Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

✓ napló töm, verset írok, s új ver­seimet különböző folyóiratok­ban publikálom. Kötet össze­állítását nem tervezem. BERTÖK LÁSZLÓ, KÖLTÖ: Sajnos, egzisztenciális prob­lémáim kicsit visszavetnek, ennek ellenére igyekszem rá­szoktatni magam a rendsze­res munkára. Keveset írok sokáig érlelem magamban ver seimet. Sok új élményem van, a városi élet igen sok újai nyújtott, hiszen eddig kizáró­lag falun éltem. Ezt meg kell szoknom, alkalmazkod­nom kell hozzá, önálló kö­tetet szeretnék összeállítani, erre természetesen még nincs határozott terminusom. GALAMBOSI LÁSZLÓ. KÖLTÖ: A megyei tanács kiírt egy pályázatot, a szigetvári Zrínyi évfordulóra. Erre a pályázat­ra küldök egy hosszabb Zrí­nyi verset, ennek kapcsán lehet, hogy egy-két prózai írást is megírok. A jövő év első negyedében jelenik meg a Szépirodalmi Kiadónál első önálló kötetem, Sárkányok és tűzfák címmel, jelenleg ezt a kötetet simogatom, csiszo'- gatom. Második kötetemre is gondolok, negyedrészét már összeállítottam, munkám fo­lyamatos, de azért hagy ok egy kis időt a pihenésre is. BÉKÉS SÁNDOR, ÍRÓ: írtam egy kisregényt, az árvízről szól, címe: Áradás. Mondanivalója, hogy nincse­nek született- hősök, viszont egy adott pillanatban bárki hőssé válhat. Ezt a kisregényt a jövő év első félévében, ki­adja a Zrínyi könyvkiadó. Ezen kívül terveztem egy re­gényt. de nem sikerült meg­írnom, ez még nagy feladatot jelent. Most gyűjtögetem az anyagot egy nagy irodalmi riporthoz, melyben a bara­nyai kisközségekkel foglalko­zom. «GOSTON IMRE: ^Dunántúli iái A gyorsvonattal szembefnt a tájék, versenyt rohan az elsuhant idővel, vékony suhángokból deli fa nőtt fel ... Messziről integet utánunk Sárrét, ez már a Völgység... De szívesen járnék lankáin játszva a futó felhőkkel! De nem lehet. A nap búcsúzó rőttel vonja be lelkem és a tája|. Árnyék borul a fákra, s lomha bokrok lombja borítja be a fáradt földet. Bennem meglódul a szív, tűnt nyarak kolompja: fnt a vonat, a táj. Nekem is mennem kell a futó idővel. Esti árnyak lepik he lopva szívein és a tájat. Moszkvai tudósítás: , na«! Ó./Ó.V " ' "V" IFJ. KERTÉSZ LÁSZLÓ A csodálatos tsaandarím A. Avgyejettko Új utakon az ismeretterjesztésben Az ötvenes évek végén ez­reik és ezrek hallgatták meg mindazt, amit a különböző tu­dományokból az előadók tol­mácsoltak nekik. így formáló­dott a dolgozók természettu­dományos világnézete, ízlése, etikai felfogása és közösségi magatartása. Előadások szól­tak a nemzetközi helyzet ala­kulásáról, a filozófia alapvető kérdéseiről, a művészetekről, a technika legújabb vívmá­nyairól, a fizika és kémia fej­lődéséről, valamint a szülők pedagógiai felkészüléséről meg az egészségügy kérdéseiről. A rádió és a TV fokozott elterjedése — általában a szocialista kultúrforradalom fejlődésé — azonban Csök­kentette az előadások látoga­tóinak számát. Ezért új for­mákra, az ismeretterjesztés „modem formáinak” elterjesz­tésere van szükség még akkor is, ha e formák több szerve­zést és anyagi ráfordítást igé­nyelnék. Tanácsi és szakszervezeti intézmények egyaránt még a kezdeti lépéseket tették meg e téren, de máris felsorolha­tunk néhány érdekes ered­ményt: növekedett az előadá­sok filmes szemléltetése; több munkásakadémia tematikájá­ban jelent meg a tárlatnézés és múzeumlátogatás (elsősor­ban a szocialista brigádok vál­lalták e formákat; a TIT több komplex-előadást szervezett (több előadó szólott más és más megközelítésiben ugyanar­ról a témáról); hasznos kez­deményezés volt például a Meszesi Bányászszállóban a munkásakadémia közölt isme­reteinek összefoglalása egy jól sikerült szellemi vetélkedő ke­retében; a régi nagytermes népművelést városszerte fel­váltották a klubok. Ifjúsági klubok (Városi Művelődési Ház, Fegyveres Erők Klubja), munkásklubok és réteg-klubok (nők klubja, nyugdíjasok klub­ja sfb.) alakultak. Klubsze­rűén működik az Üttörőház, a Kamaeyi Klub. a Színját­szók Klubja, a Mecseki Foto- klub stb. is. A ■ társastánc-klu­bok a modem táncok elterje­dését segítik. Szórakoztató és ismeretterjesztő szerepet vál­lal az Ifjúsági Jazz Klub. A klub tehát eszköz, forma és módszer: lehetőséget ad a von­zóbb ismeretterjesztésre. Baráti körök alakultak (pl. Ország-Világjárók Baráti Kö­re), amelyek a kör tagjai ér­deklődésének megfelelő hasz­nos ismereteket nyújtanak. Igen kedveltek városszerte a különböző szellemi vetélke­dők, fejtörők: például a kul­turális szemle keretében ren­dezett bemutatók, az irodalmi vetélkedők, a hagyományos múzeumi és középiskolai foto- vetélkedőfc, a vöröskeresztes vetélkedőik, a tűzrendészeti, illetve közlekedésrendészeti vetélkedők, valamint a tech­nikai vetélkedők. E forma szórakoztatva közöl nem egy­szer igen lényeges és tudomá­nyos ismereteket. A Nők' Klubjában szabni- varmi, illetve főzni tanulnak a látogatók, a horgász-klub tagjai a halakkal kapcsolatos biológiai ismeretekre is szert tesznek, a Mecseki Fotoklub látogatói esztétikai előadásokat hallgatnak. * Ugyanakkor még jobban kellene élni néhány modern forma felhasználásának lehe­tőségével. Nem ismerjük elég­gé gyönyörű szép városunkat: városnéző sétákat kell a prog­ramokba iktatni. A pécsiek nem látogatják eléggé gazdag múzeumainkat, a Janus Pan­nonius Múzeum értékes kin­cseit, — több múzeum és tár­latlátogat ást kell szervezni. A rádió és TV egyes műsorszá­mait ajánlatos lenne vita ke­■ rétében értékelni. Ugyanez ajánlható a mozi és a színház egyes produkcióival kapcsolat­ban. ö-szefoglalásul tán annyit ajánlhatnánk a kulturális megbízottaknak és a művelő­dési otthon igazgatóknak: él­jenek bátran az ismeretter­jesztés modern formáival — mert így lesz. ismeretterjesz­tésünk színesebb és hatéko­nyabb! Várady Géza ismeretterjesztési főelőadó Beszélgetés írókkal—terveikről BÁRDOS NÉMETH JÁNOS KÖLTÖ: A Jelenkor-Magvető kiadó gondozza új verseskötetemet, amely ez év utolsó negyedé­ben jelenik meg, Vacsora­csillag címmel. Ez körülbelül kétszáz oldalas könyv negy­ven év munkájáról ad átfogó képet. Eddig ez a munka kö- tötött le. de most más gondo­lat foglalkoztat: kortársaim, akik közül sokan klasszikussá váltak, Kosztolány Dezső, Mó­ricz Zsigmond, Juhász Gyula. Szabó Lőrinc és akik között igen sok barátom akadt, jó- néhány kedves emléket hagy­tak rám. Ezeket az emlékeket, Írói emlékeimet szeretném fel­dolgozni Utak és utiíársak címmel. Ez folytatása lenne az 1937-beri megjelent hasonló, Élet és irodalom című tanul­mányomnak. Ebben a kötet­ben egyelőre a már nem élők­ké1 foglalkozom. KENDE SÁNDOR, ÍRÖ: A napokban fejeztem be új regényemet, már le is ad­tam a kiadónak, címe: Fel­mentő ítélet. Most, nyáron szeretnék egy kicsit pihenni, ez idő alatt novellákat írok, ez a legközelebbi programom. Egyet már el is kezdtem Már előbb egy új regény kör­vonalai is kibontakoztak, augusztus végén megyek az Irodalmi Alap szigligeti al­kotóházába, s remélem, hogy a környezét szépsége, és aka­ratom elegendő hatóerő lesz ahhoz, hogy elkezdjem írni ezt a regényt. PÁL JÖZSEF. KÖLTÖ: Szenvedélyes horgász va­gyok, a nyár e szenvedély kielégítését jelenti. Az idén nem megyek külföldre, bár nagyon szeretek hegyipatakok ben pisztrángozni. Amint visz- szamegy a Dráva, leutazom, (" horgászom. Egyelőre ko­molyabb tervek nem foglal- !.'ríatnak. élményeimet gyűj­Adalék egy filmfesztivál portréjához A negyedik moszkvai film­fesztivál versenyfilmjei csak­nem egytől egyig az emberi lét legfontosabb kérdéseit fe­szegetik, ami nem maradhat hatás nélkül azokra, akik a nézőtéren ülnek. PILLANTÁS A MÚLTBA Az utolsó napok beszédtéma, ja két, szocialista országból benevezett alkotás. A német Joachim Kuhnert és a ma­gyar Fábry Zoltán olyan tör­téneteket elevenít fel a né­zők előtt, amelyek hoszabb időszakot ölelnek fel és el­választhatatlanok a Német Demokratikus Köztársaság, il­letve Magyarország múltjától és jelenétől. A Werner Holt kalandjai — az NDK versenyfimlje — olyan sorsot perget le a mozi­vásznon, amely egy egész nemzedék sorsának alakulásá­hoz kíván kulcsot adni. A film a német fasizmus szüle­téséről és azokról az erőkről szól, amelyek a fasizmus ki­alakulását elősegítették. A filmben sok a lélektani elem, igen nagy hatással van a né­zőre, s hogy így van, annak az a magyarázata; az alkotók felkutatják a fasizmus lélek­tanának forrásait, megmutat­ják, ez az örvény hogyan ra­gadja el az egyébként jóra- való, rendes fiatalokat, akik nem érik fel ésszel, mi vár rájuk. A film hőse, Wemer Holt nagy utat tesz meg, amíg fel­ismeri valódi helyét az élet­ben, amíg ráébred, milyen gá­lád célok szolgálatára kény­szerítette a fasizmus. A film fináléja; a hős öntudatra éb­redése, amikor késznek mutat­kozik, hogy megkeresse az utat, amely elvezet a kitapo­sott és meggyűlölt ösvényről. Ez a befejezés egyszersmind vádirat és ítélet: ítélet a fa­sizmus felett, s ez a verdikt a történelem pulpitusáról hang zik el. A magyar filmesek „Húsz órája” mélységesen korszerű alkotás, jóllehet a filmben el­beszélt események húsz esz­tendő történéseit ölelik fel. Ez a húsz esztendő pereg le ama bizonyos „Húsz óra” alatt az újságnó előtt, aki azért uta­zott falura, hogy megfejtse egy számára különösen meg­döbbentő gyilkosság rejtélyét. A film hőse úgy menekült .meg, hogy az SS-ek összeté­vesztették valakivel: ez s más­valaki halt meg helyette. á film hőse ma szenved ettől a gondolattól, annál is inkább, mert: tudott a tévedésről \ filmbe beiktattak néhánv do­kumentumképet is az Eich- mann-perről — ezek a híradó­felvételek szervesen illeszked­nek a történetbe. A film vád­irat a háború és a fasizmus ellen, s különös hangsúllyal szól az egyéb felelősségéről. A felelősségről szól a fran­cia ,.Égbolt a fejünk felett” is, amelyet a Sorge-film ren­dezője. Yvés Ciampi forgatott. A film elsősorban kérdésfel­vetésével és a rendező mun­kájával hívja fel magára a fi­gyelmet. Ciampi voltaképpen arról szól ebben a filmben, hogy a bizalmatlanság és a félelem világháborút robbant­hat ki. A film története sze­rint erre kis híján sor is ke­rül: ismeretlen kozmikus test kering a Föld körül, s az atomnagyhatalmak attól tar­tanak: ez azt jelzi, hogy a másik fél a megtámadásukra készül. Egy gombnyomás — és földrészek pusztulhatnak el. embermilliók, sőt esetleg ’te­lük pusztulhat a civilizáció A katasztrófa nem következik be, de Ciampi mindvégig érzékel­tetni tudja, milyen szörnyű ez a várakozás, s milyen rettene­tesen tökéletes az a hadigé- pezet, amely ma az emberek kezében van. NEM GYEREKJÁTÉK A gyermekek sajátos, a fel­nőttekéhez annyira hasonló As attól mégis annyira különböző világa adta a témát a ianán és az algériai versenyfilmnek („Kéz a kézben”, illetve ..Ilyen fiatal világ”). Mind a iaoán Susvmu Hant, mind az algé­riai Jacques Charbi rendezőt morális kérdések, nevelési problémák foglalkoztatják, csupa olyan dolog, amivel a gyermekek naponta kerülnek közvetlen kapcsolatba, olykor összeütközésbe. Míg azonban a japán film kedves. könnv=d. vidám, sőt némileg talán gyer­meteg is, az algériai film he­lyenként tragikus magassá­gokba emelkedik: a. gyerme- . kekkel itt egy sorban menetel a háború és a halál. A japán film eleinte mint­ha csak valami oktatófilm len­ne. Mi a jó, és mi a rossz, mit tegyünk és mit ne te­gyünk, milyen szép, ha valaki figyelmes, gyengéd, becsüle­tes ... A film végül azonban mégsem didaktikus, mert a világ, amelyet ábrázol rend­kívül közvetlen, természetes, csupa őszinte keresetlenség és költészet. Az algériai film tragikus hangvételű. Ifjú hőseinek ’el- kében még nem hegedtek be a gyarmati háború ütötte se­bek, s amikor ők játszanak há borúsdit, a játék annyira ko­molyra fordul, hogy végül egyik kis társuk életébe ke­rül. A mostam moszkvai film- fesztiválom voltak tehát hét­köznapok is: ezek hátteréből még jobban kiemelkednek azok az ünnepnapok, amikor a néző olyan művekkel -alál- kozott, amelyek alkotó: meg­értették: a közönség a maga kérdéseire, törekvéseire keres választ a filmben. Ilyen ün­nepnapja pedig sok volt az idei filmfesztiválnak, -zért vonz évről évre tízezreké’ rkik mindig örülnek az alkalom­nak, hogy az igazi művészet­tel találkozhatnak A titok a maga bonyolultsá­gában különböző síkokban bon takozik ki: a parasztok elbe­széléseiből, a film hőseinek emlékezéseiből, a múlt és a ma váltakozó képeiből. Ám ettől nem lesz töredékes a magyar falu húszéves történe­tét lepergető film, amely végül a részletek kockáiból egységes képet állít össze, fogalmát ad­ván arról, milyen harcok, < ne­hézségek, kínlódások árán szü­letett az új élet Magyaror­szágom. EMLÉKEZZETEK A HABORÜRA A bolgár, a francia és az izraeli filmküldöttség olyan al­kotásokkal szerepelt Moszkvá­ban, amelyek az emberi érte­lemhez appelálnak mindeféle — múlt és eljövendő — há­ború ellen. „Emlékeztek-e a háborúra?” — tér vissza minduntalan a kérdés Nikola Korabov bol­gár rendező Házassági enge­dély című filmjében. S köz­ben a .vásznon — mintegy híradószerűen — látni napja­ink életének egy-egy villaná­sát: fiatal, boldog arcokat, if­jú házasokat, táncoló párokat, házasságkötő termeket. x „Em­lékeztek-e a háborúra?” — ugyan máért tér vissza újra meg újra a kérdés az önfeledt, színpompás lakodalmak köze­pette? A rendező (jövid, tö­mör novellával válaszol erre a kérdésre — a történet egy ha­lálraítélt házasságkötéséről szól. A filmben egymás mel­lett vonul fel az öröm és a bánat, a történet tragédiája felhívás a mai fiatal házasok­hoz: „Emlékezzetek, semmil ne feledjetek, harcoljatok a boldogságtokért és tudjátok még is védeni azt!” „Emlékezz!” — hangzik a felhívás az izraeli Philip Artuis és Lévy Alvarez ren­dezők filmjében, amelynek cí­me is ez. A film egy fasiszta haláltábor egykori foglyának szörnyű emlékeit eleveníti fel.

Next

/
Thumbnails
Contents