Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
lANCáK 4. napló 5 Tsz-parasztok a mikroszkóp mellett Kezdjük mindjárt Lénával. Egyrészt, mert így hamar átesünk a történet szomorúbbik. felén, másrészt, mert tényleg Lénával kezdődött ez Oz egész biológus dolog. Léna szegény, nyugtalanul ébredt egy reggelen, mindene fájt, és aztán ami még sosem fordult elő, naphosz- szat kaparta a ház kövezetét. Harmadnapra Lina elpusztult. — Kálikul *-* mondta az állatorvos és Damhardt Feri bácsinak vagy 800 pengős kára keletkezett. Mert akkoriban annyit ért a Linóhoz hasonló ló. . Demhardt Feri bácsinak akkortájt 8 hold földje volt, szőke haja és vagy harmincegyné- hány esztendeje. Most egy hold háztáji gazdaság, derűs üstök, ötven esztendő és 1200 sertésjószág van a „birtok- lapján", mivel ő a bólyi Kosira th Tsz sertéstelepének vezető gondozója. És még valami: több, kevesebb biológiai tudomány, amiben az a jó, hogy 200 malac kerülte el általa a Lina sorsát. Persze kólikáról szó since! — Hát akkor? — Hát... — igy Feri bácsi, — szóval a szakkörben megtanultuk a Faránki doktor úrtól, hogy ha a malac horpasza összeesik és az egész teste megkékül akkor az bélgyulladás, és ha nincs közel segítség, úgy a jószág öt—hat órán belül el is pusztulhat. A szakkör a bólyi József Attila Szakszervezeti Művelődési Ház biológiai szakkörével egyenlő. Faránki doktor itt oktatja Damhardt Feri bácsit 25 társával együtt már a tavasz óta. Az eredmény? 200 választási malac élete. És még valami... ■: — Biológiai alapműveltséget adunk a mezőgazdasági munkához — mondja^ Kereszthegyi Mihály, a művelődési otthon megbízott igazgatója. Bolyban tehát a népművelés „levetette a népi táncos ruhát!” és a székrecsegtető szóbeli előadások több órás unalmát is. Helyette elkezdték a faluhelyen annyira nélkülözött agrártudományi művelést, méghozzá tevékeny formában. 25 bólyi tsz-pa- raszt és diák hetente egyszer este 7 óra tájban enzimekről. bélfalról, sejtekről beszélget és utána belenéz a 14 000 forintos mikroszkópba és 1600-szoros nagyításban látja a sejteket. A 200 malac tehát nem pusztult el. Mert igaz, hogy dr. Faránki György állatorvosnak igen nagy a körzete és éppen ezért nem lehet mindig kéznél, de a szakkörben Feri bácsi tanult any- nyi biológiát, hogy felismerte a gyomor- és bélgyulladást és ügyesen alkalmazta a Tét- tan orvosságot. Aztán ezt mondja Tóth Gábor tsz-tag, a szakkör egyik „biológusa — A Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumnak kihelyezett osztálya van Bólyban. Én is oda járok és az iskolatársaim közül hatan, nyolcán mindig eljövünk a szakkörbe beszélgetni, kísérletezni. Ez nagyon sokat segít a tanulásban. A szakkör „vezérkara” így alakult: Sipos Emil tanár az elnök és dr. Faránki György körzeti állatorvos, valamint Cséplő György agronómus, továbbá dr. Bóna Imre állatorvos a három előadó, illetőleg oktatótársa. Sipos Emil csak ennyit mondott a szakkörről: — Az idősebb emberek érdeklődése vetekszik a gyerekek izgalmával. Nagy örömet találnak a gyakorlati biológiában. A szakkörvezetés színvonalát az éves terv bizonyítja, abban ilyesfajta célok szerepelnek: növénygyűjtés, séta a határban a répabarkó-veszély megállapítása céljából, a gabonafutrinka tanulmányozása, aztán majd később akvá- riumkészítés, madártömés. Sót olyan merész terveket is forgatnak fejükben,' hogy esetleg néhány év múlva összegyűjtik a Boly környéki növény- és állatvilág valameny- nyi példányát és kiállítást rendeznek belőle. Végül egy fontos kérdés: — Mennyibe kerül a szakkör működése? — Semmibe — feleli Ke- reszthegyi Mihály. — Megin- duláskor 20 Ö00' forintot köl- , t.öttünk rá, ebben benne van a mikroszkóp ára is. Azóta semmit. Most tehát a lényeg a mik-, roszkópikus szemléltetés. Ta- : vasszal aztán a huszonöt műkedvelő biológus kimegy a határba gyűjtő munkára, s behozza a kártevő rovarokat és gyógynövényeket r— tanulmányozni. Földessy Dénes derekán jött ide Görösgalről, neki a falu a megélhetés gondját jelenti. Nem is any- nyira magáról van szó, mint a tsz tagjairól. Első dolga volt, hogy utána nézett, menynyit keresnek az emberek havonta. — Augusztusban a tehenészek például 2600—2800 forintot kaptak, de aki becsületesen dolgozik havonta legalább 20—22 napot, könnyen megkeresheti az 1500—1800 forintot. Azt is kiszámítottam, hogy ugyanezért a munkáért, hasonló feltételek mellett az állami gazdaságnál csak ki-, lencszázat fizetnek. — Megfordult volna a kocka a tsz javára? — Úgy látszik — mondja — valamikor a tsz-ből igyekeztek a havi fixet biztosító állami gazdaságokba. Most fordítva van. Tapasztalatból mondom, jönnek vissza az emberek. És sorolja: ma is itt járt az Ivanácz Mihály és szívesen eljönne az állattenyésztésbe. Kiss Kovács János a sellyei éoít "'inárinál dolgozott. Január 1-től takarmányos a szövetkezetben. Ja, ahol a Ha* lász Antal brigádvezető keze alatt még ilyenkor is megkeresik nádvágással, pallókészítéssel a napi 150—200 fo- stetot, oda visszakívánkoznak as emberek^ — Ez csak egyeseknek jő kereset — mondom. —■ Legalább negyven embernek és rendszeresen. Mohácsra, Szentlőríncre szállítjuk a feldolgozott nádat és a tiszta nyereség évente háromszázezer forint Ilyen gazdálkodás mellett minden hónapban kifizethették a ledolgozott munkaegység értékének ötven százalékát. Mert szavatoltak negyven forintot minden munkaegységre. — És meglesz a negyven? — Szavatoltuk — mondja Varga Károly főkönyvelő —, pedig a növénytermesztésben olyan nagy volt a veszteség hogy munkaegységenként 15 forintot elvitt Az állattenyész téssel viszont pótoltuk. Varga is meg Van tus Mihály beosztott könyvelő is fiatal emberek. Beszélgetésünk közben is oszlopokba, kartonokra rendezgetik a számok tengerét, de nemcsak pénzügyi dolgokról van alapos ismeretük. — Gondoskodunk az utánpótlásról. Tíz tanulónk van és három ösztöndíjast támogatunk rendszeresen. Magas az átlagos életkor, ötven év körül van szövetkezetünknél, szükség lesz a fiatalokra. Még egy szám ehhez: 92 nyugdíjasunk van már* Pécsi kesztyűk a nagyvilágban Egymillió pár exportra — Golfkesztyűk Angliának Készülnek a legújabb modellek Az igazgatói irodában nagy halom szebbnél szebb bőrkesztyű az asztalon. Minden megtalálható itt, ami csak kesztyűben létezik: hosszúszárú, rövid, finomabb és vastagabb, bélelt és béleletlen. Sokszor elhangzott már, hogy a pécsi kesztyű világhírnévre tett szert és ez a valóság: a Kesztyűgyárból kikerült termékek elérik a világszínvonalat, állják a versenyt a világpiacon. És ez megmutatkozik a külföldi cégek rendeléseiben, az export-szállítás évről évre emelkedik. A vásárlók „hűségesen” visszatérnek, reklamáció csak elvétve akad. A kesztyűgyár — amellett, hogy az országban az egyetlen állami vállalat, amely kesztyűt készít — Baranyában is a legnagyobb exportáló üzem, a termelés 75 százalékát szállítják külföldre. 1948 óta a termelés tízszeresére emelkedett, különösen gyorsütemű volt a fejlődés az utóbbi néhány esztendőben. A nagyobbarányú exportszállitás 1950-ben kezdődött meg, akkor küldte el a gyár a mintatételeket külföldi cégeknek. És jöttek a megrendelések szocialista és tőkés országokból egyaránt. Ezekben az években 25—30 ezer pár került a piacra, ma már íöbb mint egymillió pár kesztyűt exportál a gyár, tizenhét országba megy a szállítmány. Az állandó vevők közé tartozik a Szovjetunió és Lengyelország, ebbe a két országba minden évben szállítanak. De keresett 1 cikk a pécsi kesztyű Angliában, Svájcban, Svédországban, Nyugat-Németországban, Hollandiában, — sőt legújabban még Ausztráliába és Oj-Zélandba is elkerülnek a gyár termékei. Nagy mennyiséget — 70 ezer párat — angol cégek vásárolnak, ugyanis itt különleges specialitásnak számit a magyar sertésbőr-kesztyű. Az angolok a tompább színeket kedvelik, a szürkét, barnát és drappot. Nagy számban rendelnek különleges sportkesztyűket: golf és autóvezető-kesztyűt, aminek a felső részét gumipánt fogja össze, hogy ne feszüljön a kézen. Eddig a sláger a kézzelvarrott volt, most legújabban a gépi varrottat részesítik előnyben. Svédországba ugyancsak komoly tétel megy, a sertésbőr-kesztyűk mellett nagy számban szállítanak úgynevezett nappa kesztyűt, amelyek gida- és báránybőrből készülnek. Finomak és puhák. Főleg a drappos színeket vásárolják és persze az örökdivat feketét. Érdekes megfigyelése a gyár szakembereinek, hogy amíg a negyvenes években a keskeny, szűk kesztyűt keresték, most a kényelmesebb, nagyobb számúak a kelendők. A vásárló cégek százféle modell és 35—40 színárnyalat között válogathatnak. Itt mindenki megtalálhatja az igényeinek legmegfelelőbbet. A felfutás éve: 1964 Tavaly ugyanis a tavaly- előttihez képest 40 százalékkal nőtt az export-szállítás. Minek köszönhető ez a nagyarányú emelkedés? A gyár vezetői szerint elsősorban a pontosságnak, a szállítási feltételek betartásának. A Pécsi Kesztyűgyárban a határidő betartása mindig az első szempont. Emellett emelkedtek az eladási lehetőségek. A gyár ugyanis kis tételekben is szállít. Ez any- nyit jelent, hogy a megrendelő igényeinek megfelelően egy fazonból esetleg már húsz párat is gyártanak és szállítanak De természetesen nem az ilyen kis tételek a jellemzőek — a rendelések általában több ezer párra szólnak. Hogy a szállítási kötelezettségeknek az idén eleget tehessenek, a gyár növelte kapacitását. Még a tavasz- szal új üzemegységek létesültek, Pécsett a Hőerőmű mellett, Marcaliban és Nagyatádon, de emelkedett a siklósi üzem termelése is. Ehhez hozzásegített az az ötven új kesztyűvarrógép, amelyet az idén állítottak be a termelésbe. 1965-ben az exportlehetőségek természetesein tovább nőnek, mintegy 200 000 párral többet szállítanak. A tervező részlégénél már folyik a munka, tavaszra készülnek. Most tervezik ugyanis a tavaszi modelleket, amelyek alkalmazkodnak a legújabb divatirányokhoz, még szebbek, tetszetősebbek mint a régebbiek, és külföldön tovább öregbítik majd a Pécsi Kesztyűgyár jó hírnevét. MOSOK-SZÍNHÁZ-MOZI A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. január 4-1, hétfői műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Utón Baranyában. — Összeállítás.. A tartalomból: Útközben jegyeztük fel. — Téli délután. Karcolat — Baranyai táncok. — ön és a tél. Beszélgetés Horvát Márk kultúrotthon-igazgatóval. — Dráva-menti dalok. 18.00: Német nyelvű műsor: Kommentár. Szép dallamok. Vidám történetünk. Ope rett részietek. 18.30: Magyar nyelvű műsor. Mecseki visszhang. — Zenés ősz« szeállítás. A tartalomból: 1. Falusi képek. Zsikó Gyula, Varga János és Csatai Erzsébet írásai. 2. Azok a divatból kritizálok. 3. A tarka élet tarka apróságai. 4. A zárszámadó közgyűlések elé. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Szünnap. MOZI: Rövidítések: szv. = szélesvásznúi szí. = színes. Park: Nyugtalan nyár (4, 6, 8). Petőfi: Füst (szv., 4, 6, 8). Csak 13 éven felülieknek! Kossuth: Talpalatnyi föld <4. 6, 8). Híradó Mozi (a Petőfi filmszínházban)- Magyar híradó. Barátság .sarka, Pantomim művészet, Éj, Torkos mackó, Érkezéstől az indulásig. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Fekete Gyémánt: A betörő (szv., szí., 7). Pécsszabolcs: Honfoglalás I—II. (5, dupla hely árral). Vasas II.: Don Carlos (szv., 7)). Sárvári; Kezek a város felett (fél 6, fél 8) Mohács: Karbid és sóska (5. 7). Szigetvár: Félelem (8). Siklós: Háromszor kel fel a nap (7). k A Moziüzemi Vállalat értesíti a közönséget, hogy a Kossut.h-mozi~ ban folyó átalakítási munkálatok miatt január 4-től a Híradó Mozi a Petőfi filmszínházban üzemel. — Vj tánciskola kezdődik január 6-án este 7 órakor a KF~ VDSZ Művelődési Házban (József u. 15.). Vezeti Hermann. (x) Mennyibe kerül a szamár? Megjelent a Jelenkor januári száma Az új évfolyam első számának szépirodalmi anyagában . Csorba Győző, Erdélyi József, Nádor Tamás, Hajnal Gábor és, Simon' András versei, továbbá Lázár Ervin, Pesti János és. Simon Emil novellái jelentek meg. Űj rovat indult Húsz év címen, amely a felszabadulási évfordulóhoz kapcsolódó írásokat tartalmaz, ezúttal Ordas Iván: Képek Kemones- sömlyénből és Gáldonyi Béla: Kémes, 1964. című cikkét. Á gazdag Művészet rovat a népdallal és népzenével kapcsom latos tanulmányokat közli, továbbá körképet a Pécsi Nemzeti színház folyó évadának legjelentősebb bemuök a falut, lakóit, egy kicsit úgy is nézik, hogy munkájukkal mennyiben tudják fellendíteni a bevételeket — Ezért könyvelők. Már az utcán, cipőt ragasztó sárban találkoztunk össze Gregsa Józseffel. Fekete pulija kísérte a tanyára, ahol a góbékét gondozza. Kényszeredetten állt meg. Gondolatai, akárcsak napi munkája, a sertések körül forog. — Vágott már? — Egyet •— Mekkora volt? — Olyan két mázsa felett — Mennyit keres a góbéknál? — Megvan a havi ezernyolcszáz. — Sokat kell gyalogolni a tanyára? — Egy kilométer vagy másfél; — De ebben a sárban: -. > — Már megszoktam, meg van gumicsizma is a világon — és füttyent a kutyának, az ő részéről véget ért az interjú. A községi tanács elnökétől a tanácsháza előtt búcsúzunk. Ott folytatja, ahol Gregsával abbahagytuk, a hízóknál. t — Most, hogy kimutatást kell vezetni, most tudjuk pon. tosan, hogy december 5 és 20 között 235 sertést vág iák már ebben a kis faluban és vagy ötvenet eladtak Pécsre, tatóiról, s egy cikket a Nehéz emberek nemrég bemutatott új magyar filmről. A Jegyzetben Kolta Ferenc az ifjúsági irodalom problémáiról írt Epilógus és prológus című tanulmányában, Takáts Gyula Csanádi Imre verseiről közöl -jegyzetet, Dankó Imre pedig a Pécs- baranyai múzeumi hónap tanulságait összegezi. A külföldi tárgykört Bajomi ■ Lázár Endre: a Montmartre és a magyarok című érdekes írása képviseli. A számot új könyvekről szóló kritikai Írások egészítik ki, s Szabó László, Szigety István és Lux Adorján rajzai díszítik. — Építke2nek-e a sztáraiak? — Most már nem annyira, inkább 1948 és 1954 között. Akkor épült vagy harminc ház. Mostanában inkább bővítenék, tataroznak, arra sok pénzük elmegy. A tanácselnök ért a falu nyelvén, úgy is, hogy horvátul is jól beszél, ez az anyanyelve, úgy is, hogy közöttük dolgozott még nem is olyan régen. Tsz-ben volt állatgondozó, aztán hat hónapig takarmányos kocsis, két évig ellenőrző bizottság elnöke, most pedig megint csak két éve a tanácsot vezeti. Neki a falu kilenc kilométeres kövesutat, mellette gondosan kiárkolt vízlevezetőket, fiatal, most ültetett suhángokat jelent. És naponta sok-sok gondot, vitát, legtöbbször horvátul, de a viták eredményéről már magyarul fogalmazza meg az ugráló betűs írógépen a jelentését a siklósi járási tanácsnak. Elhúz mellettünk egy teherautó, ütemesen ring a platón a hegybe rakott nádpalló. Jó helyet választott lakóhelyül az az öreg ember, akiről a falu a nevét kapta, mert a „sztari" magyarul öreget jelent. A vadon termő nád akkor is hasznos volt már, most meg egyenesen aranyat ér a szövetkezetnek... Gáldonyi Bé|» Látod? — szólt a „vadász” suttogva, de még így is elég hangosan ahhoz, hogy a vad meg- ugorjon. A másik csak intett a kezével, hogy látja és már ráfogta a duplacsövűt a szarvasra. Egy magasles szénájában feküdtek, előttük vagy ötven lépésnyire kezdődött a tengernyi kukorica, annak a szélire jött ki a vad. Pontosan velük szemben. A duplacsövű eldördült és szinte egyszerre kiáltottak fel: Megvan! — mármint a szarvas, mert jól látták, ugrik egyet, aztán elveti magát a kukoricásban. Mind a négy lábával az eget fenyegeti irtózatos rángatózással. — Menjünk! — idegeskedett a „vadász”. — Várni kell! Nem szabad felza- vami a sebágyból. Gyújts rá! Cigarettáztak. — Bika? — Az, bár nagyon csökött a szarva. Selejt, úgy látszik, nem fejlődnek az agancsai. De nagy testű állat, nagyon nagy testű... Jó fél óra múlva kászálódtak le a magaslesről. Elől a „vadász” puskával, hátul a kísérő vagy tíz lépéssel lemaradva. A kísérő nyugtalan volt, izgatott, fűtötte a vadászszerencse. — Bika — állapította meg a vadász, ahogy a közelébe ért — szép csülkei vannak. — Az, szépek, még meg is patkol- ták mind a négyet — válaszolt a kísérő. i— Mit bámulsz? —» Azt. hogy mi szamarat lőttünk, az erdész szamarát. A „vadász” se élő, se holt. A csökött agancsok helyett jókora füleket találtak, a jól fejlett szarvasbika helyett pedig Mancit, az erdész várandós szamarát. De mit csináljanak most? A Manci igazán kezes szamár volt. Lassan húsz éve élt az erdőben. Gazdája csak nyakába akasz tóttá a tarisznyáját, beletette a cédulát, hogy mire van szűk sége, pénzt is mellékelt és megpas- kolta a szamarat: Gyerünk Manci a boltba! — és Manci leballagott a bolt ba. Az ajtó előtt addig könyörgött, amíg el nem olvasták a Tóni írását. Megrakták a tarisznyát és a kezes jószág indult vissza a vadászházhoz. — Most mi lesz? A „vadász”, aki a duplacsövűvel oly szépen szügyön lőtte Mancit, ott maradt a tetemet őrizni, kísérője pedig leballagott az erdészhez. Bezörgetett a zöldre mázolt zsalugáteres ablakon. Tóni gyertyát gyújtott, hosszú bekecset kapott magára, úgy nyitott ajtót. — A Manci — kezdte volna az éjszakai vendég, de Tóni közbevágott: — Lelőttétek, gaz emberek, mondd, hogy agyonlőttétek? — Minek mondjam, ha úgy is tudod, de most mit csinálunk? Tóni beintette és bevágta mögötte az ajtót, aztán a jövevény arcába világított a gyertyával. — Tőlem kérded, hogy mit csináljatok ? Tőlem, akit megfosztottatok egyetlen barátjától. Megfizetitek a szamarat, fizettek! — Az csak terme szeles, — hagyta helyben a másik: — csak az a kérdés, mennyit kérsz érte? — Kétezret, any-, nyit ért nekem a Manci, de nincs részlet, velem ne is alkudjatok. Szegény Manci! Holnap akartam elküldeni pipadohányért, meg tűzkőért. — Kétezer? — ismételte a látogató. — Megmondtam — vágta rá Tóni és ajtót nyitott, jelez-' ve. részéről véget ért az alkudozás. — Hát jó — sóhajtott a vendég és elindult az erdőbe.. Alig ért a tisztás sarkához, amikor Tóni hangja utolérte: — A .Mancit pedig elvigyétek! Látni sem akarom! A két vadász pedig vágott két husángot, arra rátették Manci tetemét és húzták, vonták kukoricás között, erdei csapáson, kö- vesút mellett, le a faluba — a dögkertig. Amerre elment a szomorú menet, felvonítottak a kutyák. Ilyen fura pózban még nem látták Mancit, de azok is csodálkoztak, akik felriadtak a kutyavo- nitásra: Mit akarhat a két idegen a kimúlt szamárral" — A következő héten pedig pénzes- utalványt kézbesített a postás az erdésznek. Kétezer forintról szólt és a „rendeltetés” rubrikába ezt írta a pénz feladója: „Vegyél rajta új szamarat magadnak!” A
