Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-06 / 81. szám

VUag proletárjai, egyesüljelek! Dunámon napiö __________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja X XIL ÉVFOLYAM, 81. SZÁM Ara 50 FILLÉR 1965. ÁPRILIS 6 KEDD DíszSnnepség hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére Pécseit Hazáink felszabadulásának 20. évfordu­lója tiszteletére a Magyar Szocialista Mun­káspárt Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, a Baranya megyed és Pécs vá­rosi Tanács Végrehajtó Bizottsága április 4-én este 6 órai kezdettel a Pécsi Nemzeti Színházban díszünnepséget rendezett A díszeimökségben foglalt helyet Ivan Szemjo- novics Anosin altábornagy a szovjet kül­döttség vezetője, Rapai Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke, Novics János, Pap János és Csendes Lajos, a megyei pártbizottság titkárai, Achátz Imre, a Ha­zafias Népfront megyei elnöke, Bogi Bar­nabásra, a Pécsi Bőrgyár szocialista bri­gádjának vezetője, Bogár József, az SZMT vezető titkára, Bors Antal nyugdíjas, Csir­ke Anna, a Pécsi Porcelángyár szocialista brigádjának vezetője, dr. Donhoffer Szi­lárd, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora, Kardos Antalné, a Pécsi Kesztyű­gyár szocialista brigádjának vezetője, Kirchner András, a Bm. Tejüzem igazga­tója, Kovács Dezső őrnagy, a tüzérezred pa­rancsnoka, Lukács János, a KISZ megyei Bizottságának első titkára, Molnár János- né, a Pécsi Dohánygyár szocialista brigád­jának vezetője, dr. Nemes Alajos ezredes, a megyei Rend őrfőkapitányság vezetője Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Papp Imre, a városi tanács el­nökhelyettese, Papp János, a pécsi járás’ pártbizottság titkára, Pataki Mihály, p Mecseki Szénbányászati Tröszt igazgatója Patkó Gyula, a Munkásőrség megyei pa­rancsnokának helyettese, dr. Pilaszanovich Imréné, a nőtanács megyei elnöke, dr. Rugási Endre, a városi pártbizottság tit­kára, Steiner József, a Mecseki Ércbánya Vállalat szocialista brigádjának vezetője A díszünnepségen résztvevő közönség sorai­ban foglaltak helyet a szovjet küldöttség tagjai is. A magyar és a szovjet Himnusz elhang­zása után Garai Gábor: Az újkor nyitánya című versét Györy Emil, a Pécsi Nemzeti Színház tagja mondotta el; majd Papp Imre elvtárs megnyitója után Rapai Gyu­la, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Rapai Gyula elv társ ünnepi beszéde Kedves Elvtársak! Súlyos háborús évek után húsz esztendővel ezelőtt, bol­dog tavasz köszöntött népünk­re. A béke ránk virradt és ezzel egyidőben új történelmi korszak is kezdetét vette. Történélmünkban többször is volt nagyszerű tavasz. 1848 ta­vaszán rohamra indult népünk a Habsburg-uralom ellen az ország függetlenségéért sza­badságáért. 1919 tavaszán mun­kásosztályunk követve a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat, megvalósította az első népi hatalmat: a Tanácsköz­társaságot. A történelem sors­játéka nem kedvezett a 48-as és a 19-es tavasz kivirágzásá­hoz. A Tanácsköztársaság csak pillanatra villantotta meg az új lehetőségeket, ál­maink csak rövid időre vál­tak valóra. Érthető: népünk­ben mélyen élt a vágy, hogy szabad, független országban éljen, olyan társadalmi kö­rülményeket teremtsen, mely­ben nincs elnyomás, s min­den a dolgozók érdekében va­ló. 1945 tavasza az ezer éve honos és megszokott rend ösz- szeomlását hozta. A múlt küz­delmei. jobbágy és parasztlá­zadások, nemesi és polgári ha­ladó harcok, sikertelen sza­badságharcok és levert forra­dalmak után eljött az idő, az öröknek hitt és hirdetett, uralkodóra és elnyomottra, úrra és szolgára alakított vi­lág pusztulására. Megingott és összeomlott a vagyonra és ki­váltságra, a földöntúli erőkre és tekintélyek tiszteletére épített uralom. Elemi erővel tört fel a lelkekből a fel­halmozott keserűség, gyűlölet az osztályuralom ellen és áradt szét a nép mérhetetlen szabadságvágya, reménye és szárnyait bontogató tettereje. Tudjuk, hogy népünk vágya az új világ megkezdésének ta­vasza elválaszthatatlan^ a világ első szocialista államának, a szovjet népnek harcától. Mér­hetetlen szerencséje népünk­nek, hogy a szovjet hadsereg ért hozzánk felszabadítónak, mert ezzel nemcsak a fasisz­tákat űzték ki, nemcsak a béke ragyogott ránk, hanem lehetővé vált, hogy gyökeré­ben új társadalmi viszonyo­kat valósítsunk meg. Ezt a történelmi segítséget népünk soha nem fogja elfelejteni, hálásak vagyunk a szovjet népnek, meghajtjuk fejünket a szovjet hadsereg fiai előtt. Tisztelettel adózunk azoknak a bolgár, jugoszláv, román és 1 magyar harcosoknak, akik a szovjet hadsereggel együtt fegy­verrel küzdöttek felszabadulá­sunkért. A költővel valljuk: „Tetteiket a nép szivébe véste és addig élnek, míg él a nép. Lelkűk tüzét, mint örökégé lángot, továbbadja minden nemzedék..." 1945 emlékek, élmények so­rát kelti fel bennünk, szem­tanukban és résztvevőkben, 45 a pusztító halál és születő élet, vég és kezdet, félelem és bizakodás, álom és realitás egybeesése. Nagyon mélyről indultunk el 45-ben. Az ural­kodó osztályok, a Horthy- rendszer, a 25 éves elnyomás, a háború aggasztóan szegény és kiábrándítóan nyomorúsá­gos, gazdaságilag és technikai­lag elmaradott országot ha­gyott ránk. A kultúra képét az analfabétizmus, a népbe­tegség szomorú színei csúfítot­ták. A polgári kultúra csene- vész elemei keveredtek a kö­zépkori szellemi keresztény- nemzeti ideolgógiával. S ez az elmaradott ország romokban hevert, a háború ezer sebet ütött rajtunk, s ráadásul az eszét vesztett diktátor elhur­Rapai Gyula elv társ ünnepi beszédét mondja. coltatta javaink jelentős ré­szét. Nem felesleges emléke­zetünkbe idézni, milyen súlyos háborús károk érték ekkor hazánkat. A második világ­háborúban kb. 400 000 magyar vesztette életét. A közvetlen anyagi károk értéke a háború előtti évek átlagos nemzeti jö­vedelmének mintegy 4—5-szö- röse volt. Az ipari üzemek kapacitása kb. felére csökkent. Elhurcoltak vagy elpusztítot­tak 1,3 millió szarvasmarhát, 2,2 millió sertést, ronbadön- tötték a Duna és a Tisza ösz- szes hídjait, a vasút járműál­lományát 80—90 százalékos, a gépkocsi és autóbuszok állo­mányát 90 százalékos veszte­ség érte. Nem csoda, hogy voltak, akik Mohácsot emlegették. Mások — leginkább a régi világ elkötelezettjei — nem­zeti katasztrófának tekintet­ték, a haladás hívei a nem­zeti újjászületést várták és hirdették. A pesszimista jósok ötven évig tartó helyreállítást emlegettek, az optimista hittel (Folytatás a 2. oldalon.) Á hazánkban tartózkodó bolgár párt­ós kormányküldöttség látogatása — Koaxorúxáa a harkányi bolsár oaranyaban emlékműnél A bolgár vendégek megkoszorúzzák a harkányi bolgár hősi emlékművet. Középen: Zsivkov Szíojcsev vezérezredes» Bizottsága tagjának, a Minisz­tertanács első elnökhelyettesé­nek vezetésével hazánkban tartózkodó bolgár párt- és kor­mányküldöttség hétfőn Bara­nya megyébe látogatott. A vendégeket Veress József munkaügyi miniszter kísérte el útjukra. A Baranya megyei pártbizottságon Rapai Gyula, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, a Központi Bizottság tagja fo­gadta a bolgár párt- és kor­mányküldöttséget, és ismertette előttük Baranya gazdasági, kulturális helyzetét, fejlődését. Résztvett a fogadáson Palkó Sándor, a Baranya megyei Ta­nács elnöke, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának póttagja, Pap János és Csendes Lajos, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkárai, Ambrus Jenő, a pécsi városi bizottság első tit­kára és dr. Nemes Alajos ez­redes, megyei rendőrfőkapi­tány, a megyei párt vb. tagja. A bolgár párt- és kormány- küldöttség megkoszorúzta a Baranya felszabadításáért el­esett bolgár hősök harkányi emlékművét: a koszorút Zsiv- ko Zsivkov, a küldöttség veze­tője, Jancso Georgiev, a Bol­gár Népköztársaság budapesti elvtárs, mellette jobbról nagykövete, Miso Misev, a Bolgár Kommunista párt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Minisztertanács mellett műkö­dő bér- és munkaügyi bizott­ság elnöke és Vladimír Sztoj- csev nyugalmazott vezérezre­des, a hazánk felszabadításá­ban résztvett I. Bolgár Hadse­reg volt parancsnoka helyez­ték el az emlékmű talapzatán. Vladimir Sztojcsev meleg sza­vakkal emlékezett meg a bol­gár és a magyar nép történel­mi barátságáról, amit tovább mélyített, hogy az I. Bolgár Hadsereg katonái vérüket ál­dozták a magyar nép fasizmus alóli felszabadításáért, és most együtt haladnak a kizsákmá­nyolásmentes szocialista társa- , dalom felépítésének útján. A koszorúzási ünnepségen ott volt Rapai Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, Pal­kó Sándor, a megyei tanács el­nöke, dr. Nemes Alajos ezre­des, a megyei párt vb tagja, dr. Szabó József, a siklósi já­rási pártbizottság titkára és Vida Sándor, a járási tanács elnöke. Ezt követően Rapai Gyula, Palkó Sándor, dr. Ne­mes Alajos kíséretében pécsi városnéző sétára Indultak a vendégek. A Zsivko Zsivkovnak, a Bol­gár Kommunista Párt Politikai

Next

/
Thumbnails
Contents