Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

1*85. AUGUSZTUS 8. Augusztusban is permetezni kell Rézgáliccal és Tiovittal permeteznek a siklósi tsz harkányi 22 holdas három éves telepítésű bánáti rizling táblájában. Gyűlések, kiállítások, találkozók augusztus 20-án Ez évben augusztus 20-át, hazánk felszabadulása husza­dik évfordulója jegyében ün­nepük meg. Az ünnepi gyűlé­seken megemlékeznek hazánk fejlődésének elmúlt húsz évé­ről és köszöntik az új kenyé­rért dolgozókat, az árvízvéde­lem hőseit. Pécsett augusztus 19-én ün­nepi tanácsülést tartanak. Es­te a Széchenyi téren, a Hősök terén térzenét rendeznek. 20- án reggel a város több lakó­területén zenég ébresztővel köszöntik a dolgozókat, majd 11 órai kezdettel a Séta téren és a Széchenyi téren ismét térzene lesz. Délután a Me­cseki Kultúrparkban megnyit­ják az új szabadtéri színpa­dot. Este a Színház téren sza­badtéri filmvetítést tartanak. Több üzemben kerül sor mun­kás-paraszt találkozóra, érde­kes sportesemények, a műve­lődési házakban kultúrműso­rok. táncmulatságok lesznek A Hazafias Népfront városi bizottsága „Békés épitőmun- kánk 20 éve” címmel mező­gazdasági jellegű kiállítást nyit Meszesen. Szigetváron kiállítást nyit­nak meg, amely bemutatja majd a járás iparának és me­zőgazdaságának fejlődését. A kiállítás legeredményesebb résztvevőit oklevéllel jutal­mazzák. A szigetvári üzemek dolgozói augusztus 20-án ven­dégül látják az általuk patro­nált termelőszövetkezetek kül­döttségeit. Délelőtt a járási művelődési ház szabadtér, színpadán rendeznek ünnepi gyűlést, amelynek előadója Rameisl Ferenoné országgyű­lési képviselő lesz. Siklóson a járási művelődé­si házban mezőgazdasági ki­állítást rendeznek. A kereske­delmi szervek a nagyobb köz­ségekben vidám vásárokat rendeznek, több művelődési házban reggelig tartó tánc­mulatság lesz. A mohácsi járásban két köz­ségben, Bólyban és Kölkeden rendeznek munkás-paraszt-ta- lálkozót. Dunaszekcsőn, Hi- mesházán és Bolyban ünnepi nagygyűléseket tartanak. Sze­derkényben kiállítás nyüi-k, amely a pécsváradi járás ipa­ri, mezőgazdasági, egészség- ügyi, kulturális fejlődését mu­tatja be. — Pécs városi Tanács VB me­zőgazdasági osztálya értesíti Ba­ranya megye és Pécs lakosságát, hogy a Baranya megyei Tanács VB elnöke 1394/1965. sz. rendele­tével a piaci sertésfelhajtási tilal­mat a mai napon hatálytalanítot­ta. Szombati piaci napokon Ba­ranya megye területéről Pécsre irányított marhalevéllel, állatorvos felügyelete mellett sertéseket a jövőben fel lehet hozni. (x) — Beleéltem magam. Több mint kétezer hold, ebben persze a háztáji is benne van, körülbelül 380 tsz-tag dolgozik a vezetése alatt, százon felül van az öregek száma, az átlaghoz viszonyítva ez elég sok, de a szebényiek szeretnek dol­gozni, értelmét látják, teg­nap is százon felül jöttek reggel munkába. De lehet, hogy holnap csak harmin­cán jönnek el. Rövid, tehetetlen mozdu­lat. — Ha tudnám, hogy min­dennap hatvan ember jön, vagy mondjuk ötven. Ak­kor be lehetne az egészet osztani, tervszerűen, de így mindig reggel dől el, hogy aznap mit csinálhatunk, Ismeri ezt a völgyet meg a dombhátakat, ismeri az embereket, józan, megfon­tolt elképzelései vannak, mit hova s hogyan kellene, de ez nem túl egyszerű, hogy mindennap újból átgondo­lom s ugyanazt, időnként van mit átértékelni, s ez nem könnyű. — Ez itt önkéntes alapon megy, egyenlő tagok va­gyunk, itt másképpen kell irányítani, mint egy szerve­zett üzemben. Azt mondja: egy tsz-ve- zető számára a kiinduló­pont mindig ugyanaz: a szak­mai hozzáértés százszázalé­kos alapon, meg valami ret­tenetes, aszkétaszerű szorga­lom. Reggel mindig neki lsell az elsőnek lennie, a kishitűekbe neki kell erőt öntenie, meggyőznie a gya­nakvókat, s a laza felfogá- súaknak megmagyaráznia, hogy nem elég, ha ma élünk, holnap is élni keli, s ehhez egy magasabb szin­tű magatartásra van szük­ség. — Nem lehet engedni egy fél napot se — mondja. Példát mutatni nap mint nap, éveken át: kimerítő. Az ember könnyen felőrlő­dik, hiába született munká­ra, hiába erős, hiába hajtja valami különös, belső erő, valami plusz, amivel az em­ber életének az értelme kezdődik. — Egészség? — Jó, csak az idegek egy kicsit — mondja fáradtan. — Célok? A tapasztalt emberek fér­fias fölényével mosolyog, nem kell nagy emberisme­ret észrevenni: nemegyszer gondolta át eddig az életét. — Milyen célom lehet ne­kem? Nyolc év múlva öt­ven éves leszek, azután jön­nek majd a fiatalok. Ne­kem nem nagyon lehetnek már illúzióim. Életcél? A körülményekhez képest a legtöbbet szeretném nyújta­ni a családomnak, a gyere­kekből az legyen, amire ké­pesek. — Mi lesz a gyerekekből? — Két fiam van, rájuk bízom. Leültem a nagyob­bikkai, amikor elvégezte az általános iskolát, azt mond­----------napló------------------------------------------------------------------- 3 A z ipari termelés féléves eredményei a decemberi párthatározat tükrében A párt Köziponti Bizottsá­gának decemberi határozata azokat a feladatokat foglalta össze, amelyek a népgazda­ság továbbfejlődése érdeké­ben megvalósítandók. Bár a határozat több évre ad prog­ramot, mégsem látszik elha­markodottnak, ha az 1965. év első felének gazdasági ered­ményeit abból a szempontból vizsgáljuk, mennyiben felel­nek meg azok a határozat irányvonalának. Hz ipari termelés fejlődése mérsékelt Az állami ipar megyénk­ben 4,6 százalékkal termelt többet az év első felében, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Ez a mérsékelt fej­lődés nem érte el az országos szintet (6 százalék), aminek az az oka, hogy néhány — megyénk iparában jellemző termékből nem teljesültek a tervek. Például feketeszénből kb. 40 ezer tonna a kiesés. (Nem olyan kedvezőtlen a kép, ha a termelés mennyi­ségét az előző évihez hason­lítjuk, amelyhez képest 5,3 százalékkal több szén került felszínre.) A szénbányászat tervtől való elmaradásának okai: a zobáki üzem ismert problémái, a vártnál véko­nyabb szénrétegek és a ter­vezett műszaki fejlesztések elmaradása. A villamosener- gia-termelésben 100 ezer me­gawatt az elmaradás, amely beruházási késedelem és gép­hibák miatt következett be. A Pécsi Kesztyűgyár terme­lése kb. 1900 párral, értéke­sítése 20 ezer párral keve­sebb a tervezettnél. Az im­port megtakarítási célokat szolgáló, felületkezelt farost­lemezt előállító üzemben, á Mohácsi Farostlemezgyárban 400 köbméter az első félévi kiesés, ami a hajó-, vagon- és bútorgyártást is kedvezőt­lenül érintette. A Szigetvári Konzervgyár — főleg az egyes gyümölcs- és zöldség­félék hiánya miatt — 19 szá­zalékkal maradt él termelési tervétől. Az exportkötelezettségek teljesítése érdekében jelentős erőfeszítéseket tettek a válla­latok. Az eredmények e téren kedvezőbbek. Az értékesítés irányában azonban a megye két jellegzetes exportcikke te­kintetében eltolódás tapasz­talható a szocialista piac ja­vára, ami a tőkés irányú ér­tékesítés csökkenésével függ össze. A Porcelángyárnál ezt a következő számok mutatják: 1964. év 1965. I—V. Tőkés 81,6% 46,4% Szocialista 18,4% 53,6% A Pécsi Kesztyűgyárnál is eltolódás történt az év első felében: 1964. év 1965. I—V. Tőkés 64,5% 61,4% Szocialista 35,5% 38,6% A Szigetvári Cipőgyár 6,3 százalékkal, a Pécsi Kesztyű- és Bőrkonfekció KSZ 7 száza­lékkal, a Szigetvári Konzerv­gyár 3,7 százalékkal adott él több terméket külföldre, mint amit tervezett, s az értékesí­tett termékek minőségben is megfelelőek voltak. Az építőipar az év első fe­lében 3,7 százalékkal állított elő nagyobb termelési értéket, mint a múlt év azonos idő­szakában, bár — az iparág féléves terve mégsem telje­sült, attól 2,4 százalékkal el­maradt. A termelés üteme fő­leg lakásépítkezések vonatko­zásában jobb, mint a korábbi években, azonban az egy épít­kezése jutó munkaerőellátott­ság aránya az elmúlt évi 11,2 fővel szemben 10,3 főre csök­kent a nagyobb számú mun­kakezdések következtében. Eb­ben az évben sem sikerült még megoldani a géppark ka­pacitásának állandó jellegű kihasználását. Nincs még meg a termelés és a szükségletek kívánatos összhangja Amint ismeretes, a pártha­tározat előtérbe helyezi a szükségletekkel összhangban levő termelés megvalósítását. Ennek a kérdésnek vizsgálata azonban igen bonyolult do­log. Ipari üzemeink vala­mennyi termékének szállítási szerződésekkel való fedezett­sége az év első felében is biztosított volt, így az előírt feltételeknek megfelelő ter­mékek átvétele, elhelyezése nem okozott problémát. Még­sem állíthatjuk egyértelműen azt, hogy a termelés és a szükségletek összhangja érvé­nyesül. A termelők és fel­használók (fogyasztók) közötti kapcsolat néha többszörös át­tételen keresztül valósul meg és az időbeli, térbeni távol­ság miatt a termékek reali­zálásának helyzetéről kevés vagy késve érkező információ­kat kapunk. A szükségletek és a terme­lés összhangjának problema­tikus voltára utal az iparban és a kereskedelemben felhal­mozódott felesleges készletek jelentős mennyisége is. Az év első felében sem változott e téren a helyzet, miután az iparvállalatok készletei a ter­melés 4,6 százalékos mérvét meghaladóan 12 százalékkal nőttek. Ugyanakkor említésre méltó, hogy valamennyi vál­lalatunk jelentős munkát fej­tett ki a felesleges készletek feltárása és hasznosítása ér­dekében. A félév végéig az összes ipari anyagkészletek 7 százalékát 39,4 millió forint értékben minősítették felesle­gesnek, amelyből 20,2 millió forint értékű anyag a külön­böző munkakapcsolatok, bör­zék stb. során új gazdára ta­lált. (További 7 millió forint értékű készlet csak több év alatt használható fel, míg 2,6 millió forintot tesz ki az a mennyiség, amelyre a selej­tezés sorsa vár.) Ezen túlme­nően az 1965. évi termeléshez menetközben feleslegessé vált anyagok megrendeléseit 18 millió forint értékben storní- rozták vállalataink. Jelentős a Déldunántúli Áramszolgál­tató Vállalat 6 millió és a Pécsi Hőerőmű 7 millió fo­rintot kitevő anyagrendelései­nek visszavonása. Ipari üzemeink azonban az eredmények ellenére sem me­rítették még ki a felesleges készletek mozgósításának le­hetőségeit. Az ebben a téma­körben végzett számítások szerint lényegesen több feles­leg volna még feltárható, ha — többek között például — a készletgazdálkodással fog­lalkozó dolgozók anyagi érde­keltségét megfelelően növel­nék (prémium, jutalom stb.) A kereskedelemben feltárt, feleslegesnek minősülő kész - letek nagyságrendje megyénk­ben az ipari feleslegeket is meghaladja. (Itt figyelembe kell venni azonban, hogy a több megyei hatáskörrel ren­delkező nagykereskedelmi vál­lalatok készleteit is itt vesz- szük számba.) A megyében lévő nagy- és kiskereskedel­mi vállalatoknál ruházati’cik- kekben 163 milliós, a vegyes­ipari cikkekben 15 milHós olyan készletet tártak fel, amelyek a forgalom volume­néhez és a lakosság igényei­hez képest feleslegesnek mi­nősülnek. A rendszeresen fo­lyó kiárusítások során az ilyen árukból eddig kb. 75 mii lió forint értékűt adtak el. Az árengedmény — amely a la­kosságnak egyúttal megtaka­rítást jelent —mintegy 28 mil­lió forintot tesz ki. j Még ha figyelembe is vesz- szük azokat az objektív té­nyezőket, amelyekre a keres­kedelmi készletek immobili- zálódását magyarázva szok­tak hivatkozni — mint pl. a technika és divat gyors fej­lődése miatti igényváltozás —, akkor sem állíthatjuk, hogy az Ipar termelése és a fo­gyasztók igénye közötti össz­hang hiánytalanul megvan. Közismert ugyanis, hogy az előbbiekben ismertetett sok­milliós készletfeleslegek mel­lett egész sereg — a fogyasz­tók által keresett árukból gyakran időlegesen — néha tartósan is — hiány mutat­kozik. Nem véletlen tehát, hogy a decemberi párthatáro­zat egyik sarkalatos pontja a szükségletekkel összhangban levő termelés megvalósítása! II termelékenység emelkedése elmaradt az országostál Az iparban a termelékeny­ség 2,8 százalékkal nőtt, ami azt is jelenti, hogy a terme­lési érték növekedése 57,8 százalékban a termelékenység fejlődéséből ered. (Országo­san mintegy 5 százalék a ter­melékenység növekedése.) A tervezett szinttől való elmara­dás oka az, hogy a vállalati tervekben előirányzott mű­szaki fejlesztési és szervezési intézkedések főleg a bányá­szatban és könnyűiparban nem vagy csak részben va­lósultak meg. (Például a Me­cseki Széntrösztnél a védő­hálós szeletomlasztásos front­fejtés! módszerek alkalma­zása. A Kesztyűgyár gépesí­tése során kitűzött teljesít­ményszintek elérése stb.) A helyiiparban a termelé­kenységi előirányzatok teljesí­tése valamivel kedvezőbb (4,1 százalék). Például a Pécsi Vasas KSZ az öntés korsze­rűsítésével 15 százalékos ter­melékenységemelést ért el (héjöntvények súlyának csök­kentésével), a Pécsi Városi Tanácshoz tartozó néhány vállalatnál (Bútorgyár, Szik­ra Nyomda, Vegyesipari Vál­lalat) a termelékenység nö­velését szolgáló újabb gépeket állítottak munkába. Bár az állami iparban fog­lalkoztatottak száma 1160 fő­vel nőtt, az átgondoltabb munkaerőgazdálkodás és a belső tartalékok jobb hasz­nosítása terén a korábbi évek hez képest van előrehaladás. Például a Szigetvári Kon­zervgyár létszáma 5 százalék­kal alacsonyabb, ugyanakkor termelése 25 százalékkal emelkedett a múlt évihez képest. Az ÉM Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat 2,5 százalékkal gyártott több téglát, mint egy évvel ko­rábban, lényegében a tavalyi munkáslétszámaaal. Az alkalmazotti létszám arányában nem következett be — bármennyire is szüksé­ges volna — lényeges válto­zás. Az 1965 első felében az 1000 munkásra jutó alk"'ma- zottak száma az állami mar­ban az előző évi 240-nr’ szem ben 238-ra csökken* ugvan, azonban a vállalati étszám- tervek csak igen óvatosan vették számításba az alkal­mazottak számának csökkené­sét, aminek részben az az oka, hogy ennek feltété''1' je­lenleg még nincsenek meg. A teljesítménykövetelmé­nyek (normák) felülvizsgálata és reálisabb megállapítása te­rén is mutatkoznak eredmé­nyek. A párthatározat megje­lenése óta a teljesítményszá­zalékok kirívó szóródásait si­került kiegyenlíteni. Több üzemben hoztak olyan intéz­kedéseket, amelyek a munka­idő jobb kihasználását segítik elő. Például a Szigetvári Ci­pőgyárban a darabbéres dol­gozók létszámát oly mérték­ben emelték, hogy jelenleg már a munkások 96 százalé­ka dolgozik darabbérben. Az új teljesítménykövetelmények és bérezés folytán lényegesen emelkedett az egy főre jutó teljesítmény. A Pécsi Kesz­tyűgyárnál a központi (pécsi) és a siklósi üzemnél éves szinten jelentős (23—30 000) normaóra megtakarítás vár­ható. Szemléletbeli változás a jövedelmezőség terén A szocialista iparban a 4.6 százalékos termelésnövekedés ellenére a vállalatok lényegé­ben az előző év szintje körüli munkabért használták fel (100,4 százalék), ami a takaré­kosabb gazdálkodásra való törekvést tükrözi. Például a Mecseki Szénbányászati Tröszt nél a kifizetett bérek összege 2 százalékkal volt magasabb, mint tavaly, a széntermelés 5,3 százalékos emelkedése mellett. A Szigetvári Kon­zervgyár 25 százalékkal ter­melt többt mint egy évvel ezelőtt, bérfelhasználása vi­szont az előző év szintjén alakult, a munkaszervezés, a munkafegyelem javulása és a termelékenység javulása kö­vetkeztében. A felhasznált túlórák meny- nyisége is lényegesen csök­kent. Az 1964. I. félévére fel­merült 819 ezer túlórával szemben ez alkalommal 652 ezer volt a felhasznált órák száma (79.6. százalék). A túl­órák csökkenése azonban még nem kielégítő mindenhol. így például a városi tanács válla­latainál a túlórák száma 13,8 százalékkal emelkedett. Az intézkedések nyomán az iparvállalatok költségszintje 1964. évhez képest csaknem minden iparágban javult. 1964. 1965. I. félév I. félév Nehézipar 94,9 93,1 Könnyűipar 90,0 89,4 Élelmiszer 94,6 93,3 Építőanyagipar 111,2 90,4 Tanácsi ipar 94,2 92,0 Az ismertetett számok azt mutatják, hogy a jövedelme­zőség terén jelentős szemlé­letbeli változás következett be a párthatározat eredménye­ként. További erőfeszítésekre van szükség összefoglalóan megállapít­ható, hogy az eddig eltelt fél éves időszak a vártnál szeré­nyebb eredményekkel zárult, miután a vállalati tervben ki­tűzött célok egy része ob­jektív vagy szubjektív kö­rülmények miatt nem va'ó- sult meg. Az év második fe­lében jelentős erőfeszítésoi~et kell tennünk, hogy a legfon­tosabb kérdésekben (termes és szükségletek összhap°'a. munkaerőgazdálkodás, terme­lékenység, készletgazdálkodás stb. megoldást találjunk. Dr. Na^y József « i « í i ta: tanulni szeretnék. Most harmadikos gimnazista. — Ha mondjuk még egy­szer húszéves volna? Hallgat s hallgat most a tapasztalt kis mosoly is. — Erre nehéz válaszolni. Nagyon sokat dolgoztam ed­dig az életemben, de ha új­ra kezdhetném, akkor is csak a földet meg a falut választanám. Ezt szeretem. Azt mondtam: az ő gene­rációja a mai falu legtöb­bet vállaló, kritikus nemze­déke. Sok minden történi velük menetközben, maguk­ra vállaltak jóformán min­dent, megfontoltan s zúgo­lódás nélkül, mint a misz- szionáriusok; a múltat a fia­tal kor belső töréseivel s az apák végrendeleteivel, a jelent az indulás görcsössé- gével és roppant energia- igényével, az emberi mara- disággal és a lehetőségek­kel, s bár ez elég szimplán hangzik, nem én tehetek róla, de magukra vállalták a jövőt is, a távolságokkal, az „egyszer győzni fogunk” biztos hitével s kiforratlan­ságával együtt. Közben kis­sé elfáradtak, idegesek let­tek, ezt valami oknál fogva nem vesszük észre, legfel­jebb azt mondjuk: kemény, tapasztalt emberek. Meny­nyit dolgoznak? Nem lehet ezt kiszámítani. Mióta? Med­dig? A kezdet és a vég be­lemosódik az eredmények­be s a célokba, mert az ember nem önmagában s nem önmagáért van. Thiery Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents