Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

T a más György: Tihanyi utazás Anno 1776. ( Regényrészlet) H OROVIC VIRGIL, a négy oszlopos kanonok közül az egyik, éspedig az őrkanonok, hatvanadik születése napját ez évben minden fényes pompa és ünnepség nélkül ülte meg. Nem­csak azért, mert épp nagypéntekre esett ezen nevezetes nap, hanem azért is, mert az ör- kanonok nem tartózkodott a dóm melletti Szakmáry-házban levő lakásán. A somogyi uradalom szekerén rázkódott a végtelen ho­mokbuckák között északnyugat felé. A virágvasárnapot megelőző szombaton ugyanis az őrkanonok azzal foglalatoskodott szobájában, hogy sáros cipőjét tisztogatta. Kint járt délután a kaptálan szőlőjében, túl a Szigeti kapun, Patacs község felett, ahová néhány évvel ezelőtt az istenbenboldogult Fonyó Sándor nagyprépost hozatott Tokaj- b >1 nemes vesszőt, s melynek termése ez- idén már bőséges és kitűnő volt, amint azt Platz Sebestyén borbíró is megállapította. Már Fonyó nagyprépost szükségesnek tar­totta a borpince kezelésére külön kulcsár félfogadását, ezt a jelenlegi nagyprépost is alkalmazta, havi 60 német forint fizetéssel. Az őrkanonok nem volt túlságosan megelé­gedve a kulcsárral, de ezt annak tulajdoní­totta. hogy senki sem oktatta ki az istenfélő életre, sem a szakszerű borkezelésre. Csinálja úgy, ahogy apjától tanulta, az meg az öreg- apjától. Parasztian és rosszul, bezzeg az őr- kanonok a legokosabb könyvekből szedegette tudományát. Most is Hagymásy Bálint pécsi kanonoknak 1517-ben írt munkáját olvasgatta, mely a bor és víz dicséretéről és ócsár- lágáról szól — „De laudibus et vitu- perio vini et aquae” — meg Ghazi Girai tatár kán „A kávé és a bor versenye” cí­mű költeményét, melyben a pécsi bor nagy- szerűségét kénytelen elismerni. Egy egész soy érdekes feljegyzése volt az őrkanonok- nak a pécsi botról, például az is, hogy Oláh Miklós rövid pécsi püspöksége alatt szemével látta: egy-egy jóbbtermésű szü­ret alkalmával nem volt elegendő hordó, nagy mennyiséget ki kellett önteni... S amié ezeket a régi könyvéket olvasgatta, agyában gondolat támadt. Gyorsan ^ fel­kelt, árkus papírt és pennát vett elő, s mars írni kezdte szépen cirkalmazott be­tűiekéi: „Utasítás a kulcsár számára. Első p.-nt: A cselédek használatára, az Ur szá- i" ra s a hordók feltöltésére csak az Ur parancsára csapoljon bort. A házi-, külső va?y falusi kocsmáltatásra, ha bort ad, je* gv-Tze fel, hová, kinek, mikor és hány akót, rr íven származású hordóból adott, s hogy ír -1 yen a minőség ...” Gondolkodott, aztán csak úgy folyt penná- i ól a tinta... Sűrűn telt az árkuspapír... A borokat a pincében tisztán tartsa... Min­den héten töltögesse fel ezeket... A hordó­kat törölgesse le • •. abroncsaikat orvosolja... A hordókat kénnél füstölje meg, újratöltés ejőtt forrázza ki, s a forróvizet jól kicsepeg­tetve töltse csak be a bort... Be akarta fe­jezni, üe aztán még egy passzust írt a sor elejére. „A kulcsár legyen istenfélő, s ne vesze­kedő. részeges. Ne szaladgáljon a nők után. Ünnepnapokon és vasárnapokon a többi cse­le délekéi együtt menjen a templomba ..." Midőn idáig ért az írásban, az ajtón kopog­tattak. _ Pecsétes levél a tihanyi apátságtól te tte le az asztalra a szolgálattevő diakónus a borítékot. Az őrkanonok felbontotta: a levélben az á lott, hogy Páter Lukács, Isten kegyelmé­ből megérvén hetvenharmadik életévét, most Terem tőjéhez készül visszatérni és erősen kí­vánja látni édesöccsét, egyszersmind a vég­nélküli teológiai viták nagytudású harcosát Az őrkanonok még a késő esti órákban je­lentette e kérelmét a káptalannak, s bár a nagyheti szertartások miatt nehézségekbe üt­között eltávozása, a nagyprépost hozzájárult Horovic Virgil elutazásához. A SOMOGYI URADALOM épp Pécsett tar­tózkodó kocsiján nagykedd délutánján indult el útjára az ődkamonok. A kocsi nagyot zök­kenve fordult be a Nagy utcába, melyet az­előtt Bazár utcának neveztek, s melyről Ev- lia Cselebi török vándor elragadtatással írt. Az egykori török bazárok és színes üzletek helyén ma is itt bonyolódott le a város helyi kereskedelme, ezen át vezetett az út Buda felé, s itt volt a legtöbb kézműves és keres- v :’ö háza. Hatalmas, kifüggesztett csizma p- -tette a Csizmenmachér műhelyét, odébb t .-v a tábla a Chyrurgent. amott pedig a F ő ebhenmeisbert. Az őrksnonok mögt nem tö­rődött a dö-zes épületekkel, Krőnner posta- r-ss*er palotájával, sem az egyszerűbb Salz- b'vasal, a tornyos Rathaussal, melynek tor- r-'brn Illik Mátyás őrködött. A pálosok és den. .. -Írek Nagy utcai temploma előtt ke­resztet vetett, a Fő téren kézmozdulattal üd­vözölte a „Szerecsenhez” címzett gyógyszer- tár tulajdonosát. Megkerülték a Szenthárom­ság szobrot, melyet a város vezetősége a pes­tisvész elmúlása után emeltetett a piactéren, melyre a szüksége® alap a kegyes adomá­nyokon kívül mintegy nyolcvan-száz károm­kodással elkövetett vétség pénzbüntetéséből gyűlt össze. Elhaladtak a sandervár és a tür- kiszkupolás szénit Bertalan-templom melleit, s máris a Mecsek oldalában kapaszkoló ut­cákon gördült tovább a kocsi. Három nappal később érték el somogyi uradalom épületét, ahol Bedő Jeromos, az őrkanonok nagy tisztelője látta vendégül, erőst mentegetőzve, amiért épp nagypéntek napján kellett az őrkanonok úrnak erre ve­tődnie, amikor is nem tudja kimutatni illő bőkezűséggel a kedves vendég iránti tiszte­letét, lévén szigorú böjt. Bedő Jeromos el­panaszolta, hogy az uraság odafön Becsben mértéktelenül szórja a pénzt, sőt, a jószág- igazgató bizony már nem tudja, honnét pré­seljen ki pénzt, mit adjon el. — Hát még a jobbágyok! Elégedetlenked­nek és legszívesebben kibújnának a robot alól, különösen mióta egy ember járt erre. talán maga az ördög, fekete köpenyben, az arcát nem lehetett pontosan kivenni, s min­den ostobaságot összefecsegett a jobbágyhá­zak környékén. Az őrkanonok megígérte, hogy erőskezű lel készt küld. Az rendbeszedi majd a megátal­kodott, istentelenné vált jobbágyokat, megfé­lemlítvén őket a pokol ezernyi kínjával, jaj­gatással és fogak csikorgatásával, melynél mégis csak elviselhetőbb a jóbbágyélet, a föl­di robot... — Ez nagyon üdvös volna, akár tüstént érkezhetne is az a pap — helyeselt a jószág- igazgató. — Szívesen maradnék magam is és tarta­nék prédikációt, de sietős az utam, a halál kapujában lévő testvér hív. De visszafelé jövet feltétlenül eme veszem utam és ma­gam tartok szent missdót.;. Indult is volna, de a jobbágy, akit Bedő Jeromos kirendelt a kocsival, váratlanul el­tűnt Edszaladt a nyomorúságos kunyhójá­hoz, asszonyához, aki teherben volt és eléggé rosszul érezte magát, mert a számtiszt mi­nap megkorbá csoltatta. tekintve, hogy a me­zőn elájult és nem kapálta meg a tíz sor kukoricát Az asszony a sötét vacok égjük zugában kuporgott, alig akarta elengedni emberét, mintha attól félt volna, hogy többé nem lát­ja. A jószágigazgató azonban elvezettette ezt a gazfickó jobbágyot, akit Böröc Mihálynak neveztek, s ráparancsolt, hogy a kocsit vi­gyázva hajtsa, fel ne borítsa, s különösén a révnél vigyázzon, nehogy az egyetlen ré­vész a Balatonba forduljon rozoga kompjá­val. S minthogy még a földeken a munka nem kívánt annyi embert, megparancsolta a jobbágynak, hogy a kocsival várja meg Tihanyban Horovic Virgilt, s addig ne moz­duljon, míg a kanonok úr vissza nem kíván utazni. De hogy napjai dologtalanul ne telje­nek, pecsétes írást küldött a tihanyi uradalom jószágkormányzójának, írván, hogy Böröc Mi­hályt, aki ugyan még fiatal és kissé fegyel­mezetlen, állítsa csak robotba, addig is, míg Horovic Virgil parancsára útra nem kel. B öröc Mihály lelkére nehéz aggodalom ült, többször visszanézett a viskó felé, még altikor is, amikor a ko­csin ülve elindult az őrkanonok­kal Kaposvár irányába. Dombok, erdőségek, végtelen legelők váltakoztak, majd egyszer csak a ligetek bokrai között előtűnt a Ba­laton vize, túloldalon a hegyék csipkézett csúcsaival. Szántód felé igyekeztek, ott sze­rencsésen átkeltek a vizen, aztán a tihanyi félsziget csúcsa felé beiktattak a köves úton, szőlők és gyümölcsösök között, arra. ahol a magaslat szélén a tihanyi apátság kolos­tora vigyázza a Balaton csendjét. Ahogy emelkedett az út, úgy szélesedett körülöttük a látóhatár, egyre messzebbre tekinthettek, végig a zöldesszürkén ringatózó víztükrön, északra Füred felé. szemközt pedig arra, ahol a Sió torkolatánál Fok község házai látszottak. A KOCSI ÁTDÖCÖGÖTT a szegény falu viskói között, felkanyarodott a kolostorhoz vezető útra, amikor megszólalt a lélekha- rong vékony csilingelőse. „Requiescat in pace” — rebegte az őrka­nonok, mert már sejtette, hogy későn ér­kezett. Testvérét már csak halálában lát­hatta, lobogó gyertyák között feküdt, sá­padtan és kisimult arccal. Az őrkanonoik letérdelt a ravatal mellé, ott töltötte mély imádságba merülve az éj­szakát. Nem vette észre azt sem, hogy oda- künn vihar tombol. Cikázó villámok fénye világította meg a tájat, s a vízbe lecsapódó villámok fénye oljteá tűnt. mintha a vízből egy másik csapna fel. Aztán megeredt az eső. csandosta, verdesite a kolostor falát, az ablgktáblákat, s a réseken átsuhanó szél el­oltotta a ravatal körüli gyertyáikat. Horovic Virgil úgy tervezte, hogy néhány napot a kolostorban tölt. De alig múlt el a temetés gyásza és a kolostor .könyvtarában a kutatás első izgalma, hír érkezett, hogy az ő: kanonok sürgősen térjen vissza Pécsre. A hírthozó koldulóbarát nagypecsétes levelet nyújtott át, amelyben a nagyprépost hírül adja, hogy a városi magisztrátus ismét erő sen iparkodik eredményeket elérni a város felszabadítása érdekében, új ágenst akar Becsbe küldeni, s Klimó püspököt erős ag­godalmak kínozzák. Horovic Virgil ráparancsolt hát Böröc Mi­hály jobbágyra, hogy fogjon be szaporán. — Egyenest Pécsre! — adta ki a paran­csot az őrkanonok. — Sietve, hogy időben odaérjünk. Idejövet is lassan hajtottál, azér* nem találtam már életben testvéremet! A jobbágy a lovak közé csapott, szótlanul ás sötét arccal. Az őrkanonok meg tovább dahóSóU- és korholta az istentelen jobbá­gyot, aki nem felelt, hallgatott, csak még gyorsabb vágtatásra ösztökélte a lovakat és az arca sötétedett el még jobban. AZ UT EGYHANGÚ tájakon vezetett. A több napos esőzés alaposan feláztatta a ta­lajt. de már meleg szellő fújdogált. délfelé valóságos hőség izzasztotta meg a kanonokot. A homok égetően lehelte ki magából a me­leget. Második napon egy szegényes vendég­fogadóban szálltak meg éjszakára, kora haj­nalban kocsiztak tovább. A jobbágy kímélet­lenül hajtotta a lovakat, mint akinek ége­tően sietős az útja. Amikor ahhoz az út­elágazáshoz értek, mely a somogyi urada­lomhoz vezetett, a jobbágy erre Irányította a lovakat. De az őrkanonok rákiabált: — Nem hallottad, mit parancsoltam in­duláskor? Egyenesen Pécsre! A jobbágy próbálta kérlelni a kanonokot, hogy bemehessen, legalább ő magia, futva, megnézni asszonyát, de a kanonok hallani sem akart erről. így hát mentek tovább, míg egyszer szembetalálkoztak egy magá- nj’os emberrel. Köszöntötte a kanonokot, ugyan nem valami mély tisztelettel, majd a jobbággyal súgott össze, néhány szót csu­pán. mert az őrkanonok rájuk rivallt, s további útra serkentette a jobbágyot A nap már túl volt a delelőn, amikor a jobbágy megállította a lovakat. — Itatni kellene az állatokat, mert ebben a melegben nem bírják tovább szom j an. A kanonok kelletlenül beleegyezett, s minthogy a látóhatár szélén magaslott egy kút, meghagyta a jobbágynak, hogy neki is hozzon vizet, mert torkát erősen kiszárította a meleg. A jobbágy elindult a kifogott , két lóval a kút felé, s nemsokára eltűnt a liget bokrai, fái között. A kanonok ült a kocsin. A nap izzón sütött, kénytelen volt elővenni kendőjét, azzal törölgette homlokát. Majd fejére terítette a kendőt, hogy kissé védje a naptól. A jobbágy már a kúthoz érhetett, de visszajönni még nem látta. Várt, de tü­relme csakhamar elfogyott. A szomjúság is kínozta kegyetlenül Nagy nehezen lekászá­lódott a kocsiról és elhatározta, hogy meg­nézi azt a kutat. Fű is indult, nehezen és a göröngyös talajon bukdácsolva. A kútnái azonban nem talált senkit. A lovak patái­nak nyoma tovább vezetett, a végtelen pusz­taság felé... Horovic Virgil torka összeszorult. — Itthagyott ez az istentelen... ittha­gyott a pusztaság kellős közepén, azt sem tudom, hol vagyok, van-e közelemben la­kott hely? Mást nem tehetett, minthogy egyelőre vi­zet próbált meríteni, de a víz poshadt volt és békanyál úszott a félszínén. Undorodva öntötte vissza a kútba. Aztán elindult, amer­re a nyomok vezettek, az ismeretlen felé. Nem szokott a gyalogláshoz. A gyűdi zarán­doklatra is leginkább kocsin ment, s most mérföldek tekintettek eléje ijesztően és ko­moran. Alkonyodott, de lakott hely sehol sem tűnt fel. — Ha látnának a többiek... * nagypré­post, az éneklő kanonok vörös airca még pi­rosabb lenne nevettében ... — gondolta szé­gyenkezve, ahogy lefeküdt egy kazal tövé­ben. Olyan fáradt volt, hogy a második ave- maria közepén elakadt a szava és elaludt.. I HOSSZÚ ÉS KÍNOS GYALOGLÁS után másnap eljutott a somogyi uradalomba. Be­dő Jeromos jószágigazgató épp a jobbágyok egyik csoportjával ordítozott, amikor az őr- kanonok sárosán, csapzottan. izzadtan. sza­kadozott reverendában az udvarra ért. A jószágigazgató szömyűlködve csapta össze a kezét, s meg sem várta, míg az őrkanonok akadozó nyelvvel elmondja a rettenetes dol­got, máris küldte az uradalmi hajdúkat Bö- röcz Mihályért. S mivel azok csak nem tér­tek vissza, maga indult a jobbágy viskók felé. Böröc Mihály viskója előtt többen álltak. Főleg asszonyok. A hajdúk is ott álltak, fe­jükről levetett süveggel. Bedő ordítozva :er­gebe szét a népséget, s a hajdúkra rárivait. Azok a viskó felé mutattak. Bedő belépet* a viskóba, ahol a félhomályban csak nehezen ismerte fel a tárgyak körvonalait. Gyerek­sírást hallott, valahonnét a sötét zugból, ahol nagysokára megpillantotta az asszonyt is A jobbágy mozdulatlanra meirevedett testtel feküdt ott. Mellette hevert a szalmán a síró, rugdálózó csecsemő, akivel nem tudott mit kezdeni Böröc Mihály... Szeme fenye­getően villant, ahogy a jószágigazgatóra pil­lantott. Az kiugrott a viskóból, és újból ró- parancsolt a hajdúkra, hogy kötözzék össze Böröc Mihályt és úgy hozzák irodájához. E zalatt Horovic Virgil megtisztállko- dott. Épp le akart pihenni,. amikor hangos lármára lett figyelmes. Ki­tekintett az ablakon, az udvarra, ahol épp akkor kötözték rá a megátalko­dott, istentelen jobbágyot a deresre, s kezd­ték verni irgalmatlanul, amiért így meg­csúfolta a főtisztelendő őrkanonok urat. A jobbágy könnytelenül tűrte az ütése­ket. Csak akkor tört ki belőle a zokogás, amikor viskójában ráhárulhatott asszonyá­nak hideg testére. De zokogása is megeny­hült, amikor a szomszédos jobbágyasszony eléje tartotta elevenen rugdálózó kisfiát:.. Weirach Vilmos? r()alaki el ment Süket tompa csend lett, eltűntek a színek, a fény megtört az üvegpoháron s roskadtan pihegett az alsó peremen. Ültem magam elé rév ed ve, s azóta fénytelen szemmel idézem a percet, amikor nagy barna szemével csendes búcsút intett. A bárban tovább tombolt a zene, a többi pohár tovább csengett, az enyém elnémult, a szék üres lett, s csak én tudtam, hogy valaki elment. Martin Andersen ISexő: Menekülés az erdőből Finsterberg környékén fő­leg babáikat állítanak elő. Igen nagy kézügyesség kell hozzá, hogy ezzel a munká­val M ember megkeresse a mindennapi kenyerét. A férj a legkevésbé fontos személy a házban. Helyette az asszony meg a gyerekek a fő család­fenntartók. Ezért a népes csa­lád errefelé valóban áldás. A Gessert házaspárnak csak egy gyermeke volt, az is ké­sőn született. Évekig úgy lát­szott, hogy a házastársak egy­általán nem kapnak segítő ke­zet. De a törpe Caryllis ad­dig foglalkozott a Gessert mamával, addig olvasott rá és itatta titkos gyógynövé­nyek 1» vével, míg végre szült, amikor más asszonyok már nagymama korban vannak. Gesserték a Leina-völgy felső szélén laktak, ott, ahol a Leina vize lezúdul a he­gyekből. Kis házukat minden oYlplro! ff'iy 5 Ha a kisfiú napfényre Vá­gyott, messze el kellett ba­rangolnia a háztól. így ide­jében megtanulta, hogy fá­radságos út vezet el az örö­mökhöz. Különben ritkán volt rá Ideje, hogy kifusson a tisz­tásra és megcsodálja a verő­fényes világot, mert korán meg kellett dolgoznia a bete­vő falatért. Először a formá­ból kivett babatesteket rakta kJ a ház tornácára, míg ké­sőbb már maga préselte kis ujjaival a formákba az anya­got Édesanyja azután óvato­san kivette a babákat és lesi­mította a testük szélét, vala­mint érdes felületüket. Ezt az eljárást még nem lehetett a gyerekre bízni, akit az egy­hangú munka szótlanná és komolykodóvá tett. Ha az apa dolgozni ment az erdőbe és magukra marad-* tak, az anya kissé felengedett. Régi táncmelódiákat meg sze­relmi dalokat énekelt fiának, vagy elmesélte a fonóban tör­ténteket és beszélt a faluban szokásos vigalmakról. Minden héten egyszer az asszony megrakott, nagy ko­sarával elindult a völgyben fekvő gyárvárosba, leszállíta­ni a félig kész babákat. Há- rommérföldes utat kellett megtennie és csak késő este ért haza. Heinz ilyenkor éb­ren várta édesanyját, aki út­járól mindig hozott neki va­lami csekély ajándékot. Ha nem érkezett meg idejében, a fiú tudta, hogy a babagyár­ban nem kapott újabb mun­kát és így kénytelen volt a következő városba barnduk'-’- ni. Itt álarcokat gyártottak a farsangra. Többször megtör­tént, hogy szegény asszony csak másnap délelőtt vetődön haza. A végletekig kimerü'- ten, ment nagy bugyor anya­got hozott magával karácsony­fadíszek készítéséhez. Ezekből az ezüstös kartonlapokból es a sok fényes papírból csinál­ták azokat a csillogó, tarka­barka díszeket meg karácsony fa hegyére tűzendő csillago­kat. Édesanyja sok érdekeset mesélt a távoli városokról, s a zárkózott fiú feszült figye­lemmel hallgatta minden sza­vát. Az asszony néha fiát is ma­gával vitte, amikor árul szál­lított. De Heintz lec,tö'gbször » % i V f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents