztésével. A népművelés egyre jobban a falusi pártmunka homlokteré­be kerül, ezt a járási pártbi­zottság a legteljesebb mérték­ben segíteni fogja a jövőben. Bocz József m" vessző vetkezetek verseny­zői vesznek részt, s remélhe­tőleg segítik vele szaktudá­suk fejlődését. Ebben az idő­szakban tartják meg megye- szerte a kereskedelmi és ven­déglátóipari szocialista brigá­dok tapasztalatcseréjét is. A program sokoldalúságát pedig a hétfőn este az Állami Biz­tosító Vállalatnál megtartott sikeres Csorba Győző irodci-H est, valamint a „Jobb, n nt otthon” című színdarab kö­zeli bemutatója igazolja líc- goszlovszkij és C. Szolodar művének előadására már eddig minden jegy elkelt, és ebben a KPVDSZ neves szín­játszó csoportja hírének is nagy része van. — Megkezdődött a Petőfi Sándor Művelődési Otthon négy szabadegyetemi előadás- sorozata is, — mondja Simon Istvánná. Ez a négy: közgazdasági, vendéglátóipari, ifjúsági, vala­mint nők szabadegyeteme. Né­hány jellemző cím a hasznos előadássorozatok témái bői: Megszólítási formák régen és most, Napjaink legfontosabb nyelvművelési kérdései, Őszin­tén a rákról, Hivatás és élet­cél. De nemcsak a politikai és világnézeti neveléssel, vala­mint az általános műveltség erősbítésével törődnek. Je­lentős öntevékeny művészeti munka is van a művelődési ház keretében. A Rudolf Gyula vezetésével működő színjátszók folytatják biao­Hazánkban viszonylag ke­vés termőterületről nagy la­kosságsűrűséget kell eltartani és exportkötelezettségeink is nagyok. Csak egy példát: az USA-ban a termőterület száz­szorosa a miénknek, ugyan­akkor a lakosság száma csak 19-szerese hazánkénak. Ezért hazánkban a gyengébben ter­mő területeken is termelni kell és ezeket a földeket ja­vítással jó közepes termőterü­letté kell fejleszteni. Indokol­ja még a talajjavítást a szán­tóterület rohamos csökkené­se. így 1938 óta Magyarorszá­gon 900 ezer hold volt acsök­nyos értelemben ma is kul­turális missziónak számító fa­lusi előadássorozatukat. A ter­vezett 33 előadásból ugyanis huszonötöt falun tartanak majd meg. Bábcsoportjuk pe­dig nyolc előadást tervez. Ha hozzávesszük, hogy a vidékről bejáró, valamint a Pécsett hátrányos körülmé­nyek között tanuló kereskedő- növendékeknek tanulószobát biztosítanak, hogy meglévő an­gol nyelvklubjukat tovább bővítik, hogy a pénzintézeti szakosztályok külön gazdaság- politikai tanfolyamot indí­tanak, bridzs-szakosztályt szer­veznek, rendszeresen ifjúsági társastáncokkal várják a fia­talokat, — bizonyossá válik: a KPVDSZ Petőfi Sándor Mű­velődési Otthona jelentős kul­turális feladatra hivatott Pécs és Baranya életében. A legszebb 100 fajta rózsaújdonság között válogathat. BOKORRÖZSÁK! BABARÖZSÄK! FUTÓRÓZSÁK! DÍSZCSERJÉK! ÉVELŐK! Kérjen árjegyzéket. O Haladás Termelőszövet­kezet, Újszeged, Bér­kert utca 119. 1 kenés, a II. ötéves tervidő­szakban pedig elérte a 300 000 holdat. Igény 4600 holdra A talajvédelem egyik mód­ja az altalailazítás, hogy meg­szabaduljunk a vizek évről évre visszatérő kártevésétől. Különösen sújtja ez a siklósi járás nyugati, a szigetvári já­rás déli részét. Ezért vált szükségessé hogy — például — a siklósi járásban alig egy év alatt mintegy 1200 holdon végezzenek altalajlazítást. A termelőszövetkezetek tapasz­talják ennek hasznát és ma már az igény eléri a 4600 hol­dat a járásban. Egy-egy kiadósabb esőzés után valóságos beltengerek alakulnak ki a határban és akadályozzák a talajmunkát, vagy kipusztítják a már fej­lődő növényt. Évtizedek so­rán a talaj annyira tömörült, hogy nem engedi át a vizet. Különösen sok kárt okoz a belvíz a drávafoki, marócsai, okorági, magyarteleki és ba- ranyahídvégi határban. Egy­szerűen rossz a talaj vízgaz­dálkodási rendszere. Csány- oszró és Vajszló határában pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy a homokos — tehát jó vízáteresztő — talajon is nagy foltokban áll a víz. Rá­jöttek, hogy 50—70 centi mélységben 8—10 centi vas­tag vízzáró réteg van. Ezt kell áttörni. A feladat megoldására al- talajlazító szerkezetet készí­tettek, amely állítható kései­vel fellazítja a földet és biz­tosítja a víz elvezetését a fel­színről. Tisztítók az árkokat is A siklósi járásban dolgoz­nak az ócsárdi, szarvasi, pécs­váradi és vajszlói gépállomás, gépjavító SZ—100-as erőgépei a talajlazító szerkezettel. — Munka előtt próbagödröt ás­nak és megkeresik a vízzáró Téteget, majd ennek megfele­lő mélységre állítják a talaj- lazítót. Természetesen nem­csak ott lazítanak, ahol ép­pen megáll a víz, hanem a gép végighalad az egész táb­lán — egységes munkát vé­gez. A talaj!szításnak máris je­lentkezik a haszna, bár csak néhány éves tapasztalattal, adatgyűjtéssel lehet pontosan kimutatni a várható eredmé­nyeket. Például Magyartele­ken hétszáz holdat ért a víz­kár. Háromszáz holdon a víz miatt nem tudtak elvetni, míg négyszáz holdon kipusztult a vetés. Létkérdés lett a terme­lőszövetkezetben az altalaj­lazítás, hogy a meglévő szán­tókon többet tudjanak termel­ni. A magyartelekiek össze­kapcsolták az altalajlazítást a vízelvezető árkok tisztításá­val és most már nem áll meg a víz a táblákon. Nagyüzemi táblák kialakí­tása és szakszerű művelése ezen a vidéken szinte lehetet-, len vízrendezés nélkül. A vtí keresztezi a táblát, akadá­lyozza a talaj megművelését. Ezért Okorágon is száz holdon elvégezték az altalajlazítást. A víz eltűnt és a szakembe­rek véleménye szerint tíz-ti- zenkét évig nem kell gondol­ni vele; Nem szabad sajnálni a pénzt A járási tanács mezőgazda- sági osztályán szinte tudomá­nyos alapossággal dolgozzák fel a szövetkezetek agronómu- saitól időszakonként kapott adatokat és ezek alapján elem­zik a talajlazítás gazdaságos­ságát. Viszont hangsúlyozzák azt ig — és az valamennyi mezőgazdasági üzem szakem­berei számára megszívlelen­dő —hogy a talajlazítás egy­magában nem elegendő. Szük­séges, hogy a régen benőtt és nem egy helyen betemetett vízelvezető árkokat a táblák szélén kitisztítsák, rendbehoz­zák. Ma a magasfokú gépesí­tettség időszakában ez már korántsem egyszerű kubikos­munka, hiszen SZ—100-asok- kal vagy akár D4K-traktorok- kal és ároknyitó ekékkel el­végezhetik a munka nehe­zét. A siklósi járásban például utoljára a rendszeres és szak­szerű ároktisztítás, rendezés a földeken a harmincas évek közepén volt. Azóta meg­szűntek az erdőbirtokosságok és a legeltetési társulatoké Feladatkörük automatikus-.n a falu gazdasági központjára — a termelőszövetkezetre — szállt. Nem szabad sajnálni a munkaegységet és a pénzt a vízelvezető árkok tisztítá­sára, amit olyan időben is el­végezhetnek, amikor már nincs sűrű munka a határ­ban, a földeken. Ha azt akarjuk, hogy a meglevő szántókon tovább emelkedjenek a hozamok, a gépesítés, a kiváló g, a vegyszerezés mellett Dtei- zottabban kell gondolnunk a - tezésre. Gáldonyi Béla Angol nyelvklub és bridzsszakosztály a KPVDSZ Művelődési Otthonában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents