Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
napló 1965. JÜLIUS 6. 4 (Folytatás az 1. oldalról) hogy a nehéz gépeket nem bírja el- Sok gondot okoz az idén a Duna is. Ide s tova három hónapja folyik az óriási birkózás a Dunával, méghozzá olyan magas vízállással és olyan — szinte szakadatlan — árhullámmal, amilyenre nem volt példa. Eddig sikerült tartani a frontot, de a veszély még nem múlt el, és 10—14 napig kell még izgulnunk, hogy az ország déli szakaszán, a mohácsi térségben nehogy tönkremenjen a gát. S hogy eddig kitartottunk, az sok évi előzetes munkának köszönhető, a megfelelő árvízvédelmi rendszabályoknak, a vízügyiek. a közlekedésiek, a katonák. a munkásőrök, a tanácsemberek, a lakosság példás helytállásának. Országunk dől gozó népe szívéből, hálásan és tisztelettel gondol rájuk. A gazdaságosság szellemében A Központi Bizottság decemberi határozata tudvalévő- lég a népgazdasági munka, a gazdasági vezetés javítását tűzte ki céljául. Ennek a határozatnak voltak olyan tételei. amelyek egyszeri intézkedést, rendezést igényeltek. Ilyen volt például néhány takarékossági intézkedés, vagy például a normák felülvizsgálása. Ami az utóbbit illeti, meg kell mondanom, hogy ez az élet rendjéhez tartozik. A technika, a munkaszervezés fejlődik, a munkafeltételek könnyebbek lesznek és mindig ennek megfelelően kell a normákat szabályozni. Van azonban a KözponU Bizottság decemberi határozatainak néhány olyan pontja, ami nem pillanatnyi és nem is esek 1965-re érvényes. Ilyen veidéül gazdaságvezetési módszerünk, szisztémánk javításának modernizálásának követelménye. Nem azért van erre szükség, mert ami eddig volt, az rossz volt, hiszen eddigi oazdaságvezetési rendszerünk alapjában megfelelt annak a fejlődési szakasznak, amit eddig jártunk. Eddig az volt a feladatunk, hogy egy féliq-meddig elmaradott, feudális paraszti országból ipari országot teremtsünk. Ezt a feladatot végrehajtottuk. A fejődésnek egy ilven időszakában az iparosítás olyan követelmény. amelyre még azt is mondhatjuk, hogy kerül, amibe kerül, de meg kell oldani. Most azonban a fejlődésnek olyan szakaszához jutottunk, amikor többé nem dolgozhatunk kerül amibe kerül alapon. Most már mindent szigorúan a gazdaságosság követelményeinek kell alárendelni. Néha, amikor a tőkés világ képviselőivel találkozom, vitázom. azt szoktam nekik mondani: nézzenek ide, a maguk rendszere hitvány, pusztulásra ítélt, rothadt rendszer, m»rt az ember kizsákmányoláséra énül. A mi szocialista rend szerünk pedig azért jobb. mert itt a dolgozó ember sza- heJ a, nem. rabszolgája a termelési eszközök tulajdonosért e k. Ezért harcolunk mi — egyi- künk-másikunk gyerekkora óta — a kapitalizmus megsemmisítéséért, és fogunk harcolni a végleges eltemetéséért is. A mi társadalmunk még átmeneti állapotban van. Régen a munkásembert a tőke ostorával hajtották. Mindenki reszketett munkahelyéért. Nálunk most senkinek sem fáj a feje emiatt s ezért akad, aki kényelmesen dolgozgat. Ezen kell változtatnunk A tőkés rendszernek szabálya az, hogy ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. A szocialista rendszer szabélya a köztulajdon. Ezt azonban nem minden ember ismerte fel. Van, aki még közbe iktat emi állomást s azt mondja: ez azelőtt magántulajdon volt, most meg senkié. És eszervut is bánik vele, ahelyett, hocnr úgy vigiiázna rá, mint amitől mindviájunk jóléte, boldogulása függ. (Taps.) És még egy baj van — mondtam az egyik ilyen vitapartneremnek az, hogy maguk fürgék, mint a csíkok, mi meg lassúak vagyunk, mint az ólommadarak. A tőkés ha ma nem köt üzletet. holnap becsukhatja a boltotés ezért nagyon igyekszik. Mi meg olyan biztosak vagyunk abban, hogy amíg a Föld gömbölyű, addig itt szocializmus és kommunizmus lesz, hogy sokakat nem iz-< gat a lassúság. Magasabbren- dű rendszerünket, a szocializmust megszilárdítva az ilyen gyenge pontokon is győzzük le a kapitalizmust. Nekünk is tudnunk kell gyorsabban határozni és cselekedni. Néhány esztendeje életbelépett a közoktatási reform, kiszélesedett a középfokú oktatás, az egyetemeken többszörösére növekedett a hallgatók száma. Itt is kell majd egy picit igazítanunk. Az oktatás ne oda lyukadjon ki, hogy azért élünk, hogy tanuljunk, hanem azért tanulunk, hogy jobban tudjunk dolgozni és jobban tudjunk élni. A 14—16 éves fiataloknak pedig meg kell magyaráznunk, hogy nem az iskolatáska az egyedüli elképzelhető szerszám és nem egy 15 év múlva megszerzendő íróasztal az egyedül lehetséges életcél, hanem a becsületes termelő munkának van a legnagyobb rangja és azokat a fiatalokat fogjuk mi mindig a legjobban tisztelni az összes fiatalok között, akik az iparban, a mezőgazdaságba- fizikai munkát végeznek. (Taps.) Kultúránk olyan most, mint a mezők. A levegő szabad, eső volt, minden virágzik (Derültség.) A termés többségé hasznos; búza, árva, rozs, zöldborsó, burgonya és a többi, de vannak pipacsok és mindenféle egyéb virágok is. (Derültség.) Ez sem nagy szerencsétlenség, ha bizonyos mértéken túl nem burjánzik. Kulturális életünk pezseg, friss, eleven, döntő részében szocialista, a művészi alkotók nagy többsége a néppel halad, a szocializmust szolgálja, hazafi. Hogy milyen stílusban ír valaki, az nem a mi dolgunk. Mi csak azt kívánjuk — és mondhatom, hagy az alkotók többsége ezzel egyet is ért —> hogy azon a főúton haladjanak, amelyiken a nép alapvető tömegei vannak. A nép a szocialista rendszert építi, a haza, az ország javára dolgozik. Ezt segítsék a művészet, a kultúra művelői. Semmiféle más igényünk nincs. Belső helyzetünk normális, jó Belső helyzetünk tehát általában normális és jó. Az időnként jelentkező nehézségeket le lehet küzdeni, ha dolgozunk és harcolunk. Szólni szeretnék röviden a nemzetközi helyzetről is. A nemzetközi életben is egymást érik az események. Bizonyos problémák adódtak az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mégpedig azért, mert az amerikai nagytőkések megszokták, hogy a szervezet sokáig szavazógépezet volt a kezükben. Most megváltozott a helyzet, mert megjelentek a szervezetben az újonnan felszabadult népek és az ENSZ többé nem az Egyesült Államok engedelmes szavazógé ". A világ előre halad. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét ki lehet ragadni a nagytőkések és az imperialisták kezéből, hogy valóban a népek hasznos tanácskozó szerve legyen és mi azt akarjuk, hogy így is legyen. Az ENSZ-nek természetesen egyetemesnek kell lennie és ott kell lennie minden ország és minden nép képviselőjének, ideértve a Kínai Népköztársaságot is. Vannak más események is. Legutóbb Algériában történt olyan változás, amire — meg kell mondanunk — közvéleményünk egy kis nyugtalansággal tekintett, mivel nem látható még világosan, mi is történt ott és milyen indító I okokból. Népünk érzékenysé- j ge az algériai fordulattal kap- | csalatban főként arra vezethető vissza — és ezt minden ' algériainak is meg kell értenie —, hogy nálunk mély a rokonszenv az algériai nép hősi harca, a független Algéria iránt. Népünk rokonszenvez az algériai népnek azzal az elhatározásával, hogy a szocialista fejlődés útjára lép Nálunk — érthetően — az is foglalkoztatja az embereket, hogy mi lesz Ben Bella és mások sorsa, hiszen őket ismerte meg a világközvélemény, mint a forradalomban A világközvélemény és a magyar nép érdeklődésének középpontjában ma az Egyesült Államok vietnami agresz- sziója áll. Az Egyesült Államok, annak kormánya agresz- sziót követett el Dél-Viet- namban is és agresszív cselekményt követ el Eszak-Viet- nam bombázásával is. Ez a vietnami helyzet legfőbb jellemzője. Az amerikai kormány egyébként még polgári országok kormányai előtt sem tudja elfogadhatóan megindokolni és megvédeni agresz- szív lépéseit. Oly durva beavatkozások ezek más világrész népeinek az életébe, hogy azokat semmi módon nem lehet elfogadhatóan magyarázni. Az Egyesült Államok agresz- szor. Ezt mélyen elítéljük mi és elítélik a világ összes haladó emberei. Álláspontunk az, hogy a kérdésnek egy megoldása van, az USA-nak meg kell szüntetnie az agresz- sziót. Mi szolidárisak vagyunk a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, a Dél- Vietnami Felszabadítási Fronttal és általában a vietnami néppel. Melettük vagyunk politikailag, erkölcsileg és a tőlünk telhető módon más tekintetben is segítjük őket harcukban. Ezt diktálta a szolidaritás, elveink és saját érdekünk is. Sem a magyar nép, de a világ egyetlen népe sem nézheti ölhetett kézzel, nem tűrheti, hogy egy népet ilyen módon támadjanak meg. Saját szabadságunkat is védjük akkor, amikor nem engyőztes Algéria kimagasló képviselőit. És hogy nálunk ilyen érzések vannak a közvéleményben, ezt egyetlen algériai vezető se veheti zokon. A nemzetközi légkört megrontotta a vietnami és a dominikai agresszió. Dominikában tulajdonképpnr haladó polgári megmozdulás történt és az Egyesült Államok azonnal agresszíven, katonai erővel beavatkozott Dominika belügyeibe. gedjük az agressziót az egekig nőni más népekkel szemben. Bizonyos, hogy az Egyesült Államok soha sem fogja elérni célját, sem Dél-Viet- namban, sem Eszak-Vietnam- ban! Hogyan lehet elképzelni a megoldást? Az a véleményünk, hogy — mint minden más nemzetközi kérdésben — a vitás problémákat tárgyalások útján kell rendezni. Ehhez azonban az kell, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Eszak-Vietnam bombázását és kell annak elismerése is, hogy Dél-Vietnam- ban a népet a Felszabadítási Front képviseli. Ha tárgyalni akarnak, azokkal tárgyaljanak, akikkel harcolnak. Emlegetik az Egyesült Államok presztízsét is. Erre csak azt lehetne mondani, hogy minél előbb szűnik meg az agresszió, annál kevésbé fog a presztízsük szenvedni. Tizenegy esztendeje már, hogy létrejött a genfi megegyezés a vietnami fegyverszünetről. Azt kell végrehajtani és akkor a vietnami kérdés megoldható. A nemzetközi kommunista mozgalomban jelenleg az a helyzet, hogy maga a kommunista mozgalom terjedelme, ereje növekszik az egész világon, minden országban. E pillanatban zavarja a fejlődést, hogy ideológiai és politikai kérdésekben nézeteltérések és viták vannak egyes pártok között. Az a véleményünk, hogy az ideológiai és politikai nézeteltéréseket a nemzetközi kommunista mozgalom hagyományainak megfelelően elvtársi vitával, eszmecserével és érveléssel kell leküzdeni. De minden vitát alá kell rendelnünk az imperialistákkal szembeni akcióegység szükségességének. Különösen megköveteli ezt most Vietnam védelme. Valameny- nyi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió segíti a harcoló vietnami népet, de a seg:tség ereje is nagyobb, ha nyilvánosan is egységesen cselekszünk. Március elején részt vettünk a 19 párt moszkvai tanácskozásán. A tanácskozás eredményeit üdvözöljük, helyesnek tartjuk, mert megjelölte a nézeteltérések leküzdésének, egységünk, erőnk növelésének útját. Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk jelentős munkát végez nemzetközi téren is. A közelmúltban tárgyalásokat folytattunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselőivel Moszkvában, a Román Munkáspárt képvise; lőivel Bukarestben, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének képviselőivel Jugoszláviában, kubai elvtársainkkal Budapesten és, végül a vietnami elvtársakkal, szintén Budapesten. A tárgyalások és tanácskozások célja nz volt, hogy internacionalista egységünket, a kommunizmus, a szocializmus, a béke ügyét szolgálják. E tanácskozások és tárgyalások köréből kiemelkedő jelentőségűek voltak moszkvai tárgyalásaink és tanácskozásaink. Örömmel mondhatom, a legmelegebb elvtársi egyetértés légkörében zajlottak le és ismét kitűnt, hogy a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben, a nemzetközi kérdések megítélésében azonos az álláspontja a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának, országaink kormányának, népeinknek. Azt tartjuk, hogy a magyar nép boldogulásának, a Magyar Népköztársaság fejlődésének egyik döntő tényezője a felhőtlen, jó szovjet— magyar barátság. (Taps.) A kommunista mozgalom erősödik Következetesen dolgosunk a szocializmus teljes felépítéséért! Nemzetközi tevékenységünk kiterjed természetesen a tőkés országokra is. A közelmúltban, különböző formákban, közöttük a külügyminiszterek kölcsönös látogatásának formájában javítottuk kapcsolatainkat Ausztriával, Francia- országgal és Angliával. Mi azt kívánjuk, a viszony, a normális viszony szélesedjen és bővüljön. Mi a tőkéseknek is őszintén megmondjuk: jobb viszonyt akarunk, gazdasági, kulturális együttműködést, nekik azonban tudniok kell, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista ország, és az is marad! A Magyar Népköz- társaság a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal egy frontban halad. Ha így akarnak velünk normális viszonyt, mi üdvözöljük, mivel ez megfelel külpolitikánknak. Mint látható, sem a külpolitikánkban, sem a belpolitikánkban jó pár esztendeje nincs változás. Nemzetközi cél jaink rendkívül egyszerűek és érthetőek. A szocializmus világméretű erősödését kívánjuk és szolgáljuk, a gyarmati rendszer megsemmisítését követeljük, a világháború megakadályozásáért és azért dolgozunk, hogy a szocialista és nem szocialista országok békésen éljenek egymás mellett és bogy együtt is működjenek azokon a területeken, amelyeken ez lehetséges. Nem változtak belpolitikai törekvéseink sem. Következetesen és egyértelműen dolgozunk a szocializmus teljes felépítéséért, arra mozgósítjuk népünket. A népgazdaság erősítésén fáradozunk. Munkánk, tevékenységünk végső célja természetesen az, hogy népünk a szocialista rendszerben mind jobban és jobban éljen. Az előbb szó volt decemberi határozatainkról, Ezekben fegyelemről, meg normáról, meg hasonló intézkedésekről volt szó. De kifejezésre jutott ugyanott a népről való gondoskodás is. Az a központi bizottsági ülés határozott úgy, hogy a kétgyermekes családoknak járó gyermeknevelési pótlékot és a nagyon alacsony nyugdíjakat fel kell emelni. Ezt a kormány végre is hajtotta és július 1-ével bevezettük. Ez jelzi, hogy politikánk átgondolt, egységes. Politikánk módszere sem változik. Azt tartjuk, hogy az eddig kialakult módon kell dolgoznunk. Ez azt jelenti, hogy szembeszállunk minden jobboldali és reakciós törekvéssel, jelentkezzék az az országon belül, vagy a nemzetközi életben. Ugyanígy szembeszállunk idehaza is és nemzetközileg is mindenféle álbaloldali, szektás és kalandortörekvései. Az a véleményünk, hogy a magyar nép szocialista előrehala dúsához, a szocializmus és a béke megerősödéséhez a világon nem forradalmi frázisokra, henem egységre és forradalmi cselekvésre van szükség. Ami a módszerünket illeti, a felvilágosító munka, a nyílt elvtársi vita hívei vagyunk, a meggyőzés, az érvelés hívei mind a pártéletben, mind a népfront összejövetelein, mind általában a közéletben. Lankadatlanul és fáradhatatlanul kell felvilágosító munkát végezni, mert a tapasztalat ez, hogy minden új kérdést meg kell magyarázni. Ha nem magyarázzuk meg előre, meg kell magyarázni utólag: az sokszor nehezebb, több munkát kíván, tovább tart. Ha van közös feladat, vitassuk meg együtt, határozzunk együtt és dolgozzék mindenki teljes erejével. Központi bizottsági ülésünk hozott néhány személyi vonatkozású határozatot is. Határozat született, hogy engem, Münnich elvtársat és Pap elvtársat fel kell menteni a Minisztertanácsban viselt tiszt ségünk alól. Én ezzel egyetértek. Nemcsak azért, mert megszavaztam, hanem azért is, mert ami engem illet, már régen és többször kértem, hogy mentsenek fel egyik tisztség alól. Mind a kettő nagy feladat és mind a kettőhöz teljes ember kell. A Központi Bizottság a munkát kívánja javítani a személyi átcsoportosítással. Azt hiszem, Münnich elvtárs felmentését sem kell különösképpen indokolni. 79. évében lévő, tapasztalt forradalmár, akinek politikai tapasztalatára, véleményére mi továbbra is építünk és számítunk. Ilyen korú embertől azonban már nem lehet várni, hogy napi munkát végezzen. Ami Pap elvtársat illeti, nagyon egyszerű dologról van szó. Tehetséges ember, aki korábban a Veszprém megyei pártbizottság első titkára volt. A kormányban is becsülettel és eredménnyel dolgozott. Most az a szerencsétlenség történt, hogy Veszprémben meghalt a párt megyei első titkára. Megfelelő megoldást kellett találni és hamar, mert a megye bonyolult; van ott ipar, mezőgazdaság, idegen- forgalom. A legegyszerűbb volt az. hogy egy, az embe» rekkel, a helyzettel, a problémákkal ismerős elvtars vegye át a vezetést. Ezért visszament a megyébe. Még azt is megmondhatom, hogy kissé pedagógiának is számuk, azt akarjuk, hogy az egész országban értsék meg; egy megyei első titkári poszt nem kisebb rang, mint a kormány tagjának lenni. Meg kell mondani, hogy amennyire ismerjük a párton belüli visszhangot és a közvélemény visszhangját, úgy tűnik, hogy az elvtársak, a dolgozók megértették és helyesnek tartották a változásokat. A Nyugat, persze a maga módján szintén foglalkozik műiden ilyen kérdéssel. Sajátos nyelvükön azonban ők is annak a véleményüknek adnak hangot, hogy politikai változás nem történt. Elvtársaim! Meggyőződésem, hogy a becsületes embernek, akármilyen munkakörben vau- magas, vagy egyszerűbb funkcióban, mindig sok munkája van. Dolgoznunk, küzde- nünk kell nagy céljainkért. Vannak emberek, akik hajlamosak a bizonytalanságra, a nyugtalanságra. Ha valahol valami történik, azt kérdik: most mi lesz? Most például az árvíz okozta károk, az Algériában történtek kávásán nyugtalankodnak.I Gondolkozni, az eseménuakre fin*'a1 ni persze kell. De a kérdést, hon-, most mi lesz. másksw kell feltenni. Aki hisz o mi ügyünkben, a mi népiln1'u'>n és akarja a szocializmus előrehaladását, népünk bold lását, annak nem azt kell kérdeznie, hogy most mi lesz, hanem azt kell mondáim: akármi lesz, mi a szoaial:z- must előre visszük, a békét megvédelmezzük, az aqresz- szorokat visszaszorítjuk, az árvizet is visszatereljük medrébe és megyünk előre. Ez a helyes hozzáállás. (Nagy taps.) Az utóbbi időben többször beszéltem a pártonkívüliek megbecsüléséről, mint a párttagok megbecsüléséről. Úgy gondolom, mindig jobb, ha a kommunistákat a pártonkívüliek dicsérik, mintha önmagunkat dicsérjük. Tény azonban, hogy ma párttagnak, kommunistának lenni nagyobb megbecsülést, több megtiszteltetést jelent a dolgozók széles körében, mint bármikor korábban. A pártonkívüliek- nek, a mi népünknek nagy szüksége van a mi szilárd, egységes, céltudatos és a vezetés feladatait jól ellátó pártunkra. Nekünk, kommunistáknak hivatásunk és feladatunk nem az uralkodás, hanem a nép, a munkásosztály becsületes és tisztességes szolgálata. Ha bármelyikünkre valaki azt mondja, hogy becsületesen dolgozik a munkás- osztályért, a népért, ennél nagyobb rang nem kell nekünk. Ennek szellemében dolgozunk mi a népfronton belül is. Változatlanul együtt akarunk dolgozni világnézetére való tekintet nélkül minden becsületes emberrel. A kommunizmus győzni fog! Elvtársak! Mi kiverekedtük, kitapostuk magunknak az utat. Történelmi akadályokon át, nehézségek közepette jutottunk el ide, de reméljük a 'további út már simább, köny- nyebb lesz. Volt személyi kultusz, volt ellenforradalom, volt szárazság, volt árvíz, volt kegyetlen tél, mégis mentünk előre. Most a szocialista társadalom alapjai már megvannak, évek mennek, események jönnek, nehézségek lesznek, küzdeni fogunk, de végső tokon a szocialista társadalmi rend, a kommunizmus min- - den országban győzni fog. (Nagy taps.) Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Engedjék meg elvtársak, hogy befejezésül sok szerencsét és sikert kívánjak az újonnan üzembehelyezett hideghengerműnek a további munkához, aZ ott dolgozó elvtársaknak, a vasmű összes dolgozóinak, Dunaújváros Ösz- szes dolgozóinak, mindazoknak, akik itf jelen vannak és akiket önök képviselnek. Egész népünknek erőt, egészséget, sikert kívánok. (Nagy taps.) i Felavatták a Dunai Vasmű Iiidegliengermíívét
