Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
Nagyvárosok divatja Minden külföldön járd nő mintáik — kantúrosan, elmo- érdeklődésset figyeli, mát vi- sódöttan — vad színekben selnek. mi a divat a külföldi p^npáznak a ruhaanyagokon. ssssrss- “ « —»« ******* ha most erről szól a nyári di visetete a kissé karcsúsított, vattudosításunlk. szellős, könnyű mosóanyagból PÁRIZS az európai dívát készült „kisruha”, (Második bölcsője. Ez különösen a női rajzunk.) Kivágása elől kissé divatra vonatkozik. Itt terve- mélyített, hátul azonban deS.'ÄÄ f* nem világszerte viselnek, s zsinorpantot használnak ov felöltőnek majd a nők. helyett. Csak ritkán díszíti Nos, Párizsiban a „divatos gallér a ruhát, inkább színes nőtípus” karcsú, ruhája de- szeges fut körben a nyak kirak’g testhezálló, és a szoknya vágásnál, a karöütőnél és a körben £*** ruha alján. A gallér mindig nyáron a legkedveltebb két J ruhatípus. Az egyik a hűvö- fehér, keményített pafceből sebb napokra készült ingru- készült, s — a fiatal lányok ha: laza derék, hosszú, man- — fekete, vagy négetbama 7 etIában végződő ujj, kihajt- szaténmasnit kötnek alá — ható inggallér, és rakott, vagy csokorra. Ezeket a könnyű hólos, letűzött szoknya. A „kisruhákat" szellős papucs- másik ruhatípus meleg na- szandálok, színes nagy fül- pckra, ujj nélkül, körlokni- kllipszeik és a karon viselt san, vagy körben plisszézettt nagyszemű gyóngy-karkötők szoknyával. (Első rajzunk.) egészítik 3d. Ezeket- a ruhákat á nagy kan- D-lr, fekdóáruházak elérhető áron S arusi ja vattervezök az időjáráshoz alme“ ar ‘ ruha, kabát, blúz, kosztüm... Ami igazán érdekes, hogy Prágában ezekben a napokéi párizsi nők ismét felfedez- ban a legtöbb nő szabadide- fék a pöttyös anyagmintát. A jélben horgol. A nagymamák rózsaszín alapú, feketepöttyös csipkemintáit, a kislányfkori muszlintól a fehér alapú sár- „mintabszalagökat” szedik elő, gapöttyös kartonig sokféle s mintákat csereberélnek, szín és pöttynagyság jellem- hogy elkészíthessék az esti fezé a nyári ruhákra. A pötty hér, aranyszállal erősített . uralmát” jelzi -=- már a ta- blúzt, a sárga horgolt-ruhát. vaszi bemutatókon feltűnést, (Harmadik rajzunk.) Rájöttek é.s tetszést aratott —, hogy a a horgolás mennyire sokféle ruha mellett a kesztyű, a d- és gazdag lehetőséget nyújt pő és az esernyő is fehér aia- az öltözködés variálásához, pom feketepöttyös anyagból B™Inr.m, készült Ez azonban a divat a túlzása, mi egyelőre a pöttyös e^}e íoonf^ »Ä ruhákat fozadiuk éL stalus” az uralkodó. (Negyedik ruhákat fogadjuk et rajzunk.) a ruha alapanyaga RÓMA napfényes Utcáin, a jól mosható vászon. A szí nők öltözködésében a színek nek: kék, fehér, piros és sár- a legmegkapőbbak. A déli ég- ga. Az új divat nem a ten hajlat, a napsütés lehetővé gépész-ruha szolgai utánzása, teszi a színek merész alkai- hanem inkább a díszítőele- mazását. A legtöbb nyári ru- meinek, és jellegzetességének ha alapja fehér, s a virág- okos és ötletes felhasználása. ...................... . ........ A tengerparti nyári üdüléskor a hosszú nadrághoz matrózblúzt viselnek a nők. Ikaroszok az uráli útvonalakon Kovács Margit Litomerice város közelében a Radobyl hegy alatt a volt Richard bányában a nácik 1944- ben földalatti gyár építésébe kezdtek repülőmotorok és a VI és V2 rakéták alkatrészeinek gyártására. A riport a földalatti aknákban vézett felderítő munka eddigi eredményeiről számol be. hozták ide, ahol 1945. május 2-án és 3-án is folytak a kivégzések. Egyes hírek szerint ebben a krematóriumban sokszor elevenen égették el az embereket. Húsz évvel a háború befejezése után egy nyomozó csoporttal útra keltünk újból a föld alá, hogy fellebbentsük annak a titoknak a fátylát, amely e különös objektum múltját takarja. A föld alatt vagyunk Az elhagyott gyári helyiségek a húszéves pusztulás szagát lehelik. Az akkumulátoros lámpák reflektorai mindjárt a bejárat után több mázsás sziklákból és szürke kőtörmelékből álló omladékot világítanak meg, amelyen szűk átjáró vezet keresztül; A fejünk felett lévő betontámasz egyelőre a biztonság érzését kelti bennünk. De csak körülbelül ötven méter mélységig. Ott végződik. Tovább megyünk. Már nem érezni a szellő fuvallatát; Kellemes ''meleg kezdődik. Masszív boltíves kapun haladunk át. Málló romhalmaz szagú sötét térség következik. Már nem folyosó. Termelő- csarnok, amelynek végét nem világítaná meg talán egy teherautó reflektorának a fénye sem. A mennyezet és a falak szürkésfehérek. Lekaparjuk a fehér réteget. Mész. Meszelés a szürke kőzeten. Egyszerű trükk. A sima, fehér felületnek kellett elűzniök a bizonytalanság érzését. Több métermázsa súlyú kőlepények Műhelylroda a volt Richard bányában épült föld alatti gyárban Még az elmúlt húsz év sem tudta a feledés fátyolát borítani azokra a gaztettekre amelyeket a hitleri fasiszták követtek el a megszállott országokban. Erre a fekete listára tartozik a Richard-bánya is! A fennmaradt irattári dokumentumok, a szemtanúk elbeszélése és a legújabban felfedezett történelmi anyagok szerint a megszállók 1944 májusában a Csehország észak- nyugati részén fekvő Lito- merice város közvetlen közelében kiterjedt földalatti gyár építésébe kezdtek repülőmotorok és Hitler „csodafegyverei” a VI és V2 gyártásához szükséges alkatrészek előállítására. Tehát a hirhedt nord- hauseni Dora-Werkhez hasonló üzem építéséibe. Ezt a gyárat a világ szeme elől a Radobyl-hegy mészkősziklái alatt • elterülő elhagyott Richard-bányába- rejtették. E gyárkolosszus közvetlen közelében terült el a hirhedt theresienstadti koncentrációs tábor: a Kis erőd, ahonnan naponta 700—800 férfiből álló csoport járt tizenkét órás műszakra a Richard-bányába. És közvetlenül a gyár mellett volt a flossenburgi koncentrációs tábor litomericei fiókja. Négyezer ember tömegsírja Arról, hogy a foglyok milyen embertelen körülmények között voltak kénytelenek dolgozni a földalatti folyosókban, tanúskodik az a tömegsír, amelyet a földalatti folyosókból kiszállított többméteres földhalom alatt már 1958 nyarán felfedeztek. Ugyanazon év júniusában tette ,a Richrd- bánya első rémes tanúvallomását A szakszerű kutatás bebizonyította, hogy körülbelül négyezer ember tömegsírjáról van szó. A fasiszmus áldozatai a harmincnyolc kilométer hosszú folyosó hajtása közben pusztultak el. Csak 1944. december 24-én 256 fogoly vesztette életét ebben a pokolban. A földalatti gyárban halálra hajszolt, vagy agyonvert foglyok holttestét többnyire a bohusovicei égetőtelepre szállították. Annak kapacitása azonban idővel nem volt elegendő, s ezért Litomericen új krematóriumot állítottak fel a Michalovická utca közelében; Ez az objektum is, mint az egész „Richard” vállalat, egészen a háború végéig működött. Az utolsó halottat a theresienstadt Kis erődből ra intenek; A kőtömegek és törmelékek a betonpadlón a teljesen rögzítetlen kőzet örökös hullásának néma tanúi. Az egyik kőzettömb alól egy fegyenc ócska facipőjének maradványa látszik ki; Valaki talán azon a helyen állt, ahová zajtalanul, figyelmeztetés nélkül hullott a levált kőzet? Kontrolstelle... — adja tudtunkra egy földre dobott fekete-fehér bádogtábla. Azon a helyen állunk, ahol a német mesterek és mérnökök ellenőrizték a gyárt mányokat. Vagy húsz méterre innen téglafalakat találunk. Lábunk alatt papír zör- ren. Felszedegetjük az összegyűrt, poros papírdarabokat. A lapokról hull a szürke mészpor. A föld alatti gyár nyomasztó hatása kényszerít: „Olvasd!” A fények egyetlen papírdarabra összpontosulnak. Tintaceruzás írás: „1944. VIII. 31. Ma vettem át a foglyokat. Védőőrizetbert lévő foglyoknak nevezik őket”. A számoszlopokat silabizáljuk: — ,11 113, 11 535, 11 314, 11 992, 12 371, 11490, 10 681”. Hét ember. Talán csak ezek a kegyetlen számok maradtak meg életükből? A rémes tömegsír volt utolsó pihenőhelyük? A szorongató kérdések abban a csarnokban folytatódnak, amelyet a téglafolyosók útvesztőjében találunk. Titokzatos fülke Itt röviddel a háború után, 1945-ben, figyelemre méltó leletre bukkantak. Körülbelül 200 méternyire a bejárattól Az Uraiban levő lovsak város autóbuszvonalain megjelentek az „Ikarusz —620” típusú új magyar autóbuszok, amelyeket a Szovjetunió a KGST kereted között kap. — Tiz tSjWpusü Ikarosz érkezett Szverdlovszkfba — mondotta Feodoszij PerepeJkám, a .erületi aulóbuezköztókediési hivatal helyettes vezetője, az APN tudósítójának. A magyar autóboszetolt már régóta ismerjük: tucatnyi „Ikarusz—55” közlekedik , a cseljabinsEÜd, nyizsnyij—tail ii, kamiensziki távolsági jármokon. Az utasok igen nagyíj értékelték a magyar autóbuszok kényelmét és sebességét. A Szverdkxvszk—Nyizs- n.yij—Tagfi-i vonaton eredményesen felveszik a versenyt a vonatokkal. E£y órát „vernek rájuk” ezen a szakaszon. Az új „Ikarusz—620” autóbuszok gyönyörűek. A legnar- gyoibb forgalmú városi vonalon állítottuk be őket A nyár '-egén újabb Ikarusz-szálMt- - ív várunk. Köszönjük eae- ke "> agyszerű kocsikat ma- gy*, uarátainknak. » 1<sj (BhdrQffi István rajza) < i és kőcipók függnek a fejünk felett egy cérnaszálon, csupán a véletlen rossz kötőanyagán. A fehér boltozaton levő szürke foltok óvatoss'ágbefalázott fülkét tártak feb amely 2 méter hosszú, 35 cm vastag, ismeretlen anyagból készült rudakat rejtett. Két A Radobyl hegy alatt lévő főid alatti gyár egyik főfolyosója vagonra való volt belőlük; Az utászszakasz az egyik rúdból levágott egy félméteres darabot és ezt robbanógyutaccsaJ meggyújtotta. Az anyag vakító fehér lángra lobbant. A Katonai Kutató Intézet dolgozót igazolták, hogy rakétatöltetről van szó. És mennyit fizettek a gyárban? Erről Hidpfer mester bérlapja beszél. Isten tudja hol végezte a Bauführer, de az 1945. április 12-én kezdődő héten még szorgalmasan dolgozott. Mindennap megkeresett a Radobyl gyomrában — cseh pénzben számolva — 45 koronát. Vehetett érte akkor a feketepiacon néhány cigarettát. A foglyok egy tán vér répalevesért és egy karéj kenyérért dolgoztak. A nyomozó csoport összegyűjti az újonnan talált dokumentumokat, tárgyakai. - Szétterítve fekszenek a teherautó padlóján. Uzsonnás kosár, hordágyak, amelyeken a földalatti gyárból a tömegsírhoz szállították a holtakat, csajkák, Donarit-töltet címkéje, fogolysapkák és. facipök, kézzel faragott pipák, csíkos fegyenczubbony, Fidorowi Iz mester naplója, aki a fogunkat folyosóvágásra hajszolta, „Liebe Rose” megszólítási) szépírással írt levele, Hilpíer mester bérlapja és sok más apróság, amely ma, húsz év múltával képet ad arról, hogyan éltek és pusztultak a rabszolgasorban lévő emberek Hitler gyárában. Óta Brozsok, Zabol Pleskol
