Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-03 / 52. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXII. fiVFOLTAM, 52.SZÄM ÄRA 50 FILLÉR 1965. MÁRCIUS 3.. SZERDA Minőségi mutatók és mennyiségi szemlélet A korábbi években érvénye­sülő mennyiségi szemlélet egyik negatív következménye volt, hogy ipari termelésünk bizonyos mértékben elszakadt a kereslettől. Az ötvenes évek­ben számos példa volt arra, hogy az amúgy is szűkösen lévő (nem egy esetben im­port-) anyagból sok szellemi és fizikai munkaráfordítással, olykor magas prémiummai dí­jazva olyan termékeket is elő­állítottunk, amelyekre a nép. gazdaságnak akkor, olyan mennyiségben, nem volt szük­sége. A termelésnek ez a ré­sze nem a népgazdaság jobb ellátását, m fogyasztót igé­nyek hiánytalan kielégítését, az életszínvonal emelését se­gítette, hanem növelte az el­adhatatlan vagy nehezen elad­ható raktárkészletet. S mint­hogy az anyag és munkaerő tekintélyes hányadát nem azokra a termékekre fordítot­ták, amelyek iránt kereslet volt, hanem azokra, amelyek­ből gyorsan, nagyobb terme­lési értéket produkálhattak, a fölösleges termeléssel együtt növekedett a hiánycikkek szá- r. .... ­Az ellentmondás felismeré­sét követő erőfeszítések a ter­melés öncélú mennyiségi, ne­velését mellőzve, a konkrét társadalmi szükségletek ki­elégítését célozzák. Természe­tesen a szükségletre való ter­melést nem helyes és nem is szabad szembeállítani a ter­melés növekedésével. A szo­cialista államiban a szükség­letre való termelés nem lá­zárja, hanem feltételezi a ter­melés növekedését. Hiszen a szükségletek egyre nőinek, s így növekedni kell a termék mennyiségének is. De világosan keü látnunk: a termelés növekedési üteme ne :i cél, hanem eszköz, amely alá van rendelve a legfőbb gazdasági feladatnak, a társa­dalom szükségletei maximális kielégítésének. Minthogy azonban a koráb­bi években az új termékek kifejlesztése és a régi gyárt­mányok korszerűsítése nem tartott lépést a termelői és fo­gyasztói igények változásával, korszerűsödésével, a jelenlegi­nél gyorsabb ütemű általános mennyiségi fejlődés együtt járna azzal, hogy a termelés eltávolodna a szükségletektől. Éppen ezért a termékek a je­lenlegi termelési struktúra korszerűbbé tétele, a műsza­ki-technikai haladás meggyor­sítása a fejlődési ütem továb­bi növelésének legfőbb felté­tele. Ez természetszerűen azt is jelenti, hogy azokban az iparágakban és vállalatoknál, amelyeknek a termékei iránt jelenleg is nagyfokú a hazai vagy külföldi kereslet, az igé­nyeknek megfelelő méretű fej­lődés kívánatos. Miért kell hangsúlyozni az 1965. évi népgazdasági terv végrehajtása közben is, hogy elsőrendű feladat a „minősé­gi” mutatók teljesítése? Az egyik ok, ama miatt még min­dig a termelés mennyiségi fejadatainak túlteljesítése a „szimpatikus”: a szocializmus építésének első időszakában az volt az elsődleges feladat, s a gazdasági vezetők ezt a „lec­két tanulták meg”. Továbbá az anyagi és erkölcsi ösztön­zők közül is elsősorban azok voltak a legeredményesebbek, amelyek a termelés menny.- ségi feladataira ösztönöztem 1957 óta már számos, a minő­ségi mutatók, a gazdaságo­sabb termelés teljesítésére serkentő intézkedés született (A nyereségjrészesedés, az ár­kiegészítő és lefölöző forgalmi adó-rendszer bevezetése stb.) Mindezek az intézkedések és az elért eredmények ellenére, a mennyiségi szemlélet még mindig erősen tartja magát. A mennyiségi szemlélet má­sik oka: a minőségi mutató- számok egy része, ilyen a ter­melékenység és az önköltség, jelenleg még meglehetősen szorosan kapcsolódik a terv mennyiségi előírásaihoz. A termelékenységi mutató ugyan i* olyan törtnek a hányado­sa, amelyiknek a számlálójá­ban a termelési érték, neve­zőjében pedig a munkáslét­szám van. E tört értéke nö­velhető úgy, ha csökkentik a nevezőt, a munkáslétszámot, vagy a termelésre fordított munkát, de növelhető úgy is, hogy ha növelik a számlálót, tehát a termelési értéket. A termelékenység alakulását jel­ző mutatószám teljesítése, te­hát még önmagában nem szüntette meg a mennyiségre való törekvést, hiszen adott létszám mellett a termelé­kenység legkönnyebben úgy növelhető, ha növelik a ter­melési értéket. Hasonló a helyzet az önkölt­ségi mutatóval íj.. Nyilvánvaló ugyanis, hogy á vállalatnál igen sok úgynevezett állandó költség, a termeléstől függet­lenül is jelentkezik, és ezek a költségek akkor oszlanak meg legkedvezőbben, viszonylag ak kor a legalacsonyabbak, ha minél nagyobb termelési ér­tékre vetítik őket. Eszerint te­hát az önköltséget jelző mu- tatószám kedvező alakulása is bizonyos mértékben a terme­lés mennyiségének függvénye. Éppen ezért még távolról sefh számoltuk fel a mennyi­ségi szemléletet azáltal, ha most a korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk a terme- ’ lékenységi, ömköltségcsökken- tési mutatószámok teljesítésé. I re. Hogy a szükségletre való termelés, gazdasági hatékony-] ság szemlélete kerüljön a vál­lalati munka előterébe, szűk-' séges e — különben fontos — mutatószámok vizsgálatával ■ egyidőben szem előtt tartani azt is: a termékek valóban a szükségletnek megfelelően ké­szültek-e és azokat megfelelő eredménnyel lehet-e értékesí­teni. Ezért a szállítási szer­ződések pontos betartása, a külkereskedelmi gazdaságosság állandó és folyamatos elemzé­se, a mennyiségi szemlélet visszaszorításának egyik leg­hatékonyabb eszköze. A legkedvezőbb közgazda­sági módszerek kutatása és érvényesítése, a gazdasági kapcsolatok finomítása és ki- terjedtebb alkalmazása, a tér. melés és a társadalom valósá­gos szükségleteinek szinkron­ban tartása, — ezek ma a gaz­dasági irányítás minőségi mu­tatói. A korábbi követelmé­nyekhez mérten kétségtelenül nehezebbek, de a népgazdaság számára egyértelműen hasz­nosabbak Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának ülése Az ENSZ gazdasági és szo­ciális tanácsa 37. ülésszaká­nak hétfői megnyitó ülésén Jean-Claude Renaud, Francia ország képviselője felszólalá­sában a népi Kína ENSZ-kép- viseletének helyreállítása mel­lett foglalt állást. A francia küldött hangsúlyozta, kormá­nya szerint egyedül a pekingi kormány hivatott arra, hogy Kínát az ENSZ-ben és szer­vezeteiben képviselje. A kérdés azért vetődött fel, mert Tajvan képviselői to­vábbra is tagjai maradtak a tanács két bizottságának. A francia küldött előtt Al­géria, a Szovjetunió, Irak, Románia, Pakisztán és Cseh­szlovákia képviselője már el­lenezte a csangkajsekista meg­bízottak kinevezését. Az Egyesült Államok kép­viselője a vitában azzal ér­velt, hogy a gazdasági és szo­ciális tanács nem illetékes e kérdés megvizsgálására. Iirönü támogatja az új török kormány programját Az ankarai rádió jelentése szerint a török parlamentben hétfőn este megkezdődött az Ürgüplü koalíciós kormánya által beterjesztett program megvitatása. A vitában felszólalt Inönü volt miniszterelnök, az ellen­zékbe szorult népi köztársa­sági párt vezetője is. Inönü egészében véve egyetértését fejezte ki az új kabinet prog­ram jávaL Űj ötven megawattos gépegység kezdte meg tegnap üzemelését a Pécsi Hőerőműben. íz idén még egy ötven megawattos blokk összeállítását fejezik be és ezzel együtt 200 me­gawatt fölé emelkedik a Pécsi Hőerőmű teljesítménye. Légi kalózok a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében Hanoi: Kobelev, a TASZSZ tudósí­tója jelenti: Dong Hói észak-vietnami városra, amelyet a február 11-i légitámadás óta jól ismer az egész világ, ismét ameri­kai bombák és rakéták hull­tak. Kedden helyi idő szerint 13 órakor 39 sugárhajtású bombavető és vadászbombázó ismét kioldotta halálthozó ter­hét erre a sokat szenvedett városra. Ismeretessé vált, hogy a légitámadásban húsz ameri­kai és tizenkilenc dél-vietna­mi repülőgép vett részt. A légikalózok a vietnami néphadsereg légvédelmi üte­geinek zárótüzébe kerülve sú­Sikertelen amerikai rakétakísérlet Kedden az Egyesült Államok Cape Kennedy-i támaszpont­ján közvetlenül felbocsátása előtt felrobbant egy űrrakéta. A tervek szerint egy Atlas- Centaur rakétakombinációnak űrszondát kellett volna eljut­tatnia a világűrnek arra a pont­jára, ahol októberben lesz a Hold. A 9 millió dollár költ­séggel épült rakéta azonban indításkor alig egy-két centi- métemyire emelkedett a ma­gasba, majd hatalmas robba­nás hallatszott, az űrrakéta óriási tűzlabdává változott, és darabokra hullott. A felrob­bant rakéta szilánkjai a kilövő helytől több száz méteres su­gárban borították be a földet A robbanás oka egyelőre is­meretlen. Hírügynökségi jelentések a kudarccal kapcsolatban meg­jegyzik, hogy az amerikaiak­Baranyai album az Auróra múzeumába A Szovjetunióban járt leg­utóbbi baranyai turistacso­port Leningrádban megláto­gatta az Auróra cirkálót, díszes albumot ajándékozott a hajómúzeum parancsnoká­nak. Az album a felszaba­dulásunk emlékére Baranyá­ban emelt emlékműveket, valamint a megyeszékhely Pécs húszéves fejlődésének eredményét mutatja be fény képfelvételeken. Az Auróra parancsnoka közölte, hogy az albumot a hajómúzeum magyar szekciójában helye­zi eL nak nem sok szerencséjük volt az Atlas-Centaur rakétakombi­nációval. Az első kísérlet 1962. május 8-án kudarccal zárult, a rakéta a levegőben robbant fel. Ezt követően sem sok eredménnyel járt az amerikai tudósoknak az az igyekezete, hogy az Atlas-Centaur-prog- ramot sikeresen befejezzék, — a „terv teljesítésében” több évvel elmaradtak. lyos veszteségeket szenvedtek. Egyelőre csak előzetes érte­sülések állnak rendelkezésem­re; az egyik jelentés szerint Quang Binh tartomány térsé­gében hét repülőgépet, más jelentések szerint tizenegyet lőttek le. Az egyik pilótának a katapult-berendezés segítsé­gével sikerült idejében elhagy nia zuhanó gépét, s az őserdő övezetében földet ért. Jelen­leg keresik. A repülőgépek egyik cso­portja Vinh városát szem .* íe ki célpontnak. A légelhár'íó tüzérség azonban visszafor ' s- lásra kényszerítette okrt. maradt bombaterhüket P'rtg Hói várostól 50 kilométernj.- re északra dobták 1» egy folyó átkelőhelye közelében. Az nmerikai és 'lel vi-tnrmi égi kalózok itt három gépet vesz­tettek. London hangsúlyozza a brit diplomácia kelet-nyugati „hídépítő“ szerepét Londonban megnyugvással fogadták Koszigin szovjet mi­niszterelnöknek azt a hétfői kijelentését, hogy eleget kí­ván tenni Wilson brit minisz­terelnök meghívásának és Gromiko külügyminiszter két hét múlva esedékes londoni megbeszélései alkalmával sor kerülhet a kormányfői Iá toga, tás időpontjának megállapítá­sára. A Times diplomáciai tudó­sítója szerint angol részről azt DCördiu'i é tétetik Simon Gyula tulajdonképpen sohasem pályázott a kisbíró tisztére. 1937-ben, mikor ötve­nedmagával Drávaszabolcsra érkezett Szolnok megyéből, megsüvegelte az akkori kisbí- rót. Akkor tizenhét éves volt. Az alföldi sziken kevés élet termett a szegényembe mek, boldog volt, aki harmados ku­koricát kaphatott. A pusztát mindezek ellenére szerette, itt Baranyában is sokszor eszébe jutott, de vissza sohasem vá­gyakozott. Egy toborzó ember biztatá­sára jöttek Drávaszabolcsra. Azt mondták, a kendergyárban állandó munkát kapnak, Ez pedig nagy szó volt. Eljött — és itt maradt. Először csak a. pénzt látta a gyárban, a biz­tos keresetet, aztán később meg is szerette. Mikor a há­ború után néhány évvel behí­vatták a tanácsra, nem tudta elgondolni, mit akarnak. — Azt hittem, valami baj van — mondja csendesen, s el­mosolyodik. — Nem is gon­doltam, hogy munkát ajánla­nak. Deli Sándor bácsi volt a falu kisbírója, s ahogy meg­halt, utódot kerestek. Én per­sze szabadkoztam. Nem nekem való ez — mondtam az elnök­nek, nem beszéltem én még soha emberek előtt. — Aztán később falugyűlésen is java­soltak. Ráálltam. — Hogy kezdődött ismeret­sége a dobbal? — A dobolást hamar meg­tanultam. Sokat hallottam Deli bácsit hirdetni, emlékeztem a ritmusára. A beszéd sokkal ne­hezebb volt. Valósággal féltem. Az emberek körülállták, s lát­tam a szemükben, hogy azt lé- sik, vajon mit tud az új kis­bíró? — Nem maradtam szégyen­ben. Nem vagyok nagyhangú ember — asztmám van —, de felolvasok akár száz gépelt sort is egyetlen botlás nélkül. — Mit csinál a kisbíró hiva­tal után? — Négyig vagyok a tanács­házán. Aztán a ház körül te- szek-veszek, meg tanulok.. szeretnék, ha Koszigir -"ég tavasszal idelátogatna nsy Wilson miniszterelnök 965 folyamán viszonozhassa á to­ga tását. A kelet—nyugati kapcsola­tok alakulása szempontjából ugyancsak fontos „hídépítő misszióként” jellemzik angol hivatalos körök Stewart kül­ügyminiszter április másod k felében sorrakerülő jugoszlá­viai és csehszlovákiai látoga­tását. Nyolcadikat járom, az esti is­kolán. — És a család? — A feleségem a kender- gyárba jár, a fiam meg ipari­tanuló. Szerelő lesz. Tulajdon­képpen ő vett rá a tanulásra is. Igaz, egyszer sem mondta szóval, de néha belenéztem a könyveibe, s nem értettem be­lőle semmit. Rettenetes, ha nz ember lát valamit, s nem tud­ja, mi az. Aztán meg öreg azért mégsem vagyok. Negy­venöt év — nem olyan sok. — Mégis mindenki bácsinak szólítja... — Igaz. Nem mondja senki hogy Gyula, még a nyolcvan évesek se. Simon Gyula talán több is van a környéken, de „Gyula bácsi" csak egy, s az én vagyok. — Szereti a munkáját? — Szeretem. — Lehet valakinek az a hi­vatása, hogy kisbiró? — Nem nagyon értek én eh­hez, hogy hivatás. A munka egyforma. Voltam zsellér, vol­tam napszámos, jártam O' -’r- ba ... Most ezt csinálom. Ko­molyan veszek mindent. Lehet, hogy ez a hivatás? Békés Sándor t

Next

/
Thumbnails
Contents