Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
I Emlékezés Albert Schweitzerre EGYIK MÉLTATÓJA, Richard Kik szerint Albert Schweitzer egyiike azoknak a nagy embereknek, akik a kisebbeket is magukhoz tudták vonzani. „Kedves, barátságos szava, de mindenekelőtt sokoldalú életműve egy bátor ember szívéből fakadt. Olyan ő, mint a szellemi forrás, amely a hegy mélyéből a ramlik fel, s amely századnak emberét felfrissíteni, fel üdíteni képes. Kristály-csepp- jeiben titkos erejét mindenkinek átadja, aki szavára hall gat, aki életművét figyelemre méltatja.” Ki volt Albert Schweitzer? Nevezték már a „legnagyobb élő embernek”, a „XX. sz. Faustjának”, aki hosszú szellemi vándorlás után Afrika őserdejében elmondhatta: „Oly szép vagy. maradj velem!” Mint orvos nemcsak a trópusi betegségeket gyógyította sikerrel, hanem a gyógy szervegyészet területén is értékes szolgálatokat tett a tudománynak. Teológiai munkásságának eredményeit a különböző modem iskolák sem hagyhatják figyelmen kyv-ül. Mint filozófus mindenekelőtt két művével („Verfall und Wiederaufbau der Kultur” és a „Kultur und Ethik”) volt a modern filozófiai áramlatokra erős hatással. Mint muzsikus a világ különböző városaiban bizonyította be. hogy valóban mestere az orgonának. Baoh- ról az eddigi legmélyebb és legalaposabb biográfiát adta közre. Mint író afrikai tudósításaival. saját életéről szóló beszámolóival tette ismertté nevét. Könyvei milliós példányszámban jelennek meg. (Sajnos, nálunk eddig nem sok történt művei magyar nyelvű népszerűsítésének érdekében.) Mint orgonaépítőhöz, még utolsó éveiben is a világ leg különbözőbb részeiből fordultak tanácsért. Mint építész, lambarenei kórháztelepén maga tervezte az épületek nagy többségét. Albert Schweitzer 1875. január 14-én született Kay- sersbergben. Apja evangélikus lelkész. Gyermekéveit egy kis faluban, Grünsbach- ban tölti. A falu orgonáján hamar megtanul játszani, s a zene, mellyel egész életében szoros kapcsolatban maradt, már kora gyermekkorában rabul ejti. Évtizedekkel később megható sorokban emlékezik vissza első, grünsbachi zenei élményéről: „Mikor a ,Dort drunter in der Mühle sass ich in süsser Ruh’ (Ott lent a malomban ültem édes nyugalomban) kétszólamú ének felcsendült, meg kellett kapaszkodjam a falban, hogy el ne essem. A zene gyönyöre végigborzon- gott bőrömön, egész testemen. Amikor életemben először hallottam rezesbandát muzsikálni, majdnem eszemet vesztettem." Évtizedeikkel később pedig Schweitzer egyik tisztelője, aki a Mestert 1922-ben egy svéd templomban gyakorolni hallotta, így számol be Bach G-moll fantáziájáról: „Orgonamuzsika volt. teljesen más, mint amilyent eddig megszoktam, de olyan sajátos, mint amilyent könyvei tanulmányozása alapján vártam. Mindent elhagyott. aminek az üres virtuozitáshoz köze van, és a tempókat a megszokottnál lassabban vette. így a zenének olyan súlyt, erőt adott, amelyet Bach műnél ezelőtt sohasem hallottam. Schweitzer játéka azt az érzést kelti mintha „megrajzolná” a zene vonalait, úgy, hogy azokból egy szép, régi épület körvonalai bontakoznak ki. De ez az épület nem hálott kövekből, hanem élő hangokból emelkedik.. A GIMNÁZIUM elvégzése után Schweitzer Strassburg- ban, Párizsban és Berlinben tanul teológiát és filozófiát. Doktorál, megszerzi az orgonaművészi diplomát. Első művei már ismertté teszik nevét Európában, fényes jövő áll előtte, amikor értesül a trópusi betegiségékben szenvedő afrikai bennszülöttek súlyos helyzetéről és a gyógykezelés majdnem teljes hiányáról. Erről később ezt jegyzi fel: „Jogunk van-e szemet hányni ezek előtt a tények előtt, azért mert az európai újságok nem írnak róluk? Ha valaki beteg nálunk. az rögtön orvost hivat. Ha valakit operálni kell, azonnal feltárul a klinika ajtaja. De képzeljük el, mit jelent, hogy ott a távolban milliók és milliók hiába kiáltanak segítségért. Ezreknek kell tűrniök olyan fájdalmakat, amelyeket a modem orvostudomány enyhíteni tudna." És a 30 éves teológus, or- gonaművész lemond az érvényesülés útjáról, elvégzi az orvosi egyetemet. A trópusi betegségeik kezelésére és gyógyítására szakképesítést szerez, hogy az egyenlítői négerek orvosa lehessen. 1913-ban könyvel és orgo- nahangversenyelnek jövedelméből megkezdi a „víz és őserdő” hazájában az első kórház építését Erdőt irt, kunyhókat, barakkokat épít. Nemsokára a „nagy fehér doktort” már műtőasztalnál láthatjuk. Betegségtől elkínzott néger gyermekek, felnőttek özönlenek az őserdei kórház felé. Hogy Schweitzer milyen óriási feladatra vállalkozott, arra nézve álljon itt csak egy megjegyzés. Lambarene- ben — ahol a doktor telepé létesítette, (csupán néhány km-re fekszik az Egyenlítő tői! !) júniustól—októberig tél van, ami annyit jelen1 hogy az idő száraz, a hőmérséklet plusz 30 fok. Nyároj a levegő erősen páratelt. s ; hőmérséklet még magasabb mint télen. Európaiakna!' többnyire már egy évi ott tartózkodás után néhány hónapra haza kell térniük. Az Afrikában élő fehérek halandósága viszonylag elég magas; A 60. életévet alig érik el néhányan, és már 46—47 éves korukban nyugállományba vonulnak! Ha arra gondolok. miért vállalta Schweitzer mégis ezt a nehéz hivatást, Fritz Wartenweiler egy mélyértelmű mondata jut eszembe: „Van egy biztos hatású fegyver: a jóság”. S talán nem véletlen, hogy' Albert Schweitzer éppen akkor emelte fel ezt a fegyvert, amikor itt. Európában egymást irtották a félrevezetett nemzetek. A távoli Afrikában élve sem szakadt meg kapcsolata kontinensünkkel. Egymás után adja ki könyveit, s a következő évtizedekben több, mint tízszer tér vissza Európába, hogy orgonahangversenyeket adjon, egyetemek, akadémiák meghívásának eleget tegyen. A honoráriumokat a kórház gyarapítására fordítja. Amikor Schweitzer a kórházat megalapította, nemcsak önmagában hitt. de az emberi jóságban is. Hitt abban, hogy az emberi szenvedés iránti részvét még több orvost, és több segítséget fog küldeni Afrikába. Nem tévedett. Nemsokára francia, német, sőt japán orvosok is jelentkeztek, akik meg akarták osztani vele áldozatos munkáját. Olyan munkásközösség alakult ki Lamba- reniben, amelyben az orvosok. ápolók fizetésükről lemondva. minden idejüket a szenvedők megsegítésére fordították. A kór rendkívül falánk, s a dolog annyi, hogy alig győzik elvégezni. És az ősz Schweitzer, aki még 80 éves korában ig 6-kor kel és csak éjfél után tér nyugovóra, mindenütt élenjár a munkában. Schweitzer rendszerint csak éjjel jutott levélíráshoz. Leveleiből mindennél hűbb képet nyerhetünk arról az emberfeletti munkáról, amelyet naponta végzett. Egy 1935-ben kelt leveléből idézek: „Ma csak egészen röviden írhatok. Szemeim fáradtak. és kíméletre szorul nak. De a köszönet, szó é' iel nélkül is beszél szívemből ... Az orvosságok kitű nőek. Hálás köszönet érte . Október végétől karácsonyi;.! Angliában és Skóciában kel 'ennem Edinoburgh-i előadásaimban a legújabb ném.c filozófiával foglalkozom. Esténként áttanulmányozom íz ehhez szükséges műveket de ez — a gyors olvasás miatt nukleáris fegyverek betiltása mellett, mivel azok az egész emberiség létét fenyegetik. örvendetesnek tatába, hogy a világon mindenütt szervezetek alakulnak, a béke megóvására, és jelentőségük egyre nagyobb lesz. Ha Albert Schwe:tzer rendkívül gazdag egyéniségéi, hatásénak titkát elemezni megérten; akarjuk megint csak hozzá: magához kel! fordulnunk. 1932-ben. híres almi Goethe-beszédében a következőket mondotta: ..Egy gondolkodóban a legnagyobb mindig az ha élete és gondolatai emieflen egységet i.’- kotnak " £= ez érvény** Albert c"hwe:tzerre 5s. Ebben keli keresnünk hatásának, s a? egész viiáarő1 fete áramló szeretetnek és érdeklődésnek az okát. Senki, aki életművével foglalkozott, nem — erősen igénybeveszi szememet.” 1953-ban pedig ezt írja egyik levelében: „Igaz. hogy sikerem van az életben, de senki sem tudja, hogy az életem milyen nehéz, és milyen drágán fizetek sikereimért.” A NOBEL-BÉKEDIJAT 1954-ben kapja meg, melynek teljes összegét a kórház gyarapítására fordítja. Lambarenei magányában az első világháború óta sokat foglalkozott a béke problémájával. Többször felszólalt a távozott üres kézzel tőle és mindig talált valamit, amit egész életére útmutatáskén 1 megőrizhetett Bár jóságos, olykor huncut mosolyra forduló szeme) ma már nem fénylenek az emberek tközött, szelleme, egyénisége, s az általa valóban „megélt” nemes, tiszta etikája példaképe lehet a mai és a jövendő nemzedéknek. Zágony Rudolf tanár is sok Sibelius-m3 szerepelt s ez mindenképpen hasznos volt a mi fiataljaink ismereteinek bővítése szempontjából is. De ezen túlmenően valamennyi muzsikus, akivel találkoztam, szinte központi problémájának tekirti Fibe- liusról beszél s nem mulaszt Ha zenei gyakorlatról, programról, műsorról kerül szó, a finn muzsikus azonnal Sibe- íiusról beszbél § nem mulaszt el egy-egy igaz, jellemző történetet vagy anekdotát elmondani az idegennek. Megható és tanulságos dolog ez. A magunk részéről azzal a javaslattal tértünk haza, hogy Sibelius születésének 100. évfordulóján az idei esztendőben illő lenne Pécsett hangverseny keretében megemlékezni a testvémép nagy zeneszerzőjéről. Sajátságos a finn zeneoktatás helyzete és kapcsolata az őrse ág közoktatási intézményeihez. Viszonylag sok zeneiskola működik, azonban aki az iskola felépítettségének és szervezetének olyan rendjét ke "esi, amely minálunk stabi- lizíeiód'ott, — az csalódik. — Laliiéban például konzervatórium működik, amelynek helyzete hasonlít a nálunk réven államosított olyan magé a zeneiskolák státusához, amelyek részben városi, részbe n állami támogatással műké :liek. Az iskola maga egy nagy Szállodakomplexum harmadik emeletén működik, keocsolatban a város 600 személyes kitűnő akusztikájú hangversenytermével. Tantermeiből nem sokat láthattunk, mert nyárra kiadják szállodai szobaként a hangszeres terméke*. Mindenesetre a fény. ho«v a város komoly ©röfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy egyre komolyabb támogatást biztosítva nagyobb legyen a beleszólási joga is ennék a fontos intézménynek irányításába, s várható, hogy még szervezettebb és iskolaszerűbb lesz az ott folyó munka. Uj igazgatójával többször hosszasabban beszélgettünk s ha közhelyszámba is megy, mégis leírom, hogy állandóan visszatérő refrain volt a magyar zeneoktatás eredményeire való hivatkozás. Jól esett ismét meggyőződni arról, hogy egy fiatal, jólképzett muzsikus, akinek legnagyobb zenei élménye Bartók Concertó-jának dirigálása volt, mennyire ismeri és tiszteli a magyar zeneoktatás eredményeit s nem egy lényeges vonatkozásban konkrét segítséget vár tőlünk, így a következő esztendőben már magyar művek is szerepelnek a zenei tábor műsorán s az eddigi foglalkozások mellett szolfézs oktatás is rendszeres tárgya lesz a tábornak. Mindezekhez természetesen a testvérváros segítségét igénylik. Lahti város zenei életének legfőbb letéteményese a hivatásos muzsikusokból álló zenekar. Ez egy viszonylag kislétszámú együttes s a város vezetősége nem vette rossznéven, sőt megköszönte, amikor elmondtuk, hogy egy ilyen szép város, amelynek zeneértő közönsége és nagyszerű hangversenyterme van, enY.él nagyobb zenekart is érdemelne. Itt érdemes megem- Lfteni. hogy sikerült összetalálkoznom egy finn karmester barátommal, aki tavaly Pécsett járt tanulmányúton s hallhatta zenekarunkat próba közben, (őszintén nyilatkozott előttem, amikor azt mondta, hogy milyen kár, hogy Pécsnek nagyszerű zenekara van és Turfcunak kiott viszonylag nagy. 50 tagú szimfonikus zenekar működik.) A zenekar vezetése éppúgy. mint a város zenei életének irányítása Urpo Peso nen zeneigazgató karmestere kezében van. Egyébként ő volt a zenei tábor vezetője és karmestere is. Személyében és karmestert ismertünk meg, akinek jelentős zenei vezetőszerepet játszó családjában hagyomány a magyar barátság, s elsősorban a magyar nyelv ápolása. Reméljük alkalmunk lesz őt a pécsi közönségnek is bemutatni. Igen érdekes, hogy a bérleti szimfonikus koncerteken kívül minden szerdán változatos, igényes könnyű műsort adnak a közönségnek belépő- díjmentes koncerteken. Nyári szép időben gyönyörű szabadtéri pavilon áll a zenekar rendelkezésére. Téli hangver senyéik műsorán jelentős alkotások szerepelnek, s örömmel hallottam, hogy nem egy nagy oratórium is. így könnyen megérthető, hogy mind a zenekarral, mind a kórussal igen kiváló személyes kapcsolatot sikerült teremteni. A 60 éves lahti-i férfi-kart a saját bérházában lévő próbatermében látogattam meg. A nyári szabadság alatt természetesen csak a vezetőséggel találkoztam, akiknek egyetlen központi problémája egy magyarországi kirándulás, s természetesen egy megrendezésre kerülő pécsi hangverseny. A zenei élettel való sokoldalú ismerkedés közben természetesen a legkülönbözőbb foglalkozású emberekkel találkoztunk. Az a tapasztalatunk, hogy a finn embereket, de különösen a lahti-iakat minden érdekli, ami pécsi. De bátran állíthatom, hogy Lah- tiban igen sok olyan dolog van, amely joggal válthat ki érdeklődést bennünk pécsiekben is. A szűkebb zenei területeken kívül nagyszerű lehetőségek vannak képzőművészet. építőművészet, fotóművészet kapcsolatának meg teremtésére és elmélyítésére. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy Pécs és Lahti hídfőállásai lehetnek a két nép kulturális érintkezésének. Mindkét oldalról fennáll az igény és adottak a lehetőségek. Amikor háromhetes ott-tartózko- dásunk végén egy szimfonikus hangversennyel búcsúztunk lahti-i barátainktól muzsikusoktól és közön ség tő akkor a jelenlevő magyar nagykövet éppúgy erről a gon dolatról beszélt, mint Lahn város nagyszerű vezetője, Ka- jala úr. És hogy a zene milyen jelentős építőköve leher a népek közötti barátságnak. megértésnek, árra befejezésül hadd írjak le egy nagyszerű élményt Búcsúhangversenyünk, melyet Magyar Hangverseny címen hirdettek — Händel. Mozart és Chimarosa művek eljátszása után Kodály: Háry Intermezzójával végződött. Mondanom sem kell, hogy mennyire örültünk, amikor a lelkes közönség tapsaira meg Kellett ismételnünk Kodály nagy muzsikáját. De ami ezután következett, arra alig számíthattunk. A hangversenyterem folyosóján találkoztam össze egy népes cs;>- porttal, akik a művész-szoba felé tartottak. Kiderült, hogy moszkvai túristák, akik a plakáton olvasták a magyar hangverseny programját és eljöttek meghallgatni. Utána pedig hozzánk jöttek a hangversenyt, s elsősorban Kodály zenéjének előadását megköszönni. Ennek a kedves élménynek a hatását csak fokozta, amikor beszélgetés közben kiderült, hogy valamennyien a moszkvai Csai- kovszkij konzervatórium tanárai, köztük nem egy neves zeneszerző. így szolgálja és, így szolgálhatja a zene a kultúra ügye a népek közötti barátság és megértés gondolatát.--.to t |l György való hangversenyterme. Pedig rendkívül agilis, jó muzsikust A magyar hangverseny plak átja AKI MÁSOKÉRT ÉLT
