Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

»» JÜUtJS BL napló 3 Csökkentsük a károkat! „Fokozott felelőséget és aktivitást kérünk az év hátralévő hónapjaiban" Beszélgetés Novics János eivtárssal, a megyei pártbizottság titkárával A haláron tál Az elmúlt hónapokban a természeti csapások egész so­ra. érte megyénket. A csapa­dékos időjárás, az árvíz, a jégverés mind jelentős káro­kat okozott. A károkról és a következő hónapok feladatai­ról beszélgettünk Novics Já­nos elvtárssal, a megyei párt­bizottság titkárával: — Milyen károk érték Ba­ranya megyét az árvíz és •egyéb természeti csapások következtében? — Kezdeném talán a jég­veréssel. Megyénkben 130 köz­séget. 59 termelőszövetkezetet ért kisébb-nagyobb jégverés. Elsősorban a szigetvári és a mohácsi járásiban okozott je­lentős károikat a jég. A július 5-ig beérkezett jelentések szerint összesen 33 457 holdon pusztított a jég. Elvert 19 182 hold kalászost, 3997 hold ku­koricát, 1113 hold borsót, 1141 hold burgonyát, 648 hold gyü­mölcsöst, 637 hold naprafor­gót, 850 hold répát, 491 hold lucernát, 567 hold kertésizetet és több mint négyezer hold egyéb mezőgazdaságilag hasz­nosított területet. A kár ren­dezését azonnal megkezdték és már negyven termelőszö­vetkezet tízezer hold tönkre­ment vetése után vehette fel a megállapított, jelentős kár­térítési összeget. Nincs még végleges adatunk a július 5-i nagy jégverésről, de már most elmondhatjuk, hogy a pécsi, szigetvári, siklósi és mohácsi járásiban 25 termelőszövetke­zet szenvedett károkat — Az ár- és belvízkárok is jelentősek? — Egyelőre csak területileg ismerjük az ár- és belvízká­rokat. értékükről csupán be­csült adataink vannak, de eb­ből is kitűnik, hogy több mil­lió forintos károkról van szó. A Duna mentén összesen 4440 hold került'víz alá, ebből 3194 hóid szántó, 832 hold rét és 414 hold legelő. A Dráva és a Fekete-víz környékén, a két vízfolyás által, valamint bel­vizektől kárt szenvedett terü­let 14 440 hold. Ebből szántó 6194 hold, rét 5432 hold és Dr. Szűcs Endre, a megyei KÖJA.LL igazgatója tájékoz­tatta lapunk munkatársát a Mohács környéki árvízvéde­lem egészségügyi helyzetéről. Mint mondotta, pillanatnyi­lag a hastífusz elleni védőol­tások elvégzése a legfonto­sabb. Mohács ugyanis régeb­ben is járványveszélyes hely­nek számított. 1923—1938 kö­zött például évente 50—60 hastífusz-megbetegedés for­dult elő a városban. Ezt a számot a felszabadulás után sikerült évi 2—3 megbetege­désre leszorítani ugyan, a jár- V'" nyveszélyt teljesen meg­szüntetni azonban még nem tudták. Ez a magyarázata an­nak. hogy jelenleg is 11 olyan ember fekszik a mohácsi kór­házban, aki nem beteg ugyan, de mint bacilusgazda, veszé­lyeztetné a környezetét Az árvíz következtében fo­kozódott a járványveszély. Bár az egészségügyi szervek hatékony közbelépése követ­keztében tömeges megbetege­dések sehol sem fordultak elő, mégis tanácsosnak lát­szik, ha a Mohácson és kör­nyékén élő lakosságot 3-tól 60 éves korig beoltják. A vé­dőoltások már megkezdődtek, • eddig 4500 embert tettek vé­detté a fenti járvánnyal szem­ben, s újabb 7500 személy kerül majd az orvosok elé. legelő 2914 hold. A siklósi járásban 4700, a szigetvári­ban 3500 és a többi járásban együttvéve 1800 holdon pusz­tított a víz. Csak az időjárás okozta károk miatt sokat szenvedett a szigetvári járás déli része és a siklósi járás­ban a Siklóstól nyugatra eső terület. Bár gátszakadásunk nem volt, mégis a felfakadó vizek tönkretettek vetéseket, gabonát, kukoricát, rétet, le­gelőket. Jelentős a Vesztesé­günk takarmány-növényekben a Duna és a Dráva mentén egyaránt. — Milyen lehetőségek van­nak a károk pótlására? — Van lehetőségünk a ká­rok bizonyos mértékű pótlá­sára, Először is a soron lévő mezőgazdasági munkákat kell időben és jól elvégezni. A fel­adat az aratás minél keve­sebb szemveszteséggel való el­végzése. Ahol az időjárás és a talajviszonyok ezt lehetővé teszik, ott a víz visszahúzódá­sa után azonnal el kell vé­gezni a mövényápolási miun­kákat. Ahol a víz nem tett kárt a vetésben, ott még egy gazoló kapálással, jobb nö­vényápolással kell javítani a terméshozamokat, hogy pótol­juk más területek terméski­esését. A növényápolás a ku­koricában mázsákban mérhe­tően javítja a hozamot. A másodvetés is fontos szerepet tölt be a kiesés pótlásában. Mivel a korábbi ivővízhiány nem csökkent, s nem is lehet arra számítani, hogy a fúrt dunai kutakat az év végéig ivóvíz-ellátásra tudják hasz­nálni Mohácson, gyors és ra­dikális intézkedések szület­tek az ivóvíz-probléma meg­oldására. Az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság, a megyei tanács építési és közlekedési osztálya és a megyei KÖJÁLL megállapodásának megfelelő­en elhatározták, hogy amíg a végleges vízvezeték- és csa­tornahálózat elkészül, átme­neti intézkedésekkel könnyi- tenek a város helyzetén. En­nek megfelelően a Szebény melletti Jenyei-völgyben mély fúrású kutat létesítenek. A kút fúrásához már hozzákezdtek, s néhány héten belül elkészül. A kút vizét ideiglenes veze­tékkel juttatják el majd a városba. Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság ún. hidrofor-be­rendezést szerelt fel a Mo­hács mellett fekvő Pécsi Víz­kiemelő Műnél. A berendezés megszűri és fertőtleníti a víz­kiemelő ülepített és derített vízét. A hidrofor már műkö­dik, s naponként 2 ezer köb­méter egészséges ivóvizet biz­tosít a városnak, amit öntö­zőkocsival és lajttal szállíta­nak oda. Ez és a Szebényből jövő víz nem fedezi még Vetőmag rendelkezésünkre áll; helyes, ha azok a gaz­daságok is nagyobb területen végeznek másodvetést, ame­lyek el vannak látva takar­mánnyal. A többlettermést té­rítés ellenében átadhatják a szűkösködő gazdaságoknak, hogy ott is biztosítsák az ál­latállomány ellátását. Az nem oldja meg most a kiesés pót­lását, ha csak a betervezett területen végezzük el a má­sodvetést Ezen felül is szor­galmazni kell, hogy jelentős mennyiségű takarmányhoz jussanak gazdaságaink. — Müyen feladatok várnak a mezőgazdasági vezetőkre, dolgozókra a következő hó­napokban? — Nagyon jó tenne, ha a mezőgazdasági vezetők és dol­gozók átéreznék a megyét ért természeti csapás súlyát és ennek megfelelően dolgozná­nak. Reméljük, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az időjárás, belvizek és árvíz által okozott károkat minél nagyobb mértékben pó­tolják. Úgy kell dolgoználak az év még hátralévő részé­ben, hogy az éves tervünket nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is telje­sítsük. A mezőgazdaságban dolgozóiktól elvárjuk, hogy most még fokozottabb fele­lősséggel és aktivitással vé­gezzék munkájukat ugyan a város szükségletét, de lényegesen enyhíti a víz­hiányt, s a közvetlen ivóvíz- ellátásra alkalmasnak mutat­kozik. Ugyancsak az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság új mély­fúrású kutat létesít Dunafal- ván, az új tűzoltószertár szomszédságában. A helykije­lölés már megtörtént, a na­pokban kezdenek a munká­hoz. A vizet az iskolába, óvo­dába és más középületekbe is bevezetik. Dr. Szűcs Endre közölte, hogy mintegy 35—40 mázsa klórmeszet osztottak szét a Mohácson és környékén élő lakosság között. A fertőtlení­tőszert a lakások újramesze­lésére szolgáló mészbe, illet- be a felsúroló lúgba kell be­lekeverni. A KÖJÁLÉ szak­emberei állandóan ellenőrzik a klórmész felhasználását, s visszaköltözési engedélyt csak az kaphat, aki a fenti mun­kákat előírás szerint elvégzi. Az utcák és járdák, az ár­nyékszékek, űrgödrök, szemét- és trágyadombok fertőtleníté­sét a megyei KÖJÁLL, illet­ve a helyi egészségügyi szol­gálat végzi el. Pillanatnyilag három fertőtlenítő autó tar­tózkodik Mohácson és környé­kén. Csak az tudja elképzelni, hogy milyen is valójában az árvíz, aki látta az Eszék fe­letti lapályon terpeszkedő ten­gert. Kamenicában, Vuko- váron csónakkal közleked­nek az utcákon, ha egyálta­lán van még értelme közle­kedni a rombadőlt házak kö­zött. Dárdánál a Dráva vize a főutcánál hullámzik ... fl helyzet kritikus Amikor Udvarnál átléptük a határt, „hazai” hangulat fogadott. Tizenegy teherautó­ból álló kocsioszlop tartott hazafelé. A kocsikon „Buda­pest’’ felirat, a fővárosi ár- vízvédelmi műszaki osztag­hoz tartoznak. Ä tOrzs Da­rázs község határában, a Ra- rasica partján veri a szád­falat éjjel-nappal. Ezeket a héttonnás kocsikat haza irá­nyították, a keskeny koro- nájú töltésen nem veszik hasz­nukat. A sofőrök szeme alatt fekete karikák. „Már tizen­hat órája volán mellett, ép­pen élég volt.” Kalauzunk Csitári István, a helyi árvízvédelem vezetője. Körutat teszünk a baranyai háromszögben, amelyet az utóbbi hetek sorozatos gát­szakadása elvágott az ország­tól. Csak Magyarországon ke­resztül közlekedhetnek, szál­líthatnak. A baranyai háromszög észa­ki részén teljes a nyugalom. Ahol megállunk magyar rend­számú kocsijainkkal, azonnal közrefognak és az első szó: — Maradjanak egy keveset, jöjjenek be égy pohár borra. Amikor defekt miatt vesz­teglőnk az országúton, a kö­zeli gyümölcsösből egy tányér frissen szedett sárgabarackot hoznak és így kínálják az is­meretleneknek : — Fogyasszák egészséggel! Mindenütt tudnak róla, hogy magyar árvízvédelmi műsza­ki osztagok dolgoznák a ju­goszláv falvak és városok védelmén. Apatin a Duna túlsó partján van, de innen- ről is tudják, hogy ott dol­gozik a szolnoki osztag, vagy ahogyan itt emlegetik a „ma­gyarországi falazó brigád” és a Cigány-telepnél négyszáz méter hosszú falat vont a város felé törő víz útjában. A Karasica Darázsnál ve­szélyeztet. Csitári István az űj gát mellé irányítja a kocsit és ott tájékoztat: — Űj gátat kellett építeni, különben elöntötte volna a Duna magas vízállása miatt visszaduzzadt Karasica Draz falut. A hidat is megemeltük, különben már nem lehetne közlekedni rajta. A kövesutat is homokzsákokkal védjük. A Karasica, ez a külön­ben csendes patak most szé­lesen hömpölyög, bekebelezte a közeli erdő-sort. Azt mond­ják, még a Tiszánál is sze­szélyesebb. Képes órák alatt métereket emelkedni, de apadni nem akar ilyen gyor­san. Magyar munkások a gátakon A budapesti árvízvédelmi osztag „székhelye” most Ga- jics községben van. A jugosz­láv árvízvédelmi hatóság az iskolában helyezte el a ma­gyar szádfalverő munkásokat. Papp elvtárs, az osztag veze­tője kipróbált árvizes. — Március 29 óta „talpon” vagyunk. Dolgoztunk Nyugat- Dunántúlon. Ott láttam egy csúnya gátszakadást. Az em­berek féltek, én meg a gát­ról néztem a folyó vizét. Nyu­godt volt. Gondoltam, itt nem lehet baj. És néhány óra múlva megmozdult a gát. A víz óriási erővel indult meg. Ezt csak azért mondom, hogy már edzetten folytattuk a munkát Mohácsnál és most Darázs alatt. A magyar munkásokat fe­hér vaságyak, fehér lepedők, meleg takarók és szívélyes barátság fogadta. — Az első napokban azt akarták, hogy fél kiló húst főzzenek meg személyenként ebédre. Azért most 1» levág­nak naponta egy borjút, vagy egy nagy süldőt — A mai menü? — Nézze meg, ezt adják — és a bab-ágyúhoz vezet. Ki­szolgált katonai utánfutóé konyha ez, akárcsak a sza­kácsa, aki 1938-ban a kato­naságnál tanulta a főzést. Azt mondják róla, hogy ha lenne palacsinta sütő, még azt is csinálna. — Az ebéd borjú­pörkölt volt és zöldborsó fő­zelék. A munkások tele kap­ják a csajkát és most jelen­tették, hogy kint a védelmi vonalon még repeta is jutott. — Munkaidő? — Tizenkét óra, elvileg. 11 — Ezt hogyan kell érteni? — Ügy, hogy déli tizenket­tőkor és éjfélkor van váltás, de mire beérkeznek a véd­vonalról, eltelik egy óra, ugyanennyi a kiutazás is. Mo­sakodásra, pihenésre, alvásra csak tíz óra marad, no meg a levélírásra. Mert innen min­den nap írnak haza képesla­pot, nem úgy, mint Mohács­ról. Ez mégis külföld. Nemrégen volt váltás. A Pest megyei, nógrádi és Bács megyei vízügyi munkások már megebédeltek és alsza­nak. A fehér párnákon még jobban kitűnik napégette ar­cuk, A váltás most a gáton dol­gozik. Lazo Prodanovity, a szerb árvízvédelmi bizottság veze­tője elismeréssel nyilatkozik róluk. „Az a gyors segítség, amit Magyarországról kap­tunk, bennünket is meglepett. A magyar munkások igen jól dolgoznak.” Ez nem egyéni vélemény. Gojko Prodanic, az eszéki járási szkupstina elnö­ke szavait idézem: „A Dráva tizenkétezer hektár szántóföl­det árasztott el, amelyből 6500 hektár a beljei birtoké. Baranya gyakorlatilag elszige­telődött az ország többi részé­től, de a Magyar Népköztár­saság kormánya nagy megér­tést tanúsított és lehetővé tette, hogy magyar területen át lássák el Baranya lakossá­gát, hogy magyar munkások védelmezzék gátjainkat. A magyar munkások legalább három biztos gátszakadást akadályoztak meg.’’ Mindezt akkor jelentette ki a szkupstina elnöke, amikor Tito köztársasági elnök Eszé­ken járt és megtekintette az árvíz okozta károkat. Az el­ismerés tehát a legmagasabb szinten történt. A Pátria-lemezeket most egy szivattyútelep mellett ve­rik a magyarok. Vagy tíz helyen erősen folyik a víz a töltés aljából. Az egyik fo­lyást már e!fonfák a len--7~k, a többinek is ez a sorsa. Elő­ször negyven kilós kalapács­osai verik a lemezt egy méter mélyre, aztán 75 kilóssal ütik lejjebb, végül az utolsó más­fél méter a legnehezebb, ide már 250 kilós légkalapács szükséges. Napi adagja az osztagnak: 211 acéllemez. Re­kord-teljesítménynek számít. B borzalma’« További útirányunk Batina és Dárda, ahol a víz alapo­san elöntötte a partokat. A batinai hegytetőn emelt mc*- numentális emlékmű talapza­táról jól látni a terpeszkedő Dunát. A kikötő-sor házai vízben állnak. A kömvező erdők fái csak szigetek a ten­gerré dagadt folyóban. A leg­súlyosabb helyzettel Dárdá­nál találkoztunk, de az oda vezető húsz kilométeres kö- vesúton tájékoztatást kantunk az általános helyzetről. Kopa- csevónál a Dráva és a Duna víz egybefolyt, lényegében itt zárult be az a kapu, amelyik még összekötötte a baranyai háromszöget Jugoszlávia töb­bi részével, öt nagyobb gát­szakadást tartanak nyilván az elmúlt hetek árvíz-történeté­ben. Az egyik szakadás az Eszék felé vezető vasúti töl­tést 150 méter hosszúságban elmosta. A mostani árvíz 14 gyár, 10 építővállalat és több, kisebb üzem munkáját bénította meg. A víz mintegy nyolcvan kilométer hosszú útszakaszt rongált meg, 3313 ház került víz alá és több mint 500 ösz- szedőlt. A veszélyeztetett te­rületről 3270 családot, 16 845 lakost kitelepítettek. A Duna és a Dráva 50 800 hektár te­rületet árasztott el. Az árvíz- védelem és az áradás eddigi kára 51 milliárd dinár. Dárdánál a villanyducok porcelánig állnak a mindent elborító vízben. Vagy négy­száz ház tetejét emelgeti a víz. A Dráva most Dárda köz­ség főutcája felett hullámzik. Katonák fogták el a vizet, hogy ne törhessen be a falu belsejébe. Negyedmillió ho­mokzsák, vagy több is maga­sodik a több méter vastág alkalmi töltésben. Harctér ez, harc az árral és a katonák nem szívesen engednek civilt a védvonalra. Az első, alkal­mi gáttól pár méterre húzó­dik a második védvonal, a házak között. A kocsik csak úgy juthatnak el a község bel­sejébe, ha megkerülnek né­hány házat és egy udvaron hajtanaik keresztül. A Dráva éjjel negyed egy­kor törte át a gátat. Felké­születlenül érte a környező falvakat, nem volt idő a ki­ürítésre. Később a folyam­erők segítettek menteni a la­kosság még menthető ingósá­gait. A Dráva gátján a hosz- szú úszástól kimerült mar­hák, sertések, kutyák feküd­ték elnyúlva, várták a csóna­kokat. Azt mondják, a bor­zalmak éjszakája volt. Testvéri barátság — Melyik a Szalai Ilon- káék háza? Egy csúzái polgár a temp­lom mellé irányít. Onnan a második ház Dárda felé. Az­tán újabb információ: — üonkáéknál üres a ház, most utaztak be Siklósra, hog v hazahozzák a kislányával együtt, aki ott született. Vár­ják meg nálam, ilyen bort úgy sem ittak, mint amivel megkínálom... A palánkai mentős panasz­kodik: — Nem tudok eleget tenni a kívánságoknak. Minden be­teget sorra kell látogatni, akit korábban bevittem. Üze­net, kérdés, hogy van, gyó­gyul-e, nem kell hazai, eset­leg ruha, mikor jön már haza, lehet-e látogatni? De az iga­zat mondja! Él-e még? — és még ezer kérdés, ha megjön az ember odaátról. A határ most csak területi választóvonalat jelent. Áz em­beri humanitást, a testvéri barátságot, a segíteni akarást nem tudja elválasztani ma­gyar és jugoszláv koz" Gáldony.' Ja Harminchárom nap Csillebércen Lassan nemzetkö­zi hírnévre tesz szert a Pécs-Gyár- városi Úttörő Zene­kar. Az idén ugyan is ismét meghívták a csillebérci úttörő­táborba. Tavaly már 25 napot ját­szottak Csillebér- • cen, az idén pedig a teljes táboridény­ben, azaz harminc- három napig szóra­koztatják a magyar és az idegen nem­zetiségű úttörőket. Ezen a nyáron ti­zennyolc nemzet út­törői lesznek a tá­borban. Így a gyár­városi zenekar nor­vég, finn, svéd, mongol, holland és kubai gyerekeket is szórakoztat és is­meretséget köt ve­lük. Valamennyi or­szág úttörőinek fo­gadására a diplo­máciai testület kép­viselői mellett ki­megy a zenekar is. A táborban több önálló hangversenyt adnak majd. A ze­nekart elkíséri és dirigálja vezetője, Rajnai Nándor. A július huszadik! in­dulás előtt még két­szer lépnék fel. Jú­lius 10-én, vasár­nap hajnalban Vil­lányban adnak ze­nés ébresztőt az ár­vízkárosultak javá­ra rendezendő MHS ünnepség alkalmá­ból. Délelőtt tíz óra­kor pedig a harká­nyi strand vendé­geit szórakoztatják térzenével. Tizenkétezer ember részesül védőoltásban t Általános fertőtlenítsek Mohácson és környékén — Gyors intézkedések az ivávízprobléma átmeneti megoldására

Next

/
Thumbnails
Contents