Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
Qurti röibót EDZÉS K T egyetlen és ártatlan. Odaadó, és csak a maga boldogságával törődő. A tizenhat éves leány. Ádáz és esendő áldozat. Még nem tudja, hogy a tiszta szív örök hűségre kötelez. S még azt sem tudja, hogy a tiszta szív félelmetes. Zsuzsi. Egyesületben úszik, még télen is, hetente kétszer. Tavasztól mindennap. Tomi szigorú: „Menj a ligetbe, öcsi, vagy a moziba, ha valamit akarsz!” Tamás: tanár, valamikor tán bajnok is volt, most negyvenéves és: Tomi. S az uszoda szénit. Tömd védi a lányokat. És mégis azt sugdossák a lányok: „Vailj csakis úgy szerezhetett bajnokságot, hogy Tamás oktatta ... még éjjel is. És vitte autóján, víztől 1 lazáig, hazulról a vízig.” • Vali továbbéllt, de Tomit nem izgatja a világhír. Neki az a hivatása, hogy védje a medencében a lányokat. Bár a fiúk is szeretik, tisztelik, mert nem szól, ha a parton tenyérben látja valamelyik lány vállát. Az a lány dolga: „Csak vízbe ne ugorjatok együtt!” Ezért egy kicsit mindegyik lány szerelmes Tomiba. Csakhogy tudják, itt s a főiskolán legalább száz lány mozog a keze alatt! Ugrál, amíg ő pattogtat. i orrúnak mindig csak egy kell. A feleségén kívül, ezt tartja a suttogás. Sóvárogni viszont nem érdemes. Ezért nem is bánják, hogy nős. Hogyan is állhatna meg ennyi trikós lány előtt. És mégis a kocsi ritkán üres. A vajszínű kocsi. Tominak igazi sportoló alakja van, bár deres már a haja a füle mögött. S ezért néha hirtelen megjelenik a helyettese, hollóképű férfi, s átveszi az edzést. Hogy Tomi kocsiba ülhessen valakivel. Bár tegnap, tegnapelőtt is utas nélkül ment el. Mindegy! Annyi vágyakozás nem bimbó- s< 'hátik hiába! Ahol megnyitott érzés villog. ott ne volna egy csöppnyi remény?-\ lány a kapu felé tart a kert ösvényén. Szép. Alakja szabályos. Járása kemény, rugalmas. Szembe néz a nappal. Vonásait elfedi ezer napbarnított leány arca. Ő is csak a levegőt látja. Kilép az utcára. De megtorpan, mintha Ü M r elfelejtett volna valamit. Lám. mégis meg- pr—4-6kadt szeme egy bimbózó rózsatőn. Az húzta vissza. Leguggol s két szálat elfűrészel körmével. táskájába teszi a két. rózsát. Aztán gon- do egyet, megcsókolja az árván meredő cs > kokat. ..Jaj. csak nehogy aztán a helyettes oktasson ma!” Az uszoda kapuján egy nagy nő lép be. de vétkezés közben eszébe jut: „Valami szép fonal kéne! De a kabinoménak sem fehér, sem arany, sem ezüst fonala nincsen, csak spárgája, madzagja. Az nem jó.” A tükörben emiatt kétsége támad: „Elég szép vagyok-e? Hogy átadhassam neki?” A trikó azt mondja a tükörnek: „Majd megszakadok, idefent két ponton, s ott lent hátul csupa erő feszít. Csupa repedhetnék vagyok!” S a napfényben odakint mégis hátra kell lendíteni hirtelen a rózsákat; egyik marokba rejteni a fejüket, a másik kéz ujjaival a övisek tövét szorítva StarKkövön ül Tomi. Oktat. Fiúknak magyarázza a vállmunkát. Köréje gyűlnek. Éz jó most. Köszönés nélküli oda lehet menaná, oda lehet állni. Még biccenteni se kell. „Miért ne én lehetnék, akit igazán szeret?” — gondolja éppen most Zsuzsi, s az most mindegy, hogy felesége is van Tominak. Mert Zsuzsi képzeletében még nincsen olyan szó, hogy: örökre. De olyan sincs: amíg élek! Csak azt érzi, teste világít, és Tömj talán még a fiúk csupasz bordáin át is látja őt: „S ha már engemet látsz, biztosan észrevetted a rózsákat is hátam mögött, hiszen pirosabbak nálam”. „Miért ne éppen én lehetnék az?” Füttyszó. Fiúk a startköveken. Füttyszó: fiúk csobbanása. Habok kúsznak a kötelek között. Most, mindenki a vízre néz. Még Tomi is. Egy lépés előre. Semmi. Aztán mégis megfordítja fejét. Na. ugye? Zsuzsi úgy látja (s nem csodálkozik rajta), hogy Tominak tátva maradt a szeme. Ha estig is várna, ilyen alkalom akkor se jön! — A mi kertünk most nyílik... Tomi elébb nem nyúl a rózsák után. Medence partján ő még nem kapott virágot. Másutt scan igen, hiszen azt a lányoknak adják győzelem után. — Igen? Talán: a md kertünkben ... — Igen. Most nyílik, és nagyon sok van! Mert, ha nagyon sok van belőle, akkor csakugyan el kell fogadni. Megszagolja a virágot a férfi, és a lányra néz. Hátha még az arcát is látná. Az úszólányok arca rózsanyiláskor azonban egyforma. Tíznek van egy arca. Csobbanva érkeznek a fiúk. Éppen annyi idő marad: „Köszönöm”. Leteszi a rózsákat a betonra, maga mellé, s már mondja is a futam tanulságát a fiúidnak, látatlanban. Zsuzsi tudja, így kell lenni ennek, ott sem marad. Bárhová húzódnék. Tomi őreá néz a következő start után. És igaz. Elhangzik a füttyszó, megint habzik á víz, és Tomi szeme a lányok között keresgél. Csak ám Zsuzsi nem bolond most a lányok közé ülni, úgy támaszkodik nappal szemben a lépcsőm, hogy található legyen. Felemelkednek a rózsák. Mosolyog Zsuzsi. „Jaj! Bár szúrná meg a tövis!” ,v tövis megszúrja Tomit! ö megszopja ujját s mosolyog, és Zsuzsii nézi. f \ Vérző ujjábán lappang egy fenyegető, játékos mozdulat. Lehet, hoigy nem emlékszik a Zsuzsi névre? Lehet, de nem gondol most a feleségére Tomi, s ez éppen elég!” „Miért ne éppen őt választanám” — gondolja Tomi. Es Zsuzsi boldogan visszamosolyog. Meet senki fiú nem tehetné komázva az ő vállára a mancsát. Ezt meg Tomi érti. Bele is borzong. „Ez nem olyan lány, aki törleszkedik! Ez olyan, aki nem felejt, de azt követeli, mindent felejtsek el!” Mikor a fiúk célba csapnak, kiszállnak a vízből, hogy szárazon hallgassák meg a befejező magyarázatot. Képével a medence fölé hajolva hadonász Tomi, de most már mindig úgy. sohase háttal annak a lépcsőnek, amelyen nappal szemben támaszkodik valaki. — No, jól van, fiúk, labdázhattok! — ereszti el őket, s fordultában majdnem rá- lén a lányra. Zsuzsi ott ül a rózsák mellett. Tominak egy pillanatra eszébe jut, akit e szerint a lány szerint él kellett volna épp — Tudom! Csak a tdvteefeBt nyúzom le. Már csak a virágokkal törődik. Nyugodt • hangja, igen biztos a dolgában Kényelmes, de mégis sürgős léptekkel a tussoló felé indul. Zuhog nyakára a hideg víz. s a lányra gondoL Amikor koponyára mosott hajjal napvilágra kerül, ismét, helyükön a rózsák, s a léiny odébb hasra fekve dúdol, a medencébe csüngeti biztos hitú karját. Az ádáz biztonság láttán megrémül a férfi, s ha csak szemmel is, menedéket keres valamerre. Ekkor lép ki az öltözőből frissen, szárazon kollégája, a hollóképú. Int neki. Köszönésül, közelítésül. — Folytasd az edzést — mondja halkan —, ő következik. Zsuzsi felé emeli állát. Mentében lehajol a rózsákért, hogy míg felpillant a lány. kiléphessen ajándékával, a szabad, vállalkozó világba. Az öltözőn keresztül. nap nem hunyorog. Zsuzsi egyenlete- \ sen, tempósan ússza a távot. S a be- nyúlás után és két füttyszó között odahallgat a hollószavú trénerre Boldog! Odakint az autóban várja Tomi! Micsoda ügyes, micsoda tapintatos ember! — Vigyázzon a lábmunkára! Szerencséd, hogy magázol! Lám. milyen büszkévé tesz a siker! S amint vége az úszásnak, repül flótázva az öltözőbe. — A lábmosó lavórt! — kiált már a! nénysor elejéről. — Nem lehet — dünayögi mélyről a ka= báimenéni, e alig Mr megfordulni, hogy a szekrényt nyissa, olyan boldog az arca. Feleselés nélkül a csaphoz kai vonulni lábmosásra. Megtörli a lábát Zsuzsi (még mindig fu= volázik), de azért csak odanéz, ahol a lavór szokott ülni. Megint csak a kabinosasszony hátába ütközik. Amint új kabint kel nyitni mégis, megái a cipőkanál Zsuzsi kezében, megái a lélegzete is: két piros rózsa a lábmosó lavór tiszta tavában. Ezek más virágok, határozza el, s nem néz többé a Lavór felé. Hanem röpül ki az uszoda elé. S nem hiszi, hogy sem Tomi, sem autó. Vár negyedórát. Sír egy rövidet. Nem sós, keserű a könnye. Dühös lesz. Attól felszárad a könnye S elmúlik nyomban a dühe is. Ádáz és esendő. Arcán a tiszta szív félelmes két redője. Mintha semmit se gondolna, visszalép a csarnokba és vár. Kiáltásra vár — Kabinosméni! Kabinos1 — hangzik el jól hátul a kiáltás. Zsuzsi belibben, a- vórhoz. Ki sem emeli a két rózsát, alig is ér foszlott szárukhoz. Nyakban megtörli a fejét, mindkettőnek. Hadd legyen szomorú a vén kabinosasz- szony! S a tizenhat éves lány tfzszerlíz ártatlan arcával kilép a napfényre Amikor Ady Endréi megvárta a vonat Egy Ady-rajongó visszaemlékezései GERGELY FERENC a neve, nyolcvan esztendős, szikár, magas öregember, friss szellemiséggel. A város egyik gir- be-gurba utcájában él. Többször találkozott Ady Endrével, pertu viszonyban volt vele, bár — mint mondja — nem tartozott a baráti köréhez. Visszaemlékezései mégis becsesek, hiszen egyre ritkul, fogy azoknak a száma, akik ismerték a költőt, s még a hangját is idézni tudják, amire pedig egyetlen memoár sem képes, legyen az bármennyire jói megkomponált. — Apai nagyanyám érd- mindszenti parasztasszocny volt, tehát abban a faluban élt, ahol Ady Endre születet t — kezdte Gergely bácsi az emlékeiben kutatva, — Azon a tájon nőttem fel én is. Láttáim Ady- ék zsupfedeles házát., ismertem Ady Lőrincet, aki hosszú szárú pipájáról, piros boráról, meg zsörtölődő természetéről volt nevezetes. Emlékszem Ady édesanyjára, az „ides”-re is, aki nagyon egyszerűen járt, és híres volt jó főztjéről. Ady Endrével Zilahon találkoztam először, ha jól emlékszem 1911-ben. Kitűnő bor terem a környékén, régi szokás volt a Meszes hegy tövébe járni, iszogatni a pincében. Odamentünk mi is. Sándor nap lévén. Nagy Sándort, a zilahi kollégium tanárát ünnepeltük. Hivatalos volt oda Kincs Gyula, Ady egyik közeli barátja (verset is írt hozzá), Balázs Árpád, az országosan ismert magyarnóta szerző, Antal Iván nóta-poéta és természetesen Ady Endre, valamennyiünk szemefénye. Emlékszem, galléros, malaclopó köpenyben jött a pincébe. Sajátos. bicegő járása volt. meglepetten vettem észre, milyen magas, rekedtes hangja van. A pi-ncézés mindig vidám dolog. Jókat ettünk a füstölt holmiból meg a juhsajtból, aztán leöblögettük borral, majd énekeltünk. Dalolt Ady Endre is, bár őt nem áldotta meg jó hanggal a természet. Később én következtem, Balázs-nóták- kal, ezt követve pedig — mivel nagyon tiszteltem Ady Endrét, és brillírozni akartam I előtte — előadtam néhány megzenésített versét. Valószínű jól sikerültek a számok, mert abban az időben még jó hangom volt, az egész [ környék ismert a tenoromról, j Adyt nagyon meghatotta, hogy egy református segédlelkész ennyire tiszteli őt (a segédlelkész ugyanis én voltam), s kívüliről tudja nagyon sok versét. Csakhamar barátságos diskurzusba merültünk, amelynek az irodalom meg Ravasz László református püspök volt 3 témája. Ady nem szerette a püspököt. Ezután még négyszer találkoztam Ady Endrével. Legközelebb az egyik Érdmindszent- hez közel eső községben hozott vele össze a sors. egy farsangi bálon. Hogy miről beszélgettünk, nem tudom már visszaidézni, abban viszont biz-os vagyok, hogy Földes Gyuláról, a neves tudós irodalmárról is szó esett, aki nemrég halt meg Pesten. A HARMADIK TATAROZÁSRA ha jól tudom 1913- ban került sor, a zsibói vasút állomás restijében. Ady Kolozsvárra utazott, s amint láttáim. nem volt társasága. Amikor észrevett, intett a karjával. és magához hívott: — Feri! Gyere ide! Beszélgettünk egy kicsikét, •irtán az állomásfőnökhöz fordultam. aki régi ismerősöm volt. A fülébe súgtam: — Ady Endre! Az állomásfőnök meglepetten nézett ránk, majd szó nélkül elment. Kisvártatva két korsó pilsen i sört tettek az asztalunkra. Ám alig kortyoltunk belőle, berobogott a vonat. Ady Endre rámnézett nagy, dióbama szemével, aztán menni akart. Az állomás- főnök azonban megállította őt. Intett neki, hogy igya csak meg nyugodtan a sörét majd megvárja a vonat. Meg is várta, nem indult el addig, míg sör volt a poharában. Ady mosolyogva ment a vágányok felé és megjegyezte: — Ilyet csak a Tisza Pista mert csinálni! Negyedszer Kolozsvárott találkoztam véle, a Kikakker kávéház előtt. Híres hely volt az, a váró® főterén. A kávéház elé asztalokat és székeket raktak ká, akárcsak ma Pesten, a Vörösmarty cukrászata«. ö vett észre engem. Hátra- tolta a székét, kezét nyújtotta. majd asztaltársának Fejér Lipótnak akart bemutatni, akit már ismertem. Híres, pécsi származású matematikus volt, a Zetkin Klára és Dérv- né utca sarkán ma emléktábla őrzi a nevét. Ott ült még Ady asztalánál Ligeti Ernő kolozsvári író és újságíró is. Ady Endre megkérdezte tőlem, hogy mikor jártam u‘ ttjára Zilahon. mit láttam <ttt. hogy van a Veres Jósika és így tovább. Panaszkodott, hogy nem jól érzi magát. Beszélgetés közben hátra pillantottam, és észrevettem, hogy a szomszédos aszteir-ál Kun Béla, Garbai Sándo' .......g e gy asszony ül á pohár előtt. Garbai Sándort, a későbbi Tanácsköztársaság miniszterei nőkét még Désről ismertem. Kun Béla pedig azon a vidéken diákoskodott, ahol én. Fiatalabb korunkban gyakran utaztunk együtt a vonaton, így ismerősként üdvözöltük egymást. Emlékszem, Kun Béla régi szokásához híven most is piros nyakkendőt és nagy, széleskarimájú kalapot hordott. Nem tudom, beszél <H-:-e Ady Endrével, amíg én ott voltam, nem tapasztaltam. Kun Bélával nemcsak a légi, gyerekkori ismeretség kötött össze, hanem más is. Még fiatalabb koromban beléptem a szocialisták közé. részt vettem több tüntetésükön is. Tatán furcsa volt ez egv református papnak készülő növendéktől, de én hittem a szocialista eszmékben, Egystzer' a teológiai előadást is otthagytam a tüntetés kedvéért sokat zaklattak később érte. No, de elkanyarodtam a tárgyról, visszatérek Ady Endréhez. ötödször megint Kolozsvárott találkoztam vele, ha jód emlékszem 1914 ben. A Deák Ferenc utcában iártunk, a piacnál, a zöldséget és tejfölt árusító parasztasszonyok mellett mentünk el. A színház felé tartottunk mind a ketten. Utolértem, s megismertem sajátos, kissé bicegő járásáról. Barátságosan üdvözöl tűk egymást,, s a kök-sö- nös „Hogy vagy?” kérdések után elújságoltam neki: — Vőlegény vagyak. — Én is! — mondta ő. és nem kellett többet hozzátennie, mert mindenki tudta, hogy Boncza Berta a menyasszony, add a környék egyik legszebb — ha nem a legszebb — leánya volt. EZ VOLT AZ UTOLSÓ és igyák legrövidebb találkozásunk. Egyszer láttam még ugyan, a Boncza-kastélyban. agy délelőtt, a virágágyások cözöfit. Csak egy pillanatra villant fel hálókabátos alakja, mert nem akartam zavarni 5t. Akkor még nem tudtam, nogy már csak néhány éve van hátra, s minden ra tengőétől elválasztja a halál. iu- Magyar László Látogatóban Radnóti Miidós olasz fordítójánál Rómában, a Via dei Gier- nalisti 25-ben laknak Gianni Totiék. A bejárat körül pálmák, oleanderek, az első emeleti ablakban tűzpiros muskátlik pompáznak. A haliból nyílik Gianni dolgozószobája írógépe mellől mosolyogva áll fel, tört magyarsággal köszön. Az időt megtréfálva kopaszodó fiatal költő. Könyvtára erdejében külön polcon a fiatal életút gazdag termése, mint színes mozaik aranyveretesetn. mint a ravennai — figyelmeztet. rangos ember, magasan szárnyaló költő. József Attila első szép olasz fordítása és értékelése, esztétikai tanulmányai, műfordítások, kritikák. publicisztikák, szép verseskötetei a mai olasz irodalom élvonalába sorolják. Sokat tanultam tőle, minit művész, mint ember egyaránt. Naponta szerez érvényt azoknak a forradalmi impulzusoknak, melyek tisztáin szövik át életét. Űj irodalmi műfajt teremtett: nagyon érdekes, plakát-műfaj, ö írja, szerkeszti. Mexikói, spanyol, olasz metszetek, tiltakozó szövegekkel, saját költeményeivel. Egész munkásságában az új fasizmus létrejötte elleni sürgető cselekvésre szólít fel, nagy humanizmussal, az antifasiszta egységre való felhívás ölt testet. Felesége Marínka Dallos, szintén költő, műfordító, publicista. Szép frigyet kötött a fiatal magyar költészet az olasszal, a Lőrinciből származó Marinkával és a római Giannival. A nyáron Keszthelyen találkoztunk újra, Gianni a szigligeti alkotóházban Radnóti kötetének utolsó ci- zellátori teendőin dolgozott. Azóta a kötet megjelent. Dedikált példányt kaptam, s mellette Marinka Dallos levelét, amely Radnóti tragikus halálának 20. évfordulója al1 'Wiktói ■ M verseinek olasznyelvű kötete. (A cualap Ennio Calabria olasz művész munkája.) katonából rendezett római iiin- epségekról tudósit. „Nagyon szép est volt az akadémián, ahol Gianni is beszélt a Radnóti versek fordításáról és talán nem vagyok szerénytelen, ha azt írom, igen step sikerrel.” A nagy költői kvalitással és műgonddal elkészített Radnóti kötet elegáns formája újszerűségével hat, s bizonyítja a modem műfordítás sokszínűségét. A magyar nyelv haj- lékonysága lehetővé teszi bármilyen versforma alkalmazását. az olaszra fordítás azonban elsősorban tartalmi lehet. A művész-házaspár kitűnő munkát végzett. Az előszóit Tolnai Gábor, Radnóti ifjúkori barátja írta, az illusztrációkat Orosz János magyar és Ennio Calabria olasz művészek készítették a műalkotás dicséretes igényével. Totiék József Attila után Radnóti Miklóst ismertetik meg az o'- •••odalmat szerető közönség A. 1' \
