Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-07 / 5. szám
napló I960. JANUAR 7. A* Izvesztyija cikke Johnson elnök kongresszusi üzenetéről Új politikai irányvonalat sürget az Olasz Köztársasági Párt lapia A köztársasági párt hivatalos lapjában, a Voce Repub- licanaban szerdán közölt vezércikk, amelyet La Maifa volt miniszternek tulajdonítanak, hangoztatja: „Az elnök- választások éppen úgy, mint a novemberi közigazgatási választások (tehát a balratolódás — Szerk.) világosan megmutatták. hogy az az alap. mely re a jelenlegi kormányformula épült, elégtelennek bizonyult. Uj politikai irányvonalra van szükség, olyan kor- •v 'nyra, amely többé nem a balról való elhatárolás elvére támaszkodik”. Félreérthetetlen utalás ez arra, hogy egyre inkább abszurdnak tűnik a kommunisták kizárása nemcsak a hatalomból, de adott esetben a szavazataik visszautasítása is a kormány részéről. lyozta: „a Szovjetunióval békés kölcsönös megértésre törekszünk... Ha békében akarunk élni egymással, jobban meg kell ismernünk egymást”. Az amerikai elnöknek ezek az óhajai összhangban állnak a népeknek a békéért és a kölcsönös megértésre irányuló törekvésévéi E törekvéseket kétségtelenül osztja az amerikai nép is. dályozni a revansizmus tűz- ] fészkének fellángolását Európa közepén. Az elnök üzenete azonban minderről egy szót sem tartalmazott. — Az elnöki üzenet egyik fejezetének címe „Amerika és | a kommunista országok”. Az idevágó fejtegetések a szokásos és régóta elcsépelt kommunistaellenesség je- : gyében fogantak. A múlt- { ban követett gyakorlathoz hasonlóan a józan elemzést most is olyan hiú remények helyettesítik, amelyek a szocialista országok közötti kötelékek meggyengülésére számítanak. Az Egyesült Államok a szocialista országokkal szemben is változatlanul igényli a „min denütt való jelenlét szerepét”, vagyis az idegen ügyekbe való beavatkozás jogát. Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy I az Egyesült Államok e téren • teljesen elszakadt a reális va- j lóságtól. Az Egyesült Államok elnöke üzenetében a délkeletázsiai ügyekbe való amerikai beavatkozást, a dél-vietnami amerikai agressziót „az Egyesült Államok biztonságának igényeivel” próbálta indokolni. De milyen furcsa logikával lehet úgy értékelni a vietnami népnek igazi szabadságra és nemzeti függetlenségre irányuló törekvését, hogy az a mész Összeomlott egy kápolna Mexikóban r . /••<' 42 w o i* s I i s i a a nyereménybetét-könyv sorsolásáról Rijo városban leszakadt egy kápolna teteje. A misén résztvevő hívők közül hatvanegyen életüket vesztették, mintegy negyvenen pedig megsérültek. A képen: a kápolna, amelynek csak az oldalfalai maradtak épségben. Téli falusi esték a ív-ben Ez a címe annak a nyolc adásból álló sorozatnak, amelyet január 8-án, pénteken este 18.30-kor sugároz először a televízió. Az első műsor — melynek témája: a mezőgazdaság szerepe a népgazdaságban — már többet árul el az új tv-sorozat jellegéről Ha pedig a többi adás témáit is sorravesszük, láthatjuk: lényegében szakmai, agrár- politikai ismereteket terjesztő műsor a téli falusi esték. Egy-egy műsor 60 percig tart és januárban, februárban minden péntek este jelentkezik majd, ugyanabban az időpontban. A rádióújság és a napi sajtó rendszeresen közli az egyes adások témáját és az előadók nevét, akik országszerte ismert vezetők, szakemberek. Bár több éve sugároz már rendszeres műsort a Magyar Televízió, ez az első ilyen jellegű sorozata. Olyan emberek számára készül a téli falusi esték, akik résztvesznek a falusi pártoktatás valamilyen formájában, vagy nem tanulnak ugyan szervezetten, de elmennek a pártszervezetek által rendezett vitaestekre. Ott képzett vitavezető irányításával megbeszélik mindazt, amit a televízióban láttak, hallottak. Elsősorban csoportoknak, vitaestek részvevőinek szánják tehát ezt a műsort. De tanulságos, érdekes mindazoknak, akik érdeklődnek a mezőgazdaság iránt. Ezekből az adásokból ugyanis megismerhetik mezőgazdaságunk helyzetét, sikereit, gondjait, legfontosabb időszerű feladatait. Ugyanakkor kiderült majd a sorozatból is, hogy napjainkban nélkülözhetetlen a szakami tudás fokozása, a parasztság műveltségének gyarapítása. A korszerűbb nagyüzemi gazdálkodás, az új fajták, új módszerek és a technika térhódítása új, magasabb követelményeket támaszt a mezőgazdaság dolgozói és vezetői iránt Ezt az igényt egyébként mindinkább érzik a falusi emberek is. Bizonyság rá a növekvő tanulási kedv — amit nem mindenütt tudnak kellőképpen kielégíteni. Ezen segít sajátos eszközeivel a Te'evízió. Az eddigi tapasztalatok alapján — főképp a harmadik éve jelentkező téli mezőgazdasági előadás-sorozat és a szakfilm- mű'or tanulságait elemezve —• egyre világosabb, bogy miiven szerepe lehet a szakmai ag- rárpo'itik'v : meretek íeriesz- ''ít'ében r Televíziónak Mint a legújabb és ’eg- sokoldalúbb tájékoztat'" ' u- dást gyarapító eszköz Revízió, nagyon hatáso* Tmí- ja. „szervezői?” lebe' hegy egv-egv falub-" 1 jón a művelődési munka ’ ■> tóköre. Az elsőadás-szerű. képekkel, rajzokkal, filmbe á'ek kel teletűzdelt televízió műsorok gazdagítják a népmű"e- lés Lazább, érdekesebb módjait. Előnyük az is, hogy rajtolják azt a hiányt, ami szemléltető eszközökben és képzett előadásokban sokhelyt jelentkezik. Javára írhatjuk a téli falusi estéknek azt is, hogy mindenki megnézheti. Olyan emberek is, akik alacsony iskolai végzettségük, szófukarságuk, vagy szegényes szókincsük miatt nem szívesen mentek eddig különböző tanfolyamokra, kimaradtak a továbbképzésből. Ez a műsor mindenkinek mond valami újat, tanulságosait, s talán kedvet kapnak ismereteik bővítésére azok is, akik vonakodtak a tanulástól Ilyen körülmények között pedig sikeresebb, hatékonyabb a falusi művelődési munka, minél nagyobb mértékben segíti a párt agrárpolitikájának végrehajtását, a mai falusi problémák egészsége» megoldását. A sok módszer közül jó eszköznek kínálkozik ehhez a Televízió új sorozata. Használják ki mindenütt ezt a lehetőséget is. „Az Imperializmus taktikája az osztályhareban" Részletek a Pravda cikkéből A nyereménybetétkönyvek 1964. n-i. dik negyedévi sorsolását és az 1964. évi «sorsolását szer ián mokon tartotta az Orszád'o Taiiarék pénztár. Az 1964. negyedik negyedévi sorsoláson a december 29-ig vált Dtt es húzás ív;1 ár forgalomoan volt nyereménybetétkönyvek vettek részt. Mindazok a betétkönyvek. amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) az alább felsorolt számokkal megegyezik, az 1964. negyedik negyedévi átlagbetétüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. Szám végződés: Nyeremény •/# W1 50 017 25 125 25 101 25 251 25 259 25 .105 200 311 25 325 25 374 25 400 25 408 25 449 25 466 25 531 25 564 100 664 25 Számvégződé«: Nyerem ( 706 25 707 25 807 25 818 25 832 50 833 25 867 25 959 25 Az 1964. évi «sorsoláson ugyancsak december 29-lg váltott és a húzás napján forgalomban volt nyereménybetétkönyvek vettek részt, amelyek sorszámának utolsó négy számjegye (számvégzö- dése) a kihúzott négyjegyű számmal megegyezik, 1964. évre számított éves átlagbetétüknek a* 1000 százalékát nyerték. A fósorsolás alkalmával kihúzott számvégződés: 4901. A gyorsllsta közvetlenül a sorsolás után készült, Így az esetleges hibákért telel össéget nem vállalunk. A nyeremények összegéből 20 százalék nyereményilletéket vonnak le. A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fiók, vagy postahivatal 1965. január 18-tól minden forgalomban lévő nyereménybetétkönyvre kifizeti. JuriJ Arbatov írja a Pravdában: „Az új történelmi realitásokhoz való alkalmazkodás az osztályharc új taktikáját követelte meg az imperialista burzsoáziától”. Elemezve az imperializmusnak az osztályharcban követett kétféle politikai irányvonalát, a „veszettekét”, illetve az „ultrákét” — ennek lényege senki előtt nem kétséges — és a „mérsékeltekét”, valamint a „liberálisokét”, amelyre a dolgozók széles rétegei is időnként szavazatukat adják, a cikk szerzője a következőket írja: Ha nem azokat nézzük, akik ez utóbbi politikára szavaznak, hanem azokat, akiket ez a politika szolgál, a „liberálisok” és „mérsékeltek” verziója azonnal megdől és a két irányvonal közötti eltérés csupán taktikai különbségnek bizonyul. Ez is. az is egyetlen stratégiai célt követ: megőrizni a monopolista burzsoázia uralmát a kapitalizmus mélyülő általános válságának viszonyai között. Ilyen értelemben a két taktika nem egyéb, mint különböző reagálás korunk alapvető tényére, nevezetesen arra, hogy szakadatlanul változnak az osztály-erőviszonyok a szocializmus és a nemzetközi munkásosztály javára, gyöngülnek a nemzetközi kapitalizmus állásai, csökken befolyása Az első taktikai irányvonal „inkább a kapitalizmu» általános válsága kezdeti szakaszainak viszonyaira jellemző, míg a második tükrözi azt a mélyreható folyamatot, amikor a kapitalizmus alkalmazkodni igyekszik általános válsága jelenlegi szakaszának realitásaihoz, azokhoz a viszonyokhoz, amikor a régi harci módszerek csak újabb vereségekhez vezetnek és csak meggyorsíthatják az imperializmus végső bukását. A monopoltőke — folytatja Arbatov — felhasználva nagy gazdasági lehetőségeit és a kedvező konjunktúrát, az osztályuralom óriási és szerteágazó apparátusára támaszkodva széles teret nyert a manőverezés számára, és társítja a közvetlen nyomást az engedményekkel és a szocigr lis demagógiával. Felhasználva azt, hogy óriási mértékben kiszélesedett a társadalmi életnek az a szférája, amely alá van rendelve az államilag megszervezett monopóliumok közvetlen hatásának, szabadabban léphet komp romisszumra az egyik helyen, ahol előnytelen, vagy veszélyes lenne a merev ellenállás, hogy kárpótolja magát a másik helyen, ott, ahol a munkásosztály nem készült fel a támadásra és gyenge állásokkal rendelkezik. Ami az imperialista burzsoáziának a nemzetközi porondon folytatott osztályharcát illeti — mutat rá a cikk szerzője — e területen azért van szüksége új módszerekre, mert egyrészt alapveti eltolódás következett be a kapitalizmus és a szocializmus közötti erőviszonyokban, másrészt nukleáris fegyverek megjelenésével megváltozott a háború jellege. Az imperializmus új módszereket követ az elnyomott népekkel szemben is. A véres leszámolásokkal egyidejűleg — amelynek például a kongói nép esett áldozatul — most olyan módszerrel is kísérleteznek, hogy segítik ezek ben az országokban a kapitalizmus kifejlődését. Az imperializmus osztályharcának új taktikája, amely gyakorlatban még mindig határos a „veszettek” politikájával, szemmelláthatólag élvezi az imperialista burzsoázia befolyásos rétegeinek fokozódó támogatását, mivel a „veszettek” politikájának kudarcai egyre nyilvánvalóbbak és csak közelebb hozzák a kapitalizmus pusztulásának óráját, — mutat rá Arbatov. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az imperializmus „régi” taktikája nem előnyösebb-e a munkásosztály számára, a cikk szerzője mindenek előtt rámutat arra a tényre, hogy a termonukleáris háború „nem hozhat semmiféle előnyt a szocializmusnak, még akkor sem, ha füzében elpusztul a háborút kirobbantó imperializmus”. Ez már önmagában meghatározza, hogy a munkásosztály milyen álláspontra helyezkedjen abban a harcban, amely az imperialista burzsoázia részéről tapasztalt két áramlat ellen folyik és kizárja a „semleges” álláspont lehetőségét. Az elmondottak — folytatja Arbatov — vonatkoznak a kapitalizmus osztályharcának egész új taktikájára. A gyarmati háború, a fasizmus, a munkásosztály és minden dolgozó gazdasági és politikai érdekeinek durva lábbaltip- rása — a „veszettek” egész programja, a tömegek számára újabb áldozatokat és szenvedéseket jelent. A kommunisták harcának célja és értelme pedig éppen a dolgozók érdekeinek védelme, mégpedig nemcsak a jövendő, hanem a most élő nemzedékek érdekeinek védelme is. A kommunisták ilyen álláspontjának mély értelme van annak a harcnak a szempontjából is, amelyet a munkás- osztály vív végső céljáért: a szocialista forradalomért. Az imperializmus — írja befejezésül Arbatov — arra kényszerült, hogy egyre inkább alkalmazkodjék a megváltozott helyzethez és átvigye a küzdelmet arra a hadszíntérre, amelyre szorították. De a hadszíntéren korántsem vár „nyugodt élet” a szocializmus erőire, a munkásosztályra, az elnyomott népekre. Szívós harc vár rájuk, olyan harc, amely talán még több rátermettséget, művészetet, politikai bölcsességet, minden erő, "akarat és értelem megfeszítését követeli tőlük. Januártól: füzet formátumba» jelenik meg a TISZÁT AJ A tizenkilencedik évfolyamába lépő irodalmi és kulturális Lap, a Szegeden szerkesztett Tisza- táj januártól kezdődően füzet formátumban jelenik meg, minden hónap 5-én, színes borítólappal, öt ív terjedelemben, példányonként 5.— forintos árban. „ A lap szélesíteni kivánja olvasóinak korét, ezért nemcsak irodalommal foglalkozik majd, hanem különbőzé rovataiban bő teret szentel általában a kulturális élet, sőt ezen túlmenően a mai magyar valóság izgalmas, aktuális kérdéséinek. Ezért a versek, elbeszélések, regényrészletek. tanulmányok mellett riportok, szociográfiák, pub- 1 icisztikai írások is helyet kapnak anyagában, melyet neves alkotók illusztrációi egészítenek majd Ri. folyóirat előfize esi ára egész évre: 60.—, fél évre: 30.—, gyed évre: 15.— Ft. Johnson üzenetéről mindenekelőtt elismeréssel kell megállapítanunk, hogy az elnök sokat beszélt a békéről, a barátság szelleméről, a kölcsönös megértésre való törekvésről. Kijelentette, hogy kész „mindenkivel jó szomszédként élni”. Arra hivatkozva, hogy az amerikai néptől kapott megbízást, hangsúMindamellett nemcsak az óhaj fontos. E törekvés őszinteségét igazolnák olyan reális lépések, cselekedetek, javaslatok, amelyeknek célja a fontos nemzetközi problémák megoldása, azoknak az enyhülés irányába mutató eltolódásoknak megszilárdítása és továbbfejlesztése. amelyekről az elnöki üzenetben is hallottunk. A békére való törekvés feltételez olyan próbálkozásokat, amelyekkel ki akarják tapogatni a leszerelési probléma előrehaladásának kölcsönösen elfogadható útját, annál is inkább, miután a leszerelés kérdése a maratoni tárgyalások útvesztőjében elakadt. Johnson elnök azonban csak arra szorítkozott, hogy a nukleáris fegyverkísérletek részleges eltiltásáról szóló szerződést említette. Egészében véve a leszerelés kérdése kívülmaradt az elnöki üzeneten. — Hallgatással mellőzött egy másik rendkívül fontos kérdést Is: az európai biztonság biztosításának kérdését. Az európai közvéleményt már régóta aggasztja, hogy Nyugat-Német,országban — az Egyesüt Államok áldása és teljes támogatása mellett — aktivizálódnak a revansvágyó militarista erők. Egyik-másik Washingtonnal szövetséges ország kormányköreiben is tudják (néha hangosan ki is -mondják), hogy meg kell akasze az óceánon túl elterülő amerikai állam „biztonságát fenyegeti”. A cikkíró befejezésü ezt írja: — A fentiekből kitűnik, hogy az amerikai elnök üzenete ellentmondásos jellegű j ugyanúgy, mint az Egyesült j Államok politikája is. Azok- [ nak van igazuk, akik azt ta- [ nácsolják Washingtonnak, hogy lássa a világot olyannak, mint amilyen és vonja ' le a megfelelő következtetéseket a nemzetközi küzdőtéren kialakult reális erőviszo- j nyokból I
