Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

SZAKOim KÁRÓL V: NYÁRI ÉJ TV agyon meleg az este. Az alkony fáradt foszlányokban hull az égből s fennakad a poros akácokon. — Jani! Janiii! Vékony asszonyi kiáltás. Végigröppen a szétszórt, apró házak között és beiéiül a Holt­ágba. Evező csobban a fekete víztükörben. Csípős füst száll laposan, szerteoszlik, mintha a hajógyárból kihuppogó ütések vernék szét. — Janiii!... Az asszony a ház előtt áll, könnyű nyári ruhában, meleg szél mozgatja szoknyáját Hívja a fiát, kiáltozva, de nem mérgesen. Apró gyerek fut elő maszatosan a parti po­cso'yákból. — Mosdani és egyél! — mondja az anyja. Laposat ver a fenekére. — Megy apád ..-. Már mellette áll az ember. Vászonkabátja csak félvállán, feje födetlen. Táska húzza a bal kezét. — Na gyeride és puszit! Ide is .;. De mocs­kos vagy! — Halásztunk —, magyarázza a gyerek; át­fonja guggoló apja nyakát és nyálazza frissen borotvált arcát. — Eriggy, fogadj szót anyádnak! — Utána néznek mindketten, az ember megvakarja az ál lát, felpillant a gyár felé. — Hosszú lesz az éjjel..: — Keveset aludtál délután —, mondja az asszony; s talán véletlenül a patra pillant. Csónak siklik a sekélyre, egy férfi, mintha .csak árny lenne, kilép a csónakból, láncot vet egy kiálló gyökérre; aztán elballag a halász- csárda felé. — Meg kellett csinálnom azt az ágyat.. s Nyikorgóit. — Elmosolyodik János, az asz- szonyra tekint — Mindig felébredt a gyerek... — Lassan arra fordul ő is. amerre az asz- szony néz. Valaki ott az éggel egybevesző dombon megáll. Mintha erre figyelne, mint­ha őket nézné. Csillagok fogják körül fekete alakját. — Ilon! — szól hirtelen fáradttá lett han­gon János. Az asszony visszakapja tekintetét. Késit mosolyog. — Igen... az ágyat. De minek? — Reggel nem alszol el mindjárt, Ikm —, mondja az ura. Erős kezével a felesége karja után nyúl kedvesen. — Sok a munka és hosszú az éjjel... — Köhint, zavartalan fel­löki a másik vállára is a kabátot, a nyitott konyhaajtóhoz lép, még egyszer benéz. Oda­benn mosdik a gyerek, locsolja magára a vi­zet. prüszköl. Az ember elmosolyodik, indul. — Hon!... mondja. Az asszony odamegy h nzá, megöleli, megcsókolja a száját. Na­gy _n forró az este, holdfény lesz, tiszta 'meleg, fülledt éjszaka. — Na, megyek —, bontja ki magát János az asszonyi karokból. Int. elballag a puha füvön. Hagyja, hogy o- iáról felszívja az éj az asszony csókját. I lóra múlva acéllemezek rozsdapora ül az aj' a köré. \z asszony enni ad a gyereknek, lámpa- fiiynél lefekteti, ráhajol a kiságy rácsára. Mesél. — „Volt egyszer egy almafa, szép, piros g\ nmölcsöket termett. Roskadásig tele volt. A kertésznek kellett volna leszedni mind, r.: őrt az övé volt a fa. Az almák majd ki- c attantak az élettőL Eső hizlalta, nap éde­sítette... És a kertész mindig elindult, hogy leszedje a gyümölcsöt. De útközben ezer mun k \ja akadt. Szerette a kertjét, nem akarta c hanyagolni... De az almafa már alig bírta te--hét... Hát csak nem fogja leszedni m i?!...” Már alszik a fiú. Hon feláll, magának is r- ágyaz. De nem hívja az ágy. Csak hány­kolódna egyedül. Szerda. Ma még csak szer­da . .. Eloltja a villanyt. A hold már fel­jött. világos foltok támadnak az éjszakában. A konyha fojt, ki kell tárni az ajtót. Ki kell ülni a küszöb elé. Kaszul Gamzatov: SziiL&lwly^dzit 15 régi ház, melyben te születtél, nekem drágább száz fényes épületnél, Körtefák lombja suhog felette, s lábomig ér el árnyékos kertje, Görbe utacska visz felé s sziklák csipkézik, furcsa, szeszélyes mintáit, Nekem itt minden terólad beszél, e hely egy múzeum, múltad Itten fii; Mezítláb erre futottál, amott játszottál, a por érzi még nyomod, Virágot szedtél ott s megffirödtél.,. Mintha újra csokrot kötni jönnél! S itt tanultál; kopott, üres padok. Melyikben ültél? Felelj, hallgatok! 1 tábla. Krétát tartok kezemben, ahogy te egykor. S írni nincs kedvem. Pöttömben erre — látva iskolád, úgy tűnt, küszöbét most léped át, befont hajad két ága váltadon s kendőd lebbenti egy kis fuvalom... Állok. Érzem az erőm nem elég csodálni gyermekséged idejét! (Ford.: Kovács fáaáo*8 Most megy a sétahajó. Színes lámpafürtö- ket tükröz a víz. A hullámok zenét vetnek a partra. Sűrű, fullasztó lesz tőle az éj. Bee karja mozdul: ölél. A hangokat Sleli e a sötétséget. Nyújtózik, hátraveti elbontott, szőke haját. Szúnyogok döngnek a füle kö­rül. Elvesz a zene. Gyorsan úszóik lefelé a hajó. — Anya! — nyöszörög benn a gyerek. — Vizeet!. Hon nem mozdul. Nem hallja; nyújtózva nézi az eget. Dobol valami, mély puha han­gon dobol. Néha kék, csillagszóró fényeket lök az égre a gyár. Valaki jön a dombról. Most dudál a gyár is. Tíz óra, vált a műszak. S hogy csend lesz ismét, hallani csobbanó hullámokat a part­ról. Mintha már régóta tartana az éjszaka. A percek lomhák, mint a szárazságban a bé­kák. Reggel jön az ura. Hat óra után nem sokkal már itthon is van. Lerúgja bakancsát, a székre dobálja ruháit. Alszik. Az ablaktáb­lákon kék-papír: hús a szoba. Ha mellébúvik. mordul egyet... jP gyszercsak ott áll Ilon előtt valaki, a dombról jött talán a sötétből, — Jó estét, Ilon. -, — Jó estét, Gyuri ... Felhők jönnek, már nem olyan fénylő a hold. Gyuri a sarkára guggol, füvet tép, rág­csálja. Fehér ingben van, látni, villog a ho­mályban. — Éjszakázás? — kérdi. Hon nem szól mindjárt, — Ne kérdezd legalább —, mondja csendesen, nyugtalanul. — Lent a csónak —, mondja Gyuri. Huszon­öt éves, húsos szájú, kis tömpe orrú, vállas fiú. Bokszoló. Az asszony hallgat. Erős dobolást hall me­gint. Már megereszkedett a nyújtózásiból, kar­ját a mellére szorítja, keresztbe. — Meleg az éjszaka, ’ Ilon. A vizen hűvös van. — Minek jöttél? — Nincs szebb, mint éjjel csónakázni. — Minek jöttél?! — Odaát a szigeten hevertem délután. Két szarvasbogár verekedett a bokor tövében. Figyeltem. A fűben ott lapult a nőstény. — Minek jöttél?!!... — Az erősebb győzött. A nőstény vele ment. Hon felugrik; — Eridj! Nem hallod?! Takarodj! A ház falához laipul Hon és sziszeg, riadt, tág a szeme. Majd megsiketíti a mély, erős dobolás. A fiú lassan feltápászkodifc a földről. Ki­köpi a füvet, két karját az asszony feje mel­lett nekitámasztja a falnak. — Mit akarsz — suttogja az aszzony , ő szeret! ■— Én jobban szeretlek, Hon. — ö dolgozik... Nagyon sok a munká­juk ... nagyon nehéz a munkájuk. Két ha­jót... augusztusig. Fáradt. Itthon is dolgo zik. Csak fáradt... Gyuri az arcába nevet. — Bolond ember dolgozik rogyásig, Hon! Ilon ellöki a fiú karját és kiszökik oldalt. De Gyuri utánakap, előbb szorosan megmar­kolja a csuklóját, majd gyengéden a fűre ülteti az asszonyt. — Én is elmegyek dolgozná —, mondja Ilon. — Már nagy a gyerek. — Ő akarja? Mi? Háhá! Talán nem tud eltartani? — Közelebb csúszik ültében az asszonyhoz. — Ha hozzám jönnél, arany len­ne a sorod f Semmi dolgod... A gyerek is úgy járna, ahogy akarod. A gyerek is jöhet­ne, érted? Ősszel Bukarestbe megyek, aztár Varsó, Prága... talán Bécs ... Egyszer min­denhová eljutok, mindenkit kiütök, a legna­gyobb leszek a világon!... Az asszony nézi, ültében összegörnyed égé szén, úgy nézi Gyurit, aztán észrevétlenül hátrább és hátrább húzódik. Gyuri beszél tömzsi, vaskos öklét a holdfénybe tartja forgatja; arca megnő az éjszakai világtól hatalmas, durva nagy arc . i. 4 Az asszony felkiált: — Eridj! Menj, eridj innen! A fiú elhallgat, először nevetve néz Iloaira, de az asszony csak hátrál, merőn Gyurira szegezett tekintettel — Eridj! — sziszegi, s erre a fiú is elhagyja a nevetést. — Miért csapod be magad? — kérdi az asszonytól. — Tudom, hogy vártál... Kur­tám felnevet: >— Te már nem tudsz engem elzavarni. Ilon felugrik, fut a ház felé, de utánakap a másik erős marka, megragadja a nő bo­káját. Ilon elvágódik a füvöm. Forog némán, rángatja a lábát, hogy szabaduljon, de Gyuri veszekedett nevetéssel mászik utána és szo­rítja, szorítja. — Te! — mondja dühödtem az asszony — Te! Eridj! Engedj, te! — S kotorász kezével vaktában a fűben, kő vagy gally után, hogy fájdalmat okozhasson ennek a bivalyerős férfinak. Hogy elfuthasson innen. Tégladarab akad a markába: Gyuri nevetése elveszi az eszét: — Nesze — és dobja, nem gondol semmivel. Egyet horkan a fiú, szorítása enged, lassan feláll Tenyerét a bal arcához szorítja; Ilon a fűben tenyerei, úgy nézi riadtan. — Hát jó —, mondja tompán Gyuri — Hát jó... És elmegy. Megint látná, hogyan villog a hegesztők kék lángja a bokrokon túl, a gyár felől. Ilon nagysokára feláll, a házhoz támolyog. Csen­des, forró az éjjel. Éles hangion brekegnek a békák a parton. Ilont mocorog a gyerek, első álmából fordul át. Ilon megrázkódik, bemegy a ház­ba, mint aki veszett órákat akar jóvátenni, kapkodva, reszketőn vizet merít a mosdó­tálba, két tenyerét belemeríti s viszi a vizet az arcához. Sok, sok vizet, s mosdik, mosdik. míg haja, ruhája is csupa latyak lesz. Olvasónaplómból s A magány trilógiája önző apa, érteti en férj, csak nyűgnek jó szerető, hiá­ba keresett hit, elveszett hit, megcsúfolt hit, öncélú, vad szeretkezések, testvérszerelem, elmebaj, miszticizmus, értel­metlenné gubancolódott világ, sivár svéd tájak, atom-neuró­zis — félelmetes körképe ez a három Ingmar Bergman- film a mai nyugati ember rettegések, sötét félelmek, ki- elemezetlen szorongások kö­zött vergődő lelkének. Az ember persze folyton keresi az elődöket, a kapcso­lódás csomópontjait, a mos­tani műhöz vezető szálakat. És a Filmtrilógia hátteréből Ibsen és Csehov hősei deren­genek elő: Solness építőmes­ter, a rideg, önelégült és önző boldogtalan; a tragikusan egyedül maradó John Gabriel Borícnvm; Trigorin, a Sirály sikeres-fölényes, nagyképű és üres író-hőse; meg a Három nővér szebbre vágyó, de te­hetetlen T uzenbachja. Aztán odasorakoznak melléjük a kor­társak is: Camus Meursault- ja a Közöny-bői, meg Jean- Baptiste Clamence, a Bukás bírója; Antonioni írója, Gio­vanni, Az éjszaka kiüresedett emberi kapcsolataival, Fellini Steinere az atomháború elől az öngyilkosságba menekülő kultúrember az Édes életből, meg Guido, a 8 és */a film­rendezője; kissé távolabb áll Anouilh Becketje, Peter Kass döbbenetes filmjének, a Po­gányák idejének, hőse, Gaunt —és ott a sorban egy meg­tört, barázdált arcú ősz úr, Isak Barg, Bergman figurája A nap vége című filmjéből. Magányos hősök magány- világa egy felbomló erkölcsi rend, g „minden egész széttö- rött” Ady-kimondta rettenete árad dermesztő erővel ebből a szorosan egybetartozó há­rom filmből. A „...Tükör ál­tal homályosan...” írója, Da- saját lány» elmebetegsé­gét is írói alapanyagként ke­zeli; Karin, a lány egy misz­tikus istent keres, akiben megnyugodhatna, — de az üres szobáiban, ahol erre az istenre vár, a tapéta mögött csak korhadt, ócska deszka­fal van, nem a megváltó is­ten, Az Úrvacsora istent már rég nem hívő lelkésze, Tomas, üres templomban prédikál va- amiről, amiben tulajdonkép­pen sose hitt és amit sose értett. A csend hősnői pedig már olyan ismeretlen városba utaznak, amelyről sem ők, sem mi semmit nem tudunk meg, lakóinak nyelvét sem értjük, de amelynek utcáin tankok vonulnak fel. A két nővér, Anna és Eszter szaf- fói szerelme ilyen háttér előtt viaskodik a beteljesülésért, Anna tízéves fia, Johan sze­mei előtt — dehát miféle be­teljesülés lehet ez, itt és így? David beteljesedése, hogy elégeti annak az új regényé­nek a kéziratát, amelyért ta­lán a feleségét meg a lányát is feláldozta; Tamásé, hogy kétségeit félálmában annak önti ki, aki ekkor már rég öngyilkos lett az atomhábo­rútói való félelme miatt, meg az, hogy kiderül: imádóti fe­lesége értéktelen tucatember volt; Eszteré, a tüdőbeteg, láz­nak és elfajzott vágyak emész tette nővéré pedig az, hogy semmire sem jó szótáraival és pusztító, kielégítetlen szen­vedélyével egyedül marad a városban, mely éppoly riasz­tó, mint Borg professzor álom­képben. kihalt városa, vagy Kafka színhelyei A per-ben meg A kastély-ban, Bergman magányos hősei magányának beteljesülése a még feneket­lenebb, még kiúttalanabb, még reménytelenebb magány. A feloldás pedig nem más, mint a végső megbizonyosodás a teljes feloldhatatlanságról, i A mélye» vallásos, de hi­tében és a hitét körülvevő világban megrendült Bergman filmjei éppúgy a saját vívó­dásait mondják el, mint Anto- nigonié i, Fellinvéi, Resnaisé i, Trufautéi a magukét. De a filmhősök válsága, egyedülléte elszigetelődése nem csupán alkotóik válságát, egyedüllétét és elszigeteltségét tükrözi, ha­nem egy társadalomét, egy életformáét, egy világnézetét. Mindezeken belül különöskép­pen a legérzékenyebbek, a művészek, az intellektuelek magányát és válságát Érték­telenné vált értékek, többé már meg nem található hitek, egymással azonos rezgőkör­re soha nem hangolható em­beri mikrovilágok kamaradrá­máit sorakoztatja ez a há­rom film, a magánynak, az elidegenedésnek ez a lenyű­göző művészi erővel megfor­mált vallomás-trilógiája. Meg­értem és sajnálom Bergman hőseit, akik többre, nemesebb­re lennének hivatottak. Pusz­tulásuk céltalan, szenvedésük értelmetlen, mint Ibsen és Csehov hőseié volt, — a kü­lönbség azonban több köztünk, mint hat-nyolc évtized az idő­ben, meg egy ezalatt sok- mindeniben megváltozott pol­gári társadalom. Ibsen és Cse­hov még nem önmagukat raj­zolták hőseikben. Bergman — és kortársai, filmrendezők, dráma- és regényírók — min­den hősükben önmagukat al­kotják, s ezért élik át az al­kotók is olyan mélységesen hőseik szenvedését és magá­nyát. Számomra ez a gyötrelme- sen megszenvedett, az azono­sulásig őszinte hitelesség adja ezeknek a filmeknek azt a szuggesztivitását, mellyel még így, forgatókönyv formában is arra kényszerítenek, hogy ma­gam is átéljem Bergman vi­lágának tragikus fájdajmassá- Sát- Takács István Komlós János: íMajd kialakul Minek ma konferálni? Azelőtt kellett. Az­irJ~ előtt ki se mertük nyitni a szánkat, örültünk, ha akadt egy konferanszié, aki helyettünk is kinyitotta kicsit. De ma? Min­denkinek jár a szája, reggeltől estig. Minek itt konferálni? Régen csak hallgattunk, és mindenkire san­dán néztünk, bizalmatlanul, és ha valaki visz- szanézett ugyanígy, ráfogtuk, hogy reakciós. Ma? Fő a bizalom. Már a reakciós sem re­akciós többé, csak... vannak még fenntartá­sai. És jó szakember! A tolvaj sem tolvaj már, csak... megté­vedt. Mindig azt hallotta: „Tied a gyár, tied a gyár!” gondolta: saját gyára, vigye haza ■ hazavitte. Nálunk már a házastársak is bíznak egy­másban. A szomszédunkban lakik például egy asszony, akinek 25 évi házasság után mosta­nában kezd kimaradozni a férje. Maga ?zt tűri? — kérdeztem tőle. Hát mit tudok csi­nálni? — felelte az asszony. — És mit tud a férjem csinálni? Fő a bizalom. És a nyugi. Mi már megbízunk az emberekben. Min­denkiben. Még a becsületesekben is. Rájuk bízzuk a gyárakat, a gazdaságokat, milliókat. mindent! Csak egyet nem bízunk rájuk A liftet. Az országot elvezethetik. Na bumm! De a liftet? Észnél legyünk, emberek! Egyébként: f6 a bizalom és a nyugi. Meri nálunk nyugi van. Hiába, no, jól mennek a dolgok. Haladunk. Fejlődünk. És mennyi min den épül nálunk! És mióta? És meddig? De nyugi, nyugi, majd kialakul. Hát kevés a munkaerő... No persze, nem úgy kevés, hogy nincs, hanem úgy kevés, hogy... Van itt elég mérnök, építész, pedagógus, agronó- mus, csak egyetem után mást csinál átme­netileg ... tíz-húsz évig.. „ De nyugi. Ami eltűnik, az előkerül. Egy időben eltűntek a külföldi rokonok is. Senkinek sem volt Nyugaton rokona évekig. És most? Hány csomagot küldenek a nem létező tantik? Mert rokon nem véss el, esak átalakul. Az egyikből Volkswagen lesz, a másikből IKKA- csomag. Ezt persze sokan ellenzik. Emlékszem, nagy vita folyt nálunk a kispolgári hóbortokról. Hogy vannak, akik az öreganyjukat is elad­nák egy mosógépért. Ami csakugyan képte­lenség. Ha eladják a nagymamát, ki fog a gyerekekre vigyázni? Az írók is azt hajtogatják, hogy vigyáz­zunk, ne legyen frizsider szocializmus. És iga­zuk van, elvileg. No de nyugi! Hát lehet ná­lunk frizsidert kapni? Vannak még problémák, persze. Egyes he­lyeken protekció nélkül meg sem lehet moz­dulni. De nyugi. Kis ország vagyunk. Kinek nincs nálunk protekciója? Korrupció is akad. Van még olyan hely, ahol pénz nélkül semmit sem lehet elintézni. No de nyugi! Vannak helyek, ahol pénzzel sem lehet semmit elintézni! Gyenge a futball is. Egyesek kifogásolok, minek annyi futballcsapat nálunk. Mert a Va­sas, az rendben van, annak van egy stabil tábora. A Fradi, hát annak is szurkol néhánt< ember... kétségtelen. De minek a többi? — teszik fel a kérdést. És mit felelünk? Nyugi, nyugi. Gólt nem rúgnak be a csapatok, ez igaz. De hány edzőt rúgnak ki! Nyugi, nyugi, majd kialakul — ez a jelszó nálunk. És nem indokolatlanul. Jól mean sorunk. Olyan jól élünk, mint régen a ma­szekok. És hogyan fogunk élni? Ahogyan ni", élnek a maszekok. Nálunk nyugi van. Itt nem izgul, nem cso­dálkozik senki. Újságot is csak azért veszünk, hogy megnézzük, benne van-e már, amit úay- is tud mindenki. Nincs benne ma? Benne lesz jövőre. Nyugi, nyugi. A gyerekek sem csodálkoznak, ha szerel­mes filmeket mutatunk nekik. Hogy szüle­tik a gyerek, azt minden gyerek tudja ná­lunk. De hogyan nem születik? Azt ma1' ké­sőbb .,. nyugi. Itt nem csodálkozik senki. Csak a nők néz­nek ránk nagy, csodálkozó szemmel. De az festve van, nem kell bedőlni. ff fa erről van szó. Itt rendben mennek a dolgok, itt mindenről lehet beszélni, fő a- bizalom és fő a nyugi... Minek ide kon­feranszié? Mit mondhat itt egy koferanszié? Semmit. És vannak ugyan még problémák, de ak­kor is mi újat mondhatna a konferanszié? Semmit, Ha csak azt nem, hogy.., nyugi, nyugi, majd kialakult t l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents