Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
Szekszárd városjellege és vörösbora A szabályi módszer — Vigyázz, sojrateoaV* Mintha ez a laktanyából jól ismert vezénylés hangzott volna el és mintha ezt meg is értenék, A száz tehén szépen fel orakozifc a Kapós-parton 'evő réten, nyílegyenes vonalban, ha lehet, még pontosabb, szabályosabb rendben, mint az istállóban a jászolnál. ÉS kanyaríntani kezdik a friss füvet. A Kapós-völgyében, a szakáivá termelőszövetkezetben ez évben új módszer szerint hasznosították már a réteket, legelőket. Ez a módszer nagy- szemen bevált: és a közelmúltban a megtartott országos bemutatón már minden közös gazdaságnak javasolták az illetékes szakvezetők, sőt, közölték, hogy a kormányzat által rét- és legelőgazdálkodás! célokra szánt pénz nagy részét is e módszer elterjesztésére kívánják fordítaná. Az új módszer lényege természetesen - nem az, hogy kedvtelésből egrecéroztatják a jószágot és igyekeznek bebizonyítani, hogy no lám, a jószág erre is képes, hanem egész. más. A módszer lényegét egyébként Keszthelyein dolgozták ki és ezt korszerűsített formában egy kaposvári kutató, valamint a Földművelésügyi Minisztérium illetékes szakembere vezette be Szakályban. A szakályí módszer azt jólenti. hogy például a rét termesét nem kell lékaszátai, beajánlani meglehetősen drága költségen, hanem legeltetéssel hasznosítják víllanypésetor segítségével. Maga a villa® y- pásztoros legeltetés ugyan elterjedt, de itt nem ezt a jól ismert formát «Hcaütnazzáfk, hanem annak egy másik változatát. Ugyani« a külföldön ki «tterjedt vflLanypásztoaxs legeltetésnek van egy nagy hátránya, az, hogy az állat ide-oda mászkál, letapossa a legelőt, tehát sok zöldtakar- mány kárbavósz. A réteknél még ennél is nagyobb hányadot taposnának le, márpedig éppen az a cél, hogy a meglévő takarmányból miinél többet tudjunk hasznosítani. Es éppen ez az új a scaakályi módszerben. A villanypásztorral mindig csak 40—50 centi sávot adnak a jószágnak, így azt le tudja legelni, de nem tudja letaposni, mert a villanypásztor nem engedd előre, lépni. A keskeny sáv mellé szépen felsorakozik a legelőállomány, jobban lelegeli, mint ahogyan kaszával le lehet vágni, « amikor egy-egy ilyen sávot hasznosított, 40— 50 centivel ismét előrébb viszik a vezetéseket. Közben az állat mögött is van egy vezeték, hogy visszafelé se tudjon menni. A viManypásztorhoa az elektromos energiát a Kapos vizén úszó, házilag készített fejlesztőből nyerik. Nemcsak a takarmányozás költségei csökkennek ezzel a keskeny sávosan adagolt legeltetéssel, hanem ugyanakkora területről kétszer-hárocrru saor annyi állat zöldtakarmányozását látja él, mint azelőtt, a beruházási költségek pedig elenyészőek. Szakályban tehát az évezredes állattartási módszert a technika segítségével korszerű áHettenyésztéssé változtatták. SZEKSZÁRDON város nem volt, hanem lesz. Ez egy kicsit túlzás is és nem is. Túlzás, mert elmúlt 900 éves, I. Béla király alapította 1061-ben, tehát semmiképpen sem tartozik az ország fiatalabb városai közé. Viszont nem túlzás, ha arra gondolunk, hogy a kilenc évszázad alatt nem volt képes mégcsak közepes várossá sem nőni, megmaradt a legkisebbek közt, mint a nagycsaládban az a gyermek, akinek mindig csak a maradék jutott az asztalnál. Mert az igazsághoz tartozik, hogy nemcsak az adottságai miatt maradt ilyen szerény gyer- mekecske. A múlt és jelen század évtizedeiben egyaránt távol esett az állami kegyektől, sőt, még a felszabadulás utáni első évtizedben is, ép- penhogy csak vegetált. így ma is csak 20 000 körüli a lakosainak száma. A város az idők folyamán többnyire a maradiság, a reakció fellegvára volt. Az egész Tolna megyére még a a második világháború idején is az alig kapitalizálódó feudális nagybirtok volt a jellemző, s ez nyomta rá bélyegét a megyeszékhelyre, Szekszárdra is. így aztán, Via volt is valami fejlesztési törekvés, az megakadt a feudális érdekeknél. Nem véletlen, hogy a Tanácsköztársaság leverése után Horthy útja is itt vezetett keresztül, Szekszárd mintegy fontos állomás volt a kormányzói szék felé, és sok nagyvárosban sem volt annyi kivégzés, meg toriás, mint itt. Ugyanakkor a város azzal büszkélkedhet, hogy ott született a magyar irodalom egyik legjelesebbike, Babits Mihály, Szekszárdról indult el a város másik nagy költőjének, Garaynak jóvoltából a Háry-legenda, hogy bejárja az egész művelt világot. Emlékek a mohácsi csatavesztés és a Rákóczi-féle szabadságharc idejéből. Szekszárd város büszkélkedhet a világhírű építész, Polláck Mihály egyik legjelesebb alkotásával, a vármegyeházával. A várossal kapcsolatos Liszthagyományokat a zeneirodalomban mindenütt jegyzik. A sort feltétlenül ki kell egészíteni a márkás „Szekszárdi vörösbor” védjeggyel. MÉG MA IS elsősorban erről ismerik a város nevét külföldön, belföldön egyaránt. A várost, illetve a Sárközit szegélyező dombokon mindenütt csak szőlő és szőlő. A városban nem lakott gazdaember, akinek szőleje ne lett volna, sőt, ez képezte a fő megélhetési forrást. De olyan hivatalnok, választott vezető vagy a városban megtelepülő más előkelőség nem akadt, aki elsősorban ne bizonyos szőlőbirtok megszerzésére törekedett volna. Ma ugyan már más a helyzet, de e régi vonásból még sok megtalálható. A régi parasztcsaládok leszármazottai, ha időközben üzemben, vagy hivatalban is helyezkedtek el, s meg sem tanulták az állat- tenyésztést, a szőlőhöz azért ragaszkodnak és a szőlőművelés fortélyait nagyon jó! értik. Ezt illik ismerni annak, aki egyszer szekszárdi, még akkor is, ha közben doktori diploma került a zsebébe. Sok igazság van ebben a mondásban: „Szekszárdon háromféle ember lakik: először, aki rendelkezik a szőlővel, másodszor, aki szeretne rendelkezni és alkalomadtán vásárol is szőlőterületet, harmadszor pedig aki ideig-óráig lakik a városban.” A világ legtermészetesebb dolga Szekszárdon, hogy valaki — legyen parasztember, hivatalnok, vagy üzemi munkás — végigbiciklizik, vagy gyalogol a város központján permetezőgéppel a hátán, szüret vállalat. Ezek időközben bizonyos árutermelési feladatokat is kaptak, de egyikből sem alakult ki korszerű gyár. A város végre 1956 után egy mérőműszer gyárat kapott, ennek egyik részlegében tavaly meg is indulhatott a termelés. A gyár előtt nagy fejlődési perspektíva áll, egyre lényegesebb a szerepe a KGST-kooperációban. Nincs messze az idő, amikor, ha külföldre szállítunk valahonnan Magyarországról valamilyen gépet, berendezést, abban feltétlenül megtalálható lesz a szekszárdi mérőműszergyár terméke is. A szekszárdiak szeretnék remélni, hogy a gyár termékei olyan híresek, ismertek lesznek majd, mint a szőlőhegyek termése. A VÁROS központjában található a félezer főt foglalkoztató Bőrdíszmű, keleti részén á keselyűs! és bogyiszlói út mentén kilométeres hosszúságban sorakoznak a szanatórium. Rövidesen el is készül. Megkezdték egy turis- taszálló építését a hegy oldalában, felépülték már itt is az első bérházak, amelyeket a fejlesztési tervek szerint újals követik majd. A város közlekedési útvonalai a legutóbbi időkig még a fiákeres viszonyokhoz igazodtak. Most végre egy többéves program keretében átépítik a legfontosabbakat. A Budapest —Mohács közti forgalmai lebonyolító Rákóczi úton már dolgoznak; kiszélesítik, lefaragják az új városi dombot, az út alá helyezik a távvezetékeket, korszerű csatornarendszerrel látják el. Hetek kérdése és megnyílhat a város központjában az átalakított, korszerűsített 3a- ray Szálló. Hogy ez milyen jelentős lesz, milyen problémákat old meg, annak illusztrálására hadd mondjam el a következőket: A régi szá!’oda elavult volt, abban nem szí e- sen szállt meg senki sem. Teidején pedig a város valósággal kihal, felköltözik a szőlőhegyekre, a főtéren, főutakon csak a hordókkal meg pakolt lovaskocsik láthatók. Ami ipara van a városnak, az a felszabadulás után, sőt, elsősorban 1956 óta fejlődött ki és még mindig nagyon jelentéktelen. Elsősorban a környék gazdasági viszonyaihoz kapcsolódó javító, szolgáltató ipar fejlődött ki: mezőgazdasági gépjavító vállalat, vasipari vállalat, faipari ^ emend Sejtelmes Hűhókat, kápráztató meglepetéseket rejti erdórengeteg. Vadország. — Vadrezerváéum. E név hallatán különös természeti kép tárul fel a képzeletben és cütíkul át mahó kíváncsisággá. Abban is. akt már százszor megjárta az erdő végtelen ösvényeit, zö- työgős kocsvútjavt, mert Ge- incncet nem lehet elégszer látni, elégszer megcsodálni. Es abban is, add még nem járt ott, mert égy érzi, hogy nem élheti le az egész éleiéi Gemene látása néSkül. Hogy tízezrek látták a Gémé ti.eben forgatott filmeket? Igaz! De' ezek senikit sem elégítettek Iá., Mindenki megásod álta'. elismerte őket, de a valóságos Gemenc utáni vágyakozást inkább elmélyítette, mintsem kielégítette volna. Gemencet látni kéül. Sétálni. barangolni kell benne, szívni a levegőjét, hallgatni a madarak koncertjét, megpillantani a tisztáson átszőnél lő -büszke szarvasbikát, hallani a bozótból a vadkan félelmetes röfégését, beletekintem a mélyedésedében lépten-nyomon ', előbukkanó víztükrök be. VADORSZÁQ A szekszárdi hegyekről nézve hosszú hol fekete, hol sötétkék vagy szürke csík húzódik a vén Duma vonalában, s Északon is, Délen is beleveszik a messzeségbe. — Negyven-ötven kilométer hosszúságban nyújtózik az ártéren, s területe 30—40 000 hold. Közelebb érve nyárfák, tölgyek bontakoznak ki a hosszú csíkból, s a gyalogos meggyorsítja lépteit. mint amikor vásárba megy, s a sátrakhoz közeledvén úgy érzi, hogyha nem siet. minden csecsebecsét elkapkodnak előle. De az idevetódő ember, bármilyen sietős is a dolga, egy pillanatra feltétlenül megáll az erdő szélen, betekint a fák közé, hátha éppen <xtt figyel valahol egy nemes vad fejét magasba emelve, hogy aztán az emberszagtól megriadjon, eltűnjön az erdő sűrűjében. r éten mintha szelídebb lenne a vad, méterekre bevárja a lovaskocsit. Csemegét, kukoricát. lucernaszénát remél tőle. Mert a rezem átumbgn gondoskodnak az értékes vad rendszeres takarmányozásáról. Amikor pedig valamelyik sárközi községben megkondul a déli harangszó, a vadászlak környékén megmozdul az eddig élettelen, téli álmát alvó erdő: innen is, onnan is szarvasok igyekeznek a tisztásra, az addigra minden jóval terített „asztalhoz”. A déli „törzsvendégek” száma legalább száz. A vadászlak ablakából pedig a vendégvadászok gyönyörködnek a pompás látványban. Napokat. sokszáz kilométert utaztak azért, hogy ilyen látványban lehessen részük. Elbűvölj őket, hogyan kel bírókra egymással a sok vad a falatért: egymás szájából próbálják kiszedni a kukoricacsöveket, mígnem a legtekintélyesebb szarvasbika rendet teremt köztük. Amikor a szarvas már jóllakott, megjelenik a maradékra a vaddisznó, amit azok otthagynak, azt a madarak csipegetik el. Aki teheti, nagypénzü. nem sajnálja a tízezreket, kilövési engedélyt kér egy-egy géménél vadra. Ilyen is akad bőven ... Minden nagupénzű külföldi vadász vágyai közt szerepei egy gemenci cserkészéi. Csak győzné kielégíteni a rezervátum az igényeket. Gemencben már nem egy aranyérmes, európai vadászkörökben mindenütt jól ismert trófeát ejtettek el. Nem véletlenül vadrezervátum Gemenc. Nyáron a lehető legteljesebb nyugalmat próbálják biz tosítani az állatok részére. Ilyenkor szaporodik a vad. s ilyenkor igényli a legteljesebb nyugalmat. Ilyenkor legfeljebb a hivatásos vadász puskája dördül el néha, hogy elejtse a selejtezésre szánt állatot. Erre egész évben nagy szükség van. mert a korcs, vagy gyilkos agancsú állat gyengíti az állomány minőségét, s mihelyt egy ilyen egyed megjelenik, azt azonnal ki kell lőni, idén nyáron, hogy a Duna * kilépett a medréből, úszott az egész rezervátum. Az állományból rengeteg elpusztult, de szerencsére a törzsállomány nagy része — Party István kitüntetett rezervátumvezető szerint — kimenekült védett területre, s azóta visszatért ismét a rezervátumba. Az áradás megzavarta a vadország éleiét, de azóta Gemenc is fokozatosan újjáéled. különféle ipari jellegű létesítmények. Ezek, ha jelentőségüket tekintve országosan nem is számottevőek, Szekszárdi várossá fejlődése szempontjából nagyon jelentősek. Maga a város is a nagy átalakulás korát éli. 1956 táján épültek az első bérházak, most viszont már utcasorokat képeznek. A város egyik központi negyedét, amely főként régi elavult parasztházakból állt — köztük nem volt ritkaság a nádtetős sem — szanálásra jelölték ki, hogy legyen hely a bérházak felépítéséhez. Néhány utcasort már le is bontottak, s helyükön modern bérházak emelkednek a magasba. A Mayer-réten, ezen a város központjától alig pár száz méterre lévő nádas, ingoványos réten ugyancsak bérházak nőttek ki a földből. Valamikor horgászni, télen pedig korcsolyázni szoktak itt, most feltöltötték és fokozatosan beépítik. Északon és a város déli oldalén kertes magánházakból alakult tó külön városnegyed. Százával sorakoznak az új házak. A város jelenleg nyugati irányban terpeszkedik, fokozatosan felkúszik a hegyoldalra. Ahol azelőtt szőlőskertek, borospincék uralták a tájat, most új utcák nyújtóznak. Igaz, felvetődhet a kérdés, ez nem árt-e a szőlőkultúrának, mert hiszen sokszor értékes szőlőtőkéket kell kivágni. A válasz: határozott nem. Egyrészt azért, mert a szőlőművelésre alkalmas terület ezáltal elenyészően csők ken, másrészt pedig azért nem, mert a kertben csaknem mindenütt különben is szőlőt termesztenek. Viszont nem volt más megoldás városfejlesztési, rendezési szempontból. Inkább ezt a megoldást kellett választani, min! a búzatermesztésre alkalmas sík vidéket. A hegyoldalban épült szőlős- körtekkel övezve az új tüaőhát hozzá kellett látni az átalakításához, ehhez pedig le-1 zárni a régit. Amikor lezár-* ták, a város teljesen szálloda nélkül maradt, ha tehát akáí külföldi, akár belföldi utaa meg akart szállni, az kény-« telem volt tovább utazni mond* juk Pécsre, vagy a megye másik sarkába, Dunaföldvárra. Hosszú huza-voma után végre sikerül valamit javítani a város kereskedelmi ellátottságán is: a város központjában két nagy saroképületet alakítanak át ilyen célra. Szekszárdon szemünk láttára alakul ki a városi jellegj tiszteletben tartva természetesen a régi hagyományokat!) Minden jel arra mutat, hogy belátható időn belül nem fejlődik - olyan gyors ütembem ami háttérbe szorítaná a szőlőkultúrát. Viszont az is igám hogy a fejlődés következté>>en manapság már a város szőlő- kultúrája is fokozatosan modem nagyüzemi alapokra helyezkedik. Bár a terület nagy részén magánművelés folyik, de már szövetkezeti keretek közt. Nagy tehát az anyagi érdekeltség, de fokozatosan előtérbe kerülnek a nagyüzemi módszerek is. Ugyanakkor az állami gazdaság és a termelő- szövetkezetek hozzáláttak a távlati rekonstrukciós tervek megvalósításához. Ez egyebek közt azt jelenti, hogy az állami gazdaság például már c=ak a gépi művelésre alkalmas széles sortávra telepít szőlőt és úgynevezett kordon (lueas- rendszerűl-művelést ’ folytat. KORÁBBAN a szőlőhegyen pótolhatatlan pusztítást okozott egy-egy nyári ‘elhőszaka- dás: egész szőlőborokat mosott ki a víz. A nagyüzemi keretek közt az erózió ellen is sikerült megtalálni a hathatós küzdelem módját: teraszokat létesítenek. Üzemel már néhány éve a Pnrászta-begy tövében a bor- kom'-'nát amely mindenekelőtt a nagyüzemi szaporftó- rmyag e1 ” '’K‘te z =ről5feldol gozás cél. ,it • ’ Ma. Boda Ferenc • e 4 Épül áss új Mérőmfiszergyár
