Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Baranyai képzőművészek galériája Cseh László: Virág csendélet gyümölccsel M Cseh László; Pécsi táj Horváth Olivér; Pihenő kovácsok Horváth Olivér: Tavas*------­m i fORUM A gazdasági mechanizmusról A szocialista országok gaz­dasági életének legnagyobb érdeklődést kiváltó eseménye a népgazdasági mechanizmus megváltoztatásának előkészí­tése. Csehszlovákiában meg­kezdődött a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának a népgazdasági irá­nyítási rendszerről hozott ha­tározatának végrehajtása. A Szovjetunióban, az NDK-ban. Lengyelországban. Bulgáriá­ban a népgazdaság irányítá­sának egyes területein folyó kísérletekkel készítik elő a változást. Magyarországon ugyancsak kísérletek folynak, és az egyes részterületekre vo­natkozó javaslatokat szakbi­zottságok készítik elő. Nálunk is, de a többi szocialista, or­szágban is tart a vita. Mi a gazdasági mechanizmus ? Ha megváltoztatni, tovább­fejleszteni akarunk valamit, akkor elsősorban azzal kell tisztában lenni, hogy mi is az, ami változtatásra szorul. A gazdasági mechanizmus tartal­mát illetően nincs egységes vé_ lemény. bár egyre tisztulóbb vita folyik arról, hogy mit ért­sünk e fogalom alatt. Legelfo- gadhatóbbnak az a meghatá­rozás látszik, amely a gazda­sági mechanizmus tartalmának a társadalmi gazdasági élet törvényszerűségei konkrét érvényesítési módját. a gazda­sági folyamatok összefüggései tartalmi oldalának formai meg jelenését tekinti. Természete­sen a gazdasági törvényeknek a gazdasági élet felszínén váló megjelenése elválaszthatatlan azon szervezetek és intézmé­nyek rendszerétől, amelyek­nek a tevékenységében, illet­ve tevékenységük eredménye­ként a gazdasági törvények megvalósulnák. Ezen szerve­zetek és intézmények tevé­kenységét a gazdasági törvé­nyeken alapuló gazdaságpoli­tika határozza meg. A gazdasági mechanizmus tehát, ha nem is foglalja ma­gába a gazdaságpolitikát, az­zal egy tőről fakad, vele azo­nos összhangban létezik és funkcionál. Például a szocia­lizmus legátfogóbb gazdasági törvénye a tervszerű arányos fejlődés törvénye. Ez a tör­vény a gazdasági élet felszí­nén a tervgazdaság konkrét réndszerében, a tervező szer­vek tevékenységében jelenik még. meghatározva a párt gaz döságpolitikája által. A gazdasági mechanizmus tehát felöleli az egész gazda­ság-irányítási rendszert. Miért hell megváltoztatni ? Mi teszi szükségessé ennek a rendszernek a megváltoz­tatását": A vita során erre a kérdésre is sokféle válasz hangzik el. Két szélsőséges véleményt vetnék fel ezek kö­zül. A nézeteket élesen fogal­mazom meg, úgy. ahogy er­ről nyíltan nem beszélnek, legfeljebb burkoltan utalnak rá. Az egyik nézet azt állít­ja, hogy azért van baj. azóta van probléma a gazdaság irányításában, amiért az or­szág vezetésében nagy sze­repet kaptak a párton kívül5 szakemberek. Másik nézet sze­rint a bajok oka az, hogy a munkásosztály nem ért. és nem is érthet a társadalmi gazdaság irányításához, hogy a párt túlságosan beavatko­zik a gazdaság irányításába. Az egyik nézet „balról”, a másik „jobbról” bírálja a gaz­daság irányítását és a gaz­dasági mechanizmust balra vagy jobbra szeretné eltorzí­tani. De a gazdaság Irányítási rendszerének megváltoztatását nem az teszi szükségessé, hogy az, az eddigiék során jobbra vagy balra torzult volna, még az a nézet sem helytálló, amely a változás szökségessé- gét abban látja, hogy az irá­nyítás rendszere eddig is rossz volt, csak hibái nem kerültek felszínre. Ahhoz, hogy a gazdaság­irányítási rendszer megváltoz­tatásának. továbbfejlesztésé­nek szükségességét általában megindokolhassuk, meg keli határoznunk helyét a társa­dalmi gazdasági rendszerben. A gazdaság-irányítás a ter­melési viszonyok eleme, ré­sze. A társadalmi gazdasági alapnak azon részéhez tarto­zik, amely a legközelebb esik a felépítményhez, sok tekin­tetben azzal összefonódva, ve­le szoros kölcsönhatásban funkcionál. A gazdaság-irá­nyítás, mint anyagi viszony tudati akarati viszonyaként is megjelenik, legnagyobb részt részletes jogi szabályozást kap. így az irányítási viszo­nyokat is — mint termelési viszonyokat — egyrészt a ter­melők jellege, fejlettsége ha­tározza meg. Másrészt függ­nek az irányítási viszonyok a termelési viszonyok tartalmi oldalad elsősorban meghatá­rozó tulaidonviszonyoktól. — Ugyancsak meghatározza az irányítási viszonyokat — ha nem is elsődlegesen — ezen viszonyok jogi rögzítése is. Léuést tartani a termelőerők fejlődésével A termelőerők a szocializ­mus építése során sokat fej­lődtek és fejlődésük az eddi­gi extenzív szakaszból inten­zívebb szakaszba lépett, ösz- szetettebb, bonyolultabb lett a termelési szerkezet. E szer­kezetnek nem felelnek ma már meg a régi irányítási formák és módszerek. Más­ként kell irányítani egy mo­dern technikán alapuló, az ország gazdasági életéhez, sőt a nemzetközi munkamegosztás hoz ezer szállal kapcsolódó nagyüzemet, mint egy — rész­ben kézimunkán alapuló, helyi szükségletre termelő kis válla­latot. A bekövetkezett tech­nikai fejlődés tehát objektiv szükségszerűségként írja elő annak a gazdasági irányítási rendszernek a megváltozását, ami évekkel ezelőtt megfelelő volt, de amit az idő, vagyis a termelőerők fejlődése el­avulttá tett. Ebből viszont ai is következik, hogy a most ki­alakítandó irányítási módsze­rek nem fogják örök időrr- megoldani a problémát, a fej­lődéssel továbbra is lépést k?V tartaniok. Az irányítási rendszer to­vábbfejlesztése annál is in kább szükséges, mivel az irá­nyítás nem passzívan tükröz a termelőerők fejlettségi szín­vonalát. Ha összhangban van a termelőerőkkel, segíti ha lemarad tőlük, gátolja fejlő­désüket. Tapasztalhatjuk, hogy az irányítási formák, módsze­rek nálunk sem mindig a tán- sadalmi gazdaság fejlesztését segítik elő. A gazdaság irányítási rend­szere — természeténél fogva — hajlamos a konzervatíviz­musra. Ezt a természetét fő­leg jogi szabályozása adja meg. A jog ez esetben is egy meglévő helyzetet, állapotot rögzít és nem vészi figyelem­be. hogy itt folyamatról van szó. A jogot megszokják, be­gyökereznek és ellenállni igye­keznek a szükséges változtatá­soknak, amelyek így csak ne­hezen, harcban tudnak utal tömi. Ebben a vonatkozásban csak a tervszerződések jogi szabályozásának napirendre tű zésére utalnék. Többféle lehetosés a konkrét forma megválasztásában A megfelelő irányítási mód­szerek és formák nem jönnek létre ön maguktól, azokat meg kell alkotni. Bár a gazdaság irányítását objektíve megha­tározzák a tulajdonviszonyok mégis létrejöhetnek vagy lé­tezhetnek nem megfelelő irá­nyítási formák is. A dogma- tizmus uralmának időszakában ilyenek létre is jöttek, marad­ványaik még ma is megtalál­hatók. Például a társadalmi tulajdonnak a tervgazdálko­dási forma féléi meg. De a tervgazdálkodás többféle for­mában is történhet. A konk­rét forma megválasztásában a társadalom szerveinek — a szocialista államnak — több lehetősége van. Nagyobb sze­repet játszik a szubjektív ol­dal. A konkrét forma ez eset­ben á tervgazdaságnak éz vagy az a változata akkor lesz a legmegfelelőbb, ha az eddi­gi tapasztalatokat figyelembe- vévé elméletileg is tisztáz­zuk a jelenségéket. Ez a mun­ka akkor lesz eredményes, ha alkotó vitában széles töme­gek — szakemberek és nem szakemberek — vitatják meg ezeket a kérdéseket. Ehhez a feltétel ma már megvan, meg­teremtette a dogmatizmus fel­számolása. A gazdasági irányítás to­vábbfejlesztésének másik elmé leti feltétele is adva van. Ez a szocializmus politikai gaz­daságtanának eddigi eredmé­nyei és megalapozottsága. Ezt annál is inkább szükséges hangsúlyozni, mivel újból fel- melegítésre került az a né­zet. mely szerint valójában nincs is szocialista politikai gazdaságtan, azt még meg kell alkotni és ehhez várni kell egy új Marxra vagy Leninre. Célja ennek a nézetnek vilá­gos nvnden kendőzés ellené­re is. Megingatni a hitet a marx’zmusban. fokozni azt a bizonytalanságot az emberek­ben. emj minden változásnak kísérő jelensége, végső soron megingatni a hit^t a szocia­lizmusban. Ez a törekvés ma már aligha vezet eredmtnv e, de azért átmeneti zave^'rat. megtorpanást okozhat t>grt kell felvenni e nézetei: ellen a harcot; nyílt vitában meg­cáfolni őket. A szocia : 'mas politikai gazdaságtana P: ' 1 létezik és nemcsak, hogy lé­tező. hanem gyorsan fejlődő tudomány is. A változtatás állandó folyamat A gazdasági irányítási rend­szerünket tehát az idő, a ter­melőerők fejlődése túlhalad!a, ez az objektív óik, amely napirendire tűzte e rendszer továbbfejlesztését. De ha gaz­dasági életünknek csak ezt az oldalát hangsúlyozom ki, úgy tűnhet, hogyha összhangba hozzuk az irányítási rendszert a termelőerők színvonalával, akkor egy csapásra minden gazdasági problémánkat meg­oldjuk. Ezt vánnd vagy hir­detni a sorrakerülő intézke­désekről •— azokat mindent gyógyító csodaszernek feltün­tetni. — a legkárosabb illú­zióikéi tés, és újabb csalódások magja lenne. Egyrészt az egyensúly csak időleges lehet, hiszen a technika fejlődése nem áU meg, és ez újból és újból napirendre tűzi az irá­nyítási rendszer továbbfejlesz­tését. Másrészt a gazdaság- politika által meghatározott irányítási rendszer a legjobb, a leghelyesebb gazdaságpoli­tika esetében is működhet rósz szül, ha az irányítást hozzá nem értő. közömbös vagy eset leg ellenséges egyének háit- ják végre. Elég tapasztala­tunk van azon a téren, hogy a legjobb, leghelyesebb intéz­kedést is el lehet torzítani a végrehajtás során. De a hoz zá nem értés, a közömbösség­ből fakadó hibák nem Írha­tók a gazdasági mechanizmus számlájára. Ezeknek a meg­szüntetésére más iránybán kell erőfeszítéseket tenni Ez a feladat sem mellékes. A mechanizmus megváltoztatását a munkásosztály, a szocializ­mus építése érdekeinek meg­felelően kell végrehajtani, de a változtatások csak akkor lesznek eredményesek, ha a végrehajtás és ennék ellenőr­zése is a munkásosztály párt­jának irányításával valósul meg. DR. BÁLI JÓZSEF Bratislava vagy Pozsony? Az utolsó Toliseprű szövege mellé kis cikk szorult ezzel a címmel: Üj egyetemi város épül Bratislavában. Olvasóink közül többen felvetették a kér­dést. hogyan írjuk azokat a városneveket, amelyeknek ide­gen nevükön kívül magyar ne­vük is van. Időszerűvé teszi a kérdést az idézett cikken kívül az is. hogy a nyár kö­zeledtével sokan gondolnak az IBUSZ nyári külföldi társas- utazásaira, s a kiadott útmu­tatókban gyakran csak a kül­földön használt városnév sze­repel. De a közbeszédben is gyakran emlegetik a Novi Sad; Rádiót, a Bratislava^ Televí­ziót stb. A zavar okát abban talál­juk, hogy sokan sovinizmus­nak tartják, ha a határainkon túleső helységneveket magyar néven emlegetjük. A Magyar Tudományos Akadémiának e kérdésiben hozott helyesírási döntése a következő: „A fő­ként külföldi országokat, tar­tományokat, városokat, he­gyeket, folyókat jelölő idegen eredetű földrajzi nevek egy része magyaros formában ho­nosodott meg nyelvünkben. Az ilyen megállapodott magyar kiejtésű földrajzi nevekét a magyar helyesírás szabályai szerint írjuk: Itália, Pannónia, Boroszló, Bukarest, Krakkó, Ná poly, Párizs, Rajna, Elba stb." Értékes nyelvművelő folyó­iratunk, a Magyar Nyelvőr állásfoglalása szerint tó nem sovinizmus az, ha az egyes népek a saját nyelvükön ne­vezik az őket körülvevő világ jelenségeit, használati tárgyait, a velük kapcsolatban volt vagy levő területek földrajzi alakulatait. Eleképpen termé­szetes, hogy ugyanannak a fo- lyónak, hegynek, városnak nyelvenként más és más neve alakulhat ki, A német Wient magyarul Bécsnek, olaszul Vienna-nak, oroszul Vjena- nak mondják. Természetes te­hát, hogy azokat a földrajzi neveket, amelyek az idők so­rán magyar nevet kaptak, ma­gvarul kell írni. Történetileg kialakult földrajzi neveink használatában tehát nincs so­vinizmus, mint ahogy nem so­vinizmus az, hogy mi magya­rul, mások oroszul, németül, mongolul beszélnek. Képzeljük él, mi lenne, ha a földrajzi neveket mindig csak az államhatárok szerint kellene használni! Ebben az esetben román szomszédaink 1920 előtt nem írhattak volna Cluj-t vagy Oradeá-1, a ju- goszlávok pedig Növi Sad-ot. Ma pedig ml lennénk kény­telenek így fogalmazni: Má­tyás király meg a cluji bíró. Nem lehetne enni sem pozso­nyi kiflit, sem kolozsvári ká­posztát, de még rajnai riz- lihget sem lehetne inni. A középiskolák számára ki­adott földrajzi atlasz, nagyon helyesen, vastag szedéssel elő­ször a magyar elnevezést, zá­rójelben pedig az illető or­szágban használt nevet tünteti fel térképein: Fiunie (Rijeka), Eszék (Ósijék). Belgrad (Be­ograd), Gyulafa.:.in-ár (Álba Júlia). Bécs (Wien), Pozsony (Bratiszlava). Párizs (Paris). Ezért volna helyes, ha a kü­lönféle társasutazása útmuta­tók is közölnék az idegen városnéven kívül a magyar megfelelőt is. Abban az esetben, ha vala­melyik földrajzi névmek nin­csen magyar megfelelője, az illető államban használatos névadáshoz kell alkalmazkod­nunk. Így például a Volga melletti Tver városnak 1931- től Kalinyin a neve, Königs- bergnek pedig 1946-tól Kali- nyingrád a neve. Mivel é városoknak nyelvünkben más elnevezése nincs, a jelenlegi névhasználat a kötelező. A szocialista országúkban az a gyakorlat alakult lei, hogy minden nép a maga nyelvé­nek földrajzi neveit használja szóban és írásban egyaránt. És ha városunk szépségét, gazdagságát egykor ez a régi közmondás értékelté: Magyar­nak Pécs, németnek Bécsi, nil elégedjünk meg ennyivel: Magyarnak Bécs, németnek Wién! Toliseprű

Next

/
Thumbnails
Contents