Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

Vtlág proletárjai, egyesüljetek! DunCmiQll naplö Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ X XII. ÉVFOLYAM, M.SZÄM Ara so fillér 1965. FEBRUÄR 12., PÉNTEK Politikánk elvileg megalapozott, gyakorlatban kipróbált és bevált As országgyűlés csütörtöki ülése . Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim, Kedves Elvtársak! Felszólalásomban — a tel­jesség igénye nélkül — belső helyzetünk, munkánk és kül­politikánk néhány kérdésével kívánok foglalkozni. Politikai kérdéssel kezdem. Mindenki jól emlékszik arra, hogy a múlt év őszén, amikor közvéleményünk számára vá­ratlanul személyi változás történt a Szovjetunió párt- és állami vezetésében bizonyos nyugtalanság jelentkezett ná­lunk a szocializmus híveinek széles köreiben. Az foglalkoz­tatta az embereket, nem vál­tozik-e a Szovjetunió politiká­ja. nem változik-e nálunk a párt- és a kormány politi­kája? Ebben a helyzetben is meg­mutatkozott, milyen nagy Ma­gyarországon a rokonszenv a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eszméi, a Szovjetunió általá­nos politikája iránt. Megmu­tatkozott az is, .mennyire erős és milyen mély gyökereket vert, mi­lyen nagy támogatást élvez az országban, a tömegeknél pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a kor­mány politikája. Abból az általánosan és egy- b hangzóan kifejezett kíván­ságból, hogy ne legyen sem- rr féle fordulat, változás a po­litikában, talán minden más­nál világosabban és meggyő­zőbben kitűnt, hogy a magyar nép nagyra értékeli pártunk vezetését és a szocialista épí­tésnek azt a gyakorlatát, amely az utóbbi években ná­lunk kialakult. A nemzetközi közvélemény rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikája nem vál­tozott. A magyar közvélemény ugyancsak rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt politikája sem változott. Ez mind párttagságunknak, mind egész népünknek mély megnyugvást, s megerősödött biztonságérzést adott. AZ említett őszi napok — mint minden ilyen helyzet — nagy tanulságokkal szolgáltak ez emberek megítélése [ pontjából is. Ilyenkor imitat- ' kozák meg igazán, ilyen hely­zetben, hogy ki, hogyan, mi­lyen szilárdan áll a lábán, ki bizonytalankodik? Ilyenkor az is szembetűnőbb — s jó, ha ezt nem feledjük, hogy politikánknak, rendszeriünk­nek nemcsak szilárd hívei vannak, nemcsak bizonyta­lankodók vannak, hanem akadnak politikánknak, rendszerünknek ellenzői és ellenségei Is. A politikánkkal, rendszerünk­kel szembenállók száma az or­szágban a nép tömegeihez, a szocializmus őszinte híveinek számához mérten csekély, de mégis, ilyenek is vannak. Van­nak jobboldaliak, akik szün­telenül lemondásokról, a kor­mány, a rendszer bukásáról álmodoznak és suttognak. És akadnak úgynevezett „balol­daliak” is, akik, mint mond­ják, változatlanul az „igaz*, harcos, keménykezű vezetés" idejének visszatértét várják. Ezek hiábavaló és dóré re­ménykedések. Némely vallási szekta pap­jai hetenként egyszer megjó­solják a világ végét, a párt- és kormányellenes jobboldali elemek hozzájuk hasonlóan, immár húsz esztendeje min­den héten megjósolják a népi demokratikus rendszer végét. Ha ez a vég nem következik be, nem zavartatják magukat és újból megjósolják; az iga­zán semmibe sem kerül ne­kik. Ezek az emberek azok, akiknek minden jó, legyen az az építő munka nehézsége, a nemzetközi helyzet bármely eseménye, fagy, árvíz, vagy aszály, ha az feltevésük sze­rint rossz a népnek és nehézsé­get okoz a rendszernek. Jó nekik jobboldali reményeik táplálására és rémhírterjesz­tésre János pápa halála. Gold- water — az azóta csúfosan megbukott — amerikai elnök­jelölt egy kommunistaellenes, uszító beszéde, Hruscsov fel­mentése, egy nyugati állam­férfi várt, vagy akár egy szov ­jet államférfi számukra vá­ratlan magyarországi látoga­tása. Bár ezek a kávéházi konrádok ezt semmiképpen nem akarják tudomásul ven­ni, az idő már eljárt felettük, s népünk szerencséjére az ese­ményekre nincs, és soha töb­bé nem is lesz befolyásuk ná­lunk« Politikánk elvileg megala­pozott, a gyakorlatban kipró­bált és bevált. Pártunk önálló, országunk szuverén, fejlődé­sünk minden kérdésében vá­lasztott legfelsőbb párt- és ál­lami szerveink döntenek. A magyar nép magáévá tette a szocialista társadalom teljes felépítésének programját, s az út mentén elmaradozó madár- ijesztőkre pillantást sem vet­ve, minden akadályon át fel­tartóztathatatlanul halad előre történelmi útján. (tape). Kincs erő, amely politikánk fő irányvonalát megváltoztathatná Jó lenne, ha itthon is és ha­tárainkon túl is végre min­denki megértené, hogy noha az élet új és új kérdéseket tűz napirendre, és a dolgok ter­mészetes rendje szerint időről- időre személyi változások is vannak a tisztségeikben, politikánk fő irányvonalát megőrizzük és továbbfej­lesztjük, megvédjük minden féle torzítási kísérlettel és mindenkivel szemben. Azért hangsúlyozom ezt, Tisztelt Országgyűlés, mert alá kívánom húzni, hogy politi­kánk nem a napi konjunktú­rától függ. Politikánkat a horthysta hitlerista fasiszták ellen, a néphatalomért, a sze­mélyi kultusz ellen, az ellen- forradalmi felkelés ellen ví­vott harcokban, súlyos küz­delmek egész korszakán át együtt kovácsolta ki a párt, a munkásosztály, a nép, s az ér­vényes a szocialista Magyaror­szág teljes felépítésének egész Időszakáira. Nincs ma erő, amely politikánk fő irányvonalát megváltoztathatná. Ennek tu­datában élhet és dolgozhat nyugodtan népünk, minden honfitársunk. Tiszteit Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ami a jelen ülésszak napi­rendjén lévő 1965. évi, mind­Kádár János, Szabados János, Kerkay Andrásné és dr. Haklár Margit az országgyűlés szünetében. két fő tételében kereken 98 milliárd forintot, ezen belül 174 millió forint bevételi több letet előirányzó költségvetést illeti, az tükrözi és meghatá­rozza egy esztendő egész gaz­dálkodását, a szocialista építés erre az időszakra szóló üte­mét. A költségvetés ország- gyűlési vitája maga éppen úgy, mint az üzemekben, in­tézményekben folyó tanácsko­zásokon a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek közgyűlései örvendetes módon bizonyítják, hogy a gazdasági és kulturális építés időszerű kérdései mindinkább foglalkoztatják társadalmunkat és a szó tel­jes érteimében közüggyé váltak. Befejeztük a szocialista társadalom alapjainak lerakását A maavar néosazdasáe ál­talános helyzetéit s fejlődésé­nek ütemét legjobban valóban második ötéves tervünk ed­dig eltelt első négy évi telje­sítésének fő adataival szemlél­tethetjük. A négy esztendő alatt, mint erről már ismétel­ten szó volt, a nemzeti jöve­delem 23 százalékkal, az ipari termelés 40 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 10 százalékkal, az áruszállítás 32 százalékkal növekedett. A be­ruházásra és felújításra fordí­tott összeg 1964-ben kereken 26 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban. A négy év alatt a termelékenység az ál­lami iparban 22 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági felvá­sárlás 26 százalékkal emelke­dett. Ugyanezen idő alatt a munkások és alkalmazottak reálbére 9 százalékkal, egy fő­re eső reáljövedelme 18 szá­zalékkal, a parasztság reál­fogyasztása 13 százalékka’ a kiskereskedelmi forgalom 25 százalékkal nőtt. Nem volna azonban pontos ez a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy ez alatt az idő­szak alatt a beruházási tervet 13 szá­zalékkal túlteljesítettük, a honvédséget korszerű fegy­verzettel láttuk el, előte­remtettük a szükséges anya­gi fedezetet a mezőgazdaság szocialista átszervezéréhez, s mindvégig pontosan eleget tettünk nemzetközi fizet é'i kötelezettségeinknek is min­den irányban. A társadalmi forradalom oly nagy jelentőségű kérdését, mint a mezőgazdaság szoeia­(Folytatás a 3. oldalcnu) Az országgyűlés csütörtökön folytatta az 1965. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sán­dor. Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel 10 óra után Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megbízásából Péter János külügyminiszter eljuttatta hozzá a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának üzenetét a délkelet-ázsiai agresszióról. Az országgyűlés elnöke tegnap megkapta a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamará­jának a világ valamennyi parlamentjéhez intézett felhívását is, a Német Szövetségi Köztársaságban a náci és háborús bű­nök üldözése megszüntetésének megakadályozása tárgyában. Az országgyűlés elnöke az üzenetet és a felhívást előzetes tárgyalásra kiadta az országgyűlés külügyi bizottságának és szétosztotta a képviselők között. Az elnök javaslatára az országgyűlés úgy határozott, hogy a külügyi bizottság jelentését a költségvetés tárgyalásának befejezése után tűzi napirendre; Ezután folytatódott a költségvetési vita, A költségvetési vitához hozzászólt Nagy Antal Komárom megyei, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Zala megyei, Mihályi! Ernő Nógrád megyei, Rameisl Ferencné Baranya megyei (beszédének ismertetésére vissza­térünk) képviselő. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatták a tanácskozást. Elsőnek Veres József munkaügyi miniszter emelkedett szólásra, majd Petii Gábor Csongrád megyei, Bo- Iodár Alajosné Hajdú-Bihar megyei, Martin János budapesti, Gonda György Vas megyei, Pankovits Józsefné Bács-Kiskún megyei, Bódi Sándor Szabolcs-Szatmár megyei, Mázi József budapesti, Dénes Sándor budapesti, Hegedűs Lajos Somogy megyei, Nemeslaki Tivadar Komárom megyei képviselő hozzá­szólása hangzott el. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents