Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
BODOCZKY ISTVÁN RAJZA ({aranyi Ferenc: &yyecL'iLL Az a magány: aludni térni egyszál-pucéran olyan ágyba, melyben néhány nappal előbb még szeretőd válla volt a párna; mint alma-álom, rádvirult a lánymell, a kezedbe kerekedvén, s most gömbölyű homályt szorongatsz az éj didergő, vézna testén. , v Elküldtelek — s én érzek úgy, mint akinek az útját kiadták, ujjaim teli kosarából elgurultak az aranyalmák, füled kelyhébe összegyűjtve elvitted felforrt suttogásom, formád nyomának mélyedése húsén ásít a szalmazsákon. Voltál test-méretű valóság — hiányod mindenségnyi semmi, köröttem bizsereg a csönd már, mellemet kiáltás repeszti, kiáltozom, de visszalengő illatod éri felszakadt szóm, s csitulok, mint aki magában dúdol, ha kopognak az ajtón. Ne fordulj meg, nem lenne úgysem megoldás már a visszatérted, csak úgy maradok meg neked, ha távolból kiáltozom érted, < máskor bennem csodát csodáló szemed borzadna most, ha látna, megfosztva gőgöm inákonyától visszatérésed megalázna. Pál József: cAzú/i a nap&n mikor felfedeztük a delfinek beszédét es radarkészülékeink kimutatták az elidegenedést este csillagrendszerek világítottak a város felett mint mondjuk felhőkarcolókon az 'ezredik emelet és lakások szeme csillagok egymással szemben is fény-négyszögek majd fény-pontok és pontok csakis majd fény-négyszögek majd fény-pontok najd sóhajok majd távoli zümmögés távoli dübögés-dobogás a várost hallom? a csillagrendszereket? vagy anyám beteg szíve dobog valahol távol és semmi más? idarkészül ékeink kimutatták van van elidegenedés •\s anyámat idézte fel az a távoli dübögés ■'t a beteg szívet s az anyámat ki most otthon konyhájában tipeg i felsóhajt ha késeivel hasogat a fájó Ízület • égy tyúkját már bezárta a virágai is álomba hajoltak s most vacsorát készít unokáinak sógoromnak r- >jd megiszik egy csésze teát és elmajszol egy darabka kenyeret > -'.ogatja a fiúkat feküdjetek le gyerekek > r> is sí k ' jáfta megy ágyára ül és az éjszakába bUedübilg beteg szíve mély dobogása M egörültél!? — meredt rám az asszony, hogy közöltem veie szándékomat, — Se boldogabb, se gazdagabb nem leszel száz esztendő múlva sem, mint amilyen ma vagy. Mit változtatna tehát a dolgon ' Mert fantáziátlannak véltem, legyintettem. S mert untam az unalmat és a? örökös „fűrészelést” az irodában, illetve a tanáriban, no meg a szülői értekez leteket, a bizományi ájruházakban vak acsorgásokat. hajlottam arra, hog\ higgyek a fehérköpenyesnek, aki íg. érvelt: — Sokkal fiatalabban ébred majd fel mint amilyen,' s egy egészen más világban ... Aláveti magát a kísérletnek? Bólintottam. Negyvenen túl mi más tehet egy férfi, aki két világháború' megjárt? Lábujjhegyen követtem. Orvosnak véltem, de ő biológusnak vallotta ma- gát. Több szó nem esett közöttünk. Hogy bezárult mögöttünk az ajtó, hal-, lottam; zokog a feleségem odakint Meglepett kissé. Hiszen gondtalan életet biztosító összeget kap ezért a kísérletért utánam. Hermetikusan záródó ajtókon halad tunk át. A termek szikráztak a tisztaságtól. S minden következő hidegebb volt az előbbinél. Az utolsó óriási hűtőszekrény benyomását keltette. Csille gó jégcsapok csüngtek a mennyezetéről, falai vakítóan tündököltek. e» Szardella-szerűen berakva, a különleges plasztik hasábokon tíz, ötven, száz évre fagyasztottak várták az ébresztést. Arcuk mint az alvóké. Elfordítottam tőlük a fejemet. A meztelen lélek sokszor rémisztőbben hat a meztelen testnél. i — Nos, felkészült? — mutatott a biológus a hasábomra. Szótlanul beszálltam. Mást is mondott, de azt már nem jegyezhettem meg: álom ömlött el der medő véremen. Tanítványaim rúgták a labdát. Kipirult arccal, dacosan. Arra gondoltam, mi lesz ezekkel az arcokkal száz esztendő múlva, és gyomrom elszorult, mintha jéghideg sört hajtottam volna le — Nem akarok élni száz éven át! — szerettem volna kiáltani s talán kiáltottam is, de rámzárták már a fedelet, és lassú sistergés áramlott körül: a fagyasztás megkezdődött, s nem törődtek többé a klienssel. A fennmaradt jegyzőkönyvből kitűnik, hogy sokáig berzenkedtem az elalván ellen, de végül is kellemes álomba szenderülhettem, merthogy boldog mosoly fagyott az arcomra. A fagytalanítás olyasvalami volt. mint a második születés. Fájdalommal járt, akár az első is. Különösen a légcsöveimben és a gyomromban éreztem nyilalást. Mint később közölték, a fájdalmai az okozta, hogy nehezen szoktam meg a lélegzést. Bólogatva bizonygatták ezt a körülöttem állók, akiket roppant csú nyának véltem. Noha nem közöltem velük, azt mondták, az csak látszat lehet bizonyára. — Hogy-hogy látszat? — fordultam meg a fagytalanító készülékben, s éreztem, hogy ropognak a csontjaim. Mulatságosnak látszhattam, de nem mulattak rajtam. Azt mondták tíz milli- árddal több az agyukban a kúpsejt. mint az enyémben, érthető hát, hogy 0 ki nem mondott szót is megértik. „Na tessék: tömeggyártású zsenik világába pottyantam!” — gondoltán és közel jártam az igazsághoz, mint később kiderült. Hisz kémcsőben kezdte mind az életét és kész emberként léGROZDAHA 0 UJÍC3 Szardellák pett ki görebéből. Innen eredt hát kezdeti tévedésem. Mást beszéltem, mim amit gondoltam. De rajta vesztettem ők előbb kihámozták, hogy mi az igazság, mint én. Most nemcsak azért vol tam felelős, amit mondtatn. vagy csele kedtem. hanem a gondolataimért is1 E késztetett aztán arra. hogy agyamba1 valami olyasmit szervezzek meg és ál íítsak fel. ami hasonlítana az öneTer őrző személy rendőrségi apparátushoz Hiszen a kortársaim is nyílván rendel keznek ilyesmivel, merthogy rendőrsé és börtön nem volt. Vagy talán azért inert ki-ki önmagának rosszabb volt. mint a börtön. Próbálják csak meg: ellenőrizzék minden pillanatban, amit gondolnak és rá fognak jönni, mire célzok. És mégis: az étkezés tett leginkább próbára Persze csak az első napon. Kr sőbb ugyanis megszoktam a pilulákat. vagy legalábbis azt hittem, hogy megszoktam.' A gyomrom ■ eszméltetett rá arra, hogy nem, és hogy sohasem is fogom megszokni. Azt indítványozták: vetessem ki. Nem szolgál semmire és csak bonyodalmakat támaszt. Több mint zseniálisak voltak az effajta dolgokban. K ezdetét vette hát a nagytakarítás, miközben éppúgy viselkedtek, mint a feleségem egykoron; a gyomor nem feltétlenül szükséges, ki vele! A zsigerek nem feltétlenül szükségesek, ki velük! Az ilyen steril világban a szaglás teljesen felesleges, jobb ha mielőbb megszabadulsz tőle. A szív vagy tizennyolcad másodpercet késik, a mi tökéletes plasztikszíveink ezzel szemben függetlenek a te pillanatnyi hangulataidtól és pontosak, mint a kronométer! Hallgattam és szótlanul tűrtem. Azt hitték, azért nem tiltakozom, mert ziláltságomban képtelen vagyok odafigyelni, s azt indítványozták. válasszak magamnak szer veket az önkiszolgálóban... így kerültem aztán a vese-gyomor-szemgolyó és más szervek áruházába. — Két zöld szemet kérek! — mondta valaki előttem és bedobta az árát az automatába. A portás volt. Abban a házban, ahol egykor laktam. Hogy nem hallucinálok, annyi bizonyos, mert hol sárga, hol fekete szemmel látom őt azóta is: váltja a szeme színét, mint hajdan a ruhájukét a nők az én előző koromban. Ráálltam mindenre: ettem a pilulákat, légikerékpáron jártam sétálni, napi három órát nyomkodtam egy gép gombját, de ma sem tudom mit gyártott az a gép. Mellettem egy pók egy másik gép karját nyomkodta, s amikor megkérdeztem, mit termelünk: csak rámmeredt. A kíváncsiság ugyanis ismeretlen volt náluk. Még a nők körében is, ami csaknem sokként ért. De csak pillanatnyilag, mert a nők irtózatosan csúnyák voltak azokkal az ormot lan fejekkel és pillátlan szemekkel. Hangjuk azonban megtévesztően kellemes volt. Olyannyira, hogy kezdetben még udvaroltam is nekik. De mintha nem értették volna. Bizonyára nem tetszel nekik, gondoltam magamban, da később rájöttem, hogy más van a dologban: egyszerűen nem ismerték a szerelmet. A gyermekek kémcsövekben kezdték az életet. Alighanem eltávolították, gondoltam, a méhüket is, mint szükségtelen szervet, de erről persze nem győződhettem meg. Kerülték, mint a bél* ooklost. % Végül is kívántam már a halálodat: az ilyen „pompáin” berendezett világban, ahol nem marad mit tenned, ■ hol se betegség, se könny, mi mast avánhat az ember, ha nem akarja '■etefogvtáig nyomkodni azt a gombot -1 gépén, vagy órákon át nézni tévén, 'ogy mások is ugyanazt csinállak — Adjatok el nekem valami pilulát, ■ mitől meghalok' kérleltem őket de •sak bámultak rám. mint valam- csodára. — Újabb száz esztendeig akarod konzerváltatni magad — úgy gondolod' — kérdezték gyanútlanul. — Hogyisne, hogy valami hasonlóba csöppenjek?' — üvöltöttem. — Köszönöm. inkább a halált! — Halál nem létezik! — tárták szét karjukat. — Teljesen kiküszöböltük — nyökögték és tanácstalanul meredtek rám: uramisten, mi lehet az a halál' Végképp összeróppantam, letámolyoa tam a folyóra. Ha azt hiszitek, hogy valóságos folyópart volt az. füve«- és füzeses: tévedtek A vize plasztik mederben hömpölygőit, de mégiscsak víz volt és ebben némj megnyugvás! ‘a- láltam. Leültem a meder tövébe és egy örökkévalóságot töltöttem el ott, míg eszembe nem ötlött valami emberi. — És az állatok? — üvöltöttem fel, amint visszamentem a városba. — A kutyák, a macskák... Mi van velük’ Hova lettek a lovak? — ragadtam meg főnököm karját. Érthetetlenül bámult rám. — Állatok? — hebegte — lovak? Te nem is tudod, hogy azok már nincsenek? Illetve azok most az, ami te voltál konzerváltatásod előtt — ragadott vállon, mert nem értette felcsillanó örömömet. — Egek ura. végre! — suttogtam. —• Ne vegye zokon, ha felmondok, s elmegyek, hogy velük éljék! — téptem ki magamat a karjai közül s már rohantam is, ügyet se vetve a túlzsúfolt házakra, amelyekben konzervált és csupa meghalni képtelen emberek nyüzsögtek, „akik még a kíváncsiságot sem ismerik. A legelőn, ahol hogy, hogynem, de még nem sarjadt ki a szintetikus fű, ménesnyi ló mulatott s nevetgélve sütöttek valamit nyárson. — Szervusz, öreg! —■ köszöntek rám vidáman. — Gyere tarts velünk! — Köszönöm! — sültjükből kettőt Is befaltam egyszerre. Arcom elkomoro- dott. ■— No mi az? Nem ízlik?' — kérdezték. — Pazar — mondtam — de nyílván a gyomrommal lehet valami baj. Át kell cseréltetnem. Dudás Kálmán fordítása Grozdana Oluj ics 1932-ben született szerb novellista és regényíró. Első regényével (Kirándulás az égbe) nagy díj at nyert, számos nyelvre lefordították és megfilmesítették. — Második regényével (A szerelemre \ szavazok) szintén díjat nyert. Ez magyarul is megjelent. Minden jelentősebb folyóirat közli írásait. — Igen termékeny és népszerű író. Hivatalos megbeszéléseken, tárgyalásokon, magánbeszélgetéseken még gyakrabban hangzanak fel efféle kérdő mondatok: „Nent^e előnyösebb, ha...” „Nem-e lenne jobb ..Amíg köznyelvünkből az ötét, aztat, eztet ala-- kok kiveszőben vannak, addig a nem-e használata a közelgő tél ellenére is virágzik. Az -e kérdőszónak a nem-e alakhoz hasonló héiytelen használatával másutt is találkozunk: .Mondd, meg, itt-e van!][ „Nem tudom, meg-e találja.' Az idézett példákból megállapíthatjuk, hogy az -e kérdőszócskát leginkább a nem tagadószóval és az igekötőkkel szeretik összekapcsolni, holott e szócska a magyar szórend szabályai szerint az állítmányhoz tartozik, nem pedig a tagadószóhoz vagy igetőhöz Az előbbi mondatok épper: ezért ekként hangzanak helyesen: „Nem előnyösebb-e. ha...” „Nem lenne-e jobb...” Mondd meg, itt van-e!” „Nem tudom, megtalálja-e." Az -e kérdőszót rendszerint akkor használjuk, ha a mondatban nincs kérdőszó, éh NEM-E! hanglejtéssel sem jelezzük a kérdést. Ha például ez1 kérdezzük: „Jobban vagy-e, elolvastad-e a könyvet?” — ezeket a* kérdő mondatokat kellő hanglejtés esetén az -e mellőzésével is helyesen ejthetjük, írhatjuk. Mivel pedig az -e szócskával az állítmányt kérdezzük, szórendi helye is az állítmány után van. Helytelenek tehát az ilyen felkiáltások, kérdéseik: „Nem-e megmondtam!” „Nem-e láttád?” Más kérdés, mi történjék az -e kérdőszóval akkor, ha az állítmány két tagú. MeL a helyes: ., Megnézted-c volna?” — „Meg-e nézted volna?” a'--- „Megnézted volna-e?" A három mondattípusból csak az utolsó fogadható el mert hisz a mondatban szereplő volna szó az állítmánv szerves része, s ezért az -e szócskát az előbb kifejtettek értelmében csak az állítmány után tehetjük ki Néha nyomósításként a rajon szó is bekerülhet a mondatba, de az -e kérd" ' szórendi elhelyezésén ez a körülmény mit sem változtat. Pl.: „Vajon ott'.on van-e?” „Vajon van-e valaki már otthon?” Amint láthat' mindhárom esetben az -e kérdő- szó nem a nyomósító szóhoz, hanem az állítmányhoz csatlakozott. Az -e kérdőszó azonban nemcsak az igei állítmány után állhat, hanem felháborodást, csodálkozást, meglepetést kifejező mondatok esetén minden olyan szó, szóelem után is„ amely a teljes állítmányt helyettesíti. „A vonat elment” — zengi a vasútállomáson a megafon. Az elkésett utas még's megkérdezheti: „El-e?” A nyakas kamasz nem akarja megtanulni másnapi leckéit, s erre a har cias apa felkiált: ..Majd meglátom, nem-e!” Vagy: „Nem tudjuk-e, igaz-e, nem-ß.” Talán ezek a teljes mértékben helyes fonnák idézték elő, hogy az -e kérdőszót igei állítmány esetén nem a mondat állítmánya után, hanem a bevezetőben említett példák szeri~+ — helytelenül — tagadószókkal és igekö'ök- kel szeretik összekapcsolni. Ugyanilyen baj van az is szócska szórendi elhel 'zésével is. Pedig nem mindegy, hogy hol alkalmazzuk. Az ts- nek néha hozzátoldó, néha megengedő jellege van. Hobbi esetben a hozzátoldást tartalmazó szó után következik: Pl.: „Azt is csőm'’-ólja be!” „Ebb"’ - '■ oirzá nyúlhat.” „Hová is megyünk?” Megengedés espfön 3 mondat ít- mánya után következik: „Bármennyire nehéz is a tanulás, mégis tanulni akarok.” Helytelen tehát az ilyen szórendű mondat: „Akármit is '-<rs-, nem teszem még." Helyesen ez így hangzanék: „Akármit akarsz is. nem teszer meg.” Persze a tagadás meí?c’,"r>té- tése volna kívánatos. De e:l már női eoénj* kérdése. Toliseprű f *
