Dunántúli Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-27 / 73. szám

' MS. MÄKCOTS TL napló 3 Elveszett milliók 4 népi ellenőrzés tapasztalatairól és a pécsi járásbíróság munkájáról tárgyalt a városi tanács végrehajtó bizottsága A meaSgaadaságii termelő­szövetkezeti termelésben a ta­gak érdekeltté tétele igen lé­nyeges munkaszervezési té­nyező, a mai viszonyok közt elsődleges szerepet tölt be. Ahol ezt felismerték és alkal­mazzák, ott a közös termelés szilárdabb alapokon áll. Kifizetődik a tejtermelés Bizonyításként szeretném elemezni a Baranya megyei Tejipari Vállalat felvásárlási területéhez tartozó tsz-ek tej­termelésének, tejértékesítésé­nek egy-két problémáját. A termelőszövetkezeti gaz­daságokban a tehéntartás nél­külözhetetlen része a gazdál­kodásnak, azonban a tehené­szet jövedelmezősége több tsz- ben nem éri él a megfelelő szintet. A szövetkezetek egy részében néma legszívesebben foglalkoznak ezzel az ággal, mondván, kifizetődőbb és jö­vedelmezőbb a szarvasmarha-, sertéshizLalás, baromfitartás, stíb. A jelenlegi tejár mellett nyugodtan leszögezhetjük, hogy ez az álláspont helytelen, mert a tehenészet megfelelő szintien komoly jövedelmet je­lent, érdemes foglalkozni ve­le. Ez a szint elsősorban az egy tehénre eső évi tejterme­léstől a megtermelt tej zsír­százalékától és az egy tehénre e ő évi tejértékesítés mennyi­ségétől függ. A Baranya megyei termelő­szövetkezetiek a megtermelt telnek kb. csak 60 százalékát adják át a tejiparnak — s ez alacsony, szemben az állami gazdaságok közel 80 százalé­kával. Ennek oka főleg, hogy a borjakkal sokat itatnak fel, nem használják ki a mester­séges borjúnevelés adta lehe­tőségeket. Természetes, az ÉM Baranya megyei Áll. Építőipari Vállalat Pécs, Rákóczi út 56. sz. közületek részére ŰJ cserépkAlyiia ÉPÍTÉSÉT VÄLLALJA. O Megrendelés esetén cse- répkályha-méretet és egyszámlaszámot ké- , rünk közölni. alacsony százalékhoz hozzájá­rul az egy tehénre eső ala­csonyabb tejtermelés is, de ennél még szembetűnőbb a felvásárolt tej alacsony zsír- százaléka. Alacsony a tejzsírszázalék A Baranya megyei Tejipari Vállalat területén 1964. évben felvásárolt tej zsírszázaléka szektoronként a következőkép­pen alakult: Termelőszövetkezet: 3.69% Háztáji: 3.79% Állami gazdaság: 3.75% Egyéni: 3.81% Láthatjuk, hogy a közös gaz daságoké a legalacsonyabb. Ez nem magyarázható meg csupán a tartási és takarmá­nyozási viszonyokkal. Az ál­latgondozók, fejők premizálá­sával, anyagi ösztönzésével a fenti zsírszázalókot feltétlen lehetne emelni, hisz nem két­séges, hogy munkájuk minő­sége erősen befolyásoló té­nyezőként hat. Példának sze­retném felhozni a berkeséi Kossuth Termelőszövetkezetet 1964. májusától bevezették a fejők premizálását, mely sze­rint 3.6 zsírszázalák felett min­den kifejt liter tej után 0.1 százalékos emelkedés esetén 2 fillért kaptak az alapmunkaegy­ségen kívül premizálásként. S mit eredményezett ez? Néz­zük meg talán számokban! Átadott tej zslmzázaléka Hónapok: 1963-ban: 1964-ben: Május 3,67 3.78 Június 3.56 3.70 Július 3.58 3.69 Augu'=ztus 3.79 3.81 Szeptember 3.93 4.02 Október 3.79 4.03 November 3.64 4.00 December 3.78 4.00 Átlag zsírszázailék 3.71 3.85 Tehát a különbség 0.14 szá­zalék, ha ebből a premizálási javára csak 0.1 százalékot írunk, akkor 1963-ban 430 kg zsírt adhatott volna el a Tej­ipari Vállalatnak. A tej zsír 57 forintos alap­árát számítva a fenti mennyi­ség kereken 25 000 forint ér­tékű, amelytől a gazdaság el­esett. (Nagyüzemi és tbc-men- tes felár hozzászámítva, közel 26 000 forint). Vállalati szin­ten számolva 1964-ben a szö­vetkezetektől vásárolt 27.5 millió liter tejnek 3.69 zsírszázalék­ról 3.79 zsírszázalékra való emelése esetén a gazdaságok­nak kereken 1.5 millió forint­tal többet fizetett volna ki a Tejipari Vállalat csak tejár­ként, amihez még hozzájön a tbc-mentes és nagyüzemi felár. A Tejipari Vállalat ennek el­lenében 345 mázsa vajjal töb­bet tudott volna gyártani, ami az élelmezésben komoly több­letként jelentkezhetett volna. Premizálni az állatgondozókat! Szövetkezeteink kisebb ré­sze e lehetőségeket felismerte és rendszeresíti az állatgondo­zók, fejők premizálását, fgy például a véméndd Egyesült Lenin Termelőszövetkezet is 1964. február 1-ével bevezette a fejő dolgozók premizálását. Erős Péter szakmérnök, Bm. Tejipari Vállalat Pécs megyei jogú Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága március 26-án délelőtt a ta- nácshóz v. b.-termében ülést tartott, melyen többek között jóváhagyta az 1965. évi taná­csi és KÖFA-költségvetést, valamint az 1964. évi összesí­tett költségvetési és KÖFA zárszámadást. A költségvetési jelentés tu­domásul vétele után a végre­hajtó bizottság a Baranya me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság 1964-ben végzett munká­járól és tapasztalatairól szóló jelentést hallgatta meg. 1775 népi ellenőr 1964-ben a megyei NEB 21 témában folytatott orszá­gos jellegű vizsgálatot és 19 témában saját kezdeményezésű ellenőrzést tartott. Az elmúlt évben 125 közérdekű és 58 magánpanasz érkezett a bi­zottsághoz. Az ellenőrzések 1091 egysé­get érintettek. E vizsgálatokat 1688 népi ellenőr bevonásával hajtották végre. A vizsgálatra fordított napok száma 4000 volt. Az év végén a megye te­rületén 1775 népi ellenőrt tar­tottak nyilván. A megyei népi ellenőrzés munkáját hét szakcsoport se­gíti, melyek elsődlegesen a szakmai tanácsadó szerepét töitik be. A szakcsoportokban az adott terület legjobban képzett, kimagasló ellenőrzési tapasztalattal rendelkező szak­emberei dolgoztak. Részletesen ismertette a je­lentés a NEB által lefolyta­tott vizsgálatokat is. A népi ellenőrzéssel kapcso­latos napirend után a végre­hajtó bizottság dr. Rendeld Sándor a pécsi járásbíróság elnökének tájékoztatója alapján a járásbíróság munká­járól és a népi ülnökök tevé­kenységéről tanácskozott. Dr. Rendeki Sándor beszá­molójában hangsúlyozta, hogy társadalmi rendszerünk erő­södésével fokozatosan csökken a politikai ügyek száma. En­nek jellemző adata, hogy az elmúlt évben mindössze egy izgatási ügyben folytatott a járásbíróság büntetőeljárást. Viszonylag gyakrabban jelent­kezik a garázdaság bűntetté­nek elkövetése. Az elmúlt év­ben több olyan ügyben is el­járt a bíróság, amikor csalá­don belül a szülők nem biztosították a gyermekek gondozását, nevelését. Növekvő tendenciát mutat a foglalkozás körében elköve­tett bűnesetek száma. Külö­nösen gyakori ez a közúti forgalomban részt vevő gépko­csivezetőknél. A társadalmi tulajdon elle­ni bűntettek száma változat­lanul magas. A társadalmi tulajdon kárá­ra elkövetett esetek jelentős részénél az elkövető büntetlen előéletű. Ennek megfelelően a járásbíróság az ítélethozstál­nál azt az elvet követi, ogy az ítélet nevelő jellegű le­gyen, míg a visszaesőknél szi­gorúbban lép fel, s hosszabb I szabadságvesztést alkalmaz. A házassági >erek szám- I szerűen nem emelkednek ugyan, de változatlanul igen je­lentősek. A kiváltó okok kö­zött leggyakoribb az alkohol, a fiatalon kötött házasságok megalapozatl ansá ga. A járásbíróság munkájáról szóló tájékoztató kiemelte a népi (ilnökök fokozódó szere­pét. A jelenleg működő 202 népi ülnököt 1963-ban válasz­tották. Kivétel nélkül vala­mennyien szívesen vesznek részt a bírósági munkában, kellő élettapasztalattal és po­litikai öntudattal rendelkez­nek. Egy-egy hónapig tartó bírósági működésük ideje alatt három alkalommal to­vábbképzésen vesznek részt. Továbbképzésüket szolgálja továbbá a TTT-tel közösen szervezett „ülnökök akadé­miája”. Dr. Rendeki Sándor beszá­molója kiemeli, hogy az ül­nökök egyre aktívabbak, s mind többen számolnak be bí­rósági tevékenységükről hiva­tali idejük lejárta után vá­lasztóik előtt. A végrehajtó bizottság ülé­sén a megvei bíróság elnöke, dr. Deli István is részt vett, s hozzászólásában hanesühTz- ta, hogy a munkáltatók egyre jobban megértik az ülnökök megb'zatásának fontosságát: mind kevesebb a munkahelvj akadálvoztatások száma. A végrehaitó bizottság a táiékoz- tatót elfogadta, s a népi ülnö­kök további munkájával kap­csolatban összevont ülnök-ér­tekezlet megtartását javasolta. A március 26-i ülés naoi- rendjén ezeken kívül még több jelentős programpont szerepelt. Gábriel József osz­tályvezető jelentése alaoián megtárgyalták a pedagóensto- vábbképzés helyzetét, dr. Pus­kás Ödön beszámolója alapián pedig értékelték az iskola­egészségügy feladatait. KILINCS K ilincset — ablakra ajtóra — lehet csinálni rézből, alumíniumból, műanyagból. Rezet felhasználni erre a célra — pazarlás. Marad az alumínium és a műanyag. Az Építésügyi Minisztérium Építőipari Főigazgatósága — 8757/MÜ. 1964. XL 25. — számmal azonban felhívja a vál­lalatok figyelmét arra, hogy ^. a lakóépületek nem teszik szükségessé az alumíniumkilincsek beépítését, ezért mű­anyag...” satöbbi. Vagyis középületek — mondjuk iroda­házak, iskolák — ajtóira, ablakaira szabad alumínium­kilincset tenni, lakóépületekére nem. S azért nem, mert a műanyagkilincs a lakásban hosszabb életű, hiszen közel sincs kitéve használatnak oly nagy mértékben, mint egy középületen. Ez derül ki a körlevélből. S mi derül ki a gyakorlatban? Az, hogy ajtón, ablakon, szellőző-ablakon egyaránt hasznavehetetlen a műanyag. Két-három hónap alatt le­törik, vagy ha nem, megreped, a facsavar-ágynál kiszakad és kidobható a szemétbe. Nem baj, ha műanyaggal igyekszünk pótolni valamit. Sőt! De a műanyag csak akkor jó. ha rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel az eredeti anyag. Számta­lan olyan iparcikkünk van, amely műanyagból készült és jobb, mint a helyettesített anyag vagy alkatrész. Ez* el­várhatjuk a kilincseknél is. Nehéz l"nne kideríteni, kJ a feltalálója az új lakóépületeken látható több ezer műanyag- kilincsnek, vízcsapnak Demégisii'öleitt volna felszerelésekre csak akkor engedélyt adni, amikor már bebizonyosodott, hogy az újítás vagy találmány, vagy mindegy minek ne­vezzük, tökéletes. R. F. A KEZDEMÉNYEZÉSEK, példamutatások, rekordtelje­sítmények üzeme. Ha sorra venném e három jelzőt, kö­tetnyi összefoglaló illetné valamennyit. Nem monda­nék sokat, ha azzal kezde­ném, hogy ebben az üzem­ben 700 főt magábafoglaló, huszonegy szocialista bri­gád dolgozik 100 százalékon felüli éves átlagteljesít­ménnyel. Talán az üzem­vezetői iroda elismerő pla­kettekkel, „Élüzem”-okleve- lekkel tapétázott falai som­mázzák leghívebben Béta­akna helyét és szerepét a Mecseki Széntröszt bánya­üzemei között Nem mondanék újat az­zal, hogy sehol más ipar­ágban nincs akkora jelentő­sége az egymásrautaltság­nak. bajtérsiassáanak, mint a bányászatban. Még sző­kébb értelemben a Béta-ak­nai bányászkodásban. Saját szememmel, fülem­mel tapasztaltam egyik bi- xonyítékát is ennek. Vala­melyik vájár (nem jegyez­tem fel a nevét), kicsit in­dulatosabban a kelleténél reklamált valamit az üzem­vezetőnél. Türelmes meg­hallgatás, némi egyezkedés után sem jutottak megol­dásra és az üzemvezető csak annyit mondott vagy inkább kérdezett: — Szocialista bri­gádban dolgozik maga? — Én, abban. — És annyian sem talál­tak helyes megoldást? — Beszéltünk róla. — Csak beszéltek? — Hát... hát... <— Hát, akkor szóljon új­ra, ha nemcsak beszéltek, hanem tárgyaltak is róla. — Értettem Gungl elv­társ. Semmi sértődés, semmi el­vörösödés, pedig valami ilyesmit vártam a kurta el­igazításra. Mégsem ajánlanám, hogy válogatás nélkül minden üzemben átvegyék a veze­tők Gungl elvtárs módsze­rét. Neki azonban jussa van rá Nemcsak neki, hanem Béta-akna valamennyi mű­szaki vezetőjének is. S itt következik a másik jelző, a „példamutatós” rövid felvá­zolása. Példát mutatni nem könnyű dolog. Rösös, nehéz út vezet hozzá és Gungl elvtárs bejárta ezt az utat. ügy eligazodik ma már a rendkívül bonyolult szén- termelés, bányaművelés sok ezer tonnákban, millió fo­rintokban mért labirintjai­ban, mint más ember a nyílegyenes utcán. így viszont már nem ne­héz példát mutatni. „Csak” annyi kell hozzá, hogy na­ponta bejárja a fejtések, az elővájósok nehéz levegőjű folyosóit. Na, és annyi még, hogy meg is álljon ott, ahol valami akadozik. És ne csak megálljon, hanem bele is avatkozzon a dolgokba, ha szükségét látja. Bizonyít­son. Persze, nem a puszta bizonyító-virtus kedvéért, hanem őszinte segítőszán­dékkal. Itt kezdődik a példamu­tatás. S nemcsak kezdődik, hanem kamatozik is. Oly­annyira, hogy a műszakiak­tól a brigádcsillésig hétszáz ember hasonló példamuta­tásért verseng. Mégis, ami­kor megkérdeztem, kik in­dították el, kik fejlesztet­ték tömeges méretűvé, kité­rő válaszokat kaptam. A szocialista címet ötödször elnyerő Papp Lajos brigád­vezető egyenesen tiltako­zott — Nem tudom miért akarják erőnek erejével ránkfogni, hogy a mi bri­gádunk volt a kezdeménye­ző. Hiszen a Müller- és a Pfeiffer-brigád Is abban az időben nevezett be, amikor a miénk. Ök is ötször nyer­ték el és hatodszor is meg­pályázták a szocialista cí­met S amikor Szolnok Miklós szb-titkár közbeszólt, ő is azt pártolta, amit Papp La­jos mondott az előbb. — Nehéz ma már eliga­zodni ebben, de talán nem is ez a fontos. — És lírai fordulattal hozzátette még: — Ne azt nézzük, hogy ki dobta be a kavicsot a víz­be, hanem a gyűrűzését fi­gyeljük. Az a szép. SOROLNI KEZDI a há­romszoros, a kétszeres, az egyszeres szocialista brigá­dok eredményeit, s egyik­másikánál el is időzik ke­veset — Itt van sok közül az Aranyos-brigád. Aranyos Pista csapata. Ök még „csak” kétszeresek, de amit most januárban műveltek, ahhoz hasonlót országosan is bajo­san találnánk. Százötvenöt folyóméter gurítót hajtot­tak ki egy hónap alatt De azért nem hagyja ki a „gyűrűzés” hullámbörőit sem. A zátonyokat, amelyek ellen nem sokat használ a legjobb szándék, a legjobb akarat sem. — Nem is tudom minek nevezzem — töpreng rajta. — Bürokráciának vagy te­hetetlenségnek, de tény, hogy mi isszuk meg a le­vét. Sok a sérültünk, külö­nösen sok a kézsérülés. Csak amióta én itt vagyok, nem is tudom, hányszor reklamáltam már védőkesz­tyűért Nagy Ferenc, a verseny- felelős — szól közbe. — Ne hagyd ki Miklós, hogy azért küldtek vagy tízféle mintát belőlük, de milyeneket? Megmutassam a „lovagkesztyűt”? Néhány percre elszalad valahova, és már hozza is az apró, szemkápráztatóan fényes láncszemekből font négyujjas vaskesztyűt és az ölembe dobja. — Toldi Miklós idejében viselhetett ilyet a cseh vi­téz — mondja, és tényleg ráillik a hasonlat, ökölre húzva inkább bajvívásra volna alkalmas, mint mun­kára. Csak növelné a bal­eseteket. Papp Lajos is megmérge­sedik. — Hát ilyenekről akartam én beszélni Pesten, a szo­cialista brigádok értekezle­tén. Meg akartam mondani, hogy akik ezt kiagyalták, azok nagyon keveset ko- nyíthatnak a bányamunká­hoz. Sajnos nem kaptam szót. Nagyon sok volt a jelentkező. Pedig jócskán összegyűj­tötte, „rázósan” fogalmazta meg a mondanivalóit. Meg akarta kérdezni, miért nem kapnak elég zománccsúsz­dát, fejtőnyársat, fejlámpát és egyéb olyan elemi szük­ségleteket, amik nélkül nem sokat ér a lelkesedés, a ver­senylendület. El akarta mon­dani, hogy néha órás kiesé­seket okoz egy-egy bányász­nál a fejlámpa kiégése. Kí­sérőt kell adni a bányász mellé, hogy egyáltalán ki­találjon a „napra”. Vagyis elég, ha egy ilyen lámpa elromlik és két bányász esik ki órára, fél órára a ter­melésből. — Aztán javaslatot is akartam tenni — veszi elő a haszontalanná vált fel­szólaló jegyzetblokkot. — Csak itt a Béta-aknán három olyan brigád van, amelyik ötször nyerte el a szocialista oklevelet. De van­nak háromszor nyertes bri­gádjaink is. Javasolni akarta, hogy meg kellene valamiképpen különböztetni egymástól a szocialista brigádokat. Ne legyen mindegy, hogy egy brigád először vagy ötödször nyerte el a címet. Nem anyagi, jutalmazási megol­dásokra gondol, hiszen azt nem a címük, hanem az eredményeik után is meg­kapják. Inkább olyasvala­mire, ami rangot, fokozatot, elismerést ad a több éve ki­válóan dolgozó szocialista brigádoknak. Azért meg­nyugodott, hogy a felszóla­lás eredetijét otthagyta az elnöki asztalon. Biztosan el­olvassák, biztosan megfon­tolják minden sorát. PAPP LAJOS BRIGÁD­JA szociális alapot létesí­tett a félrerakott pénzek­ből, jutalmakból. Hosszú hónapok óta keresve keres­nek hozzá egy igazán rászo­ruló családot vagy inkább gyerekeket, akit felnevel­nek, iskoláztatnak belőle. Művezetők, műszakiak, föld alatti és külszíni mun­kások versengenek egymás­sal a naponkénti „egy fő — egy forint” jelszóval indí­tott takarékossági mozga­lomban. Vladár Ferenc la­katosainak szocialista bri­gádja is „patikát” teremtett a körzetében. Tetőt emeltek a külszínre szorult vitlák. szivattyúk, szalagdobok, szerszámok fölé és gondos szortírozással még a legki­sebb szegecs is helyet, ran­got kapott az emeletes re­keszekben. Az ő jelszavuk: „Gépet, szerszámot műszak­ra készen!” Ha szükséget látják, még vasárnap is be­mennek, és fizetség nélkül is éppúgy serénykednek, mint a köznapokon. Köte­lezi őket a fogadalom: a szocialista brigád címe mel­lé megszerezni a szocialista műhely díszoklevelét is. Példamutatás ez a javá­ból. Szocialista, kommunis­ta példamutatás. F. G*. i

Next

/
Thumbnails
Contents