Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
/ IMS. AUGUSZTUS 29. P* wm—napló 3 Leengedik a vizet Baranya két legnagyobb mesterséges taváról Augusztus 26-án műszaki emberekből álló bizottság utazott a szigetvári járásba a Vízügyi Igazgatóságtól Baranya két legnagyobb mesterséges víztározójának: a mere- nyei és somogyapáti mesterséges tavak műszaki felülvizsgálására. A sürgős kiszállás oka, hogy az 1964-ben a vízügy által megépített tavak gát jai átáztak s a több, mint 6 millió köbméter víz megszökéssel fenyeget. A két mesterséges tó több, mint 6000 katasztrális holddal megnövelte a járás öntözhető mezőgazdasági területét. A 213 holdas merenyei víztározót a nagybodszai Búzakalász Tsz építtette s a tóban, melyet ez év tavaszán töltöttek fel 3,5 millió köbméter vizet tárolnak, ami közel 3500 hold terület öntözésére alkalmas. A tavat nemcsak a tsz, hanem a szomszédos Görös- gali Állami Gazdaság is használja. Jelenleg nincs még kihasználva az óriási víztömeg — a tsz 490 holdat, a gazdaság mindössze 100—200 holdat öntöz belőle —, de távlatilag a gazdaság 1200 holdat, a tsz peel-'g több mint 2000 hold mezőgazdasági kultúrát fog öntözni. A somogyapáti 183 holdas tározóban 2,7 millió köbméter víz van jelenleg. Ezt a tavat három tsz — a somogyapáti, a patapdklosi és a so13000 „gólya” az egyetemeken A főiskoláik és az egyetemek nappali tagozatán több mint 13 000, az esti és levelező tagozaton pedig 10 000—11 000 „gólya” kezdi meg tanulmányait., A Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó egyetemeken és főiskolákon a nappali tagozatra felvett hallgatók 44 százaléka, az agrártudományi egyetemeken és főiskolákon 52 százaléka, az Egészségügyi Minisztérium fel ügyelete alá tartozó egyefeme- ken pedig 33 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. A felsőoktatási intézményekben tanulók — a levelező és esti hallgatókkal együtt — az 1965—1966-os tanévben meghaladja majd a 90 ezret. A hallgatók részére az egyetemek és főiskolák 3000 féle jegyzetet igényeltek, másfél millió példányban. Ebből a tanévkezdésig 1800 különböző jegyzet készül el. mogyviszLói — közösen építette és használja. Távlatilag 3000 hold öntözhető a vizéből. A tározókat ez év tavaszán halakkal telepítették be a tsz- ék. Az áprilisban 5 deka súlyban berakott ivadékok most augusztus végére elérték a 60 dekát. A gátak átázása miatt azonban a lehalászással nem tudják megvárni az őszt, s ezzel nyilván komoly bevételtől esnek el a tsz-ek. Csütörtökön a tavakon megkezdték a kényszerlehalászást, mivel a következő hetekben mindkét tó vizét leengedik. A víztelenítést az tette szükségessé, hogy a tavaly épült cementgátakat elmosta a víz, s ezért meg kell őket erősíteni. Kérdés, hogy moshatta el a víz a nyilván nagy költséggel és több évtizedre megépített tározók betonfalait néhány hó nap leforgása alatt? Ennek pontos megállapítására utazott ki a műszaki bizottság csütörtökön a helyszínre. A helybeliek véleménye szerint a kivitelezők —• a Vízügy — figyelmen kívül hagyta a tavak szokásosnál jóval nagyobb méreteit, az egyik tó közel három, a másik négy kilométer hosszú. A merenyei és somogyapáti tavak víztükrein a tavaszi és nyári nagy viharok idején óriási erejű hullámzásokat figyeltek meg. A hullámok hossza sokszor elérte a 120 métert, s oly erővel csapódtak a cementfalhoz, hogy átcsaptak a gáton s hátulról mosták alá a cement elemeket. A laza partoldalba minden alapozás nélkül beágyazott szinte felragasztott ce mentlapocskák — az új községi járdák ilyenek >— könnyű prédává váltak a víz nagy- erejű munkájának s végig leváltak a falról. „Mivel ilyen nagy tavak még nem épültek a megyében, nem volt kellő tapasztalat megépítésükhöz” — védekeznek a kivitelezők. Ha Baranyában nem is, más hol bizonyára épültek már ilyen nagy víztározók. — Rné — Félreértett“ kérdés... KÜLÖNÖS MŰHELY, különös benyomások. A zengő, csattogó hatalmas csarnokban félkész marhabőrök, embermagasságú kupacokban torlaszolják el az utat, alig látni tőle embert, gépet, mozgást. A gyárak, a gyártócsor- nokok sajátos rendjéhez szokott szem az első felmérésre kaotikus összevisszaságot lát csupán, s már le is vonja róla konzekvenciáit: — hogyan lehet itt folyamatosan, ütemesen dolgozni, s hogyan lehet felmérni, felbecsülni itt a munkát, a teljesítményt? Csak amikor áttornászom magam az akadályon, akkor változtatok valamit a véleményemen. Az első gépnél gyári rend fogad. Az ember és a gép mozgásának, együttélésének összhangja, fegyelmezett rendje. Innen, a gép és a kormányosa mellől már szabályosan sorjázott alakzatot öltenek az előbb még rendetlennek látszó bőrkupacok, s tágas térséget, háborítatlanságot adnak a szünettelen termeléshez. Ennyire futotta csak az újabb benyomásból, amit azonnal nyomon követett és A* országban egyedül a Mecseki Erdőgazdaság javítóműhelyében újítják fel az erdészetekben rakodáshoz használt Hl AB darukat. Egyéb gépek javításán kívül még Itt van a megyében lévő „Unimog” kiskocsik szervize is. Képünk: Szarka János, a „daruk mestere” munka közben. Foto: Csáké Időjárásfelentfa Várhaté Időjárás vasárnap estig: változó mennyiségé felhőzet, ma több felé, holnap csak néhány helyen eső, helyenkint zivatar, mérsékelt szél. Továbbra is hűvös Idő. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 8—13, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 18—23 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete szombaton 11 órakor Siófoknál 18 fok. összekuszált a harmadik, a negyedik. A vegyszerekkel avatott bőrtömegek nyomasztó lehellete, a csarnok falának szürke, egyhangú monotóniája, ami ebben a miliőben akaratlanul is frázisosnak tüntette fel a gyártervezéssel, munkalélektannal foglalkozó szakemberek terveit, elképzeléseit. Mert a Pécsi Dohánygyárban, a Kesztyűgyárban és néhány helyen másutt is alkalmazták, alkalmazhatják a színek, a fények, a műhelytervezések sok okos megoldását, de maradnak gyárak, öntödék, olyan más ipari létesítmények, melyek adottságaikkal, profiljukkal sokáig ellenállnak még az ilyen szép „kísértéseknek”. A PÉCSI BŐRGYÁR „blan- kos-talpas” műhelyét bajosan tudnám elképzélni pasztellszínű falakkal, szem és idegnyugtató, közérzetet melengető fényekkel, a korszerű munkakörülmények hasonló áldásaival. De mit szólnak mindezekhez a munkások? Ha megkérdezném, helytadná- .nak-e a benyomásaimnak, a véleményemnek. Na, lássuk csak? Ilia Jánost, a talpas műhely hengergép kezelőjét környékeztem meg a kérdéssel. Persze, előbb ki kellett várnom a sorát, mert éppen egy asztalterítő nagyságú bőrt idomítga- tott, ami a harmadik, a negyedik kísérletre sem adta meg magát a henger 15 ezer kilós iszonyú nyomásának. Kibújt, kiperdült, s csak akkor hunyászkodott meg, amikor csaléteknek eléje tett egy tenyérnyi bőrdarabkát. Utána nem volt irgalom. A gördülő henger rákapott a terelőanyagra s azon keresztül falánk hevességgel maga alá sodorta az alaktalan „seszí- nű” bőrt, hogy utána valóságos csodát műveljen vele. — A henger dolga az, hogy a bőr vegyianyagait a rostok összepréselésével megkösse, összetömörítse — válaszolt az „eredeti” kérdésemre Ilia János, hogy kis gondolkodás után még hozzátegye. — Ez ad sikket, alakot az anyagnak ,.. — Alakot? — néztem rá és a bőmé, két okú csalódással. — De hiszen éppen olyan formátlan, mint élőbb... Elnéző mosollyal, az avatatlanoknak kijáró magyarázkodással válaszolt Ilia János. — Hát, persze. Az ilyet nem is láthatja elsőre az ember. De ha másodszor is megnézi, mindjárt megváltozik a véleménye. Olyan ez kérőn, mint a nő szépítés közben. Aztán elém penderíti a bőrt és úgy mutatja, magyarázza tovább^ — Nézze csak, milyen szép fényt, pozsgát kapott. És a külleme? Olyan formás, mint a régi tímárok céh jel vénye... Tényleg olyan. Láttam is régen valahol az eredetijét. Csák a széle, a szegélye..: Már mondanám is az aggályomat, de megelőz. Felhívás! Több szülő felhívásénak eleget téve: Értesítjük a kedves Szülőket és Pajtásokat, hogy a Doktor Sándor u, 14. szám alatt a kisátvételt megszüntetjük — mert az utca és a telep nagy gépkocsiforgalma balesetveszélyes a Ids kézikocsikon szállító gyerekek számára. Kérjük a Kedves Szülőket és a Pajtásokat, hogy szept. 1-töl a kevésbé forgalmas helyeken elhelyezett kis átvevőhelyeinkre szállítsák a leadásra szánt anyagokat. KISATVEVO BELTEINKS Megyeri n. Móricz Zs. h. Rákóczi n. Zsolnay V. n. Irányi D. tér Póly» n. (Gyárváros) ÜJmecsekalja Ady E. a. BARANYA ÉS TOLNA MEGYEI MÉH-VÁLLALAT — Ez pedig ne bántsa a szemét. Egy kis Stuccolás hiányzik még rajta. Annyi csak, mint a szép nő frizuráján ... Megsimogatja a bőrt és olyan szeretettel, guszl c sál beszél róla. hogy ennyi szép után. a végén már kicsit is ábrándít, amikor gyári nyelvre fordítja a szót. — Tulajdonképpen it* •’lapozzuk meg az exportot svo- ken a hengereken — mutat végig a gépsoron —. Epéikül hiába is erőlködne a cipősvir. Minőséget ők is csak minőségből tudnak produkálni. Amikor észreveszi, hogy a másik gépen dolgozó fiatalember is idefülel hozzánk, átkiabál neki. — Igaz, öcsi-? Na. hallgassa csak meg az ő vélemé- rét is az elvtárs. Megmondja az magának, hiszen a tanítványom volt... „öcsi”, aki tíz perccel később Nagy Lajost mondott a bemutatkozáskor, már elfogó- dottabb a véleménynyilvánítással. Valami olyasmit mormog, hogy csak egy éve kapta meg a szakmunkás bizonyítványt, mi újat tudna még mondani Jani bácsi után. Nagy unszolásra mondja csak el, miért választotta ezt az „illatos” szakmát, hogyan gyürkőzött meg a tanoncévek nehéz lépcsőfokaival, hogyan a kísérletekkel, melyek egyike másika kishíján letérítette a választott útról. De hát akkor még 16—17 éves volt, könnyen csábíthatták helytelenre a helytelenkedők. A magakorabeliek. Munkaidőben szöktek ki a Balokányba, a Hullámfürdőbe, amig rajta nem vesztettek. ö idejében szakított a „barátokkal”, s nemcsak önszántából, magaerejéből, hanem segítséggel is. Ilia János segítségével és másokéval, amig végig nem tanulta a munkafogásokat, a tímár kod ág valamennyi műhelyében. És most négy év után újra id-sg1 szaikerült az első tanítómestere mellé. — Furcsa volt újra a hengerlőgép mellé állnom. Hiába, na, kiment már az újjamból, mit, hogyan kell tenni. De Jani bácsi mellém állt __ P ersze, nem bábáskodni állt melléje Ilia János, hanem csak ötpercekre, tízpercekre, hogy megmutassa, melyik bőrnek, milyen nyomást kell adni, hogy megfeleljen a szortiment nek. Mert nincs feszmérője, műszere a gépnek, ott van az „beszerelve” a kezelője fejébe, gyakorlott újjaiba. Két hete került vissza Lajos és nem is véglegesen, csak kisegítőnek, amig a szabadságolások tartanak. így hát nem is mond olyan szépeket a henger alól kikerülő bőtökről, mint Jani bácsi. De hát egyik embernek ilyen, a másiknak amolyan a gusztusa. — ÉN A GÉPEKET SZERETEM — mondja. — Ha oda- állotk valamelyik mellé, még azt sem hallom meg ha valaki rámköszön. De nem is lehet. Mert a gép is beszél ám, csak nagyon rá kell figyelni. Figyelmeidet, dicsér, néha kritizál is. Mégsem ruház minden jó- tulajdonságot a gépre, mert neki is van némi beleszólása a dolgok menetébe. — Azért a faragógépet jobban kedvelem, mint ezt a hengert. Tudja, ott tized-millimé- terekkel dolgozik az ember, így aztán tényleg csak rajtam múlik, hogy finom munka kerüljön ki a kezem alól. Állítani a gépen egytizedet-kéttí- zedet, az, az igazi munka. Érdekes. Már órák óta hallgatom, faggatom a két embert, s egyiknek sem jutott eszébe, hogy elmondja véleményét a „munkahely és a munka harmóniájáról”. Pedig beszéltek színekről, fényekről, mindenről, csak arról nem, hogy hiányolják a falak pasztell-színét, s igénylik a többi „szép kísértést”, ami nélkül sívár a munka, kietlen a munkahely. Talán nem jól tettem fel nekik a kérdést? Pálinkás György i I „MeszharW hfej&en wpülögéppel járja végig a Dunát, a tengert, keresi a hajóit, tudja, melyik nap, melyik órában hol, melyiket találja, leadja rádión az üzenetet, üdvözli őket, rendben megy e minden? — A hajón a legénység a sapkáját dobálja fölfele. Tisztelik a „főnököt”. Itt is tisztelték, a bányánál. — Volt aki nem . — Hogy-hogy? Elneveti magát, beszélgetésünk ideje alatt először. „Tudja mennyi szén jár nekem?” — Nem. — Mint bárkinek itt a bányánál. Negyven mázsa. De száznyolcvan csillén rajta állt krétával a szöveg: „Pataki igazgatóé!’’ Kiválogatták a saját illetmény szenüket, s rá írták a nevemet, ne hogy valaki elmerészelje vinni, vagy kicserélni. Jót nevet még mindig. — A bányász nem megy a szomszédba egy kis ravaszságért ... — Mi lesz ezután? Mert egyik naptól kezdve már nem kell bejönni reggel... Lehet hogy nem lett volna szabad megkérdeznem. Komorrá válik, tűnődik, előhúz egy Fecskét, de nem gyújt rá, csak húzza az időt, tolja elénk a tálcát, igyunk ebből a borból, jó kis bor, nem nagyon erős, de azért van benne valami és illatoß is. — Mi lesz ezután? Mert egyik naptól kezdve... — mondom újra. — Valahogy lesz. Van egy Ms tértem. Szőlőm is, nem •ok, négyszáz négyszögöl talán, de a szóló nem érdekel. Meg a dédunokám. A Judit. Az a „liblingem”. Es hát éjjel... nem csörög többet a telefon. Ezt nem is bánom. Ez azelőtt sem hiányzott, mert ha csengett, akkor mindig összerezzentem. Tudtam, hogy valahol baj van ... Akik meghaltak . .. érti ugye? — Kiket szeretett legjobban? — Nehéz ez. Kivételt nem tettem, de... valahogy... talán megbocsátható nekem: Béke-aknán kezdtem valamikor, és Béke-akna, valahogy közel állt hozzám. Neveket pedig nem mondok. Nem lenne értelme. Ha több szén kellett, — adtak. Voltak kritikus időszakok és azért mindig számíthattam rájuk. Elhallgat, valamin gondolkozik. — Mégis.. most jut eszembe .:. mégis tettem kivételt. De ezért sem dobhat rám senki követ. Sajgó Mihály vájárral tettem kivételt. Sajgó vak volt, hiányzott egyik karja is. Egészségét itt hagyta a bányánál. Megcsináltattam a lakását. Fürdőszobával. Kérdi a titkárnő, mikor tetszik hazamenni, itt a kocsi, ha szükség van rá. Még marad. — A kocsi... — ismétli, inkább önmagának —. látja, nehéz lesz Miklóstól is elválnom Szalai Miklóstól. Kilenc éve vezeti a kocsit. Ha beteg voltam, köhögtem a kocsiban, hozta az orvost, vagy az orvosságot. Nem volt cigarettám, mert valahol elhagytam, vagy éppen elfogyott... Miklósnál mindig volt. Apróságok ezek, csak úgy mondom. — Mit szeretett a bányán? Széttárja a kezét: — Nem tudom mit mondjak. Ha azt mondom, hogy a bánya szép, akkor az önök lapjának olvasói nem értik meg, legalábbis, akik még soha nem voltak lent a bányában. Szénpor, víz, meleg, piszok, rossz levegő. Ez szép? És a veszély... — Talán emiatt. Nem a veszély miatt, mert abban valóban semmi „szépség”, hanem inkább abban van, hogy a „nemtudom, feljövök-e” érzés mennyire összekovácsolja a bányászokat. Ez az összetartás a nagyszerű. A laikus könnyen mondja: „a gráner”. De a gráner az kemény ember és mégis sírva fakad, ha társa veszélyben van és segít rajta, még akkor is, ha élete kockán forog, még akkor is, ha — végül is emberek vagyunk — szóval még akkor is, ha esetleg korábban haragudtak egymásra. Elhiheti, négy évtized alatt. volt rá éppen elég alkalmam, hogy ezt a világot megismerjem. S nekem elhiheti, hogy így van. Négy óra hosszat beszélgét- tünk. S azt mondta, maradjunk, ő soha senkit nem sürget, mindenkinek rendelkezésére áll. Sst Ferenc
