Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

19(55. JÚLIUS 21. napló 3 Több gondot a termelőszövetkezetek egészségvédelmére! Sok a hanyagság — Anyagi károkat okoz a könnyelműség Baranya és Pécs mintegy 130 ezer főnyi kereső lakos­ságának fele ma is a mező- gazdaságban, többségükben a termelőszövetkezetekben dol­gozik. Bár a falvak egészség­ügyi helyzete a felszabadulás óta nagyon sokat javult, a nagy, több községet magában foglaló tsz-ek egészségügyi el­látása még nem érte el a ha­sonló méretű ipari üzemek színvonalát. Ebből, továbbá a falusi lakosság sajátos szem­léletéből eredően 'sok olyan higiéniai probléma vár meg­oldásra, amely nemcsak a fa­lu egészségvédelme, hanem a közös vagyon megóvása szem­pontjából is fontos és sürge­tő. A fenti problémákról tájé­koztatta lapunk munkatársát, dr. Szalontay István és dr. Hargitai András, a Megyei KÖJÁLL közegészségügyi fel­ügyelője Szennyezett kutak Az egyéni gazdálkodás ko­rában az Istálló rendszerint a lakóépület közvetlen foly­tatása volt. Az állati eredetű szerves trágyát többnyire az istálló közelében halmozták fel, igen gyakran a kút köze­lében. Abban az időben ez volt az általános szokás, s csak kevesen gondoltak arra, hogy ebből baj is származhat Az orvosi statisztikák azon­ban jelezték — 1930—1940 kö­zött évente 30—37 ezer em­ber betegedett meg tífuszban az országban —, hogy a trá­gyakezelés előbbi módja nem megfelelő. A régi szokások a megvál­tozott körülmények között is megmaradtak. Azokban a fal­vakban ugyanis, ahol a tsz még nem rendelkezik megfe­lelő számú majorral, az ál­latokat ma is a falvak bel­területén levő nagyobb istál­lókban tartják. Noha a trá­gyamennyiség tízszer, hússzor vagy még többször nagyobb, mint korábban volt, a trá­gyát sok helyen ma is az is­tálló mellett, a lakóépületek közelében tárolják. Ami az egyéni gazdálkodás korában még tűrhető volt, ma már megengedhetetlenné vált. Panaszok sokasága bi­zonyítja ezt. Az abaligeti tsz például olyan nagy trágyahe­gyet halmazott fel Bandi Pé- temé háza szomszédságában, hogy a trágyalé kikezdte és összedőléssel fenyegette _ az idős asszony otthonát. Kétúj- falun a MÁV állomásfőnöke azért tett feljelentést a Kö- JÁLL-hoz, mert a tsz rossz helyen tárolt trágyájának leve beszivárgott a vasútállomás kútjába, s minden utazót ve­szélyeztetett, áld abból a kútból ivott. A somberekl tsz vízvezeték- csöve még ma is egy, nagy trágyadomb alatt húzódik el. Diósviszlón nem fedték be a trágyáié gyűjtőaknát. A tsz- elnök kisfia beleesett és meg­betegedett Tartsuk be az előírásokat! A megyei tanács a megfe­lelő szakemberek bevonásá­val ún. majortelepítési terve­ket dolgoz ki a tsz-ek számá­ra. A tervek kidolgozásában a KÖJÁLL is résztvesz, s gon­doskodik arról, hogy a kutak, trágyalé gyűjtőaknák, trágya­dombok elhelyezése megfelel­jen az egészségügyi követel­ményeknek. A terveket a tsz- ek megkapják, ám nem mind­egyik tartja be az előírásokat. Nagydobszán például, a tele­pítési tervtől eltérően, a trá­gyadombtól és sertésóltól 4 méterre ástak kutat. Sokan hajlamosak arra, hogy csak legyintsenek az ilyen megjegyzésekre. Az élet azőhban nem őket, hanem az elővigyázatos embereket iga­zolja. Megyénkben például még ma sem sikerült teljesen kiirtani a tífuszt — néhány megbetegedés még minden év­ben előfordul — s ennek többnyire a sok, szennyezett kút az oka. Néhány évvel ez­előtt például a trágyalével szennyezett kút miatt tífusz és vérhas megbetegedéseket észleltek a Bükkösdi Állami Gazdaság Margitmajori Üzem­egységében. A megbetegedések miatt 3 hétig zárolni kellett a tej és tejtermékek kivitelét az üzemegységből. E három hét alatt komoly anyagi ká­rok érték a gazdaságot, amely a saját hibáján okulva, sür­gősen ásott egy új kutat Ugyancsak^, néhány évvel ez­előtt több mint száz sertés pusztult el a szentlőrinci tsz- ben. A vizsgálat bebizonyítot­ta, hogy a vésznek a szennye­zett víz volt az oka. Foglalkozási ártalmak Az iparban sokféle foglal­kozási ártalmat ismernek. Terjedelmes szakirodalom fog­lalkozik velük, az orvosok a megelőző és óvó rendszabá­lyok egész seregét dolgozták ki, hogy a dolgozókat minél jobban megvédhessek az ilyen ártalmak ellen. A foglalkozási ártalmak a mezőgazdaságból sem hiányoz­nak. Különböző foglalkozási ártalmak érhetik például az állattenyésztési dolgozókat is. Az egyik ilyen „foglalkozási ártalom” a tbc. Mint ismert, az egyéni parasztság szarvas- marha állományának jelentős része güműkóros volt. A ter­melőszövetkezetekben, hosszú évek óta tervszerűen kiselejte­zik az ilyen állatokat. A kise­lejtezés azonban időt vesz igénybe, hiszen nem lehet egy- csapásra leöldösni a tehén- állomány tekintélyes hánya­dát Ezért — dr. Láng Miklós megyei főállatorvos adatai szerint — a tsz-ek szarvas- marha állományának 13 szá­zaléka még tbo fertőzöttnek tekinthető. A tbc-s szarvasmarháktól az állatgondozók is megfertó- ződhetnek, s a megbetegedett gondozó megfertőzheti a csa­ládját is. Dr. Kancsár László, a Megyei Tüdőgondozó szak­főorvosa elmondotta, hogy vi­déki munkája alkalmával maga is tapasztalt ilyen je­lenségeket. Hozzátette: statisz­tikai adatok bizonyítják, hogy azokon a vidékeken, ahol gü- mőkóros tehenek találhatók, a lakosság között is nagyobb a tbc fertőzések aránya. Ebben jelentős mértékben közreját­szanak az állatgondozás köz­ben szerzett fertőzések. Zuhanyozót a majorodba! Az ipari foglalkozási ártal­mak többnyire csak a dolgo­zót veszélyeztetik. Csak az élelmiszer- és gyógyszeripar­ban és néhány más iparág­ban állhat elő az a helyzet, hogy a beteg dolgozó a gyár által előállított fogyasztási cikket is megfertőzheti. Ebben az esetben azonban már nem foglalkozási ártalomról szokás beszélni; A mezőgazdaságban, illetve az állattenyésztésben a vi- szontfertőzések veszélye igen nagy. Nemcsak a gondozó kaphat tbc-t a tehenektől, ha­nem előfordulhat fordítva is. Mint dr. Láng Miklós elmon­dotta, Mágocson négy évvel ezelőtt 18—20 szarvasmarha kapott gümőkórt a beteg dol­gozótól Hasonló volt a hely­zet Rózsafán és Gerdén is. Ugyanilyen viszontfertőzé- sekre ad alkalmat a tarlósö- mömek nevezet gombás be­tegség is, mely piros, patta­násos göbök alakjában jelent­kezik az arcon és más fedet­len testrészeken, gyakran ki­újul, s kínzó, viszkető, égető fájdalmat okoz. Ez a beteg­ség jelenleg terjedőben van, tarlósömört észleltek például a felsőmindszenti, teklafalusi tsz és a Görösgali Állami Gazdaság szarvasmarhaállo­mányában. Bolyban az elmúlt évben 26-an jelentkeztek ezzel a betegséggel a körzeti orvos­nál. Amint a statisztikai ösz- szegezésből kiderült, a 26 be­teg közül csak 13-an foglal­koztak állatokkal, a többiek a gondozóktól fertőződtek meg. A tbc-t, a tarlósömört, s más hasonló betegségeket megelőzhetnénk, legalábbis minimálisra csökkenthetnénk, ha a gondozók rendszeres or­vosi vizsgálaton vennének részt, betartanák az ismert egészségügyi szabályokat, s ha megfelelően tisztálkodnának. Az ipari üzemekben min­dennapossá vált, hogy a dol­gozók utcai ruhában mennek a munkahelyre, ott munkaru­hát váltanak, s műszak végén megfürödve, a fehér öltöző­ből kilépve ismét utcai ruhá­jukban hagyják el az üzemet. Az állattenyésztési dolgozók többségének munkaruhája még nincs, s a tsz-fürdők száma is igen csekély. Ilymódon nem csodálható, hogy az állatgon­dozótól tbc-t, tarlósömört és más betegséget kapnak a csa­ládtagok is. Mindez arra fi­gyelmeztet, hogy az állatte­nyésztők között is be kellene vezetni az „ipari módszert”, tehát a fekete-fehér öltözőt, munkaruhát és zuhanyozót Bár ez némi beruházással jár, a költségek megtérülnek, hi­szen nemcsak az emberek, ha­nem az állatok egészségét is védnénk az ilyen rendszabá­lyokkal. Higiéniltos konyhákat! A tsz-tagok mind gyakrab­ban kérik a vezetőiktől, hogy — különösen a nyári idősza­kokban — létesítsenek közös konyhákat Kívánságuk több helyen teljesül, mint például Baksán is, Sajnos, a tsz-ek vezetői megfeledkeznek arról, hogy közös konyhákat csak a járá­si egészségügyi szervek tud­tával és beleegyezésével lehet létrehozni. Kellő szaktanácsok híján drága beruházásokba fognak, amelyek minden költ­séges voltuk ellenére sem felelnek meg az előírásoknak. A baksai tsz konyháján pél­dául komoly higiéniai mulasz­tásokat tárt fel az elelnőrzés: nyilvános telefont tartottak a főzőhelyiségben; az edényeket csak egy vízben mosták el és így tovább. Az egészségügyi hatóság kötelezte a tsz veze­tőit, hogy az említett hibákat javítsák ki. Beérett a levendula. A Bólyl Állami Gazdaság bácsfai kerületében hetvennégy asszony szedi az illatos növényt, ahon nan a lepárlóba szállítják. Kilencszáz táncos a pécsi országos fesztiválon Amerikai koreográfus, olasz, bolgár ás jugoszláv együttesek érkeznek Rendezőirodává alakult át ezekben a napokban a Pécs- Baranyai Művelődési Tanács­adó. A feladat: megszervezni a felszabadulás huszadik év­fordulójának jegyében rende­zendő országos táncfesztivált. — Az idei fesztiválnak több sajátossága van — mondja Tímár Irma, a tanácsadó ve­zetője. — Egyrészt a felsza­badulás évfordulójának apro­pójával szemléltetni kívánjuk a táncmozgalom húszéves fej­lődését. Ezért a műsort ilyen reprezentatív szándékkal állí­tottuk össze. Másrészt a be­mutatókon kívül ugyancsak országos jellegű szakmai vi­tákat is rendezünk, s ezeken választ kívánunk adni arra a kérdésre, hogy merre halad­jon a népitáncos-mozgalom. — Miért éppen Pécsett rendezik meg a fesztivált? — Talán nem szerénytelen­ség, ha azt válaszolom, hogy erre a megye gazdag tánc­kultúrája adott alapot. Hu­szonnyolc hazai együttes je­lentette be részvételét, de ezenkívül olasz, jugoszláv és bolgár táncegyüttes is jön a fesztiválra. Sőt, most érkezett egy telefon, hogy foglaljunk szobát egy New Yorkból jövő koreográfusnő számára is. A hazai együtteseket egyébként a Népművelési Intézet válo­gatta ki az ország legjobb tánccsoport j aiból. Augusztus harmincadikén, pénteken délután fél hatkor tehát megkezdődik Pécsett az országos felszabadulási tánc­fesztivál. Az együttesek az Irányi Dániel térről színpom­pás felvonulást rendeznek a Széchenyi térre, ahol három vadászkürtből megszólal a fesztivál szignálja. Ezt egyéb­ként Várnai Ferenc szerzetté, baranyai népdalmotívumok felhasználásával. Este nyolc­kor pedig a szabadtéri szín­padon megkezdődik az első műsor: „Húsz év legszebb táncai” címmel. A jegyeket ma, szerdán kezdik árusítani a Nemzeti Színház pénztárá­nál. 21618 kötvényre 652000 forint Az Országos Takarékpénz­tár Baranya megyei fiókjánál befejeződött a III. és IV. bé­kekölcsön nyereményei nagy zömének a kifizetése. A kifi­zetéseket július 6-án kezdték meg, azóta 21618 kötvényre 652 000 forintot vettek fel a nyertesek; Új vegyianyagok a boltokban A harmadik negyedévben új cikkekkel bővül a vegyi­anyag és háztartási boltok áruválasztéka. A közeljövőben kerül az üzletekbe az „Extra” elnevezésű súrolószer. amely, több jó tulajdonsággal ren­delkezik a VIM-mel szemben. Sokan megszerették a né­met Bölovit elnevezésű olcsó és jó padlólakkot. A magyar ipar most Florovit néven hoz forgalomba lakkot, amely a hírek szerint jobb lesz mint német testvére. Uj — egyelőre még isme­retlen nevű — ragasztóanya­got is várnak a harmadik ne­gyedévre. A ragasztó felül­múlja az eddig használatos és forgalomban lévő raga*~**1f'it. // Nagyon nehéz bánni a fiatalokkal..." Komló, vasárnap, 11 óra. Reménytelenül meleg van, vá­gyakozva nézek a strand zöld- vizű medencéjére, amely mel­lett elhaladok, s amelyben elé gedetten úszkálnak ifjú embe­rek. Már nincs messze a Zrí­nyi Művelődési Ház, oda igyekszem. Találomra benyitok az egyik lépcsőháziba. A falon plaká­tok, képek, heti műsor. Fel­ballagok a lépcsőn: üres min­den, kihalt folyosók, kongó termek, úgy látszik, rossz idő­pontot választottam. Leme­gyek a másik lépcsőn, s bele­ütközöm a takarítónőbe. — Ilyenkor senki sincs itt? — kérdezem. — Dehogy nincs — mondja, — a könyvkötők dolgoznak. * Foto-szakkör, ez a helyiség neve, ahol a könyvkötő szak­kör is dolgozik. Az asztalon fűzőállvány, három-négy könyv préselődik a fakeretek között, s két ember dolgozik elmélyül ten a szobában: Drescher Géza szakkörvezető tanár és egy tizenhárom éves forma, szemüveges, tudomá­nyoskülsejű férfiú, a kis Radó. A könyvtárat segítjük mun­kánkkal — mondja Drescher Géza, — főleg az ifjúsági könyveket olvassák salátára: Vernét, Coopert, nézze, most is a Tizenöt éves kapitány, és a Vadölő példányai vannak a fűzőbe». Elém rak néhány vadonatúj köntösű könyvet: Dumas Monte Christo grófját, a Dok­tor senkit, és valami gyenge­áramú szakkönyvet. — Csinálunk mást is — mu­tat a szakkörvezető egy csomó kartont, ízléses, sárgaszélű kis táblákat — a fali leltáraknak, hogy ne legyenek olyan csu­paszok, kis zöld zsinóron fog­nak lógni a helyiségek falán. A gondnoknő, Popi Reinold- né, pontban háromkor érke­zett. — Nyáron, természetesen csökken az iram nálunk, mert sokan nyaralnak, külföldre utaznak, vagy a diákok közül munkát vállalnak. Ennek elle­nére azért vannak működő szakkörök, s az ifjúsági klub nagyon szépen dolgozik ... Kár, hogy nem találkozhat a klubvezetővel, ő nagyon sok mindent mesélhetne a klub életéről. Soroljam? Szép lét­számmal folyik a tánciskola, minden vasárnap, ma is, össz­tánc. Bábszakkörünk munkája folyamatos: jelenleg ugyan az előadások szünetelnek, ezt az időt viszont új darabok beta­nulására, és a bábok felújítási munkájára használják... Az ifjúsági klubban szellemi ve­télkedőket, zeneesteket, szín­házi szerzők estjeit rendeznek, ennek kapcsán a klubtagok írtéit, vagy képeit kiállítják. Van, aki versét mondja el, no­velláját olvassa fel. Játékna­pok is vannak, klubdélutánok, ezeken a gimnázium zenekara játszik, tegnap is ilyen klub­est volt, nyolcvan-kilencven fiatal szórakozott nálunk, meg kell jegyeznem, hogy igen szépen, kultúráltan viselked­tek ... Játék? Bridzs, romi, ping-pong, sakk, rex, ezekből háziversenyek verbuválódnak, szóval nagyon jól észik magu­kat nálunk a fiatalok. — Hallottam, hogy az ifjú­sági Színjátszók... — Színjátszóink állandóan dolgoznak, és kitűnően produ­kálnak. Hogy egynéhányat em­lítsek a sok közül: Fejes End­re Hazudósát, a Nő a barakk­ban c. darabot, legutóbb Plau­tus Hetvenkedő katonáját és egy Tenessee Williams jelene­tet mutattak be. A pécsbánya- telepi kulturális seregszemlén az Emberke tragédiájával sze­repeltek, szép sikerrel. Jelen­leg Dimitrij Ugrjumov A vi­lágjáró bőrönd című darabjá­nak próbái folynak és próbál­ják a Kékszakállú herceg vá­rát is. De nemcsak színját­szóink, hanem könyvtárunk is van ... Látta már a könyv­tárat? Az ifjúsági kölcsönzőbe me­gyünk be. Könyv könyv hátán, a kölcsönzőpolcon egy kis ren­detlenség is van, nyilván nem számítottak a vasárnapi láto­gatóra ... innen megyünk át a városi könyvtár kölcsönző­jébe és olvasótermébe. Káprá­zatos. Vadonatúj polcok, szép glédában állnak rajta a köny­vek, természetesen minden megtalálható, sőt, a napi- és hetilapok, s valamennyi szá­mottevő folyóirat... ízléses, modern az egész helyiség, va­lódi élvezetet nyújt az itt tar­tózkodás. * Már búcsúzkodni akarok a gondnoki irodában, amikor megérkezik két fiatal lány. Valósággal berobbannak a kis helyiségbe, a szoba valahogy megtelik élettel... — Jó, hogy jössz, — mondja a gondnoknő, — mesélj vala­mit a klubról... Kiderül, hogy a türlöszkék- ruhás fiatal lány az ifjúsági klub vezetője, Laszkovszky Anikó. Akit tehát a klub vezetőjének képzeltem, egy szálas, tekintélyt parancsoló fiatal bányászt, itt mosolyog előttem és kicsit zavartan mondja: — Meséljek? ... Nem sokat tudok én mesélni. Inkább csak annyit, hogy nagyon nehéz bánni a fiatalokkal... Anikó a legidősebb, már huszonkét éves ... (Kampis)

Next

/
Thumbnails
Contents