Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

Mit kellene még tennünk a valóban korszerű népművelésért? Évek óta folyik a vita nép­művelésünk égető problémái­ról. E vitáik középpontjába a korszerűség kérdése került. A korszerűség egyik vitatott kér­dése a népművelési formák korszerűsége. Egyesek szerint a népművelés válságban van. Oka a formák elavultsága. — Ezért fő erőinket az új, vál­tozatos, érdekesebb formák ke resésére kell fordítanunk. A másik vitatott kérdés a népművelés irányítási rend­szerének átalakítása, a szétta­goltság megszüntetése, az irá­nyítás egységes rendjének meg teremtése. Vitatkozunk a nép­művelés céljára fordított anya­gi, pénzügyi eszközök helye­sen összpontosított felhaszná­lásáról is. Ez is hozzátartozik a korszerűséghez, hiszen a takarékos, okos gazdálkodás a hatékonyabb felhasználást se­gíti elő. E vitáik helyes céloiícat szol­gálnak, itt-ott már némi ered­ményük is jelentkezik. Bizo­nyos, hogy előbb-utóbb elve­zetnek a járható út megtalá­lásához is. Egyesek esküsznek, hogy az említett kérdésekben van a népművelés további fej­lődésének kulcsa. Valamiféle csodaszerként tekintenek az új formáikra, az új eszközök­re, az irányítási mechanizmus tökéletesítésére. Egyesek sze­rint a komplex előadások, vagy a klubrendezvények, a filmmel egybekötött előadá­sok, a „Kd mit tud?” vetél­kedő, vagy éppen a különböző szakköri formákban rejlik a válság csodaszere. Ettől indít­tatva aztán elítélnek minden hagyományos formát, ami az előzőekbe nem illeszthető bele. A népművelésben soikféie formának — újnak és hagyo­mányosnak — meg van a ma­ga helyé. Alkalmazható teljes sikerrel, ha jó helyen alkal­mazzuk. Ezt a vitát úgyis a népművelés gyaikorlata dönti el. Néha azonban a szenve­délyes vitáikból valami nagyon fontos elem kimarad, vagy csak nagyon halványan lát­szik: nevezetesen a népmű­velési munka tartalmának, eszmeiségének korszerűsége. Pedig ez szerintünk a korszerűség legfontosabb eleme. Mert igaz, hogy a tömegek számára legkorszerűbb esz­közök felhasználásával lehet új ismereteket hatékonyan nyújtani, de az is igaz, hogy a korszerű formákban kor­szerű tartalomnak kell lennie. Különösen elgondolkozhatunk ezen az MSZMP KB. ideoló­giai irányelveinek tanulmá­nyozása közben. Vajon a ml népművelési gyakorlatunk tar­talmában, eszmeiségében meg felel-e az irányelvekben meg­fogalmazott követelményeik­nek? Jogos kételyeink támad­hatnak e tekintetben. A Hazafias Népfront és a TIT szervezésében számos köz Bégben, városi intézményben folytattunk beszélgetéseket az ideológiai irányelvekről értel­miségi emberekkel. E beszél­getések azt mutatták, hogy bi­zony még sok a hamis, torz, helytelen nézet egyes népmű­velők fejében. Baj van a nép­művelők szocialista meggyőző­désével. Sok ideológiai kérdés­ben nem marxista nézetek, el­képzelések találhatók. Márpe­dig csak az képes korszerű tartalmat adni a népművelő­dési tevékenységnek, aki azzal rendelkezik. A népművelő sem hagyja a küszöbön kívül ha­mis nézetéit, amikor előadást tart, szakköri foglalkozást ve­zet. könyvtári munkát végez, stb. S mi a korszerű tartalom a népművelésben? Ez semmi­képpen sem lehet más, mint a legkorszerűbb társadalomnak, a szocializmusnak az ideoló­giája: a marxizmus-leniniz- mvs. EnéTIkül nem korszerű a . ' ^korszerűbb’* népnevelés sem. Lássuk néhány terüle­ten a tétel igazságát. Nem lesz okszerű a haza­szeretetről tartott előadás ott, ahol az előadó fejében zava­rok vannak az internacionaliz­mus értelmezését illetően. S vannak kételyek napjainkban sok népművelőnél is e kér­désben. Népművelőink közül még egyesek az Ady által so­kat bírált rövidlátó nemzeti szemüvegen keresztül nézik a világot. Tekintetük túlzottan a nemzeti múlt felé fordul. Még nem a szocialista haza- fiság hatja át tudatukat. Még nem értik, hogy a „korszerű” hazafiság legfontosabb eleme a proletár intamacionalizmus. Nem lesz korszerű az a köz- gazdasági előadás sem, mely­nek előadója kételkedik a párt gazdaságpolitikájának he lyességóben, aki gazdasági tár­sadalmi építésünk visszásságai ért elvontan keresi a felelő­söket a felsőbb vezetésben, s nem arra ösztönzi hallga­tóit, hogy mindenki a maga helyén érezzen felelősséget munkájáért, küzdjön a negatív jelenségek ellen. Az az előadó sem képes a közösségi érzést igazán erősí­teni a hallgatói körében, aki maga is közömbös a társada­lom nagy kérdései iránit Erre is találunk — sajnos — mos­tanában — számos példát Leg utóbb Dunaszekcsőn vitatkoz­tunk a gazdasági mechaniz­mus kapcsán a felelősségről. Némely hozzászóló egyoldalú­an csak fent kereste a felelő­söket bizonyos gazdasági rend­szabályokért A vita során az­tán tisztázódott, hogy nincs külön felelősség fent és lent. A párt szövetségi politiká­ját magyarázó előadáson is előfordulhat, hogy a munkás- paraszt szövetségnek nem az igazi tartalmát kapják a hall­gatók. Annál inkább vannak ilyen aggályaink, mert a már említett ankéton találkoztunk népművelőkkel, akik úgy kép­zelik, hogy egyedül az ő fel­adatuk a parasztság érdekel­nek védelme, ök egyedül a parasztság hivatott szószólói. De vajon ki ellen akarják a szövetkezeti parasztságot meg védeni?’ A munkásosztály el­len? A szocialista állam el­len? Szocialista rendünk fölényét nem képes bizonyítani az a népművelő, aki maga is a nyugat neonfényes bódulatá­ban él, nem látva a neonfé­nyes kirakatok mögött a ki­zsákmányolást, elnyomást, mun kanélküILiséget. egyszóval a ka­pitalizmus lényegi jegyeit. Nemrég hallottunk egy él­ménybeszámolót egyik autó­klub rendezvényén, ahol az Olaszországban járt turista be­számolt a FIAT művekben lá­tottakról és hallottakról. Cso­dálatos színekkel tudta ecse­telni az ott látottakat. Az em­bernek szinte kedve kereke­dett kivándorolni, hogy ott dolgozhasson. Mondanom sém kell, hogy 6 a munkások ki­zsákmányolását, az osztályhar­cot ebben az üzemiben nem vette észre, élménybeszámoló­jában erről szó sem volt. A pacifizmus károg érzését nem tudja leküzdeni az a népne­velő, aki maga is semleges szeretne maradni a két világ- rendszer harcában. Még szép számmal találunk ilyen néze­teket képviselő népművelőket is. Mit eredményez ez a hely­zet a korszerűség követelmé­nyében? Lehet korszerűtlen egy előadás 3—1 nem korsze­rű eszimeisógű előadóval is (komplex-módszer). Lehet klub szerű rendezvény, ahol a kis­polgári életérzést kapják a résztvevők. Lehet művészeti szakkör, filmklub, ahol a ve­zető a maga nem korszerű esztétikai elvei alapján végzi az irányító nevelő munkát. — Sajnos ilyen példával talál­kozunk a népművelésben. Nem az a lényeg, hogy pl. a be­mutatott filmek mennyire szolgálják a dolgozók esztéti­kai ízlésének fejlődését, ha­nem milyen lesz a kasszasi­ker. Emiatt hajlandó enged­ményeiket tenni a gyenge esz- meiségű alkotások, vagy éppe„ a giccs javára. Előfordulhat, talán nem is nagyon ritkán olyan honis­mereti szakkör, ahol nem a szocialista hazaszeretet esz­mei erősödésének a tagokban hanem éppen a szűkkörű, kor­látolt nemzeti érzés, a nacio­nalizmus maradványa. S ez a forma könnyen vezethet ide, ha a vezetés nem szilárd, szo­cialista meggyőződésű vezetők kezében van. A népművelők világnézeti politikai, ideológiai képzését elsődleges feladatként kellene kezdenünk. S ennek érdekében kellene a korszerű formákat is felhasználni. Egyik fontos követelmény lehetne itt is a koordináltság. A népmű­velők sok ezres hadseregét csak az erők egyesítésével tud juk megfelelő eszmei szintre emelni. Szocialista meggyőző­désüket erősíteni, marxista vi­lágnézetüket fejleszteni. Erről is vitatkozhatnánk többet, mint eddig. De még inkább tehetnénk többet, mint eddig, mert már ma is kialakultak ennek bizonyos formád, felté- tetat Csák néhány ilyen koordi­nált lehetőséget .említek: A népművelők továbbképzése egyben a pedagógusok, taná­rok továbbképzése is. Együtt­működhetnének a Tanács, a TIT, a Szakszervezet, Haza­fias Népfront ezen a területen. Lehetséges formája ennek a már egyes megyékben kiala­kult Pedagógus Tudományos Napok időnkénti megrendezé­se. A népművelők továbbkép­zése egyben a könyvtárosok, művészeti szakkörvezetők to­vábbképzése is. Itt is egyesít­hetnénk szellemi erőinket, an­nak érdekében, hogy a nép­művelők marxista esztétikai ismereteit, meggyőződését nö­veljük. Lehetséges lenne ha­sonló közös tevékenység a különböző művészeti tevékeny séget végző népművelők is­meretének fejlesztésére a KISZ és a TIT között. További lehetőség kínálko­zik a művelődési házak veze­tőinek továbbképzésére. Ennek már van kialakult hagyomá­nya is. Megoldható lenne a mező- gazdasági szakikörvezetők to­vábbképzése az agrártudomá­nyok új eredményeinek ismer­tetése útján. Ennek egyik for­májaként a Pannónia Mező- gazdasági Napokat is felhasz­nálhatnánk; Hasonló I lehetőség kínálko­zik a szocialista brigádok ve­zetőinek segítésében, különö­sen pedagógiai-lélektani isme­retek nyújtásával. Vagy miért ne tudnánk s7- illetékes szervekkel és intéz­ményekkel közösen létrehozni olyan közigazdasági kérdéseket ismertető formát, ahol a gaz­dasági irányítás, üzemszerve­zés és más közgazdasági kér­désekről lehetne előadásokat, vitákat rendezni. A népművelők továbbképzé­sét szolgálnák a községi, já­rási szint közösen szervez­hető értelmiségi viták, beszél­getések, gazdasági, politikai kérdésekről. Ezt a tanács, a Hazafias Népfront és a TIT közösen tudná végezni. A népművelők továbbkép­zése fent említett formádnak mór eddig is kialakulóban van nak bizonyos továbbfejleszt­hető csírái. Ezék között emlí­tésre méltó a TIT agrárszak­osztálya, a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya és az Ag­rártudományi Egyesület közös szervezésében tartott tanfo­lyam aiz agrárszakemberek számára. Eredményesek voltak a megyei pártbizottság és a TIT közös rendezésében tartott nemzetközi tájékoztatók, ame­lyeken a nemzetközi kérdé­sek propagandistái vettek részt. Jó viszhangot váltott kd az a kezdeményezés is, amelyet az utóbbi hónapok­ban a Hazafias Népfront és a TIT közös tevékenységeként indított el. A megye mintegy 14—15 községében, járási szék­helyeken értelmiségi unkátokat szerveztünk az MSZMP Köz' ponti Bizottsága által kiadott ideológiai irányelvékről. Érde­kes beszélgetéseik, viták ala­kultak ki. Egy-egy anikéton a községben élő értelmiségiek minden rétege képviseltette magát, Ugyancsak a megyében 4—5 helyen a Hazafias Népfront és a TIT közös rendezéséiben történelemtanárok számára rendeztünk konferenciáikat a leszerelési hónap alkalmából. Itt a békés egymás mellett élés problémáiról vitatkoztak a résztvevők. Több esetben tartott a TIT kémiai szakasz tálya és a Gyógyszerészek Egyesületének pécsi csoportja közös előadásokat a tudomány legújabb eredményedről. Az említett közös rendez­vények sikered mutatják, hogy járható a javasolt űt. Meg kellene keresnünk mindazo­kat a lehetséges fórmáikat, amelyek a népművelők to­vábbképzésre alkalmasak. Reméljük, hogy a megala kuli Országos Népművelési Tanács ebben az irányban is tudja koordinálni majd a kü­lönböző szervezetek, intézmé­nyek együttműködését. Csak Úgy lesz igazán korszerű nép­művelői tevékenységünk. Így válik hatékonyabbá a népmű velés minden formája. Benkő László TIT megyei titkár ESZEKI FRIGYES: <J)eecek őrző je leit Vonásaid oly ismerős, beszédes ívei most, mint karcsú tornyok árnya a havon, ha téli nap tükröz le megtöretlen, pihenve lágyan fekszenek; szemed előtt kinyílt a végtelen világa, csillagok erdeje vibrál kék sugarában, s valahol messze kint már lát valakit, valami tiszta arcot, melyre rákacsint cinkosan és vigyázva: más ne lássa, mégis büszkén, titkát világ elé kitárva. Tested percek őrzője lett a lét ösvényein, és minden belső moccanása új szemeket ékesít. GALAMBOSI LÁSZLÓ rßipa es-ki eáhj Eljön a nap amikor megered virág-fényből sarjad tekinteted. Kopogsz. A világ gömbjéből kicsap az első tűz, aranyié haj-sisak vakít fejedről, ujjaid között a játékosság almája pörög. Alattad láthatatlan kiscsikó, ringat, csupán, a láng s a néma hó távol kering. Még nem suhan feléd a Jajt szolgáló korbácsos Cseléd. Üveg hasán bárány-fehér a csík, szájad szikrázó tej-habbal telik. Alszol. A sűrű álom-orgona föléd borul, zöld tündérek foga koccan, az álomszirom-rengeteg, selymén üveg-ruhában lejtenek. Tágul az erdő. Lobognak a fák, az egymást érő smaragd-bóbiták. A madár majdnem tenyeredre száll rikolt, kopog, a fölébredt bogár fülel, talpad elől száguld a gyík, fején jácintkék korona virít, fogságba ejtenéd, de tüske-vár, védi, rezeg a sok szeder-pohár. Habzik, lobog az égi rózsafa, öntözgeti a Játék Angyala, csillag gyújtani bimbóira száll, csodáld soká pöttöm Pipacs-Király. A Fény-inas, a lepke, rádköszön, a világ ujján arany kisköröm, villog s a Mese hármas oszlopán, nem nyílik éj, csak fáklya-tulipán. A fönti táj a lentire hajol, a láng-kastély s az omló köd-akol egymás mellé sodródva függenek. Két óriási Mindenség-remek mélyére látsz, hol polipként mozog a sors-roppantó okozat s az ok. A rejtett küszöb súlya fölmered, már visszahull labdát dobó kezed, jajdul a száj, zúzza a csontokat a Kín-Banyát kísérő szolgahad. Rózsát hevíts, bő páncél-szárnyakon feléd suhan az örök Oltalom s a Kék Gömböt, hol életed forog, gyémánttá csiszolják nagy csillagok. amivel mások röstelln'ek bíbe­lődni. Most éppen a lakbérhátra­lékosok listája feküdt előtte, mert hát szocializmus ide, öntudat oda, még mindig akad nak emberek, akik ha olcsón lakhatnak hát éppen ingyen szeretnének összkomfortot ma­guknak. A nevek abc sorrend­ben következtek egymás után a kartonos dobozban is, meg a regiszter könyvben is. Az előtte kiterített lepedőnyi ki­mutatást lehetett volna szám- térképnek is nevezni, ponto­san mutatta a tartozásoka1 túlfizetéseket, mert azért o.yan is akadt, hogy valaki töbD hónapot előre rendezett. A munka neheze addig tar­tott, míg az adatokat innen is, onnan is kigyűjtötte. Most már Gizikéé a szó, aki a felszó]író leveleket kopogtatja. Nik’aí úr ezt a munkát élvezi leg­inkább. Hátradőlve ül a szé­ken és hol karbatett kézzel, hol meg az asztalra támasz­kodva diktál. — Értesítjük, hogy köny­velésünk szerint Önnek ennyi és ennyi lakbérhátraléka mu­tatkozik. Amennyiben ezen tartozását felszólításunk kéz­hezvételétől számított nyolc napon belül nem rendezi kény telenek leszünk fizetéséből munkahelyén letiltani, stb„ stb; s i A szöveg mindig ugyanaz, csak a nevek változnak, meg a tartozások összege. Minden be diktált tételt zöld golyóstól - lal kipipál, arra is marad ideje, hogy a mellette gépelő Giziké munkájára vessen egy- egy pillantást, aztán ha hi­bát észlel, atyáskodva korhol­ja Gizikét xn Kislány a „hogy’« 4 m GYENIS JÓZSEF: Rendnek kell lenni! TV iklai űr a könyvelésből 1 ” maga volt a megteste­sült pedantéria. Ahogy a na­pot kezdte, az évek egymás­utánjában, külső szemlélőben azt a hiedelmet keltette, hogy ennek az embernek az élete nem egyéb taposó malomnál. Ugyanabban az órában kelt minden reggel s indult hazul­ról a hivatalba. A téli síkos utak csak az indulásban okoz­tak- változást, de az érkezés­ben nem. A jelenléti íven té­len, nyáron egyformán ugyan­az a szám jelezte pontossá­gát: (7,50), hét óra 50 perc. — sorakoztak egymás után a bejegyzések. Mások beérték vezetéknevük kezdőbetűjének odabiggyesztésével, de ő eb­ben is kivételezett. Apró, könnyen olvasható betűkkel teljes nevét kiírta: Niklai. A nagy N felhúzott szárából ki­indulva erélyes rántással víz­szintes vonalat vont a kisbe­tűk fölé, minek következté­ben olyan látszata volt az egésznek, mintha valaki gyök- vonásos példák megoldásán fáradozna, éppen csak a be­tűket kellett volna számokkal felcserélni. Tempósságát az is érzékeltette, hogy az i betű mellé, alul a pontot is oda­szúrta a szó igazi értelmében, mert ceruzája hegye alatt a papír bemélyedt, éppenhogy csak ki nem lyukadt. Ez a sablonosság neki szórakozást, kiegyensúlyozottságot jelen­tett, mintegy jelezni akarván, hogy a nap huszonnégy órá­ját gondosan be kell osztani, s akkor mindenre jut idő. Még a reggeli aktushoz tar­tozott a két könyökvédő fel­húzása a kabátujjra, s mire mások a nyolc óra előtti haj­rától iihegve beviharzottak, ő már ott ült a helyén. Fiókjá­ból az asztalra készítette az evolut-táblát, maga mellé ál­lította a gördülő kartonos do­boz-tartó kiskocsit és bal ke­zét az asztalra fektetve fi­gyelte karóráján, hogy a nagy mutató mikor jelzi a nyolc órát. Akkor munkához látott. Egyszóval Niklai úr volt a vállalat csodabogara. Nemcsak a külsőségek tették azzá, ha­nem a gondolkodásmódja is. Valósággal kilógott a kollektí­vából. A tegeződést azt még csak tűrte valahogy, mert azt megszokta a régi uram-bá- tyámozás idejéből, hanem ne­adj isten, hogy valaki elvtárs­nak szólította volna. Ilyenkor erélyesen tiltakozott. — Nem szeretem, ha gú­nyolnak. Én becsületes pár- tonkívüli vágyóit, tehát ne elvtársozzanak. Ha a párttag professzort, vagy tanárt lehet doktor úrnak, tanár úrnak szó lítani, nekem is mondhatják, hogy Niklai úr. Mert az még­se megy, hogy hallja-e maga, csak úgy név nélkül. Ettől már falun is előbbre' vannak. így aztán Niklai úr maradt Niklai úr, miközben észre sem vette, hogy minden olyan munkát a nyakába sóznak.

Next

/
Thumbnails
Contents