Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

Baranya mexőgaxdaságánah hünx éve Ma már a legtöbb mező­gazdasági munkához rendelke­zünk megfelelő erő- és mun­kagépekkel. Az olyan nehéz fizikai munkát igénylő felada­tot, mint az aratás, teljesen gépesítettük. Baranyában — z utóbbi években — rohamo­san fejlődött a gépi aratás: 1958-ban 13.6 százalék 1960-ban 38.3 százalék 1962-ben 73.8 százalék 1964-ben 88.0 százalék Nagydob«»® 3622 Rózsafa 3484 Szigetvár 3190 A földművelésben szántó, vető, betakarító, rakodó és szállító gépek segítik a pa­rasztot, de megkezdtük az ál­lattenyésztés gépesítését is. Míg 1935-ben mindössze 297 Hofherr pöfögött a baranyai földeken, addig 1957-ben 23, 1963-ban 1421, tavaly pe­dig 1886 erőgép szolgálta a tsz-gazdaságokat. Nem ritka­ság, hogy egy-egy tsz-ben az erőgépek száma már megha­ladja a 20-at hold szántó 21 erőgép hold szántó 21 erőgép hold szántó 24 erőgép 2. Vegyszerrel 2.5 mázsa többlet A kemizálás elengedhetetlen a korszerű nagyüzemi gazdál­kodásban. A megye gazdasá­gaiban a vetésterületnek csak­nem a feléről száműzték a kapát. A vegyszernek azonban nemcsak ez az egyedüli elő­nye. Használata következtében éppen a gyomtalanság miatt 2.5 mázsával emelkedtek a holdanként! hozamok. A műtrágya felhasználása évről évre nő. Ma ott tar­tunk, hogy a termelőszövetke­zetek nemcsak elérték, hanem összes mennyiségben él is hagyták az állami gazda­ságokat. Míg 1958-ban a megyében forgalomba hozott műtrágya 65.2 százalékát az állami gazdaságok, 12.2 száza­lékát a tsz-ek szórták ki, ad­dig 1961-ben az állami gazda­ságok 37.6, tsz-ek pedig már 8' S százalékban részesültek e műtrágyából. \z egy holdra jutó átlag is rí mm os an emelkedett: 1938-ban 7, 1957-ben 24,7, 1958-ban 55.1, 1959-ben 82.2, 1961-ben 103.6, 1963-ban 171.5 kiló műtrágya jutott egy hold­ra Például 1958-ban Bárá­nyé ban a tsz-ek 24 219 tonna mórágyát használtak fel, 196' ban pedig már 71174 tormát. 5. Ontözőfürtök tízezer holdon A öntözéses gazdálkodás túl; ónképpen csak most kéz meghonosodni igazán Bs h ában: 1958-ban 295 hol­ds 1960-ban 613 holdat, 190 ben 830 holdat, tavaly pedig 20 228 holdat öntöztek. Az öntözéses gazdálkodáshoz több tíz holdas víztárolók szükségesek. Ezeknek egész sora — számszerűit 281 — épült az utóbbi években. A víztárolóknak nemcsak az ön­tözés az egyedüli hasznuk, mellette hal tenyésztés re, vízi­szárnyasok nevelésére alkal­masak, amint ezt jól mutatja a belvárdgyulai tsz példája, ahol a megyében elsőnek épült hármas hasznosítású víztároló. 4. Igényesség ■— nagyhozamú fajták A felszabadulás óta sok új nagyhozamú növényfajtát ho­nosítottak meg megyénkben, így az intenzív és félintenzív fajták ma már a vetésterület kétharmadán hoznak bőséges termést. Ezeket a fajtákat — mint a külföldről átvett San Pastore vagy a szovjet Be- zosztája — csakis a nagyüze­mekben képesek jövedelme­zően termelni, mert itt meg­adhatnak mindent, amit a nö­vény megkíván, és a termelés technológiáját úgy alakítják ki, hogy biztosítsa a legmaga­sabb hozamokat és jövedel­met. A nagyhozamú fajták termesztése, a korszerű ter­melési mód a termésátlagok­ban realizálódott. 1931 (q/kh.). 1960 1962 Búza 8,5 9,6 12,6 őszi árpa 8,3 10,9 13.0 Kukorica 12,5 16,1 19,4 Cukor­répa 121,6 156,2 140,0 Az állattenyésztésben is tért hódítanak a nagyhozamú faj­ták, így például 1961-ben az addig vegyes állományt fehér hússertéssel cserélték fel Ba­ranyában. A baromfiállomány­ban a gyorsan fejlődő és ma­gas tojáshozamú fajták az uralkodók. Az állatállomány thennyiségi fejlődését e szá mok bizonyítják: Szarvaemartis Eb bfll tehén Sertés Juh 7 700 2 900 20 800 5 700 57 400 22 000 144 100 38 100 79 800 30 100 248 100 85100 5. Szakosítás és szaktudás Ma már a mezőgazdaságban «so ki sem lehet univerzális szel umber. Külön kell szak­ember a gépekhez, a vegysze rek szakszerű használatára, az öntözéshez, a kertészkedéshez, de még az olyan általánosnak hitt munka is, mint az állat­tenyésztés nagy szakmai fel­zúltséget követel. Baranyában jelenleg sok tsz élén már egyetemet vagy főiskolát végzett elnök, főag- ronómus, főkönyvelő áll. Né­mely gazdaságban szakmérnök írá nvítja már a gépészetet, a nö iy védelmet, az állatte- aúsztést, a kertészetet, mint például a mágocsi Béke Tsz ben. Egyetem Közép V. Szak- Bzakisk. tani. Elnök 13 59 31 f'agronó­mus 55 86 2 Főköny­velő 19 .. éS. . 88 A szakemberképzés takaré­kosságot is jelent. Szakértő kezekben hatékonyabban al­kalmazzák a termelési módo­kat, kevesebb ráfordítással többet lehet termelni. Alig egy emberöltővel korábban a me­zőgazdaságban a hagyományos termelés volt a jellemző. Év­tizedek múltak el anélkül, hogy jelentősebb változások következtek volna be. A pa­raszti mesterség apáról fiúra szállt és alig egy-két szakma önállósult, mint a gőzeke gé­pész, a gazdasági kovács vagy a dohánykertész. Ma viszont elkülönültek egymástól a me­ze Gazdasági munkák és pél­dául az öntözéses gazdálkodá­son belül is sokféle szakem­berre van szükség ahhoz, hogy a víz valóban nagy hasznot hajtó eleme legyen az em­bernek. 6. Nagyarányú beruházások Nehéz lenne összeszedni ma­radéktalanul & megyében a termelőszövetkezetnél megépí­tett beruházásokat, azok érté­két, De becsűit adatok szerint is 15 év alatt több mint egy- milliárd forint értékű beruhá­zást kaptak a közös gazdasá­gok. Csak tavaly 20 istálló épült 8,8 millióért, 11 sertés­ólat adtak át több mint 2 mil­lió forint értékben. 4900 négy­zetméter baromfitenyésztésre alkalmas férőhelyet építettek meg 4,7 millióért, két halastó épült 28 holdon, több mint félmillió forintos költséggel, 33 öntözőtelepet létesítettek, amelyről több mint 3000 hold területet öntözhetnek, v esak ennek a költsége megközelí­tette a 10 milliót. Három mag­tár készült el tavaly 52 vago- nos befogadóképességgel és 7 górébam 70 vagon terményt tárolhatnak a tavalyi beruhá­zások eredményeképpen; 7. Termelés és piae A nagyüzemek olcsón és nagy tömegben, kiegyenlített minőségben szállítják piacra termékeiket. Száz hold szántó- területről egy év alatt az aláb­bi terményt és terméket adták el a megye termelőszövetke­zetei: 1963 1964 Kenyérgabona Takarmány­gabona Kukorica Vágómarha Vágósertés Baromfi Tej Tojás 122.1 q 181,3 q 19,8 q 8,1 q 5,7 q 2,0 Q 30.3 q 25,2 q 33.3 q 35,4 q 3,2 q 3,5 q 69531 72111 1100 db 1700 db Általában folyamatosan fej­lődik a száz hold szántó után felvásárolt termékek mennyi­sége, és elmondhatjuk, hogy ebből a szempontból megyénk termelőszövetkezetei előkelő helyet foglalnak el a környező megyék között O&ldonyf Béla Csatos gumlcipőt visel, fol­tozott kék ruhát, bőrbeks- cset, elnyűtt orosz sapkát — beesett arcából gyermekien tiszta, kék szemek világíta­nak. Csak kicsi gyerekeknek és nagyon-nagyon becsületes öregembereknek van ilyen tiszta szemük. Oberritter Szil­veszter nagyon becsületes em­ber. Mit tudok elmondani az életéről? Mérhetetlen súlyú szavakat kellene keresni. Egyenes derékkal ült a fia lakodalmán 1963-ban. A la­kodalmat a kultúrházban tar­tották, mert otthon nem fért volna el a százötven vendég. Ez a lakodalom tízezer fo­rintba került, reggelig szólt a muzsika, áradt a jókedv. Nem tudom mire gondolt akkor 'Oberritter Szilveszter, lehet, hogy eszébe sem jutott 1928. január tizenhatodika. A felesége azonban most január tizenhatodikán majdnem tánc­ra perdült a „rádióra” s csak azért nem tette, mert nem akadt partner, az öreg mél­tatlannak találja már magá­hoz a táncot, az unoka gye­rek még. — Miért ez a jókedv, anyi? — Miért? Azért, mert har­minchét évvel ezelőtt egy szolgalegény meg egy cseléd­lány összeházasodtak. öten vagy hatan ülték kö­rül az asztalt, nem volt nagy cécó, ami kis költség akadt, azt is az új asszony nővére állta. Nagy tettek megbecsült emberek Or . Jliuiik DCálmáii Fortyogó lombikok, csö­vek, titokzatosnak tűnő szer­kezetek, kísérleti állatok, fehér köpenyek, ünnepé­lyes csöndbe burkolózó fo­lyosók és a szoba: mennye­zetig érő könyvtömeg, folyó­iratok, íróasztal, süppedő fotelek, néhány különös, tá­voli országból származó tárgy — és a fehérköpe­nyes, fehérhajú professzor. Minden egybevág, így kép­zeli a laikus „a tudóst”. Én is így képzeltem, le­halkított hangokkal, ünne­pélyességgel és titokzatos­sággal körülbástyázva. A bástya márcsak azért is érezhető, mert a tudó® olyan könnyedén és termé­szetesen dobálózik a szak- kifejezésekkel, idegen szók­kal, mint a zsonglőr a lab­dáival: a kívülálló csak ámuIhat rajta, de nem ért­heti. Mindezekért a tudós ki­csit úgy él az emberek képzeletében, mint aki örö­kösen könyvei, lombikjai és hangtompító szőnyegei kö­zött tesz-vesz, érthetetlen és tiszteletre méltó tevékeny­séget űz, mint valami va­rázsló. Hogy a tudósnak em­beri gondjai is vannak? Hogy a tudós benne él a ml életünkben is, mert az ő világa sem egy külön kis bolygó? Hogy a tudós — harcol? Mindez kevésbé el­képzelhető. Dr. Lássák Kálmán 1954- ben a magasabb idegmű­ködés, különösen pedig az agykéreg és a kéregalatti részek kutatásáért kapta meg a Kossuth-díjat. Két pavlovi laboratóriumot lé­tesített már akkor, s a ku­tatásaiban a pavlovi mód­szereket összekapcsolta a korszerű elektrofiziológiai módszerekkel. Kissé kocká­zatos vállalkozás volt, az elsők között nekivágni en­nek a kutatási iránynak, ízzal a meggyőződéssel, hogy az agy kéregalatti területei­nek köze van a feltételes reflexekhez, s csak a kettő együttes vizsgálata vezethet eredményre. De hát a dog­matikus, előre nem tekintő felfogás a tudományban sem állja meg a helyét. Dr. Lissák Kálmán Kossuth- díjat kapott, s azóta bár­ki, aki esetleg kételkedett, meggyőződhetett, hogy a tu­dósnak igaza volt. Közben pedig a tudós már nem annyira ezekkel a régi dolgokkal foglalkozik, mint inkább a jelennel. Mindig a jelennel és a jövővel. Hogy elektromérnököt al­kalmazzon és kibernetikai problémákkal foglalkozzék az intézet. Hogy meglegye­nek a szükséges berendezé­sek a munkához. Milliós eszközökről van szó, olyan­ról például, amelynek segít­ségével egyetlen idegsejten lehet elektródot elhelvezni és így annak működését megfigyelni. A professzornak sz a vé­leménye: — Sok ezer kutató, sok száz laboratóriumban lesi éberen a technika fejlődé­sét és keres magyarázatot egyes jelenségekre, kutatja az újabb tényeket. Az agy­kutatás nagyon fontos do­log, világszerte igen sokat törődnek vele, áldoznak rá. Elvégre is az emberi agy­velő mindig az embert ha­ladás lényege, rugója, alap­ja volt. Ma már az orvos- tudomány képes arra, hogy a született szívbajost, aki régen biztosan meghalt, megmentse, például _ ügy, hogy kicserélik a szívbil­lentyűt, vagy másfélekép­pen. Ha az agyat is eny- nyire ismernénk már! Ami­kor az emberek tudatának megváltoztatásáról beszé­lünk, nem függ-e ez össze a mi munkánkkal? Az utol­só húsz esztendő alatt töb­bet értünk el az agy meg­ismerésében, mint az előző évezredekben összesen. Es én optimista vagyok, úgy vélem, a következő évek rengeteg új felfedezést, nap­világra kerülő tényt hoz­nak. De néha lelkiismeret- furdalást érzek, nem men­nek a dolgok úgy, ahogy szeretném Felteszem ma­gamnak a kérdést: én csi­nálom talán rosszul? Aztán azt mondja: „azért csak megy a szekér előre”. Megy a kutatómunka. Az­tán a rengeteg külföldi út, szimpo7ionok, kongresszu­sok, ülések, amik bármi­lyen sok Időt elvesznek; nagyon fontosak. Aztán az akadémiai kiadvány, az Ac­ta Physiologica szerkesztése, havonta egy szám. Aztán a kutatási eredmények ismer­tetése. mások eredményei­nek megismerése, csereküi- demények és levelezés. Az­tán az ország távlati agy­kutatási terveinek összehan­golása. ami szintén az ő feladata. A különféle nem­zetközi folyóiratok szerkesz­tésében való részvétel És persze az intézet, az okta­tás, temérdek gonddal s • eredménnyel attól kezdve, hogy a kísérleti állatok ré­szér e egy kiemelkedően kor­szerű istállót sikerült kihar­colni, egészen odáig, hogy kiváló, tudományos fokoza­tokkal rendelkező munka­társak egész sorát nevelte ki az évek folyamán. — Huszonkét éve kerül­tem az Élettani Intézet élé­re — tűnődik el a profesz- szor — sok-sok ambícióval a tarsolyomban. Sok min­dent sikerült elérni, meg­valósítani. A magyar agy­kutatás szakemberei a vi­lág legjobbjai közé tartoz­nak. Az intézetünkkel sem kell szégyenkeznünk. S még­is .:. A „mégis” elsősorban egy agykutató intézetre vonatko­zák, ami nálunk egyelőre nem létezik, s aminek a terveit a professzor készí­tette ei — Nagyon kellene. Talán meg lehetne oldani Pécsett is, ha elkészül az új egye­tem. Nemcsak rólam van szó, sőt, már egyáltalán nem rólam, aki a hatodik évti­zed felé járok. Inkább ar­ról a sok kitűnő munkatár­samról, akik továbbvinnék az ügyet, akik folytatnák, s jobban folytathatnák, mint mi. Rengeteg pénzt is öl­tünk ezekbe az emberekbe, lehetőséget kellene teremte­ni nekik a munkához. Eb hát a magyar agykutatás ügyéről is szó vas . Az embereknek általában van valami nagy vágyuk, aminek a beteljesedését „még szeretnék megérni”. S lám, a tudós egy cseppet sem különbözik ebben a többi embertől Mint ahogy sok más&em sem. hiszen a fehérköpenyes csend, a titokzatosság csu­pán megannyi külsőség, amely mögött a rengeteg munka, áldozatvállalás, ht- vatásszerefet és eJtökélteég a lényeg, natlams gméM Oberritter Szilveszter, a szolgalegény, szegénységét hozta a házasságba s a pusz­ta két kezét, s a kis árva cse­lédlány sem többet. Először Kánban cselédes- kedtek, 1932-ben költöztek Királyegyházára. Ide is cse­lédnek egy nagygazdához. — Miért nem inkább nagy­birtokra? — Mert ez enyhébb volt igaz, kevesebb is volt a fize­tés, de nem kellett mindig háromkor kelni, űzni, hajta­ni magunkat. Mennyi volt az a kevesebb fizetés? 12 mázsa búza, 8 mé­ter fa, egy hold konvenciós föld. A lakást is a gazda ad­ta. S tarthattak egy tehenet — És pénz? — Pénz nem volt Azt nem kaptunk. Az asszony eljárt napszám­ba, nyaranta résziből arattak. A férfi is, de az aratással töltött napokat az asszonynak kellett leszolgálni a nagygaz­dánál. S még jó, hogy ezt is megengedték. — Húsz évig voltam abba® az istállóban, ahol találkoz­tunk — mondja az öreg —, ott voltam „szóga”. Most ugyanott a tsz húsz szarvasmarháját gondozza. — Mikor volt életükben a legtöbb pénzük? — Pénzünk? Sohase nagyon volt Honnan lett volna? Erre már a kőműves fiú is közbeszól, véletlenül ő is itt­hon van Szentlőrincről, mert egyébként oda nősült s most ott lakik. — A házvételnél csak volt pénzük. — Hát akkor igen, az igaz. A házat negyvenezerért vet­tük. — Mikor? — 1959-ben. De csak most költöztünk bele tavaly, mert előbb rendbe kellett hozni. A ház most mindent össze­vetve nyolcvanezerben lehet, hiszen csak az istálló építése egyedül huszonnégyezerbe ke­rült. Hatvankét éves volt Ober- ritter Szilveszter, mikor saját házába költözött . Ma ötven egység körül ke­res havonta (29 vagy 31 fo­rint lesz a munkaegység, nem tudja pontosan), egy tehene van, két növendékszarvas­marhája,» három birkája és egy göbéje. Most is nagyon sokat dol­gozik. Hajnali háromkor kel, reggel nyolcra végez az ete­téssel, délután kettőkor újra munkába áll, este hat-hét fe­lé végez. Egyik nyáron a tsz-szel ki­rándulni voltak Csokonya­visontán. Fürödtet: te — a» nagyon szép volt! — Csak azt bánom, hogy a Balatonhoz nem mentem eí velük. Mert egyszer oda is mentek. —r Nem látta még a Bala­tont? — Nem, pedig szeretném megnézni. Meg Pestet is. Mert még Pesten sem voltam. Az asszony sem volt még Pesten, azt mondja nem is akarja látni. Régen szegények voltak* most meg öregek. Szegények, ni esteiének. A fiúknak meg is van az elmé­lete, hogy miért. — Mert a papa olyan, ha megszeret egy állagot, egy i vi­lágért el nem adja. Az öreg védekező, tétova kézmozdulatot tesz, de a fia újra közbevág: — De papa, hányszor dör- mögött kint az istállóban, ha anyám el akarta valamelyik jószágot adni! Oberritter Szilveszter moso­lyog. És mosolyog a fia is, ez a szegénységből kőművesnek menekült fiatalember, a sze­me tele van szeretettel, lát­szik nagyon büszke rá, hogy neki ilyen apja van. Bort iszunk, • a konyhára csend és derű telepszik. Sze­retnék valami nagvon szépet mondani az öregembernek, de mit is tudnék mondani, hol vannak ehhez szavak? L. E. I MEMENTO f. Gépek »égzik a munka nehezét A magyar mezőgazdaság két legnagyobb horderejű lépése a felszabadulást követő 20 év­ben a földreform és a szocia­lista nagyüzemek megszerve­zése. 1945-ben Baranyában ■255 500 holdat osztottak ki 23 673 gazda között, • s ezzel felszámolták a falut még a XX. században is fojtogató -.udalizmus utolsó hadállá­sait. A szocialista átszervezés a reménypusztai tsz megala­kulásával kezdődött 1948-ban. 1953-ban már 205 tsz és 51 tszcs, 1958-ban 136 tsz és 29 tszcs, tavaly pedig 160 terme­lőszövetkezet működött 404 400 holdon. Az elmúlt húsz évben bebi­zonyosodott, hogy a mezőgaz­daság jövője a nagyüzemi ter­melés. Csak a nagyüzem képes lépést tartani a termelési kö­vetelményekkel, nyújt szabad utat a fejlődésnek, teszi lehe­tővé a korszerű gépesítést, a kemizálás széleskörű alkalma­zását, az öntözést, a szakosí­tást és a megfelelő szakembe­rek alkalmazását.

Next

/
Thumbnails
Contents