Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
Falu Tamás: cA kaié Csodás sziget Norvégiában, Erre vitt egyszer világhonvágyam. Hajónk hatalmas, nagy hajó volt, Előtte a sziget is hódolt, Miként egy szörnyű hadiflotta. A lelkét kettéhasította, Vágy támadt benne messzire. S reszketett a sziget szíve. A parton állt az egész város, A doktor és a gyógyszertáros, A lelkész és a boltiszolga. Jött a tömeg, szaladt loholva. Nézték a sok idegen arcot, Szemükben feldúlt tó viharzott; Szigethez szegzett életük, Mely csodát nem tesz már velük. S a hajó nem érintett partot, \ Hosszan kürtőit és tovább tartott, 1 Hasztalanul hipphipphurráztak. Kalapot, kart hiába ráztak. És hazament az egész város, A doktor és' a gyógyszertáros, A lelkész és a bolti szolga, Szepesi Attila: '76a fűuz Ha jössz az esti fák alatt, a kitárt-karú fák alatt, , jól vigyázz, hogy a csillagok ne. lássanak, ne nyíljanak rád ablakok, ne csábítsanak ablakok, a kertek alatt kutya van. hát óvakodj, eső se verje léptedet, fűszál simítsa léptedet, vacsorát főzöl, bort nyitok az is leket, ha jössz, meglátod majd, fehér s szikrázó lesz bennünk az éj, blúzodat vesd le, itt maradj, ne is beszélj. Ment férfi és nő lehangolva, Mert tudták, hogy csak fél év múlva örülhet hajónak újra. Becsukódott a sok-sok ablak. Most már megint maguk maradtak Az álmokkal és sóhajokkal, A hétköznapi bús bajokkaj, A hosszú-hosszú éjjelekkel. A vízre sikló fényjelekkel. Sirályokkal, halak szagával, És mindenki maga-magával. Kit már a lelkűk rég megúnt. Hajónk füttyén a szívük sikoltott. Aznap nem volt ott senki boldog, S mögöttünk maradt Aalesund. Ó, így vagy te és így van ő is. És így vagyok örökre én, Árbocokat lesünk a ködben, A valóság vad szigetén. Ö, hányszor futunk partig s vissza,. Hangunk harsány, majd elhaló, Könnyünket a fövény fölissza, És sohasem köt ki a hajó. Sík Mihály: Oh!lit &LcL&dik ... A kéményeken napfény esepereg fény simogatja a házak haját és csicseregve alszanak a fák és alszanak a fán a levelek Szobámban hűvös csendet sző a pók kék árnyak motoznak ágyam alatt fejem körül zümmög egy gondolat elmondani az el nem mondhatót Ez a varázsos nyári délután azért állt össze szobámban talán - hogy megszóljak s íme hallgatok Látom csodáit ám hogy mit jelent nem érthetem meg mert hangja csend s belül oldódik szét a nagy titok — Nem ér így semmit, egyedül —, gondolta. A délutáni magános fürdést is unta., az estét olyannak érezte, mint a langyos mosogatóvíz. Másnap is csak lődör- gött, a strandon betemette magát forró homokkal, feküdt, i— Dögunalom! — sóhajtotta. Este az üdülő bejáratánál ácsorgott. Odament hozzá a délelőtti lány; -— Mit szólnál egy esti autózáshoz? — Talán kocsit nyertéi a VIT-sorsjegyen? — kérdezte unottan. Édes vagy, híhí:,. Arról ven szó, hogy egy meghívást kell átadnom. Tudod, a fiúm meglátogatott, egy barátjával ugrott le Pestről kocsival. A tragacs a haveré, tudod, egy mérnök. Menő fej! Opel Rekordja van! — Na és? — Na és!. a. Délután látott téged a strandon, amikor fürödtünk. ö mondta, hogy hívjalak meg estére. Átszaladunk Tihanyba. Haláli lesz, a motel- fc en osztályon felüli dzsessz van, a dobos néger! — Péter! •— gondolta Edit. «— „A szemedbe beszökött egy .. ” Ehh, líra, líra, és hozzá az örökös duplamálna!.. Opel Rekord. Még sohasem ültem nagykocsiban ... És mi van abban?! Egy kis autózás, az még semmi! Semmi ;.. — Jössz? lőtt unalom úszott körülötte. — Na? M ég várt valamire, de mi sem történt, csak a pál- — JÖVÖk . :. A motelétterem nagyvonalúan előkelő volt és a dobos valóban néger. — Mit iszunk? — Észre sem vette, hogy kimondja: — málnáit, én mák* "nát kérek. — Hahhahahhaha, málnát!.; Halljátok? Málnát!? ... Angyali baba maga, kislány! — csapkodta vastag combját a mérnök, és nagyon jóízűen kacagott. — Pezsgőt hozzon! — mondta a rendelésre váró pincérnek, még mindig döcö- részve. — Milyent szabad, kéremás- san? — Jó lesz nekünk a francia is! A pincér repült Edit elszégyellte magát, Ilyen pitiánerként viselkedik! önmagára dühösen kérdezte: — maga mindig pezsgőt iszik? — Honnan tudja, hogy máskor is szoktam inni? — Tegnap este láttam a ‘presszóban. A jeges ezüstvödrSt pára verte be, a pezsgő gyöngyözött. Hideg volt, de belül tűzzé vált, mikor megitta. —• Hát nem jobb ez, mint a málna? — kérdezte a mérnök, A lány meg tudta volna ütni, gyűlölte ezt a fölényes hanghordozását, azt az ezüstös halántékát. Később már nem gyűlölte. Hajnalig táncoltak, ittak. — Ervin .— mondta szédülő fejjél, és zsibbadt a szája. — Ervin ... Záréra, a nagyúri borravalónak alázatosan hajlongó pincér. Az autó bélesuhant az éjszakába. A szabadstrandnál vinnyogó gumikkal megállt a kocsi. — Mi baj? — Semmi, gyerekek. Fürdőnk. A lányok vihogtak, — De nincs nálunk fürdőruha! — Nem baj, nálunk sincs — Mondta angyali nyugalommal a mérnök, és lehajtott az útról a fák közé. — Viszont sötét van, nem látni semmit. Itt a kocsinál külön-külön levetkőzünk, aztán benyargalunk a vízbe. Pazar lesz! A másik lány elúszott mellőle, Edit maga maradt. A mozdulatlan víz langyos olajként folyta körül a testét. Leült a fövenyre, nyakáig elborította a víz. A fejében, az ereiben dolgozott a pezsgő, kábult volt, nem gondolt semmire. A víz csobogásából hallotta, hogy közeledik hozzá a férfi. — Edit... — hívta halkan. Engedelmesen fölállt, feléje ment. — Ervin ;.. — mondta, s remegett a hangja. — Ervin ... Béla este érkezett személy- vonattal, mart kiszámította, túlságosan kevés pénze marad, ha gyorsra költ. —• Apa is megspórolhatta volna ezt a kiadást nekem! — gondolta az úton. — Hogy beijedt az öreg! Most már mindegy, az a fő, hogy anya jobban van, és három nap még előttem az üdülésiből. Edit!... A lányt hiába kereste, szobatársai sem tudták, hol lehet. Leszaladt a partra, szokott esti helyűkre, talán ott sétál Edit. Senki. Csalódottan állt egyedül a víz szélén. — A szemedbe beszökött egy csillag ...” — hallotta a szavakat, amiket annyiszor elmondott ezen a helyen. Visszament az üdülőbe, de Edit még nem került elő. Leült a bejárat melletti padra, hogy el ne szalassza, ha hazajön. Várt. Később otthagyta a helyét, mert idegesítette, hogy minden hazatérő társaság megbámulja. Kibaűagott a kerten A hangverseny évad mérlege Némi profanizálással ugyan, de az igazságnak, megfelelően a művészeti életben is alkalmazható a kereslet-kínálat tör vénye, Kodály Zoltán épp legutóbb Londonban adott nyilatkozatában beszélt arról, hogy az angol fővárosban sok a hangverseny, vagyis nagy a kínálat, de kicsi a kereslet Ha — az évad végén — városunk zenei életének a mérlegét kívánjuk felállítani, a zenei kínálat és kereslet egyensúlyát kell vizsgálatunk tárgyává tennünk. Statisztikai adatok szerint az Országos Filharmónia Pécsett 72 hangversenyt rendezett, melyeken 33 725-en vettek részt, A megyében 11 koncert volt. 3215 látogatóval. Az Országos Rendezőiroda Pécsett 27 könnyűzenei műsort adott, látogatóik száma 18 164 Ezenkívül számos Filharmónián kívüli koncert hangzott el, me lyek látogatottsága általában kielégítőnek volt mondható. Mennyiségi szempontból — fS- leg Pécsett — nem lehet kifogásunk, ezt országos viszony latban is rendkívül jelentősnek és példamutatónak értékelték. Talán még sokal- hatjuk is a hangversenyek szá mát. Az időpontok torlódása, különösen az évad végén, terv szerűbb összehangolással elkerülhető lett volna. A megyei 11 koncert száma viszont kevés. főleg ha azt tekintjük, hogy ezek js lényegében 5 helyen zajlottak le. Jobb szervezéssel ezen is lehet, sőt kell segíteni, amire szántén volt példa. A kínálat mennyiségi számadatánál fontosabb a minőségi tényezők szemügynevétele. A Filharmónia nagyzenekari, kamara- és modem zenei bérleti hangversenyei általában színvonalasak, művészi élményt nyúj- tóak voltak. A műsorok összeállításánál a sokféle igény kielégítése volt a főcél, tervszerűség nyomait kevésbé fedezhettük fel. A klasszikus mestereik kedvelőinek igényét 6 Beethoven, 4 Mozart. 1—1 Bach, Haydn, Händel, Brahms, Muszorgszkij, Dvorak. Regger- mű elégítette ki. A XX. századiak közül Prokofjev, Debussy 1—1 alkotása szerepelt, míg a magyar szerzőket Barát a kapu elé, átment a mű út túlsó oldalára, ahová már nem ért el a villanyfény, onnan figyelt. Teltek az órák. Lassanként megjöttek az utolsó vidám csoportok is, elcsendesült a fürdőhely,. kialudt a világosság az üdülő ablakaiban. Múltak az órák. A fiú félni kezdett valamitől. Fülledt meleg volt az éjjel, de ő mégis fázott. Egy csillag a szemedbe szökött. A szemedbe... — mondogatta, és sírni szeretett volna. Hajnál felé autó fékezett az üdülő előtt. Két nő szállt ki belőle. — Viszlát, bébik. Pesten! ... •— szólt utánuk egy férfihang, aztán a kocsi elrobogott — Edit!.. a A lány megmeredt. — Hol voltál? A másik lány közbe akart szólni, de a fiú rámardult: — Maga menjen innen! Menjen innen, érti?! Értette, elindult az épület felé. — Hol voltál?! Edit hallgatott — Beszélj! jWTég alz italtól kicsit bári”l. gyű, tört arccal nézte a lány a fiút, aztán félszegen, bűntudattal elmosolyodott, és rekedten, majdnem kihívóan megszólalt: — Autózni.:. Autózni voltam. Egy Opel Re- ■ korddal. Béla fölemelte a kezét, de nem ütötte meg mégsem. Megfordult, és elindult az állomás felé. A lány a kapunak dőlve nézett utána. Keleten sáv hasadt az ég szélén. A sárgásszürke derengésben minden piszkosnak látszott^ tök, Kodály. Dávid és Kadosa képviselte. A XX. század kevéssé ismert, de értékes vagy legalábbis érdekes alkotásai közül több hangzott el a kamarabérletben és főleg a kissé még bátortalanul, de azért két koncerttel jelentkező Korunk kamarazenéje-sorozat- ban. A művek megszólaltatásáról meghívott hazai és külföldi vendégművészek, karmesterek gondoskodtak. Külföldről Robert Zeller látogatott el hozzánk, valamint az igen érdekesnek Ígérkező műsorával hirdetett de a kon certet lemondó Oscar Dánon helyett Gardelli. A hazai karmesterek közül Erdélyi Miklós, Ferencsik János, Lehel György, Sándor János és Sulyok Tamás lépett a dirigensi dobogóra; A szólisták közül csak a kamarabérletben hallottunk külföldieket: Paul Badura-Skodát (zongora), Mark Luboczkijt (hegedű), és Georg Otszot (ének). A hazai vendégek között aránytalanul sok volt ismét a vonós: Szepesy József. Kovács Dénes. Kocsis Albert — hegedű, a Tátrai vonósnégyes, Peré- nyi Miklós és Szász Árpád — gordonka. A zongoristákat Szabó Csilla, Antal István és Bacher Mihály, asz énekeseket Török Erzsébet képviselte. ■— Nagyon hiányoltunk pl. egy szép kürtversenyt vagy a fúvósok népes családja más tagjának szerepeltetését. Bérleten kívül hallhattuk e hiány enyhítésére a kitűnő belga fúvós- együttest. Az évad elején felavatott új Liszt-termj orgona Kovács Gábor és Lehotka Endre számára biztosított kon- certtehetőségeÉ. Ezenkívül hallottuk a Ferencsik János dirigálta Magyar Állami Hangversenyzenekart. valamint a világhírű Moszkvai Kamara- zenekart Rudolf Barsaj vezényletével. Nem eühanyagoüható szempont, hogy a kínálatot milyen mértékben tudtuk helyi művészekkel biztosítani?' A munka oroszlánrészét remek formában lévő, fáradhatatlan Filharmonikus Zenekarunk vállalta. A Filharmónia ebben az évadban Antal György és Paulusz Elemér karnagyok, Bánky József, Bánrévi Antal, Borsay Pál zongoraművészeknek, Né gy esi János hegedűművésznek, Halász Béla és Hollay Keresztéig orgonamű- vészekmék. a Zeneművészeti Szakiskola leány karának (vez.; Agócsy László), a Nevelők Háza Pécsi Kamaraikórusának (vez.; Dobos László és Tiltoi Aurél), a Pécsi Fúvósötösnek, valamint a Liszt Ferenc Kórusnak biztosított koncertlehetőséget, A legkiemelkedőbb produkciót kétségtelenül a Liszt Kórus nyújtotta Antal György karigazgatásával, Bach Máté passiójának, Händel: Jephta. valamint Az Idő és Igazság diadala című oratóriumának helyi, valamint fővárosi nagysikerű bemutatásával. Az ifjúsági bérleti hangversenyeken fiatal pécsi karmestereink és művészeink is szerepeitek. A Filharmónia rendezvényei természetesen csak egy részét alkották az évad zenei eseményeinek. Ezenkívül is igen változatos, élénk ha ng versenyélet jellemezte az évadot. A hangversenyek nagy számát a2 okozta, hogy valamennyi öntevékeny együttes hangversenynyel emlékezett meg hazánk felszabadulásának 20. évfordulójáról. Március 20-áp nagyszabású, városunk kóiruséletét méltón reprezentáló kórusé»ten a Tanárképző Főiskola női és vegyeskara, az FMSZ Janus Pannonius Női kamarakórus, az Építők Madrigálkara. a MÁV vegyeskar. a 12. AKÖV férfikara, a Pécsbá- nyatelepi Bányász férfikar, a Nevelők Háza Kamarakórusa. a KISZÖV énekkar, valamint á Mecsek Együttes vegyeskars lépett fel. Ekkor hangzott el bemutatóként Tillai Aurél—dr Vargha Károly: Tavaszi, hajnal című kórusműve. Ezenkívül az esyes énekkarok is megrendezték a maguk fe’szabadulás' hangversenyét. Csak d i csérhet i ü k énekkarainkna k azt a felismerését- hogy összefogásban az erő. jobb ha többen és együtt dalolnak. A 2—3 kórus összefogásával rendezett idei koncertek igazolták ezt a célkitűzést. így igényesebb mű sort változatosabb előadásban, nagyobb érdeklődő közönségnek nyújthattak. Hasonlóképpen nagyszabású hangversenyen mutatták be tudásukat a Pécsi Éneklő Ifjúság kórusai. Több iskola} énekkar kü’ön is rendezett hangversenyt. Érdekes színfoltot jelentett a Má tyás király utcai általános iskola zened tagozatának előadásában Szórná Erzsébet: A mák ráncos királylány című gyer- mekoperájának pécsj bemutatója. Az évad jelentős zenei eseményei közül említést érdemel a Tanárképző Főiskola vegyeskarának lipcsei látogatása. melyet viszonozott a városunkban- is bemutatkozó Lip csei Pedagógiai Főiskola ve- gvedkara. Pécsett tartották a Vili. Országos Ifjúsági Kamarazene fesztivált. A pécsiek in kább a mintaszerű rendezésben tűntek ki. mint a művészi eredményekben. A Zeneművészeti Szakiskola tanárai (Balta Mária, Bánky József, Négyesi János, Paláncz Tamás. Polgár Marianne), tehetséges növendékei, valamint intézeti zenekara' is részt kértek városunk hangiversenyéletéből, valamint részt vettek néhány vikéken rendezett hangversenyen is. A LSsizt Kórus is szép példáját adta annak, hogy több vidéki városban rendezett koncerttel az ott élők zenei igénye is kielégítést n ver jen. Sikere volt a Baranvai Körműsomak, valamint a Délutáni hangversenynek, melyen a Baranyai Óvónők énekkara, a pécsváradi Zengő Kamarakórus mellett fiatalokból álló vonós és fúvósegyüttes is szerepelt. Az Éneklő Városok közé ebben az évadban bekapcsolódott Komló’ is. ahol ünnepi hangversenyen emlékeztek meg hazánk fel- szabadulásáról. valamint a komlói Állami Zeneiskola fenn állásának 10. évfordulójáról. Fúvószenekaraink Siklóson találkoztak, új kórus létesült M.agyarbólyban, zászlót avatott a KISZÖV énekkar, országos dalositalá lkozó kon vettek részt együtteseink, a Helikonon jelentős sikert arattak pécsi ifjúsági kórusaink — midezekből a mozaikszer; adatokból összeállítható évad eredményes képe Ez a jelentős művészi munka nyert jutalmazást Antal György. Horváth Mihály. Paulusz Elemér, Marczis Demeter Borsay Pál, Sassy Iringó. Declevi László, Dobos László. Várnagy Viktor kitüntetésével. Ami a keresletet, vagyis a hangversenylátogató közönséget illeti, még mindig meglehetősen szűk az .állandó koncertlátogatók köre. A nagy : r tömeget még a fiatalság lenti. Azt csak a jövő nr - ' • ja meg. hogy felnövekvő fiatalságunk később is megír. . rad-e zenekedvelőnek. A hangversenyévad méri« ugyanis végső fokon ez der , majd élj — nt — i 1
