Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

1965. MÁRCIUS 14. napló 3 A tavasz küszöbén Termelési agitáció az építőiparban Makár hegyi öreg szőlő. Varga Gyula felr. 104 ormánsági gyermekjáték Az ormánsági születésű — tehát ^tűkének” számító — Vas Zoltán maj- láthpusztai tanító ifjúkorától kezdve az érdekes néprajzi tájegység hagyomá­nya-gyűjtésének szenteli szabadide­jét. Már tanítókép­zős korában orszá­gos pályázatot nyert jjHiricsi lakodal­mas” és „Hiricsi gyermekjátékok” cí­mű gyűjtéseivel. A selly.ei ormánsági múzeumot 54 aján­déktárggyal — köz­tük 40o éves faeké­vel és a saját csa­ládjában használa­tos 300 éves szövő­székkel — gazdagí­totta. A legértékesebb munkája azonban az ormánsági gyer­mekjátékok teljes felgyűjtése és rend­szerezése. összesen 104 gyermekjátékot írt le, félezer fény­képet és sok rajzot készített illusztrálá­sukhoz. A tárgyi gyermek j átékok modelljeit iskolájá­nak tanulóival együtt készítette el, sőt, a fizikumot erősítő, ügyességet fejlesztő régi gyer­mekjátékokat fel is elevenítette. Ezek közé tartozik a kópisolás, amikor a gömbfáról lefűré­szelt korongot, az úgynevezett „gurcit” szorítozzák, azaz botokkal közelítik az ellenfél területé­re. A csülközés ne­vű botdobójáték, ugyancsak népsze­rűségnek örvend a gyermekek között A tavaszi kirándu­lások kedvelt idő­töltése a fűzfasípok és kürtük készítése nedvdús fűzfa vagy orgona ágából. Ilyenkor a „hüppö- getők” zajától han­gos az ormánsági határ, egy-egy jólsi­került fűzfakürt hangja két-három kilométerre is el­hal lik az ormánsá­gi sík vidék langy- meleg tavaszi estéin. Régebben elterjedt volt a legények-lá- nyok húsvét előtti tojásdobása, nem tartozott a ritkasá­gok közé, hogy a 15—20 méter ma­gasra feldobott to­jás sértetlen maradt a földreérés után. A Megyei Párt-végrehajtó Bizottság megtárgyalta a Ba­ranya megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál folyó ter­melési agitáció helyzetét. A jelentés elkészítésével kapcso­latos elemző munka, a párt­végrehajtó bizottság vitája lehetőséget nyújtott arra, hogy reálisan értékeljük munkán­kat és feladataink megvalósí­tásához meghatározzuk a leg­célravezetőbb módokat. Ta­pasztalatainkat nagy vonalak­ban a következőkben foglal­hatjuk össze. A termelési agitáció fogalma Mindenekelőtt a termelési agitáció fogalmát kell tisztáz­nunk. A termelési agitáció ugyanis nem azonos az üze­mi agitációval. Míg az üzemi agitáció magában foglalja egy vállalat minden dolgozója felé irányuló gazdaságpolitikai és társadalompolitikai tevé­kenységet, — a gazdasági fel­adatok végrehajtására való mozgósítástól a szocialista tu­datformálásig — addig a ter­melési agitáció fő területe el­sősorban a munkahely. Az a terület, ahol a termelési agi­táció közvetlenül realizálódik, fő iránya pedig elsősorban az adott konkrét gazdasági fel­adatokra való mozgósítás. Anélkül, hogy az elmúlt ér vagy évek tapasztalatainak elemzésébe bocsátkoznánk, egyértelműen állíthatjuk, hogy a termelési agitáció „tömeg­szerűségében” „közvetlenségé­ben” nem volt vállalatunknál komolyabb hiba. Nem múlt el ugyanis nap, bármilyen szinten megrendezett fórum, tanácskozás, a termelés min­dennapi feladataira való moz­gósítás nélkül. Tartalmában, hatékonyságában viszont a termelési agitációnltban már sokkal több a kívánnivaló. A termelési agitáció haté­konyságát egyébként károsan befolyásolják azok a jellem­ző sajátosságok, melyek az építőipar feladataiból, jelenle­gi fejlettségi színvonalából következnek. —; Ilyen sa­játosságok: a munkahelyek állandó változása, a munka­helyek szétszórtsága, az állan­dóan változó építményfajták, a létesítmények változó nagy­sága, egy-egy létesítményen alkalmazott szakágak összeté­telének széles skálája, s a fentiekből kifolyólag egy-egy létesítményen dolgozó építő­ipari munkások állandóan vál­tozó összetétele stb. E sajá­tosságok miatt közei félmilli­ronázta meg az Oly sokszori is annyiféleképpen megcsú­folt Ledina üstökét. A Zsol- nayak kegyhelye ezután már nem engedte meg. hogy gye­rekzajjal, pláne „cséri” szán­dékkal háborgassák meg a szentté iktatott dombot Pap- rikás-sóspuskás csőszök rio­gatták el tájékáról a gyerek­hadat. de kevés eredménnyel, mert csak annyi volt az, mint a madárrebenés. Szétcikáztak és újra összegyülekeztek, <■ még szilajabb rablópandurral rohamozták meg a várnak ki­kiáltott mauzóleumot, Zsrtnay Miklós és Szikor szfcy Tádé végül is kitalálták a vad karneválok ellenszerét. Parcellákra osztották a Leöi- nát. Először persze nagy kö­rültekintéssel, utánajárással figyelembe vették, ki fiának adják el a telkeket. így tele­pült meg először Kari Vogel- würgen és Inkeller János, a két asztalosmester, akik kö­zül az utóbbi fiakra, unokák­ra hagyta a szépen gyarapodó műhelyt, s vele együtt a mes­terséget is. Méghozzá azon a helyen, ahol ötven éve meg­telepedtek. Nem csoda, ha úgy Ismerik Ledinát, mint a tenyerüket. A 65 éves Inkeller János még ma is jót -’érül. ha eszébe jut, mennyire bánta Szikor- szky Tádé az elhamarkodott parcellázást. De még nála is jobban Raffai 'esi. a csősz, akinek a sóspuska után ké­sőbb már a golyószóró is ká­vés lett volna a gyerekzsina­tok megféke. ésére­— Amikor Ide Jöttünk, még csak egy cifra kéménye volt a gyárnak — emlékezik visz- sza — és húszéves sem vol­tam, amikor már három-négy kémény mutogatott fel ránk a Ledinára. Nemcsak mutogatott rájuk, hanem büntette is őket. Éven­ként mindig sűrűbb, mindig több füstöt, kormot szórt a kéményekkel egyenes arány­ban növekedő kis lakótelepre. Aztán szép lassan elérkezett az ideje annak is, hogy a szű­kös, számtani arányban növö- gető kéményeket mértani ará­nyokkal haladta túl a gomb-i- módra előbúvó házak, utcák egész sora. A Csillag utca, a Béla utca, az Endre utca még a Zsclnayaknak bókolt, s az é ülő ONCSA-tetep is java­részt a Zsolnay-parcellák be­vételét gyarapította. Aztán jó harminc esztendeig megálla­podott, megcsontosodott a Le dina. Az épülő új gyárak, új bé—.A'r másfelé szólították a városrendezőket, s csak né­hány évvel ezelőtt terelődött a figyelem újra a Ledinára. E figyelemnek vannak na­pos és árnyékos oldalai te. Mindenképpen napra kíván­kozik az a néhány rendelke­zés, ami máris formálja, ala­kítja Ledina új képét A kör­zetébe tartozó réei és új ut­cák bitumen-burkolatot kap­tak, és 50 után végre a vi­zet is felvezették a Ledina- tetőre. A mauzóleumtól észak­ra és nyugatra új, emeletes házak '~"íák karéjba a ré­gieket, 8 ezzel esak szépítik, kiegészítik a jellegzetes táj harmóniáját A tetőn épüli tá- gas, parkos játszótér is meg­változtatta már a ledinai gye­rekek régi „ízlését”, játéksza­bályait A közeli autóbusz­megállók, a kivilágított utcák időtakarítást, kényelmet ad- n munkába menő, mun­kából jövő embereknek. A ledinaiak mégis neheztel­nek valamiért Első szóra el sem hinné az ember, hogy éppen a mauzóleumért nehez­telnek. Ott áll felkiáltójelnek, város csúfjának a domb tete­jén és han"+-'anul is segítsé­gért rimánkodik, — Valamit tenni kellene ve­le — mondják a ledinaiak, — valamit tenni kellene —mond ták a műemlékvédők. S tizen­öt esz’ eje folyik a vita: avassák, ne avassák műemlék­nek? Érvek, ellenérvek követ­ték egymást, s különösmód úgy nézett ki, hogy minden­kinek igaza volt Hozzá kel­lene nyúlni, mert a szemük előtt megy pusztulásba, de ho­gyan nyúljanak hozzá, amikor a Zsolnayak ingatlanába, tu­lajdonába tartozik. Kisajátít­sák, állami tulajdonba ve­gyék? De hogyan festene egy síremlék „államosítása”? Köz­ben a mauzóleum „társtulaj­donba” lépett az enyészettek Drága díszei, kerámiái töre­deznek, omladoznak, s nem kell újabb tíz esztendő ahhoz, hogy ne okozzon már gondot a műemlékké nyilvánítása. Valamit tenni kell. dir’ ' r:-yorgj árdos évi kapacitású vállala­tunkat ez évre tervezett 242 -létesítményen — szinte na­ponta — folyamatosan újra kell szervezni. Számolnunk kell azzal is, hogy vállalatunk dolgozóinak kb. 40 százaléka naponta hazautazik, 40 száza­léka pedig munkásszálláson lakik. Mindezek figyelembevé­telével minden egyes terület­re, szinte „testreszabottan” meg kell határoznunk a moz­gósítás módját, az agitáció irányát. Objektív és szubjektív feltételek A termelési agitáció szerve­zett, céltudatos tevékenységet igényéi. E munkát a dolgozó nép legjobbjai pártszerveze­teink vezetésével önzetlenül vállalják. Tevékenységük azonban meddő fáradozás lesz, ha nem támasztja alá azt, a munka feltételeinek folyama­tos biztosítása, a jó szervezés. Ez képezi ugyanis a termelési agitáció sikerének objektív feltételét A termelés műszaki és gaz­dasági feladatainak végrehaj­tására államilag kinevezett felelős vezetők vannak. A gaz­daságvezetőknek hivatali köte­lességük a termelés — a ter­melési agitáció objektív felté­teleinek — biztosítása. A gaz- daságvezertők tehát nem agi­tálnak, hanem utasítanak. Utasítanak, de szocialista mó­don. Ez pedig azt jelenti, hogy a munka előkészítő fázisában, a tervezés időszakában, a párt- és a mozgalmi vezetők­kel, majd a dolgozókkal szé­les körben megvitatják i munka „hogyan”-ját. A ter­melési agitáció eredményessé­gének egyik feltétele éppen az, hogy a termelés „stratégiá­jának” szemelőtt tartásával, a termelés „taktikáját” megvi­tassák a dolgozókkal. Csak így esik egybe a termelési agi­táció a termelésben résztve­vők elhatározásával. A ter­melés, a gazdálkodás „ho- gyan”-jának az üzemi demok­rácia elvein alapuló széleskö­rű megvitatását tehát a tér- meíési agitáció kiinduló pont­jává kell tenni. Az objektív feltétel tehát a munka gaz­dasági feltételeinek folyama­tos megteremtése, míg a szub­jektív feltétel a dolgozni kész ember. A termelési agitáció ered­ményességének szubjektív fel­tételei nem hiányoznak vál­lalatunknál. Ma már minden gazdasági egységben önálló párt- és KlSZ-szervezet, ön­álló műhelybizottság működik. A munkahelyen a gazdasági és mozgalmi vezetők együtt­működése egyre szorosabb és hatékonyabb. Növekedik a munkások politikai érdeklődé­se. Dolgozóink 90 százaléka szakszervezeti tag és párttag­ságunk 55 százaléka az elmúlt négy év alatt lépett be a pártba Az I. negyedéves ter­melési tanácskozások alkalmá­val a szocialista brigád cím elnyeréséért 130 brigád mint­egy 2000 fővel tett vállalást. Felszabadulásunk 20. évfordu­lójának tiszteletére pedig mintegy 2500 dolgozónk tett konkrét felajánlást A siker feltétele A termelési agitáció sikeré­nek feltétele a jól szervezett műszaki-gazdasági tevékeny­ség Ezen a területen. mind a vállalat, mind egy-egy gazda­sági egység vezetői irányában a termelési agitáció fő formá­ja a párt termelést ellenőrző tevékenysége. Mindenekelőtt a vállalatve­zetés meghatározó szerepét kell hangsúlyozni. A vállalat­vezetőség bontja le ugyanis terveit az egyes gazdasági egy­ségekre a vállalatvezetőség foglalkozik az építés előkészí­téssel, programozással, a vál­lalat különböző területein meglévő kapacitások összehan­golásával, a kooperációval. Ugyancsak a vállalatvezetőség határozza meg a műszakfej­lesztési, a korszerű építés­szervezési. valamint a korsze­rű techno’'"ía' módszerek al­kalmazás biztos'+ia ezek! fel tét elm * ■ vál1"’ -7e+és ■ gondost, egy létesít­mény kivitelezési ideje alatt a gazdasági egységek minden irányú ellátásáról, irányításá­ról. A vállalatvezetés színvo­nala tehát komoly kihatással van a gázdasági egységek eredményeire. A termelési agitációnak tehát már az elő­készítés időszakában a prog­ramozás, a vállalati intézke­dési terv elkészítésénél be kell kapcsolódnia a végrehajtás módjának megtárgyalásába. Megoldatlan e területen, hogy az ÉM főigazgatóságá­nak, mint a vállalat felügye­leti szervének vállalatunkkal csak gazdasági kapcsolata van, míg a vállalat politikai szer­veivel gyakorlatilag semmi kapcsolata nincs. A munkahelyi vezetők Jelenleg a termelés-szerve­ző munka nehezebbik része a munkahelyi vezetőikre hárul. A munkahelyek vezetői nem kapják meg a megfelelő segít­séget munkájukhoz, a jó programozástól a megfelelő kooperáción keresztül az anyag-, gép- és munkaerő ellátásáig, így csak őrlődnek az optimális feltételek szabta törvényes felelősség és a fo­lyamatos munkát, anyag- és gépellátást követelő dolgozók, valamint a termelési agitá- ciót megs zemélyesítő politikai munkások között. Fizikai dol­gozóink jogosan követelik az optimális munkafeltételekéit, hiszen az ÉKN (Építőipari Ki­vitelezési Munkanormák) és a teljesítménynormák az opti­mális munkafeltételeket téte­lezik fel. Termelési agitáci- ónknak jelenleg ezek az üt­közőpontjai, sikerének ezek a gátlói. S ezért legfontosabb feladatunk most az 1964. feb­ruár 20-i és az 1964. decem­ber 10-i párthatározat végre­hajtásának szorgalmazása. De csak ennyi lenne? Nem hiszem! Hiszen vannak olyan hibák, melyek a vállalaton kí­vüli eredetűek, (persze, ezt sem szabad eltúlozni), más­részt optimális vállalatvezetés mellett is minden munkahelyi vezető igen sok segítséget kaphat a termelési agitáció hatékony alkalmazása révén. Mire kell tehát felhívni el­sősorban a munkahelyi veze­tők figyelmét? Mindenekelőtt a beosztott dolgozók megbecsülésére. Ar­ra, hogy ne csak eszköznek te­kintsék a munkaerőt, hanem hogy meglássák mögötte az embert is. Vegye észse és ismerje el a jó munkát. E téren sok lehe­tősége van. A helyes és célra­vezető anyagi ösztönzés al­kalmazása mellett legalább enyire fontos és hatásos az erkölcsi megbecsülés is. Egy­két őszinte emberi, dicséré szó, nyilvános vagy írásbeli dicséret igen jótékony hatást vált ki. A jó gazdaságvezető ismér­ve a politikus munka. A ter­melési agitáció feladata tehát az is, hogy politikusán dolgo­zó vezetőkéit neveljen, olyan vezetőket, akik látják helyü­ket, szerepüket a társadalom­ban. Akik tisztában vannak munkájuk jelentőségével és akik egyben tisztában vannak gazdasági felelősségük mellett erkölcsi, politikai felelősségük­kel is. Az ilyen vezetőket nem kell a munkaverseny felkaro­lására, a munkafeltételek elő­relátó saervezjésére és biztosí­tására, a munkaverseny rend­szeres értékelésére, a verseny nyilvánosságának biztosításá­ra „kényszeríteni”, nem kell a munka- és bérfegyelem meg követelését szorgalmazni. Az iiyen vezető nem tűri az anyagpazarlást, nem tűri a selejtes munkát. Ugyanakkor keresi, felkarolja az újat, a haladót, a korszerűbbet, a ter­melékenyebbet A tömegek mozgósítása Nem kevésbé fontos persz a nagy tömeget képező dóig zók mozgósítása. A termeié agitáció részeként említetter a gazdasági feladatok „ho gyan”-ja széleskörű megvita té sónak szükségességét, az üze­mi demokrácia kiszélesítését, j Azt, hogy összhangba kell hoz­ni a gazdasági célokat a dol­gozó tömegek elhatározásával. Ezt pedig néhány szűkszavú tájékoztató mondattal nem lehet elérni. Termelési tanács­kozásainkon megvitatásra al­kalmas egyszerű formában, de részletesen kell a feladatokat a dolgozókkal ismertetni. Más­részt — és ez rendkívül fon­tos, — állandóan tanítanunk, nevetnünk kell dolgozóinkat arra, hogy a végrehajtás „ho- gyan”-jában hozzáértően tud­janak segítséget adni. A dolgozó tömegek felé irá­nyuló termelési agitációban meghatározott céloknak min­dig igényeseknek, de reáls- nafc kell lenniöfc. Ki kell ra­gadni a leglényegesebb felada tokait, célkitűzéseiket és arra kell mozgósítani. Például: át­adási és részhatáridők betar­tása, esetleg előrehozása. E térem igen fontos a műszaki megalapozottság. Túlfeszített és így irreális vállalásira való mozgósítás esetén a legjobb lelkesedés is „elfárad”, értel­mét veszti. Ugyanakkor a la­za program serkenitőleg nem halt, s emiatt az öndem ser­kentő igénye sem jelentkezik. Fontos területe lehet a terme­lési agitációnak as amyagta- karékoeság. Hasznos dolog Len­ne, ha az anyagnormákat és egy-egy munkaszakasz anyag- szükségletét ismertetnék dol­gozóinkkal. Ha az anyagnor­mák alapján egy-egy brigád­nak átadnák az anyagot, a gaz dálkodásra való megbízás, a megtakarítás számonkérése és jutalmazása igen hasznos mód szere lehetne az anyagtakaré­A társadalmi Majd» vé­delme területén a termelési agitációnak az építőiparban igen sok tennivalója van. A társadalmi tulajdon védelmé­nek egyik fontos területe az anyag megbecsülése, helyes, gondos szállítása, tárolása, ke­zelése. Másik fontos terület a Lopások megszüntetése. Ma ugyanis egy-egy épület átadá­sa előtt tömegesen kell a kap­csolókat, a csapokat, a villany- körtékéi, huzalokat, csempét, zárakat pótolni. Ez pedig nem csak anyagban, de a pótlásuk­ra fordított munkaerőben is súlyos károkat okoz. Ugyan­ilyen fontos a már elkészült munka megbecsülése is. Igen szép agitáció« feladat lenne, ha mielőbb bevezethet­nénk és lehetőleg minél szé­lesebb körben alkalmazhat­nánk a munka minősége javí­tásának azt a módszerét, ami­kor az egyes brigádok a léte­sítmények átadása után egy bizonyos időre jótállnánaik a kezük álól kikerülő munkált minőségéért. Igen hasznos te­rülete a termelési agitációnak a munkavédelmi intézkedések társadalmasítása, a biztonsági és óvórendszabályoik betartá­sára való mozgósítás. Lehetne még sorolni a fizi­kád dolgozók felé irányuló ter­melési agitáció lehetőségeit. Részleteiben azonban a „mit”, „mire” és „hogyan”-t rr'n- denkor a helyi adottságok ha- ározzák meg. Talán feltűnik, hogy egy-két a gyakorlatban általános „agi- tációs feladatot" mint szem­pontot kihagytam. Például a minőségi munkára, a munka- fegyelemre való mozgósítás. Szándékosan tettem. A kifo­gástalan munka végzésére, a munkafegyelem betartására nem agitálni kell, azt a gaz­daságvezetőknek mega11 'ást nem ismerve, meg kell köve­telniük. E sorokban főbb gondjain­kat, problémáinkat csak fi:- színesen, nagy vonalakban si­került vázolni. Amit leír am. nem recept Sokkal inkább elemzés és néhány „izgalmas probléma” boncolgatása, az ú: keresése. E cikkben rögzített Megállapítások többségéne:: -lyességét az élet, a gyako'-- niég nem igazolta. Remél- k azonban, hogy erre is so.- ül. Forgács ----­a BÉV nártbizottságának ; fkára i Útkeresés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents