Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

Társadalmunk szinte minden tagia részesül a társadalombiztosítás szolgáltatásaiban Vü" 1 I -* A munkások. szolidaritásá­nak egyik legelső megnyilvá­nulása és egyben a társada­lombiztosítás csirája az úgy­nevezett „társládák” létreho­zása volt. A legrégibb társlá­dák a bányamunkások nevé­hez fűződnek. A munkások keresetük egy részét összead­ták és ebből az összegből se­gítették társaikat. abból a kezdetleges, alkal­mi és jogszabályok által nem rendezett segélyezési szerve­zetből fejlődött ki a ma már mindent átfogó társadalom- biztosítási rendszerünk, amely bölcsőtől a sírig, élete min­den ‘ mozzanatában a munkás mellett áll. Kétszázezer biztosított A szakszervezeték csak 1950- ben vették kezükbe a társa­dalombiztosítást és az ügyvi­teli részt az orvosi részről le­választották. Az 1951-es esz­tendőtől pontos kimutatásaink vannak megyei szinten is a biztosítás fejlődéséről, A tár­sadalombiztosításra jogosultak száma 1951-bess megyénkben: ipari 58 000, mezőgazdasági I 5 000 és termelőszövetkezeti 8000. Az elmúlt évben pedig ipari 125 000, mezőgazdasági t6 000 és a tssM 52 000. Ma lé­nyegében a társadalom min­den tagja társadalombiztosí­tásban részesük Régjen egyik legtöbbet vita­tott probléma a táppénz meny- nyisége volt. Általában a ke­reset 18 százalékát fizették be a biztosítási alapba — ennek felét a dolgozótól vonták le. Ma a 9 százalék helyett S szá­zalékot vonnak le s ebben benne van a táppénztől a nyugdíjjogosultságig minden. A mezőgazdasági dolgozók­ra régen nem gondolt senki: 1939-ig biztosításuk egyáltalá­ban nem volt A mezőgazda- sági öregségi biztosítás is ak­kor kizárólag a férfiakra tér­időt M. Hogy milyen antiszo­ciális volt a mezőgazdasági öregségi biztosítás, álljon itt bizonyítékul Mojzes János or­szággyűlési képviselő felszóla­lásának egy része, amely 1938 március 5-én a parlament, ülésén hangzott él. „Tegnap a ordniszterelnök űr az öregkor örömeiről beszélt Kiemelte, hogy a kérgeskezű földmun­kásnép eddig nem részesült az Öregkor örömedben. Én ehhez hozzá teszem, hogy ez a javas­lat sem fogja biztosítani en­nek a rétegnek öregkori örö­meit, hiszen nem egészen na­pi 20 fillért kap az elörege­dett munkás. Méltánytalan a törvény a nőkkel szemben is.” A felszabadulás előtt leg­fontosabb lett volna a mező- gazdasági dolgozók részére az orvosi ellátás biztosítása. Szó sem volt erről. Csak 1945 szeptember 1-től tette kötele­zővé a kormányzat a mező- gazdasági dolgozók általános biztosítását nőkre, férfiakra egyaránt. A tsz-ek megalaku­lásával ma már szinte min­den faluban — elenyésző ki­vételiéi —- az összlakosság igényjogosult a biztosításra. Egy tsz-tag például évi mint­egy Í00 forintot fizet biztosí­tás címén, s ezzel megszerez­te a jogot a maga és családja minden tagja részére a kü­lönböző szolgáltatásokra. Bal­eset'vagy foglalkozás közben szerzett betegség esetében pe­dig táppénzben vagy baleseti járadékban részesül. Jelentős vívmány — ha összegszerűen nem is tűnik magasnak —, hogy az idős tsz-parasztok ha­vonta 2fi0 forintban részesül­nek Szoltráltatások 41 millióért Nem kis összeg megyénk­ben a szolgáltatások — csalá­di pótlék és nyugdíjak nél­küli —• költség, míg 1954-ben 41 millió forint volt, addig 1964-ben 173 millió forint. Szó sincs arról, hogy a dolgo­zók által befizetett összeg fe­dezné ezt a kiadást! A mun­kavállaló 3 százalékot fizet, az állam pedig még hozzátesz 10 százalékot. v jfc) családi pótlékra jogosul­tak száma — ha csak az «töb­bi néhány évet vesszük figye­lembe — jelentősen nő. 1954- ben 13 000 munkavállaló volt jogosult családi pótlékra, ez a szám 1964-re 23 000-re nőtt. A családi pótlékra jogosult gyermekek száma pedig 32 ezerről 57 000-re. Érdekes e számok mögé nézni., Nem csu­pán a munkáslétszám növeke­dését és a gyermekszaporula­tot tükrözik, hanem azt is, hogy növekedett a munkások „üzemhűsége”. A családi pót­lékra való jogosultsághoz ugyanis havonta legalább 18 ledolgozott munkanap szüksé­ges. Kétszer is meggondolja magát tehát például egy 3 gyermekes családapa, hogy hiányzásává! a 3 gyermek után járó havi 360 forint családi pótlékot kockára tegye, A nők megbecsülését a tár­sadalombiztosítás Is tükrözi. A háború előtt szülési sza­badságról alig beszélhettünk, később 12 hót szabadságot kaptak a szülő nők, ma pedig 20 hetet — a erre a szabad­ságra teljes fizetés jár. A gümőkóros megbetegedé­sekkel kapcsolatosan is érde­mes régebbről indulni. A fel­szabadulás előtt a gümőkóros megbetegedést táppénznél ugyanúgy vették figyelembe mint a többi betegséget. Ma két évig jogosult a beteg a szolgáltatásokra, A biztosítás nyújtotta szol­gáltatások közül talán érdekes — a sokak előtt kevésbé is­meretes — gyógyászati segéd­eszköz juttatás, mint hallóké­szülék, mankó, műláb, ortho- péd cipő .,. Meglepően nagy összeget fizetnek ki ezekre évente, esek a megyénkben 53 millió forintot! Humánusabb ügyintézést Jelentős a fejlődés a szak­szervezetek társadalombiztosí­tása ügyviteli és mozgalmi munkájában. Régien az OTI- nál különböző vitás eseteket, mint például jár-e táppénz vagy sem, jóhiszeműen vette-e fel vagy sém, — egy önkor­mányzat döntötte éL Monda­ni sem kell: nem a dolgozók érdekeit vette figyelembe. Appellate ez ellen nem vollt. A felszabadulás után 1950-ig ezekben az önkormányzati szervekben már számszerűen is érvényesült a dolgozók többsége. Már nem lehetett a munkásokat kisemmizná — az igazság kiderítése, a helyes döntések száma nagymérték­ben megnőtt. Ezt a fejlődést tovább lendítette 1950, amikor a szakszervezetek' kezébe, a társadalombiztosítási bizott­ságok hatáskörébe került a jogorvoslat Ezeknek a bi­zottságoknak döntő szavuk van. Például hiába állapítana meg az orvos alacsonyabb rokkantságot, ez a bizottság módosíthatja megállapítását. De ha a dolgozó úgy véli, hogy a bizottság döntése sérelmes ránézve, igazságának érvénye­sítéséért joga van még polgá­ri peres úton a bírósághoz is fordulná. A nyugdíjazáskor — például beszámítható munka­idő megállapításánál — a bi­zottságok sokat dolgoznak tár­sadalmi munkában, s vitás esetekben tanúk meghallgatá­sával döntik él a beszámítha­tó munkaidőt, A társadalombiztosítás nem­csak a felszabadulás előttihez képest fejlődött — ez termé­szetes, — hanem a felszabadu­lás utáni időikben is szakaszo­san, lépcsőzetesen mind több szolgáltatást nyújt Nagy tettek\ megbecsült emberek Sudár Ferenc EZT A NAGT, már sárguM szélű papírlapot 1949-ben ad­ták Sudár Ferenc kezébe. Éz áll rajta: „A Magyar Népköz­társaság kormánya az újjáépí­tés terén kifejtett mimikájá­nak elismeréseképpen Sudár Ferenc részére a Kossuth-díj ezüst koszorúját adományoz­ta.” Valahonnan a szobából ke­rült elő a tizenhat esztendős okmány, gondosan becsoma­golva. mellette még egy sereg más őrizni valóval: emlékla­pokkal, sztahanovista okleve­lekkel, a kitüntetések és kö- saönetn yilván ítások megannyi írásos dokumentumával. A szinte vakítóan tiszta kis konyhában leves rotyog a tűz­helyen, csipketerítők és ara­nyosan csillogó rézmozsár di­cséri a háziasszony kezét, a levesestfazék fölött ott szárad Karcsinak, a náluk lakó kis- unokának a zubbonya. A Kos- suth-díjas bányász magas, szikár alakja különös része annék a képnek, kidolgozott kezének jellegzetes, cigarettát tartó mozdulatával, hangjá­nak nyugodt, kicsit fáradt csengésével együtt. A Kossuth díjas bányász ugyanis már évek óta nyugdíjban van, lép­tei lassúbbakká, szavai ritkáb­bá váltak, „házi nyuszikákkal foglalkozom”, mondja ée mo­solyog Közben persze a nyug­díjas bányászok szakszerveze­ti titkára, a helyi pártszerve­zet lelkes aktívája, s nem le­hetne azt mondani rá, hogy nem foglalkozik közügyékkeL De akad másra is idő: — Jövőre tényleg szép lesz a kertünk. Van harminchat tő magas rózsánk, közé muskát­lit gondoltam, De aztán próbálja csak va­laki felidézni a múltat ebben a békés, délelőtti kis konyhá­ban, mindjárt megszédül a rohanó tempótól, a lázas te­vékenységnek attól az árada­tától, amit Sudár Ferenc né­hány perc alatt a fejére zúdít. Ezzel a nyugodt, lassú beszéd­jével. — Tizenhárom funkcióm , volt egyidőben. A legfonto- j sabbak, amik szinte mindig! megvoltak: párt, szakszerve­zet, tanács állandó bizottsági tag, később országgyűlési kép­viselő, bírósági ülnök..„ Még az is? — Majdnem egy évig. Elein­te nem volt könnyű. Kétféle paragrafust ismertünk: becsü­let és gazemberség. A végére mégis belejöttünk annyira mindannyian, hogy az ítélet meghozatalánál alig akadtak egy-két hónapos véleménykü­lönbségek. Közben pedig a bányában dolgozott, ötszörös sztahano­vista, s egyike a legelső él- munkásoknak. — De a sok társadalmi te­vékenység miatt mégis volt úgy, hogy a hónapok majd a félét Pesten, értekezleteken, megbeszéléseken, előadásokon töltöttem. Anyagilag ez kicsit tönkretett minket, egy ilyen fárasztó pesti útra aranyi pénzt kaptam, aminek legalább a háromszorosát megkeresem, ha aznap lemegyek a bányába. 1949-ben, mikor a Kossuth - tlíjat kaptam, az évi átlagos teljesítményem 192% volt. A KOSSUTH-DU tízezer forintot is jelentett Húsz éve történt Az Új Dunántúl írtai Sztálin napiparancsban beje­lentette a dél-lengyelországi nagy szovjet offenizíva győzel­mes megindulását. A Vörös Hadsereg elfoglalta Kielcét és 400 más dél-lengyelországi helységet. * v Január t8-án csütörtökön Pécs és Siklás között is meg­indul a vasúti személyforga­lom. * Dr. Boros Istvánt nevezte ki b Nemzeti Kormány Baranya vármegye és Pécs város fő­ispánjává. Tizenöttagú cigányzenekar fátszik vasárnap óta a pécsi mozikban. Jónás Bandi ci­gányprímás vezetésével önál­ló műsorral egészítik ki a mo­zik filmjeit. r Pécs város községi polgári leányiskolájában és nőiperls- koláj álban a tanítás január 22-én megkezdődik. Két embert ölt meg a ta­lált páncélgránát. Barits Nán­dor tartyogói napszámos ée Bodor Gyula gépápoló a fel­robbant gránát okozta sebeik­be belehaltak. c*» Azonnal elvásároltuk, rtfi haféléket kellett vennünk. Na* gyón ágrólszakadtak voltunk még abban az időben. A ká$ gyerek még iskolás volt, Egyszerűen lehetetten össatx) foglalni, csak nagy vonalak­ban is, azoknak az időknek az eseményeit. — Egyetlen jellemző eset: á bátyám keresett meg egy nap a bányában, szabad vagyok-e I aznap este, mert el kellene I mennünk a papát íelköszön- feni Szabad voltam éppen* régen is voltunk apánknál, hazasiettem hát ebédelni, hogy majd megyünk . A kreden- cen három meghívó állt. De akkor egyszer mégse mentem sehová, csak a papához. Nem múltak el nyomtalanul azok az évek. A gyakori hideg étel gyomorbajt okozott, a bányát és a sok fáradságot annyira megsínylette a sze­me, hogy kishíján operálni kellett, nem beszélve a szili­kózisról. amely idő előtt küld­te nyugdíjba ezt' a tevékeny embert. De mégse panaszkodik, csoki egyféle sötét emlék él benne, — Apánk negyven évig bá­nyászta a szenet, ott voíit a hat gyerek, de azt nyögtük sok éven át, hogy neki volt) egy nagy bűne: az Interna- eionálét énekelte, be is börtö- nözték érte. Hányszor meg hányszor jött haza apánk: már megint sztrájkolunk. Egy nyo­morult fürdőért mennyit kel­lett harcolniuk. Az öregek kezdték a harcot, mi csak to­vább folytattuk. Én is benne voltam egyben - másban. Nagy volt a nyomor: az asszonyok csak fogták a könyvet, men­tek hitelbe vásárolni azt a ke­veset, amit lehetett, pénzt szin­te sose láttak. Hát ezért. Ami­kor aztán én, a hat elemim­mel szónokolni mentem, elő­adást tartottam vagy akármi- féle munkát végeztem, amibe beleizzadtam, egyszer még ideg összeroppanásom is volt — gondolhattam-e másra? VAN MA IS elintéznivaló* futkározni való, még bosszan­kodni való is bőven. De Sudár Ferenc Kossuth-díjas bá­nyász rózsákkal meg nyulak- kal is foglalkozik, és megme­legszik a szava, amikor a két unokájáról beszél. — Nekik — mondja — sok­kal jobb lesz. De tennivaló is marad még számukra, hiszen mi csak egy töredékét végez- tűk él a nagy munkának. « EL Az ős^hajű Kőszegi tanító úr, aki negyvenkét esztendőn át tanított a pécsbónyatelepi iskolában, elém rakja a régi anyakönyveket. Nézegetem, lapozgatom őket, s megálla­podok a 20 évvel ezelőttinél, ötvenkilencen jártak a két utolsó osztályba. Az első olda­lon az akkori igazgató cdkor- nyás kézírása: „A tanulók a háború miatt félévi értesítőt nem kaptak”. Kőszegi tanító úr sorra ve­szi a régi diákjait: — Schutták Vencel úgy tu­dom katonatiszt, Zóré Margit férjhez ment, a többi. lányból is asszony lett már. Bakány Pista, Bohn Jósika nem kap­tak bizonyítványt, sok volt a mulasztásuk. Papp Pista, Papp János... egyik mérnök, a má­sik rendőrtiszt. Nagy Kovács Géza, Trapp Jóska, Unten- berger Jancsi iparosok lettek, itt dolgoznak a Széchenyi ak­nán. Ez a szegény Matausek Karcsi pedig a bányában halt meg... Becsukjuk a kemény fedő­lapot, s elindulok a fiúk után. „Cjfélíúi élte illőt nem 1. Magas termetű, barátságos arcú férfi mutatkozik be. — Untemberger János. Amikor elmondom, hogy mi járatban vagyok, a harminc­négy éves férfiből tizennégy éves gyerek lesz hirtelenjé­ben. Egy bánatos kisfiú. A bizonyítványosztás előtt két hónappal meghalt az apja, aki a pécsbányatelepi üzem egyik legjobb vájára volt. Le­győzte a szilikózis. Mielőtt le­hunyta a szemét, magához hívta egyetlen fiát és majd­nem sírva adta a tanácsot: — Ne legyél bányász, Jan­csikám! Ne járj úgy3 miat apád, nagyapád fpatoa légy! Jancsi kérvényét elfogadta a bányaüzem és felvették a műhelybe lakatos tanulónak. — Olyan körülmények kö­zött éltem, hogy nem vágya­kozhattam többre. Csak any- nyi volt a kívánságom, hogy mielőbb keressek és nekem is legyen éppoly rendes ruhám, mint a többi gyereknek. Igen, a körülmények..; ma­gára maradt édesanyja kő­művesek mellett dolgozott és szűkös keresetéből tartotta é! gyermekeit. A kapuk megnyíl­tak húsz évvel ezelőtt, de át­menni rajtuk még igen keve­sen tudtak... Figyelem Unterbergetr Já­nos arcát. Keresek valami rezdülést rajta, amely elárul­ná a két évtizeddel ezelőtti lépés megbánását. Milyen meg bánást? Nincs megbánás. Egy kis ötágú csillag van a gomblyukában. Kiváló dolgo­zó jelvény. Két oklevél és egy jelvény, meg a miniszteri ki­tüntetés jelzi, hogy szereti szakmáját. S az újítások, ame­lyeken esténként törte a fe­jét A legmagasabb bérrel flsse- fflk a műhelyben. Jól vannak odahaza is: a mama nyugdíjat kap, a felesége is keres. — Majdnem mindenünk megvan. Nagyobb lakásra és egy hűtőszekrényre vágyunk. — S mi lesz a fiából, aki talán pontosan azt a padot koptatja majd, amelyet húsz évvel ezelőtt az apja. — Ha jó feje lesz, vegyész- mérnök, vagy orvos is lehet, de akár lakatos Is. Ki fogja ezt eldönteni? Végül te a fiú. Akkor men jünk együtt Nagy Kovács Gézáékhsft 2. Alul megyünk, az akna fe­löl. Útközben magam előtt látom azt a fényképet, ame­lyet Kőszegi tanító úr muta­tott 1944-ben készülhetett: mivel fényképezés volt, min­denki ünneplőbe öltözött Az első sor ül, a második guggol, a harmadik áll, a hátsó sor padom áll. Vannak szépen fe­kete Bocskay ruhába öltözött gyerekek is, de a zöme egy­szerű kopaszra nyírt, sapka nélküli fiú. Értelmesek, csil­logó szeműek, azok között áü hátul Nagy Kovács Géza is. A szeme most Is csillog A televíziós készüléke elé vász­nat akasztott és dia-képeket vetít a kislányának. A kis­lányka kerek szemmel nézi a nagymama öléből. Elcsaljuk az apukát és együtt megyünk Trapp Józsefhez. Géza egy évvel később lett lakatos tanuló, mint János. Sorsúik, útjuk majdnem egy­forma. Különbség? Édesapja 1941-ben halt meg s a gond, a nehézség előbb szakadt a nyakukba néhány évvel. A mama nehéz munká­ja tartotta el a családot. Géra egyszer elrebegte vágyát. — Szeretnék tovább tanul­ni. Az anyának nehezére esett a válasz: — Nem érdemes, úgysem bírnánk sokáig. Igaza volt szegény asszony­nak. Úgysem bírták volna Egy ideig kiíutóskodott a Ste- fanovicsóknál, majd megírták & kérvényt a bányaüzemhez, hogy vegyék fel a fiút lakatosé tanulónak. Felvették. S milyen vollt az elröpült húsz esztendő? Teljesültek-e a vágyak? — Volt szép is, volt csúnya is. Szép a balatoni nyaralá­sok és a munka. — S a vágya? — Autót akarok vásárolni. Motorom van. Esetleg na­gyobb lakást, de valahol itt az akna környékén. — És az utód? — Addig tanulhat, ameddig kedve tartja, ameddig bírja. 3. vezető lett. Akkor 6 te maga mellé vett egy fiatal fiút fc- kesnek... Jól élnek Jőskáők is. Édes­anyjával lakik együtt három szobás összkomfortos lakás­ban. Takarékos fiú. Mindenük megvan. Telket akart venni, hogy majd épít rá. Messzire van megfelelő telek. — Ezért maradok a gépko­csinál. — Merre nyaraltál? — Merre is? — A hazai két hetes üdülések már szóba se jönnek: — Tavaly Ausztriá­ban, azelőtt meg az NDK- ban. Majdnem olyan természete­sen mondja, mint azt, hogy valamikor az iskolai szüne­tekben a kőművesek mellett dolgozott, mert szükség •'"cüt arra a kevéske pénzre is. Trapp József. De hiszen a Jóskát már régóta ismerem. Nyomdavezető a trösztnél. Körülötte finom gépek: Ro- minor cés társad. Opál színű rotaprintlemezeket tisztít, s aztán indul az automata. Jóska valamivel könnyeb­ben indult el a pécsbányate- lepi iskola padjaiból: apja vá­jár volt Széchenyi-aknán, ke­resetét beosztotta, egyetlen fia ha nem is dúskált a földi ja­vakban, de nem is nélkülö­zött. Villanyszerelő tanulónak indult, de a mestere csődbe ju tett és ő gyorsan „felszaba­dult.” Kezdte elölről. Takarí­tó, majd „kapcsos gyerek” lett a szállításnál. Tetszett neki a mozdony, a csillék. Vágyakozott a fürge vonatokra, amelyek úgy fu­tottak a sötét vágatokban, mint a gyík. Az öreg Hámori Márton maga mellé vette a fiút fékesnek, Később tnnfo ■ lyam, s Jóskából is mozdony­Mai emberek. Húsz eszten­dővel ezelőtt, fejezték be az általános, illetve a „Társulati Népiskola” hetedik-nyolcadik osztályát. Bár nem lett belő­lük miniszter vagy professzor, de lett belőlük nagvon tói képzett szakmunkás, ahopvan Kőszegi tanító úr mondta, iparos emberek. Egyforma kö­rülmények közül indultait el. s majdnem egyformán telt el az a húsz esztendő is felettük. — Alig írettük észre ;— mondják. Valóban nehéz észrevenni a futó időt. Ízlelgetjük a jövőt is. Ho­gyan fog eltelni a következő esztendő? Erre majd gyerme­keik válaszolnak éooúev. mint ők mostan. Mert ők is itt szü­letnek a bányatelepen és itt ílnek. Apáról fiúra és unoká­ra száll át a munkahely é* a munka szeretete. Csak egv kfl- ünbség van — a körülmé­nyek ... [ GazcDgh István ] A t /

Next

/
Thumbnails
Contents