Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-28 / 74. szám

IMS. MÁRCIUS 28. napló 3 Tavaszi munka a földeken Március közepén megélén­kült a határ, a termelőszövet­kezetekben megkezdődtek a tavaszi munkák. Elindultak a gépek, folyik a talajelőkészí­tés és a vetés. A nagy mun­kát jelentő pocokirtás majd­nem teljes egészében végétért, a megye területének több mint 90 százalékán elszórták a mér-, get. Bár a hét közepén rosz- szabbra fordult az időjárás, eleredt az eső, a tavaszi mun­kák ennek ellenére sem szü­neteltek, a gépek nem álltak le. A bólyi Kossuth Termelőszövetkezet földjein már teljes egészében befeje­ződött a pocokirtás, így teljes erővel folyik a talaj előkészí­tés és a vetés. 44 holdon föld­be került a tavaszi árpa, cu­korrépából 90 holdat vetettek el. borsóból 100-at. Folyik a lóhere felülvetése, amiből a hét végéig 15 holdon került földbe a mag. Bár már négy napja mindennap esik az eső és eléggé átázott a talaj, a termelőszövetkezet dolgozói ennek ellenére is kihasznál­ják a napsütéses órákat és folytatják a fontos munkákat A kertészetben ugyancsak szorgos munka folyik, táp- j kockákat készítenek az asz- szonyok, és hozzáláttak a hagyma duggatásához. Vörös­hagymából 10 holdat, tavaszi fokhagymából két holdat dug- gatnak. Nagyon szépen fejlőd­nek a paprika-, paradicsom- palánták, nagyrészük már vi­rágzik. Szenzációt jelent a sa­láta, amelynek szedéséhez már hozzákezdtek és a jövő héten folyamatosan szállítják. Gon­dot okoz azonban a termelő- szövetkezet vezetőségének, hogy az igényelt lucemamagot még nem kapták meg, mely­nek a vetéséhez már szeret­nének hozzákezdeni. A szederkényi Karasica Gyöngye Termelőszövetkezetben nyolc gép dolgozik a földeken, minél hamarabb szeretnék befejez­ni a talajmunkákat A vetés­sel sem maradnak le, borsó­ból 100 holdat vetettek el és hamarosan befejeződik a cu­korrépa vetése. Vasárnap is dolgoznak a földeken, hogy minél előbb földbekerüljön a mag Ha az eső a termelőszö­vetkezet tagjait nem engedi a földeken dolgozni, akkor ve­tőmaglelőkészítéseiket végez­nek, hogy kihasználjanak min­Vetcrán harcosok, elesett hősök hoCTátartozói, újságírók és filmesek az I. Bolgár Hadsereg felszabadító harcainak útvonalán Március 25-én 186-am indul­tak útnak Bulgáriából azzal a céllal, hogy felkeressék az 1. Bolgár Hadsereg húsz évvel ezelőtti felszabadító harcainak színhelyeit A BaHkam-turiszt autóbuszkaravánja szombaton az I. Bolgár Hadsereg legna­gyobb magyarországi csatájá­nak, a Dráva menti ütközet­nek a színhelyét kereste fel. A harkányi bolgár katonai te­mető emlékművének talapza­tán elhelyezték a Bolgár Nép­köztársaság Nemzetvédelmi Minisztériumának koszorúját és virágokkal borították a ha­zánk déli részének felszabadí­tásáért elesett hősök sírjait A sírok között sok megható jelenet követte egymást: fele­ségek, apák, gyermekek, ba­rátok találták rá szeretteik sírhalmára. Drávapalkonya határában — a ma is látszó lövészárkok tövében — Todor Szandev kapitány, SiklÓ6 volt városparancsnoka idézte fel a német fasiszta csapatok étiem akciókat, Mattyon Nincso Jovkov, egykori közkatona be­szélt a harcokról, melyekben fél karját vesztette. Siklósom Lambo Bosztandzsiev, a leg­bátrabb nevet viselő 31-es gyalogezred zászlóalj parancs­noka találkozott Bocz Viktor­ral, húsz évvel ezelőtti szállás­adójával A veterán turistá­kat elkísérték a szófiai rádió, a filmhíradó, több bolgár lap munkatársai is, hogy megörö­kítsék a látogatás régi és új élményeit. Az utazásról Szto- jan Georgien Gorkov ezredes, a Központi Tisztiház parancs­noka a következőket mondot­ta: — Az I. Bolgár Hadsereg felszabadító harcait nyamon- követő utazásban ötven vete­rán harcos és hetven hősi ha­lált halt katona hozzátarto­zója, továbbá fiatal tisztek vesznek részt. Az autóbuszok Szófia, Burgasz, Sztara-Zagora, Vraca, Plovdiv, Pleven váro­sokból indultak. Jugoszlávián keresztül Szegednél érkeztünk Magyarországra és folytattuk utunkat Baranyába, melynek déli részén zajlott le az L Bolgár Hadsereg — nálunk Dráva menü eposz néven is­mert — nagy csatája. Innen Somogy megyén keresztül kö­vetjük a felszabadító harcok nyomvonalát Utunkat Buda­pesten fejezzük be, ahová va­sárnap érkezünk — mondotta Sz. G. Gotkov ezredes. (IS) den időt Az ötven holdas ker­tészetben most ültetik hollan­di ágyakba a paradicsom- és paprikapalántákat a saláta és a retek szedését pedig ha­marosan megkezdik. A szentlőrinci Úttörő Tsz az időjárási nehézségek miatt még nem végzett teljes egé­szében a pocokirtással, körül­belül egy napi munka van még vissza. Amint az idő engedi befejezik, és utána teljes erővel a vetéshez fog­nak. A szövetkezet nemrég kialakított 150 holdas kacsótai mintalegelőjén ápolási mun­kákat végeznek, műtrágyával szórják le a területet az is­tálló építését még az idén ta­vasszal szeretnék befejezni. A termelőszövetkezetek igyekeznék kihasználni az egy­két órás napsütést is, hiszen az elkövetkezendő hetekben alapozzák meg az idei ter­mést ’ A további cél: százezer fiatal versenyezzen a Szakma kiváló tanulója címért Szombaton délelőtt került sor a Szakma kiváló tanulója országos verseny ünnepélyes eredményhirdetésére a MíüM. 506- Intézetben. Az elnökség­ben helyet foglalt Novak György, a KISZ Központi Bi­zottságának osztályvezetője, Lukács János, a megyei, No­vak Szilveszter, a Pécs városi KISZ Bizottság titkára, továb­bá Forgács Imre, a Bm. Épí­tőipari Vállalat pártbizottsá­gának titkára. Novák György elvtárs üdvö­zölte az ünnepség résztvevőit, majd elmondotta, hogy a Szakma kiváló tanulója ver­seny — amelyet a KISZ Köz­ponti Bizottsága a SZOT-tal és az illetékes szaktárcákkal közösen tervez — a szakmun­kástanulók körében mór szép hagyományokra tekinthet visz- sza. Ebben az esztendőben mintegy 900 fiatál harminc szakmában versenyzett a Szakma kiváló tanulója cim elnyeréséért, az ország külön­böző városaiban. Ezt megelő­zően pedig több mint húsz­ezer harmadéves tanuló vett részt az intézeti versenyeken. — A KISZ Központi Bizott­sága — folytatta Novák György elvtárs — és a Mun­kaügyi Minisztérium közös ha­tározatot hozott, amelynek ér­telmében a versenyt kiterjesz­tik az első és második évfo­lyamokra is- A KISZ VI kong resszueának akcióprogramja kimondja, hogy vonjunk be százezer fiatalt a Szakma ki­váló tanulója versenymozga­lomba. Ezután kerülit sor a jutal­mak, oklevelek kiosztására, il­letve a helyezések kihirdeté­sére. Az elmúlt héten mint­egy 150 építőipari és jármű­lakatos ipari tanuló vett részt az elméleti, illetve gyakorlati versenyben. Molnár Emil, a MüM. mód­szertani intézetének igazgató­ja adta át a jutalmakat és az okleveleket. A Szakma kivaió ' tanulója országos versenyben a kőművestanulók közül Nagy Sándor és Ferenczi László, a Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat tanujói nyerték el az első helyet. Az ács szakmában Illés Márton és Jámbor László lett első, akik a Bm. Építőipari Válla­lat tanulói. A járműlakatosok versenyében a Budapesti Landler Jenő Járműjavító Üzem tanulója, Pukler Lá-szló került az első helyre. A pécsi döntőn résztvevő valamennyi ipari tanuló ezzel a verseny- eredménnyel elnyerte a szak­munkás-vizsgát, így három hó­nappal előbb megikapjáik a segédlevelet. S' Uj termelőszövetkezeti traktoros brigád a szocialista címért versengők sorában Elénk tavaszi színekkel fris­sen festett traktorok sorakoz­nak a baksai Ezüst Kalász Termelőszövetkezet gépkar­bantartó műhelyének udvarán. A műhely melletti salakos ré­szen éppen egy vetőgépen dol­goznak a szerelők. Olyan tisz­Tamás Károly ta, rendezett itt minden, mint­ha már a tavaszi gépszemlére készülnének. — Ha arra még nem is, de készülünk a szép tavaszi idő adta munkalehetőségek ki­használására — mondja Ta­más Károly gépcsoportvezető. — Most még nemigen lehet géppel a földekre menni, mert az éjszakai esőzések föl­áztatták a talajt. Belvizek is vannak még néhány mélyeb­ben fekvő területünkön, de remélem, ezek egy-két napon belül eltűnnék, és igazi ta­vaszi tempóban állhatunk a munkáknak. — Az bizony jő lesz, — te­szi hozzá Gammos Mihály, az egyik legrégibb brigádszerelő — ha már vállaltuk, hogy május 1-ig befejezzük a tava­szi kalászosok, valamint a cu­korrépa, burgonya és a kuko­rica vetését. Ez azonban csak egyik pont­ja a nemrég tett vállalások­nak. Vállalásaik néhány legfonto­sabb pontja: a termelés mennyiségi nö­velése és minőségi javítása; önköltségcsökkentés, takaré­kosság anyaggal, géppel fel­szereléssel; a legfejlettebb termelési ta­pasztalatok hasznosítása; a termelőszövetkezettel kö­tött szocialista szerződés alap­ján a tervezett normálholLd 10 százalékos túlteljesítése; az ősziek vetésének novem­ber 1-ig, a szántási munkák december 1-ig való befejezé­se; a gépállás minimálisra csök­kentése, valamint az erő- és munkagépek javítási anyag- költségének csökkentése az al­katrészek házi felújításával; az erőgépek éves üzemelé­sének biztosítása a tervezett Gammos Mihály alkatrész felhasználásával a munka- és erőgépek rendsze­res napi karbantartása; kampánymunkák idején a brigádszerelők rendszeres éj­szakai szolgálatának biztosi­háza táján” a fürdő berende­zése és felszerelése — toldja meg a vállalások felsorolását Vezekényi Béla brigádszerelő —, hogy munka után itt a munkahelyünkön tisztálkod­hassunk. Ezt társadalmi mun­kában vállaltuk, meg azt is, hop’' a községünkben létesí­tendő játszótéren elvégezzük a szükséges iparosmunkákat. A baksai termelőszövetkezet gépcsoportja összeforrott, szakmailag jól képzett trakto­ros és szerelő brigád. A gép­színben kijavítva, üzemképes állapotban várják a gépek a nagy tavaszi hajrát. Réger Antal knffliefctív látogatások, ta­pasztalatcserék más termelő­szövetkezetek gépkarbantartó műhelyeiben a szaktudás gya­rapítására; havanként egy-egy alkalom­mal részt vesznek politikai és szakmai oktatásokon. Az utolsó pont értelmében pedig minden hónap utolsó szombatján brigádértekezleten beszélik meg a végzett mun­kát. — A legsürgősebből telje­sítendő vállalásunk a „magunk Vezekényi Béla ÚTÉPÍTŐK. Arcukat már megfogta a * *■ nap. Karjuk szikkadt és inas. Te­nyerük vastagbőrű és repede­zett. Az országúton nincsen üzemi étterem. Ott van az árokpart ha fúj, ha esik, ha tűz a nap. Nyári melegben a szalonna megsül a szatyorban, táskában, a kenyér morzsáló- dik. Délben gúlába rakják a lapátokat, rádobják a kabá­tot. kalapot és esznek. És már nem is ülnek külön a dencs- háziaktól. Mint.. s mondjuk régebben ..; esztendőkkel ez­előtt. Amikor Zengői Antal brigádvezető — ma már mű­vezető — azt mondta: — A dencsházi telepieket beveszem a bandába. — Mit akar velük? Zengői megmondta mit akar: — Dolgoznak majd. Ée ak­kor keresnek. Föl is vette a telepieket; Csonka Lacit, Orsós Ferencet, Pincehelyi Jóskát, meg a töb­bieket. Pontosan nyolcat — ,.Nem lehet bennük bízni! Megunják a melót, aztán odébb állnak:..” Zengői tud­ta, hogy nem valamiféle jó­indulatú aggodalom diktálja ezeket az érveket, hanem a tartózkodás, a rideg elutasí­tás azokkal szemben, akik kint élnek a telepen. A bri­gádszálláson nem akartak ve­lük egy szobában aludni. De ez rég volt már. Nem is szí­vesen beméinek erről. Szé­gyellik; — Mit csinálnak Csonkáék? — kérdezem most Zengőit — Nagyszerű fiúk ezek. Iga­zam volt ötvenkilenc óta dolgoznak nálam, velük épí­tettem a vajszlói utat, aztán a hetvehelyit, meg most itt, Szentlászlóm Csonka Laci kitüntetést is kapott Sötét ünneplőbe öl­tözött a brigád, fehér ingbe, nyakkendőbe, a brigád okle­velet is kapott, most már a szocialista címet is viselik, a Közúti Útépítő Vállalat igaz­gatója nagyon barátságosan kezet rázott velük. Négyen tanulnak az általános iskolá­ban, leteszik a nyolc osztályt, mert Zengői Antal azt mond­ta nekik, a kubikosnak már nem elég csak a lapát meg a csákány. A héten esett az eső, föl­áztatta a talajt, az emberek otthon maradtak, de aztán hogy másnap kiderült az ég­bolt, reggel autó ment értük Dencsházára. Pincehelyi Jó­zsef is telepi, vele beszélge­tek, támaszkodunk az út szé­lén pihenő úthengernek. Mel­lettünk dömperek, teherko­csik húznak el, földet, homo­kot, követ hordanak. Szent- lászló főutcája most olyan, mint egy csatatér. — Dicsérik a telepieket — mondom neki. Zavarban vám — Dolgozunk kérem; Sokat, az igaz hogy sokat, mert ugye itten nem lehet bámészkodni de van pénz iS; — Mennyi? — Én a múlt évben, átlag­ban, havi kétezerkétszázat ke­restem; — Egy kicsit szezonmunka ez, Józsi. Télen nem lehet utat építeni — Nem, persze. De amikor nem volt itt munka, akkor a Kaposvári Cukorgyárnak ré­pát raktunk a vasútnál. Hat­hét hétig dolgoztunk, keres­tem három és fél ezer forin­tot Nagy a család. Három kislánya van. A leg­nagyobb tízesztendős, isko­lás, fizet utána százhúszat a napközi miatt a másik kettő még kicsi, és az óvodának nincs napközije. Ezért nem tud az asszony sem dolgozni, pedig szeretne. Kell a pénz. — Mire kell a pénz? — Vettem házat, harminc­ezerért Tízet kifizettem, a másik kétszer tízet két éven belül kell letörlesztenem. — Hol a ház? Rám néz és nyomatékosan ejti ki a szót A faluban. Bent a fa- luban. — A régi lakás? — Gunyhó. Mint a többi Vesszőből fontuk a falat, az­tán rá a vályogot Kicsi, meg aztán ; i. szóval gunyhó. Érti, ugye? Bólintok; Persze hogy ér­tem. El kell szakadni a telep­től Nőn az emberektől, ha­nem a füstös, nedves gúny- hók lélekölő világától. A falu­ban ott a mozi a tévé, be­jártak eddig is az asszonnyal néha a gyerekekkel. Az asz- szony a vidámságot szereti, József a futballmeccset meg a színdarabot. Könnyű elsza­kadni a teleptől? Nekik köny- nyü. Csonka Lacinak például már nehezebb; Mert Laci édesanyja — öreg már na­gyon — gunyhóban született, gunyhóban élte le eddig het­ven esztendejét Van egy kis kályha, melléje ül, ott szeret ülni és merengeni. Csonka La­ci már megvette a bontási anyagot is, kölcsönt is kapott, bent a faluban húzná tető alá a házat, két szobával, konyhával, egyebekkel, de a mama rázza a fejét. Nem megy; — Segítünk Lacinak, ha épül Most már valamelyik vasárnap hozzáfogunk. Kiás­suk a fundamentumot, meg­csináljuk mi magunk, ne ke­rüljön Lacinak pénzébe. — Az egész brigád? — Az egész brigád. Csonka egyébként már bri­gádvezető — Zengői Antal ta­nítványa és utóda, Hogy mennyire szeretik Lacit, az kiderül abból is, hogy Pince­helyi Józsi minduntalan em­líti a nevét: „Amikor a Laci azt mondta;;„A Laci is ott volt ? j„A Csonka is tudja.. — Nyáron, kiveszem a sza­badságom, megyünk cséplőgép mellé a Lacival. Tavaly is voltunk. Kerestünk vagy hét mázsa búzát, árpái Az árpá­ból két disznót hizlaltam, — egyiket levágtuk, másikat el­adtam három és fél ezerért. Befizettem a házba; — Minden évben erre megy el a szabadság? — Mindig; — Pihenni is kéne — mon­dom neki. — A kubikosmun­ka fenemód nehéz, kell a pi­henés. Éveken át csak min­dig hajtani egyszer meglesz a böjtje..; — Hozzászoktam; — Üdülőben volt-e? — Soha. Mehettem volna, de nem mentem. Hanem*... igaza van;.. egyszer majd. ha rendbe leszünk otthon a házzal, akkor majd az asz- szonnyal elmegyünk. Mert en is tudom, mi a szép meg a jó. Láttam a tévében, hogy a Balatonon nyáron milyen az élet Csak hát... nag künk az elmaradásunk kell hoznunk ... évszázados. De behozzák, talán éppen ezen az or­szágúton, amelyet most gé­bekkel építenek, s amelyen valamikor, őseik talán, pony­vás szekéren rótták keserves éveiket Rab Ferenc A f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents