Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
Vasvári László „Életre, halálra...” A hogy gondolod — szokta mondani végül, ha valakivel vitatkozott. Legtöbbször ő maradt alul. Nem is bírt a brigádjával. Igaz, dörzsölt alakokkal került össze, olyanokkal, mint DekLeva Frici, a volt malmos fia, vagy mint a kövér Tarr úr, aki teherautótulajdonos, MATEOSZ- tag volt valamikor. Vitrás, a nagybeszédű Igazgató le is váltotta a brigádvezetőségből fél év után, és beosztotta a szerelő- műhelybe. Azóta is seb maradt az overáll- ja alatt, nem tudta megbocsátani Vitrás- nak a leváltást, pedig legibelül érezte, hogy van benne valami, az igazgatónak igaza lehet. — Ntrma, neked is érdemes volt belépned a pártba! — uszította a felesége akkor. — Ott Is hagynám őket a te helyedben! De őt nem tudta rávenni. — Nem lépek ki. Nem azért álltam be, hogy brigádvezető lehessek. Hívtak. mert jó szerelő voltam, megbecsülték a munkámat. Megkérdeztek, hát beléptem. Bent is maradok. De azért fájt a szíve, amikor látta, hogy a Távszónok, a Hambalkó vezeti már az ő brigádját. Úgy hívták: Távszónok, mert minden gyűlésen felszólalt, beszélt mutatósán. Tóiknak is volt csúfneve, mint a legtöbbjüknek a gépállomáson. Gondolod- nak hívták a szavajárása után. Nem bántóan, mert szerették a csöndes kis embert, de mégiscsak rajtaragadt a név. — Te, Gondolod, kellene nekem egy olajlehúzó gyűrű bölcsön. Nem adnál?... És ő adott. — Ahogy gondolod... — mondta október végén is feleségének, aki rávette, hogy ki ne tegye lábát a lakásból, akármi történik is odaikint. Napok óta csak unatkozott, ücsörgött a szoba-konyhában. (A gépállomás nagy udvarának sarkában állott a ház, amiben laktak másik három családdal együtt.) Hallgatta a rádió bomlott adását, a végnélküli zenéket és felhívásokat. Közben- közben aludni próbált, de nem ment, ráunt arra is. Rosszul érezte magát, megszokta a mindennapos munkát, hiányzott neki. — Legalább a műhelyben hadd nézzek körül egy kicsit! — kérlelte a feleségét, de a gömbölyű Ids asszony a hasára mutatott és azt kérdezte: — Hát vele mit csinálok majd, ha valamibe belekeveredsz és baj ér? Árvának szüljem? Erre aztán végképp elhallgatott Tóth János, hiszen úgy várta, annyira várta első gyermekét! Harminckét éves volt, klkésett áz időből a nősüléssel, most aztán minden vágya az volt, hogy meglássa végre a fiát, akiből szerelőt nevel, okvetlenül szerelőt!... A gépállomásra eddig csak távoli hullámait küldte el a vihar. Tartottak egy gyűlést, az emberek szétszéledtek, várták otthon, hogyan alakul a helyzet, mi lesz? A műhelyek némán lapulták a súlyos ég alatt, csönd és rozsdaszag úszott az udvar sárbamerült gépei között. * Egy napon azonban ide Is beömlött a tajték. Tóth János az ablakból nézte a sivár őszi világot, amikor teherautó fordult be a gépállomás udvarára. Az igazgató éppen akkor ment át az udvaron. A kocsi mellette állt meg. Fegyveres emberek ugráltak le róla. Diáikfortma fiatalok, egyiken széles piros, fehér zöld szalag keresztül, aztán ismeretlen, vad arcok, de ahogy jobban megnézte őket, ismerőst is fedezett fel közöttük. — Nini, az ott Tarr úr!... Az meg csak nem Dekleva Fried? ... De az! Meg Szépiáivá, aki csendőr volt azelőtt, s követ fejt a bányában. Fölfegyverkezve!... Az ablakon át annyit látott, hogy hadonásznak az igazgató körül, behallatszott az ordítozásuk is. Aztán hirtelen csend lett,, amit egy sikoltásbafúló magános jajkiáltás metszett ketté. Megismerte, Vitrás hangja volt. Majd azt látta, hogy a csoport hirtelen szétválik, s az igazgató roham, menekül a lakása felé. A csendőr utánalő! Úgy látszik, nem talált, mert az üldözött eléri a házat és beugrik az ajtón. Tóth János gyomra felszaladt a torkába. Remegett a lába, de ottmaradt az ablaknál é- figyelt. A fegyveresek az igazgató lakása elé tódultak. Döngették az ajtót. Tanakodtak. A rendőr Mvált a csoportból, az ablaknak f- •dúlt, és. megeresztett egy sorozatot, '"ófhná feljajdult. \z ura ránézett. Nézte, szomorúan, ügyeik ~yot tan, nagyon megnézte, aztán a fölöshöz lépett, a sapkájáért nyúlt — Ne, ne! Hová akarsz menni!? — sikított-az asszony, és belekapaszkodott — Hová? ... Hát... nem látod? ..: — Szerencsétlen ember, mit tudsz te ott!? Mit csinálhatsz? — Valamit csak lehet... Vi írásnak három kicsi gyereke van. Mi történik velük, h? .. — Te szegény, néked is lesz gyereked! / na nélkül nőjön fel?! Ne menj, ne!... Tóth János, valami vasmarkot érzett, óriásit, ami szorítja, préseli össze. — Ahogy gondo... — kezdte, de nem tudta véffig kimondani a számtalanszor élmondot- ■ tat ami aPró Ws életének szinte jeligéje . volt, nem tudta kimondani, mert pengeként elmetszette a sízót az embersége mélyéből felsüvítő kiáltás: — dehát egy kommunistát ölnek ott! Az elvtársamat! Érted? Égy kommunistát!. .. Én, én is kommunista vágyóik! .... — Jaj Meneng ftSw tteieml — ao*M©o« az asszony. Fuldoklóit, és nyüszített az irgalmatlan rettenet szavában. — Jaj nekünk! ... Az ember szíve majd megszakadt De érezte, ha most tétlenül idebent marad, nem tud élni ezután, lehetetlen élnie tovább. — Ne sírj! Engem nem bántanak. Tudod, énrám nem haragszik senki, mondta a feleségének vigasztalóan, s észre sem vette, hogy suttog. Áz asszony lerogyott az asztalra, odaborultan rázta, tépte a nagy sírás. Nem hallott semmit, égett a fájdalomban, mint a tűzben. Tóth János pedig csöndesen, ahogy szokott, kiment a konyhából. Áz épület másik végében lakott Hambalkó, hozzá indult. Az ajtót zárva találta. Zörgetett. Félrehúzták bent a függönyt, aztán nyikkant a zár, beengedték. — Mi van!? — ragadta vállon Hambalkó. — Mi van, mondd! ! — A szemét elöntötte a félelem, olyan volt, mint a mocsár. — Látod. Hallod... — Megölik? Ugye megölik?! — Úgy látszik, azt akarják. — Aztán minket! Aztán mi kerülünk, sorra! — lihegte Hambalkó, s magia mellébe markolt féltében. Miokány kis bajusza olyan volt most a szája fölött, mintha piszok lenne. — Nem várom meg, az anyjuk úristenit! Nem én!... Kézenfcapta Tóthot. — Gyere, meneküljünk! Erre hátra, ki az ablakon! Gyere, mert minket is kinyírnak! ... Eszelős kapkodással rángatta magára a bekecset, sapkát. A felesége sírva tiblábolt körülötte. — Hát Vitrást?... Vitrás elvtársat magára hagyjuk? — Te őrült! Mit tehetnénk? — Valamit meg kellene próbálni... — Megpróbálni?... A menekülést! Talán még sikerül!... Tóth János úgy érezte, megszakad benne valami. — Hát ezt is lehet?... Hát mindemnek vége van? ... Talán még nem! Te kommunista vagy .... — Az voltam. De nekem az én bőröm az első!... Hallgattak. Tóth János arra gondolt, hogy ez az ember mennyit szavalt a proletár intemacio- nalizmusról, a kommunista elvtársiasságról, meg ilyesmikről. Gyűlés, értekezlet el nem múlhatott, hogy ne beszélt volna. Most meg? Undor és szégyen fogta el. Érezte, hogy most bele kéne vágni a másik arcába, vagy le kellene köpni. De nem tett semmit. Csak állt tűnődve, ' aztán anélkül, hogy a brigádvezetőre nézett volna, csöndesen azt mondta; — ahogy gondolod... Sóhajtott egyet, és kilépett a konyhából. Mögötte azonnal fordult a kulcs a zárban. Állt ott az idegen ajtó előtt. Mintha a semmiben állna. — Most mi lesz? ... Gondolkozni akart, de nem tudott, mintha elveszett volna agyából minden gondolat. Rettenetesen egyediül volt. Fázott, Keze megszokottan, magától a dózni után nyulit. Ujjai gépiesen húzták ki a papirt a tömbből s igazították belé a do- hámysizálakat. De a cigaretta sohasem készült éL T óth János lehajtott fejjel állott a sivár udvaron, a polcol peremén, de nem látta, vasporos, olajtetoválta ujjait, amelyek most önállósították magukait, külön életét éltek. Ném látott semmit, ami kívül ¥olt á világban, —■ befelé figyelt, Önmagába, Hideg vihar vágott végig a szívén, amnék a suhogását hallgatta. Nem volt idő, nem volt világ, semmisem volt, csak ő, Tóth János, ő és az a másik ember végtelen messzeségben, a tág telek túlsó sarkán, az igazgatói lakásban, — az a másik ember ott, aki kommunista, mint ő. — Elvtársam... — mondta maga elé, s a szóval egy könnye is kibuggyant. Elindult Mient át az udvaron Vitrás lakása felé, ment, mintha műhelybe menne csak, mint más napokon, hogy ledolgozza a nyolcóráját — János! János! Hová mész?! — érte utol kétségbeesett üzenetként a felesége hangja. Megállt, hátrafordult Az asszony ott állt a lakásuk ajtajában, kezét kitárta felé és újra felsikoltott: — gyere vissza!.... Az ember nagyon sajnálta, de most már nem tudott visszafordulni. Megvonta vézna vállát, aztán suta mozdulattal intett az asz- szonynak, és elindult újra. Mo6t vette észre, hogy a dózniija még mindig a kezében van, zsebretette. Ment Amazok ott az üldözött háza előtt tanakodtak eddig, de most mind ráfigyeltek már. És reáfigyeltek a lakások ablakaiból a függönyök mögül, — mintha még a döglötten elheverő traktorok is ráfigyelitefc volna, úgy érezte hátában Tóth János, — a cséplőgépek is a szín alól, az ekék is a sárból, a villogó vasak is rozsdásra fakultak, mind. Ment, mintha műszakra menne, pedig a lábai nehezek, hidegek voltaik, aíkárha térdig jeges vízben járna. Egyszer mentében visszanézett. Látta, hogy a felesége ott áll az ajtójukban, kezét a fejére kulcsolva, mint a halottsdratóík. — Ez borzasztó, — mondogatta magában, — borzasztó! — De nem állt meg. — Na, még egy bolsi! — rikkantotta a volt csendőr, amikor odaért hozzájuk. Tóth Jánosnak vizes lett a háta. — Hagyd, ne martiáskodj! — mondta Dekleva. — Ez nem bolsi, csak párttag! Én ismeném, a brigádvezetőm volt. Belevaló gyerek. Nem vétett ez a légynek se!... Tóth megkönnyebbült, de valahogy inkább azt szerette volna, hogy ne dicsérje ez a traktoros. Megviszolygott, mintha üvegcserépcsikorgást hallana. — Kisikomám, unit akarsz? Gyorsain kd- veSe, mert nem érünk rá! — folytatta Dekleva. — Látod, határidős melónk van! — himbálta meg a géppisztolyát Itt az időnk, nem várhatunk!... — Én ... szóval... Sehogysem akart szavakká formálódni, mondatokká összeállni, amit mondani szeretett volna. Aztán maga is csodálkozott azon, amit mondott. — Vitrásnak három gyereke van. Azt tudjátok? — Tudjuk! — ordított Szépfalvi. — De nekem is van kettő. „Csendőrcsemeték!'’ — Megbélyegzettek! ! ! Ezt is tudod ugye te komcsi'’! Befogd a pofád, mert beletaposlak a sárba, piszok! ... Nannannannana! ... lépett közbe a traktoros. — Nincs itt vész, gyerekek. A Gondolod, ugye, sajnálja a góró kölykeit, eny- nyi az egész. Vitrásért biztos nem fáj a kisszíve, hiszen leváltotta a origádvezető- ségről, mert élni hagyott bennünket. Tóth János hallgatott. — Vitrásnak mennyire igaza volt!... gondolta, és sütötte a szégyen. — Mi nem is gyerekek ellen harcolunk, — szólalt meg váratlanul a nemzetiszínsza- lagos egyetemista. — De az ilyen közveszélyes bolsevistákat, kivágjuk a magyarság testéből, mint a fekélyt!... Tóth János hallgatott. A régi. De most más Tóth János is létezett már. S a régi riadtan szűkölt a szívében, mikor az új felelt: — De ha belövöldöznek a lakásba, az asszonyt meg a kicsiket is agyonlőhetik! — Kuss! — vicsorgott a csendőr. — Bolsifattyú nem számít!... — Kisapám, -md nem lőnénk be a házba — vitázott Dekleva, — mért menekült be a marha, mikor el akartuk fogni?... Tudod mit? Menj be hozzá! Mondd meg neki, jöjjön M, akkor nem lesz a srácainak semmi baja. Téged biztos beenged, hiszen „elvtársa” vagy! A kis szerelő megfeszült, mint az íj. — És ... és ha kihívom, akkor ti mit... csináltok vele? — A dicsőséges forradalom majd ítéletet mond fölötte, amilyent megérdemel.. . szavalta az egyetemista. — Avval te ne törődj!... tnondta Szépfalvi rekedten, fenyegetően, és lapátnyi tenyere összeszorult, mintha fojtogatna valakit. Alsó szájaszélét előretolta, beharapta szép bajuszát, ami olyan volt, mint á régi magyar parasztoké. — Vért, véi-t fog pisálni, a gané!... Tóth János mindent megértett. Keze megint a dóznijáért indult, de a mozdulat eltörött, keze megállt a félúton. Hangja fakó volt, mint világéletébén, amikor megszólalt. — Hát akkor... én most... bemegyek hozzá. Megmondom ... — öt percet várunk. Ha addig nem jöttök ki, tüzet nyitunk. Te is ött döglesz!... acsarogta a csendőr, és kiköpött. Tóth János erre nem szólt semmit. Elindult a ház felé. Kikerült egy tócsát, lassan föllépkedett a lépcsőkön, megtörölte cipőtalpát a lábtörlőben, és bekopogott. — Igazgató eivtárs, én vagyok, a Tóth. Engedjen be, üzenetet hoztam. Az ajtót kinyitották. Belépett. Vitrás gyorsan ráfordította a kulcsot, és fürkészem Tóth szemébe nézett — Mit akar itt?! Tóth János még nem hallotta ilyen hangon beszélni az igazgatót. Ez a hang nem hasonlított az ezerszer hallottrá, a régire. — ez a hang könyörgött, sírt, vádólt és káromkodott. Tóth nem tudott mindjárt válaszolni, nem szólt, csak nézett Vitrás szemébe, és nagyon fájt a szíve, amiköi: ezt á tekintetet látta. Végtelen szorríörúság homálylott benne, végső riadtság, mint a vadéban, mikor a hajtők köre bezárul... — Mit akar? — kérdezte az igazgató rekedten, mint a torokrákos. — Elvtárs ... Vitrás elvtárs... — Mit akar? — Elvtárs ... magát ezek... a szemetek ... magát ki akarják nyírni! De én... eljöttem Vitrás elvtárs, mert én is... kommunista vagyok... A nagydarab ember nézte a kis koszlott, gyenge szerelőt, és minden önvád, szemrehányás, amivel tépte, hasogatta magát ezekben a napokban — egyszerre szertefoszlott* párává semmisült. — Mégis érdemes volt!.» K int elordította magát valaki. — Le* járt az öt perc! Bolsik, megdögöltök! Tüzeltek. A géppisztolyok elkezdtek hisztériásán dadogni, ugatott a revolver, a golyók visítva verték le a vakolatot a falról. — Toljuk ezt a szekrényt az ablak elé! Te emögül löjj! Itt a pisztoly. Én majd a másik ablakból — mondta Vitrás. Ahogy gondolod. — feieTe Tóth János csendesen Ddaálh a szekrény möee és tizeit. — Nem vagyok kommunista, csak párttag? — kérdezte önmagátok — Én nem vagyok kommunista’' Újra tüzelt, újra mea .Íjra. És hang nélkül fogadta hűséges szívébe a gálád golyót. r A Káidi Jtínoa; c t iúpreiuft t virúqit areőfiíúit Az abláköri ügy ágvég bellit,iol szívemet UtVé-vetve, a papiromra rá-t-ásiit á !íbÍU. neked-írt énekemre. Hogyan jött, ami történt? — \eni tudor Agyamban sárga nyár van. A töprengés virága arcomon, remeg a széliüvásban. 4 Takáts Gyula: . fitár több Amit te adsz nekem, már több, mint szerelem. Italom vagy és kenyerem! Minden tetted, energiád csendesen itat engem át. mint csecsemőt az anyamell teje, rózsásítsz s emelsz a mindig közelibb csillagok felé... Szeress, itass én asszonyom! Ebéded, reggelid és vacsorád, gondod, kezed, terített asztalod szebb, hajnalibb tájakra nyit napot s mint rántás, só ételhez és a vershez tiszta szó, úgy épül általad nekem s nekünk mindaz, mi szép s hazánk: mindaz, mit szeretünk. V. J „Sánc” és kaptár” a díszlet Készül a „Nehézéletűek” című új magyar film A sík, szikes mezőből szinte látomásszerűen emél- fcedik ki a komor, különös erődre emlékeztető fehér várépüleit. Nem messze tőle zsúpfedeles parasetház melléképülettel — aztán, közel s távol semmi. Az első, nagy udvar üres. A vasveretes gerendakapun átmenve kisebb udvarba érünk. Szűk folyosók ágaznak szét belőle, fésű fogaira emlékeztető különös kerítés tűnik fel. A kis udvar egyik falán vaskeresizt, rajta gyűrű. A folyosóik, a „fésű” után újabb udvar következik. Félkör alakban, néhány lépcsőfoíknyi magasságban deszka cellasor sorakozik, Ms „egyesek”, alacsony, szűk valamennyi, állni, feküdni nem lehet bennük. Mi ez az épület? A „sánc”. És mi ez a különös cellasor? A „kaptár”. Hol vagyunk? Egy órányira Budapesttől, egy évszázadnyira a mától. Itt forgatja Jane só Miklós új filmjét, amelynek címe „Néhézéletűek”. Az első udvart statiszták népesítik be. Á rongyos zekék, gubancos subáik között kakastollas kalpagok tűnnek fel. Az idősebb és fiatalabb parasztemberek között felismerünk néhány arcot: Görbe János, Latinovics Zoltán, Kautzky József, Simén- falvy Sándor. Körülöttük pedig a környező falvakból jött parasztemberek, a film szereplői. A film a kiegyezés utáni időszakban játszódik. Ráday Gedeon hozzákezd a szegénylegények felszámolásához. Ebből a korból sok írásos anyag maradt fenn, egykor ponyván árult füzetek, levéltári dokumentumok egyaránt. Jancsó Miklós ezeket tanulmányozta át, és a történelmi tényanyag alapján — nem a történeti hűség igényével — megírta a „Ne- hézéletűek” forgatókönyvét Az egész cselekmény a „sáncban” és a tanyán játszódik. A történet összefüggő, mégis tulajdonképpen epizódokból áll, valaha élt vagy fantázia szülte alakok sorsa kapcsolódik egységes egésszé. A rendező elképzelése szerint a reális ábrázolás le akarja hántani a romantikus mázt az egykori betyárvilágról, megmutatni milyen könyörtelenül irtották azokat az embereket, akik — ha nem is_ tudatosan, korlátáik ellenére — az akkori forradalmi gondolat hordozói voltak. Megfeszített munkával dolgozik a „stáb”. Néhány nap alatt elkészült a filmnek mintegy negyedrésze. Ba-„ novits Tamás érdekes díszletedben Jancsó Miklós mozgatja a színészeket és a statisztákat, a kamera mögött Somló Tamás ül. Kemény, tragikus mű lesz a Nehézéle- tfielfc, izgalmas és felkavaró. (Sz) I
