Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
1985, JÚLIUS S. napló 3 Űjabb ásatások Baranyában Hétfőn újabb ásatások kezdődtek el — illetve folytatódtak — Baranyában. Dr. Bandi Gábor régész a 8000 négyzetméter kiterjedésé nagyárpádi kora-bronzkori település teljes feltárásán dolgozik, hasonló nagyságú telepet ebből az időszakból hazánkban még nem tártak fel. A telep lakéi a nemzetközi szakirodalomban Zókikultúra néven megismert néphez tartoztak, mely Horvátország és a Dél-Dunántúl területét lakta az Időszámításunk előtti második évezredben, az elmúlt két év alatt a település felét már feltárták és ötven ház, a hozzátartozó mellékhelyiségek kerültek felszínre. A sok- mázsányi leletanyag közt látható egy agyagból formált nőj istenszobrocska, egy kocsi miniatűr mása, sok edény töredék, szerszám, köztük csontból készült árak, vésők, agancskapák, tűk, továbbá kőbalták, vésők, őrlőkövek és bronzékszerek. A teljes feltárást célzó ásatásokat két éven belül befejezik és remélik, hogy az idén megtalálják a sok adatot magába rejtő temetőt ia Ugyancsak hétfőtől kezdve folytatja Pécsett, a postapalota udvarán a rómadkori városelőd központjának feltárását dr. Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója. Itt az előző években már több palota maradványait ásták ki. Az idén megkezdik ezeknek konzerválását és a jövő évtől már az érdeklődők is megtekinthetik az egykori Sopianae szabadtéri múzeumként látható maradványait. Expedíciós csillag az őrsi zászlón Levelek a világ minden tájáról — Úttörők az üzemekben Az „Uttörőexpedició a jö- vőbe”-mozgalom a korábbi években sikeresnek bizonyult nyomolvasó mozgalom tovább fejlesztéseként 1963-ban indult. Célja a gyermekek figyelmének a jelen és jövő felé fordítása volt. Az expedícióé, kutató-jelleg izgalmas, romantikus keretet biztosított a húszéveg munka eredményeivel való ismerkedésnek, felkeltette a gyermekek kíváncsiságát, s segítséget nyújtott a reális életcélok kialakításához. A mozgalom kétéves volt. Az idei tanév vége egyúttal az expedíció végét is jelentette. Országos méretű levelezés A nyomolvasó mozgalommal szemben az expedíció elsősorban a gyerekek valóságérzetét erősítette. Maga a mozgalom az önkéntes jelentkezésre épült. Az 1963—64-es tanévben megyénk 3988 őrséből 1508 jelentkezett, 1964— 65-bem 1465. Az első évben 1106 őrs nyerte el a követelmények teljesítéséért járó expedíciós vörös csillagot, az idén szinte valamennyi. A mozgalom sikere jelentős mértékben az indítás sikerétől függött. Az expedíciós mozgalom eseményeit az országos és a megyei parancsnok szabályozta; Az első parancs megérkezése a . legváltozatosabb körülmények között történt. Megyénk számos iskolájában a hadsereg, határőrség vagy munkásőrség képviselői adták át; a Tanárképző Főiskola gyakorló iskolájába például repülőn érkezett, a pécs- szabolcsi, a 39-es dandár úti iskolákban tábortűzzel kötötték egybe. A parancs felolvasása után a gyerekek saját készítésű jelentkezési lapokon jelentették be részvételüket, s saját maguk határozták meg vállalásaikat is. A mozgalom öt követelménye közül különösen a technikai jellegű jelen- és jövőkutatás volt sikeres. Már az első évben országos, sőt világméretű levelezés indult. A rajok tetszés szerint, minden tanári irányítás nélkül, érdeklődésüknek megfelelően levelekkel keresték fel az ország üzemeit. A vállalatok válaszleveleikben elmondták üzemük rövid történetét, ismertették az ott készülő gyártmányokat. s az esetek többségéiben mintapéldányokat is küldtek. Az expedíció két éve alatt a Bártfa utcai iskola őrsei például közel kétszáz üzemmel, intézménnyel és vállalattal létesítettek kapcsolatot. A válaszlevelekben érkezett ajándékok: címkék, prospektusok, modellek, minden esetben óriási örömöt okoztak a gyermekeknek, pon- dosan tanulmányozták ésösz- szegyűjtötték őket. A felszabadulás 20. évfordulója jegyében a megye negyvenöt iskolája rendezett expedíciós kiállítást, s ezek anyaga éppen ezekből az ajándéktárgyakból állt Ismerkedés az üzemekkel Szoros barátság alakult ki az úttörőcsapatok és egyes üzemek között, amit a második évben az őrsök és szocialista brigádok barátsága egészített ki. Az úttörők rendszeresen felkeresték a gyárakban idősebb barátaikat, nézelődtek a gépek között, szerszámokat kaptak ajándékba, s nagyon sokan éppen e találkozók és ismeretségek alapján választottak szakmát is. Az expedíciós mozgalom lényege éppen ez. Az úttörő- munka középpontjába — roVEGYÜK ÉSZRE... Volt egy fővárosi színvonalú, nagyon szépen tervezett és kivitelezett filmszínházunk, amit később Petőfinek kereszteltek. Aztán felújították — sajnos. Talán recsegtek kissé a székek, egyet-egyet vasalással kellett már megerősíteni, de szépek voltak, ide illők és kényelmesek (magas háttámlás, ívelt falemez- székek, sötét színben, mint az egész épület belső faburkolata) és egyediek. Most pedig, ami van: világos, piros műbőrrel kárpitozott, alacsony háttámlás széksorok az utak átcsoportosításával, új, világos faparkettával. A falakat, s a nagyon szerencsés festést, Gebauer Ernő dekoratív, jól illeszkedő freskóit közönséges farostlemezzel burkolva elfedték. Eltűnt a mély vörösbársony függöny. a mozi új vászon-froretj ával elvesztette méltóságát. A vetítővászon a szélesvásznúsí- tások folytán oly nagy lett, hogy ma már az első helyről sem lehet élvezni a vetítést. Túlméretezett, mert nem a nézőtér mélységéhez igazodik, hanem annak szélességét használja ki. (Burkolt árdrágítás vagy a közönség szemének tudatos rontása lenne ez?) A világos színek nem előnyösek az egészében sötét felületekkel kiképzett mozibelsőben, a piros műbőr különösen komolytalan benyomást kelt, ámellett tisztántartása szinte lehetetlen, a Világos parkettáé hasonlóan — mint ez már be is bizonyosodott. Félő. hogy a Kossuth-mozi felújítását is hasonló szellemben végzik! Például a Kossuth-mozi szélesvásznúvá alakítása is jellemzi az elmondottakat. A nagyobb vászon ahelyett, hogy térben messzebbre került volna, még közeledett a széksorokhoz. A látószög megnövekedett, de még az első helyről is kedvezőtlen, s a mozi funkciójában megkisebbedett, s praktikusán megdrágult (A második, harmadik helyről úgy látja az ember a képet, mint ahogy a televízió képét, miközben leguggolva kezével a kézelőgombon állít.) * S mi történt az Olimpiában? A bár belső terét belső építész tervezte nagy gonddal és formaérzékkel létrehozva a környezet modern művészi összhatását. S ennek szerves részét képezte az egyedileg tervezett kétfajta széket és asztalt magában foglaló bútorzat. Talán gyenge volt a kivitelezés vagy a tervek kíméletesebb használatot feltételeztek — megérett az idő a bútorok cseréjére. S ezzel most már senki sem törődött! Típusbútorok rontják legszebb vendéglátó helyünk összképét! * Merénylet készül a Sallai utcáiban is. Uj külsőt kapott a Sallai utca is. Már-már el is készült, amikor felvésték még a frissen renovált házak falát is. hogy odabiggyesszék a csonkolt típus fénycsőlámpáikat. Úgy állnak azok ki a házak oldalából, hogy még hasonlatot is nehéz találni rá. — íme egy ragyogó ötlet, almikor visszájára fordul! Mert éppen ebben az utcácskában nagyon stílusos lett volna valami nem szokványos megoldás, a modem világítástechnikával múlt századot idéző hangulat. Mint a budai várban vagy Szentendrén, például így a fal síkjából kilógó kandeláberek — akár stilizált vagy modernizált formában — s fényes higanygőzzel! Torzója — félő. hogy rosszabb, mint a semmi. * Nem szúr szemet? —■ A Kórház téri köz-WC. Talán csak azért nem, mert lassan már az szúrna szemet, ha végre eltűnne. Az egész Kórház teret rendezték, s most már azt kell hinnünk, hogy ezt a „sárga házat” is beieterveztók a tér képébe. De hogy ki'"és milyen perspektivikus elgondolás alapján engedélyezte a nehezen „kitisztított” Széchenyi térre ültetni az ajándékbolttal s rézsűt a könyvesbolttal szembe fe könyvpavilont? — A lengyelek ügyesen oldották meg az utcai bódékat. A Ruch (jelentése: forgalom) országos vállalat, s árusítási körébe tartozik a hírlap, gyermekkönyvek, idegenforgalmi kézikönyvek, mindennapi drogériaáruk, trafikáruk, ajándék- tárgyak, néhány játék — s egyéb hasonló. Talán egy kis bazár is, de valóban praktikus. Országosan egységes árusító pavilonjai vannak sűrűn a városokban, forgalmas helyeken, de sehol sem hivalkodóan. Azonban nagyobb városokban, szebb városrészekben ezek mind üzlethelyiséget kaptak, s mint a mi trafikunk, árusítanak üzletben, ha lehet, kirakaton át. Utcai újságárus nincs is. így is lehet — s kulturáltabban. 1— Szokás és kulturáltság kérdése az egész. Varga Gyűl", mantikus keretek között — a munkát állította. A pajtások levelezéseik, üzemlátogatásaik révén technikai ismereteik bővítése mellett megtanulhatták, hogy minden eredmény alapja a munka. A levelezés másik, ugyancsak népszerű formája a szocialista országok fiataljaival való kapcsolat. Ezekből a levelekből is sok iskola rendezett kiállítást. A közvetlen, személyes ismeretség és barátság minden másnál jobb nevelőnek bizonyult: az internacionalizmus legfőbb terjesztője lett. Az expedíciós mozgalomba jelentkezett őrsök igazi baráti közösségekké váltak. A mozgalom követelményei ugyanis nem egyénre, hanem kollektívákra szabottak. Az őrsi búvóhelyek a játék mellett nagyon sokszor a tanulás központjaivá is váltak: a gyengébb tanulókat szinte az egésZ őrs segítette, Új tanév - új mozgalom A mozgalom két éve új lendületet adott az úttörő-munkának. Az úttörőcsapatok kiléptek az iskola falai közül. Az idei tanév új mozgalmat indít. 1965/66-ban a nyomolvasó és expedíciós munka foly tatásaként az iskolákban megszervezik az „Úttörők a hazáért” mozgalmat. E mozgalom mindenekelőtt az életre nevelést tekinti céljának. Formájában megmarad játékosnak, színesnek és Romantikusnak, tartalmában pedig az iskolából kikerülő fiatalok jövő útjait egyengeti. Az új mozgalom az iskolák és üzemek, hivatalok és más társszervezetek közötti kapcsolat továbbfejlesztését tekinti feladatának. Sikeres volt a készletrendezés 25 millió forintot takarított meg Baranya lakossága A belkereskedelem egész apparátusát megmozgatta az elmúlt hetekben a felesleges készletek feltárása és hasznosítása. Évek hosszú során jelentős készletek halmozódtak fel Baranyában is, részint a nagykereskedelmi, részint a kiskereskedelmi vállalatoknál. Mintegy 150—160 millió forint volt ez év tavaszán megyénkben azoknak az áruknak az értéke, amelyeket a szükségletet meghaladó mértékben tároltak. A készletek évről évre nőttek, feleslegesen kötöttek le népgazdasági erőforrásokat, akadályozták a gazdasági élet frissebb vérkeringését. Mit jelent a belkereskedelemben a készletrendezés? Azt, hogy mozgásba kell hozni az 1965. évi áruforgalom lebonyolításához és az 1966. év áruforgalmi felkészüléséhez szükségtelen készleteket. A vállalatok maguk határozhatták meg: melyek a szükségleteket meghaladó mértékben tárolt készletek és melyek azok az árucikkek, amelyeket a készletrendezés, illetőleg az ezt célzó vásárok idején értékesíteni kell. S ha az eredmények még nem is teljesen kielégítők, a készletrendezés sikeres volt. Áprilisban és májusban körülbelül 80 millió forint értékű árut értékesítettek Baranyában a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok feleslegesnek nyilvánított készleteiből. Becslések szerint a lakosság ennek következtében 20—25 millió forintos megtakarításhoz jutott. A készletrendezés ráirányította a figyelmet az ésszerűbb, meggondoltabb beszerzésekre. Részben a felügyeleti szerv szorgalmazására, részben saját tapasztalataik hatására, a boltvezetők jobban megnézik, mit vesznek át a nagykereskedelmi vállalattól, következésképpen a nagykereskedelem is igényesebb az iparral szemben. Végeredményben a készletek máris sokkal inkább igazodnak a vásárlók szükségleteihez, igé- nveihez. Szükségesek-e a készletek rendezését célzó vásárok? A közgazdászok erre a kérdésre igennel válaszolnak, mert az időközönkénti készletrendezésre még akkor is szükség van, ha legjobb a kapcsolat a kereskedelem és az ipar között. A divat gyorsan változik, ami ma divatos, jövőre esetlee el- I adhatatlanná válik, A technika fejlődésével is egyre korszerűbb termékek kerülnek az üzletekbe. Elég csak a televíziós készülékekre gondolni. Az a televízió, amely az 196r as évek Orion-slágere volt, ma már a bizományi áruházban is nehezen értékesíthető. Ez a helyzet a régi típusú rádiókkal és más, tartós fogyasztási cikkekkel is. mert értékesítésüket egészen pontosan megtervezni sem 1 3t. Ma azonban még nem tartunk ott, hogy kifogástalannak mondható lenne az ipar és a kereskedelem kapcsolata. A nagykereskedelmi vállalatok specifikációs tárgyalásain újból és újból kiderül, hogy az ipar nem mindig és nem elsősorban a vásárlók igényeinek megfelelő fogyasztási cikkeket termel. Ma azonban már az Is előfordul, — mint az idei negyedik negyedév ruhamodelljeinek bemutatóján Pécsett történt — hogy egy-egy gyár vételre felajánlott termékeit, ebben az esetben a Debreceni Ruhagyárét, nem fogadják el. Ez a fogyasztók és a népgazdaság érdekében történik így, hiszen a fogyasztó akkor jár jól, ha a számára szükséges árucikkeket kapja meg a boltban, a népgazdaság érdeke pedig azt követeli, hogy ne rakódjanak le újabb felesleges készletek, vagy legalábbis kisebb mértékben, mint ahogy az az elmúlt években történt. összegezve a készletrendezés eredményeit: Baranyában elérték a kívánt célt, az engedményes vásárok fokozták az érdeklődést, jelentősen nőtt a forgalom. A kereskedelemjói vizsgázott a készletrendezés során, a kapott önállósággal nem élt vissza egyetlen vállalat sem, jól ítélték meg felesleges készleteiket Asszonyok tanácskozása Díszítőművészeti szakkörvezetők tapasztalatcseréje Sásdon A tanácskozásra az alkalmat a hörnyéki díszítőművészeti szakkör év végi kiállítása adta. A Békés Károlync vezetésével több éve működő kiváló szakkör több termet betöltő kiállítási anyaga bizonyította. hogy az asszonyok szeretnek kézimunkázni, munkájuk értékes hagyományaink ápolását szolgálja, s ugyanakkor rendkívül ötletesen megtalálják a módját annak is, hogy modem életünknek, fejlődő lakáskultúránknak szerves részévé váljék sok szép alkotásuk. A szakkör tagjainak száma félszáz körül mozog, s még télen is szívesen jártak át asszonyok Sáséiról Hörnyékre, hogy a példamutatóan jól dolgozó kollektíva tagjai lehessenek. Munkájuk méreteire, „termelékenységére” jellemző, hogy kb. 10 ezer forint értékű filcet használtak fel a szűrhímzések alapanyagául. Nem csoda hát. ha a díszítőművészeti szakkörvezetők Pécsről, Komlóról, Siklósról. Bakócáról, Szilágyról, Abaligetről, Bániból, Ge- rényesről szívesen látogatták meg a hömvélkáek kiállítását. Maguk is elhozták szakkörük munkájának legszebb darabjait, s gondjaikat, problémáikat is, amelyeknek megoldásához segítséget vártak egymástól. A tapasztalatcsere jó alkalmat jelentett minden szakkörvezetőnek arra, hogy új minta,kínai. alkalmazási lehetőségekkel gazdagítsa jövő évi m’v-ikáíát. Különösen azok a vóTim"nk#k váltottak ki naey -w^klődést. amelvek a ném ’'•"■■nzés pva'nnrlstl fe1hgs7.ná- ’ ásónak körét bővítették elsősorban az öltözködésben, s a baranyai motívumok alkalmazásának újabb és újabb lehetőségeit mutatták be. A leginkább vitatott kérdés az volt: miként lehet több éven keresztül úgy működtetni a díszítőművészeti szakkört. hogy a tagok száma ne csökkenjen, az első évek eredményei után ne csappanjon meg az asszonyok lelkesedése A jó válasz hamar megszületett, hiszen a szakkörvezetők között olyan is volt, aki már 7 éve dolgozik az asszonyokkal, s minden esztendő meghozta eddig enedménveit. Mert igaz az. hogy vannak olyan asszonyok, akik csak addig dolgoznak a szakkörben. míg új lakásukba néhány párnát, térítőt készítenek, de legtöbbjük annyira megkedveli a szabad idő felhasználásának ezt az igen hasznos formáját, hogy soká’g talál újabb szépségeket, lehetőségeket a kézimi mkázásban A választ úay fogalmazták meg a szakkörvezetők, hosv a folyamatos munka feltételeit azzal teremthetik meg. ha a fiatalokat beszervezik rendszeresen a szakkörbe, he minden évben úi elemekkel, ötletekkel gazdagítják munkájukat, ha önálló alkotásra, tervezésre nevelik tagi ajkat ha a praktikus alkalmazási lehetőségek területét bővítik, s végül ha kisebb darabok eredménvag megoldásával sűrűn nyújtanak siker-élményt az asszonyoknak. Azt hiszem, minden jól szervezett szakköri munka lesfőbb követelményeit foglalták össze ezzel. A szakkörvezetők lelkesedése, ügyszeretete, ötletessége minden elismerést megérdemel. Jó volt látni eredményeiket. hallani a vitában elhangzott mondataikat, amelyekből a felelősségérzet és egymás segítésének őszinte szándéka sugárzott. Beszámolóikból megtudtuk, hogy a legszebb munkákból összeállított kis kiállítások bemutatása a szakköri munka szervezésének leghatékonyabb módszere, amelynek alkal mazását jelentősen megköny- nyíti a „mozgó művelődési ház” munkája. Hallottunk olyan lelkesítő példákat, hogy az asszonyok még nyáron is, legalább kéthetenként össze akarnak jönni szakköri foglalkozásra. Mások arról beszéltek. hogy a díszítőművészeti szakkör nemcsak a kézimunkáz,ás elsajátításának iskolája lehet, hanem hasznosan szolgálhatja az asszonyok sokoldalú tájékoztatását, nevelését is. Különösen az utóbb említett lehetőség fokozottabb kiaknázására kell törekednünk az 1965—66-os népművelési évadban. Az asszonyok egyre növekvő társadalmi érdeklődése szükségessé | és •indokolttá teszi, hogy kis közösségükben kötetlenül megbeszéljék az időszerű kérdéseket. A közvélemény formálásának hatékony eszköze lehet a díszítőművészeti szakkör. ha megtaláljuk az asszonyok rendszeres táiéVeztatásának ercltetettség nélküli form ált a szakkörben, s a kis közösség a közéleti kérdések termékeny megvitatásának fórumává válik. Lemle Géza *
