Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
\ Hődolat Bartók Bélának Balett-est a Pécsi Nemzeti Színházban U úsz évvel azután, hogy f»** New Yorkban meghalt, Bartók műve félelmes rangot vívott ki az emberiség nagy alkotói sorában — kimagasló orom a látóhatárunkat szegélyező csúcsok között” — írja Yehudi Menuhin. Húsz évvel azután; hogy az önkéntes amerikai emigrációban meghalt, Bartók haza talált. Hamvai ugyan még a New a képregénnyé transzponálást. Élő zene nélkül azonban Bartók színpada nem él. Fordítsuk meg a dolgot. Mit szólnánk az olyan balett-előadáshoz, ahol ugyan a zene élne — mondjuk a pécsi szimfonikusok előadásában — de a mozdulatot, a táncot — mondjuk a párizsi opera együtteséről készült filmből — fehér vászonra vetítenék? . Ezen a szereplő másik két Bartők-mű tudvalévőén eredetileg is balett-zenének készült. De a Concerto — más. A Concerto Bartók utolsó alkotó-periódusának, de talán áz egész életműnek a csúcsa: kiteljesedés és összegezés, betetőzés és szintézis. A koncentrikusan felépített öt-tételes nagyzenekari mű valóságos szimfónia. Bartók, aki igen szűkszavúan York-i temetőben pihennek.de zenéje már itt él közöttünk. Csak önérzetünket; büszkeségünket növeli, ha azt mondjuk: Bartók ma a világon — Sztravinszkij és Schönberg mellett — az egyik legtöbbet játszott ' zeneszerző. Nagyobb öröm, ha azt látjuk, hogy népe és országa, a mai magyarság —- a kortárs-géniusi és rdkon-lélek József Attila szavával: — .„befogadta, mint persely”. Esztéták tudós elemzéseket írnak zenéjéről, különféle együttesek játszák műveit, az élő magyar költők kötetnyi versben vallanak nagyságáról, s zenéje átjárja hétköznapjainkat, gondjaink és örömünk kifejezését találjuk meg benne, szebb, nemesebb. tisztább emberségbe e-'ieí A húszéves évfordulón túl, .amikor törekvéseihez elődöt és mestert keresett a pécsn balettegyüttes, helyesen választott a három Bartók-mű előadásával. Hommage —> mondja a francia, amikor a tiszteletadásnak legnemesebb formáját megnevezi. Hódolat Bartók Bélának — írta műsora fölé a pécsi együttes. Essünk túl az élső meglepetésen, ami még pusztán a színlap tanulmányozásánál ér bennünket. Rajta Bartók nevét négyszer is olvashatjuk, de sehol se találjuk nyomát, hogy a zeneszerző meg is szólal az est műsorában. Karmester s ennélfogva zenekar nevét sem léljük a plakáton. S'essünk eloszlatni a kétségeket: nem néma balettet mutat be a pécsi együttes. Való- ’ an Bartók zenéje csendül fel, r e nem a zenekari árokból, élő, hangszereken, hanem a színpad két oldalára szerelt hairagsEÓrókból. Megértem az ellenvetéseket. A művek megszólaltatása akkora zenekari apparátusit kívánna, amivel a s -ínház nem rendelkezik. Arról is hallottam, hogy külföldön is táncolnak konzerv-ze- nére. Mégis. Az elektronikus balett-zenénél megértem a hangszórós közvetítést. Bartóknál azonban — hogy úgy mondjuk — szokatlan ez a megoldás. Az is igaz, hogy a klasszikus műveknek sok mindent el kell tűrhiök. A zan- zásítást, a dnamatizálást, az i±dol®ozás.t, a megfilmesítést, mostani balett-esten tehát a zene nem táirsa a mozdulatnak, csak „van”. A magnetofon névtelen kezelőjének — aki végülis estéről estére a szalagok zökkenőmentes váltását megoldja, a megfelelő hangerősséget biztosítja — majdnem fontosabb a szerepe, mint a zeneszerzőnek. Így hát ebben a műsorban keveset kapunk Bartókból, s többet a „hódolatból”.. S hogy mennyire nem másodrangú kérdés ez, s szóvá- tenni mennyire nem bakafá,n- toskodás, a Concerto előadásánál különösen kiütközik. Essünk túl tehát az összes kifogásokon. Az est műsorában nyilatkozott műveiről, azt mondta e darabjáról: A mű általános tendenciája a sötétségből a világosság felé haladás. — A zene annyira kompakt, zárt és teljes, hogy minden, amit hozzáteszünk, csak elvesz belőle valamit. Igaz, a pécsi balett már tett egyszer hasonló kísérletet egy másik Eartók-mű, a Divertimento eltáncoiására. Fenntartásait a kritika akkor is elmondta. E fenntartások a Concerto eltán- colásánál hatványozódtak Nem tudjuk osztani a hasonló külföldi példákkal érvelők véleményét sem. Bármennyire kényelmetlen, most azt kell hangsúlyoznunk, hogy a balett-színpadon is a zene — zene, a tánc pedig tánc. S e kettő divergálása különösen akkor szembetűnő, ha egy annyira teljes, tömör, a zenei gondolatot annyira a maga nyelvén megfogalmazó műről van szó, ■ mint a Concerto, s ha a 'tánc viszont annyira konkrét „mesét”, „történetet” tolmácsol, annyi anekdotikus elemmel van megtöltve, mint Eck Imre koreográfiája. Értem én az elképzelést: a kettős zenei témának ellentétes képi-mozdulati megjelenítésére való törekvést. De egyrészt a V>áva—hal—holló hármas, valamint a kánkánt táncoló pár annyira konkrét élményt rögzít, másfelől a képí-mozdu- lati gondolat a mű utolsó két tételében úgy összekuszáló- dik, a látvány annyira elnyomja s fölébekerekedik a zenének, hogy így sóhajt föl a néző: valóban jobb, hogy most a zene csak a hangszórókból szól. Hogy túljutottunk a kifogásokon, könnyű dolgunk van. Már csak dicsérni kell. A fából faragott királyfi-t és A csodálatos mamdarin-t. A koreográfiát és a táncosokat. A fából faragott király ti ** — tökéletesre csiszolt népmese. S mint minden népmese: egyszerre konkrét és szimbolikus. Eck Imre koreográfiája az egyedi történetet a jéliképi és az általános irányba tolja el. Nyoma sincs naturalizmusnak a színpadon. Sehol várkastély, lombjukat zú- gató fák, kék habfodirokat görgető vizek. Két stilizált népireneszánsz karosszék, s ennyi jelzésnek elég: ez a két várkastély. Eok Imre koreográfiája két ponton gondolja tovább Balázs Béla szövegét. Egyfelől itt a tündér nem bűvös boszorkány, gonosz varázsló, inkább a vizek, a fáit. a természet ura; másfelől Eck a kellékeknek, az egyes jelmezdaraboknak, a koronának és a palástnak gondolati tartalmát. jelképes értelmet ad A királyfi hiába készít fabábut. a királykisasszonynak, nem tudja szívét maga felé Bemutatjuk: T)akáej Takács Dezső az Ágoston téri Általános Iskola rajztanára, az általános iskolai rajztanárok megyei és városi munkaközösségének a tagja. Már a főiskolán felfigyeltek tehetségére, ahol Budai Lajos, Soltra Elemér és Kelle Sándor voltak a mesterei. Azóta több alkalommal szerepelt kisebb tárlatokon, ez év májusában önálló kiállítást rendezett a meszesi kultúr- háirban. Grafikái a bányászéletet örökítik meg, mint úttörővezető szívesen elveníti meg az úttörőket is. A i eda- gógus nap alkalmával a rajztanárok munkaközösségének első képzőművészeti tárlatára öt művét fogadta el zsűri, amelyekért kiemelt díjat kapott Istváa U. akna fordítani. Sőt a megelevenedett fabábu megigézi a király- kisasszonyt, eltáncol vele. A két szerelmes csak akkor talál egymásra, amikor a királykisasszony fölismeri a bab báb-voltát, amikor a király és királylány, s velük a vizek és a fák levetik palástjukat — koronájukat. Ez a palást és koírona az első „jelzőrendszerben” nyilván a hatalmait, a gőgöt, a gazdagságot jelenti. Ebben a vonatkozásban ezt akár a mese demokratikus értelmezésének is nevezhetem. A jelenségeiknek egy másik, rejtettebb, mélyebb, az ősi élménykifejezés síkján azonban a mindenféle gátló körülmények legyőzésének, a boldogsághoz vezető úton jelentkező bármiféle akadály léküzdésének is vélhetem. S ez meg felel Balázs Béla elképzelésének is, aki A fából faragott királyfi-ról azt mondja: ebben a mesében a dolgok végűik; megtalálják a helyüket, békét és szövetséget kötnék egymással. A tánc csupa poézis. Egy pillanatra sem szakad meg a varázslatos hangulat. A mozgás szélességben és mélységben kitölti az egész teret. Ha a cipők nyomokat hagynának a földön, egy csodálatoson szép, ritmikus vonalrajzot látnánk a jelenet végén. De egy- egy kép szembe-nézésben is — különösen a fák asszimet- rikus beállítása 1— úgy hat, mint egy festmény. Átgondolt vonalvezetése van a játéknak, tudatosan kidolgozott részmozdulatokból épül föl egv- egy kép. Eck Imre koreográfiája nagy szerepet tulajdonít a kezek mozgatásának. Most látjuk, hogy ez nemcsak a szegedi szabadtéri szíppad igénye volt. A változatos kéztartás. a széthúzott, tág mozdulatok láthatóan a modern balett egyik sajátossága; A z est csúcsa A csodálatos " mandarin. Nemcsak a látvány hatásossága miatt. Inkább azt hangsúlyoznám, hogy ez az a táncjáték, ahol leginkább otthon van a pécsi együttes. S számbavéve az öt év legkiemelkedőbb bemutatóit — az 2514-et, az Iszonyat balladájá-1, a Parancs-ot, a Változatok egy találkozásra címűt — és hozzávéve A csodálatos mandarin-t, most már a magyar balett és az egyetemes művészet térképén is el tudjuk helyezni a pécsi eredményeket. Miben rejlik a pécsi balett újszerűsége, egyéni karaktere? Eck Imre és együttese művészetének legsajátosabb erénye az expresszivitás. A művészetek történetében persze semmi új nincs előzmények nélkül. S ha a művészettörténet családfáján rokonokat, elődöket keresünk a pécsi együttes stílusához, óhatatlanul a tízes- húszas évek európai művészetére, az expresszionizemsra kell gondolnunk. A Mandarin színpadi megvalósításánál természetesen nagyonás helyénvaló ez a törekvés. Lengyel Menyhért pantomom grotesqu- ből kiemelt története és Bartók zenéje egyaránt ezt a megoldást sugallja Amit a színpadon látunk, olyan mint egy Franz Marc vagy Chagall-kép. Az expresszionizmusban jól megfért egymással a humanista érzelem és a misztikus filozófia. A Mandarin zenéje a szenvedély drámája. De Eck Imre a történet és a zene expressziv elemeit tovább is fejleszti. Eck Imre színpadán a nagyvárosi környezet háttérbe szorul, az öreg gavallér és az ifjú csak epizodistái a történetnek. S a három csavargó sem igazi csavargó. Kültelki vagánytörténet helyett végletes erők összecsapását látjuk, a szenvedély, az indulat legyőzhetetlenségének vagyunk a tanúi. A balett egyfelől szinte kozmikus méretekre tágítja ki a félelem és aggódás motívumát, másfelől amit az emberről és a szenvedélyről elmond, azt tudatosan teszi, a mondandóját a nézőben is tudatosítja. Expressziv indulatok tudatos hámba-fogása — ez adja a tánc dinamizmusát. A zenében rejlő feszültséget kirobbanó erejű mozdulatok jelenítik meg, de a mozdulatlanságban is indulat vibrál. Ez az a mozdulat-nyelv, amelyen mondanivalóját a koreográfus laki ezúttal a mandarin szerepében maga is színre lép) s az együttes is a legkifejezőbben tudja tolmácsolni. A z elmúlt évben a pécsi ” együttes számban is gva- rapodott, kifejezőerőben, mozgáskultúrában is sokat fejlődött. Kitűnő új táncosokat ismertünk meg (elsősorban Aradi Mária, Herda János nevét jegyeztük meg), s a régiek viszontlátásának is örültünk. A királykisasszonyt alakító Árva Eszter korábbi szerepeméi is magabiztosabb, de semmit sem veszített légi ességéből, angyali bájából, könnyedségéből. Handel Edit a Con- certóban remekéi. Lágy, pasztellszíneket kelt életre a színpadon. Ugyancsak a Concertó- ban Hetényi János biztos emelései, fegyelmezett mozgása keltett figyelmet. Uhrik Dóra (A fából faragott tündére) nemcsak a természet erőin, hanem testének minden apró rezzenésén uralkodni tud. De akiről a legtöbbet és a legelismerőbbet kellene mondani, Bretus Mária. Hogy az egytütes egyik legkiválóbb táncosa, már régebben tudtuk. A Mandarin-ban a lány koreográfiáját szinte testére szabták. Mozdulatlanságában is robbanó erejű akciók feszülnék. Hát amikor karját lendíti s lábát emeli* Érjük be annyival, ami*: az egyszeri néző az utcai szín- lapra, ceruzával és dűlőn aélő betűkkel az egyszeri színész neve mellé odaírt: Nagy vagy... Bretus Mária. énv- nyit tegyünk csak hozzá hogy ebben az élismerésben az 1966-os pécsi balett-est minden közreműködője, koreográfusa és táncosa, a ruhák dinamikus színeinek és vonalainak ragyogó összhangját megtaláló tervezője (Gombár Judit) és a maszkok mestere (héka László), az előadás díszlettervezője (Eck Imre) ás névtelen színpadi munkása, s a koreográfus megértő segítője, a balettmester (Végvári Zsuzsa) — egyaránt osztozhat. Nagy vagy, felnőtt vagy, pécsi balettegyüttes. Tüskés 'r*bor Százéves bányászzászló A Mecsek északi peremén kimerülő és fokozatosan megszűnő bányaüzemekről — épületekről, tárókról, a bánvász- kodás eszközeiről — a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya az MTA Dur nántűli Tudományos Intézetével közösen 120 fényképei készített és a múzeum az értékesebb emléktárgyak közül egy 100 éves szászvári bányászzászlót vett át megérzésre. Ezzel egyidőben folytatták a régi bányászélet eltűnő szokásainak összegyűjtését, leírását, amihez Szászváron Endrei György üze>u- gazdász adott értékes segítséget I Jelenet a Concerto ból
