Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-28 / 74. szám
Dörren a fegyver .. a golyó cólíba talál, sebez, vért ont, és időnként öl is. A konfliktus ezzel lezárul, s a hősöktől már búcsúzhatunk. Háborús történet? Kémhistória? Detektívregény? — Téved az olvasó, ha ezt hiszi, pedig méltán gondolhat erre. Mégsem erről van szó, hanem mai életünket, napjaink dolgozó embereit ábrázoló új drámáról, s novellákról. Nemrég jelentek meg az irodalmi lapokban. Tehetséges fiatal írók művei. A befejező jeleneteik sémáját írtük le. Az összeütközések, . konfliktusok erőszakos, fegyveres formában is véget érhetnek. Senkit sem ér váratlanul, amikor Shakespeare Hamletje ^ végül is leszúrja a királyt, sőt, úgy érezzük, hogy a kibontakozó lelkí folyamatok következménye ez a tett. Lavrenyev „N egyveneoyedik” című elbeszéléséből készült kiváló film bolsevik hősnője lelövi a megérkező fehérek felé rohanó cári tisztet, pedig szenvedélyesen szereti. Megrendítő belső drámai vívódás betetőzése a lövés. Sarkadi Imre „Elveszett paradicsom”-ának fiatal orvosát. pusztulásra ítéli kiégett, tépett és kiüresedett lelke. Hiába küzd érte a család, a szerelmese ... az egész élet, ha saját magának már nincs ereje az újrakezdés,re. Halálba- zvbánását sokoldalúan ábrázolt küszködés, vívódás, harc e'őzi meg, mely — érezzük — másként is végződhetett volna. E ekben és más művekben is (s példákat folytathatnánk!) az erőszakos vég mindig bo- ■n olult folyamatok ábrázolása, a konfliktusok kibontakoztatása után következik be, a jellem, az egyéniség fejlődésének végső pontján. A szúrás, a lövés vagy másfajta erőszakos tett csak külső kifejezése annak. hogy a iélekben eldőlt a harc, az ellentétes, egymássá! viaskodó erők közt s ezáltal elvégeztetett a hős sorsa. Harcát megvívta a pusztító tett bekövetkezése előtt, s az erőszakos vég indokai, feltételei, lehetőségei kialakultak. Irodalmunk számos műve (pl. Darvas József „Részeg esö'- je. Galgóózi Erzsébet „Félúton”-ja. stb.) nem egyszer magából az erőszakos tettből (ön- gyilkosság, gyilkosság stb.) indul ki., s feltárja fokozatosan mindazokat az egyéni, társadalmi okokat, történéseket, egyéni és közösségi folyamatokat. melyek ide vezethetnek. Ez a modern, irodalmunkban gyakran alkalmazott szerkesztési módszer sem biztosít azonban más helyet és szerepet az erőszakos tettnek, mint a hagyományos koncepció, sőt talán még jobban hangsúlyozza a .következmény”-voltát,1 „betetőző” a jellemfejlődés folyamatában. , Azokban a művekben, melyekről elöljáróban szóltunk, az erőszakos cselekedetnek más funkciója van, mint amit eddig jellemezhettünk a világirodalom és a magyar irodalom művei alapján. A „fegyver-dörrenés” ezekbpn az írásokban nem betetőzi a kibontakoztatott konfliktust, a jellemek fejlődésének és harcának lezajlott folyamatát, hanem ezt hirtelen, váratlanul a bonyodalom szakaszában megszakítja. ■ Ily módon a ..fegyver-használat” megaka- ds’yozza a hősöket, hogy a •r v'-lémáild :d szembe nézzelek ezekre választ keressenek s harcukat végig-vívják. Az ósörög drámákban még az istenek jelentek meg, hogy szétbontsák a gondolatok, érzelmek. viszonyok, kapcsolatok ruboncát. TVIoliére időnként a felvilágosult királyt léptette fel. hogy elrendezze az összekuszált” ügyeket. Mai irodalmunk hősi-korszakában nem egyszer a párttitkár toppant be. hogy eligazítsa villém>gyor- sar a viaskodó hősök sorsát. Napjainkban pedig egyes írók műveiben a fegyvert, rántják elő, és lőnek .. és ezzel az „úri gesztussal” vágják Sd magukat a bonyodalmakból. Csák Gyula „Békesség a, bűnösöknek” című társadalmi igényű, közösségi érdekű konfliktust megragadó drámája így válik voltaképpen sablonos háromszög-történetté. A tanács-titkár lelövi a kiábrándult, cinikus barátját, akivel megcsalta a felesége. A színmű ily módon befejeződik, de a tényleges konfliktus nem bomlik lei, torzó marad, s a felvetett fontos problémákra nem kapunk választ. Csák hőse indokolásképpen kijelenti ugyan, meglepő biztonsággal, hogy a fegyver korunk jelképe. Ez a tétel módot nyújt a megfutamodás- ra a felvetett problémák felelős, igényes. konstruktív megoldása elöl — a hősnek' és az írónak egyaránt. Persze, ha a színművet elemezzük, látnunk kell mesterkéltségét és zavarosságát, s így megértjük, hogy miért igyekezett megszabadulni hősétől az író. Szakonyi Károly „Ködben a tavon” című elbeszélése feszült légkörű írás. Problematikája izgalmas és fontos. Kitűnőéin indítja hősei küzdelmét az író, de amikor az igazi harc következne, itt is megszólal a fegyver. Ezúttal egy vadászpuska. A hős egy járási funkcionárius. aid ittasan, vívódva, vadászat közben, vadkacsa helyett lepuffantja a csónakban vele szemben ülő, szorgalmasan evező gépkocsivezetőjét. Csák Gyula elejti a tényleges problémáit, s egy -más síkra tolja hőseit, hogy használhassa a fegyvert. Szakonyi nem bontja ki és nem viszi végig a megragadott konfliktust, s ezért lövet. Mindkét írásban, de más hasonló művekben is a megragadott konfliktus jellége nem fegyveres, erőszakos megoldást kívánna, hanem a társadalmilag és pszichológiailag indokolt küzdelem teljes ábrázolása révén egészen más megoldáshoz vezethetne. Természetesen sokkal egyszerűbb meg- huzatni a hőssel a ravaszt, mint elmélyülten ábrázolni harcát önmagával, környezetével, s kidolgozni mai életünk problémáira az előre mutató, szocialista szellemű új válaszokat. A „fegyver-használat” ellenállhatatlan kísértése megfosztja ez esetben az írókat; hogy korunk, társadalmunk pozitív embereit mutassák be, azokat, akik küzdenek céljaikért, s ha bonyodalomba, nehéz helyzetbe kerülnek, akkor is megvívják harcukat — fegyver nélkül. Ezekben az írásokban szereplő emberek- nek nincs módjuk a küzdelemre. a pozitív vagy negativ irányú fejlődésre, mert az író akaratából időnek előtte elpusztulnak. Ez a módszer különösen veszélyes, mert lehetetlenné teszi, hogy íróink társadalmunk fejlődését előrevivő, eszményeikért harcot vállaló, a problémáikkal megküzdő hősöket formáljanak. Ha alaposabban megvizsgáljuk ezeknek az írásoknak szemléleti hátterét, akkor megállapíthatjuk: a fegyveres konfliktus-feloldásit előnybe részesítő írók nem is akarnak pozitív hősöket teremteni, mert kétségbe vonják társadalmunkban a pozitív hős jelenlétét, kialakulásának lehetőségeit Csák Gyula drámájához írt előszavában kategorikusan kijelenti: szívesen ábrázolt volna „központi, pozitív hőst”. ‘ de ilyennel nem találkozott, és saját képzeletében sem tudja létrehozni. Hasonló állásfoglalás jut kifejezésre Pintér Tamás „Láncreakció” című kisregényében is. Fő alakja egy vasutas, felgyújtja a raktárt, s egyedül akarja eloltani. hogy majd hősként tiszteljék, mint egykor, amikor megmentett a kisiklástól egy gyorsvonatot. A társadalom megbecsülésének megszerzésére, a hősséválásra e szerint nincs más lehetőség, illetve a kisregény főszereplője erre nem Iá* — módot, mint'azt, hogy va. amilyen végzetes csapást, szerencsétlenséget hárítson él? Nem nehéz feüisimer- nünk Csák Gyula és Pintér Tamás hős-felfogásának dogmatikus gyökereit. Csák Gyula — előszava tanúsítja — összetéveszti a pozitív hőst a pozitív eszményi hős alakjával. E dogmatikus hős-felfogásnak 1 Szimonov, a Szovjet Írószövetség 1953 októberében tartott plénumám már szemléletes kritikáját adta. Szaltikov Scsedrin következő gondolatát idézte: „De nehogy azt gondolja az olvasó, hogy mi az írótól eszményi, minden lehetséges erényt magukban egyesítő emberek ábrázolását kívánjuk. Nem, rná nem eszményi embereiket, hanem . eszményeket követelünk tőle.” Szimonov hozzáfűzte, hogy „Ez igen fontos és helyes gondolat. Világosan ki kell mondanunk: amikor mi. drámaírók művünket alkotjuk, eszményeink mellett állást foglalunk, a mű cselekményének egész kifejlődésével és igein nagy mértékben pozitív hőseink tetteivel és szavaival. Ennek azonban semmi köze a hősök idealizálásához. Hőseink élő, földi emberek, akik harcolnak, gondolkodnak, olykor ingadoznak, olykor hibákat követnek el, de végeredményben helyes következtetésekre jutnak.” A fegyveres megoldások alkalmazásának egyik oka még az is, hogy Csák Gyula és Pintér Tamás a ma emberének hőssé fejlődését csak külső drámai történés közepette tudja elképzelni. Nem látják a belül, a lélekben megvívott harc szerepét a pozitív, előrevivő egyéniséggé válás folyamatában. A szocialista irodalmak, s köztük a mi irodai- műnk is a mai kor hősének ábrázolásában nagy, döntő sze repet tulajdonít a belső harcok feltárásának. Még a há- bonúról szóló művekben ugyancsak a hős belső fejlődése körül a művészi érdeklődés középpontjába (pl. Solohov: „Emberi sors”. Szimonov: „Élők és holtak”, „Ballada egy katonáról” és mások). A magyar irodalomban is megfigyelhető a jelenkor hősei ábrázolásának ez a tendenciája és módszere. Gondoljunk csak arra, hány értékes mű tett kísérletet az elkövetett hibákkal — saját hibáival is — szembe néző, küszködő, az új helyzet új kérdéseivel és feladataival viaskodó mai hősök alakjának megformálására. (Pl. Darvas József drámái, Sánta Ferenc „Húsz órá”-ja. Galambos lMjos „Isten ősi csillaga” stb. Korunk jellemző vonása, hogy új, korszerű hősök születnek és forrnak ki társadalmunk jelenlegi fejlődési szakaszában. Irodalmunk egyik legfontosabb törekvése, hogy felfedezze és ábrázolja ezeket a vonzó, a társadalom és a nép ügyét előbbre vivő mai embereket. Váci Mihály „észrevétlen forradalmár”-oknak nevezi a munkájukat saját területükön és környeztükben hivatástudattal és állhatatosan végző embereket, akik — mint ahogyan írja — „nem az erő, a hatalom, fegyverek forradalmárai már, de munkájuk, képességeik. erkölcsi tisztaságuk kibontásáért éveken át küzdő, megszállottan tevékenykedő új arcú kommunistái, új feltételeket teremtő társadalmunknak”. Galambos Lajos és mások a szocializmusom belüli Újért, a szocializmus gazdasági, társadalmi, humanista lehetőségeinek minél gyorsabb és eredményesebb valóra váltásáért küzdő emberekben fedezik fel a kor hősét (például: „Uta-s a Göncöl szekéren”). Irodalmunk újat teremtő, ismeretlen területeket és tartalmakat felfedező, eredeti látásmódot kidolgozó fő áramlatától szakad el, az az író, aki lemond a társadalmunkban születő, növekvő és kibontakozó pozitív erők és értétek kutatásáról s kifejezéséről. Tarthatatlan helyzetbe kerül, mert gondoljunk például csak arra, hogy még Camus is, aki az emberi létezés tragikus értelmetlenségét vallja, pozitív erkölcsi magatartást képviselő alakok megteremtésére törekszik. Amikor pl. a pestissel viaskodó várost ábrázolja, meg mintázza a szörnyű 'betegséggel szembeforduló orvos alakját is. A modem kapitalizmus világának sivárságát, az embert emberi lényegétől megfosztó hatásait kifejező nyugati polgári írók javarésze is igyekszik kiutat keresni, értékeket felfedezni. A mi társadalmunk,, amely az ember felszabadítását valósítja meg, napról napra létrehozza .e harc hőseit és értékeit — mindennapi munkában, küzdelemben az újért a régi ellen. Az az író, aki nem látja meg társadalmunk embereinek életében, lelkében és tetteiben a születő új pozitív értékeket, az hasonlatossá válik Stendhal ..Pármai kolostor”-ának Fabri- ciójához. Ez a fiatalember részt vett a Waterlooi csatában, s amikor sebesülten feküdt az amiens-i fogadóban, egyre csak azon gondolkodott, hogy „csata volt-e, amit látott ... s ez a csata a Waterlooi csata volt-e?” Még ma is élnének hát Fabrieio-k, akik a kortársi rövidlátás és tájékozatlanság eme „klasszikus előnyével" ékeskednek?! ILLÉS LAJOS Káldi János: ^7/ // •* • JC&v&u @ioma Sándor Elindult, ó. hány tél-nyár fasorán túl! s ment a mesék fiaként Ismeretlen veszélyek útján, porban és szelekben; s éppen csak úgy, mint aki tán kirándul. Nem fogta vissza testvér, haza. esti nefelejcs-ege Erdélynek. Mikor száll föl egy ismerős dal a sátoroknál, azt figyelte, S ment, ment azt megkeresni. Nem gondolt az éhségre, fagyhalálra, ment, hogy múltunk tájait megtalálja, e gondolat volt álom-szép szerelme, S néha-néha látom: világnyi távol lassan lépve kiér a holdvilágból.* s a Tibet alján mintha énekelne. Eszéki Frigves: Optimizmus Tükörbe nézz s mögé is láss szemeddel, kövesd a fények útjait tovább eszeddel immár titkos végtelenbe s a látható felé — ez a világ. Ne félj, ha rút vonásokat találsz ott, s árnyak lidérces tánca megkísért, fordulj szembe, csak így figyeld a táncot, 'féloldalt nem küzdhetsz a holnapért. Sugarak apró mozaikja tükröd, s az árny közötte, mint a mészhabarcs, egésszé fogja össze, és te fűzöd képpé magadban, és szilárd maradsz, míg szcmbeállva perzselődsz a tűzön, amit telkedben gyújt az Emberarc. Galambosi László: Tjaaaizi mozaik Nőnek a hajnalok az ég piros tején fény zölded a harkály pehely-sapkás fejen feszülő gally-csápok nyújtóznak remegve bimbó-trónon pihen lebegve a lepke kerek felhő-asztal szín-halakkal rakva sötétkék szőnyegen siklik a magasba sásból ugró béka bámul fői a nádra sugár-nyíl csapódik halak uszonyára kóesagszárny-vitorlák zizegnek fehéren gémek hetykélkednek talpig pehely-vértben lég-függöny bársonyán virágok ringanak fűzöld kendőjüket csipkézik a tavak surrog száll a tavasz szikrázik kék csőre tolla gomolyogva ring a levegőbe Tihanyit kioktatják Az új kartárs ezen a reggelen elsőnek érkezett a hivatali szobába. Amikor Ali- gai, aki mindig pontos szokott lenni, a hivatalba ért, az új ember már íróasztalánál ült. Bemutatkoztak egymásnak: — Tihanyi vagyok... A hivatalsegéd mondta, hogy itt dolgozott az elődöm, ez az asztalom. — Nagyon örülök — rázta meg Aligai az új kartárs kezét, azután jóakaratúan megjegyezte: — Gondolom, nem árt magának egy kis kioktatás. Hát ide figyeljen. Maga mellett balra a Füredi fog ülni. Csendes fiú, a légynek sem. vét, csak egy kicsit gyáva. Képzelje, nem marad el egy perccel se félóránál tovább az ebédnél. De maca nyugodtan eltölthet egy órát is. Az osztályvezető ugyancsak egy egész órára m-egy el. A recept az. hogy akkor lceV menni, amikor ő. Érti? — Már hogyne érteném. És köszönöm a jó tanácsol A terem meglelt. Bemutatkozás. A. kövér Szepezdi megveregette Tihanyi vállát: — Jól fogja, magát érezni nálunk. Csak alkalmazkodni kell. Próbáljon jóba lenni Keszthelyivel, az anyagbeszerzővel. Az néha segítséget visz magával. Elmehet vele moziba is. Az örökké mosolygó Hévízi is tanácsot adott: — Hallgasson rám. apus- hám. Ha másfél órát csúsztat, akkor Szemes egy-két jó szivarért beír magának három-négy órai csúsztatást. Kétszer egy kicsit tovább marad, és már egy egész napja van. Feri bácsinak, a hivatalsegédnek néha féldecit leéli fizetni. Mindig jelenti. ha. jön az igazgató vagy a főosztályvezető Igaz, most nincs■ is igazgatónk, áthelyezték, és az új még nem iott. Túlbuzogni nem szabad.. Azt nem szeretjük. Szóval jól meglesz velünk. Szárszói megkérdezte az új kartárstól: — Mondja csak, Tihanyi van gyereke? — Van egy fiam. A harmadik általánosba jár. — Akkor hozzon néha w- rágot l Ionizáltak. Ö osztja ki az írószereket. Annyi jegyzetfüzetet és ceruzát kaphat, amennyit akar. A fia cserélhet vele a suliban. Az én fiam tegnap nyolc ceruzáért egy bécsi golyóstollat kapott. Rögtön elvettem tőle, mert meztelen nő képe volt rajta.. Három nappal később a hivatal dolgozóit a nagy ta- nácsterembe kérették, az újonnan kinevezett igazgató bemutatkozásához. — Na. kíváncsi vagyok milyen lesz az új diri — dörmögött Hévízi, azután Tihanyi íróasztala felé nézeti. — Na, ez jól megtanulta a lógást. Már féttíz és meg mindig nincs itt — csodálkozott. A tanácsterem már zsúfolva volt, amikor kinyílt az igazgatói szoba ajtaja — és belépett rajta Tihanyi. Volt szobatársai előbb elképedve. azután érthető szorongással néztek rá. — Kedves kartársaim — kezdte az igazgató —. néhá- nyukat már ismerem. azo- kat. akikkel három napig együtt dolgoztam. Ez alatt a három nap alatt igyekeztem megismerni a hivatalt. A magam részéről ió munkára törekszem, ehhez kérem a kartársak seait- ségét. Mosolyogva nézeti megszeppent szobatársaira, és így fejezte be a bemutatkozást: — Gondolom. egyetértenek velem abban, how ' ~romnapos helyszíni. Anr> - falatom alavián néhánvv : más beosztásba, kell helyeznem .. Palásti LuüztM í \ Hősökkel vagy hősök nélkül?