Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

IMS. AUGUSZTUS 20. napló 3 Alkotmányunk szellemében fejlődik kulturális életünk és egészségügyünk Alkotmánynapi ünnepség Dunaszekcsőn Dunaszekcsőn. a művelő­dési házban tegnap megtar­tott ünnepség alkalmával Csendes Lajos elvtárs. a me­gyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet, amelyben többek között az alábbiakat mondotta: Kulturális életünk és egész­ségügyünk fejlődése mutatja, hogy e téren is megvalósul­nak alkotmányunk követel­ményei. A kultúrát közkincs- ssé tesszük és azon fárado­zunk. hogy lakosságunkat el­kerüljék a betegségek. Hiszen csak művelt és egészséges nép képes nagy alkotásokra. De mit hagyott ránk aHor- thv-rendszer? Ránk hagyta _a jól ismert nemzeti betegsé­geket, a kultúrától elzárt milliókat, a sötét iskolai tan­termeket. amiknél sokszor a kocsma is különb volt. Ránk hagyta a zsákutcás iskola- rendszerét és ezen belül a. hatosztályos elemi iskolát, amelyben a tudás morzsáit nvúitották csak, s ránkha­gyott még jelentős számú analfabétát, akik a régi rend­szer bűnei miatt és a ke­nyérgondok miatt nem tanul­hattak meg írni és olvasni. A mi kulturális fejlődésün­ket. alkotmányunk megvaló­sulását többek között százá- val-ezrével épített tantermek, falusi kultúrházak, mozik és könyvtárak, magasan képzett pedagógusok. nyolcosztályos általános iskola, a megvalósu­lás útján lévő és elveiben jó iskolareformtörvény, Baranyá­ban több mint öt és fél ezer középiskolás diák jelzi. De ezt mutatják az új orvosok és mérnökök, a művelt és szakképzett munkások és pa­rasztok, akik nemcsak szak­májuk elveit és gyakorlatát ismerik, hanem figyelemmel kísérik és megértik a világ folyását, akik kritizálnak, ha rossz'a film, vagy a tv-mű- sor, akik a felnőttek esti és levelező iskolájában ülnek és ígv nevelik önmaguk és egész dolgozó népünk kulturális színvonalát. Középiskoláinkban és egye­temeinken a hallgatóknak több mint 50 százaléka fizi­kai dolgozók gyermeke. A pécsi egyetemeken és főisko­lákon hatszor annyi hallgató tanul, mint 1938-ban. Közsé­geink 95 százalékában van könyvtár, átlagosan minden házra iut egy rádió, minden negyedik ' családra tv. A kul­túrát hirdetik és terjesztik a szépen tatarozott házak, a színvonalas boltok, presszók és szórakozóhelyek, s azok a virágok is, amit községeink­ben láthatunk az utak mel­lett. Eltűntek a népbetegsé­gek. nőtt az életkor, s társa­dalombiztosítási rendszerünk szinte minden emberre ki­terjed. Kulturális és egész­ségügyi eredményeinket is bátran tehetjük ország-világ elé. Tudjuk viszont, hogy nem aiihatunk meg. mert ez még nem elég. sokat kell tennünk a jövőben is. Iskolai rend­szerünk fejlesztésében a kö­zépfokú oktatás jó kiépítése ■mellett a legfontosabbnak lát­juk, hogy a megye minden tanköteles gyermeke ne csak beiratkozzék, hanem el is vé­gezze az általános iskola nyolc osztályát. Ennek bizto­sítása alapvetően a szülők fel­adata, de egész társadal­munk, minden szervezetünk felelőssége is. Megindult megyénkben az általános iskolák felsőfokú ta­gozatainak körzetesítése, mert csak így tudunk magasszín­vonalú szakosított oktatást biz­tosítani, e téren csak így lehet közelebb hozni a falut a városhoz. Államunk a körze­tesítés érdekében jelentős anyagi áldozatokat hoz. de a jövőben nagyobb szükség lesz társadalmi támogatásra is. Azon fáradozunk, hogy is­kolarendszerünknek mindjob­ban szerves részét képezze a szakmunkásképzés. Azt mond­juk gyermekeinknek, hogy tanuljatok még többen ipari és mezőgazdasági szakmát, hiszen népgazdaságunknak több és jobban képzett szak­emberekre van szüksége. Dol­gozni nem szégyen, a munka feltétele népünk anyagi és kulturális felemelkedésének. Ezért felhívjuk a szülők és a gyermekek figyelmét, hogy nemcsak a gimnáziumok és a szakközépiskolák, hanem a szakmunkásképző intézetek is várják a fiatalokat. Továbbra is arra törek­szünk, hogy a felnőttek to­vábbtanulása legyen társadal­mi mozgalom. Ma még sajnos csökkenti ennek eredményes­ségét, hogy a beiratkozik egy része az első nehézségék láttán lemorzsolódik. Ezért a tovább tanulókat arra kérjük, hogy jobban tanuljanak, mun­kahelyeik vezetőit, szerveze­teit pedig arra, hogy jobban támogassák és segítsék a tovább tanulókat. Ez az össze­fogás eddig is hasznos volt és a jövőben is az lesz az egyén és a társadalom szá­mára egyaránt Ünnepség Siklóson A Siklóson tegnap megtar­tott ünnepségen Pataki Mi­hály elvtárs, országgyűlési képviselő, a Mecseki Szénbá­nyászati Tröszt igazgatója mondott ünnepi beszédet. Be­szédében hangsúlyozta: Alkotmányunk ünnepének jelentőségét emeli az a kö­rülmény, hogy ebben az esz­tendőben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 20. évfor­dulóját. Az elmúlt 20 eszten­dő alatt jelentős politikai és gazdasági fejlődés következett be nemcsak az országban, ha­nem azon bedül Baranya me­gyében és Siklós község vo­natkozásában is. 1945-ben a grófi nagybirtok felosztásával mintegy 500 földnélküli nincstelen jutott földhöz és kezdett új életet. A község ipara jelentéktelen volt. A felekezeti elemi isko­lán kívül egy lány- és egy fiú polgári iskola volt a köz­ségben. Húsz év alatt hatal­mas fejlődés jellemzi Siklós községet Idegenforgalmi szem pontból nemcsak az országha­táron bélül, de azon túl is ismeretes Siklós és igen sok belföldi látogató mellett je­lentős számú külföldi is fel­keresi a községet és megte­kinti az újjáépülő várat. 1964- ben 136 ezer vendége volt Siklósnak. Az ipar is jelentősen fejlő­dött. A meglévő két tégla­gyár termelése jelentős és sok embert foglalkoztat. A Fa­ipari V. több mint 10 év óta működik. Az 1959 óta 700 főt foglalkoztató kesztyűgyár nagy jelentőséggel bír. A já­rási Építő Ktsz komoly tevé­kenységet fejt ki a lakosság igényeinek kielégítésében. A Cipész Ktsz a lakosság leg­nagyobb elismerése mellett folytatja munkáját. Jelentős a Kőbánya V. tevékenysége, amely a híres siklósi vörös márvány kitermelését végzi és szállítja az ország határán kí­vül is. Kulturális és művelődési vonalon is nagy jelentőségű Siklós fejlődése. Az oktatási reform következtében létre­jött az általános isikola, amely több mint 40 pedagógust fog­lalkoztat. 1954-ben szervezték meg az általános gimnáziu­mot. Jelentős a kultúrház te­vékenysége, amelynek keretén belül több szakkör működik. Az elmúlt 20 év alatt több mint 300 új családi ház épült a községben, és a régi épüle­tek felújítása is folyamatos. Elkezdődött a kórház bővíté­se. A község mintegy 70 szá­zalékban van ellátva megfe­lelő ivóvízzel a törpe vízmű létesítése alapján. Ennek to­vábbi bővítése folyamatos. Ezen túlmenően folyamatban van a siklósi szennyvíz csa­torna bővítése is. Nagyjelen­tőségű az épülő Keleti-övcsa­torna, amely hivatva lesz a hegyi csapadékvíz elvezetésé­re, amely igen sok problémát old meg a községben. Létre­jött a községgazdálkodási vál­lalat, amelynek feladata a község tisztaságának és par­kosításának végrehajtása; A terek állandó rendszeres kar­bantartása, parkosítása, szép színfoltja a községnek. 1964- ben végzett társadalmi mun­ka értéke meghaladta a 400 ezer forintot 1961-ben jelen­tős beruházással strandfürdő épült a községben. Fejlődést mutat a siklósi tsz munkája is. Szép eredménye­ket értek el az állattenyész­tésben és a szőlőtermesztés­ben. A gazdasági fejlődés mellett igen jelentős Siklós politikai fejlődése is. Úgy foglalhatjuk össze, hogy a község lakó5 egyetértenek pártunk politi­kájával és azt aktívan támo­gatják, Alkotmányunk ünnepén Pártmunkások és munkásőrök kitüntetése Mohácson Rapai Gyula elvtárs nyújtotta át az árvízvédelmi érmeket gazdasági és politikai erőssé­gét, azt, hogy összefogással ilyen nagy természeti csapás­nak is gátat tudunk vetni, helyes gazdasági és politikai mozgósítással. — Ehhez azonban technika •kellett, amit az emberek jól felhasználtak. A technika egy­magában nem old meg min­dent. Csak úgy győzhettünk az árral szemben, hogy a párttagok és a pártonkívüláek, a civilek és a katonák, a mo­hácsiak és más járásbeliek összefogtak és fáradhatatla­nul dolgoztak. Példának hadd említsem meg a gépkocsiveze­tőket, akik még a teljes fizikai kimerültséggel is hordták a védelmi anyagot a gátakra. Ez a lelkesedés mindenkit el­fogott. Égett a vágytól, hogy megmentse Mohácsot, a mező­gazdaságot és ez sikerült. — Az 1965-ös év próbára tette a helyi állami és párt­szerveket. örülünk és büsz­kék vagyunk rá, hogy a párt- szervezetek Mohácson, a já­rásiban, Dunaszekcsőn, Duna- falván, mindenütt fáradtságot nem ismerve dolgoztak a kö­zös célért. Engedjék meg. hogy tolmácsoljam a megyei pártbizottság köszönetét. Mohácson, a járási pártbi­zottságon tegnap délután ki­tüntették a hosszantartó dunai árvízvédelmi munkákban ki­tűnt pártmunkásokat. Rapai Gyula elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára nyújtotta át az Árvízvédelemért érme­ket Novics Jánosnak, a me­gyei pártbizottság titkárának, Boris Istvánnak, a mohácsi já- járási pártbizottság titkárá­nak, Boros Jánosnak, a mo­hácsi városi pártbizottság el­ső titkárának, Kalmár János­nak és Imre Ferencnek, a mo­hácsi járási pártbizottság mun katársainak, Baranya Sándor­nak, a mohácsi városi pártbi­zottság munkatársának, Suba Zoltánnak, a dunaszekcsői ter­melőszövetkezet párttitkárá­nak, Sarus Sándornak, a köl- kedi termelőszövetkezet párt­titkárának, Major János, Szá­lai Béla, Pónya Vilmos és Makk József gépkocsivezetők­nek. Ebből az alkalomból Rapai Gyula elvtárs a következőket mondotta: — Amikor átnyújtom a ki­tüntetéseket, el kell mondani, hogy a mohácsi városi és já­rási pártszervezetekre plusz fel­adatok hárultak az árvízvéde. lem napjaiban. Meg kellett ma­gyarázni a feladatokat, felvi­lágosítani a dolgozókat, moz­gósítani őket a védelmi mun­kára, esetleg fellépni azok el­len, akik rossz, helytelen hí­reket terjesztettek. A párt- szervezetek, a pártmunkások derekasan helytálltak, jól dol­goztak az árvíz napjaiban. — Az árvíz leküzdése' nem egyszerűen csak gazdasági és szakmai győzelem volt, hanem egyben politikai is. Ezt a mo­hácsi járási pártmunkásaink többször is hangsúlyozták, ami kor az árvízvédelem napjai­ban itt jártam. Igazaik volt, mert ez a győzelem megmu­tatta egész szocialista hasúak (Folytatás az 1. oldalról) Az idei esztendő várható " tervteljesítését vizs­gálva 1960-hoz viszonyítva a következő fejlődésről számol­hatunk be: kenyérgabonából 226, sertésből 138, baromfi­ból 448, tojásból 181,4, bor­ból 275 százalékkal vásárol­tunk fel többet. Ez tény és mindenki, még az ellenségeink számára is bizonyítja, hogy pártunk po­litikája. ezen belül mezőgaz­dasági politikája helyes. A termelőszövetkezetek be­ruházott vagyona 1961-hez vi­szonyítva 80 százalékkal, a tiszta vagyonunk 65 száza­lékkal, és a közösből szár­mazó jövedelem mintegy 45 százalékkal nőtt. Eredménye­ink jelentősek, de még na­gyobbak is lehetnének, ha bátrabban alkalmaznák me­zőgazdasági üzemeinkben az új és már bevált termelési, tenyésztési módszereket; Azzal, hogy megteremtettük a szocialista mezőgazdaságot a parasztok gondolkodása még nem vált egészen azzá és még hosszú időre lesz szük­ség ahhoz, hogy a szövetkeze­tekbe tömörült parasztok szocialista módon dolgozza­nak, éljenek és gondolkodja­nak. Az „enyémnek” még igen nagy a szerepe és becsü­lete, ami ugyan nem lenne baj, ha a közösségének is ak­kora becsülete lenne és úgy vigyáznának rá, mint a sa­játjukra. Alkotmányunk ünnepén szólni kell az idei aratásról, az új búza betakarításáról. Jó gabonaterméseredményeket értünk el, előreláthatólag kö­zel 3 mázsával termett több holdanként, mint az elmúlt gazdasági évben. Kiváló ter­méseredményt ért el búzából a mohácsi Uj Barázda Tsz. 1100 kát. hold átlagában 20,5 métermázsát. Az egyhá- zaskozárl tsz ugyancsak bú­zából 700 kát. hold átlagában — a sásdi járás hegyes vi­déken — 17 mázsát. A hidasi termelőszövetkezet rossz domborzati viszonyok mellett búzából 146 kát. hold átlagá­ban 19 métermázsát, őszi ár­pából 52 kát. hold átlagában 22,17 métermázsa átlagtermést ért el. Országosan elsőnek sike­rült a gabonát betakarítani és ez is parasztságunk — első­sorban a traktorosok és kom- bájnosok — jó munkáját di­cséri. Az idei búza kiváló mi­nőségű, ami az is jelenti, hogy parasztságunk szorgal­mas munkájával kiváló mi­nőségű kenyeret ad az or­szág lakosságának. így dolgozik, termel az * a mezőgazdaság, amelyről Nyugaton azt kiabál­ják, hogy csődbe jutott. Nem arról van szó, hogy nincsenek hibák a mezőgazdaság terü­letén, de ha az elért eredmé­nyeket és a hibákat összevet­jük, akkor nyugodtan állít­hatjuk, hogy mezőgazdasá­gunk egészségesen fejlődik ás évről évre mind jobban ki­elégíti a hazai igényeket és hozzájárul népgazdaságunk exportterveinelk kielégítésé­hez. Megyénk ipari, mezőgazda- sági, értelmiségi dolgozói szor­galmas munkájukkal bizonyít­ják pártunk politikájával való egyetértésüket. Csak az elis­merés hangján lehet beszél­ni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket termék- és termés­hozamok növelése érdekében tesznek, egész népünk javára. A felszabadulás előtti Ma­gyarországról szólva gyakran használjuk a „három millió koldus” országa jelzőt, e me1- lé nyugodtan oda tehetiük a „sok millió iskolázatlan em­ber országa”, vagy énnen a „kultúrától elzárt milliók or­szága” jelzőt is. Magyarország közoktatása a felszaba^ o^s előtt messze elmaradt a fej­lett országok színvonalától. Az általános iskolai oktatás bevezetése és az általános is­kolakötelezettség törvénybeik­tatása megnyitotta a kapukat a munkás és paraszt gyerme­kek számára. 1938-ban a kö­zépiskolákban a munkás- és parasztszármazású gyerekek aránya alig érte el a 12 szá­zalékot, a pécsi egyetemen pe­dig a 8 százalékot. Most vi­szont a munkás- és paraszt származású gyermekek száma a közép- és főiskolákon meg­haladja az 50 százalékot. A középiskolai tanulók ” száma megyénkben több mint 8 500 és 7 000 felnőtt esti és levelező úton tanul középiskoláinkban. 1937—38- ban az egyetemi hallgatók száma 1073 volt, most pedig 6180. Ezen belül az orvostan­hallgatók száma 1937—38-as évben 279 volt, míg jelenleg 1047. Az egészségügy fejleszté­sében elért eredményeink igen jelentősek, mellyel meg­szüntettük a népbetegségeket, amelyek mindenekelőtt a sze­gényebb sorokban élő csalá­dokat sújtotta. Különösen nagy eredménynek számít, hogy a társadalmi biztosítást általánossá tettük. Nyugod­tan elmondhatjuk, hogy tár­sadalombiztosítási rendsze­rünk és egészségügyi ellátott­ságunk szocialista fejlődésünk egyik nagy vívmánya, mely- lyel a világ legjobban ellátott országai közé kerültünk. Nagy gondot fordítottunk a gyermekekre, az anyákra és az öregekre, akikről külön egészségügyi és szociális in­tézményekben gondoskodnak; Nálunk valóban a legfőbb érték az ember, mert amit te­szünk, azt az emberért tesz- szük.­A termelés növekedésével párhuzamosan az életszínvo­nal is emelkedett, melyet leg­jobban mutat a tartós fo­gyasztási cikkek forgalmának növekedése, valamint a taka­rékbetétállomány mennyisége. Ez év első hét hónapjában az ipari termelés 6,6 százalék­kal, az export 6 százalékkal, a belkereskedelmi forgalom 1,5 százalékkal nőtt az elmúlt év hasonló időszakához vi­szonyítva; Alkotmányunk ünnepén, miközben felsoroljuk ered­ményeinket. örülünk né­pünk szorgalmas munkájá­nak, nem feledkezhetünk meg feladatainkról sem. Legfonto­sabb feladatúnk pártunk Köz­ponti Bizottságának 1964. de­cember 10-i határozatának végrehajtása, a termelés és a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a ta­karékos gazdálkodás megva­lósítása az élet minden te­rületén. Célunk tovább erő­síteni szocialista hazánkat és egész népünk összefogásé .1 gyorsítani a termelés növe­lését, a kultúra fejlődését. Ez az egész magyar nép egységes érdeke. Céljaink nagyok, de a nagy célokért érdemes dol­gozni, küzdeni, így lesz még szebb, boldogabb életünk. Nyolcvannyolc kitüntetett az ünnepi századülésen A mohácsi munkásór század tagjai és a munkásőr híradó alegység szintén részt vett a 120 napig tartó magas árhul­lám elleni védekezésben. A munkásőrök karhatalmi fel­adatot láttak el, biztosították a gyors hírközlést a védelmi szakaszon, ezenkívül figyelő szolgálatban vettek részt a gátak mentén. A kitelepítés­nél és a lakosság visszatelepí­tésénél is segítettek a mun­kásőrök. A legjobbakat teg­nap délben tüntették ki Mo­hács város Tanácsa díszter­mében, Az iimnrptiji'iTin meg­jelent Karsai Ferenc ezredes, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokának helyettese Dú­sra József, a munkásőrség me­gyei parancsnoka, dr. Nemes Alajos rendőrezredes, a me­gyei rendőrfőkapitányság ve­zetője és Baris István, a mo­hácsi járási pártbizottság titkára. A kitüntetett munkásőröket Baris István köszöntötte. Töb­bek között hangsúlyozta: Fegyveres erőink mindig és mindenütt ott voltak, ahol leginkább fenyegetett a ve­szély. Rendőreink és mun* kásőreink derekasan helytáll­tak a közlekedés, a közrend, és a közbiztonság fenntartá­sában. Az árvízvédelmi emlékérmet negyvenegy munkásőr, az el­ismerő oklevelet harmincnyol­cán vették át, míg kilenc munkásőr pénzjutalomban ré­szesült. A kitüntetésék átnyújtása után Pálkuty Keresztély. Mo­hács város Tanácsa végrehaj­tó bizottságának elnöke tol­mácsolta a város lako*sáes- nak és vezetőinek kösm-'U'5' az áldozatos és fárad*sáPot nem ismerő munkáért Mohács árvízvédelme érdekében. i fc ft

Next

/
Thumbnails
Contents