Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

«ML JANUÁR t«. napló — 3 II 3004-es kormányhatározatok 1958-ba*, wjffcor « első 3004/1-es határozat megszüle­tett, Baranya megyében is olyan termelőszövetkezetek működtek, melyeknek tagjai azelőtt nincstelenek vagy sze­gényparasztok voltak, s szer­számot, munkaeszközt nem vittek be magukkal a közös­be Az állam támogatásának fő iránya akkor az volt, hogy ezek a szövetkezetek megfe­lelő eszközökhöz jussanak. Később a mezőgazdaság tel­jes szocialista átszervezésével a középparasztok is beléptek a szövetkezetekbe, akik már megfelelő eszközökkel (álla­tok, gépek és szállító eszkö­zök stb.) rendelkeztek s azt a közösbe adták. Ekkor a 3004-es fő célja volt, hogy kedvezményeivel ösztönözze a saját erőből történő beruhá­zásokat s ezáltal a nagyüzemi termelés fejlődését. Aki töb­bet ruházott be saját erőből, az több kedvezményt kapott. A közös állatállomány ki­alakítását akadályozta, hogy az országos férőhelymérleg hiányt mutatott sertésből, szarvasmarhából, a húsellátás biztosítása érdekében a kö­vetező 3004-es határozat a sa-tés- és szarvasmarha-léte­sítmények után biztosított nagy kedvezményeket a tsz- eknek. Egyszóval az állam mindig ott segített legtöbbet, ahol a legnagyobb szükség volt rá. A most megjelent 30047-es kormányhatározat­ban az állami támogatás fő iránva a második ötéves terv gazdaságpolitikai célkitűzései­nek megvalósítása, ezen be­lül a termelőszövetkezeti pa­rasztság életszínvonalának emelése és a népgazdaság igénveinek mezőgazdasági ter­mékekből való kielégítése. En­nek érdekében az állam segíti a mezőgazdasági termelés és árutermelés fokozását, az ezt megalapozó beruházások nö­velését és a termelőszövetke­zetek szakmai vezetésének megjavítását, hogy ily mó­don a jól gazdálkodó termelő szövetkezetek' még jobban gázdálkodianák, s a gyengék nedig mielőbb megszilárdul­janak.’- ‘ : Áz állami támogatás mér­téke megyénkben is igen je­lentős volt az elmúlt évek­ben. Az állam által a ter­melőszövetkezeteknek folyósí­tott beruházási hitel 1961 óta az alábbiak szerint alakult: 1961- ben 135,1 millió Ft 1962- ben 188,7 millió Ft 1963- ban 229,4 millió Ft 1964- ben 201,6 millió Ft Az áHami todvezménTtk ösztönző hatása A 3004-es kormányhatáro­zatok a hosszúlejáratú hitele­ken kívül számtalan kedvez­ményt nyújtanak a termelő­szövetkezeteknek, melyeket egyrészt a megfelelően esz­közölt beruházások után — pl. istálló benépesítéskor, sző­lő, gyümölcs termőrefordu- lásakor stb. — másrészt üzem vitel és egyéb címe* biztosit. Ezek az állami kedvezmények az ötéves terv eddig eltelt időszakában a következőkép­pen alakultak: 1961-be* 67,2 millió Ft 1902-ben 67,9 millió Ft 1963- ban 93,0 millió Ft 1964- ben tervezett 00,0 mflWó Ft, ez utóbbi azonban csak az üzemviteli kedvezményekre vonatkozik. A beruházások utáni kedvezményeket még nem tartalmazza, mert ez irá­nyú igényeiket a termelőszö­vetkezetek csak az év első napjaiban nyújtották be. Az állami kedvezmény min­dig abban az irányban ösztö­nöz, ahol éppen probléma van. Kevés volt a gép a nagyüzemekben? A termelő- szövetkezetek gépvásárlását az állam úgy serkentette, hogy 1963-ban 25,4 millió fo­rint kedvezményt adott a vá­sárolt gépek után a tsz-eknek, 1964-ben még ennél is többet. A tehénállomány növelése ér- deliében csak 1963-ban 12,8 millió forint kedvezményt kaptak az üszők leellése után a baranyai közös gazdasá­gok. Félmilliárd forint értékű gép a tsz-ekben Ha az állami támogatás je­lenlegi rendszerét vizsgáljuk, nem elég megmérni, mit kap­tak a baranyai tsz-ek segít­ségként az államtól, meg kell vizsgálni azt is, mire fordí­tották a támogatást, mit hoz­tak létre belőle? Hét évvel ezelőtt — mikor az első határozat megjelent, 1958-ban mindössze 32 saját traktorral rendelkeztek a ba­ranyai tsz-ek, a gépállomáso­kon ekkor 788 traktor dolgo­zott. Miután az állam lehető­vé tette, hogy az erőgépek után típusonként 8—30 száza­lékos kedvezményt, a munka­gépek után 0—50 százalékos kedvezményt kapjanak vá­sárláskor a termelőszövetke­zetek, ugrásszerűen kezdett nőni a traktorok száma a tsz-ekben. 1959-ben még csak 59, de 1960-ban már 224, 1961- ben 512, 1962-ben 867, 1963- ban 1280, s jelenleg 1785 trak­tor van a közös gazdaságok tulajdonában. A gépállomási traktorokkal együtt 2178 trak­tora van a megyének, három­szor annyi, mint hét évvel ezelőtt. A gépek és gépi be­rendezések értéke 1958-ban 17 millió forint volt a szö­vetkezetekben, jelenleg eléri a fél milliárdot így értük el, hogy az el­múlt években a szántási mun­kákat sikerült teljesen gépesí­teni, ma már nem szántanak lóval a baranyai községekben. A szántás és talajmunkák mellett azonban ebben az idő­szakban gépesítettük az ara­tás munkafolyamatát is. Míg 1958-ban csak 1 aratógép volt és egyetlen kombájn sem dol­gozott a megye tsz-eiben, ad­dig jelenleg 48 kombájnnal és 236 aratógéppel rendelkez­nek a tsz-ek. A gépállomás! gépekkel együtt összesen 213 kombájn és 266 argjógép van a megyében. A gépek számának ugrás­szerű növekedésével azonban fellépett a gépi tárolóhelyek és gépkarbantartó műhelyek; hiánya. Az állami kedvezmé-; nyék most arra ösztönzik a! termelőszövetkezeteket, hogy minél több ilyen létesítményt készítsenek. Gépkarbantartó műhely, üzemanyagtároló épí­tésénél az állami kedvez­mény, illetve a vissza nem térítendő állami támogatás aránya elérheti a 80 százalé­kot. Az elmúlt években 89 vasvázas gépszínt építettek a tsz-ek, a most lezárult évben újabb 49 építésére nyílott le­hetőség, de ebből a már em­lített okokból csak 5 készült el, a többit 1965-ben fejezik be. Korszerű gépjavító mű­helyből 11 épült fel az elmúlt két évben a megyében, 16200 hold öntözött terület - évi 6000 hold talajjavítás A nagy hozamok eléréséhez azonban nemcsak gépekre van szükség. Az állami támogatás nagyarányú talajjavításra ösz­tönzi a termelőszövetkezete­ket. A talajjavításhoz szüksé­ges anyagot — meszet, — a tsz térítés nélkül kapja hely­hez szállítva. A bedolgozáshoz szükséges gépi munkák után 50 százalékos kedvezményt kap a tsz, gyenge termelőszö­vetkezeteknél ez a kedvez­mény eléri a 80 százalékot. A talajjavítás egyéb felme­rülő költségeire pedig hosszú- lejáratú hitelt folyósít az ál­lam, s mire azt öt év múlva törleszteni kezdi, addigra a talaj meghozza azt magasabb termésekben. ilyen nagyarányú támogatás mellett Baranyában évente 6000 hold talajt javítanak a teremlöszövetkezetek. Ezenkí­vül a sásdi járásban a Bara­nya csatorna vízgyűjtőjében országosan is kiemelt komp­lex talajjavítási és talajvé­delmi, valamint vízrendezési munkát végeznek el. Erre a kiemelt munkára az állam 100 százalékban vissza nem térítendő állami támogatást nyújt a Baranya csatorna mentén lévő közös gazdasá­goknak. Talajjavítást, .talajerő visz- szapótlást szolgálja a műtrá­gyázás is. A műtrágyaellátás javulásával az elmúlt idő­szakban jelentősen nőtt az egy holdra eső műtrágya fel- használás a tsz-ekben. Míg 1961-ben holdanként csak 82 kilót, addig 1964-ben holdan­ként már 166 kiló vegyes mű­trágyát használtak Eel a szö­vetkezetek. A határozat értelmében az öntözőtelepek létesítésénél az állami kedvezmény elérheti a 80 százalékot. Ezzel a lehető­séggel igen sok termelőszö­vetkezet élt a megyében. Ezt az is mutatja, hogy míg 1960- ban csak 350 holdat öntöztek a termelőszövetkezetek, addig 1964-re az öntözött terület nagysága elérte a 16 200 hol­dat a meevében. Külön feie- zetet érdemelne ennek a be­mutatása, hogyan emelkedtek a hozamok az öntözés hatá­sára. Az állami támogatás e téren is gyorsan kamatozott, bár egyes gazdaságokban a berendezések rendeltetésszerű üzemelése körül akad még tennivaló. Rné MA: KISZfiV-MÉSZÖV szavaióversenY Pécsett Ma délután a KIOSZ Rá­kóczi úti helyiségében ren­dezik meg a KISZÖV és a MÉSZÖV szavalóinak verse­nyét. A két szerv több mint harminc versenyzője vesz részt ezen és öttagú zsűri dönti él, kik juthatnak to­vább a nagykanizsai, illető­leg a szombathelyi területi versenyekre, ahol a dunán­túli megyék legjobb ver­senyzői találkoznak. A szavalóversenyt este 7 órakor színes kultúrműsor zárja le. (MH T TI a széken ez a kicsiny termetű ember. Sapkáját a fejéin felejtette, kezefejét az ölébe ejti és kerek arcából várakozóan tekint hol rám, hol ki az ablakon az épülő tejüzem udvarára. Gerendákat cipelnek, talicskát tolnak, va­lahol kopácsolnak, a tetőn egy férfi kiabál és hadonászik, eléggé hideg szél fúj, de azért kibírható. Sándor, Kovács Sándor reggel jön a száj ki busszal, hóna álatt újságpa­pírba csavart csomagocska. Tepertő van benne, meg a kenyér, a tepertő kilóját tíz forintért vette egy szajki pa­raszttól, mutatja is, hogy két | kis marokkal hozott belőle, a I többi otthon kell a négy gye- ; reknek, meg az asszonynak. ; „Tepertővel nem lehet eltar­> tani egy családot...” — jegy- ! zem meg neki. ; — Hát ha egyszer nincs ki­! tartásom! | Széttárja a karját, tehetet- I len, még ez a legolcsóbb, már ! mint a tepertő. ! — Karácsonykor mi volt ott­! hon Sándor? ! — Csirkét ettünk, egyet, ! meg két kiló húst. Szóval, ami ; kell. ; — Az ötödik kisgyerek miért ment el? — Koraszülött volt, hérem- szépen, élt három hónapot, de ; valami baja volt... — Talán az asszony miatt, ! nem? Rosszul táplálkozott. ; Ilyen is előfordulhat Sándor... ; — Lehet. j — Mindenre azt mondja I Sándor, hogy „lehet” ... ! — Lehet. Az is lehet, hogy talpra áR ; egyszer. Biztosan talpra áll > Csak nehezen tápászkodik fel, ! mert valamibe meg kellene | kapaszkodnia. Mibe is? önma- [ gába. De hát az örökös kilin- i cselesben fecsérfá el maradék ! energiáját Ormánpusztai Ál- I lami Gazdaság, Pécsi Utfenn- J tartó Vállalat, Komlói Építő- j ipari Vállalat, Gyula puszta, i Bogádmindszent, Építő és Ta- ! tarozó Vállalat, aztán a 26-os ! építők Dunaújvárosban ... Ti- I zenkét esztendő alatt tizeinkét ; munkahely, nemegynél két- ■ szer is megfordult, jöm-megy, ! önkényesen kilép, aztán né- ! hány év kihagyás, amiről még A pécsi Vegyipari Gépészeti Technikum felső tagozatán 177, középiskolai tagozatán 190 hallgató ismerkedik a szakmai alapokkal. A végzettek a vegyiparban dolgoznak majd. Képen: az iskola laboratóriumában méréseket végeznek a hallgatók — Szokolai felv. — Eredményesen zárta az elmúlt évet az Öntöde Vállalat mohácsi gyáregysége Megszerezni a legjobb gyár­egység címet. Ez a gondolat vezérli titkon az öntöde Vál­lalat mohácsi gyáregységének vezetőit, dolgozóit. Tavaly az év első és második negyedé­ben sorozatosan alapanyag­hiánnyal küszködtek és csak nagy nehézségek árán tudták teljesíteni tervüket. Amikor az anyaghiány megszűnt, be­bizonyult, hogy a hiba nem a gyár vezetőiben, dolgozói­ban van. A második félév eredménye megmutatta, hogy képesek behozni az év elejei lemaradást, és teljesíteni tud­ják a tervet. A vasöntvény-tervük 2200 tonna volt, s ezt az év végére 50 tonnával túlteljesítették. A tervezett 42 500 000 forint ér­tékű termelési tervüket pedig a befejezett termelést véve alapul, 43 302 500 forintra tel­jesítették. Az idei év még nagyobb kö­vetelményeket támaszt. Idén már 55 millió forintos tervet kell megvalósítaniok. Ennek előkészítői munkáit tavaly de­cemberben megkezdték, s ja­nuár 15-én termelési tanács­kozáson vitatják meg a terv­vel kapcsolatos konkrét fel­adatokat SÁNDOR TÖRTÉNETE papír sincs. Mintha mindig, örökké keresne valamit, mint. ha hajtaná-űzné csak tovább, egyik helyről a másikra.. s — Jó ez? — Nekem pénz kell Négy gyerek, hiszen tudja.. J •— Pénz kell? — Az. p apírdarabkára jegyzem fel Kovács Sándor kere­setét, tavaly májustól novem­berig az Építőipari Vállalat munkaügyi osztályán. Budán Ferenc szedte elő az adato­kat — és ezek pontosak — én meg feljegyeztem, s most rá­olvasom Sándorra: 537, 790, 900, 770, 860, 900, 800..; fo­rint — No látja! — mondja Ko­vács. — Hát pénz ez? — Ki az oka, hogy ennyit keresett? Nem válaszol. Repedezett körmeit nézegéti, fölpillant az alacsony mennyezetre. — Abban a brigádban nem volt pénz. Kovács Sándor egészien a múlt hónap elejéig a segéd­munkás brigádban dolgozott Árkot ástak, talajt egyenget­tek, meg hát ami volt. Meny­nyit számolt rá a vállalat? A normás Hartai segítségével ki­számoljuk a lehetőséget: Sán­dornak 5.50 volt az órabére. Közbevetőleg mondom: ennyi egy kezdőesztergályos, lakatos, vagy műszerész szakmunkás órabére is. De hát az öt forint ötvenne rámegy a fagypótlék, azzal együtt már 6.33 forint Nyolc és fél órára 53.80 fo­rint — így van Sándor? — Lehet Hozzácsapjuk a négyszáz- hatvan forint családi pótlékot is. összesen — körülbelül — ezerhatszáz—ezerhétszáz forint havonta. A fentebb idézett hó­napok alatt egyetlen egyszer sem érte él a havi ezer forin­tos keresetet. Ezért eszik te­pertőt félmarokkal. — A bumli miatt... — vallja be később. De aztán mindjárt hozzá­teszi: — De én nem is dolgozha­tom ki mindig a hónapot, mert nincs otthon kitartásom pénzben, akkor kérek egy-két nap fizetetten szabadságot az építésvezető kartárstól; — Minek? — Elmegyek a paraszthoz napszámba, mondjuk fát vág­ni, kapok ötven forintot meg kosztot. A pénzt hazaviszem. — De hiszen egy napra itt a vállalatnál is többet kapna..; — De nincs kitartásom .;; Csak ezt hajtogatja, szünte­lenül, hogy otthon elfogy a pénz, hát valami után néznie kell. Sándornál rossz volt már az indulás is. Tavaly tava­szon jött a vállalathoz, ide a tejüzem építéséhez. Csak a te­hető legigénytelenebb munkát tehetett néhányukra rábízni. De még azzal is kereshettek volna havi ezerhatot—ezer- nyolcszázat. De nem csinál­ták. Négy hétből — Sándor is — két hetet ha dolgozott. Volt olyan hónap, amikor a családi pótlékhoz szükséges 18 napot sem dolgozta te, el is úszott a négyszázhatvan fo­rint. — Pedig ez a pénz a gyere­keké tett volna.;: — Lehet. Azazhogy .:: igen — mondja zavartan. — De értse meg, muszáj volt elmen­nem napszámba is közben! "p1 bből a körből nem tud szabadulni. Nem tudott! Elúszik az előleg, ami amúgy sem sok, mert nem , volt mö­götte termelés. Elmegy hát egy gazdához, „kápé” kap egy öt­venest, de az üzemben már bejegyzik a bumlit, nem is egyet. Visszajön, a sok hiány­zás miatt ismét kevés a kere­set, megintcsak a napszám, meg a bumli. — Volt már valaha is sza­badságon? Fizetett szabadsá­gon? Mondjuk nyáron? — Nem én; — Miért nem? Kényszeredetten mosolyog; — Nem is akarpk;;; ■— Ez nem igaz; Mondom neki; Siklósi márvány az NDK parlamentjében A Tenkes hegy oldalában lévő siklósi márványbányából több mint 250 köbméter iá minőségű márványt termelnek ki évente. A márványt hatal­mas. szobanagyságú darabok­ban robbantják ki a hegy ol­dalából. Az alaktalan tömbö­ket azután egyenletes kocka vagy téglatest alakúra hasít­ják szét és úgy szállitiák Bu­dapestre, ahol a tömböké* a.z igényeknek megfelelően fel­dolgozzák. A siklósi márványnak híre van az egész országban, s igen kelendő nemcsak a minősége,, hanem a színe miatt is. Meg­található itt a rózsaszín min­den árnyalata a halványtól egészen a sötét hússzínig: van sárga, szürke és zöldes színi, ezek közül mégis a legkere­settebb a rózsaszínű. Ebből szállítanak a legtöbbet. Siklósi márvánnyal díszítet- ték a debreceni pályaudvar épületét, felhasználják a bu­dai vár építésénél, de szállí­tottak Győrbe, Miskolcra, fel sem lehetne talán sorolni hány középületet, üzletet, cukrász­dát tettek szebbé az innen ki­kerülő márványlapok. Siklósi márványt szállítottak külföld­re is, az innen kikerülő már­ványlapokkal díszítették a Né* met Demokratikus Köztársa­ság parlamentjének épületét. Az idei évben jóval több márványt exportálnak, a terv szerint mintegy 120 köbméter sárga és rózsaszínű márványt, tömböt szállítanak majd Auszt riába és az NDK-ba. A meg­rendelő cégek képviselői már jártak Siklóson és kiválogat< ták a nekik megfelelő tömböt két. A márványbánya termelése ebben az évben emelkedni fog, ugyanis most szerelik be a bányába a villanyt, ami le­hetővé teszi majd, hogy több gépet állítsanak munkába. & — Esetleg üdülni volt-e? Járt-e már a Balatonon? — Vagy téten valahol a he­gyekben. üdülőben? Csak a fejét rázza és most már nem mosolyog. — Nem adtak szabadságot, mert nem volt ki az évem. — Ezt az évet ki keltene húzni, szépen, folyamatosan. — Higgye el, én nem aka­rom itthagyni a vállalatot. Ne­kem bumlim nem lesz. Ezt nagyon határozottan mondja, csak éppen nem hi­szi el senki. Sándor is — mint a vándorlók, nyughatatlanok láthatatlan tömege — vándo­rol városról városra, üzemből ki, vállalathoz be, néhány nő­napot tevékenykedik, így ahogy mondom: tevékenyke­dik csupán, aztán leszámol, s megy tovább. Nem szívleli az üzemi szigort, összeszokott­ságot, a reggeli, délutáni ko- lompolást, felelősséget, mun­kát, egyebet. Féllábuk minőig kint van az üzemből és nincs aki visszatartsa őket... Nincs? Ez csak úgy gondo­latban röppent ki a számon és tudom, hogy nem igaz. Most én ide leírom, hogy a múlt hó­nap elején Sándort áttették a Krumpek István kubikos bri­gádjába. „Itt nincs lógás, mert Pista bácsi hajt bennünket, .le úgy, hogy ő dolgozik légib­bet. Amit ő megcsinál, .azt megköveteli tőlünk is...” — Sándor mondta ezt el és azf is, hogy azóta nem volt bum« lija, azt is, hogy éppen emiatt marad itt a vállalatnál, mert megunta a csavargást és ne­künk igazunk van az órabér­rel meg a keresettel, tehetett volna többet keresni, ha ... T gy áradozik Sándor és le­x hét, őszintén is gondolja, hiszen a Krumpek-brigád ku­bikosai amilyen szótlan, any- nyira kemény, egyenes legé­nyek, közöttük nem tehet ki­fele kacsintgatni, úgy értve, hogy át, másik vállalathoz. „Innét csak' szökni lehet...” — mondták. Én ugyan nem hiszem, de talán Sándor még sem „szökik”, hanem kilábol a tepertős-világ nyomorult bi­zonytalanságából. Rab Fereuc « 1

Next

/
Thumbnails
Contents