Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

HÁROM NŐVÉR

A Pécsi Nemzeti Színház bemutatója

Kissé fojtott, finom mellékhangulatokkal árnyalt, kulturált és filozofikus előadás. Kapott szó, de megkockáztatom: fegyelmezett. Az ember tulajdonképpen nem is érti egészen, hogy Csehov miért a Sirályt szerette a legjobban drámai művei közül, s ez pillanatnyilag a pécsi előadás, pontosabban a rendezés és a színészek érdeme.

A drámairodalomban csehovi iskoláról beszélünk, világszerte lelkes és népszerű követőkre talált a cselekmény telenség dramaturgiája, mások pedig a csehovi forma megsemmisítő népszerűtlenségét, a csehovi fogantatásé drámák statikus félhomályát hangoztatják. Tehát vitatéma. Azt mondják: a mi zaklatott idegrendszerünknek a csehovinál lényegesen gyorsabb színpadi szisztémákra van szüksége, az állandó napi tempók után nem tudunk kellően pihent fejjel, filozofikus hangulatban beülni a csehovi nézőtérre, hogy átéljük a hosszú színpadi meditációkat, az a fojtott, szinte levegőtlen, a nosztalgiáktól terhes belső világ, amit Csehov a színpadon a mai néző elé tár, azt md idegennek, távolinak, tehát kissé már közömbösnek érezzük. Csehov persze nem korszerűtlen, csak bizonyos rendeződ felfogások által válik, vagy válhat korszerűtlenné. Az alaprajz eléggé bonyolult, mert a rendezés szempontjából Csehovban mindenekelőtt fel kell fedezni azokat az alapvető emberi helyzeteket, amiket lényegében minden ember belső világában fel lehet fedezni, a rendezőnek meg kell találni az ilyen lélektani alaphelyzetek lényegét, vagyis azt, ami a műben örök és általános. Az alakok sóvárognak valami után, majd gátlásaik, vagy más gátlások miatt visszariadnak, bátortalanul tiltakoznak valami ellen, s végül belenyugszanak abba. hogy reményeik rombadőlnek. Azt mondják: Csehov alapvető színpadi jelentősége a sokoldalú jel- lemíeltárásban van, ez teljesen igaz, azonban a sokoldalú jellesniéltárás csak egy fontos része a csehovi művek lényegének. A Ványa bácsiban egy öregember rálő egy emberi nullára, aki miatt mindent elpocsékolt az életében, de nem találja eü. A Cseresnyéskertben egy fiatalasz- szony szeretné megmenteni az életformáját, de az életforma elenyészik. A Sirály alakjai állandóan saját tehetetlenségükkel küszködnek, s egy statikus hélyzetben és környezetben akarják önmagukat megtalálni. A Három nővér-ben a főszereplők Moszkvába szeretnének menni, de nem mennek.

Talán éppen a Három nővérben a legvilágosabb a csehovi drámák alapgondolata: az ember állandóan és rendületlenül keresi a nagy célokat, különböző nagyon fontos terveket kovácsol, cselekedni akar, jobbat akar, szépet akar, Moszkvába akar menni, szeretne feljutni a csúcsokra, egészen a boldogságig, azután lassan kezdi megérteni, hogy Moszkváig kétségbeejtően hosszú az út, az utazáshoz különböző feltételekre volna szükség, egyébként is: Moszkvában

csak ötmillió, vagy tíz millió ember élhet, de nem mindenki, és az emberek nagy többsége a sürgönyül vatalok- ban, a tantermiekben és az plöljárósági íróasztaloknál éli le az életét. Mindez persze kíméletlenül lehangoló.

Dobd Vilmos rendezői felfogása ehhez az alapgondolathoz kapcsolódik. Az egész előadást átfogja egy nehéz, de letisztult filozofikus hangulat, és ha a szituációk időnként egy kissé át is csúsznak a melodráma oldalára, a teljes környezet, az orosz kisváros Prozorovjaival, aKu- liginjaivaJ, a Csebutikinjai- val csak ürügy, csak talaj, amire Dobai kulturáltan, gondosam ráépíti a csehovi igazságokat Az előadás értéke nem abban van, hogy a hősök cselekszenek, vagy nem cselekszenek. A hősök egy teljesen visszafogott, lelassított közegben élnek, vágyódnak, az élet igazi értelmét és boldogságát keresik, mindenki tud mindent, egy ideig hazudnak egymásnak, de tudják, hogy ennek nem sok értelme van, a finom, ámya- latszerű mozgások átszövik az alakokat és a felvonásokat, minden egyszerű és természetes, s általában az érzelgősség veszélye nélkül lírai. Csehov drámáira az jellemző, hogy a függöny ugyanabban a félhomályban megy le, amit a darab elején megfigyelhettünk. A színpadon lejátszódó cselekmények itt sem rázkódtatják meg túlságosan a nézőt az ember már Versinyin alezredes megérkezésekor sejti, hogy ebből a házból senki se fog Moszkvába utazni, esetleg a katonák, ha áthelyezik őket, viszont lépésről lépésre jutunk beljebb a legmélyebb gondolati és érzelmi rétegekhez, egymásután hullanak szét az emberi kapcsolatok, fonnyadnak el a vágyak, mintha a dráma alakjait egy titokzatos betegség gyötörné. Ennek a különös vegetációinak nagyon szép jelenetei vannak, mint például Versinyin alezredes megérkezése a nővérek házába, Tuzenbach báró búcsúja, Andrej és Cse- butikin felbukkanásai és Szoljonij nehéz, barátságtalan pillanatai, s lényegében az

egész negyedik felvonás. Dobai Vilmos rendezésének kulcsa valószínűleg abban keresendő, hogy nem akart több lenni, mint Csehov, csak pontosan olyan akart lenni, modernkedések, időközben rárakódott rendezői gyakorlatok és belemagyarázások nélkül, és ez már önmagában véve is igen nagy dolog. Cse- hovot lehet nem szeretni, ez magánügy, lehet vitatni statikus dramaturgiai helyzeteit, de hogy korszerű-e, az minden esetben az adott színpadon, a rendező és a színészek kezében dől eL A bemutató előadáson több kiemelkedően szép, átgondolt és gondosan megoldott színészi alakítást láthattunk. Polónyi Gyöngyi, mint Irina, a legkisebb nővér, a dráma egyik legfontosabb alakja, ő az, akinek a legtöbb lehetősége volna a kitörésre, húszéves a dráma elején, egy ideig vakon bízik romantikus ambícióiban, munka, boldogság, Moszkva, azután nővéreinek és környezetének sorsát látva kezdi megérteni, hogy minden ambíciója kötelezően zsákutcába vezet. Tulajdonképpen ő teszi meg a drámában a legnagyobb utat, művészi lehetőségei is tágabbak. Kulturált, egyszerű, de nem mindig természetes. Játékfelfogása eltér az előadás általános atmoszférájától, merevebb, nehezen oldódik fel, mintha kissé távolabb tartaná magától Irina alakját. Az utolsó felvonásban viszont: emlékezetes. Takács Margit, a legidősebb nővér: Olga. Korábbi prózai szerepeiben is bizonyította kitűnő lélektani érzékeit, Olga alakjában nem a tragikus és külsőségekre csábító motívumokat ábrázolja, hanem egy különösen szomorú és végeredményben jelentéktelen nő sorsát, akinek a szeme előtt hullik szét húgaiban minden szép és értelmes utáni ambíció, de kínosan tehetetlen, és ez megrá- zóbb. Ambrus Edit Jászai-di- jas, a középső nővér: Mása. Zárkózott, lényegében mindennel leszámolt, férjével, vágyaival, mindent világosan lát, azután megjelenik az életében Versinyin alezredes, vele együtt a szerelem, de Mása már nem akar kitömi a világba, fogva tartja a tehetetlenség. Ambrus Edit finom, művészi megoldásait időnként megzavarják a fölösleges merevségek és modoros mozdulatok. Halász Judit változatos művészi eszközökkel és hitelesen érzékelteti azt a nyers, a nővérektől teljesen idegen erőt, amivel fokról fokra úrrá lesz a Prozo- rov testvéreken. Rendkívül nehéz szerep. Alakítása helyenként vázlatos, színpadi helyzete lényegesebb és hangsúlyosabb a család szempontjából, több színnel és mélyebb rétegekben is ábrázolni kellett volna, de ez rendezői és színészi felfogás kérdése.

Koppány Miklós, mint Andrej, a nővérek bátyja, Na- talja Ivanovna férje a dráma egyik legszomorúbb alakja, csehovi alapfigüra. Lelkileg teljesen elfáradt, valamikor Moszkváról, meg egyetemi katedráról álmodozott, azután zsebrevágja a tanácsnoki állást, és bizonytalan hazugságokkal próbálja megvédeni saját ködképeit. Tehetetlensége megrendítő. Nagyon szép színészi munka. Györy Emil a fiatal Tuzenbach báró szerepében ugyancsak az előadás egyik szép művészi alakítását nyújtja. Talán a legfontosabb: jellegzetes. Sehol sem külsőséges, megértjük, hogy tulajdonképpen halvány fogalma sincs az életről, téglagyárba vágyódik, de szánalmas, mégis van benne valami vonzó. A környezetből Irina csak őt választhatja. Gyámoltalan, de az adott szituációban, ha kissé érzelmesen is, de hőssé tud válni. Az életének egyetlen célja volt, hogy Irinát feleségül vegye, de ez az élet egész idő alatt lényegében átkozottul bizonytalan volt Iványi József Jászai-díjas, mint Versinyin alezredes filozófusa alkatot ábrázol, lényegében a csehovi gondolatokat tolmácsolja, s ez meghatározza a szerep jellegét is, emellett Iványi időnként élettel, érzelemmel és finom egyszerűséggel tölti meg Versinyin alakját. Pataky Erzsébet, Galambos György, Náday Pál, Paál László, Izsóf Vilmos, Baranyi László és Sziv- ler József a szerepek által adott lehetőségeken belül érdekes vonalú, sajátságos jellemeket alakítottak.

Thiery Árpád

A FELPERES

Baüogh néni belépett az ügyvédkö- zösség üzlethelyiségébe. Letette a kezében lévő kosarat a földire és leült az ügyvéd íróasztala mellé.

Az mosolyogva fogadta:

— Hát ml van megint, Balogh néni? Újra a társbérlő?

— Eltalálta, ügyvéd úr! Róla, meg az én édes kis cicámról van szó. — Tetszik tudni, a Flóráról.

Az ügyvéd bólintott:

— Igen, a Flóra Van itt egy kis maradék parizer a részére.

— Köszönöm, már nem eszik, de sokáig beteg volt Ezért vagyok itt. Százhatvam forintba került a gyógyítása. Tessék ezért a százhatvan forintért beperelni Bencsiknét, a társbérlőmet. — Ugyanis Pestre utaz tam és kénytelen voltam az ő gondjaira bízni. Nem tudom, mit adott neki enni, de Flórácska gyamormérgezóst ka pott. Bencsikné miatt költöttem száz- hatvan forintot. Az izgalomról nem is beszélek. Attól féltem, hogy Flóra nem marad meg. Mennyibe kerül a perköltség?

— Hát éppen arról van szó, Balogh néni. Az ügyvédközösség nem dolgozhat ingyen.

— Tudom, kérem, nem is kívánom. Telik majd a százhatvanból.

— Telne, csak tel ne! A bíróság ugyanis nem fogja meg ítélni. Nem lehe+ bizonyítani Bencsik né felelősségét.

— Hát nem elég bizonyíték a Flóra''

— Nem. Flóra kd mehetett a gangra, az udvarra és ott megevett valamit.

— Sose megy az ki! Be tudom én azt bizonyítani!

— Hogyan? — kérdezte az ügyvéd.

— Hát úgy, hogy vegye két napra magához. Ha nem megy ki a lakásból, akkor érdemes perelni.

— De drága Balogh néni, én nem vagyok illetékes! A bíró, ha akarja, elhiszi, ha akarja nem, hogy tőlem nem csavargóit él a Flóra. Különben is kutyám van, nem vehetem oda Flórát

A néniké szeme megcsillant:

— No de csak a bíró hisz saját szemének? Vegye a bíró magához két napra a macskámat!

— Erre neon vállalkoznak a bírák. Higgye el, ezúttal

nem érdemes perelni Bencsiknét.

— Hát én akkor elmegyek egy másik ügyvédhez, ide a szomszéd asztalhoz.

— Nem vállalja itt senki a mi közösségünkben. Tudom, én vagyok itt a vezető.

— Hát akkor megyek egy másik ügy védközösségbe. Van elég.

— Van, van. de semmi értelme. Na, vigye csak a pari- zert.

— Nem kell vinnem, elhoztam őt a kosárban. Jaj, hol van? — ijedt meg Balogh néni. Keresgélni kezdte az íróasztalok között.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és valaki beszólt:

— A cica az ajtó élőtt nyávogott, be ákart jönni. Biztosan ügyfél...

Az ügyvéd jóaka- ratulag szóit . cda Balogh néninek, alá simogatta a megkerült állatot.

— Na lássa, Balogh néni, a macska ugyanígy elkóborolhatott, Bencsiknétől is.

— Hát lehet, hogy igaza van ügy véd úrnak. No, majd eljövök máskor. Találok én majd más valamit, amiért beperelhetem Bencsiknét...

Palásti László

Hagy téli rejtvénypályázat

IV. FORDULÓ

m*

1

Pj“*

r6

8

E“*

u

JT*

m

■

15

3

H

1»

■

w~

19

■

F*

ZZ

n

25

2*i

m

TT~

üs“1

■

25

29

■

V->2

■

■

5r

5*i

1

■

w3.

5S

a

37

■

T7 *

■

5»

**i

—

■

Ui

95

m

□

■

56

■

■

üb

■

«49

a

51

51

■

n~

5*1

55

m

w~

?! 5?“

59

6©

61

A

SF~~

63

6*«

67

■

66

61

■

66

69

To

■

u

■

V

í—

□

ST~

tmm

□

Á történelmi miniatűrről

A történelmi miniatűr — nehéz műfaj. Egy „pillanatba” — rövid mesébe besűríteni a nagy történelmi egyéniség lényegét, hogy az művészileg is, a valóságnak megfelelően is igaz legyen, nem kis feladat. Ezért is művelik a Gobineau, Strindberg, Karel Capek, Kárpáti Aurél kezén sajátosra kimunkált miniaturát olyan kessen. A legtöbbem, akkor már mkább regényes]tett életraj- ot” írnak arról, aki megra- ' a érdeklődésüket és — óbára tette erudiciójukat. 'em így Szinetár György, az : mert ifjúsági író. Immár a •"■ísodik könyvében vállalko- arra, hogy tetten éri hőseiben az első lépés pillanatát, amelyben megmutatkozik p későbbi történelmi személy ' íyénisége, az amivé majd vá- *ik. Egyszerre 'kell tehát megidézni a különböző történelmi ’ onszakot, a maguk sajátos lég ’'őrével s a benriik kialakult, le töórténelmileg már megmerevedett, a köztudatban szoborrá szépült alakokat. Sőt. Annyira élettel telin kell felidézni, hogy mindegyik több

legyein, mint amit eddig tudtunk róla (különben mire való volna hozzányúlni?) S mind ezt egy rövid novella keretei között!

Már most hogyan oldja meg Szinetár ezt a bonyolult feladványt, amely megkövetelné, hogy egyformán jártas legyen a magyar történelem mindegyik időszakában? Dózsa György, Kinizsi Pál, Apáczai Csere, Esze Tamás, Batsányi, Varga Katalin stb. a történelmi novellák hősei, ugyanis ebben a második könyvében is időben igen messze esnek egymástól, de sőt: más-más élethivatásra nőttek fel, ami az író kultúrtörténeti jártasságát is próbára teszi! S van még egy harmadik tényező, hogy nehezítse Szinetár dolgát: nem egy alakjához mások is hozzányúltak s elég szug- gesztív képet festettek róla.

Buktatókban tehát nincs hiT ány, de Szinetár legtöbbször kikerüli őket. „Az első lépés” tizenegy, „A jabbágybrigadé- roS” tíz portréjához a kitalált mese, amely a hős faculté ma- itresa-ét, a rajta majd eluralkodó alapteJieteéget jelzi, illik, ha mondjuk ifjúsági szinten is. Tehált nemcsak „új” s érdekes, de jellemző is. A történelmi tények mögött elég moz gási helye van mindig a képzeletnek és Szinetár nagy fokú ötletességgel próbálja ezekbe a történelmi hézagokba kapaszkodva olyan jellegzetes eseménnyel illusztrálni az életbelépés nagy pillanatát, amely a megmerevedett történelmi maszk mögött az élet eleven erőit érezteti.

Nagyon rosszul tette, hogv Batsányi, Losárdy Katalin, Varga Katalin és Szántó Kovács esetéiben eltért ettől a maga felállította normától. Ezeknél már a kialakult és ismert felnőtt köré kerekíti mondanivalóját, holott, kis leleményességgel ,,Az első lé- pés”-t, a jellegzetes indulást ezekben az esetekben is „kitalálhatta” volna. Így megtörött a könyv hangulati egysége, ami kár, bár a történelmi miniatűr értékén és érdekességén természetesen ez nem feltétlenül ront Nagyfokú sűrítő erő keü ehhez *

műfajhoz 9 Szinetár a legtöbbször eltalálja azt a gócot, amely 'köré jegieoesedik a mese, s eléri a kívánt hatást: az irányadó tehetség korai jelentkezésének igazoltságát.

Nagy cél, igényes vállalkozás Szinetár Györgyé, a történelmi novellák ilyen szinten való művelése s azért külön dicséret illeti, hogy ehhez a nehéz, alig művelt műfajhoz ragaszkodik. Az ifjúság szempontjából pedig igen jelentős, mert két könyvében huszonegy történelmi alakkal ismertet meg s így nagyszierű bevezető ahhoz, hogy a fiatalok égőbb kíváncsisággal ismerked jenek meg a magyar történelem titkaival.

Az elbeszélésék befejezésével azonban — a legtöbb esetben —, elégedetlenek vagyunk. Kár, hogy mintegy re- kiaipitulálja néhány mondatban sajnos, legtöbbször közhely fanmájában, amit a történet illusztraitíve amúgy is bizonyított. Nemcsak tautológia ez, de rontja a befejezés hangulatosságát is.

Szép és ritka váflláöoozás

Szinetár könyvé; ezért kellett az ifjúsági irodalom áradatában szólni, s legalább ennyit elmondani róla.

—fa

75 éve, 1890 januárjában szü letett a modern cseh irodalom egyik reprezentatív képviselője: Karel Capek. Polgári felfogású író, de mélységes humanizmusa a kisember mellé állítja. Egyetlen műve sincs, amelyben a kizsákmányolok, az elnyomók, a gazdagok oldalán állna. Szarkasztikus humorú aforizmáival is a békéért, az emberi szabadság- jogokért harcolt, az imperializmus barbárságát leplezte le. A harmincas évek közepén írt aforizmáiból a „Gyarmatosí- tás”-t tartalmazza e heti rejtvényünk vízsz. 1. és függ.

13. sora a nyilak irányában.

Vízszintes;

14. Külvilág! hatásokat fogok fel. 15. Megforgasd a kulcsot! 16. Vissza: mutatósző. IS. Megkedveli. 20. Készítő. 21. Időjelző. 23. Földre tesz. 25. Gyógyító egyén. 26. Allatszin. 28. Rajzeszköz. 30. Sétakert. 31. Keleti népek fontos élelmiszere — tájszólással. 33. Vízben élő soklábú állat. 35. A Szentivánéji álom egyik szereplője. 37. Textil alapanyag. 38. Jószívű teszi. 30. Szovjet író. 40. Ráesőt. 42. Könnyűfémből készült tárgyak nevében szerepel. 43. AN. 44. Bekebelezted. 45. Szelíd lejtőn. 48. Felismerő felkiáltás. 50. ,.A magyar ban nem használtatik”! 51. Visz- sza: Szovjetunióban élő nyelvrokonaink elnevezése. 53. Az államkasszába befizető oolPár jelzője. 36. Tdőt kötőszó.

57. ... kapott rajta. i>0, Gyecmeknevető. 62. Testrész. 64. Felfogása. 66. Kézzel jelezze. 68. Állóvíz; 69. Angol teher, szállítmány. 71. Orvosi adag. 73. Női név.

Függőleges:

2. Vissza: Minisztériumunk rövidítése. 3. Arc része. 4. Cérnadarab. 5. Csavar. 6. Erős szándék. 7. AK. 8. i-vei bezárólag. 9. Kedves kis öregasszony. 10. Évszak, ll. Angol városka' az Eszakl-csatoma mentén Glas- gowtól délre. 12. ösztökélő szerszám. 17. Abban, ahol a vére folyik. 19. Ülőke. 22. A lélek tükre. 24. Kiüríti a vasúti kocsit. 27. ESR. 29. Rakosgat. 32. Vérpálya. 34. Keres. 36. Mostanában divatos betegség. 37. Orosz súly- mérték. 38. Szignáltat. 41. A szobába nyújtó! 42. Iratok. 46. Hím is van, nő is van. 47. Törvénytelenül szereztem. 49. Magaslégköri és mélytengeri kutatóeszköz. 52. Vajön nagyon csípős? 54. Óvoda — ővodásnyelven. 55. ömlesztek. 58. A hinduizmus alapvető szentkönyve. 59. A kripta. 61. Évszak. 63. Lompos- farkú ragadozó. 65. ENA. 67. Német eskü. 70. GD. 72. Mindennapi fűszerünk.

A rejtvényben o és ó. illetve ö és ő között nem tettünk különbséget.

Felhívjuk pályázóink figyelmét.

hogy mogfejt.éseiket levelezőlapon, küldjék be.