Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
Három kérdés képzőművészeti gondokról A kerekasztal körül hárman ülnek, hogy választ adjanak az újságíró kérdéseire: a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Területi Szervezeténeik vezetősége, Soltra Elemér titkár, Bizse Jánosné szervező titkár i és Sarkadiné Hárs Éva a Szövetség Vidéki Bizottságának tagja. A területi szervezetek mostanában dolgozzák ki a következő évadra vonatkozó munkaterveket, s egyben készülődnek a Szövetség közgyűlésére, amely az első lesz azóta, hogy a területi szervezetek létrejöttek. A közgyűlésen elvi és gyakorlati problémák kerülnek majd tisztázásra. A szervezet másfél éves munkájának, eredményeinek vagy gondjainak felméréséről ezért most nem ejtünk szót, — hagyjuk ezt a közgyűlés utánra, — csupán néhány kérdésre kérünk választ, olyanokra, amelyek a közvéleményt jelenleg foglalkoztatják. A négy megye közül most elsősorban Baranya érdekel bennünket, noha a felvetődő problémák kisebb-na- gyobb mértékben a terület egészére is vonatkoznak. ELSŐ KÉRDÉS: Mi az oka, hogy a képzőművészek nagy seregszemléjén, a most megrendezett Országos Képzőművészeti Kiállításon nem találkozhattunk pécsi vagy baranyai festők alkotásaival? Soltra Elemér: Az országos kiállításon való szereplésre a művészek egyenként kaptak meghívót. Hogy a meghívásnak nem tettek eleget, oka lehet talán az a körülmény, hogy első területi kiállításunk anyagát a több városban történt vándoroltatás után • megbontatlanul együtt kellett tartanunk a kilátásban lévő eszéki cserekiállítás miatt. így a művészek ezzel az anyaggal szabadon nem tudtak rendelkezni. Festőművészeink főhivatású pedagógusok, idejüknek nagy részét a tanítással töltik. A rendelkezésükre álló kevesebb idő miatt talán számban kevesebb képet alkothatnak, mint az ország más területein élő főhivatású festőművészek. Ez természetesen nem jelent a baranyaiak számára minőségi elmaradást, de érthető, hogy két jelentős művészi megmozduláson egyszerre részt venni nem tudnak. Visszatérve művészeink pedagógus munkájára, ami heti 20—24 órás elfoglaltságot jelent, szeretném hangsúlyozni, hogy szervezetünknek jellemző gondja e művészek alkotó lehetőségein javítani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy számunkra hátrányos, hogy tanárok vagyunk — hisz a fes tői munkánkban ennék is hasznát látjuk —. hanem nehézséget jelent a szabad időnket úgy beosztani, hogy a szervezeti, társadalmi munka, a? iskolai elfoglaltság mellett még a művészi alkotó mun kára is jusson időnk. Sav' r”liné Hárs Éva: Ez persz gén nehéz, néha meg- oldh- 'annak látszó probléma Azt. hittem, a külön böző Intézményekkel. a tanáccsal. a szakszervezettel való megértő együttműködés 1ud f ezen a helyzeten vál- < rvr' -- A rra gondolok, hogy né Jrt centrumokban, pl És ri: Magyarországon, kitűnően megoldották ezt_ az együttműködést a képzőművészek és az ipari üzemek ke7öA+ Szocialista szerződé- ,'-ö<-f>ttek. amelyek értei -' -- 3 -nővérek vállalták bog. az üzemek kívánsága szerinti tartalommal műveket alkotnak, az üzemek viszont ennek fejében évi meghatározott összeget fizetnék. A mű-» vek minőségének elbírálása és árazása ilyen esetekben is természetesen a Képzőművészeti Lektorátus feladata. Hasonló megoldás talán segítene a Baranyában élő művészek egynémélyikének helyzetén is, hiszen így teljes idie- jót a festészet ügyének áldozhatná. Kísérlet már történt a mi területünkön is, egyik Komlón élő művészünk ilyen szocialista szerződés birtokában költözött ide és működik a városban. MÁSODIK KÉRDÉS: Mi okozza, hogy az ország más helyeihez viszonyítva Baranyában nagyon kevés és nem elég színvonalas az új épületekben, lakótelepeken, középületeken alkalmazott képzőművészeti alkotás? Soltra Elemér: A kétezrelékes munka megyénkben nem is kevés és megfelelő színvonalú. A probléma ellenben az, hogy a beruházók előtt nem világos ennék a bizonyos két ezreléknek a felhasználási módja. A fennálló rendelkezések értelmében minden új építkezés összberuházásának két ezrelékét az épületet vagy környezetét díszítő képzőművészeti alkotásra lehet fordítani. Ezt az összeget globálisan a Képzőművészeti Lektorátus kezeld. A Lektorátushoz beérkező igények alapján határozzák meg az alkotások létrehozását és elhelyezését. Ha valahonnan nem érkezik igény, az ott felszabaduló két ezreléket más területek épületeinek díszítésére használják fel. Véleményem szerint az a helyes eljárás, ha ezzel a lehetőséggel minden beruházó él. Itt jegyzem meg, hogy a beruházónak módjában áll az alkotó művész személyét is megjelölni. így a legjobb, művészek között válogathat. Természetesen tudjuk, hogy a beruházók nem minden esetben tájékozottak e tekintetben, ezért szervezetünk készséggel ad tanácsot a művészi alkotás tárgyát, a művész személyét illetően. Sajnos, ritkán fordul nak hozzáírt ilyen igénnyel. Bizse Jánosné: Azért, hogy ezekről a kérdésekről a leg- hivatottabb helyről adhassunk tájékoztatást azoknak, akik az épületeket tervezik és a beruházásokkal foglalkoznak, meghívtuk Pécsre Ormos Tibor elvtársat, az Országos Lektorátus vezetőjét. Erre a beszélgetésre a Déldunántúli Szervezet működési területéről eljöttek a somogyi. tolnai, a zalai tervező- irodák és megyei tanácsok képviselői. Pécsről ós Baranyából csak a tervezőirodák munkatársai vettek részt. E megbeszélés eredményei máris mutatkoznak, azóta a Szervezet hét művésze kapott felhívási pályázatra, illetve elő- tervezésre. HARMADIK KÉRDÉS: Milyen népművelési feladatokat kívánt megoldani a területi szervezet és milyen mértékben oldotta meg azokat? Sarkadiné Hárs Éva: A Területi Szervezet egyik legfőbb feladata lehetővé tenni, hogy amit a művészek alkotnak, azt kiállításokon a közönség elé vihessék. így jön létre a művész és a közönség kapcsolata. A jó kiállítás nevelő hatása ma már mindenki előtt világos. Sajnos Pécsett a kiállítások rendezésének objektív akadályai vannak. A jószándékú segítőkészség mellett sem tudtunk mindeddig rendszeres!, tonj nagyobb lélegzetű, o-'-szá- gos megmozdulásokat, méh nincs nagy kiállítás bemutatására alkalmas helyiségünk. Ezért nem tudtuk például az elmúlt időszakban a pécsi közönség elé hozni a déldunán- túli területi kiállítást sem, pedig hát a Szervezet központja éppen Pécs. Reméljük, hogy ez a giond átmeneti s a hamarosan elkészülő Technika Háza a képzőművészeti kiállításoknak is otthont nyújt majd. Bizse Jánosné: A nagy kiállítások helyett az elmúlt évben a Művelődési Házak fogadtak kisebb képzőművészeti vándorkiállításokat. így a pécsi művészek alkotásaiból rendeztünk tárlatot a pécsszabolcsi Puskin Művelődési Otthonban, a Zsolnay Művelődési Házban és a megye több kultúrotthonában. Emellett a Doktor Sándor Művelődési Házzal közös rendezésben előadás-sorozatot indítottunk: „Kartárs művészetek” — címmel. Népművelő feladatunknak tartjuk azt is, hogy a területünkhöz tartozó intézmények, társadalmi szervezetek munkájához művészi, esztétikai tanácsot adjunk, tá mogassuk az ifjúsági seregszemléket, az ízléses neveléshez segítséget adjunk város- rendezési és épületdiszítési, berendezési problémákban. — Például Somogybán területi szervezetünk segítségét kérték ahhoz, hogy a Balaton déli partján tartott szemlén fel mérjük az esztétikai hatású épületeket, azok környezetét és rendezésükre, jobb kialakításúkra javaslatot tegyenek. Soltra Elemér: Mindezek a problémák a vidéken élő képzőművészek általános problémái is, amelyek a fejlődés folyamatából adódnak. A különböző intézményekkél való szoros együttműködés, a képzőművészek céltudatos munkája ezekből a gondokból menetközben megold részleteket, ugyanakkor hoz is újabbakat. Minél szerencsésebben oldódnak meg ezek a gondok, problémák, annál többet nyer a tárlatlátogató közönség, a művészetet igénylő társadalom. H. E. Káldi János: í~J-{(tnehzet Láttalak titeket, ahányszor hazamentem. A kendőtök virított a szeptemberi napsütésben az ismerős-illatú répatábla fáradt-zöld végtelenjében. Körülöttetek égbe-nyúló fák; a levelükre rárakódott vastagon a por és a kocsizörgés. Ahányszor arra jártam, mindig gondoltam valami szomorút és szépet rólatok. Ahányszor ott mentem el. mindig elolvastam lábatok nyomát, s nagyon fájt a szívem. De itt van már a zord villogás. Itt van az ékszeres füvek és kórók világa. A megmérhetetlen némaságé. Vajon, hol vagytok ti? Négy-öt falu föl-földerengő, vadvirágokat idéző szépségei? Hova tűntetek? Hol száll föl beszédetek cérnavékony, hófehér-bánatú füstje? — Csak a faágak rácsa zörög. A kőkemény idő szinte havat szór. Tovaszállt madárgyors kezetek az elcsöndesült, méla domboldalakról. Széttépte a szél őszi-égszínű éneketeket. Leszakadt a földre a hideg. Baranya nagyjai A pécsi Modern Magyar Képtár új szerzeményei közül Uitz Béla Ülő nő című művét mutatjuk be olvasóinknak. ja Egyházaskozár szülötte. Gödreszentmártonból indult útjára Németh Béla, a megye monográfiájának, Szigetvár és Boly történetének megöröki- tő.ie. Kákics temetőjében nyugszik az Ormánság néprajzi apostola, Kiss Géza. Művészeket, írókat is adott szép számmal a megye. Mohácsi Jenő író és műfordító mellett Balogh Károlyt, a szabadságharc előtti Pécsi Aurora szerkesztőjét is büszkén vallja magáénak Mohács. Pécs- várad a diákregényeiről ismert Tamás István szépíróval büszkélkedhet. AlsómocsoládOn született Kulcsár István, a baranyai mondák feldolgozója, költő, aki „Szózat a magyar néphez” című versével igyekezett a nemzetet a szabadságharc utáni fájdalmából felrázni. Kodolányi János és Sásdi Sándor író is huzamosabb ideig élt Vajszlón, illetve Varga községben, drámáik és regényeik témáját és alakjait is onnan merítették. A múltba kalandozva Rózsafával kapcsolatban Tinódi Lantos Sebestyénnek, Dráva- sztárával pedig Sztárai Mihálynak, a XVI. századi írónak és prédikátornak nevét jegyzi fel a história. Remer István, operaházunk századfordulói főigazgatója Máriakéméndről indult a halhatatlanságba, Amtmann Prosper zeneszerző és orgonaművész Bolyban, Koncz László fiatalon el hányt operaszerző Siklóson született. Szülőfaluja, Szászvár emlékét vitte magával a nagyvilágba Kiss György szobrászművész, akinek szobrai nemcsak Pécsett és Budapesten, de külföldön is méltó elismerést szereztek a művésznek. A Kossuth-dí- jas id. Kapoli Antal faragó népművész 3 éve tért nyugovóra Somogyhárságyon, ahol egy alkotásokban gazdag életet töltött. Furcsa mesterséget vitt tökélyre Kárász községben Küknél Márton, az egyetlen és hazai fészekodu „gyáros”. Ott készítette a Milánóban, Barcelonában és más nemzetközi kiállításokon első díjjal jutalmazott odujait. Feljegyzik róla, hogy a Barcelonában kiállított fészekodui olyan tökéletesek voltak, hogy már a kiállítás alatt befészkeltek azokba a vadludak. Sellye nem kisebb ember bölcsőjét ringatta, mint Huber Andor mérnökét, aki a helyből felszálló repülőgép első konstruktőrei közé tartozott. Az abaligeti Kölessy Vincének, a híres mezőgazdasági szakírónak köszönheti az utókor a barlang tudományos feltárását. A függetlenségi eszmék a szabadság gondolata is mindenkor termékeny talajra talált Baranyában. Martinovics Ignác Szászvár apátja volt. Siklóshoz Járó Péternek, az 1766-os iobbágyfelkelés vezérének és Táncsics Mihálynak' Siklós 48-as követének neve fűződik. Az utóbbit a nagy- harsányi Taróczay Dániel segítette a képviselethez azzal, hogy jobbágy telkét ;; felekkel nem rendelkező Táncsics nevére íratta. Szaporcza adott hajlékot Munkácsy Albert református lelkésznek, Táncsics kortesének, aki a környék jobbágyságának szervezője volt. A szabadságharc nagyjai közül Siklóson működött Batthyány Kázmér, Kossuth legendás kormánybiztosa Boldogasszonyfa temetőiében nyugszik Fornszek Sándor 48-as honvéd huszárőmagy, volt kufsteini és josefstodti várfogoly, Szigetvárnak függetlenségi programmal volt követe. Teslár László író. Vörösmarty szeretett barátia, akit a szabadságharc leverése után eltettek láb alól a császáriak, Bükkösdön plébános- kodott, Siklós őrzi a Jókai: Zsolcai hős című elbeszélésében szereplő Gázon Lajos és Szabó Károly 48-as honvédezredesek emlékét. A munkásmozgalom baranyai képviselői közül Siklóshoz fűződik Rédei Kát rty tanár, a helyi polgári 5svtta igazgatójának, egyben a Siklós és vidéke című hetilap harcos szerkesztőjének munkássága, aki haladó szellemű cikkeivel már az első világháború idején kiállt az elnyomott osztályok igazáért. Kisvaszaron született Albert István, a Sásd és vidéke c. lap szerkesztője, aki a Tanácsköztársaság idején a proletárdiktatúra szószólója ’tolt és akit ezért később ülőének és internáltak. Hornung Ede a Tanácsköztársaság id°ién Szederkényben szervezte a szocialista mozgalmat. Két hosszúhetényi bányász mártírhalállal írta fel nevét a munkásmozgalom hősei közé: Keller János életét a 'ser- tetői sortű? oltotta Id Rttt- cze Jánost pedig a rr' ,;k világháború alatt öltél- -g csendőrök. Gyűrűfűhöz ú- ződik Del-Bianco Ferenc IP es veterán vörös katona jugos iá- viai emigráns tevékenysége, aki a felszabadulás után a helyi pártszervezet megalapítója volt. Kréth Imrére, a baranyai munkásmozgalom r-cgv alakjára még jól emlékem“!? a siklósiak, hisz csak néhá-tv évvel ezelőtt tért nyugovóra. Harcos élete, 20 éves emisrj- riója az utókor számára 's nasv tanulság Ugyancsak Baranyába:' vékenykedett a Tanács’^" - saság összeomlása után ’ to emigrált Csorba Mária a munkásmozgalmi veteránok tisztelt és szeretett '»a-nénije. Ö szervezte me ; "öru-ni-aalmaT trifosc ’ ' i !024 ben -«c.re?sf''ez'' ián került a Szovjeté a. ahol a volt emigránsok szerint a Kreml falában helyezték el hamvait. íme. -niÍven sok példa >1! lőttünk nedip - 's 'orántsen »»lies v ■ zünk rájuk és kövessük példájukat? Lippenszky István A természeti .kincsekben, szépségekben kiapadhatatlan baranyai táj rendkívül gazdag az emberi értékek létrehozóiban is. Sok tudóst, alkotó művészt, közéleti nagyságot adott már évszázadok során népünknek, akinek híre távoli világrészeket is bejárt, emlékét szobor vagy márványtábla őrzi, másokét csak egy fejfa a hegyháti vagy ormánsági temetőben, esetleg műve valamelyik könyvtár polcán vagy néhány kortárs visszaemlékezése. Munkásságuk azonban ennél jóval többre kötelezi az utókort, hisz ki-ki a maga módján az emberi felemelkedést és haladást szolgálta. Ezt a mulasztást igyekezett pótolni az elmúlt hónapokban a Baranya megyei Múzeumi Igazgatósáég és a műemléki albizottság az arra hivatott személyekkel együtt, amikor gondosan számbavette Baranya nagyjait. A história megörökítői közül Kisasszonyfán született Istvánffy Miklós, korának legnagyobb történetírója, a „magyar Lívius”. Mohács: Szilágyi István, Olasz: Papanek György, Sellye: Bodonyi Nándor történetíró születését, illetve működését tartja számon. Aigl Pál egyháztörténész Szederkény, Hatos Gusztáv, Baranya történetének író
