Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-06 / 81. szám
mi Arnrxm SL 2 Diszünnepség hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tisztelőiére Pécsett (Folytatás az 1. oldalról.) es az új élet akarásával vér- tezettek rövid évekre tervezték az ország helyreállítását. A letűnt világ megrögzött hívei a nyugati tőkések segítségét tekintették egyetlen ki- útnak Az új világ képviselői a Szovjetunióval való barátság megteremtésében jelölték meg a megoldás forrását. A régi rend megszállottjai bojkottál- ták a nép nagy kezdeményezését és reményeiket annak életképtelenségére építették, az új hívei belevetették magukat a munkába és nagy 'elveiket a munkások, parasztok, az értelmiség életerejére alapozták. Mindszenti, a magyar reakció e fémjelzett képviselője, nemzeti katasztrófának minősítette 1945-öt. varga Bélának irt levelében ezt olvashatjuk: „Nagyságod, sohasem kötelezte el magát a lköztársaságnak, ellenben a király őfelségétől fogadott el megbízatást, az a gondolat, tmely uralomra tört szemben- all az ezeréves magyar alkotmánnyal, még tovább sorvasztja önállóságunkat.” Varga válaszlevelében azt írta: ...4z országon csak az isten és a külföld segíthet Most a felszabadulás 20. évfordulóján könnyű arra választ adni, kinek lett igaza? Mi lett volna népünkkel, ha a király őfelségét szolgálók, a nyugati tőkések segítségét áhi- *ozók akarata érvényesül, ml lett volna népünk sorsa, ha nem támaszkodhat a szovjet néo segítségére? Azok a né- oek, amelyek a második világháborúból az angolok, amerikaiak segítségével kerültek ki. s kormányaik a nyugati tőkéhez kötötték országukat, nem tudták lerázni az elnvo- mást. nem tudtak megvalósítani semmiféle társadalmi változást, megmaradt és erősödött a kizsákmányolás. ■Jártunk mélyen hitt a nép alkotóerejében, harcra mozgósított mindenkit, aki szerette hazáját, mindenkit, aki kész volt részt vállalni a helyreállításban, az új világ megte" remtésében. Népünk szolgálata és szeretete vezetett bennünket. ez adott kiapadhatatlan erőt. ez adott lehetőséget ahhoz, hogv olyan nagv történelmi feladatokat oldjunk meg, mint a földreform, az üzemek, a bankok, az iskolák államosítása. a politikai reakció, az ellenforradalom legyőzése, a mezőgaz,daság szocialista átszervezése, a szocialista kültéri orradalom megkezdése és kibontakoztatása, a szocializmus alapjainak lerakása, az emberi kizsákmányolás megszüntetése, annak a tudatnak az erősödése, hogy az igazi boldogság csak a közös tevékenység gyümölcse lehet. Két évtizedes tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a marxizmus—leninizmus elméletének alkalmazása, a munkásosztály hatalmának megteremtése, a közös törvényszerűegek következetes valór--- váltása nélkül nem lehet társadalmi, forradalmi szocialista átalakulás. Nálunk is bebizonyosodott, hogy a munkásosztály, összefogva a dolgozó osztályokkal és rétegekké* képes arra, hogy gyakorolja az államhatalmat, hogy vezesse, irányítsa az egész nép harcát. Igaz, hogy a tandíjat nekünk is meg kellett fizetnünk, nem megy simán az új társadalom építése, vannak buktatók, vannak akadályok. Az állam, a gazdaság, a kultúra, a kül- és belpolitika irányítása nem megy magától, nem elég csak kivívni a hatalmat, nem elég megfogalmazni céljainkat, meg kellett és kell tanulni a valóság mély elemzését, a célok reális megvalósításának útjait és módjait, jobban meg kell ismerni a társadalom és természet objektív törvényeit. Ez a felismerés és alkalmazás nem lehet a véletlen műve, nem lehet az óhaj terméke. Eredményeinket nemegyszer beárnyékolja a sikertelenség, ha nem a gyakorlat tényei alapján jelöljük meg terveinket, ha a vágyak határozzák meg céljainkat. Mi, kommunisták mindig álmodozók voltunk! Ma sem mondhatunk le erről. Az elmúlt két évtized alatt nem kevés vágyunk vált valóra, de nem mondhatjuk, hogy mindig és mindenütt a realitáson nyugodott elképzelésünk. Ezzel együtt Is büszkék vagyunk az elmúlt két évtizedre, annak eredményeire. Baranya és Pécs megváltozása visszatükrözi azt a nagy fejlődést, ami az egész országban végbement. Számok hosz- szú felsorolása nélkül is köny- nyű bizonyítani ezt a mély társadalmi átalakulást. A fiatalok már nem tudják mi az a kizsákmányolás, csak a filmről ismerik a tőkést, földbirtokost, nincsen nálunk olyan osztály, olyan réteg, mely mások munkájából élne, nincsenek bankárok, nagykereskedők, kulákok. Egyszóval eltűntek azok a társadalmi osztályok, kategóriák, amelyek munka nélkül, de jól éltek, Szerencsére már csak az idősebb nemzedék tudja mit jelent a cseléd, béres, árverés, népkonyha, koldus, szegénységi bizonyítvány és az effajta kifejezések, A munkáshatalomnak köszönhető a gyors fejlődés A nagy változások mögött az a politika húzódik meg, melynek központjában az ország iparosítása áll. Bebizonyosodott, hogy ez a leghelyesebb út, melyet a szovjet tapasztalatok alapján mi is sikerrel valósítunk meg. így ■"ált lehetővé, hogy elmara- f "-águnkat gyorsan felszámoljuk, hogy népünk életkörülményeit jelentősen megváltoztassuk. hogy a mezőgazdaság, az építőipar, a közlekedés. a kereskedelem, a kifejlődése is meggyorsul- \z a strukturális válto- : ' mely a mi népgazdaságunkban végbement, eredményezte, hogy a nemzeti jövedelem termelésében az ipar szerepe a döntő, hogy a munkásosztály létszáma gyorsan nőtt. Megyénkben 1949-ben a r ’nkások létszáma 15 ezer vert. ma meghaladja az 50 ezret. Ma a bányászatban többen dolgoznak, mint a felsza- badu’ás előtt a megye és Pécs iparában. A mezőgazdasági keresők száma 56 3 százalékról 31 százalékra csökkent. Sok venne el, ha fel akarnánk sorolni hol, mit építettünk a húsz év alatt. Aki nyitott szemmel jár, az ezt köny- nyen észreveszi. Tény, hogy az utóbbi években a szocialista szektorba történt beruházások évi összege megyénkben meghaladja a kétmilliárd forintot. Ha nincs munkáshatalom, ha nem lépünk a szocialista fejlődés útjára, nehezen képzelhető el ilyen gyorsütemű fejlődés. Az osztrák és a német tőkeérdekeltségek, a Duna Gőzhajózási Társaság száz éve alatt nem történt akkora fejlesztés a mecseki bányákban, mint az elmúlt két évtizedben. Míg 1950-ben 1,4 millió tonna volt az évi termelés, 1964-ben meghaladta a 4 millió tonnát. Ugyanilyen fejlődésről adhatunk számot más területről is. A villamos energia termelése több mint 600 százalékkal nőtt. Ez tette lehetővé, hogy 1962-ben befejezhettük a megye villamosítását. Bőrkesztyű gyártásunk majd tízszer, sörtermelésünk nyolcszor több, mint 1950-ben volt. önmagukért beszélnek ezek a számok. Tudjuk, hogy e fejlődés mögött sok munka, fáradtság húzódik meg, tudjuk, hogy az öröm néha keserűséggel is vegyült, hogy a nehézségek sokakat elkeserítettek, de a húsz év tapasztalatai bizonyítják: azok léptek fel helyesen, akik nem ijedtek meg a pillanatnyi nehézségektől, akik nem helyettesítették a tetteket háborgással, akik a munkában, a jobb munkában látták és találták meg a kiutat, akik bíztak a munkásokban, bíztak a népben. A mezőgazdaságban végbement változás is azokat igazolja, akik hittek abban, hogy a magyar parasztság Is a szocialista utat választja. A szocialista szektor, mely a mező- gazdaság 96 százalékát teszi ki, alapját képezi annak, hogy technikai forradalmat hajtsunk végre itt is, növeljük a hozamokat, hogy gyökeresen megváltoztassuk a parasztság munka- és életkörülmény'it. Az elmúlt néhány év tapasztalata azt bizonyítja, hogy jó úton járunk. A felszabadulas előtt fcb. 300 traktor volt a megyében, ma 2815. Lehetővé vált a termelőszövetkezetek többségének gépesítése. Az aratás 90 százalékát géppel végezhetjük. Amíg 1950-ben 6 kiló műtrágyát használtak fel egy kataszteri holdra, 1964- ben 172 kilogrammot. Ez a pár szám is igazolja: ezen az úton kell továbbhaladni. Ez a véleményük a termelőszövetkezeti tagoknak, akik jól emlékeznek a régi nehéz IdőK- re, a sok adóra, az árverezőkre, a virilistákra, a látástól vakuláslg tartó munkára, a holnaptól való félelemre, a kilátástalanságra, a kultúrálai lanságra. Ma — ha nem is gondok nélkül —, a közös ösz- szefogás emberi sorsba emeli a parasztokat is. Nem az határozza meg többé „ki mit ér?”, hogy mennyit örökölt, mekkora a vagyona, hanem a munka, a munka eredménye dönt.1 el, ki milyen hasznos tagja a közösségnek. Kedves Elvtársak! Az ember Igénye a ml körülményeink között rohamosan nő, ez természetes, hiszen gyökeres az életkörülményekben végbemenő változás Is. Igaz, hogy az igények nem mindig idomulnak a valósághoz. Ez sem olyan nagy baj, ha tudatában vagyunk annak, hogy a munka magasabb termelékenységével kell vágyainkat megalapozni. A mi társadalmunkban ez a legfontosabb kérdés. Amilyen mértékben emelkedik a munka termelékenysége, olyan mértékben van lehetőség az igények teljesebb kielégítésére. Eddigi fejlődésünk és a tények azt mutatják, következetesen megvalósul pártunknak az a politikája, hogy a szocializmus építésével együtt kell járni az életszínvonal javulásának is Következetesen megvalósul pártunk politikája A húsz év alatt, amit e téren is tettünk, bizonyítja, hogy a szocializmusban minden az emberért történik. Kinek az érdekét szolgálta, hogy az elmúlt tíz évben megyénkben évenként több mi't 2000 család költözhetett új lakásba, hogy az átlagkereset a minisztériumi iparban több mint 2000 forint, hogy a tár- sadalombiztosításban lényegében az egész lakosság részesül, hogy a történelemben először a parasztok Is kapnak nyugdíjat, hogy a középiskolákba járók száma négyszerese a felszabadulás előttinek, hogy a tíz év előtti 1157 egyetemi és főiskolai hallgatóval szemben ma több mint 6000 fiatal tanulhat Pécsett, hogy majdnem minden családnak van rádiója, hogy minden negyedik családnak van televíziója, hogy több mint 600 millió forintot helyezett el a megye lakossága a takarékba? Mindez bizonyítja: nem volt hiábavaló az a küzdelem, amit a két évtizedben folytattunk. Érdemes volt, eredményes volt, büszkék vagyunk rá! Életkörülményeink javulását tehát nem nehéz bizonyítani. Jobban, igen, sokkal jobban élünk, mint a múltban, többet költhetünk élelmiszerekre, ruházkodásra, többet törődhetünk kulturális, egészségügyi dolgainkkal. Nem hunyjuk be szemünket, tudjuk a húsz év nem volt elegendő ahhoz, hogy mindent úgy oldjunk meg ahogy szeretnénk. Nem kevés még az a gazdasági, kultuiá- lis, művészeti probléma, amit ezután kell tisztáznunk, a jövőben kell megoldanunk. Tudjuk, az anyagi javak megtermelése, azok megszerzése egyenes összefüggésben van a becsületes munkával, de csak ezzel. Nem mondhatjuk, hogy mindenki ezt így is értelmezi, vannak, akik egyéni jólétük növelésére törvénytelenségeket, visszaéléseket követnek el, meg nem érdemelt anyagi juttatásokhoz igyekeznek jutni. Vannak, akik lelki- ismeretlenül végzik el a rájuk bízott munkát, vannak még fegyelmezetlen, nemtörődöm emberek, vannak, akika megoldatlan problémák vagy hibák miatt képesek lennének eddigi vívmányainkról is lemondani, akadnak, akik pénzért a hazájukat is elárulják. Az ilyen cselekedet nem egyeztethető össze társadalmunk általános és morális követelményeivel, nem hagyhatjuk szó nélkül az effajta magatartást. Az ilyen felfogást bírálnunk kell, aki pedig törvénybe ütköző visszaélést követ el, felelnie kell tettéért! Kedves Elvtársak! A md húszéves küzdelmünk sem bevégzett múlt, amellyel nincs már többé gondunk: S$ját harcunk, saját utunk sikereire és buktatóira visszanézni mindenképpen szükséges és tanulságos. H isz év alatt nagy tanulságok birtokába jutottunk. A felfelé vezető úton a sikerek és baktatók a töretlen haladás és kitérők, a bajok gyógyításának és a sebek ejtésének hosszú során át megtanultunk leszámolni a tévhitekkel és ragaszkodni az igazságinoz. Ma már tudjuk, hogy a munkás- osztály és annak szervezett ereje, a párt az emberi haladásnak, a jobbratörésnek, a szocializmus és a kommunizmusnak a hordozója. A munkásosztály és pártja mindig is a nagy többség életérdekeinek és céljainak harcosa volt Ez az erő kiapadhatatlan, mindig a dolgozó nép volt az életnek és a történelemnek a fő alkotója. A mi pártunk több mint négy évtizede szolgálja a magyar népet, vezeti és szer vezi, tudatosítja és lelkesíti küzdelmét. Történelmünk húsz esztendejének sikerei, pártunk és népünk közös műve, közös érdeme. Napjaink és a jövő — amely a szocializmus teljes betetőzését célozza — több enrglát, nagyobb munkát, terv szerűbb közös küzdelmet igényel a vezetőktől és vezetettek tői egyaránt. A szocialista Magyarország felépítése, a nép és a párt közös vállalkozása. A szocializmus akkor életerős, ha a küzdők jól értik egymás szavát, ha hűség, bizalom és kölcsönös odaadás alapján fognak össze. Ezért az építő munkában nem nélkülözhetjük népünk egyeitlen dolgos, tehetséges és szorgalmas tagjának részvételét sem. A szocializmus nem kiváltságos csoportok és osztályok életrendje lesz, hanem mind- azoké, akik annak megteremtésében részt vállalnak. Mennél több dolgos kéz és alkotó fő szorgoskodik együtt, annál gyorsabban és sikeresebben birkózunk meg programunkkal, annál hamarabb ölt alakot körülöttünk és bennünk az évszázadok óta sóvárgott szocialista életforma. Közös álmaink a valóság talaján gyökereznek, a valóság tényei re, a nép igényeire alapoaottak. Újra csak azok győznek és boldogulnak, akik bíznak a párt, a nép erejében, akik értelemmel és érzelemmel vállalják az álmok valóra váltását, a harcot. A költő mondja: „Nem elég álmodozni, Egy nagymagy ólom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell! Nem elég a eélt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Nem elég jóra vágyni; a jót akarni kell! És nem elég akarni; de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: — az értelem! Mit ér a hűvös ész? Több kell, az érzelem! Kedvre BÜvtiwkl Népünk tudatában «etetik én homályosodik a múlt átkai nacionalista önzése és soviniszta elkülönülése. Tágul szemhatárunk, a szocialista hazafiság hódit tért népünk gondolkodásában ép vele együtt terjed a szocialista nemzetköziség tudata, a szocialista életközösség új törvénye. Ahogy télnek az évek, egyre teljesebb tartalmat kap a Szovjetunió felszabadító szerepének, támogatásának elismerése, megbecsülése éa szeretete. Évszázadok lerakódásai tűnnek el népünk gondolatvilágából. A zsarolás, a kifosztás, az elnyomás és meg a Iá zás évszázadai érzékenységet, bizalmatlanságot és ellenérzést szültek a fejekben és szívekben. Együtt a baráti Szovjetunióval A húsz éves önzetlen és nagy áldozatokat hozó szovjet barátság feledteti a múltat és élesen vésd az emlékezetbe a proletár-szolidaritás és a testvéri szocialista közösség élvét. Sikereink, eredményeink egyik fő forrása a Szovjetunió és az összes szocialista ország, a világ szocialista erőinek támogatásából fakad. Mi ezt nem feledjük és nem feledhetiük, ezért őszintén és meggyőződéssel vállaljuk a szocialista közösségből reánk háruló kötelezettségeket. Ma is számolunk a nemzetköz1 feltételekkel belső terveink, építési programunk és országhatárainkon kívüli tevékenységünk során. A szocializmus erőd szakadatlanul erő södnek és szerveződnek a világban. Igaz, néha vannak borús naoiaink, befelhősödik az ég, a tőkés világban zajló terror. az imoerialisták agresz- sziója és háborús baikeverése nyomán, de a szocializmus napjai áttöri a felhőket. A szocialista vlágrendszerrel és világmozgalommal együtt küzdve kilátásaink derűsek, a jövő biztató. Együtt megyünk a Szovjetunióval, amely 1945-ben vajúdó országunkban világra segítette a születő szocialista forradalmat, 1956-ban kiütötte a gyilkosok kezéből a fegyvert, és húsz éven át szüntelenül segítette küzdelmünket. Egvűtt megyünk a népek szocialista közösségével. Szolidárisak maradunk a világ kom, munista és munkásmozgalmával. Kivesszük részünket az imoerializmus elleni harcból, önzetlenül támoeatiuk a gyarmati sorsiból felszabadult független országokat. Minden néppel együttműködve a jószomszédi, baráti viszony, a békés egymás mellett élés alánján. Ez felel meg a szocializmusnak és népünk érdekeinek. Elítéltük az amerikai imperialisták Vietnam elleni szégyenletes terrorakcióit. a gáztámadárokat, a bombázásokat melyek a háború ld- robbautásának veszélyét rejtik magukban. Kedves Elvtársak! Húsz éves cselekvésünk elméleti alapja a marxizmus— leninizmus volt. Húsz évvel ezelőtt a polgári ideológia híved még tudományos igénnyel magyarázták, hogy a magyar gondolkodásmódtól és a magyar lélektől idegen a marxizmus—leninizmus tana. Nos, mit mondhatunk erről húsz év múltán? A tudományos marxista elmélet és politika alapján végérvényesen leraktuk a szocializmus alapjait és most telies felépítésén fáradozunk. Életünk minden fontos területén uralkodó politika és ideológia ’ a marxizmus—leninizmus. Igaz. hogy voltak sikertelenségek és tévedések évtizedes életünkben, de ezek nem a marxizmus—leninizmus velejárói, ellenkezőleg — az attól való eltérés következményed voltak. Volt időszak, amikor dogmák, örök igazságok rangjára emeltek egyes elavult tételeket. Voltak és előfordulnak esetek, amikor merészet, újat színlelő megváltó, de a marxisam» sagasa® tanok születtek. Egyik sem j<S mindkettő a tudományos mar, xizmus meghamisítása. Ennek az elméletnek az alkalmazhatósága magyar viszonyokra többé nem vitatható. Éppen ezért arra törekedjünk, hogy terjedjen és maradjon tiszta és csorbításnélkülS es elmélet. A marxista tudatosan cselekszik, önállóan éa alkotóan, hű a szocializmus eszményeihez, céljaihoz. Húsz év múltán sok ilyen ember él hazánkban és mindennap több lesz a számuk. A szocializmusnak és eszméi néla sokmillió híve van országunkban, akik vállalják a nagv és nemes tettek megvalósítását. A szocializmus és a kommunizmus tudományát nálunk a kommunisták és pártonkívü- liek, munkások és pedagógusok, tudósok, műszakiak és művészek egyre jobban alkalmazzák. Ez nagy forradalom a gondolkodásban és biztató jel a gyors továbbhaladásban. Pártunk hű a marxizmus— leninizmus tudományos politikájához és elméletéhez, mert tudja, hogy az új nagy sikerek biztosítéka. Elvtársak! 1945. április 4-e felszabadulásunk születésnapja. Az elmúlt húsz év alatt sok nagy csatában győztünk a múlt erői felett, megtisztultunk, magasabbra emelkedtünk és visszavonhatatlanul meghonosítottuk országunkban a szocializmust. A szocializmus már életünknek értelmévé, céljává vált, Ott van az üzemben, a földeken, az iskolákban és a tudományos intézetekben. A szocializmus a nagy társadalmi program; ott van a családokban és ráépülnek milliók tervei, vágyai. Nincs a világon erő, amely a szocializmust lerontani vagy megrontani tudná. És mi továbbmegyünk, előre a haladás útján. Mi megfogadjuk, hogy töretlen erővel dolgozunk nagy történelmi sikereink folytatásán és fejlesztésén. Hálával gondolunk a szovjet nép, más nemzetek és a mi népünk hős fiaira, akik a szocializmus küzdőterén áldozták életüket. Köszönetét mondunk azoknak, akik az elmúlt húsz évben nem sajnáltak erőt, fáradságot, akik a társadalmi munkában, az élet bármely területén helytálltak és tevékenységükkel elősegítettek új világunk megszületését, megerősödését! Elismeréssel adózunk annak a nemzedéknek, amely 1945-től harcosa, részese volt a húszéves történelemnek. Éljen a szovjet és a magyar nép testvéri barátsága, a népek testvérisége! Éljen és erősödjön népűnk alkotó tevékenysége és szocialista hazája! Az ünnepi beszéd után Anosin Iván Szemjonovics altábornagy lépett a szónoki emelvény«. — Kedv« Elvtársak! 7* Engedjék meg mindenek előtt, hogy a szovjet delegáció őszinte köszönetét tolmá(Folytatás a 3. oldalon^
