Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
A Pécsi Nemzeti Színház zenés műsorainak mérlege Városunk zenei évadjának mérlege hiányos maradna, ha csak a Filharmónia-koncertekre. a helyi művészek és öntevékeny együttesek szerepléseire terjedne ki figyelmünk. A teljességhez tartozik a Pécsi Nemzeti Színház zenés műsorainak értékelése is, hiszen a szimfonikus és kamarahangversenyek mellett az operaelőadások jelentik a zenekedvelőik számára a legvonzóbb hatást, az operettek pedig a legszélesebb rétegeknek a szórakozást. Színházunk az elmúlt évad. ban 3 opera, 3 operett és 2 zenes vígjáték, illetve 1 balett- bemutatót tartott. A három opera — Sosztako- vics: Kisvárosi Lady Macbeth, Mozart: Don Juan és Weber: A bűvös vadász— előadásával együttesünk folytatta eddigi sikeres, tervszerű munkáját. Két bemutatót Paulusz Elemér, egyet Nagy Ferenc vezényelt, de a további előadások Kardos György és dr. Dőry Miklós részére is biztosították dirigensi elképzeléseik valóra váltását. Mindhárom operabemutatót Horváth Zoltán rendezte. Az coeratársulat művészei elismerésre méltó teljesítményeket nyújtottak, • született néhány kimagasló, zeneileg és színészi- lég is emlékezetes alakítás. Az enekesek foglalkoztatottsága azonban nem volt mindig egyenletes. A zenekar ez évben is jó munkát végzett, a kisegítőkkel megerősített kórus örvendetes fejlődésnek indult. A kórus ügyének megnyugtató rendezése a következő évad- i ban feltétlenül megoldásra vár. Az operabemutatók közül a legjelentősebb és legegyértelműbb sikert Dimitrij Sosztako- j vicsnak, a szovjet zenei élet kimagasló egyéniségének a harmincas évek elején komponált. sokat vitatott operája, a Kisvárosi Lady Macbeth aratta. Amint azt a fővárosi kritikák egybehangzóan megállapították: „a pécsi operabemutató jelentőségét a magyarországi bemutató felelősségvállalása és súlya sokszorozta meg. Pécs operatársulata kitett magáért ebben a feladatban. Egy szokatlan, különleges stílusú és hangütésű zenedrámát magas fokú színpadi hitellel tolmácsoltak — az előadás atmoszférája, részleteinek kidolgozottsága és összehangoltsága legalábbis erről győz meg. Horváth Zoltán, a fiatal rendező talán eddigi legigényesebb és legmerészebb munkájával vizsgázott ebben az előadásban. Paulusz Elemér is, az együttes zenei Irányítójaként, imponálóan állt helyt új szerű feladatában.” A bemutató jelentőségét fokozta, hogy azt a rádió és a televízió közvetítése folytán az egész ország megismerhette. Az előadások egyikét megtekintette Lev Dimitrijevics Mihailov, az opera moszkvai bemutatójának rendezője is, aki elismeréssel nyilatkozott a pécsiek nagyszerű teljesítményéről. A Sosz/takovics-opera előadásának rendkívüli sikere részben azzal is magyarázható, hogy előadási hagyományok nélküli művet láthattunk. Nem zavart semmiféle korábbi, hanglemezfelvételről vagy élő előadásban hallott emlékkép. Ezért volt nehezebb feladata operaénekeseink nek Mozart Dcm Juan és Weber A bűvös vadász című operáinak előadásánál, ahol meg kellett küzdeniök az operalátogató közönség korábban szer zett, esetleg világhírű művészektől kapott élményeivel. Természetes, hogy ennek ellenére 'operaegyüttesünk nem mondhat le ' arról, hogy népszerű operarepertoárját ilyen közismert művekkel tovább gazdagítsa. Nem lehet azonSÍK MIHÁLY: DCúuúkan úrizt! meq... Megfordított vesszőkosár az ég. Fényből fonták. Szalmáján béke ül. A csillagok, mint pelyhes lúscsibék csipognak fenn, a kotlós Hold körül. A sötét éjjel puha szárny alatt melengeti a bolyhosodé csendet, a csend melenget szárnyas vágyakat, a vágj' meg szárnyas lelkeket melenget. Míg lágy hullámban fodroz a sötét, és alvó asszonj'ként piheg a város, a szív, ledobva álarc-közönyét — piros madár — az emlékekben szálldos: hátratekint, majd továbbszáll, előre, távoli vágyak csillaga felé, vágyból gyúrt felhők hátán, a Jövőbe: égi magasság, de az emberé! ... S te is repülsz már! Az a vágy repít, hogy míg az alkony álom-selymeket sző. követhesd szent rezzenéseit, s őrt állhass a szövött álmok felett. Ez kötelesség: szív-diktálta kényszer, a hivatás konok parancs-szava. Hisz jól tudod;, a csillag fönn nem ékszer: — azt is az ember álmodta oda!... Aztán szárnyad a földre visszatéved, s így szólsz magadban: — Látod, este lett. Egy nappal, látod, újra több az élet. Egy nappal több. S egy nappal kevesebb. Egy nappal újra kevesebb a létből, és minden nappal kevesebb marad: — ne tékozold hát könnyelműn szavad! L. Tudod, ha szólsz, szavadban egy világ van. Kettős mércével kell mérned magad: ' ott szemmel lépkedj a nagyvilágban, s konokan őrizd meg az álmokat. ban elhanyagolható szempont a műsorválasztásnál a rendelkezésre álló énekesi gárda felkészültsége, hangi adottsága. A baletíegyüttes egy bemutatót tartott, mely ezúttal is országos figyelmet keltett. Nemcsak szorosan értelmezett koreográfiái szempontból, hanem zenei értelemben is jelentős esemény minden alkalommal a pécsi balettbemutató. Ezúttal Is újabb lehetőséget nyújtott fiatal magyar zeneszerzőknek az alkotásra. Lend- vay Kamilló a háború sújtotta és ostromgyűrűből szabadult emberi lélek romjai között összecsapó Eszmélés című egyfelvonásos balett szereplői számára komponált zenét. Különösen érdekes zenei csemegét hozott a három miniatűr-balett. Előző években, amikor formakutató műhelymunkáját vitte az együttes színpadra — az Etűdökben — Purcell, Couperin és Vivaldi zenéjéhez nyúltak. Most, amikor művészi alkatuk világába engedtek bepillantást, természetes, hogy a kortárs magyar zeneszerzőkhöz fordultak. Az ő szüntelen jelenlétüket, a mai magyar zene elsőrendű társszerepét tették még láthatóbbá, amikor a zenekari árokból a színpadra kérték Barth István fuvola- művészt, aki Szőllősy András: Pantomim-jében működött közre, Keszler György fagottművészt, aki Petrovics Emil: Passacaglia zongorára, fagottra és a pirostrikós táncosnőre című kompozícióját szólaltatta meg, valamint Heindl János trombitaművészt,, akinek szólóját Kurtág György: Improvizáció és ária című művében hallhattuk. A zongoraszólam megszólaltatása, valamint a balett-est zenekari részében a vezénylő karmesteri feladat gondos ellátása Nagy Ferenc tehetségét dicséri. A balett-est' zárószáma Beethoven: Prome- teusz-ára komponált táncdráma volt, melynek megszólaltatása túlhaladta a kislétszámú zenekar erejét. A Pécs mj. város és Baranya megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságainak együttes ülésén ismertetett Előterjesztés megállapítja, hogy az operával és a balettel szemben nagymérvű érdektelenség volt tapasztalható a megyében. Ha a kisméretű, hiányos technikai felszerelésű falusi művelődési otthonok színpadán nehézségekbe ütközött a prózai darabok bemutatása, mennyivel inkább vonatkozik ez az operára, melynek díszlete, kórusa, zenekara még kevésbé egyszerűsíthető le, a teljes illúzió- rombolás veszélye nélkül. Az operaelőadások népszerűségének növelésére még inkább meg kell szervezni a vidékiek csoportos beutazását, illetve a gördülő operaelőadásokkal az erre alkalmas nagyobb helyek felkeresését. A múlt évadban 25 ilyen gördülő operaelőadás nak 8 615 nézője volt. Az operaelőadások látogatottságának és művészi színvonalának emelésére fokozottabb mértékben kellene gondolni egy-egy hazai, esetleg külföldi neves ipűvész vendég- fellépésére. Az elmúlt évek során egy-egy operafelújítás_ nál már alkalmazták ezt a gyakorlatot. A külföldre irányuló kapcsolatok kiépítésének első lépcsőiéként jött létre az évad során a kölcsönös művészcsere az Eszéki Nemzeti Színház operatársulatával. Elő szőr a pécsiek látogattak Eszékre, ahol Verdi Rigoletto című operáját Paulusz Elemér vezényelte. Gilda szerepét Ágoston Edit, Sparafucilet Marczis Demeter énekelte. Ezt követte a jugoszláv művészek pécsi látogatása: Branka Galic, Slavica Pfaf-Ivas és Mariján Brucic lépett színpadra, Dra- gutin Savin zeneigazgató vezényelt, akiket meleg szeretettel fogadott a színházat zsúfolásig megtöltő közönség. A legnépszerűbb Verdi-operák közé tartozó Trubadúr, melyet erre az alkalomra újított fel igen nagy gonddal és művészt munkával a színház kollektívája, rendkívül alkalmasnak bizonyult arra, hogy mind az eszéki vendégek, mind pedig az itthoniak a legelőnyösebben mutatkozzanak be. E Trubadur- előadás valóban nagyon szép j volt. az első sikeres lépés a j külföldi kapcsolatok kiépítése i felé. „A siker után várjuk a I folytatást” — írtuk 1965 februárjában. De a folytatás azóta is késik. Mint ahogy a tavaly nyári. Ernster Dezső vendég- | fellépésével fémjelzett, hatal- | más élményt nyújtó szabadtéri j Don Carlos előadásnak sem j volt idén folytatása. Jövőre j pedig már csak két operabemutatóra számíthatunk. A Pécsi Nemzeti Színház „mindent-játszási” kötelezettségéből fakad, hogy az opera és a prózai művek bemutatása mellett a könnyű zenés műfajjal is jelentkezzék. Ebben az évadban terv- szerűtlenség és kapkodás jellemezte az ilyen irányú műsorpolitikát. Az előbb említett Előterjesztés is megállapítja, hogy „a könnyűzenei program nem minden esetben volt eléggé igényes.” Ugyanakkor szól arról is, hogy „a baranyai községekben általában a zenés, könnyű műfajú produkciókat fogadják szívesen”. Az a körülmény, hogy a közönség jelentős része szívesen fogadja a vidám, zenés darabokat, sikerük rendszerint biztos, csak fokozza a színház felelősségét és semmiesetre sem mentesíthet a lehető legmegfelelőbb darab kellő időben történő, körültekintő és gondos kiválasztásának, valamint színrevitelének munkája alól. Az idén bemutatott Huszka Jenő Mária főhadnagy, Ábrahám Pál: Viktória és Zerkovitz Béla: Csókos asz- j szony című operettek a nagy közönségsiker ellenére sem jelentettek továbblépést azon a helyes úton, melyen az elmúlt években operettjátszá- sunk elindult. Még kevesebb siker kísérte a zenés vígjátékok előadását. Kérdés marad, hogy miért kellett bemutatni Tabi László— Eisemann Mihály: Pel a kezekkel! című, negyedszázaddal ezelőtt írt vígjátékát (zenével, három felvonásban), mely a legnagyobb jóakarattal sem tartozik e műfaj kimagasló alkotásai közé. A kasszasikerre sem lehet hivatkozni, mivel a közönségnek sem kellett. A ! másik zenés darab, az ,,Irma, te édes” musical nálunk keveset árult el értékeiből és abból, hogy miért játsszák világszerte sikerrel? Reméljük, hogy a közelgő új évad tovább fokozza a tavalyi sikereket és elkerüli mindazt, ami hiba volt. Városunk művészi hírneve és a közönség jogos szórakozási igénye az a kettősség, melyet színházunknak még nagyobb gonddal és igényességgel kell kielégítenie. —nt— A Modern Magyar Képtár új szerzeményei közűi mutatjuk be Uitz Béla Ülő férfi című művét. FOTO: NÁDOR KATALIN m Pár szó a névválasztásról Lapunk múlt szerdai számában a „Damáz és Athira nem jelentkezik” című cikk írója foglalkozik az augusztus havában- sorra kerülő ritka névnapokkal. Bizonyos, hogy a cikkben említett Xénia, Zára, Tekla, Alpár és Józsa nevek valóban ritkán olvashatók a születési anyakönyvi hírek rovatában. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem. hogy augusztus hónapban vannak a virágüzletek forgalmát fellendítő keresztnevek, mint például: az Ibolya, Rózsa (Róza), Zsuzsanna, Klára, Ilona, illetőleg a László, István, Lajos, Lőrinc, Péter nevek! Egy-két magyar eredetű név is akad augusztus havában: Lehel, Ernőd, Ipoly, Huba. Sajnálatos, hogy a naptár- készítők még igen sok magyar utónévnek nem találták meg ünneplésre alkalmas idejét. Talán ez az egyik oka annak, hogy sokan még most is idegenkednek a magyar eredetű nevektől, amelyeket főleg gyakran előforduló családneveknél szoktak megkülönböztetésül adni. Az iskolában a sok Kovács Máriától könnyebb megkülönböztetni a Kovács Rékát, vagy a Kiss Erzsikétől a Kiss Csillát, Tündét vagy Hajnalkát. Ízlés dolga, hogy melyik név szép. A névadás is olyan, mint a divat: koronként, vidékenként, sőt: családonként is változik. „Csodálja a maradék, mennyit változtat az idő csak nevezetekben is” — írja már Anonymus. Bizonyos, hogy mindig lesznek Júliák, Máriák, Erzsébetek, Annák és Ilonák. A Zsuzsanna és a Péter név viszont hol eltűnik, hol pedig újból előbukkan. A legtöbb szülő eléggé felelőtlenül ragaszkodik ahhoz, hogy az újszülött az apa vagy az anya nevét viselje. Csak több gyermek esetén válogatnak a nevek között, de ilyenkor is rendszerint a két család valamelyik tagja lesz a névadó. Pedig nem biztos, hogy a felnőtt koraiaknak majd tetszik a szülők választása. Ezért célszerű, ha a szülők nem egy, hanem több utónévvel látják ed gyermekeiket. Hadd válasszák ki a sajátmaguk számára legszebben hangzót! Sokan nem tudják, hogy a leggyakrabban használt kereszt- és utónevek görög, latin, germán vagy héber eredetűek és gyakran szokatlan értelműek. Ki gondolná pl., hogy a György, Györgyi görög eredetű név földművest, Tamás ikret, Terézia vadásznőt, István koszorúst, Márta szomorút jelent? Gyakran előfordul, hogy az idegen eredetű neveket magyar változatukban is használják. így lesz az Angellából Angyalka, Viktorból Győző, Flórából Virág, Stefániából Istvánka stb/ Azt azonban kevesen tudják, hogy a Margarétából lett Margit és a Gyöngyi név azonos értelmű. Mind. többen akadnak olyan szülők, akik újszülött gyermeküknek magyar eredetű nevet szeretnének adni. Célszerű lenne ezért, ha az anyakönyvi hivatalokban ilyen jegyzékből válogathatnának az érdeklődők. A névgyűjtők évkönyvekből, krónikákból, oklevelekből és levéltárak anyagából közel hatezer régi magyar nevet jegyeztek fel. Bőséges tehát a választék! Ezek a régi magyar személynevek sokszor szebbek a maiaknál, csak meg kell szokni őket. Szinte bókoltak- ezek a színes nevek a viselőjüknek: Ajándék (1152-ből), Aranka (1333-ból), vagy: Cece, Csoda, Csöpke, Epres, Gyönyörű, Havaska, Szökéte, Színes. Szépek az irodalmi kapcsolaté nevek is: Etelka, Ildikó, Emőke, Csilla, Tünde, Hajna, Réka, Aporka. Barsika stb. Egy-két férfinevet is kiragadunk: Ab a. Acsád. Apor, Ajtony, Ákos, Alpár, Bács, Bajád. Bánk Bánors, Bars, Bulcsú, Csanád, Csák, Cseke, Csekőd, Ellák FJőd, Ernye, Farkas, Gyula stb. Bizonyos, hogy Bogárka, Sugárka. Szénáiké szebb név, legalábbis jobban cseng a magyar fülnek, mint a Genovéva, Leokádia, avagy a bevezetőben említett ritka nevek. A névadásnál azonban gondolni kell a jövőre is. A sok kicsinyítő képzővel ellátott név kedvesen hangzik a csecsemőkorban. talán még a menyasszonynál is, de az anvós -----'■»k ént? Gárdonyi mondása jut eszünkbe: ..Bizonyos koror ' '!: Sárika, Márika, Fánika — olyan, mint az öreg macskán a pántlika.” Toliseprű * i í i
