Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

r »68. SZEPTEMBER ft. napló 5 Történetek, gyermekek, problémák Otthon kellene az állami gondozott ipari tanulóknak A bűnöző fiatalokat ne vigyék a gyermekotthonba Népi műemlékkutatás a Pécsi Tervező Vállalatnál Hideg Gyula elvtárssal, a Pécsi Gyermek- és Ifjúságvé­dő Intézet igazgatójával be­szélgetünk. Nem túlzók, ami­kor azt írom, hogy három mondatot sem lehet váltani anélkül, hogy meg ne zavar­nának bennünket. Egyszer a gyermekek, másszor a neve­lők nyitják ránk az iroda aj­taját, cseng a telefon is. Ott tartottunk a beszélgetésben, hogy ebben az esztendőben 363 új felvétel volt, amikor telefonon a kozármislenyi ta- iiács elnöke jelentkezett. — Kéri, hogy öt gyermeket vegyünk fel, holnap már menjünk is értük — mondja az igazgató halkan a telefon mellől. Hatvanad ölvén férőhelyen — Rendben van, de nehogy úgy járjunk, mint a Kovács- p'rerekekkel... Tessék? A Kovács-gyerekekről van szó? Te szent ég! — Nos mindegy, azért elintézzük. Leteszi a telefont, aztán elmondja, hogy a Kovács- gyerekek „nehéz fiúk”. A szülők miatt kell állami gon­dozásba venni őket. Egyszer már akarták, de anyjuk ak­kora lármát csapott, hogy a fél falu kiállt nézni őket. Nem is sikerült a gyerekeket el­hozni. Most viszont már tűr­hetetlen a helyzetük — a rendőrség segítségével hozzák el őket. A legidősebb 17, a legfiatalabb 9 éves. Az eset kapcsán felmerül az intézet egyik problémája — kevés a férőhely. Az inté­zet 50 férőhelyes, de most is több mint hatvanan vannak. Nemegyszer probléma a gyer­mekek továbbítása is az állan­dó jellegű intézetekbe. Van úgy, hogy három-négy hóna­pig is innen kell egy pécsi iskolába járatni őket, mert azokban az intézetekben, ahova az állami gondozott gyermekeket küldenék — nincs hely. Százötven férítie'yes szállás kellene Ismét kopognak áz ajtón. Idős asszony lép be, mögötte egy 14 év körüli kislány. — Mi újság, Zsuzsa? —kér­di az igazgató a kislányt. — Szeretnék visszamenni édesanyámhoz — mondja és néz a mellette álló asszonyra. Az idős asszony nem édes­anyja Zsuzsának. Néhány hó­napos korában került hozzá­juk __ nevelőszülőkhöz. Ne­ve lték a kislányt, azonban amikor nagyobbacska lett — gyakran elcsavargott, a ne­velőszülők nem bírtak vele. Visszakerült az intézetbe. Egy-két év telt el azóta, és most Zsuzsa ígéri, többet nem csavarog el. Az asszony minden szava, amivel az igaz­gatót „agitálja”, arra irányul, hogy szeretné ismét vissza­kapni Zsuzsát. Szereti ezt a lányt, Zsuzsa is fogadkozife hogy rendesen viselkedik. A beszélgetés végeredménye: ha Zsuzsa még néhány hónapig jól tanul és nem lesz panasz viselkedésére sem, akkor le­het arról szó, hogy vissza­mehet „édesanyjához”. Zsuzsa esete kapcsán felme­rül a nevelőszülők problémá­ja. A gyermekek, ha a nyolc általánost elvégzik, nem ma­radnak tovább az állami gyer­mekvédő intézetek köteléké­ben, hanem nevelőszülőkhöz adják ki őket, mert azok, akik állami gondozásban a 8 álta­lánost elvégezték, nem lak­hatnak tovább a gyermekvé­dő intézetben. Pedig ebben a — 14—16 éves — korban _ talán a legnehezebb a nevelés. Sók nevelőszülő nagyon lelkiisme­retesen igyekszik nevelni a rábízott gyereket, de vannak, akik nem tudnak eleget ten­ni ezeknek a feladatoknak. Az ilyen nevelőszülőknél a gyerek szinte csak ágyra járó. Ebből aztán újabb problémák fakadnak. A megyében éven­te mintegy 60 állami gondo­zott végzi el a 8 általánost. Mi lenne a megoldás? A nyolcadikból kikerült gyere­kek többsége ipari tanuló lesz. A tanulóidő általában 3 év. Erre a három évre kel­lene számukra intézményes nevelést biztosítani. Ha pél­dául egy 150 .férőhelyes szál­lás állna rendelkezésükre, ak­kor a probléma megoldódna. Itt a gyerekek — megfelelő nevelő gondozása alatt — nyugodt körülmények között végezhetnék el az ipariskolát. A szegedi példa Újabb probléma: mi lesz azokkal a gyermekekkel, akik gimnáziumba vagy ipari ta­nulónak mennek a .8 általá­nos elvégzése után, de vala­mi ok miatt nem felelnek meg és kikerülnek a gimná­ziumból vagy az iparitanuló­iskolából? Ott maradnak á nevelőszülő nyakán, aki nem tud mihez kezdeni velük? Ennek a problémának meg­oldására Szeged mutát pél­dát. Szegedén az építőipari vállalat egy volt szállását az ilyen gyermekek rendelkezé­sére bocsátotta, otthont és munkáviszonvt is teremtett számukra. Egy nevelő vigyáz r/hik és a fiatalok ebből az otthonból járnak dolgozni. Általában 1000 forint körül keresnek, a szállás és a koszt kifizetése után marad 700— 800 forintjuk. Lehetnek beta­nított munkások, aztán ké­sőbb folytathatják tanulmá­nyaikat. Nem kallódnak el egy erélytelen nevelőszülő mellett. Ilyen intézményt ta­lán Baranyában is lehetne lé­tesíteni. Ismét nyílik az iroda ajtó ja. Magas, barna hajú fiú lép be. A rendőrség fogta el Me­szesen egy vendéglőben. Ti­zenhat éves. Bakócán volt 10 évig, aztán visszakerült az édesapjához* —: Miért hoztak be, Pali? •— Mert ittam a vendéglő­ben, részeg is voltam, vere­kedni készültünk... — Mit ittál? Egy éve a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál a kisze- sek Idubdélutámt tartottak Ezen Lőrinc Jenő festőbrigád­ja garancialevelet szerkesztett, melyben az szerepel, hogy. az egy év alatt kiütköző festés­hibákat ingyen, munkaidő után eltüntetik. A brigádnak mind a nyolc tagja egyetértett a bridágve- zető és KISZ-bizottsági titkár tervével, s így már 1965-ben a garancialevél szellemében dolgozott minden fiatal. Azóta .24 lakó kapott az újonnan épült házakban a Lőrinc-brigádtól garancialeve­let. — Májusban költöztünk eb­be a panel épületbe. A szo­bák festése nagyon tetszik mindkettőnknek, de a mázo­lással nem vagyunk egészen elégedettek — fogad bennün­ket Katona Nándor, a 77-es épület földszint 2. számú la­kásának tulajdonosa. — Meg­látszanak az ujjlenyomatok, s nem tudjuk eltüntetni őket. .— Sajnos, nem ez az első lakás, ' ahol ezt tapasztaljuk. Oka: utánunk, festők és má­zolok után a műanyagpadlót rakják le, s ilyenkor a még meg nem száradt ajtókat leve­szik. A fürdőkádba rakják mindegyiket, hogy • ne ' zavar­janak a munkában. A burko- lók ujjlenyomatai láthatok ezen az ajtószárnyon is . — magyarázza Lőrinc Jenő. — És még egyre, ha felhív­hatom a figyelmet: miért nem szerkesztenek hasonló garan­— Ami jött: bort, konya­kot, pálinkát... — Miből volt pénzed? — A faterom adott. — Mennyit?- Egy kilót. — Beszélj rendesen, Pali, nem egy kilót, hanem egy százast... Pali visszamegy Bakócára. íme a szegedi példához az „alany”. Nem vitás, az apjá­hoz már nem engedhetik, nem tudja megfelelően ne­velni gyermekét. De már 16 éves, sokáig Bakócán sem le­het. S utána? Visszamegy az apjához? Vagy nevelőszülők­höz adják? Még pár napra se! Még el sem intézik Pali ügyét, amikor egy szőke hajú fiúval állít be egy rendőr. A fiú bűncselekményt követett el, Aszódra vitték, onnan szö­kött. Itt Pécsett az egyik fu­varosnál dolgozott alkalmi munkán. Mocskos nadrág és egy pulóver van rajta. Egy­két nap múlva visszakerül Aszódra, de addig? Ennek az átmeneti gyermekotthonnak a légköre nem éppen nyugodt és ez a fiú is — nem ő az egyedüli, aki már „rendőrségi ügy” —, csak tovább mérgezi a légkört, összekerül az itt lévő fiúkkal, lányokkal, és elképzelhető, hogy milyen be­szélgetés zajlik le majd kö­zöttük. A rendőrségi eseteket nem volna szabad ebbe az intézetbe hozni — még pár napra sem. Talán már egy kicsit sok is ezekből a problémákból, de s-yvá ’ ” ' 4 -* a gyermekek érdekében. La- ——Vban ne.....hc-'-ot ad­tunk annak, hogy az intézet nincs bekerítve, kénvrk-ked- vük szerint szökhetnek in­nen. Szök 4 is! Talán cik­künk is hozzájárult ahhoz, hogy a megyei tanács segít­ségével az intézet hiányos kő­kerítését megjavítják. cialevelet a kőművesek. Néz­zék csak, ezt az ajtófélfa mel­letti repedést! Nagyon elcsú- nyítja az új lakást. Vajon nem lehet ellene semmit ten­ni? Lőrinc Jenő erre nem tud válaszolni, hiszen ez nem az ő munkája. — Én különben a beépített konyhaszekrénnyel is nagyon elégedett vagyok, kényelmes, jól kihasználható, mutatós, csak a tetején, látják, ott azt a farostlemezt? Nagyon elüt a fehér faltól és a csontszínű szekrénytől. Miért nem má­zolták be azt is? — Ez már a feleség kérdése. — A szekrényeket az aszta­losok állítják össze már utá­nunk, s így marad ki az a sáv a. mázolásból — válaszol­ja Lőrinc elvtárs. Az első • emeleten Horváth Lászlóék kaptak garancialeve­let. A fiatalasszony bosszan­kodva mutatja: — Pattogzik a fal, először felhólyagosodik, aztán lehullik a vakolattal együtt. Nem lehet ezen segíteni? — Ezt a .„mészkukac" okoz­za, ' még a kőműveseknél. Sajnos, a festést egy-két hó­nap múlva lepergeti. Mi nem tehetünk ellene semmit. — Különben elégedettek vagyunk, szép a fal, a mázo­lás. Nem panaszkodhatunk a garanciaadókra — mondja Horváthné —. Jó lenne, ha más szakiparban dolgozók is adnának a lakóknak ilyen ga­rancialevelet. Több mint tíz éve folyik a 1 néoi építészet hagyományai­nak és értékeinek felkutatása a Pécsi Tervező Vállalatnál. Bár a ráfordított idő arányá­ban ez a munka jelentéktelen a vállalati munkák sorában, céljai és eredményei nagyon megbecsülendők. Az elmúlt évek során a fa­lu építészete is erősen kilen­dült a régi kerékvágásból. A rozzant, kiöregedett, egészség­telen házakat felújítják vagy újakat építenek helyettük. El­tűnnek a nádfedeles, sárból vagy vályogból épült fehérre meszelt, tornácos házak, a „talpasházak”, a búboskemen­cék, az alkalmazott külső és belső díszítések. Megváltozik az utca és a település képe. Szükséges és kívánatos át­alakulás ez, de egyben a né­pi építészeti emlékek pusztu­lását is jelenti. Ezeknek a megmentése nemcsak hagyo- mánvtisztelet és muzeális ér­dekesség, de tudományos je­lentőségű is. Persze valóságos állapotukban megtartani csak kevés épületet vagy egy-egy ritka települési formát lehet, a többi figyelemre méltó épí­tészeti emléket dokumentá­ciós anyag formájában kell megőrizni. Ezeket a célokat szolgálja a vállalat népi műemlékek kutatására és felmérésére irá­nyuló munkája. A kutatással megbízott csoport tevékeny­sége a kijelölt község bejárá­Lőrinc Jenő, aki az átadás óta először jár e lakásokban, elégedetten nyugtázza a hal­lottakat és munkájukat látva, örömmel mondja: — A 25 garancialevél-tulaj­donos közül még egy sem rek­lamált! Legközelebb a most épülő új hétemeletes négy földszinti lakásának tulajdonosa kap garancialevelet a Lőrinc-bri­gádtól. Az országos kezdeményezés jó, a garanciaadó fiatalok va­lóban minőségi munkát végez­nek. Megérdemlik a műveze­tők és lakók elismerését. A MAGYAR RÁDIÓ PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1985. szept. 9-1, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó Fesztiválok zenéje. 18.00: Német nyelvű műsor: Aktuális jegyzetek. Közkedvelt sanzonok. Vidám történetünk. Kíván sághangverseny; 18.30: Magyar nyelvű műsor: Zenélő levelezőlap. 18.35: Dél-dunántúli híradó. 19.15: A mohácsi városi zenekar játszik. 19.30: Ml újság Mohácson és Duna- szekcsőn? — Az árvízkárok hely­reállításáról. 19.45: Cigány dalok. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás, sával kezdődik, majd az arra érdemes házakat felmérik, le­fényképezik és a hazra vo­natkozóan kikérdezik a lakó­kat. Tekintélyes anyagot gyűj­töttek össze az elmúlt évek alatt, de jelentős a kutatási terület is. Elsősorban Bara- n'-\ de sokat jártak Zalában a Balaton környékén, sőt a Duna—Tisza közén is. Az anyagot feldolgozása után el­küldik a Műemlékvédelmi Felügyelőségnek, ahol eldön­tik, hogy a felkutatott épüle­tek és települések közül me­lyeket érdemes megtartani, v- 'étté nyilvánítani. A lelkes csoport most Szi­getvári János vezetésével dol­gozik. A munkateremben mo­dern épületek, tervezett lakó­telep rajzai mellett népi mű­emlékekről készített fényké­pek. A kontraszt nagyon éles: zsúpfedeles ház és tízemele­tes lakóépület, összefér a kettő? Jól kiegészítik egy­mást. Két épület megtervezé­se között egy műemlékkuta­tási megbízást teljesíteni va­lóságos kikapcsolódás. Érde­kes és tanulságos munka. Megfigyelhetjük, hogy a kü- 1< böző építészeti stílusok ho­gyan formálódtak át a nép nyelvére, milyen nyomokat hagytak a falu építészetében. A népi építészet településala kítása, tömegformálása min­dig az anyag tulajdonságai­hoz alkalmazkodó egyszerű szerkezet megválasztása, a jó helyen alkalmazott díszítőele­mek pedig a mai tervező épí­tészek számára is irányt mu­tatnak a fenti erények alkal­mazásában. A decemberben tervezett kiállításukon is a népi építé­szetnek ezeket az erényeit kí­vánják bemutatni. De kiállít­ják majd a legújabb kutatási területük anyagából az erdé­lyi reneszánsz ide származott képződményeit, a festett kó- rusú templomokat. Drávaivá- nyiban, Kóróson, Nemeskér és Kovácshidán találtak ilye neket. De hogy ne csak a szákkö-' zönség ismerje meg ezt a szép és érdekes anyagot, jó volna a Néprajzi Múzeummal egy közös kiállító: ’ rendezni, ami­hez a vállalat kutató csoport­ja adná az építészeti vonat­kozású részt, a múzeum pe­dig belső díszítési és beren­dezési anyaggal egészítené ki (Malovecz F.) SZÍNHÁZ: TájsztnhAz: Traviata (este fél 8 órakor). Mágocs. mozi: Park: Nehéz szerelem (szv., 4, fél 7). Kallódó emberek (szv., 8). Jó Idő esetén a kertben. Petőfi: vízivárosi nyár (fél S, háromnegyed 7, 9). Híradó Mozi (a Park filmszín­házban): Magyar híradó, A házas­ság története, Mese rólunk, Hó­ember, Holnaptól kezdve. (Elő­adások ll-től 3 óráig folytatóla­gosan). Zsolnay K. O.: Húsz óra (5. 7). Pécsszabolcs: Hajrá franciák (szv., szí., 5, 7). Vasas II.: Állami Aru­ház (7). Mohács: Phaedra (szv., 6, 8). Csak 18 éven 'elülieknek!! Szigetvár: Bakfis (8). Siklós: Lu­das Matyi (6). Beáta (8). Harkány:! A fogadalom (sav* %. A kirándulás elmaradt Százharmincán jelentkez­tek a kétnapos balatoni ki­rándulásra: himesházi, szé- kelyszabari, szűri termelő­szövetkezeti parasztok. Többségük még soha nem látta a Balatont. Az asszo­nyok előtte éjszaka sütöt- tek-főztek, a férfiak töltöt­ték az üvegeket, demizsono- kat. A Himesházi Petői' Termelőszövetkezet vezető­sége 43 ezer forintot fordí­tott a kirándulás költségei­nek fedezésére. Háro- autóbusz érkezik augusztus 4- én hajnali 4 órakor Hi- mesházára. illetve a má­sik két községbe, felveszik az utasokat és indulnak. Nem indultak. Sem négy- > kor, sem nyolckor, semmi­kor. Azért nem indultak, mert az autóbuszok meg sem jelentek az említett na­pon, a megbeszélt időpont­ban. A kirándulók elkese­redtek. A zúgolódás, felhá­borodás még a mai napig sem csitult el. Haraviukbo’­— ami jogos és érthető! — a titkárt, Varga Jenőt és az elnököt, Róth Károlyt vet­ték célba, akik az utat szer­vezték. Ez viszont már nem jogos. Mert az elmaradt ki­rándulásért egyedül az IBUSZ a felelős. Egyszer már lemaradtak a kirándulásról. A pécsi IBUSZ-tól augusztus 28— 29-re kértek három autó­buszt. továbbá az útiprog­ram összeállítását, szállás és étkezés biztosítását. A meg­rendelőlevelet augusztus 5- én, tehát még idejé­ben elkülték. Az IBUSZ lemondta az utat — az in­dulás előtt alig egy vagy két nappal. Ezt valahogy „lenyelték”. Másodszor múlt héten tárgyaltak telefonon, majd később, szerdán, augusztus 1-én személyesen az IBUSZ vezetőjével, Bér- ,, czl Pállal. Róth Károly el- a s nők és Varga Jenő párttit­kár benyújtották a megren­delő levelet is, amelyben ők az időpontot szeptember 4-re, illetve 5-re, két napra határozták meg. Ezen a megbeszélésen értesültek az IBUSZ vezetőjétől, hogy a szállás és az étkezés már cl van intézve, a termelő­szövetkezetnek faladata csu­pán az, hogy az összeget fi­zessék be. Csütörtökön be­nyújtották a csekket, pénte­ken az IBUSZ megkapta p pénzt, szombaton hajnal­ban 130 termelőszövetkezpt' paraszt várta az indulást hajnali négy órakor. Miért nem lett a kirándu­lásból semmi? Bérezi Pál ezt mondja: Én szeptember tizenegyedi- ki dátumra értettem az in­dulást ...” Hogy miként le­het egy teljes hetet tévedni — százharminc ember rová­sára — az titok. De a vé­dekezés sántít is. Mert a szeptember 11-1 dátumban már azért sem egyezhettek volna meg, mivel az emlí­tett napon tartják évtize­dek óta a hagyományos bú­csút Himesházán és azt az elnök, illetve a párttitkár nagyon jól tudja. Egyrész* Másrészt pedig: „Nem ol­vastam el a megrendelőleve­let ...” — vallotta be utó­lag Bérezi Pál IBUSZ-veze- tő. Ez hiba. És az is, hogy utólag — amikor már elol­vasta — áthúzta a dátu­mot a megrendelőlapon, utána kijavította szeptember 11—12-re, de erről nem ér­tesítette a himesházi ter­melőszövetkezet vezetősé­gét : i. A termelőszövetkezet dol­gozóinak most tudomásul kell venniök, hogy az elma- i radt kirándulásért az elnök és a titkár egyáltalán nem okolható. Okolható az IBUSZ, pontosabban annak vezetője, Bérezi Pál, áld fe­lületesen kezelte ügyfeleinek kérését. Ez pedig egyálta­lán nem vall okos üzleti szellemre. R. F. Garay Ferenc Bevált a Lőrinc- brig ád hezdeményezése „A garanciaadékra nem panaszkodhatnék“ SZÍNHÁZ I JUtl r, « J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents