Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-14 / 112. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napio _____ Az MSZMP Baranya megvet Bizottsága és a Meggei Tanács lapja________ XX II. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1965. MÁJUS 14.. PÉNTEK Solohov Pécseit lete is. Évente a tagok 12—15 000 forint jövedelemre tesznek szert a közösben. A többetjövedelmet nyereségré­szesedésként osztjuk ki a ta­goknak. Két éve például a nyereségrészesedés elérte a tervezett jövedelem hatvan százalékát. 9 A szomszédom Puzanov elv­társ, Vesenszkaja középiskolá­jának igazgatóhelyettese. Köz­lékeny, készséges ember, aki ugyancsak sűrűn jegyez. Azt mondja, hogy a diákjai szá­mára gyűjti az adatokat. Fel­használjuk a „hivatalos” tá­jékoztató utáni perceket, ami­kor már külön beszélget So- lohov az elnökkel, a járási párttitkár a belvárdgyulai tsz-párttitkárrai és a doni vi­dékről, utazásukról érdeklő­döm. — Az iskolánk — ezzel kezdi az igazgatóhelyettes — 11 osztályos és 930 tanulója van. Különben a delegációnak van más pedagógus tagja is. Például Mihail Alekszandro- vics leánya, ö Moszkvában él. Már nincs a közelünkben. Odaült a párttitkár mellé és gyűjti az adatokat a párt- szervezet munkájáról. — Milyen nőit ctz át? — Budapestig repülővel jöt­tünk, onnan gépkocsival. Jó, kitűnő út volt! Mihail Alek- szandroviccsal élvezet utazni. Kelemes humora van. Ismer­heti az „Uj barázdát szánt az eke” — című regényéből — és két nevet említ belőle: Nagulnov és Borogyin. Nem hiába neves író vezeti a küldöttséget, jellemzésére sem találunk mást, mint re­gényeinek apró mozzanatait. Finom, céltudatos, fordulatok­kal teli solohovi humor jel­lemzi az írót mindennapos életében, beszélgetése közben. A repülőn is központja volt a társaságnak vidámságával, vékony arcáról soha el nem tűnő mosolyával. © A belvárdgyulai Közös Ut Tsz vadonatúj étkezdéjében- klubjában nem sokáig időztek a vendégek. Amit Fischer Fe­renc a tájékoztatóban elmon­dott, most a gyakorlatban sze­retnék látni és ezért felkeres­ték a hásságyi üzemegységet, ahol a látogatás az esti órá­kig tartott. Ma tovább foly­tatják ismerkedésüket Bara­nya mezőgazdaságával. Reggel Bolyba utazik Mihail Alek- szandrovics Solohov és kísé­rete. Gáldonyi Béla Solohovot köszöntik a pécsi úttörők. Érkezése esemény volt vá­rosunkban. Aki tegnap dél­ben a Széchenyi téren járt, megállt egy pillanatra, hogy láthassa, kedvelt regényeinek íróját: Mihail Alekszandrovics Solohovot. Az írót látni a sze­mélyes élményen túl egy ki­csit mindig azt is jelenti, hogy közelebb kerülünk műveihez és a hőseihez. Solohov pedig éppen az az író. aki nagyon is magával tudja ragadni az ol­vasót, nemcsak a „hazaiakat”, hanem a külföldön élőket is. Éppen ezért regényeit már 55 nyelvre lefordították és eddig csaknem négyszáz kiadást ér­tek meg összesen, mintegy húszmillió példányban. És azért is ünnepélyesebb ez a mostani látogatás a megszo­kottaknál, mert Mihail Alek­szandrovics május 24-én tölti be hatvanadik életévét és negyven évvel ezelőtt indult el írói pályáján a „Doni el­beszélésekkel”. És tegnap délben Davidov, Melehov, Razmetnov és Na­gulnov regénybeli alakja mö­gül személyesen is elénk lé­pett. Mint mondotta magán­emberként érkezett hazánkba, Kádár János elvtárs meghí­vására. Célja kettős: szemé­lyes találkozás magyar írók­kal és tanulmányozni a ma­gyar mezőgazdaságot. A vendégeket, Mihail Alek- szandrovicsot, családját és a kíséretében lévő földijeit — doni pedagógust, párttitkárt és szövetkezeti elnököt — Rapai Gyula, a megyei párt- bizottság első titkára, Novics János, a megyei pártbizottság titkára és Ambrus Jenő, a városi pártbizottság első tit­kára fogadta a Széchenyi té­ren. A. Nádor Szálló ajtajában úttörők virágcsokrokkal kö­szöntötték Solohovot és regé­nyeit — az „Vj barázdát szánt az eke’ és az „Emberi sorsok” című köteteket — nyújtották át dedikálásra. Rö­vid pécsi tartózkodása után a vendégek Aczél György az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Ra­pai Gyula és Novics János kí­séretében felkeresték a bel­várdgyulai Közös Ut Termelő­szövetkezetet. 9 A hosszú asztal végén — melyet a tsz klubjában. te­rítettek fel — Fischer Ferenc elnök tájékoztatta a vendége­ket a közös gazdaság fejlődé­séről. Miközben a tolmács az eredményeket fordította orosz­ra, szemben velem Mthaü Alekszandrovics *r anyuőke A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata az indokínai térségben tolyó amerikai agresszióról A Magyar Népköztársaság kormánya és népe mélysé­ges felháborodással ítéli el az Egyesült Államoknak a vietnami nép ellen indított agresszív háborúját és teljes szolidaritásáról biztosítja az imperialistákkal szemben hazája szabadságát és füg' getlenségét védelmező viet­nami testvéreinket. A Magyar Népköztársaság kormánya helyesli a dél­vietnami nép egyetlen tör­vényes képviselőjének, a Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadítás! Frontnak ez év március 22-i nyilatkozatában foglaltakat és támogatja azokat a követeléseket, ame­lyek sürgetik, hogy az Egye­sült Államok kormánya tér­jen vissza az 1954. évi gen­fi megállapodásokhoz. Az amerikai kormány vonja ki csapatait és egyéb katonai személyzetét Dél-Vietnam- ból, szüntesse be a dél-viet­nami nép ellen irányuló gyarmati háborúját. Dél- Vietnam jövőjéről maga a dél-vietnami nép döntsön. Magyar parlamenti küldöttség utazott Finnországba A Firnn Köztársaság parla­mentjének meghívására csü­törtökön Vasa Istvárunénak, az országgyűlés elnökéinek veze­tésével magyar parlamenti küldöttség utazott Finnország­ba. A küldöttség tagjai: dr, Gonda György, a Vas me­gyei Tanács Végrehajtó Bizott­ságának elnöke, G. Kovács István, a döbröközú Zöld Me­ző Tsz einöíke, dir. Schnitzler József egyetemi tanár, Vas- Witteg Miklós, a SZOT alel- nöke. országgyűlési képvise­lők. A küldöttség búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Or- tutay Gyula, az Elnöki Tanács tagja, az országgyűlés számos képviselője, a Külügyminiszté­rium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Érdem Olavi Raus- tila, a Finn Köztársaság buda­pesti rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete. Vietnam két részének békés egyesítését idegen beavatko­zás nélkül a vietnami nép­nek kell megoldania. A Ma­gyar Népköztársaság Kor­mánya határozottan elítéli az Amerikai Egyesült Ál­lamoknak a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­leni nyílt agresszióját és a magyar nép nevében köve­teli, hogy azonnal vessen véget katonai akcióinak. A Magyar Népköztársaság Kormánya, a magyar nép akaratát teljesítve anyagi és egyéb segítséget nyújt a vietnami népnek. A Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság kormányának kérése ese­tén a Magyar Népköztársa­ság kormánya kész hozzájá­rulni ahhoz, hogy a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ságba utazzanak azok a ma­gyar állampolgárok, akik önként részt kívánnak venni a vietnami nép szabadságá­ért, igaz ügyéért vívott hare- ban. A Magyar Népköztársaság kormányának és népének mélységes meggyőződése, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak az Indokína tér­ségében élő népek elleni hó­ditó háborúja, a legdurvább háborús erőszak ellenére is kudarcba faliad, s Indokína népei győzni fognak. A Minisztertanács ülése A kormány tájékoztatási hivatala közli: A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. A kül­ügyminiszter előterjesztése alapján úgy határozott, hogy nyilatkozatban foglal állást az indokínai térségben folyó amerikai agresszióval kap­csolatban. Az Országos Tervhivatal elnöke az 1965. évi népgazda­sági terv első negyedévi tel­jesítéséről, a munkaügyi mi­niszter az első negyedévi bér- gazdálkodásról, a földműve­lésügyi miniszter az állami gazdaságok, valamint a ter­melőszövetkezetek 1964. évi gazdálkodásáról tett jelentést a kormánynak. A Miniszter- tanács a jelentéseket meg­vitatta és jóváhagyólag tu­domásul vette. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöke tájé­koztatta a kormányt az üze­mi balesetek 1964. évi ala­kulásáról és az új munkavé­delmi rendelkezések vég­rehajtásának tapasztalatairól. A kormány a tájékoztatót megtárgyalta, és határozatot hozott; A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt í 4 hajú lánya kékfedelű jegyzet- füzetében gyorsan teltek a lapok. Mindent felírt, még az apró részleteket is. Azt, hogy a Közös Ut a megye egyik legnagyobb tsz-e és hét­ezer holdon gazdálkodik. Ezt azonnal átültették hektárra, hogy a vendégek saját mér­tékegységükben érzékelhessék a belvárdgyulai gazdaság nagyságát. Vagyonuk ötven­millió forint, tiszta vagyon harmincmillió és évente húsz­millió forint értékű terméket adnak az államnak. Solohov többet akar tudni: — Mennyi tagja van a szö­vetkezetnek? — Jelenleg 768 család 1201 tagja dolgozik a tsz-ben, a nyugdíjasok, öregek száma 324. — Gépesítés? — Három lánctalpas, 14 kö­zép és 12 könnyű traktor, három teherautó, két személy­szállító autóbusz, két személy gépkocsi, a megfelelő munka­gépek és ötven pár ló segíti a munkát. — Állatállományuk? — Nyolcszáztíz szarvasmar­ha, ebből 300 tehén, 3600 ser­tés, 2400 juh, 6—7000 baromfi, a háztájiban 210 szarvasmar­ha és 3—4000 sertés. — A tagok jövedelme? — Nálunk az anyagi ösz­tönzésnek egy sajátos for­mája van, a családi tervezés. A tsz tervével együtt a csa­ládok is elkészítik a terve­ket. Megtervezik éves mun­kájukat és a garantált mun- kaértéket. Ebben ott van a család és a háztáji szükség­A putwtues Scuasiw JJ a éltük útja véget ért, fonjatok nékik szent babért!” — a basszus vasta­gon ömlik a tanári szobában, aztán Sarastro kezetfog és elmegy rádiót szerelni. Mo­zart bevonul a politechni­kába. De ez csak a kisebb meglepetés, hiszen kőműves­állványon is hallottuk már Figaro belépőjét. De ki gon­dolt arra, hogy a pulóveres, mackótermetű Sarastro sze­mélyében a politechnika ** bevonul a zenei életbe. Néhány évvel ezelőtt Ko­vács Kolos sem gondolta. Sú­lyos betegen feküdt otthon a Citrom utcában. — Szívizomgyulladás, pi­henni kell! — mondták az orvosok és Kovács Kolos há­rom hónapig nem járt isko­lába. Édesapja is orvos. Az ő könyveit vette elő és búj- kálta, mi az a szívizomgyul­ladás és mennyi baj szár­mazhat abból, ha odabent valami rosszall dobban. Ak­kor határozta el: — Szív­sebész leszek! Most már lehet, hogy nem az lesz Két éve történt. Klubdél­után volt a Széchenyi Gim­náziumban. Kolos osztályá­ban. A harmadik ,,E’’ dél­utánjára benézett Végh ta­nár úr, az igazgatóhelyettes is. Ha Kovács Kolos akkor nem kezd el énekelni, csak úgy jókedvvel, szórakozás­ból, úgy még mindig a szív­sebészet lenne egyetlen álma. De énekelt és Végh tanár úr elámult: — Fiam, gyere majd be az igazgatói irodába! Kolos odabent elénekelte Fülöp király áriáját. Egy két múlva soron lévai felvették « pécsi zenei szakiskolába. — Kivételes tehetség! — mondták a tanárai. Kovács Kolos basszusa min­den hétfőn és pénteken vas­tagon ömlik a zenei szakis­kola szobájában. Fél év alatt egy évet tett le, igaz, nyolc­éves korában már zongorázni tanult. Most másodikos a szakiskolában, a gimnázium­ban pedig harmadikba jár és a tanulmányi átlaga „négy-> egész-nulla-nulla”. Otthon van egy műhelye, ahol hangszert készít. Mert a legkedvesebb tárgya a poli­technika, vagyis a rádiósze­reié«, mert szereti a zenét. Kovács Kolos, lakásán a poli­technika bevonult a zenei életbe. Eddig három elektro­mos gitárt alkotott, az egyik telepes, azt mondják ország­szerte ritkaság. A tranziszto­ros erősítőt a gitártestbe épí­tette, a hangszeren elől két hangszóró van és zseblámpa­elemmel működik. Tizenhét éves múlott és ott él a szívsebészet, a zene és a rádiótechnika vonzási három­szögében. Belőle nem nevel szakbarbárt a technika. Nem­csak Mozart hagulatát viszi a szerelőműhelybe, hanem a politechnikát is a zene szol­gálatába állítja. Most, sima gyapjúpulóverben elénekelte nekem Sarastro áriáját. II a nem csappan a szor­galma és sokat gyako­rol, az énekművészet rivális lesz benne a szívsebészettel. De a politechnikát mindenkép­pen továbbra is „megzenésíti” Földessy Déne« Megérkeznek a vendégek a belvárdgyulai Közös üt Terme 'őszövefkezetbe. Foto: Erb

Next

/
Thumbnails
Contents