Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

1985. JÚLIUS 24. napló 3 Ma estei Anna-bál Harkányban A Baranya megyei Vendég­látó Vállalat évről évre meg­rendezi Harkányban az An- na-bálí. Az idén ma, szomba­ton este hét órakor kezdődik az érdeklődéssel várt ese­mény a harkányi Bányász-ét­terem kerthelyiségében. A műsort két részben bo­nyolítják le. Este hét órakor Kállai Judit, Gena Prus, Fónai József táncdalénekcsek, Balos Klári és Sárosi Gábor ©neretténekesek szórakoztat­ják a közönséget, konferál dr. Hegedűs János. A műsor második részére este kilenc órakor kerül sor, a tv-ből fölismert Görbe Tükör-együt- t"« fellépésével. természetesen az Anna- bál fénypontja a Harkány szene megválasztása Tesz. A szépségverseny győztese két- hetes beutalót kan a Harká­nyi Baranya Szállóba. Nevez­ni még a helyszínen is le­bet. \ rendezőség sok vendéget vár a megyéből és Pécsről, gondoskodik arról is, hogy mindenki jól érezze magát, ezért csak meghatározott mennyiségű jegyet ad el. A belépőjegyek ára tíz forint. Az utolsó lehetőségi Másodvetéssel kell pótolni a kiesett szénatermést Hanydiias filmek a Pelöli moziban Az idei Cannes-i Filmfesz­tivál után alig néhány héttel a IV. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál jelentős sikert hozott a magyar filmek szá­mára. A Sántha Ferenc regé­nyéből készült Húsz óra című magyar film a Háború és béke című szovjet filmalko­tással megosztva nyerte a fesztivál nagydíját. A kitüntetés a pécsi kö­zönség figyelmét is fokozot­tabban felhívta a Nyitány és a Húsz óra című filmek­re, ezért a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat — annak ellenére, hogy ezek a filmek már szerepeltek a pécsi filmszínházak műsorán — is­mét lehetővé teszi megtekin­tésüket. A Cannes-ban nagy­díjat nyert Nyitány és a Moszkvában nagydíjat nyert Húsz óra július 26—27 és 28-án fél 9 órás előadás al­kalmával egy műsorban ke­rül bemutatásra a Petőfi moziban. Emberi számítások szerint kevés a remény rá, hogy me­zőgazdasági üzemeink közös állatállományukat az idén zökkenőmentesen átteleltetik. A megyét járva szomorú ké­pet festenek a szérűskertek, amelyekben azelőtt sorban állottak a szénakazlak. Most úgyszólván üresek. A lucer­nát tavaly „elvitte” a pocok, kipusztította a fuzárium, a 11 százalékból 4—5 százalék pillangós maradt a megyében. Ennek a maradéknak is az első és egyben legerősebb ka­szálását zavarta meg az esős idő úgy, hogy a begyűjtött széna minősége erősen kifo­gásolható. A rétek egy részét árvíz és belvíz sújtotta s ez­által egy egész évi fűtermé­sük veszett kárba. Másutt vi­szont, ahol nem volt árvíz, a kellő hozzáállás hiányzott ah­hoz, hogy a füvet betakarít­sák. Vetni az aratás másnapján Mindezek arra figyelmeztet­nek, hogy a szérűskertekhez nyúlni a nagy tél beálltáig nem szabad. December végéig a széna tabu, helyette másfé­le tömegtakarmányokkal kell biztosítani az állatok szükség­letét. Sőt nemcsak a széna, de a helyenkénti abrakkiesést — amivel ugyancsak szembe kell nézni —, is ezzel a bizo­nyos másfajta takarmánnyal kell pótolni, amely nem egyéb, mint a zöld. Ha valaha fon­tos volt, most az üzemek nagy részében létkérdés az állatok számára a zöldetetés idejének kinyújtása (takarmánykáposz­tával karácsonyig kitolható a zöldtakarmányozás). És ezt a zöldet most kell elvetni. A kettőstermesztésre, mely az Alföldön — az öntözéses gazdaságokat kivéve — szin­te elképzelhetetlen, Baranyá­ban, mint rendesen, ez évben is megvan a lehetőség. Me­gyénk jó mezőségi földjei jól tartják, megőrzik a nedvessé­get. A mintegy másfél hete tartó szárazság ellenére a ta­vasszal és kora nyáron leesett bőséges csapadék még ma Is érezteti áldásos hatását. Ezért a megüresedett gabonatarlók­ba kockázat nélkül elvethető a zöldtakarmány, mely a nagy tél beálltáig hivatva van fenn­tartani az állatállományt. A száraz időjárásnak -a tar­lóvetések sikerére gyakorolt káros hatását azonban lebe­csülni nem szabad. Ilyen kö­rülmények között a tarlóvetés sikere a vetés pillanatában dől el. Súlyos technikai hibát követ el, aki az aratás befe­jezése után nem húzza le azonnal a szalmát a tábláról, nem szántja meg azonnal a tarlót s nem veti el még az­nap vagy másnap a magot. A gabonától — mely beár­nyékolja a talajt — megfosz­tott tarlón ilyen meleg idő­ben a kipárolgás óriási mé­reteket ölt, s pár napos vesz- teglés, késedelem után már nem lehet olyan magágyat készíteni, amelyben elegendő nedvesség volna a csírázás megindulásához és a növény kezdeti fejlődéséhez. A zöld futószalag fontossá­gát készségesen elismerik a szakemberek, arra azonban — tisztelet a kivételnek —, kevés készséget mutatnak, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsák. Nem vitás, hogy kényelmesebb a kész szénához hozzányúlni, mint új vetéssel bajlódni a nyár kö­zepén. De ez a kényelemsze­retet még normális években is megbosszulja magát, jelen estben azonban a legnagyobb bűn, amit állatállomány ellen elkövethetnek. Mert az abrak­hiány, bármilyen súlyos is, könnyebben megoldható, vég­szükségben import útján, de a szálas- és tömegtakarmányt minden üzemben helyben kell megtermelni. Zöldet etetni decemberig És itt kell felhívni a fi­gyelmet arra a jelenségre is, amit az utóbbi évben tapasz­talhattunk a tsz-ekben. Sok termelőszövetkezet vissza­mondta a gyárnak a cukorré­pa után járó répaszeletet, me­laszt, ami pedig a 7000 hold répa után nem lebecsülendő takarmányforrása lehetne a megyének. Már most az ara­tás idején — hangozzon bár ez vészharang-kongatásnak — fel kell hívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a pely- < vának, töreknek, árpa- és bor­sószalmának „szeme lesz” a < télen s keresett cikk lesz a < répaszelet, a melasz és a ku- j koricaszár is. A másodvetésekhez eddig < 31 vagon különféle magot í biztosított központi készletből az állam a baranyai tsz-ek- nek. Ebből 20 vagon napra­forgó, szudáni fű és cirok­féle, 6 vagon a rövid tenyész- < idejű kukorica és a napok-' ban érkezett újabb 5 vagon; köles és hajdina, melyet a tsz-ek zömmel már el is szál- j lítottak. Az állam ilyen irá­nyú segítsége elsősorban a megye árvíz és jégkár sújtot-! ta szövetkezeteibe irányult, de i nem kizárólag. Ez a mennyi -! ség azonban bármilyen nagyi is, nem fedezi a szükségletet, j Ezért a szövetkezetek nyúlja- í nak hozzá saját készleteikhez, ha nincs, forduljanak segít- j ségért szomszédos tsz-ekhez. A taríóvetésnek most van az ideje Ez az utolsó lehetőség, hogy a kilátástalannak látszó ta­karmányhelyzetre megoldást találjunk. Hiába vár a télen bárhonnan is takarmányse­gélyt az a tsz, amely ezt az alkalmat önhibájából elsza­lasztja. Úttörő „szakemberek" A dongó és a jövő Gagarinjai — Aprily-vers mint kiképzési program — Az ország első úttörő szakköri tábora A A hőmérő harminc fokot mutat árnyékban, irigyeljük a gépkocsivezető rövid nad­rágját és végig az országúton nem lehet jegelt sört kapni. Egyszóval nyugodtan leírha­tom: hagyományos, szép nyá­ri délután van. A bólyi kas­tély parkjában pihen a tábor, a levegő is megállt, csak egy nagy dongó zümmög, vagy nem is dongó, talán .:; mi az az erős hang, biztosan a mik­rofonnál dong az a rovartani • ritkaság, hogy ilyen erősen szól..; Már gyanú támad ben nem és eszembe jut a falu­széli mezítlábas informátor, aki így igazított bennünket útba: — Ja, a bogaras tábor? Az a parkban van! Még hogy bogaras!? Aztán a napos odavezet a parancsnoki sátorhoz, onnét meg elvisznek a „dongóhoz”. Kiderül, apró benzinmotor ad­ta a „dongó” hangját. Mert­hogy itt modellező úttörők ta­lálhatók. Az asztalon frissen ragasz­tott szárnyak hasalnak, és a jövő repülőnemzedéke komoly légügyi foglalkozást űz, egye­lőre csirizzel. — Tulajdonképpen délutáni pihenő van — mondja Abaííy Imre, a modellezők főnöke. — De a fiúk állandóan a mo­dellek körül bogarásznak, és inkább elvállalták a faliújság­hoz szükséges modellek ké­szítését, mintsem távol ma­radjanak a „szakmától”. íme a titok: ez a bólyi tá­bor úttörőinek „bogara”. Csak­hogy itt hasznos bogarasság- ról van szó: — Az országban ez az első szakköri úttörőtábor — tájé­koztat ‘tovább Abaffy Imre. — Hosszú viták előzték meg, de most végre megnyílt. Célja: az úttörőcsapatok szakkörei számára vezetőket nevelni. Nyolcvannyolc gyerek van itt, hatféle szakköri képzésre be­osztva. mégpedig az irodalmi, a rajz- és képzőművészeti, repülőmodellező, rádiós, foto-, valamint közlekedési rendőr­képzésre. Volt egy sportszak­köri képzés is. de mivel a résztvevői előbb jöttek, már el is mentek innét. A körülálló szakvezetők — Magassy László, az irodalmár, Gáspár László a rádiós gye­rekek oktatója —, megmagya­rázzák azt is, hogy -zúital nemcsak alapvető szakismere­tek elsajátításáról van szó, hanem főleg a vezetői eré­nyek megismeréséről. Az iro­dalmárok mai „kiképzési prog­ramja” például a vers- és Ha izzaszt a gyalu Zvornlk Jóskáé, aki „mu­szájból” választotta az asz­talos szakmát. Kárpitos sze­retett volna lenni, de betelt a létszám, s így kényszerült a gyalupad mellé. Azaz nem is mindjárt a gyalupad mel­lé, mert előbb neki is végig kellett próbálnia az asztalos mesterség abc-jét. Fél éven át csak a szerszámok meg­ismerése s néhány gyakor­lati alapművelet elsajátítása volt a program, s hat hó­nap után nyúlhatott anyag­hoz, szerszámhoz, hogy az első csatolások, kötések mű­veleteit önállóan elvégezze. S amikor ezekből összeállt az első zsámoly, az első használati tárgy, vele együtt érkezett meg a szakma oly sokszor, s annyiféleképpen megfogalmazott szeretete, amely Zvornik Jóska életé­ben konkrét formában is fordulópontot jelentett. Igaz, harmadéves koráig kellett rakosgatnia hozzá a kézügyességet, a tervező­készséget, s valamiféle meg­nevezhetetlen ihletet is, amíg a közönséges deszka- és furnér lapokból összeállí­totta a vizsgamunkát. Egy mozaikberakásos angol ro­kokó szekrénykét, amihez a „mintát” egy külföldi folyó­irat kliséjéről szemrevéte­lezte, minden szerkezeti le­írás hiányában. Először csak a megyei ver­senyt nyerte meg vele, de azóta elismerést kapott a Mü. M. keretében rendezett „Szakma kiváló tanulója” országos versenyen is, ahol előkelő helyezést, s a vele járó időkedvezmény es fel- szabadulást, pontosabban segédlevelet nyert vizsga­munkájával. Rajta kívül három esé­lyese van még az idei or­szágos versenynek a ktsz 12 tanulója közül, Bozsánovics Vince remekbe készült „re- gál-polca”, Szőke József „fé- sülködő szekrénykéje”. Ma­rosszéki László „gyermek- fehérneműs szekrénye” min­den bizonnyal értékes pon­tokat kap a vizsgáztatók szi­gorú zsűrijétől. S olyan tanműhelyben, ahol az ipari tanulók egy- harmada tud felmutatni ki­vételes képességeket, példá­juk másokat is hasonló am­bícióra serkent. Hiszen első­éves még Somlai Imre és Markovics Lajos, de a mű­helyvezetőjük, Kiss Tivadar nem jóslásnak szánta, amit róluk mondott: — Még Zvornik Jóska sem tartott ott elsőéves ta­nuló korában, mint ahol most ez a két gyerek..: A részleteket elhallgatom, nehogy elkapassák magu­kat, de két év múlva velük kezdem a riportomat, ami­kor már az ő vizsgamun­kájuk is csomagolva várja, hogy a zsűri elé kerüljön. De szólnom kell még a két mesterről, Kiss Tivadarról mesemondás volt, de Áprily Lajos magnószalagon hallga­tott rímei mellett sokat be­széltek arról is, hogy mikép­pen lehet színesen, megraga- dóan előadni az irodalomtu­dományok elemeit, legalábbis úttörő-szakkörvezetői szinten. Tátrai Gyurka, az egyik leg­bőszebb modellező nem bán­ná, ha még nagyon sokáig tartana a tábor: — Csak a próbarepülések sikerüljenek. Az előbb is fel­engedtem a gépet jó tizenöt méter magasra, két kört si­mán megtettem vele, aztán próbáltam figurázni.:. — mo­solyog és Abaffy tanár bá­csira les. Szóval a légcsavar viszont megbánta a tábort, méghozzá ahány felszállás, annyi légcsavar bánta meg. No de Gagarin sem a • Föld körül kezdte. A kísérleti tábor hangula­ta tehát sokszínű. A lényeg: megtanulni annyit, amennyi egy szakkör vezetéséhez szük­séges. Ehhez nemcsak a ki­váló pedagógus vezetők, vagy például Szeledni János, a mo­dellezők oktatója járul hozzá, hanem a más táborhoz ké­pest kissé szokatlan napirend is. Egyszer két és egyszer há­rom órás képzés van itt min­dennap. Mindegyik előtt ne­gyed vagy fél óra az elmé­leti, a többi gyakorlati fog­lalkozás. De gond is akadt, például az eredeti szándékot meg kellett változtatni, mert nem volt elegendő olyan fiú, aki már részt vett valamelyik szakkörben. így olyan gye­rekek is jöttek ide szakköri vezetőképzésre, akik még szak­köri tagok sem voltak. Példá­ul Pécsett és az egész me­gyében jó, ha van három út­törő rádiós szakkör. — Egy azonban kétségtelen; a tábor valóban úttörő munkát végez abban, hogy a technikai és egyéb szakköri műveltség nö­vekedjék. És ha vége lesz, senki se merje „bogarasok’- nak nevezni a résztvevőit, mert ezek a „bogaras fiúk” lesznek a szakkörök „fejet”. Földessy Dénes Társatklniimunka-felasánlások j > az árvízkárok helyreállításáért j ; A helyreállítási bizottság­hoz az elmúlt időszakban a megye, sőt, az ország legkü­lönbözőbb részeiből érkez­tek a levelek, melyekben üzemek, hivatalok és intéz­mények dolgozói felajánlot­ták, hogy pénzbeli segítsé­gük mellett a helyszínen végzett munkával is segítik a károk mielőbbi helyreállí­tását. A Debreceni Tervező Iro­da mérnökei vállalták, hogy társadalmi munkában el­végzik az építendő házak tervezési munkáit. A Mecse­ki Széntröszt újhegyi gépé­szeti üzemének Németh László brigádja három mű­szaknak megfelelő munka elvégzését ajánlotta fel. A PIK dolgozói szakbrigádokat szerveztek, s hajlandók a megrongálódott épületek helyreállítását segíteni ács, festő és kőműves munkák­kal. A Kozármíslenyi Gép­állomás Vörös Csillag bri­gádja 34 fővel, erőgépeivel együtt kíván részt venni egy vasárnapon az újjáépí­tés munkáiban. A Hőerőmű VERTEX üzemegysége egy 12 fős villanyszerelő brigá­dot ajánlott fel, a Baranya megyei Építőipari Vállalat V/2-es építésvezetőségének dolgozói négy megrongáló­dott lakóház társadalmi munkában történő helyreál­lítását vállalták. Az Ércbá­nya Vállalat dolgozói egy kút fúrásál ajánlották fel í Mohácson. Ezt a munkát ? meg is kezdték. A Szén- > tröszt Távlati Fejlesztési ! Osztályának munkatársai $ egv ház tervét, alapozását, , a felmenő falak elkészítését 1 és födém-munkáit vállalták. . A Mohácsi Járási Építő 5 Ktsz dolgozói két ház hely- l leállítására tettek javaslatot, t A komlói Nagy Dezső or- > szágos hírű szocialista mun- > kacsapata brigádért ekezleten ? úgy döntött, hogy a homok- t szákok mosásában segítsé- > get nyújtanak a Vízügyi i Igazgatóságnak, de a gátak i mentére hordott kövek el- í szállításában is részt vesznek. > A brigádból vasárnaponként S ötvenen mennek Mohácsra 1 és környékére, hogy adott \ szavukat beváltsák. > Baranya megye szervezett > mezőgazdasági dolgozói — aj MEDÖSZ tagjai — a mai í napig csaknem 144 ezer fo- \ rintot jegyeztek és fizettek > be az árvízkárok helyreállí- ? tására, az újjáépítésre. A < munkafelajánlások és a ? pénzbeni jegyzések befeje- S zéshez közelednek. A na- 5 gyobb arányú és végleges < befizetések augusztus első l hetében lesznek, amikor a > júliusi munkabér egy' napra ) eső részét küldik meg az < állami gazdaságok, gépállo- i mások dolgozói, az Erőgaz- !> daság és a Vízügyi Igazga- > tóság munkásai. | A munkapadok léniás sor­rendben fedezik egymást. Egyformaságukkal, szimmet­riájukkal önmagukban is precízséget, fegyelmet köve­telnek a fölöttük hajlongó, serénykedő fiataloktól. Pallérozott mozdulattal siklanak, hersennek a gya- luk, s a gyakorlott szem már a forgácsából is lemér­hetné, hogy a „nagyolás­nál” vagy a „slichtelésnél” tart-e a munkafolyamat. Van olyan közöttük, akinek már az ujjaiban van a pon­tos méret, de olyan is, aki gyakran nyúl még mérőesz­közért. S ha nem szólna közbe Kiss Tivadar, a mű­helyvezető, magamtól is el­találnám, hogy ki számol éveket, ki hónapokat a sza­badulásig. Sok minden árulkodik er­ről még a laikus szemnek is. Az egyik fiú előtt pél­dául csak egy deszkalap van ácsceruzával meghú­zott vonalakkal. Nagy neki- hevüléssel akasztja bele a fűrészt az elejébe és verí­tékező homlokkal lesi a las­san előrecsúszó fogak nyo­mát, amelyek itt-ott bele­kapnak. beleharapnak a vo­nal egyenesébe. A másik legényke görcsösen szoron­gatja, taszítja a kézigyalut, amely sehogy sem akar sze­lídülni a marka alatt. Hul­lámokkal, „holkerek”-kel csú­fítja pl a néhány áraszos fosznit, amelyből aligha lesz székláb, ha annak szánta. Persze minden kezdet ne­héz, senki sem születik mes­ternek. Legjobb példa erre és Misángyi Ferencről, hl- J szén nem kis közük van , ahhoz a kiváló előmenetel- < hez, amelyet itt láttam, ta- J pasztaltam a tanulók köré- , ben. < Nemcsak a szemük, a ke- , zük is azonnal beavatkozik, < ahol a legcsekélyebb szűk- ‘ ségét látják. De csak egy < percre veszik ki a szerszá- • mot az akadozó, ügyetlen- ‘ kedő kezekből, s egyszerre < mutatnak, magyaráznak is: ' — Ne úgy tartsd, fiam, azt J a gyalut, hanem így! — Ne < olyan öklelő formán állj a J munkadarab elé, mert az is < vissza tud ám ütni. — Több < érzékkel, kevesebb erővel J többre mégy. — Akit meg- < izzaszt a gyalu, az meg is < érdemli, annak a munkája J is izzadságszagú lesz. — < Nézd csak milyen szelíd a < szerszám, ha jól bánnak < vele — és így tovább. < Persze, hogy akad azért < itt is, ott is selejtes mun- < ka, de ahogy a hónapok, < az évek múlnak, úgy múlik < velük együtt a bizonytalan- < kodás is. Olyanféleképpen < múlik az, mint a gyalupa- < dot alig felérő elsőéves ta- < nulók mutáló hangja, amit < lassan, fokozatosan felvált < az érettség „altja-bariton- < ja”, s amikor már nem < ágaskodnak, hanem ráhajol- < nak a gyalupadra, szavuk- < kai, mozdulatukkal a két * tanítómester régi intelmét < idézik meg; < — Lám csak milyen sze- 5 líd a szerszám, ha jól bár- < nak vele... J P. Gy. <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents