Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

A}^AÓK\r,mA' naplő „SZEGED HÍRŐS VA­ROS...” — E dallamot szólal­tatják meg estéről estére a fanfárok a szegedi Szabadtéri Játékok színpadán. A felújí­tás esztendeje, 1959 óta ez a hetedik évad és kereken 600 ezren látták az elmúlt hat esztendő 103 előadását. A szabadtéri játékok gon­dolata a harmincas években született meg. A Szegedi Fia­tal Művészek Kollégiumának lelkes és úttörő munkája nyo­mán, a város támogatásával, 1933-ban zajlott le az első sí'abadtéri előadás, melyen Madách Imre „Az ember f-ra- p’’diája” című remekművét adták elő, Ezt követően év­ről évre megrendezték a sza­badtéri játékokat, egyre bő­vülő, színesedő -műsorral. A második világháború kioltot­ta a szegedi Dóm tér reflek­torfényeit is. A nagymultú szabadtéri játékok azonban ú'iászülettek és az árkádos tér színpada, hétezerötszáz személyes nézőtere a népek barátságának és az egyetemes művelődésnek lett művsézi fó­ruma. Idén „Az ember tragédiája’’, a ,,Bánk bán” és a „Túran­dót” szerepel a programban — ez utóbbiban három vi­lághírű énekes: Amy Shuard, Nikola Nikolov és Jeanette Pilon — lép a közönség elé fellép majd Angliából a Harlequin-balett, mely Bern­stein világsikert aratott zenés játékát, a West Side Story-1 mutatja be. Érdekes szám­adat, hogy ehhez az előadás­hoz tízezer négyzetméternyi díszletet készítenek. A színpa­dot tíz méter magasan 50 mé­ter hosszú, 3 méter széles híd íveli majd át. „SZERETETTEL ÜDVÖ­ZÖLJÜK VAROSUNK VEN­DÉGEIT” — Ez a felirat ol­vasható a modem, csuklós villamosokon, de ezt a nagyon baráti, vendégszerető hangu­latot árasztja az egész Tisza- parti város: a Kárász utca ódon műemlék házai és mo­dem üzletsorai éppúgy, mint a kőcsípkés tomyú tanács­háza előtti Széchenyi tér gon­dosan ápolt fáival, Zala György szimbolikus szobrai­val. ízlésesen megvilágított medencéivel. Különösen az ápolt parkok, a rengeteg mű­vészi szobor és a szökőkutak keltenek a vendégben elisme­rést és valljuk be — ben­nünk, pécsiekben némi irigy­séget is. Ügy érezzük, hogy a helyi, építészeti adottságokon kívül vannak megszívlelhető tanulságok is. Ilyen például a tisztaság. Szemetet, kukás- edényt sehol sem látni, de szinte tízpercenként öntözik az utcákat, tereket. Nagyon impozáns a Móra Ferenc Mú­zeum előtti, színesen világító szökőkút, melynek illatos ró­zsaágyakkal körülvett me­dencéje a Kultúrpalota ko- rintoszi oszlopsorát tükrözi. A hídfő déli oldalán, a RoosevelMéren Birkacsárda, szabadban lobogó tűz fölött bográcsban fő a jóillatú gu­lyás, .mögötte sült halat áru­sítanak. Ennek ellenére itt is tisztaság fogad. A hídfő kö­zeiében horgonyzó Szóiké Ti­sza hajószálloda és vendéglő fedélzeti éttermébpl különösen szép a kilátás: észak felé emelkednek a világhírű sza­lámigyár épületei, szemközt Szeged legújabb városnegye­dének, az Odessza városrész­nek lakóházai kandikálnak ki a fák közül, mögötte a szege­di egyetem füvészkertje, eg­zotikus növénycsodáival. A TÉR. Egészen más. mint a pécsi Dóm-tér, de ez is le­nyűgöző. Az egyetemi tömb két záróépülete, az élettani és gyógyszertani intézet bástya- szerűen kiképzett terasza ha­tárolja. Az árkádok alatt a Nemzeti Pantheon szobrai sorakoznak. A modern épüle­tek között nyolcszögletű to­rony: a 12 századi Dömötör- templom tornyának maradvá­nya. Meghallgatjuk a híres zenélő-óra kedves játékát: a figurák kijönnek, bemennek, de a zene már zörög,* felújí­tásra szorul. Aztán orgona­szó hallatszik: a Fogadalmi Templomból szűrődik ki — itt van Európa egyik legna­gyobb orgonája. Több, mint tízezer sípjával Pécsre em­lékeztet, hiszen az egykor vi­lághírű pécsi Angster-gyár készítette. Ez az orgona — a szabadtéri játékok közel száz­tagú zenekarával, valamint a szegedi és fővárosi énekesek­FILM HÍREK Csehszlovákiában útirajz filmekből álló sorozat bemu­tatását tervezik. Havonta tűznek műsorra egy-egy e ;esz estét betöltő filmet, s az első f ogramban szere­pe] a neves hol­land rendező, Bért 1: aanstra KIRÁLY- S \G A TENGE- N ÉL című doku- r uumfilmje. O A kritikusok el- E .rasztalják a Ko- P-r Sziget világhírű japán rendezőjé- e k, Kaneto Shin­dy ak új filmjét, a; ONIBABÁ-t. A fi n, azon kívül, hogy az erotika ii int érdeklődő né­ző igényét szolgálja ki, többet nem igen ad. o A Cherbourgi esernyők világsike­re után Jacques De­my és Michel Leg­rand újabb énekes filmet készít LES DEMOISELLES DE ROCHEFORT (ROCHERORT-I KISASSZONYOK) fa'mmel. Andrej Tros, a lengyel Syrena al­kotóközösség fiatal rendezője első film­jét forgatja HA­LÁL A KÖZÉPSŐ SZOBÁBAN cím­mel. A film a hit­leri megszállás ide­jéből meríti témá­ját. o NOEL HOWARD francia filmet for­gat Görögországban Eicmann elrablásá­ról. A készülő film egyik érdekessége, hogy Daliah Lavi, aki az izraeli had­sereg katonája volt, mielőtt színésznő lett, izraeli tisztet játszik. o René Clair Ro­mániában forgatja LES FETES GA­LANTES című vígjátékát, saját forgatókönyvéből. A XVIII. század­ban játszódó tör­ténet egy zsoldos- (Jean-Pierre Cassel) és egy botcsinálta katona (Philipe Avron) kalandjait meséli el, a hős és egy ellenséges tá­bornok unokahúgá­nak szerelmével fűszerezve. A női főszerepet Genevi­eve Casile, a tá­bornokot Kovács György román szí­nész játssza. o A Daily Worker kritikusa elismerés­sel ír Mai Zetter- ling svéd színésznő első rendezői mun­kájáról, a SZEREL­MESPÁROK című filmről. A történet a század elején ját­szódik, középpont­jában egy arisztok­rata család áll. Há­rom nő szülni ké­szül, s az előítéle­tek, a korlátoltság mindhármukat sze­rencsétlenné teszi. A film fő monda­nivalója a nők el- nyomottsága, s mint a cikkíró megjegy­zi, az első svéd női rendező élvonalba lépett ezzel a film­jével. bői álló kórussal együtt — fontos szerepet kap a Tragé­dia előadásain. A templom kórusán szólal meg és hang­szórókon sugárzik ki a térre Vaszy Viktor megkapó és ki­fejező zenéje, mely végigvo­nul az egész darabon. A vál­takozó színek, a soronkövet- kező álomképek aláfestésére, hangulatteremtésre a kornak megfelelő; a kort kifejező ze­nei anyag született. Ez a stilizált dallamoktól, a dór és frid hangzatoktól egészen a dodekafonikus dallamsorig, sőt az eszkimó képben a konkrét zenéig terjed. A tér, a Fogadalmi Temp­lom csaknem százméter ma­gas tornyaival, melyek leg- csúcsán lévő kis rkélyekről elszánt lépcsőmászók miniatűr alakjai integetnek. A torony tövében pedig javában folyik az előkészítő munka az esti előadáshoz. Óriási ez a szín­pad: alapterülete 700 négyzet- méter. 230 műszaki alkalma­zott dolgozik itt: asztalosok, vasmunkások, ácsok, festők, szabók, villanyszerelők. A GELKA külön laboratóriumot rendezett be modern keverő­asztalokkal, magnef ónokkal, erősítőkkel. Hiszen egy-egy előadást — a cselekménytől függően — 20—25 mikrofon­nal közvetítenek a nézőtér há­romezer kis, u. n. suttogó hanszprójához. A hátsó sorok­ba a hang késleltető berende­zésen át jut,' vagyis elektro­mos úton ugyanilyan sebes­séggel, mint természetes úton. „KICSI A VILÄG” — szok­tuk mondani, ha idegenben is lépten nyomon ismerősök­kel találkozunk. Érvényes ez Szegedre is, ahol néhány óra leforgása alatt sok ismerős arcot pillantottunk meg. Pe­dig rengeteg az Idegen Sze­geden: idén közönségrekordra számítanak. Gács György, a városi ta­nács Idegenforgalmi Hivatalá­nak vezetője adatokkal bizo­nyít: — Kétszázezer vendéget vá­runk, húsz ország érdeklődőit. A szomszédos baráti Jugosz­láviából húszezer utas foga­dására készültünk fel. A pé­csiek és baranyaiak is nagy számiban érkeznek a Tisza- parti városba. Mintegy ezerre tehető a számuk. Különösen augusztus közepe táján vá­runk nagyobb csoportokat, több külön autóbusszal, kö­zöttük 400 baranyai tsz pa­rasztot Változatos program várja őket. A Nyári Tárlat ötven neves képzőművész alkotásai­val, a Móra Ferenc Múzeum­ban kiállítás a Tisza élővilá­gáról, az e tájon feltárt ré­gészeti kincsekről, a szegedi népéletről, a város irodalmi életéről, várostörténetéről és megtekinthetők a magyar gra­fikusok, nyomdászok legszebb könyvei. A Kárász-utcai kép­csarnokban iparművészeti be­mutató, a Kamaraszínházban lakberendezési kiállítás. Or- gonahangvefseny a Dómban, prímásverseny az újszegedi vi­gadóban. A baranyaiakat bi­zonyára érdekli majd az őszi­barack- és borkiállítás, a spor­tolókat pedig az országos csel­gáncs-, nemzetközi motorcsó­nak- és go-kart-verseny. És természetesen várja a pécsi­eket. a szabadtéri színpadon a Tragédia és a Bánk bán elő­adása. Erkel Ferenc operájá­nak érdekessége, hogy a fővá­rosi művészek: Simándy Jó­zsef. Komlóssy Erzsébet, Mol- dován Stefánia mellett két fiatal pécsi operaénekes is ré­szese az előadásnak: Tréfás István Biberachot, Marczis Demeter pedig H. Endre ki­rályt alakítja. Tréfás István játékát, a „lé­zengő Ritter” szellemi fölé­nyét, minden cselszövésre kész ciniikusságát, mértéktar­tását különösen elismeréssel értékelik a szakemberek. Mar­czis Demeter is jól érzi magát Szegeden: őt is magával ra­gadta a város hangulata, az, hoigy itt mindenfcmek szív­ügye a szabadtéri .játékok si­kere. És persze nagy élmény énekelni 7500 ember előtt.. . Aztán arról beszél, hogy a jö­vő héten Olaszországba uta­zik, de nem titkolhatja örö­mét: szerződést írt alá minap, mely szerint márciusban az Évszakokat énekli a francia- országi Nantes városában Werner Mária és Réti József társaságában. „A TISZAPARTON HAL­KAN BALLAGOK...” ahol Juhász Gyula hallgatta egykor a habok suttogását. De ma az egyetem, mely egykor el­utasította József Attilát, már a költő nevét viseli. Dankó Pista szobrát pedig reflekto­rokkal világítva, tévé kamera pásztázza. Milliók figyelnek Szegedre,.j —nt— — Nem igaz, hogy a bá­í nyász hős, — a bányász em- | bér. Én tudom, mit csinál­nak a bányászok. Voltam ve­lük együtt a föld alatt. Ami­kor néma csöndben lefelé mentünk a kasban, szorongás töltött el mindnyájunkat. Csak felfelé jövet váltotta ki az emberekből a felszabadulás, a megkönnyebbülés érzése a vi­dámságot, a csipkelődést, az ugratást. És éppen ez a nagy­ság, a félelem ellenére, a szo­rongással együtt vállalt helyt­állás. Ezért az élményért és nem karaktert keresni men­tem a bányába. A szobor a bányászt és nem XY bányászt ábrázolja. Kalló Viktor Munkácsy-dí- jas szobrászművész mondja ezeket. Az ő bányász szobrát állítják fel a közeljövőben Űjmecsekalján a Mecseki Érc- bányászati Tröszt központi irodaépülete előtt. Félig kész és elkészült munkák, vázla­tok között áll a hatalmas, két­szeres életnagyságú szobor. — Ez a munka megbízásra készült. A Képzőművészeti Alaptól kaptam a feladatot. Amikor a mű még csak ala - kulóban volt, valamiféle, alap­jában véve konzervativizmus­ból fakadó bizalmatlanság* TAKÁCS DEZSŐ LÉPCSŐS UTCA Könyvespolc Héra Zoltán: IRODALMI TUDÓSÍTÁSOK A Népszabadság hasábjairól ismerjük e kötet tanulmá­nyainak, kritikáinak zömét, de így összegyűjtve értjük át ségét, bírálatának célbataláló iránvzását. Az élő irodalom­mal való benső kapcsolat jel­lemzi Héra Zoltán kritikusi tevékenységét. Néhány nagy klasszikusra való ünnepi em­lékezésen kívül valamennyi írása mai irodalmunk Izgal­mas alakulásáról tudósít, gyakran szenvedélyes odamon- dogatással, de mindig a sznob polgári szemlélet elleni kímé­letlen harc jegyében. Amilyen őszinte lelkesedéssel fedezik fel néhány fiatal írónkban az új, a szocialista. realiz­mus felé törekvés sikeres vo­násait, úgy pécézi ki nem egy lásokat. Néhány élesen meg- bírálatában a felszínes, múlt­ba kacsingató modorosságo­kat, elvi és világnéze.ti kisik­lásokat. Féja Géza: SZABADCSAPAT Az egykori Eötvös-Kollé- gium viszonylagosan haladó szellemű gárdájából került ki annak a szellemi szabadcsa­patnak a zöme, melynek vi­selt dolgai, megpróbáltatásai és sikerei a tárgya Féja Géza emlékezéseinek. Féja az ellen­forradalom legdühödtebb idő­szakában jött Csehszlovákiá­ból Magyarországra, s azt ír­ja le, hogyan sikerült az embertelenség e szennyes ára­dásában is küzdenie a jobb jövőért. Megdöbbentő rajzát adja egy esztergomi tábori iskola lélekgyilkos légkörének, majd a Horthy-korszak le­sújtó sajtó és irodalmi viszo­nyainak. Ha nem is elegendő önkritikával, de plasztikusan mutatja be a sarjadó faluku­tató irodalom kezdeti hősko­rát. A BÁNYÁSZ Kalló Viktor bányász-szobrát állítják fel Ujmecseka íján mondhatnám úgy is félelem fogadta a művészeti tanács részéről. „Nem eléggé közért­hető” — mondták. — A szo­bor ugyanis krómacél-lemez- ből készült hegesztéssel. Ere­detileg is így képzeltem, mert a figura így egyszerre hat könnyednek is, monumentális­nak is. A modem építészeti környezetbe ez jól beleillik. A szobor a 39-es dandár utat zárja le, majd másfél méteres vasbeton alapzaton áll, frontálisan az Olimpia ét­terem felé fordul. Mögötte az irodaház tömege. A szobor tehát elsősorban a z ember, aki dolgozik, aki törekszik valami felé. Ettől lesz egy kissé szimbólum. Va­lóban, a gótika felfelé törek­vését juttatja eszünkbe a kom pozíció. A test felépítése ha­talmas, erős. A markáns fej komoly, elszántságot sugároz. — Persze kérdés, hogy má­sok is megértik-e szándéko­mat. Én úgy érzem, igen. A Köztársaság téri szobor után ez a nagy állomás. A követ­kező esetleg csak néhány év múlva jön. Nem akarok har­mincnégy éves koromban nagy művész lenni. Tanulni akarok. Lakatos voltam. Pé­csett három évet töltöttem, onnan kerültem a főiskolára. Köhler Gyula lakatosmester­nél dolgoztaim, igen sokat kö­szönhetek neki, elsősorban az anyag szeretetét. Mindenféle anyaggal dolgozom, kísérlete­zem. Stílusom állandóan vál­tozik, szinte nincs két egyfor­ma munkám, s nincs meste­rem sem. Mindenkitől tanul­tam és tanulok, eszményké­pem az egyiptomi szobrok monumentális higgadtsága — Tudom, korunk problé­mája a modernség, de ez semmit sem ér lélek és hu­mánum nélkül. Én ilyen mo­dernet alkotok, nem a fciszá- mítottan azt. Persze még so­kat kell harcolni ennek elfo­gadásáért. A szombathelyi emlékmű-tervet elfogadták, majd visszaadták azzal, vár­jak húsz évet vele, addig ta­lán felnő hozzá a város. A kubaiak elvitték; — A munkásábrázolás rég­óta és állandóan foglalkoztat. Azt hiszem, hogy az ifjúság élményei a legmaradandóbb, sőt meghatározó élményei az embernek. A legújabb tervem még csak vázlatban van meg. Egy kohász. Ülő figura, nyu­godt. méltóságos. Amolvan „munkásisten”. Ezt is króm­acélból készítem el. Talán ez lesz az a bizonyos harmadik nagy munkám. De addig pi­hennék még. — Hogy hogyan? — Kisebb munkákon, meg­rendeléseken dolgozom. Nemcsak szavait figyeltem. Öt is, meg a készülő és kész alkotásait. Szenvedélyessé vá­lik, ha a művészetről, a mun­káról van szó. Ezekről komo­lyan beszél, hittel, meggyőző­déssel. Hisz saját elképzelé­seiben, abban, hogy amit °d- dig tett, az jó, de ilyen lentős művekkel a háta mö­gött is — reméli, hogy ez még csak az út eleje. * ♦ eaedí mohaik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents